A HUN BUDA KIRÁLY HALÁLA
-Nem oda Buda!-
Mióta históriaírás létezik, azóta hamisítják azt. A történelemhamisítás célja a mindenkori egyéni és hatalmi érdekek, amelyek minden eszközt megengednek. „Amit sokat ismételgetnek az valóssággá válik"- s bizony a hun király (Buda, Bleda, Bleba, Bleva, stb), mi maradjunk meg a magyar hagyományba beleivódott „Buda" névnél- halálával kapcsolatban is igaz a bölcs mondás...
Ruga (Rua, Rhuas, Rua, stb) nagykirály istenéhez megtérése után (434-ben) tizenkét esztendei uralkodását követően jól szervezett, erős és nagy tekintélyű hun birodalmat hagyott hátra utódainak.
Egyes történészek véleménye szerint Bendegúz (Mundzsuk) fia Buda egyedüliként követte nagybátyját a nagyfejedelemségben, míg más kútfejek öccsével, Atillával való közös uralmat hirdetnek. Jómagam is az utóbbi tézis híve vagyok, nézetem szerint a honalapító Balambér dédunokái, Uldin unokái együttesen lettek a hunok és szövetségeseik urai. Atilla a birodalom nyugati felét vezette, míg Buda a keleti részeket tudhatta magáénak, s kettős királyságukban nem volt kettejük között főkirály. Háborúikat közösen vívták és óriási hazájukat, szinte megszámolhatatlanul sok nép feletti hatalmukat együtt bírták.
Buda és Atilla születésének idejéről is sok építő vita esett a múltban, de abban utóvégre megegyeztek a kutatók, hogy Buda volt az idősebb fivér.
Buda és Atilla közötti viszályról, békétlenkedésről nem tud saját a saját korukban élt történész, de „valakik" szükségét érezték belopni a hunok történetébe a káini-ábeli történést, amihez megtaláltam a források segítségével a kulcsot, s talán megtaláltam a megfejtést.
445-ben halálozik el Buda, kinek erőszakos haláláról Priscos mester sem ejt szót, pedig ő Atilla nagy-király vendégeként többször járt a hunoknál, sőt Buda egyik özvegyének a vendégszeretetét is élvezte a szomorú eseményt követően három-négy esztendővel. A feleség méltóságban és gyászban él, és sem ő, sem más nem beszél a testvérgyilkosságról. Nem hangzik el még utalás sem arról, hogy Atilla vagy mások Budát megölették volna, pedig ha lett volna ilyen mendemonda, akkor Priscos egészen bizonyosan- érdekei szerint- bizánci követként megírta volna. Később Sudas, Theophanes,Eugrrius vagy Anastasius sem ismeri a Buda-gyilkosság történetét. Aquitániai Prosper 455-ben a Krónikák kivonata c. művében – Atilla halála után két évvel- ír először a „rettenetes" Atilláról, aki fivérét saját kezűleg ölte meg. A későbbi keresztény tudomány és a nyugati történelemtanítás pedig ezt a tézist fogadta el, s kapta tőlük a magyarság.
Összefoglalva: Buda 445-ös halála után tíz esztendővel- Atilla exitusát két évvel követően- ki kellett valamit találni a hazugság vámszedőinek, hogy a hunokat nyögő és gyűlölő nyugat-rómaiak ezzel is csúfítsák „Isten ostorának" dicső emlékét és életművét.
Atilláét, aki az íjfeszítő népek számára örök példakép.
Atilláról, elfogulatlanul a saját korából:
„Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait..."(Priszkosz elbeszélése alapján-aki személyesen járt Atilla udvarában - Jordanes jellemzése)
„Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű, fa tálcáról. Minden másban hasonlóan mértékletes volt; fakupából ivott, míg vendégei arany és ezüst serlegből. Ruházata is egyszerű volt, csupán a tisztaságát igényelte. Sem az oldalán viselt kard, sem szkíta lábbelije, sem lova kantárja nem volt díszített, eltérően más szkítákétól, akik arannyal, ékkővel vagy bármi értékessel ékesítették azokat. A földet gyapjú szőnyegek borították." (Priszkosz rétor feljegyzése)
-zcsf-
Beküldte: Kunavar