Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2018Oct17

2018. Szeptember 26., Szerda 14:14

Lelepleződik a titói „boldog korszak“ mítosza!

Írta:  U.Z.
Értékelés:
(6 szavazat)
A népben elterjedt mítosz szerint a titói Jugoszlávia (JSZSZK) munkásparadicsom volt, amelyben mindenkinek munkája volt, fizetése, ingyenes lakása, mindenki jól élt, erős volt az ipar, Jugoszlávia exportált, gyárakat, kórházakat, iskolákat, autópályákat és vasutakat épített. Mindenki a középosztályhoz tartozott. Bár elismerik, hogy „egy kicsit adós volt" az ország, ám mindenki tiszteletben tartotta a világban, nagyon erős hadserege volt. Aztán meghalt Tito marsall, egy évtizeddel halála után kitört háborúk mindent tönkretettek.

Nagyon megkésve de végre célba ért. Azonban rögtön ettől egy eltérő képet kapunk, ha megnézzük a hiteles számadatokat és elolvassuk dr. Goran Nikolić egzakt elemzését a hetvenes évek időszakáról, a „titói aranykor" mítoszáról.

← Nagyon megkésve (min. 80 évet) de végre mégis a helyére került. / mm. adminstrator /

Az első nagy mítosz a magas foglalkoztatottsági szintről szól. Először is, ez az „alacsony" munkanélküliségi ráta 1968 és 1973 között érte el a csúcsát, pontosan abban az időben, amikor Tito először megnyitotta a határokat félmillió ember számára, majd nemsokára további félmillió jugoszláviai „vendégmunkás" árasztotta el Nyugatot, főként Nyugat-Németországot.

A jugoszláv statisztikák szerint éppen ennyi fővel, mintegy egymillióval csökkent a munkanélküliek száma az országban.

Kétségtelenül komoly problémát jelentett az országnak, hogy 1975 után a munkanélküliségi ráta folyamatosan növekedőben volt, különösen a magasan képzettek körében. Szlovéniában a munkanélküliség 4-5 százalékos volt, Horvátországban kilenc százalékos, Szerbiában 15, Boszniában 20, Koszovóban pedig 57 százalékos. Egy másik kérdést vett fel a rendszer hatékonysága, vagyis az a tény, hogy gyakran nem tettek különbséget „a munkája van" és az „állása van" fogalmak között. Ez a második fogalom nagymértékű problémát okozott a gyárak és az állami közigazgatás túlzsúfoltságával, amelynek keserű levét az egykori Jugoszlávia utódállamai a mai napig szívják. Emiatt már az 1980-as években megkezdődtek az első kényszerszabadságok, amelyek átlagosan több, mint egy évig tartottak. 1985-ben a (30 évnél fiatalabb) magasan képzettek munkanélküliségi rátája elérte az 59,6 százalékot.

A második nagy mítosz az, hogy a JSZSZK „csak egy kicsit" volt adós. A történeti archívumokból látható, hogy a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok Tito Jugoszláviájába mintegy 102 milliárd dollárt pumpált be, amelyet vissza nem térítendő támogatásként Jugoszláviának adományozott 1950-től 1972-ig. Jugoszlávia eszetlen hitelfelvételi ciklusa 1975-ben vette kezdetét, mivel a rezsimnek pótolnia kellett azt a hatalmas űrt, amit a vissza nem térítendő amerikai segélyek megszűnése okozott a jugoszláv gazdaságnak. Alig hat évvel később, Jugoszlávia inflációja elérte a 45% -ot, Ante Marković kormányáig már az EZER SZÁZALÉKOT(!!!). A magas infláció következménye többek között az volt, hogy szinte az összes behozott áru eltűnt a polcokról, az ország nem tudta fizetni az olaj és nyersanyagok behozatalát, a termelés időnként megszakadt. 1972-ben egy gazdasági válság vette kezdetét, amely Jugoszlávia felbomlásáig tartott. Alig egy hónappal Tito halála után 1980 májusában a szövetségi kormány 30 százalékkal leértékelte a dinárt, majd a leértékelés folyamatosan tartott a JSZSZK felbomlásáig.

Aztán 1983-ban Jugoszlávia hivatalosan bankrotált, bár ezt a rezsim vezetősége sohasem közölte polgáraival, és a továbbiakban nem teljesítette a külföldre vonatkozó kötelezettségeit, ami hatalmas hiányokat eredményezett. 1991-ben a Világbank becslése szerint JSZSZK államadóssága megfizethetetlen lett.

Jugoszláviának „csak" 20 milliárd (akkori) dollár államadóssága volt. Azonban, ha figyelembe vesszük az áremelkedési kalkulátort és a vásárlóerő-parítását, ma ez a 20 milliárd dollár több, mint százmilliárd dollárt jelent. Jugoszlávia államadóssága 1961 és 1980 között mintegy 17,6 százalékkal nőtt. A szakértők becslése szerint ha ez a növekedési ütem folytatódott volna, Jugoszlávia államadóssága ma 6 trillió dollárt tenne ki.

A „jó régi idők" kifejezést gyakran a középkorú és idős emberek szájából hallhatjuk, akik a valóban rossz jelenkorral hadakozva visszafelé néznek, leginkább az ún. városi legendák szemüvegén keresztül. Predrag Marković történész, a Tito – egy rövid életrajz című könyv szerzője szerint a historiográfia azt mutatja, hogy a „jó régi idők" kifejezés nem csak a szocialista Jugoszlávia időszakára vonatkozik, hanem a több mint egy évszázadot is meghaladó időszakról szól.

„Az egész 19. század jó időszaka volt Európának és nekünk is. „Erdei népként" kiépített intézményekkel léptünk be a 20. századba. A 20. század második fele jó volt az egész világ számára. Ennek a jólétnek semmi köze nincs Titóhoz és a kommunistákhoz"

– írja Marković. A történész egyetért azzal, hogy hiba azt hinni, Tito alatt jó volt, és rámutatott arra, hogy az ország összeomlása és a gazdaság pusztulása valójában Tito alatt kezdődött meg. Szerinte Titoban volt valamilyen vonás, ami Mustafa Kemal Atatürkben és Mao Ce-tungban is megvolt, mondja Marković, de egy óriási különbséggel:

„Az általuk létrehozott országok továbbra is léteznek. Tito országa kudarcot vallott".

Forrás: delhir.info
Kiemelések: mm. adminisztrátor

Megjelent: 131 alkalommal

Hozzászólások  

 
Madarász László
#1 Lelepleződik a titói „boldog korszak“ mítosza!Madarász László 2018-09-27 23:41
Magyarként sohasem rajongtam Titóért!!! Túl sok a bűne velünk szemben. De...
Én elhiszem amit a történész mond, de akkor adjon választ valaki arra, hogy miért látok még manapság is Titó képeket (nem is kisméretűeket), szobrokat pl. a horvát Isztrián, vagy pl. Dubrovnikban, továbbá Montenegróban, Boszniában, sőt Szerbiában is köztereken?
Más: Tudtommal Titó 1980.05.04.-én halt meg a mai szlovén fővárosban. Akkor mit keres a cikkben az Ante Markovićra történő utalás, aki 1989-1991 között volt a JSZSZK utolsó miniszterelnöke? Vagy mire való az 1980 -as évekre, 1985 -re való utalás az írásban? 1980 májusától egyetlen vezető sem ronthatott el semmit? Kicsit emlékeztet a cikk Kádár János gazdaságpolitikájának lejáratására, mert ugye aki már nem él, nem tud védekezni, pontosabban nem tudja megindokolni mit miért tett!
Egyébként a szerző - Predrag Marković történész - a szerb országgyűlés elnöke volt 2004-2007 között, 2011-2012 között szerb kulturális és információs miniszter. Ezért egy kicsit talán hiteltelennek is tűnik számomra a Titóról szóló értékelése.
Madarász László
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 226 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.5%Serbia 1.1%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4.4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.4%Australia 0.4%
Ukraine 2.8%France 0.4%
Germany 2.5%Netherlands 0.3%
Sweden 2.4%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.2%
Slovakia 2.1%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 164
This Week: 1580
Last Week: 4612
This Month: 10998
Last Month: 19890
Total: 1938163

Belépés