Nem tudhatjuk, hogy Romániát összességében jobb vagy rosszabb irányba tereli majd Őszentsége csentenári megmutatkozása Csíksomlyó szent helyén. De nem zárható ki, hogy a szerző balsejtelme fog beigazolódni. Akkor pedig jobb résen lennünk, jobb teret engedni a gyümölcsöző vitának, semmint a terméketlen hallgatásnak. Nem tudom, merő véletlen-e, de alig pár órával ezelőtt jegyeztem fel magamnak az alábbi idézetet: "A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért." /Martin Luther/ Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy nincsen béke igazság nélkül. Nem születhet béke igazságtalanságokból. Holott mintha erre irányulnának a csentenári erőfeszítések...
– Varga Domokos György, a Szilaj Csikó főszerkesztője)
Stoffán György:
Többen arra kértek szeretett Olvasóim közül, hogy írjam le véleményemet a tervezett csíksomlyói pápalátogatást illetően.
Beleborzongok még a hírbe is... beleborzongok a választott jelszavakba, a tények és a jámborkodó politizálás igaztalanságába. Ismét áldozattá válik a székelység, de most úgy válik áldozattá, hogy még örvend is neki. Amikor az alábbiakat olvastam a Magyar Kurír internetes oldalán, Máriára gondoltam és kértem Őt lélekben, segítse meg ezt az ezerszer meggyalázott népet, s ne kelljen elszenvednie még az egyházától is a megaláztatást. Mert bár nagyszerű dolog volna, ha egy pápa menne el Somlyóra... Például Benedek Őszentsége... egy gyulafehérvári látogatás keretében. Ám, a mostani látogatás a „csentenár" (centenárium oláhul) jegyében, politikai elismerésként, de jámbor szőrcsuhában zajlik. Beleborzongok ebbe az egészbe, mert mostantól megszentségtelenített hely lesz az eddig magyar Csíksomlyó, a magyar nemzet legszebb zarándokhelye. Megszentségtelenített hely lesz, mert román zászlók fognak lengeni Románia elnöke vendégének tiszteletére, s ott lesz az az oláh ortodox püspök, aki Hargita és Kovászna megye magyarsága ellen uszítja és pénzeli a magyar gyűlölő Dan Tanasát, s aki levéteti a székely zászlót, és aki most úgy fog bevonulni Somlyóra, mintha az övé lenne. S ebben az egészben az a körmönfontság, hogy az egész látogatást a Szent Szűz nevében próbálják lenyomni a magyarság és a székelység torkán. Megalázva a csíksomlyói Segítő Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, Királynőjét.
Persze, semmit nem szólnék, ha az erdélyi egyházmegyét látogatná meg Bergoglio. Ha elmenne Gyulafehérvárra, s e látogatás előtt megpróbálná az oláhokat rávenni, hogy adják vissza a Batthyaneumot jogos tulajdonosának, a mindenkori Gyulafehérvári Főegyházmegye érsekének. Nos, ez így üdvözlendő volna. Most azonban nem ez történik. Most elismervén a „csentenár" nagyszerűségét, átadja Csíksomlyót, „Isten anyjának kertjét" az oláhok által régen áhított kegyhelyet, az ökumené és az „Isten romániai népe együtt jár az úton a Szűzanya oltalma alatt" szlogen jegyében...
„Együtt járunk az úton" hirdeti a román trikolór színeivel díszített logó is... és ez a jámborkodó hitbéli egyesítés nem a léleknek szól, hanem annak a nyomorúságos és elnyomásban töltött száz évnek a jóváhagyása, amit most hitbéli erőszakkal, ünnepléssel fogadtat el, jól időzítve a katolikus egyház fejének mondott Bergoglio. Saját katolikus hóhérunknak énekeljük majd az Ecce sacerdos-t... és örvendezik a nép, hogy lám ezer év után ideérkezett Róma püspöke... A papság pedig már most ujjong, mert „pápalátni" mehet Somlyóra...
Öregszem és egyre szomorúbb vagyok, de nem a korom miatt. Hiszen a mai világban az ember jobbára örül is annak, hogy nem kell még hosszú évtizedeket megélnie e velejéig romlott és rothadó világban, amelyben árulókba és megfizetett politikai cselédekbe, Krisztus ellen prédikálókba, és gyűlölködőkbe botlik az ember lépten-nyomon. Ahol nincs jog, igazság és béke. Csak érdek és pénz, hatalomvágy és hazugság. Szomorú vagyok, mert, ahogy telik az idő, úgy kell csalódnom mindenben, amit a magaménak éreztem, amiért éltem, amiben hittem. Hittem a Margit körúti öreg ferenceseknek, akik megjárták a Gulágot, az Andrássy út 60. kommunista kínzókamráit, hittem az emberi tisztességben, az erkölcs erejében, az igazság mindenek felettiségében, a jogban...
Ma pedig látok egy múló, haldokló és erkölcstelen, egykor volt keresztény Európát, látom a körmönfont árulások ezreit, látom a polipot, amely hatalmas csápjaival átkarolja és támadja a jó szándékot és a hazafias kitartást, a keresztény magyar kormányt. Most pedig a legrosszabbat látom... Égi Anyák még érintetlen magyar zarándokhelyének egyházfő általi románosítását, a gyilkosokkal és gyűlölködőkkel való erőszakos és nemzetünket eláruló békítését. A bocsánatkérés nélküli megbocsájtás ránk erőltetését... azt a politikát, amely megsemmisíti a keresztény világot, meg Erdély katolikus népét, s a székelység egyetlen még meglévő kapaszkodóját, Somlyó kegyhelyét.
De... a hívő ember ne legyen kishitű, ne legyen bizalmatlan. Bár, a magyar léleknek mindez fáj és elviselhetetlenül nyomasztó, viszont van rá jó orvosság. Ne menjünk el a Nyeregbe együtt ünnepelni az egyházi „csentenárt". Ne menjünk „pápalátni", és ne engedjük ezzel a látogatással megalázni magunkat. Ez egy olyan esemény, mint az ellenzék Budapesti tüntetései... oda sem megyünk el, mert az nem a miénk.
Nekünk, magyaroknak és székelyeknek maradjon meg a búcsú, amikor magunk lehetünk a Segítő Szűz Máriával, amikor nem más, hanem mi magunk döntjük el, hogy akarunk-e a lelki erőszaknak engedve, bocsánatkérés nélkül megbocsájtani, vagy Krisztus parancsa szerint imádkozunk ellenséginkért. Nekünk maradjon meg Mária, akihez őseink esedeztek, s meghallgatást is nyertek. Mi a somlyói pünkösdi búcsúra menjünk el, s ott a szentmisében imádkozzunk a románok előkelő római vendégéért, aki velük ünnepel, nálunk vendégségben...
S ahogyan őseink, mi is bízzunk teljes bizalommal égi Édesanyánkban, aki nem hagyta el népét, s ma sem hagyja el a Székelyföldet... ellentétben a bukaresti díszvendéggel...
„Az igazság nem bunkósbot." Hozzászólás Stoffán György: Csíksomlyó és a pápai „csentenár" c. írásához
Szerző: Golarits Imre
Tisztelt Szerkesztőség!
Stoffán György írása nem nyerte el tetszésemet, méghozzá a következők miatt.
← Sa mergem separat! - azaz, menjünk külön...
A magyarságunk megtartása számomra nagyon fontos, de ennél még fontosabb az emberi értékek megtartása. És a bocsánatérés nélküli megbocsátás is ide tartozik, még akkor is, ha a mi országunk a „gengszterváltás" után emiatt a megbocsátás miatt jutott oda, ahol van.
Meg kell tudnunk bocsátani még a románoknak is. S nem azért, mert keresztények vagyunk, hanem azért, mert a meg nem bocsátás hosszú távon nem vezet sehova. Elrettentő példának hadd hozzam fel a sémi országokat, kultúrájukat, az Izrael és az arabok közötti ellentétet; s ezzel szemben kedvező példaként az ősi magyar: szerető, megbocsátó, befogadó kultúrát. (Nem az utóbbi ezer évről beszélek. Hozzáteszem, hogy a mi akadémiai történészeink is hazudnak a Szt. István előtti korral kapcsolatban, sőt az őskorral kapcsolatban csaknem az összes történész, hasonlóan, ahogy a románok az elmúlt pár száz évről.)
Történelmi léptékkel mérve még akár örülhetnénk is, mert a legyőzött népek javát a legyőzők általában ki szokták irtani, a maradékot meg rabszolgának szokták befogni.
A szerkesztői megjegyzésben említett Martin Luther idézetet is én másképp értelmezem: „A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért" szerintem azt jelenti, hogy nem muszáj az igazságot felemlegetni, ha az a békét szolgálja. Édesanyám ezt úgy mondta, hogy „az igazság nem bunkósbot, hogy a másikat fejbe verjük vele." Persze, nem kell a hazugság szerint tevékenykedni, hanem továbbra is az igazság szerint cselekedni, de ezt lehet némán is. Azaz Csíksomlyó ugyanaz marad, és maradjon is, akkor is, ha ott jártak a román vezetők, mert ez szolgálhatja a békét. A román zászlók mellé sorakozzanak fel békében a történelmi magyarok is. Utána meg folytassák a dolguk a ferencesek, ugyanúgy, mint az elmúlt pár száz évben.
Forrás: Szilaj Csikó
Beküldte Hajdu Éva