Történelmi magyar siker!  Az Európa Tanács támogatja az autonómiát 

Dr. Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc András képviselőnek sikerült elérnie, hogy az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek autonómiáját támogató határozatot hozzon.

Az autonómiára utaló módosító javaslathoz sikerült többségi támogatást szerezniük magyar országgyűlési képviselőknek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakán a nemzeti szuverenitás és az államiság kérdéséről szóló határozathozatal kapcsán.

A keddi strasbourgi ülésnapon szerepelt a napirenden az a határozati javaslat és egy német liberális képviselő, Marina Schuster által készített jelentés, amely arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzetközi jog jelenleg meglehetősen ellentmondásos kérdését, a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát. A kiinduló pont az volt, hogy a tisztázatlanság folytán számos olyan szakadár tendencia figyelhető meg Európában - legyen szó akár Ciprusról, akár Grúziáról, vagy éppen Koszovóról -, ami "veszélyt jelenthet a békére és biztonságra nézve". A nemzetközi jogi tisztázás célja eszerint az lenne, hogy jogszerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti kisebbségi törekvéseknek, és ezzel megelőzzék a szeparatista irányzatok kezelhetetlenné válását.

Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy az ilyen jellegű problémák kezelésére az Európa Tanács korábbi, kisebbségvédelmi keretegyezményében foglalt - kisebbségvédelmi jogi szempontból általános megítélés szerint meglehetősen erőtlen - előírások alapján törekedjenek. Kalmár Ferenc András, valamint Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő azonban kellő számú támogatást szerzett ahhoz a módosító indítványhoz, amely a keretegyezmény előírásaira való utaláson túlmegy, és a különböző autonómiaformákat támogató, a területi autonómia gondolatát sem elvető, 2003-ból származó, 1334-es számú Európa tanácsi határozatra hivatkozik. Az elfogadott határozat itt található, amelynek 7. és 8.1 pontjaiban találhatók az elfogadott magyar kezdeményezésű módosító javaslatok. Mindez azt jelenti, hogy az Európa Tanács tagállamai számára (köztük Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) kötelező feladat lesz a jövőben az autonómia garantálása az önrendelkezési jog biztosítása érdekében. Ez pedig rendkívül erős támogatást adhat a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseinek.

Erről, a magyar önrendelkezési törekvések szempontjából kulcsfontosságú határozatról és jelentésről itt és itt találhatóak további részletek.

A gyógyír neve: autonómia

A szóban forgó 2003-as határozat egyébként - amelynek címe "Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában" - annak idején Andreas Gross svájci szocialista képviselő kezdeményezésére született meg, és a határozatra való visszautalás javaslatát most Gross is támogatta. A svájci képviselő mellett a módosítást támogatta két fideszes és kerszténydemokrata képviselő mellett a délvidéki Kovács Elvira és az erdélyi Frunda György is. Kedden reggel az Európa Tanács emberi jogi és jogi bizottságában Gaudi-Nagy Tamásnak sikerült elérnie, hogy a német liberális rapportőr támogatta saját jelentéstervezetének magyar módosító javaslatokkal történő kiegészítését. Az Európa Tanács közgyűlési gyakorlata szerint ebben az esetben a módosító javaslatok sikere szinte biztosan garantált.

A vitában egyébként Kalmár Ferenc András felhívta a figyelmet arra, hogy Európa keleti felében sokkal több megoldatlan probléma jelentkezik, mint nyugaton. Rendezési mintamódszerként megemlítette a dél-tiroli modellt, az orvosolandó gondok között pedig felhívta a figyelmet a határon túli magyarság nehézségeire. A magyar kereszténydemokrata képviselő a legfőbb jogalkotói feladatot abban jelölte meg, hogy az önrendelkezési jog és a nemzeti szuverenitás összeegyeztetése során "a gyűlölködést elsimítsák, a feszültséget oldják, a türelmetlenséget türelemmé változtassák".

Szintén felszólalt a vitában Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő, aki a határon túli magyarok helyzetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv használatának biztosításával összefüggő gondokra, az önigazgatási formák, az autonómia létesítésének akadályozására, illetve a kárpótlások megoldatlanságára. Megjegyezte, hogy "a kollektív bűnösség elve sem tűnt még el", és ezzel összefüggésben kitért a Szerbiában éppen most elfogadott kárpótlási törvényre, amely - mint fogalmazott - "kifejezetten diszkriminatív", a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a magyar kisebbséggel szemben.

(MTI nyomán gaudi.jobbik.hu, Szent Korona Rádió ….)  

Forrás: http://nja.hu/hirek/friss-hirek/tortenelmi-magyar-siker-autonomia.jog   

  MVSZ Sajtószolgálat: Az önrendelkezés az autonómia helyébe lép.   

Két magyar képviselő – dr. Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc András – sikeres ténykedése eredményeként az Európai Tanács fontos határozatot fogadott el, amely hivatkozási alap lehet a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek jövőbeni harcában: az önrendelkezés az autonómia helyébe lép. A Magyarok Világszövetsége gratulál az eredményhez.

A strasbourgi székhelyű Európai Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése 2011. október 4-én elfogadta az 1832 (2011) sz. határozatát, amelynek címe: Tisztázandó: a nemzeti szuverenitás és az államiság fogalma a jelen nemzetközi jogban, és amely az ET Jogi és Emberi Jogi Bizottságának előterjesztése alapján született, Marina Schuster német képviselő jelentése nyomán. A további vizsgálódást és fogalmi tisztázást kérő határozat meghozatalát az indokolta, hogy egyrészt az Európai Unió bővítése, és még inkább a lisszaboni szerződés életbe léptetése után a nemzeti szuverenitás fogalma gyökeresen átértékelődött (értsd: korlátozódott). Másrészt katonai beavatkozások következtében egy sor olyan állam „született”, amelyeknek nemzetközi elismertsége vitatott. A határozat tételesen említi a Törökország katonai beavatkozását Cipruson (1974, ciprusi török állam), a NATO légicsapásait a volt Jugoszlávia ellen (1999, független Koszovó), valamint az orosz katonai hadműveletet Grúziában (2008, Grúziából kiváló oszét állam).

Az 1832 (2011) sz. határozat egyszerre tesz hitet az önrendelkezési jog mellett, és emeli fel szavát a szecesszió, az egyoldalú elszakadás valamint az erőszak ellen.

A közgyűlési vitát megelőző bizottsági tárgyaláson a magyar képviselők meggyőzték a jelentéstevő Marina Schustert, hogy fogadja be tervezetébe az ET nyolc évvel korában elfogadott 1334 (2003) sz. határozatára való hivatkozással a népek önrendelkezési jogának említését.

A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós másnap gratulált Dr. Gaudi-Nagy Tamásnak, az MVSZ Elnöksége volt tagjának e jelentős sikerhez, és ezúton tolmácsolja jókívánságait Kalmár Ferenc Andrásnak.

A Magyarok Világszövetsége fontosnak tarja hangsúlyozni, hogy a két nappal ezelőtt elfogadott ET határozat mindvégig az önrendelkezési jog fogalmát használja, mind a népek, mind a nemzeti vagy etnikai kisebbségek esetében („right of national or ethnic minorities or even, in some cases, national majorities to self-determination”). Ezzel szemben az autonómia fogalma csak egy összefüggésben, mint az Európában itt-ott fellelhető, már létező „autonóm tartományok”-at („autonomous regions”) említi. Ez a tényállás, megerősíti a Magyarok Világszövetségének elvi megállapítását, amely szerint az autonómia a múlt fogalma, a jövő az önrendelkezésé: azok a törekvések lehetnek sikeresek, amelyek zászlajukra nem az autonómia, hanem az önrendelkezés fogalmát tűzik.
 
Koszovó függetlenné válása óta hirdetjük – mondta sajtószolgálatunk megkeresésére Patrubány Miklós elnök:

A Magyarok Világszövetsége ajánlja valamennyi kisebbségben élő magyar nemzeti közösségnek, és elsősorban a székely népnek, hogy autonómiatörekvéseik valóra váltása érdekében a jövőben cseréljék le kommunikációjukban az autonómia fogalmát az önrendelkezés fogalmára. A napnál világosabban üzeni ugyanezt az ET minapi határozata.

Az ET mostani határozata által elindított folyamat szakmai segítéseként a sajtószolgálatunk az eljövendőkben újból közzé teszi az MVSZ Elnöksége által 2003-ban elfogadott határozatot, amely becikkelyezett kollektív jogokkal egészítette ki az akkor készülő európai alkotmány tervezetét, amely a franciaországi és hollandiai népszavazáson történt elutasítása következtében sohasem emelkedett jogerőre.

Sajtószolgálatunk alább közzé teszi az ET 1832 (2011) sz. határozatának teljes angol nyelvű szövegét, sárgával megjelölve a fent kifejtett részeket.

MVSZ Sajtószolgálat
7302/111006

Provisional edition

National sovereignty and statehood in contemporary international law: the need for clarification

Resolution 1832 (2011)¹

1.       The Parliamentary Assembly observes that a number of territorial entities in Council of Europe member states are aspiring to be recognised as independent states.

2.       It notes that the criteria for statehood remain a contentious issue in contemporary international law.

3.       The lack of clear criteria for statehood and for lawful secession on the one hand, and violations of minority and human rights, lack of democracy and participation on the other hand, has encouraged the emergence of numerous secessionist movements and thereby threatens peace, stability and the territorial integrity of existing states, also in Europe.

4.       The Assembly notes that the notions of national sovereignty and statehood have evolved in recent years. Key developments were summed up in 2001 by a high-level International Commission on Intervention and State Sovereignty (ICISS) under the aegis of the United Nations and supported by Canada; its findings were subsequently taken up by the United Nations General Assembly.

5.       A multilateral approach to the “responsibility to protect”, as advocated by the ICISS, is taking the place of arbitrary unilateral interventions and bilateral guarantees:

      5.1.       Military interventions such as those by Turkey in Cyprus in 1974, by the North Atlantic Treaty Organisation (NATO) in the Federal Republic of Yugoslavia in 1999 and by the Russian Federation in Georgia in 2008, whilst motivated – justifiably or not – by the need to stop serious human rights violations, have themselves led to numerous human rights violations and have not produced lasting solutions for the underlying problems;

      5.2.       Bilateral guarantees such as those in the context of the independence of Cyprus have not prevented conflicts. On the contrary, in the case of Cyprus they were used as an excuse for unilateral military intervention, conflicting with Article 2 (4) of the Charter of the United Nations and a peremptory norm of international law prohibiting the use of force.

6.        European integration and co-operation have led to a voluntary transfer of certain aspects of national sovereignty, in particular:

6.1.       The rights and freedoms of individuals are protected by the supervisory mechanism of the European Convention of Human Rights (ETS No. 5); states parties to the Convention have accepted the duty to implement the judgments of the European Court of Human Rights, with considerations of national sovereignty being of secondary importance;

6.2.       European integration, in particular the introduction of the euro, the official currency of the Eurozone, has entailed the transfer to the European Union of a number of sectors which were traditionally under national sovereignty, particularly in matters of economic and monetary policies, and is increasingly affecting choices of fiscal and social policies. Increasing economic integration has similar effects even on countries which are not members of the eurozone or the European Union.

7.        The Assembly considers that even if international law were to recognise a right of national or ethnic minorities or even, in some cases, national majorities to self-determination, such a right would not give rise to an automatic right to secession. The right to self-determination should first and foremost be implemented by way of the protection of minority rights as foreseen in the Council of Europe Framework Convention for the Protection of National Minorities (ETS No. 157) and Assembly Resolution 1334 (2003) on positive experiences of autonomous regions as a source of inspiration for conflict resolution in Europe, as well as in other relevant instruments of international law.

8.       The Assembly therefore:

8.1.       reiterates its invitation to those member states which have not yet done so to sign, ratify and implement the Framework Convention and to respect the basic principles set out in Assembly Resolution 1334 (2003) as soon as possible;

8.2.       will continue to analyse the origin and trends of self-determination movements by addressing the most salient factors, in particular instances of growing tensions among minority or ethnic groups, and to support national parliaments in addressing these demands for self-determination through dialogue and reconciliation, in order to prevent recourse to violence and secession;

8.3.       invites all member states to refrain from recognising or supporting in any way the de facto authorities of territories resulting from unlawful secessions, in particular those supported by foreign military interventions;

8.4.       notes that conflicts should be solved exclusively by peaceful means on the basis of international law;

8.5.       proposes that the criteria for statehood, including those for the emergence of new states by legal secession, and the modalities of protection of national sovereignty and territorial integrity of states be examined thoroughly in the framework of a follow-up conference to the International Commission on Intervention and State Sovereignty.

¹ Assembly debate on 4 October 2011 (31st Sitting) (see Doc. 12689, report of the Committee on Legal Affairs and Human Rights, rapporteur: Ms Schuster). Text adopted by the Assembly on 4 October 2011 (31st Sitting).

cid:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.    cid:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Beküldte:Plósz Sándor