Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2019Dec12

2011. November 02., Szerda 19:40

Közlemény: AZ ÁRTATLANOK VÉDELMÉBEN

Írta:  R Sz László
Értékelés:
(4 szavazat)
Javasoljuk az érintett polgároknak, hogy mindenképpen követeljék vissza a vagyonukat, függetlenül attól, hogy hogyan alakul majd a jogszabályozás ebben a tekintetben. Ha elutasító választ kapnak, akkor írott bizonyíték kerül a kezükbe erről az igazságtalanságról, amelyre esetleg fellebbezhetnek. Nem utolsó sorban, az is nagyon fontos lehetőség, hogy az állami bizonyítási eljárás során előkerülhetnek a ma még elzárt dokumentumok is. Ne adjuk fel!

AZ ÁRTATLANOK VÉDELMÉBEN

A vagyon-visszaszármaztatásáról szóló törvénynek semmi köze nem lehet a háborús bűntettekhez, vagy a rehabilitációs törvényhez. Ezen törvények összezagyválása csupán politikai manipuláció, főként a magyar és a német nemzetiségű emberekkel szemben. A cél nem más, mint a kollektív bűnösség elvének átmentése, népek, nemzetek megbélyegzése, aminek leple alatt véglegesítik az igazságtalan vagyonfosztást.

A Magyar Polgári Szövetség, a szerbiai "restitúciós törvény" elnevezés alatt elhíresült diszkriminációs törvénnyel kapcsolatban már többször kifejezte elítélő véleményét.

Öröm az ürömben, hogy a szerb kormány nem zárkózik el véglegesen attól, hogy tovább tárgyaljon a megoldáskeresésről, annak érdekében, hogy enyhüljön e szabályozás diszkriminatív kitételeinek a hatása, amelyek a kollektív bűnösség emberi jogokat sértő elvét foganatosítanák és alkalmaznák, elsősorban a Szerbiában élő magyar és német nemzetiségűeket megkárosítva. Bár megvan a készség a párbeszédre, sajnos nincsen meg az akarat arra, hogy teljesen megtisztítsák a törvényt.

Meglátásunk szerint, ennek a szerb állami "bátorságnak" alapját a Vajdasági Magyar Szövetség is táplálja, hiszen nem áll ki amellett, hogy a törvényből gyökerestől ki legyen irtva minden diszkrimináció, a magyarságot megbélyegző minden mondat.

Pásztor Bálint, a Magyar Koalíció parlamenti képviselője a 2011-10-27-én megjelent Magyar Szóban a következőket nyilatkozta: "- Abban állapodtunk meg, hogy a restitúciós törvény alapján csak azok nem lesznek jogosultak a kárpótlásra, akikről az állam be tudja bizonyítani, hogy a második világháború során háborús bűncselekményeket követtek el valamelyik megszálló erő tagjaként."

Varga László parlamenti képviselő, 2011-11-01-én ugyancsak a Magyar Szóban elfogadóan nyilatkozik arról, hogy a törvényben megmarad a megfogalmazás, miszerint "a megszálló erők tagjai nem jogosultak a
vagyon-visszaszármaztatásra". Kérdezzük, kik ezek az emberek? Mindenki, akiket besorozott a magyar katonaság? Lehetett ellent mondani?

Mindezt azért fogadja el a VMSZ, mert összekeverik a vagyon-visszaszármaztatást a rehabilitáció kétes kimenetelével. Ez az elmélet szerint, az emberek egy másik törvény, a rehabilitációs törvény alapján felmenttethetik a családjukat (valószínűleg évekig tartó eljárások során) a partizán bosszúszomjas katonai bíróság által meghozott - minden szempontból semmis - ítéletek alól, ha eljárást indítanak ez ügyben. Mi ez, ha nem újabb megbélyegzés, megszégyenítés és igazságtalanság?

Amennyiben a restitúciós és a rehabilitációs törvény a VMSZ-szel folytatott egyezkedés alapján lesz hatályosítva, akkor sok ártatlan magyar áldozat vagyona és becsülete veszik el véglegesen, hiszen a sorozatgyártásban
készített "bírósági" halálos ítéletek között nem kevés olyat találunk, amely kimondja a vagyon elkobzását is. Ezen ítéletek megsemmisítését miért kell kérvényezni? Kizárnák a jogosultak köréből és megbélyegeznék azokat a személyeket, akik "saját akaratukból" csatlakoztak a megszálló erőkhöz. Ki az, aki képes bizonyítani, és milyen módon lehet bizonyítani, hogy valaki önként, vagy kényszerből lett katona? Vajon a Jugoszláv polgárháború során hányan öltöttek katonaruhát önkéntesen? Lehet ezt tudni?

Elfogadhatatlan, hogy bármilyen alapon összekössék a restitúciós törvényt a háborús bűnökkel, mert ez nem más, mint a kollektív bűnösség elvének érvényesítése, ami nem csak egyéneket, hanem az egész magyarságot is megbélyegzi.

Senki sem felelhet tetteiért a vagyonával, amíg meg nem állapítják az okozott anyagi kár nagyságát és a bíróság kártérítési kötelezettséget nem ró ki. Azokat sem sújtották vagyonuk elkobzásával, akiket Nürnbergben, vagy Hágában ítéltek el háborús bűnösként.

Tény az is, hogy a partizánok által kegyetlen módon, tervszerűen legyilkolt ártatlan magyarok esetében a "bírósági" ítéletek jóval a kínzások és a kivégzések után születtek meg, tehát semmisek. Vajon miért kell e gaztettekről szóló ítéletek megsemmisítését kérelmezni? Már maga a feltételezés is sértésnek számít, amellyel hatályosnak tekintik az akkori ítéleteket. A Szerb állam kellene, hogy egy tollvonással eltörölje azoknak a dokumentumoknak a hatályosságát.

A vajdasági magyarság rehabilitálását a kollektív bűnösség alól nem csak a kettős mércével mérő Szerbia akarata és a VMSZ káros egyezkedése akadályozza. Láthatjuk, hogy az Európai Unió is erkölcsi csődbe jutott, azzal, hogy elfogadta a benesi dekrétumok újbóli beiktatását Szlovákiában.

Ugyanakkor, esetünkben külön köszönetet érdemel Magyarország a határozott és hatékony kiállásáért. Bebizonyosodott, hogy lehet tenni, ha megvan az akarat, de nem szabad félúton megállni, és nem szabad csak egyetlen vajdasági párt véleménye alapján gondolkodni.

Javasoljuk az érintett polgároknak, hogy mindenképpen követeljék vissza a vagyonukat, függetlenül attól, hogy hogyan alakul majd a jogszabályozás ebben a tekintetben. Ha elutasító választ kapnak, akkor írott bizonyíték kerül a kezükbe erről az igazságtalanságról, amelyre esetleg fellebbezhetnek. Nem utolsó sorban, az is nagyon fontos lehetőség, hogy az állami bizonyítási eljárás során előkerülhetnek a ma még elzárt dokumentumok is. Ne adjuk fel!

A Magyar Polgári Szövetség szerint, az alábbi elveket kell alkalmazni a szabályozások kidolgozása során:

 

1. A restitúciós törvény nem tartalmazhat megkülönböztetést semmilyen alapon. A vagyon sérthetetlen.

2. A szerb állam nyilvánítsa ki a kollektív bűnösség elvének és az 1944/45-ben meghurcolt, kivégzett emberekkel szemben, igazságos és méltányos eljárás nélkül meghozott ítéletek semmisségét.

3. A szerb állam mondja ki, hogy az 1944/45-ös megtorlás háborús bűn volt, és kérjen bocsánatot az ártatlanul kivégzett, meghurcolt személyektől, családjaiktól és kártalanítsa azokat.

4. Kivétel nélkül, minden dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, amelyek kapcsolatba hozhatóak az 1944/45-ös tömeggyilkosságokkal.

5. Ki kell vizsgálni minden háborús bűntettet, így a partizánok és a bírák háborús bűntetteit is.

6. A háborús bűnök soha nem évülnek el és a felelősségre vonás alól senki sem lehet kivételezett.

Megjelent: 2550 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#1 Zoli 2011-11-02 21:11
Kedves László!

Köszönöm írásod és egyben megragadom az alkalmat a hozzászólásra is mint-ahogyan majd kérdésem is lesz hozzád mivel én is igaz csak közvetve de érintett vagyok. De menjünk sorjában.

Nagyon világosan és elfogadhatóan írod, hogy a vagyon-visszaszármaztatásáról szóló törvénynek semmi köze nem lehet a háborús bűntettekhez mert ha eddig nem voltak háborús bűnösök akkor azt jelenti ma már nincsenek. Senki ellen nincs sem elkezdve sem folyamatban semmilyen háborús-bűn per, így nyilvánvaló, hogy csak is kizárólagosan továbbra is a kollektív bűnösség megbélyegzését akarják a magyarság ellen fenntartani, "legalizálni".

Ha ebben bármely magyar vagy magyarokat képviselő bármilyen más személy ha a legcsekélyebb megalkuvást merészeli tenni az ha magyar, akkor az egy nemzetáruló ha pedig csak képviseleti zubbonyban teszi, akkor tisztségáruló. Egyszóval egyik sem való emberi közösségbe.

Továbbá, legyél-szíves magyarázd meg kedves László, mit értesz a következő mondatodban?
"Senki sem felelhet tetteiért a vagyonával, amíg meg nem állapítják az okozott anyagi kár nagyságát és a bíróság kártérítési kötelezettséget nem ró ki."
Ennek mi köze van a vagyon-visszaszármaztatáshoz? Nagyon sok helyen már az öröklő személynek csak az örököseik élnek. Azoknak pedig visszajár mint bárki másnak.

Még egy nagyon fontos amiről lehet nem is tudsz de ehhez kapcsolódik. Milyen jogon tagadja meg például az adai Pósta hivatalnoka egy hivatalos levél kézbesítését egy elhunyt személy feleségének?

Ez történt Édesanyámmal a múlt héten. Kaptak értesítést hogy az elhunyt (Édesapám) nevére érkezett ajánlott levél és személyesen lehet felvenni. Nos bement a nővérem és édesanyám a halotti bizonyítvánnyal de a levelet még csak meg sem mutatták nekik. Az ott dolgozó, (hölgynek nem mondanám) hivatalnok önkényesen hátat fordított nekik és úgy olvasta fel nekik, hogy Belgrádból a vagyon-visszaszolgáltatás ügyben valami mert ez állt a bélyegzőn. Ezt is csak azért tette mert könyörögtek neki, hogy azért tudni szeretnék mit nem kaphatnak el, hogy még is tudják miről van szó. Mivel ezt a levelet bizony a szerb nő vissza küldi Belgrádba mondván ez csak kizárólagosan a címzett veheti fel, és mivel a címet halott így ő nem adhatja ki más senkinek.

Egész biztos ez nem egyedi eset csak nem hallatszik a segélykiáltás.
Kérdem én. Azok a szerbek mind élnek akik mostanában kapják, kapták a leveleket?

Az ilyen Pósta hivatalnoki ügyfélfogadási módszer egy kulturálatlan hatalmi visszaélés ami magyar-gyűlölettel van fűszerezve.
Szegény elveszettek, kinek panaszkodhatnak mint nekem, mintha én itt északon 2800 km távolságból sokat tudnák értük tenni.

Kedves László! még mindég nagyon kiszolgáltatott és könnyen sebezhető a magyar nemzetünk ott Délvidéken is. Pártoktól függetlenül mint magyarság fogjátok már védelmi körbe sebezhető magyarjainkat.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.8%Austria 1.2%
Romania 5.5%Canada 1.1%
United States 3.9%Norway 0.9%
Ukraine 2.8%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.7%France 0.3%
United Kingdom 2.2%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.1%Netherlands 0.3%
Germany 1.9%Australia 0.3%
Sweden 1.6%Italy 0.2%
Serbia 1.5%Spain 0.1%

Today: 158
This Week: 2145
Last Week: 5029
This Month: 8072
Last Month: 18064
Total: 2200693

Belépés