Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2019May19

2010. Április 27., Kedd 12:01

Jogi álláspontom szerint ahhoz bárki csatlakozhat

Írta:  Bősze Ferenc
Értékelés:
(1 szavazat)
Alulírott dr. Bősze Ferenc (Magyarország, 8200 Veszprém, Úrkút u. 10. szám alatti lakos) tudomással bírok arról, hogy a t. Bíróság előtt 1:2010cv00868 szám alatt folyamatban lévő perben „Magyar holocaust áldozatai” felperesek a Magyar Állami Vasút alperes ellen kártérítés iránti igényt jelentettek be, vagyoni és nem vagyoni kárigényük együttes összegét 1.240.000.000 USD-ban megjelölve,

Kedves Barátaim!

Mellékelten megküldöm a Illinois Állami Bíróság részére írt beavatkozói beadványomat, valamint amit ez az ügy kiváltott belőlem, vagyis azt a keresetlevelet, amelyet a Győr- Moson- Sopron Megyei Bírósághoz adtam be.

Miután a beavatkozói beadványt, mint a tízmillió magyar állampolgár egyike nyújtottam be, így jogi álláspontom szerint ahhoz bárki csatlakozhat, elég, ha az ügyszámot feltüntetve közvetlenül oda megküldi, vagy eljuttatja hozzám, felkérve, hogy csatlakozó kérelmét irodánk továbbítsa.

Amennyiben egyetértetek vele, úgy kérem, járjatok el így, illetve küldjétek el olyan barátaitoknak, akik szerintetek csatlakoznának ehhez a beadványhoz, vagyis a tiltakozás ezen módjához.

Köszönettel:

Bősze Ferenc

* * *

Illinois Northern District Court
Chicago Office
Everett McKinley Dirksen
United States Courthouse
20th Floor
219 South Dearborn Street
Chicago, IL 60604

Tisztelt Illinois Állami Bíróság!

Alulírott dr. Bősze Ferenc (Magyarország, 8200 Veszprém, Úrkút u. 10. szám alatti lakos) tudomással bírok arról, hogy

a t. Bíróság előtt 1:2010cv00868 szám alatt folyamatban lévő perben „Magyar holocaust áldozatai” felperesek a Magyar Állami Vasút alperes ellen kártérítés iránti igényt jelentettek be, vagyoni és nem vagyoni kárigényük együttes összegét 1.240.000.000 USD-ban megjelölve,

továbbá 1:2010cv01884 szám alatti perben „Bank Theft holocaust áldozatai” felperesek a Magyar Nemzeti Bank alperes és társai ellen ugyancsak kártérítés iránti igényt jelentettek be, melynek pontos összegszerűségét nem ismerem.

Bejelentem, hogy ebben a két perben

b e a v a t k o z ó k é n t

részt kívánok venni, ugyanis ezen perek alperese valójában a Magyar Állam, hiszen ha bármilyen mértékben a Bíróság helyt ad a felperesek keresetének, a tulajdonosi pozíciójából fakadóan azért a Magyar Államnak kell ténylegesen helytállnia.

Én pedig a Magyar Köztársaságnak vagyok a polgára, mintegy tízmillió honfitársammal egyetemben. A fentiekből következik tehát, hogy ez a per végső soron ezt a tízmillió magyar állampolgárt érinti.

(Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az alperesek egyezséggel „kimenekülnének” a perekből, nem beszélve arról, hogy a perindítás már okozott költséget az alpereseknek, hiszen képviselete ellátására egy amerikai ügyvédi irodát kellett, hogy megbízzon, amelynek megtérülése akkor is kétséges, ha pert nyerünk, hiszen a felperesek magánszemélyek, akiknek vagyoni helyzetét nem ismerjük.)

- 2 -

Ez a követelés, - amennyiben célt ér – jelentősen megnehezíti a kilábalást a válságból, ami országunkat sújtja.

Ezért fűződik elemi érdekem az alperesek pernyertességéhez, s alapozza meg, hogy beavatkozói minőségben elősegítsem az alperesek pernyertességét.

A pernek azonban nem csak anyagi következményei hatnak ki hazánkra, hanem annak társadalmi vetülete is. Ez a per ugyanis – már maga a perindítás ténye - oly mértékben megalázó és vérlázító a jelen kor magyar társadalmával szemben, hogy az alkalmas lehet, akár a köznyugalom megzavarására is.

Ez az ország – s így ez a nép is – túltette magát a történelem oly sok megrázkódtatásán, megfizette minden vesztes háborúja után a jóvátételt, elszenvedte a mindenkori országvezetés hibáiért ránk rótt büntetéseket.

Túltette magát azon is, hogy a II. világháború után a győztes nyugati hatalmak odadobták koncként – a többi kelet-európai áldozati állammal együtt - a szovjet birodalomnak. Ez a 45 éven át tartó alávetettségünk nem jöhetett volna létre a „nyugat” jóváhagyása nélkül, s ezért éltük meg ambivalens érzésekkel, hogy ugyanennek a „nyugatnak” köszönhető „keleti” alávetettségünk megszűnése.

Ennek tükrében is megengedhetetlen, hogy 2010-ben bármilyen összetételű és létszámú embercsoport igényt jelentsen be kártérítés iránt, olyan időszak hibáiért és bűneiért, amelyeket az országvezetés a német megszállás alatt „követett el”, amikor a szuverén állami akarat nem, vagy csak korlátozottan érvényesülhetett.

Ha újabb és újabb igény lesz bejelenthető, - az egyéni sérelmekre is kiterjedő „kárpótlást” követően, amelyet minden érintett, igényelhetett - akkor sosem lesz vége a számonkérhetőségnek, a helytállni tartozásnak.

A mai magyar társadalom döntő többsége a holocaustot, s minden olyan történelmi bűnt, amit akkor elkövettek embercsoportokkal és egyénekkel szemben egyaránt – lettlégyen oka ennek akár származásuk, akár vallási hovatartozásuk, akár politikai meggyőződésük, vagy akár egyéni bátorságból fakadó megnyilvánulásuk - mélységesen elítéli, azzal semmilyen formában nem azonosul. Ezzel a mai magyar társadalommal szemben ennek a fajta igényérvényesítésnek egyáltalán a megkísérlése is megengedhetetlen, és elfogadhatatlan.

- 3 -

Ez a per azért is hordoz magában nagy veszélyt, mert ennek a tízmilliós közösségnek egy részéből szélsőséges reakciókat is kiválthat. A felperesek tehát ezért a veszélyhelyzetért is felelősek, amit az általuk indított perek előidéznek.

Ez a per árt a magyar zsidóságon kívül annak a sok tízmilliós zsidóságnak is a világban, akik hozzánk hasonlóan nem sebeket akarnak felszaggatni, hanem a holocaustot elítélni, s biztosítani egyszer és mindenkorra, hogy az meg ne ismétlődhessék.

Sem a zsidósággal, sem a cigánysággal, sem az örménységgel, de ugyanígy az „indiánsággal” szemben sem, mint ami velük történt meg a történelemben, Észak-Amerikában az angolok és a franciák, Dél-Amerikában pedig a spanyolok és a portugálok által.

Ez a per nem lehet érdeke azoknak, akik a világról a fenti módon gondolkodnak, ez pedig valamennyi társadalomban, - így a mienkben is – döntő többséget képez.

Ezért kérem tehát, hogy a t. Illinois Állami Bíróság a felperesek keresetét utasítsa el mindkét perben, s az ítéleti indokolásában elvi éllel is mutasson rá mindazokra a veszélyekre, amelyeket ez a perindítás kiváltott, illetve egyáltalán kiválthatott.

 

Veszprém, 2010. március 31.

Tisztelettel:

Dr. Bősze Ferenc
beavatkozó

 

* * *

 Tisztelt Győr- Moson- Sopron Megyei Bíróság!

Győr

Szent István u. 6.

9021

 

Alulírott Dr. Bősze Ferenc 8200 Veszprém, Úrkút u. 10. szám alatti lakos felperes személyiségi jogaim megsértése miatt

k e r e s e t e t

nyújtok be az Amerikai Egyesült Államok Kormánya Washington (képv.: Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége Budapest, V. ker. Szabadság tér 12.) ellen az alábbi tényállás alapján.

Édesapám Bősze Ferenc – aki 1905. május 07-én született Sopronban, an: Solics Ágnes – 1944. december 06-án a Sopront-Bánfalvával összekötő út mentén tartózkodott, amikor a szirénák légiriadót jeleztek. A bombázók elől a házakkal szomszédos erdőrészben keresett menedéket.

Rövidesen meg is kezdődött a bombázás, s azt az erdőrészt, ahol tartózkodtak több találat is érte. A szőnyegbombázás „eredményeként” az erdő tele volt halottakkal és sebesültekkel. Alig, hogy befejeződött a bombázás, a bombavetőket kísérő vadászgépek végiggéppuskázták ezt az erdőrészt, holott abból a magasságból, ahol tüzet nyitottak, látniuk kellett, hogy civileket lőnek. Ember végtagok és testrészek lógtak-hevertek szanaszét.

Apámat később megműtötték, életben maradt, a támadáskor kapott 49 szilánkból 47-et eltávolítottak a testéből, kettő – 1968-ban bekövetkezett haláláig – a fejében maradt, azt nem tudták volna onnan agyi károsodás nélkül eltávolítani. Bal keze könyékben, bal lába térdben béna maradt, 80 %.-os hadirokkant lett.

Én 1951. november 05-én születtem, majd később született egy húgom is 1955. november 02-án.

Apám ezen egészségi állapota végigkísérte gyermek- és kamaszkoromat, akarva-akaratlanul velünk élt a háború borzalma, nap, mint nap emlékeztetett bennünket arra az esztelen pusztításra, amit ez a háború, s különösen annak ez az 1944. december 06-i soproni eseménye jelentett.

Apám, miután mozgásában korlátozott volt, nem tudott velünk labdázni, futkározni, vízben pancsolni. Érzelmi téren természetesen pótolta ezt határtalan szeretetével.

Úgy éreztem, felnőtt koromra mindezt feldolgoztam, s életem lezárt korszakának tekintettem.

A közelmúlt eseményei felszaggatták bennem ezeket a sebeket, folyamatosan újabb és újabb igények jelennek meg különböző bíróságok és más hatóságok előtt, igényt jelentenek be, ma regnáló kormányok ellen, hogy vállalják, viseljék mindazon tettek jogkövetkezményeit, amelyeket az adott ország előző kormányai elkövettek, vagy elmulasztottak megtenni.

- 2 -

Az így felszaggatott sebek engem is arra indítottak, hogy bejelentsem

i g é n y t t á m a s z t o k

az Amerikai Egyesült Államok Kormányával szemben, kövessen meg mindazokért a szenvedésekért, amik az által értek, illetve elmaradt örömökért –amik nem értek – hogy apám egy olyan az amerikai kormány által jóváhagyott légitámadás áldozata lett, amely őt fizikai értelembe nyomorékká tette hátralévő életére, s ez a teher rányomta a bélyegét egész gyermekkoromra.

Reményeim szerint az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem csak szavak, és hirdetmények formájában deklarálja, hogy a legdemokratikusabb rend hatalmát testesítik meg, s képviselik a világban, hanem ez egy ilyen gesztusban kifejezett tettben is megnyilvánul.

Én csak azt kérem, kövessenek meg engem mindazért, amit a 1944. december 06-i oktalan soproni bombázással és az azt követő géppuskázással apám ellen – s így születésem után ellene – elkövettek.

Ezidáig csendes tanúja, s elszenvedője voltam ennek a múltnak, de most perlekedő fél lettem, s nem csak abban bízom, hogy ennek eredményeként az Amerikai Egyesült Államok Kormánya megkövet, hanem abban is, hogy a per tanulságaként mindenki végiggondolja kivel szemben, milyen anyagi, vagy egyéb természetű igényt támaszt, illetve követelést kíván érvényesíteni.

A Ptk. 75. § (1) bek. szerint személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A személyhez fűződő jogokat példálózó jelleggel sorolja fel a Ptk. 76. §, így a … testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértését.

A fenti tényállás és jogi indokolás alapján tehát személyhez fűződő jogomat megsértették, így a Ptk. 84. § (1) bekezdésben rögzített igényeket támaszthatom,

a) követelhetem a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását,

c) követelhetem, hogy a jogsértő nyilatkozattal, vagy más módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén ehhez a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,

e) kártérítést követelhetek a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

K é r e m ,

hogy a t. Megyei Bíróság

- állapítsa meg, hogy az elhunyt édesapám és az én személyemhez fűződő jogainkat megsértették,

- kötelezze az Amerikai Egyesült Államok Kormányát, hogy nyilatkozattal megfelelő módon adjon elégtételt édesapám és az én személyiségi jogaim megsértése miatt ehhez megfelelő nyilvánosságot biztosítson oly módon, hogy két-két magyar és amerikai országos napilapban tegye közzé a megfelelő elégtétel adására irányuló nyilatkozatot.

- 3 -

B e j e l e n t e m ,

jelen keresettel indított polgári peres eljárásra A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. határozza meg a magyar bíróság joghatóságát. Ennek 62/C. § azt határozza meg, hogy általában nem járhat el a magyar bíróság, vagy más hatóság a külföldi állam, vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, azonban ezen szabály alól kivételt képeznek a 62/E §-ban meghatározott esetek. A 62/E. § (1) bek. c) pontja szerint a külföldi állam, vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra joghatósággal rendelkezik a magyar bíróság, amennyiben az eljárás tárgya az élet, egészség, testi épség megsértése, feltéve, hogy a károkozó esemény belföldön következett be és a károsult annak időpontjában belföldön tartózkodott.

B e j e l e n t e m,

hogy jelen eljárásra a vonatkozó jog a magyar jog, figyelemmel az 1979. évi 13. tvr. 10. §-ának rendelkezéseire, a fenti rendelkezés szerint ugyanis az ember személyhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni. A 11. §. (1) bekezdés értelmében az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára.

B e j e l e n t e m ,

hogy jelen személyhez fűződő jogok megsértésére alapított peres eljárás – illetve az e jogok megsértése miatt indított per is - az 1952. évi III. évi tv. 23. § (1) bek. szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

B e j e l e n t e m ,

hogy a Pp. 37. § alapján jelen peres eljárásra a Győr- Moson- Sopron Megyei Bíróság, mint a károkozás helyének a bírósága rendelkezik illetékességgel.

B e j e l e n t e m ,

hogy jelen peres eljárás megindítása az 1990. évi XCIII. tv. 62. §. (1) bek. f) pontja értelmében tárgyi illetékfeljegyzési jogot élvez.

 

Veszprém, 2010. március 31.

Tisztelettel:

Dr. Bősze Ferenc
felperes

Beküldte: SZUFI


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

Megjelent: 1742 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 106 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.4%Serbia 1.3%
Romania 5.4%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.6%Netherlands 0.3%
Sweden 2.5%Australia 0.3%
Slovakia 2.1%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Spain 0.2%
Germany 1.9%Norway 0.2%
Austria 1.4%Belgium 0.1%

Today: 453
This Week: 4005
Last Week: 4393
This Month: 11869
Last Month: 20523
Total: 2075911

Belépés