Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2018Dec14

2012. Május 08., Kedd 12:36

Előzetes a földkérdés valódi megoldása felé

Írta:  Tácsi István
Értékelés:
(7 szavazat)
Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de tudják Önök, hogy a döbbenetes valóság 2014-ben, a földmoratórium végleges lejártakor jön el a magyarok számára? Mikor majd kiderül, hogy a termőföldünkkel együtt az országunk is elveszett? Amint ezt az ez irányú hozzászólásomban szeretném kifejteni, a termőföldünket immár vér nélkül, reformokkal nem lehet a magyarok kezébe visszaszerezni. Ha csak! Ha csak, ez a tanácskozás nem lesz sikeres, és általa létre nem jön egy nemzetmentő társadalmi szövetség a termőföld magyar kézben tartása harcának a megvívásáért

Nem én kiáltok, a föld dübörög

 Tisztelt Országos Értekezlet

Mint érdekelt, szeretném továbbá nyomatékosítani, hogy nem az állami földek pályáztatása a legveszélyesebb tételek a nemzeti kérdéskörben. Hanem annál nagyságrendekkel veszélyesebbek azok a becslésekre alapozott feltárások, hogy az 1 millió ha-t kibérelő zsebszerződések mellett, legalább 1 millió ha már ténylegesen is, ráadásul állami segédlettel véglegesen német, olasz, osztrák, holland stb., és magyar bárók tulajdonában, kezében van. Csak az én közvetlen lakókörzetemben több mint 10000 ha, immár 15 éve külföldiek tulajdonába kerültek átjátszásra állami közreműködéssel. Ezek a tulajdonosok berendezkedtek, beruháztak, ráadásul a magyar adófizetők pénzén és várják a földmoratórium lejártát, miként ezt önök is jól tudják.

A rövid bevezetőmből is kiderül, hogy a magyar földre négy érdekcsoport vetette ki csápjait: 1. az EU és a milliárdosai; 2. a magyar oligarchák; 3. a földet nem művelni akaró földtulajdonosok; 4. a kormány. Mégis mit gondolnak, hogy az az előző kormány, amelyiknek külügyminisztere 2002-ben aláírta a termőföldünk tőkealapú EU-s szerződését, képes vagy akar-e tenni valamit ebben az ügyben? Hát kétséges! Ha mi nem tudunk a földtörvény társadalmi vitájához egy életképes és megvalósítható javaslatot letenni, de nem csak letenni, hanem azt minden körülmények között is megvédeni, akkor a fenti bevezető soraim válnak véglegessé hazánkban. Értsük meg: a tanácskozásra bejelentkezők közül is mindenki szeretné a földünket magyar kézben látni. De ha megkérdezhetném Önöket, hogy hogyan, akkor valószínűleg tízből tízféleképpen válaszolnának. Bizony, ez így nem megy! Ha nem lesz egy egységes, és az alapjaiból kiinduló földtörvény koncepciónk, amit mindenki tud támogatni, akkor kétséges lesz az értekezlet munkájának a sikere.
Hogy fokozzam a feszültséget, nem csak e négy elképesztő erejű érdekcsoporttal szemben kellene megvédeni puszta kezünkkel és a tudásunk által a magyar földet. Ahhoz, hogy a magyar kézben tarthassuk a termőföldünket, a magyar mezőgazdaságot a múltban ért kapitális gazdaságpolitikai hibáitól is meg kell tisztítanunk. Mégpedig az Antall-kormány hazaárulással felérő kárpótlási bűntételei ellenében. Minden mai gondunk ide vezethető vissza. A rendszerváltozásnak csúfolt hatalomváltásban mindazt elrontották, ami addig jó volt. Mert akkor még 100 %-ban magyar kézen volt az ország földje. Igaz, hogy nem magánkézen, hanem csoporttulajdonként. Valahogy mégis ide kellene visszacsatolódnunk, és innen kiindulva újra felépíteni, rendbe tenni a magyar mezőgazdaságot, és általa az egész országot.

A fentiek alapján egységesen ki kell mondanunk az új földtörvény koncepciónkban:

1. Az ország településeinek közigazgatási határain belül megtalálható termőföldek feletti rendelkezési joga az ott élő lakóközösségek tagjainak elidegeníthetetlen jussa;
2. Maga az állam sem rendelkezhet földtulajdonnal és földhasználattal (nem élő személy), mert ilyen jogosítványokkal csak a természetes személyek és lakóközösségei bírhatnak;
3. Magyarországon – a világunk szerencsésebb országaihoz hasonlóan – csak azon családok tulajdonolhassanak termőföldet használati jogot, akik azon a településen élnek és élni akarnak, amelyiken a földparcella található, mi több, saját maguk kívánják azt megművelni;
4. A települések földhasználatában azonnal vissza kell állítani az ősibb, ezért a felsőrendűbb csoportjog uralmát, a világ legkártékonyabb római magánjogi uralmának a helyébe;
5. Kompromisszumos megoldásként a lakóközösségekben a kárpótlás téves hozadékaként kialakult magántulajdonlás és földbérleti viszonyok egyesítése átmeneti időszakban, példaként 10 év alatt egységesítendők lakóközösségi joggá;
6. A földhasználatban érvényesíteni kell a lakóközösségek szociális követelményeit, miszerint minden arra alkalmas, munkanélküli családok megélhetéséhez vagy munkát, vagy helyben mezőgazdasági tevékenységből történő megélhetést kell biztosítani.

De, hogy ne vesszek el a részletekben, csatlakozva az előterjesztőkhöz és személyében megnevezve Tanka professzor úr koncepciójához, ezeknek támogatásához három pontban összefoglalva szeretném közreadni a javaslataimat:

I. A legnagyobb magyar betegséggé nőtte ki magát, hogy ma már nincs paraszti osztálya az országnak. Mégis mit gondolnak, ha valami nemzetközi krízis érné az országot, ki táplálná a városi, de már a falusi embereket is? Bizony senki! A multik biztosan nem, így a városi embereknek lenne a legfontosabb érdeke, hogy Magyarországon, a Rákosi éra alatt elpusztított, majd a Kádár idején tsz taggá degradált és mára kihaló paraszti osztály ismét életképessé váljon. Ennek érdekében az V. Országos Értekezlet szervezeteinek felhívásban ismertetni kell az országgal, egyben építő szövetségkötésre hívni a városi lakosságot, hogy megértsék, miért kellene támogatniuk a magyar parasztság újraalkotásának elképesztően nehéz folyamatát. Tisztelt Honfitársaim, higgyék el, hogy amely parasztságot 50 év alatt erőszakkal elpusztítottak, azt bizony hasonlóan, csakis ösztönző bíztatásra és hathatós érvekkel lehet ismét életre kelteni. Nincs kétségem, a parasztság osztálya nélkül nincs magyar jövő!

II. Megkerülhetetlenül fontos követelmény, hogy ismét vissza kell helyezni a földhasználat ügyintézését a lakóközösségek kezébe, miként az a történelmi alkotmányban egykoron még így volt. Tűrhetetlen, hogy az állam kizárólagosan dönthet ezekben a helyi dolgokban. Szerintem ennek következménye, a második legnagyobb rákfenéje a mai magyar mezőgazdaságnak, hogy elkülönült benne a földhasználati és a földtulajdoni jogrendszer. Ennek az egységesítése szintén rendkívüli ügyességet kívánna el a magyar törvénykezéstől. Szeretném nyomatékosítani, hogy nem valami demagóg megállapításaimat próbálom önök felé hinteni, mert kijelenthető részemről, hogy ez a kérdés is rendezhető, igaz hosszabb távon, vagyis két lépésben. Oda kellene eljutnunk, ami kb. 50 éve szűnt meg, hogy a lakóközösség minden talpalatti földje és ügykezelésük a közigazgatási határaikon belül a települési önkormányzatok kezébe vissza kell szolgáltatni az államnak. Kompromisszumos lehetőségként, tehát első lépésben követelnünk kell, hogy a termőföldnek a földhasználati felügyelete kerüljön visszaállításra a lakóközösségek kezébe az alábbiak szerint:
a) Első lépésben tehát a Torgyán minisztersége alatt bevezetett földhasználati rendszert kell letelepíteni az önkormányzatokhoz. Általa m2 pontossággal és naprakészen lehetne vezetni, hogy kik és mennyit birtokolnak vagy használnak a közigazgatási földekből, szemben a távoli földhivatalokhoz képest. A tulajdonváltások ügyintézése a második lépésig maradhatna továbbra is a Földhivatalokban.
b) Minden nagyobb településen vagy körjegyzőségekben a jelenleg működő családi gazdákból és mikro mg. vállalkozókból úgynevezett Földhasználati Bizottságokat (pld: 5 fős) kell választani, akik az új földtörvény szerint rendezhetnék, hogy minden ezt kérő és arra alkalmas család, a meghatározott kereteken belül a lakóközösségtől bérbevétel vagy használati tulajdonlás útján újabb helybéli családi gazdálkodókká válhassanak. Ha szükséges, kinevezett önkormányzati gazdajegyzők irányítása mellett. E munka részleteit az új földtörvénynek kell majd szabályoznia.

III. Az új földtörvény sarkalatos kérdése a földbirtok méretének a mezőgazdasági üzemszabályozás keretein belüli pontos szabályozása. Ugyanis a birtokméreteknek az egyértelmű kialakítása lenne a feladata az előbb javasolt Földhasználati Bizottságoknak is. Jelenleg ugyanis senki sem tartja követendőnek a törvény által leírt 300 ha-os birtokméretet sem, mert van már ötezer, meg negyvenezer ha-os latifundium is hazánkban. A birtokméretre itt most nem teszek javaslatot. De az egyszerűbb számolás kedvéért: 5 millió ha termőföld / 50 ha-os családi birtokokkal = százezer családi gazdálkodóval, az pedig ötszázezer fő eltartásával. Ha hozzávesszük az állattartást meg a kertészet kisebb területigényét, akkor duplája, vagyis 1 millió ember önfenntartása realizálható lenne ezzel az új földbirtok politikával. Lényegében feltámasztható lehetne vele az első pontban felvázolt, égetően szükséges paraszti osztály alapjai, és vele együtt a Magyar Megmaradás!

A magyar termőföld kérdés megoldásához összefoglalóan megemlítem még, a termelés, feldolgozás, kereskedelem és az ipar horizontális integrációs feladatának törvényi rendezését. Példaként a terményfelvásárlókat is egy országos holdingszerű szervezetbe lehetne integrálni, ahol mindegyik magáncég önállóan kereskedhetne, de a termelőkkel közösen megalkotott szigorú etikai kódex és gazdasági együttműködési elvek alapján. A családi gazdaságok megerősödésével megvalósítható egy új és a lakóközösségeket egyesítő értékesítő szövetkezeti rendszer is, a Hangya szövetkezetek példáján.

Befejezésül szeretném összefoglalni, hogy az új földtörvény társadalmi vitájához közreadott javaslataim mindabból a gyakorlati munkámból gyökereződik, amit az elmúlt 20 évben megéltem. Pontosan tudom, hogy ha nem sikerül országos összefogással sikerre vinni ezt a megkezdett harcunkat, miáltal a termőföldünk a településeinken élő magyar családi gazdaságok kezébe kerüljön és ott is maradjon, akkor a magyar vidéknek vége! Az utóbbi 60 év során, a mindenkori nemzetfenntartó paraszti osztályunk sikeres elpusztítása után, most már a városi lakosság is teljesen védtelenné válik, és szinte puskalövés nélkül az idegen elnyomóink rabszolgáiként fogják végezni. De talán már azok is, csak még nem tudatosult bennük.
Azért arról sem szabadna megfeledkeznünk, hogy a magyar írástudóknak is nagy szerepe volt a paraszt ledegradálásában, így az elpusztításában. Hiszen a „buta paraszt” vicceken röhögött anno a fél ország. De azt is tudnunk kell, hogy az értelmiség támogatása nélkül a parasztság újra alkotása is elképzelhetetlen. A Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetségnek a felkarolt földtörvény javaslata során el kell érnie a magyar értelmiséggel szövetséget kötve, hogy most legalább ugyanolyan vehemenciával támogassa a paraszt, mint társadalmi osztály újjáteremtését, mint tette az elpusztítása során. Csakis az egész ország támogatásával érhető el ez a kívánatos eredmény.

Ha a termőföld magyar kézben tartásának harca elbukik, akkor Magyarország is megbukik. Ne sajnáljuk tehát a munkát és az energiát, hiszen az egész ország egységét kell újra teremtenünk!

Vaskút, 2012-04-28.
Tácsi István

Beküldte: Rekabea 

Megjelent: 1584 alkalommal

Hozzászólások  

 
gyulabácsi
#1 gyulabácsi 2012-05-20 11:20
Láttam egy 2015-ös keltezésű térképet a neten, amelyen Magyarország a Tiszáig össze volt rajzolva az osztrákokkal és az volt odaírva: új izrael.
Hát itt tartunk!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 343 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.6%Serbia 1.2%
Romania 5.2%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.8%Australia 0.4%
Sweden 2.6%Netherlands 0.3%
Germany 2.3%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.1%
Slovakia 2%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 367
This Week: 2696
Last Week: 4369
This Month: 8416
Last Month: 18768
Total: 1973655

Belépés