Nyílt levél Orbán Viktornak - Ezért az embertelenségért felelniük kell! Ez nem más, mint népirtás!
Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Minden erőmet össze kellett szednem 57.éves rokkant özvegyként, hogy félig vakon, félig siketen, szklerózis multiplex korképben szenvedőként erőt vegyek magamon, hogy írjak Önnek. Nekem már nincs mit vesztenem, mert kegyetlenül elbántak velem. Nem, nem túlzom el a bajomat. Már régóta rokkant vagyok. Először agyi infarktust kaptam még egészen fiatalon. Később kimutatták a diagnosztikai vizsgálatok a szklerózis multiplex betegségem, de még akkor is volt bennem remény. Olyannyira, hogy ápolói és szociális gondozói képzettséggel ismertem azt, hogy milyen szörnyű leépüléssel jár ez a kórkép, melyet nálam kimutattak a vizsgálatok. Azt is tudtam, hogy, ha a felismerés nem hagy bennem mély nyomokat, akkor talán késleltethetem a leépülési folyamatot, mely rám vár.
Egyedül kellett megküzdenem a betegségeimmel is, mert 15 évvel ezelőtt a karjaimban halt meg a férjem, hátsó fali infarktussal. Hiába próbáltam kétségbeesetten újra éleszteni, nem tudtak mások sem már segíteni rajta. Pont emiatt, minden lelkierőmet összeszedve, még betegen is évekig próbáltam tartani magam és a munkába menekültem a magányom elől, mint ápoló, úgy éreztem, talán másokon még segíthetek.
A sors az Ön édesapjával hozott össze, amikor motorbalesetet szenvedett 2006. évben és hozzánk került az intenzív osztályra, a Székesfehérvári Szent György Kórházba. Ápolóként segítettem javítani az ő lábadozását is. Nekem mindenki élete egyformán fontos, az Ön édesapjáé is, de nem azért, mert tudtam, hogy ő kicsoda, hanem emberségből.
Intenzív osztályos nővérként láttam az életért folytatott küzdelmét az embereknek, és ettől lettem én is olyan erős, amikor szembesítettek a szklerózis multiplex betegségemmel. Elhatároztam, hogy nem hagyom el magam, amíg bírok, addig talpon maradok, de 2008-ban bekövetkezett az, amitől nagyon féltem. Hiába akartam annyira dolgozni, már nem ment a munka, mert gyakran jöttek rám a tüneti rohamok, látótér kiesés, vakfolt és fényzavar, és az egyik fülemen súlyos halláskárosodás, egyensúlyzavar és járászavar blokkolta a munkavégző képességemet. Kezelőorvosaim szerint is egyértelmű, hogy rokkant vagyok.
Amikor 2012.-től jött az új rokkant-törvény szigora, már visszaminősítettek 60%-ra, de még meghagyták a rokkant ellátásomat és az özvegyi nyugdíjamat is. Legutóbb, a 2014.évi felülvizsgálatnál azonban elképesztően visszaminősítettek, csupán 42% egészségkárosodottá, miközben az állapotom romlott. Akkor már Békéscsabán laktam, a II. fokra pedig Szegedre kellett utaznom. Furcsállottam, ha ingyenes a rokkantak jogorvoslati útja, miért csak az odafelé útra jár az útiköltség térítés az OEP-től, az visszafelé miért nem jár? Nem én akartam utazgatni, nekem oda kellett mennem, ahová küldtek.
Mivel II. fokon, Szegeden helyben hagyták az I. fokú határozatban foglalt 42% össz- szervezeti károsodás mértéket, így tovább kerestem a jogorvoslati út lehetőségét. A Békés-megyei munkaügyi bíróság túlterheltségre hivatkozott, azt javasolták utazzam Szegedre, és érdeklődjem az ottani munkaügyi bíróságon, mikor tudnának szóba állni velem? Kiderült, hogy annyi a rokkantak munkaügyi pere, hogy ott is fuldokolnak azokban, a munkaügyi bíróságon. Ott, azt javasolták menjek Budapestre. Budapesten viszonylag gyorsan be is soroltak, de mire megkaptam a végső döntést, addigra 2015. év áprilistól-szeptemberig „lezavartak” 3 villám tárgyalást és a független orvos-szakértői vélemény alapján helyben hagyták az I. fokú szakhatósági határozat szerinti 42% össz- szervezeti károsodás mértéket.
Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Mindezért a gyalázatos döntésért utaztattak 2 ezer km-t a saját pénzemen, miközben 40 ezer forintomba került az „ingyenes jogorvoslatom”, az utazásom?
Az orvosi szakirodalom szerint a szklerózis multiplexes betegség, az egyik legsúlyosabb rokkantsági kórkép! Mégis a szégyenteljes munkaügyi bírósági döntés értelmében is éppen, csak alig vagyok megváltozott munkaképességű beteg a 42% egészségkárosodásommal? „ Papíron” egyre javuló állapottal? Azonban, nem csak az agyi infarktus és a szklerózis multiplex, hanem még számos más betegség is szerepel a kórképeim között, mint lumbális IV, V., cervicalis VI. gerincsérv és D1-es spondylosis és protrusio, más egyébb betegségekkel. Azonban, sem a fényzavart és látótérkiesést, sem a súlyos halláskárosodásomat nem vették figyelembe az orvos-szakértői minősítések kapcsán.
Tudom, hogy arra ment ki a „játék”, hogy meg akartak kopasztani az özvegyi nyugdíjamtól. Azt, csak kategória visszaminősítéssel képesek véghezvinni, így a saját jogú ellátásom is csorbult. A pénzellátásom nagy részét jogtalanul vették el. Mindössze 36.680,- Ft/hó ellátást hagytak nekem. Eközben porig aláztak az eljárások kapcsán. Szörnyű, hogy 2 ezer kilométert még utaztattak is - 40 ezer forintért a saját pénzemen - hogy megalázzanak? Micsoda arcátlanság! Ezt követően volt képe a hatóságoknak azt leírni, hogy én vettem fel jogtalanul 2 havi özvegyi nyugdíjat, amit azonnal egy összegben kérték, hogy fizessek vissza? Hiába kértem méltányosságot, de azt is elutasították!
Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Miután ezt a gyalázatot elkövették ellenem, Ön és a kormánya, nem szégyellik magukat egy cseppet sem? Én elsüllyednék szégyenemben, ha ezt művelném vétlen, félholt rokkantak ellen, mint amit Önök tesznek velünk, nagybeteg emberekkel, és a rokkant özvegyekkel. Ez már tényleg az erkölcsi norma legalja, amit Önök művelnek a rokkantakkal. A magyarországi rokkantak „kivégzését” végig nézi az egész ország, egész Európa, és a Strasbourgi Emberjogi Bíróság is?
Azt hallom, hogy egymás után elkaszálják a rokkantakat Strasbourgban is. Miféle emberjogi bíróság ez? Hol vannak az alapvető emberi jogaink? Azok csak papíron léteznek Magyarországon és Strasbourgban is?
A rablógyilkosokat, és családirtó rabokat támogatják Önök is, a strasbourgi bíróság is abban, hogy több millió forintos kártalanításokat kapjanak a magyar rabok a semmiért? Önök, ezt a strasbourgi döntést, még csak meg sem fellebbezték? Ingyen etetik és látják el a magyar rabokat minden földi jóval, az adófizetők pénzén? Azok szórakozhatnak a börtönökben: a tágas könyvtárakban, a konditermekben, az imaszobákban, sétálgathatnak a friss levegőn, a hatalmas börtönudvaron futkosnak és edzenek, a TV műsorokat is bámulhatják, miközben én meg földönfutó leszek az Önök jóvoltából, akit Önök az út szélén hagytak? Én, még elveszíthetem a lakásomat is, mert engem becsületes rokkantként Önök kisemmiztek?
Viszont, egy strasbourgi rokkant-perben, egy magyarországi rokkant nőnek az I. fokú győztes perét Önök megfellebbezték? Viszik a nagy-kamara elé, mert Önöknek az a rokkant, aki felépítette az országot, az egy „senkiházi”?
Istenem! Hová fajult ez a világ?
Hol vannak a magyarok és hol van az Európai Unió, és hol van a Strasbourgi Emberjogi Bíróság?
Álságos politikát folytatunk a menekültekkel is? A magyarországi korhatár alatti rokkantakat, azokat mindenki kinyírhatja? Ön szerint, Tisztelt Miniszterelnök Úr, mi hová menekülhetnénk EU állampolgárként? Mi nem menekülhetünk sehová! Nekünk itt kell elpusztulni az Önök rokkant-programja miatt? Ez rosszabb „fajelmélet”, mint a hitleri gondolkodás! Ön, Önök élve eltemetnének engem és a sorstársaimat is? Minél hamarabb, csak tűnjünk már el az élők sorából? Ez nem más, Tisztelt Miniszterelnök Úr, mint népirtás! Ez így tovább nem mehet, ezért valakinek felelni kell Hágában!
Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Gondolkozzon el azon Ön és a kormánya, hogy mit tettek Önök ellenem és a magyarországi korhatár alatti rokkantak ellen! Azok az orvosok is gondolkozzanak el, akik az Önök kiszolgálói ebben az embertelen játszmában! Azok, akik velem ezt tették, és a többi jogtalanul visszaminősített sorstársammal is ezt tették. Ők, mindenható „halálosztónak” képzelik magukat az Önök parancsára? Mi, hajdan évtizedekig építettük ezt az országot. Amikor megrokkantunk, akkor Önök ki akarnak hajítani minket a szemétbe? Szégyelljék magukat, de nagyon! Ezért felelniük kell!
Én nem a világot akarom megváltani. Én, az Önök hatalmát sem akarom megdönteni, mert ahhoz én és a félholt sorstársaim is túl gyengék vagyunk. Azonban, emberi méltósággal szeretnék távozni a túlvilágra azzal a tudattal, hogy Önöknek, az emberiesség ellen elkövetett bűneikért felelni kell!
Ön, és az Önök kormánya még tiszteletet sem érdemel, ezért csak úgy köszönök el, Öntől, hogy sose legyen jobb sorsa, mint nekem. Az Önök számára megbocsájthatatlan bűn az, hogy halálraítéltek minket, az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rokkantakat. Ezért az embertelenségért felelniük kell, mert én mindent bizonyítani tudok, hogy mit követtek el ellenem.
Czibolyáné Máté Edit
Beküldte: Ballán Mária