Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Aug16

2016. Szeptember 04., Vasárnap 08:54

Morvai válasza és vitaindítója Eva Maria Barki ügyvédnőnek

Írta:  Morvai Krisztina
Értékelés:
(6 szavazat)
Morvai Krisztina válasza dr. Eva Maria Barki korábban közölt, cikkünk végén olvasható levelére:

Jogos-e, etikus-e tüntetni bírósági döntés ellen? Morvai válasza és vitaindítója Eva Maria Barki ügyvédnőnek „Budaházy-ügyben"

Kedves Ügyvéd Kolleganő, Kedves Éva!

Olvastam cikkedet, amelyben helyteleníted a Budaházy György és társai ellen hozott ítélet elleni tüntetést, és amellett érvelsz, hogy az igazságért a tárgyalóteremben, és nem az utcán kell harcolni.

Munkásságodat nagyon tisztelem, s úgy gondolom, ezúttal is igen fontos kérdést vetettél fel, amelyről mielőbb alapos vitákat kell folytatnunk nekünk, jogászoknak s a jogállamért aggódó más közösségeknek is. E rövid írásomat vitaindítónak is szánom. Az alapkérdés: minden esetben feltétlen tisztelet illeti-e meg a bíróságok eljárását és döntését, vagy van olyan helyzet, amikor a törvénysértés és igazságtalanság elviselhetetlenné válik, és ilyenkor „nem szokványos eszközökkel" is küzdenünk kell. A „főszabály" kétségtelenül a következő: nekünk jogászoknak, ügyvédeknek tisztelettel kell lennünk az igazságszolgáltatás, a bíróságok iránt. Ha törvénysértést, illetve súlyos igazságtalanságot észlelünk, a jog eszközeivel, a jogi eljárásrend keretein belül kell fellépnünk ezek ellen. Ha minden szakmai erőfeszítésünk ellenére is olyan döntés születik, ami meggyőződésünk szerint jogsértő és/vagy igazságtalan, azt is udvariasan és méltósággal tudomásul kell vennünk, s meg kell próbálnunk erre biztatni az ügyfeleket is. Töredelmesen bevallom, hogy én erre még a „hétköznapi" ügyek esetén is képtelen és alkalmatlan vagyok. Mélyen együttérzek a jogaikban megsértett emberekkel, együtt szenvedek velük, belebetegszem a jogfosztott emberek szenvedésébe, minden ilyen esetet úgy élek meg, mintha velem vagy saját hozzátartozómmal történne. Éppen ezért nem dolgozom gyakorló ügyvédként, noha tagja vagyok a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Ne legyen orvos az, aki képtelen feldolgozni, hogy olykor minden erőfeszítése ellenére meghal a betege.

Történelmünk bővelkedik az olyan példákban, amikor ügyészek és bírók formálisan „igazságszolgáltatásnak" nevezett keretek között bírósági tárgyalótermekben gyalázatos gaztetteket hajtottak végre. Volt, hogy ügyvédelődeink is asszisztáltak ehhez vádbeszédnek beillő „védői fellépésükkel", vagy egyszerűen passzivitásukkal, azzal, hogy nem tiltakoztak, nem rántották le a leplet a színjátékokról a nagy nyilvánosság előtt. Tudom, azért nem tették, mert nem tehették. De a totális diktatúrák alatt ők az életüket féltették, hiszen maguk is jogfosztottságban éltek. Ma azonban létezik a szólásszabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, s igenis vannak olyan helyzetek, amikor ezekkel élnünk kell, akár bírósági döntéssel szemben is. Akkor, ha az általunk, jogászként megtapasztalt eljárás és/vagy döntés olyan kirívóan jogsértő vagy igazságtalan, hogy az már elviselhetetlen mértékű, s magát a jogállamiságot veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ilyenkor nem elegendő a tárgyalóterem falai közötti udvarias, együttműködő szakmai fellépés.

Engedd meg, hogy friss példát hozzak a magyar jogtörténetből. Gyurcsány Ferenc rendőrsége 2006. szeptember 19-21. között a tömeges rendőri brutalitás eszközeit vetette be Budapest utcáin, s valóságos „embervadászatot" folytatott, amely során százszámra vertek össze és vetettek fogdába magyar embereket, akik közül sokan - alkotmányos jogukat gyakorolva - a Kossuth téren vagy más közterületen demonstráltak a hírhedt őszödi beszéd ellen, mások egyszerűen „rosszkor voltak rossz helyen". A nagyszámú „levadászott" személlyel szemben az ügyészség futószalagszerűen indítványozta az előzetes letartóztatásukat, a bíróság pedig futószalagszerűen el is rendelte a fogvatartást, nem vizsgálva a bizonyítékokat és a törvényes letartóztatási okok tényleges fennállását. A védőként eljáró ügyvéd kollegák életük legbizarrabb jeleneteit élték át, sokan úgy érezték, mintha egy '50-es évekbeli film szereplőivé váltak volna. Volt olyan idősebb kollega, aki megélte az ÁVH-s időket, s az akkori jeleneteket újra megtapasztalva elkeseredettségében sírvafakadt. Tudom, hogy a kollegák mindent megtettek, ami az adott helyzetben – a jogszabályok és az Általad is képviselt tradicionális ügyvédi etika keretei között – lehetséges volt. Talán meg is haragszanak rám, hogy így utólag, kényelmes karosszékben ülve azt mondom: át kellett volna lépni a kereteket! Össze kellett volna fogni az egész ügyvédi karnak, mozgósítani kellett volna minden magyar jogászt, aki komolyan veszi az emberi jogokat és a hivatását, s utcára kellett volna vonulni, éhségsztrájkolni tömegesen, nemzetközi sajtótájékoztatókat tartani a kialakult emberi jogi válsághelyzetről, a bíróság lépcsőihez bilincselni magunkat, mindent és bármit meg kellett volna tennünk, hogy megfékezzük az igazságszolgáltatásba is behatoló diktatórikus hatalom tombolását. S tudod miért, Éva? Nem azért, mert „neveletlenek", tiszteletlenek, etikátlanok vagyunk... hanem azért, mert akkor nem merték volna egy hónappal később, az ötvenedik évfordulón szemmagasságban lődözni a magyar embereket, nem mertek volna kardlapozni, összeverni, megkergetni, előállítani bennünket. S nem mertek volna további tisztességes magyar emberekkel szemben újabb kirakatpereket indítani, újfent letartóztatásokkal, a felmentésekig tartó hosszú éves szenvedéssel. Mert érezték volna, hogy van ellenállás! Hogy nem tűrünk el bármit, amivel megpróbálkoznak, akkor sem, ha talárba bújva, tárgyalóteremben teszik, akkor sem, ha rendőregyenruhában. A 2006. évi gaztettekkel szembeni igazságtétel elmaradt. Sem az ügyészségen, sem a bíróságon nem történt meg az érintettek átvilágítása, megbüntetése, a rendszerből való eltávolítása. Sokan maradtak – nemcsak a politikában vagy a rendőri vezetésben, hanem az igazságszolgáltatásban is - akik azt hiszik: mi mindent eltűrünk. Jogászként nem erre esküdtünk. Én legalábbis nem feltétel nélküli udvariasságot, tiszteletet és alázatot fogadtam, amikor kimondtam életem eddigi talán legfontosabb mondatát: Esküszöm, hogy a mai nappal magamat az igazság szolgálatába állítom.

Meggyőződésem, hogy ugyanazt a hibát még egyszer nem követhetjük el.

Természetesen állok az ellenvélemények elé, és nagyon is szükségesnek tartom a vitát. Szólaljanak meg jogászok és nem jogászok egyaránt! Bízom benne, hogy e válaszlevelemet és vitakezdeményezésemet nem veszed rossz néven, hanem Magad is gyümölcsözőnek és időszerűnek gondolod. Bízom abban is, hogy nemzeti jogvédőként, jogvédőkként továbbra is együtt fogunk küzdeni az igazságért, és hamarosan találkozunk is. Várunk a jövő hétvégén a kárpát-medencei ügyvédek találkozóján, ahol az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogainak védelme, az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere lesz a téma.

Szeretettel és tisztelettel gondolok Rád:

Morvai Krisztina

Utóirat: Mivel meggyőződésem, hogy a Budaházy-ítélettel szembeni figyelemfelhívó tiltakozásra, a mai tüntetésre szükség volt, mellékelem az eseményről készült videófelvétel két részletét, az elsőn Budaházy György beszél - háziőrizetéből -, a másikon pedig dr. Gaudi-Nagy Tamás kollegánk, nemzeti jogvédő bajtársunk beszéde látható. Feltételezem, hogy holnapra, azaz vasárnapra az egész tüntetés videófelvétele rendelkezésre áll az interneten.

Almási Lajos felvételei a tüntetésről:

Hegedűs Loránt beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción

Hegedűs Loránt beszéde

Budaházy György beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción

Budaházy György beszéde

 

Dr. Gaudi-Nagy Tamás beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción

Dr. Gaudi-Nagy Tamás beszéde

Patrubány Miklós beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción

Patrubány Miklós beszéde

 

Toroczkai László beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción

Toroczkai László beszéde

 

Budaházy is reagált a Bécsben élő nemzeközi jogász levelére

Kedves Eva Maria Barki !

Tisztelem, becsülöm Önt a munkásságáért, a magyar nemzetért tett erőfeszítéseiért.

De kérem, kicsit szélesebb összefüggéseiben vizsgálja a mi ügyünket és az ellenünk hozott ítélettel teremtett helyzetet.

Sajnos a magyar jogi eljárási rendszer működéséről saját bőrömre menő eljárások sokaságán át van már elég alapos tapasztalatom, és ez alapján magabiztosan jelenthetem ki Önnek, hogy ezt se igazságszolgáltatásnak, se jogszolgáltatásnak nem lehet hívni. A legnagyobb baja az, hogy teljesen kiszámíthatatlan, és ez egyébként arról is ad némi támpontot, hogy vajon mennyire független, és kitől független, és kitől nem.

Én megértem, hogy Ön nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegi geopolitikai helyzetben a status quo kérdésének. Magam is fontosnak érzem, hogy most erős nemzeti összekapaszkodást mutassunk a fenyegető veszedelemmel szemben, ami ránk szakadhat az ostoba liberális nyugat-európai politika miatt.

De kérem, ne várja már el a jóérzésű magyar emberektől, hogy az egészséges igazságérzetüket nyomják el a pillanatnyilag vélt közép-európai geostratégiai érdekek kedvéért.

Inkább fogalmazzon meg elvárást azok felé, akik felelősek abban, hogy ilyen helyzetet teremtettek.

Tudom én is, hogy az igazi felforgatók örülnek most ennek az ítéletnek a legjobban. De akkor mutasson inkább Ön is rá, hogy pont ezeket kellene már százmillió bűnük miatt végre kivonni a forgalomból, és nem azokat, akik leginkább szemben állnak velük. És így az igazságosság érvényesülésével rendkívül megnőhetne a stabilitás biztonsága is.

Az Ön által említett ausztriai ügy kapcsán meg csak annyit, hogyha az a 20 évet kapott személy a jelenlegi politikai helyzetben az Iszlám Állam kötelékébe harcolni közvetített ki embereket Szíriába, akkor megérdemli a 20 évet, de ha mondjuk pl. az Iszlám Állammal szemben harcoló kurdokhoz közvetített volna, akkor dicséret járna neki. Mert nemzetpolitikai szempontból kell vizsgálni az ilyen dolgokat.

Tisztelettel:

Budaházy György

(nem jogerős) politikai elítélt

Korábban írtuk: Dr. Eva Maria Barki: Budaházyt a bíróságon illeti meg a leghatározottabb védekezés, nem az utcán

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Magyar Barátaim !

Nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy holnap a Markó utcában tüntetés lesz Budaházy György büntetőítélete ellen.

Megértem, hogy sokkot okozott a szigorú ítélet és a magas büntetés. Megértem, hogy az ítélet heves érzelmeket váltott ki, főleg azokban, akik a 2002 utáni súlyos jogsértéseket megtapasztalták, és Budaházy személyében egy, a jogtalanság elleni harcost látják.

Mégis, akkor is ha hibázott a bíróság, helytelen az ítélete ellen az utcán tüntetni. A bíróság függetlensége minden jogrendszernek a legfontosabb pillére, amelyet sem az állam részéről, sem az utcáról nem szabad befolyásolni.

A terrorcselekmény az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, és manapság a legnagyobb veszély. A nemzetközi jog alapján csak akkor jogos a terrorcselekmény, ha ez az önrendelkezés elérését szolgálja. Tehát a konkrét esetben a vád és a büntetőeljárás Molotov-koktélos és más merényletek miatt jogos.

Más kérdés, hogy hibázott-e a bíróság, mert a tényállásokat nem helyesen állapította meg, vagy jogilag tévedett. Arra a fellebbezési fok választ fog adni. A Kúria nem is egyszer – Budaházy ügyében is – bebizonyította, hogy Magyarországon a bíráskodás működik, és sok tekintetben jobban működik, mint nagyon sok más európai országban. Meg kell várni a fellebbezési határozatot.

Szervezett, erőszakos akcióktól mindenhol félnek. Emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt napokban Ausztriában egy férfit, aki Szíriába közvetített embereket, és személyesen nem csinált semmit sem, terrorcselekmény miatt 20 évre ítéltek el. Vagy a híres Schimanek ügye Ausztriában, aki 15 éves börtönbüntetést kapott, mert katonai gyakorlatokat rendezett barátaival – fegyverek nélkül. Egyik esetben sem történt semmiféle személyi sérülés vagy vagyoni kár.

De nagyon aggódok, mert az ilyen érzelmeken alapuló tüntetéseket fel lehet használni más célokra is, és vannak olyanok, akik már évek óta kísérletet tettek, és csak a lehetőségre várnak, hogy tüntetésekkel és zavargásokkal Magyarországon is a régóta szándékozott destabilizációt tudják kezdeményezni, és egy a geopolitikai céljaiknak megfelelő engedelmeskedő, alázatos kormányt beiktatni.

Most nem szabad játszani a tűzzel. Budaházy Györgyöt megilleti minden leghatározottabb védekezés – de vitában, a bíróságon és nem az utcán.

Tisztelettel és üdvözlettel
Eva Maria Bari
Kapcsolódó, videoösszefoglaló: Itt nézhető meg a Budaházy-tüntetés felvétele


Forrás: https://kuruc.info/r/2/163320/

Beküldte: Ballán Mária

Kedves Ügyvéd Kolleganő, Kedves Éva! Olvastam cikkedet, amelyben helyteleníted a Budaházy György és társai ellen hozott ítélet elleni tüntetést, és amellett érvelsz, hogy az igazságért a tárgyalóteremben, és nem az utcán kell harcolni. Munkásságodat nagyon tisztelem, s úgy gondolom, ezúttal is igen fontos kérdést vetettél fel, amelyről mielőbb alapos vitákat kell folytatnunk nekünk, jogászoknak s a jogállamért aggódó más közösségeknek is. E rövid írásomat vitaindítónak is szánom. Az alapkérdés: minden esetben feltétlen tisztelet illeti-e meg a bíróságok eljárását és döntését, vagy van olyan helyzet, amikor a törvénysértés és igazságtalanság elviselhetetlenné válik, és ilyenkor „nem szokványos eszközökkel” is küzdenünk kell. A „főszabály” kétségtelenül a következő: nekünk jogászoknak, ügyvédeknek tisztelettel kell lennünk az igazságszolgáltatás, a bíróságok iránt. Ha törvénysértést, illetve súlyos igazságtalanságot észlelünk, a jog eszközeivel, a jogi eljárásrend keretein belül kell fellépnünk ezek ellen. Ha minden szakmai erőfeszítésünk ellenére is olyan döntés születik, ami meggyőződésünk szerint jogsértő és/vagy igazságtalan, azt is udvariasan és méltósággal tudomásul kell vennünk, s meg kell próbálnunk erre biztatni az ügyfeleket is. Töredelmesen bevallom, hogy én erre még a „hétköznapi” ügyek esetén is képtelen és alkalmatlan vagyok. Mélyen együttérzek a jogaikban megsértett emberekkel, együtt szenvedek velük, belebetegszem a jogfosztott emberek szenvedésébe, minden ilyen esetet úgy élek meg, mintha velem vagy saját hozzátartozómmal történne. Éppen ezért nem dolgozom gyakorló ügyvédként, noha tagja vagyok a Budapesti Ügyvédi Kamarának. Ne legyen orvos az, aki képtelen feldolgozni, hogy olykor minden erőfeszítése ellenére meghal a betege. Történelmünk bővelkedik az olyan példákban, amikor ügyészek és bírók formálisan „igazságszolgáltatásnak” nevezett keretek között bírósági tárgyalótermekben gyalázatos gaztetteket hajtottak végre. Volt, hogy ügyvédelődeink is asszisztáltak ehhez vádbeszédnek beillő „védői fellépésükkel”, vagy egyszerűen passzivitásukkal, azzal, hogy nem tiltakoztak, nem rántották le a leplet a színjátékokról a nagy nyilvánosság előtt. Tudom, azért nem tették, mert nem tehették. De a totális diktatúrák alatt ők az életüket féltették, hiszen maguk is jogfosztottságban éltek. Ma azonban létezik a szólásszabadság, a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog, s igenis vannak olyan helyzetek, amikor ezekkel élnünk kell, akár bírósági döntéssel szemben is. Akkor, ha az általunk, jogászként megtapasztalt eljárás és/vagy döntés olyan kirívóan jogsértő vagy igazságtalan, hogy az már elviselhetetlen mértékű, s magát a jogállamiságot veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ilyenkor nem elegendő a tárgyalóterem falai közötti udvarias, együttműködő szakmai fellépés. Engedd meg, hogy friss példát hozzak a magyar jogtörténetből. Gyurcsány Ferenc rendőrsége 2006. szeptember 19-21. között a tömeges rendőri brutalitás eszközeit vetette be Budapest utcáin, s valóságos „embervadászatot” folytatott, amely során százszámra vertek össze és vetettek fogdába magyar embereket, akik közül sokan - alkotmányos jogukat gyakorolva - a Kossuth téren vagy más közterületen demonstráltak a hírhedt őszödi beszéd ellen, mások egyszerűen „rosszkor voltak rossz helyen”. A nagyszámú „levadászott” személlyel szemben az ügyészség futószalagszerűen indítványozta az előzetes letartóztatásukat, a bíróság pedig futószalagszerűen el is rendelte a fogvatartást, nem vizsgálva a bizonyítékokat és a törvényes letartóztatási okok tényleges fennállását. A védőként eljáró ügyvéd kollegák életük legbizarrabb jeleneteit élték át, sokan úgy érezték, mintha egy '50-es évekbeli film szereplőivé váltak volna. Volt olyan idősebb kollega, aki megélte az ÁVH-s időket, s az akkori jeleneteket újra megtapasztalva elkeseredettségében sírvafakadt. Tudom, hogy a kollegák mindent megtettek, ami az adott helyzetben – a jogszabályok és az Általad is képviselt tradicionális ügyvédi etika keretei között – lehetséges volt. Talán meg is haragszanak rám, hogy így utólag, kényelmes karosszékben ülve azt mondom: át kellett volna lépni a kereteket! Össze kellett volna fogni az egész ügyvédi karnak, mozgósítani kellett volna minden magyar jogászt, aki komolyan veszi az emberi jogokat és a hivatását, s utcára kellett volna vonulni, éhségsztrájkolni tömegesen, nemzetközi sajtótájékoztatókat tartani a kialakult emberi jogi válsághelyzetről, a bíróság lépcsőihez bilincselni magunkat, mindent és bármit meg kellett volna tennünk, hogy megfékezzük az igazságszolgáltatásba is behatoló diktatórikus hatalom tombolását. S tudod miért, Éva? Nem azért, mert „neveletlenek”, tiszteletlenek, etikátlanok vagyunk... hanem azért, mert akkor nem merték volna egy hónappal később, az ötvenedik évfordulón szemmagasságban lődözni a magyar embereket, nem mertek volna kardlapozni, összeverni, megkergetni, előállítani bennünket. S nem mertek volna további tisztességes magyar emberekkel szemben újabb kirakatpereket indítani, újfent letartóztatásokkal, a felmentésekig tartó hosszú éves szenvedéssel. Mert érezték volna, hogy van ellenállás! Hogy nem tűrünk el bármit, amivel megpróbálkoznak, akkor sem, ha talárba bújva, tárgyalóteremben teszik, akkor sem, ha rendőregyenruhában. A 2006. évi gaztettekkel szembeni igazságtétel elmaradt. Sem az ügyészségen, sem a bíróságon nem történt meg az érintettek átvilágítása, megbüntetése, a rendszerből való eltávolítása. Sokan maradtak – nemcsak a politikában vagy a rendőri vezetésben, hanem az igazságszolgáltatásban is - akik azt hiszik: mi mindent eltűrünk. Jogászként nem erre esküdtünk. Én legalábbis nem feltétel nélküli udvariasságot, tiszteletet és alázatot fogadtam, amikor kimondtam életem eddigi talán legfontosabb mondatát: Esküszöm, hogy a mai nappal magamat az igazság szolgálatába állítom. Meggyőződésem, hogy ugyanazt a hibát még egyszer nem követhetjük el. Természetesen állok az ellenvélemények elé, és nagyon is szükségesnek tartom a vitát. Szólaljanak meg jogászok és nem jogászok egyaránt! Bízom benne, hogy e válaszlevelemet és vitakezdeményezésemet nem veszed rossz néven, hanem Magad is gyümölcsözőnek és időszerűnek gondolod. Bízom abban is, hogy nemzeti jogvédőként, jogvédőkként továbbra is együtt fogunk küzdeni az igazságért, és hamarosan találkozunk is. Várunk a jövő hétvégén a kárpát-medencei ügyvédek találkozóján, ahol az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogainak védelme, az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere lesz a téma. Szeretettel és tisztelettel gondolok Rád: Morvai Krisztina Utóirat: Mivel meggyőződésem, hogy a Budaházy-ítélettel szembeni figyelemfelhívó tiltakozásra, a mai tüntetésre szükség volt, mellékelem az eseményről készült videófelvétel két részletét, az elsőn Budaházy György beszél - háziőrizetéből -, a másikon pedig dr. Gaudi-Nagy Tamás kollegánk, nemzeti jogvédő bajtársunk beszéde látható. Feltételezem, hogy holnapra, azaz vasárnapra az egész tüntetés videófelvétele rendelkezésre áll az interneten. Almási Lajos felvételei a tüntetésről: Hegedűs Loránt beszéde a Hunnia-ítélet ellen megtartott demonstráción
Forrás: https://kuruc.info/r/2/163320/

Forrás: https://kuruc.info/r/2/163320/
Megjelent: 1339 alkalommal

Hozzászólások  

 
papi
#2 boldogpapi 2017-07-05 01:09
6-7 millió magyar állampolgár várja
szép csendben orbánék eltünését a hatalomból,
hogy végre normális élet legyen ebben az országban.
Persze már mindenkit tönkretettek, egy gyászos,
szánalmas nép lettünk.
Hosszú lesz az út újra rendbehozni magunkat, de
meg fogja érni.
Idézet
 
 
beugró
#1 targyalo terem vagy utca?beugró 2017-02-05 18:27
Mint Eva Maria Barki irta "az igazsagert a tárgyalóteremben, és nem az utcan kell harcolni." ! Akkor nézzük csak mi is törtehet az orbánféle tárgyalótermekben? Épp ma kaptam egy korlevelet ami nagyon ide keredzkedik, mivel ott csonka-honban a szabadsagszeretoket és artatlanokat keményen elítélnek, amíg az igazi bűnös csalókat, rablókat, hazaárulókat, gyilkosokat felmentenek illetve kemény enyhítéseket ítélnek ezeknek.

Néhány példa ebből a ma beküldött listáról:

Visszatekintő: 2016 legnépszerűbb publicisztikái a Válasz.hu-n!

A Fidesz fejeket ígért 2010-ben. Kedélyborzolás gyanánt felsorolnám az elmúlt három hónap „elszámoltatási” eseteit – melyek közül csak az egyik a tegnapi Hagyó-ítélet:

– 2016. január 26. Jogerősen felmentette a Fővárosi Ítélőtábla a csalással és hűtlen kezeléssel vádolt Kovács Lajost, a Főtáv volt vezérigazgatóját.

– 2016. január 26. A vádiratban „belengetett” húsz helyett két év – felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettest a BKV-ügyben (első fokon). A másodrendű vádlott Mesterházy Ernőt, Demszky Gábor extanácsadójátfelmentették, s ugyancsak felmentették a botrányos végkielégítéséről elhíresült Szalainé Szilágyi Eleonórát.

– 2016. január 12. Bűncselekmény hiányában felmentette Schwartz Bélát, Ajka szocialista polgármesterét a Veszprémi Törvényszék a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és zsarolás bűntettében ellene emelt vádak alól.

– 2015. december 29. Kulcsár Attila volt brókert hat év hat hónap börtönre és 230 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte sikkasztás és más bűncselekmények miatt első fokon a Fővárosi Törvényszék. A per legbefolyásosabb szereplőit – Rejtő E. Tibort, a K&H Bank egykori elnök-vezérigazgatóját, Forró Tamás vállalkozót, újságírót, Kelemen László ügyvédet, illetve Dunai Györgyöt, a Betonút Zrt. urát – azonban felmentették.

– 2015. december 16. A bíróság nem jogerős végzésével feloldotta Simon Gábor, az MSZP volt elnökhelyettese vagyonának zár alá vételét és megszüntette vele szemben a lakhelyelhagyási tilalmat is.

– 2015. november 25. Bűncselekmény hiányában felmentette a volt moszkvai nagykövetet és hat társát a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladásával kapcsolatban hűtlen kezelés, valamint bűnpártolás és okirat-hamisítás miatt emelt vádak alól a Budapest Környéki Törvényszék.

– 2015. november 19. Másodfokú, de nem jogerős döntésében felfüggesztett börtönre ítélte Juhász Ferenc volt szocialista honvédelmi minisztert és Fapál Lászlót, a tárca egykori közigazgatási államtitkárát egy 2006-os ingatlanüggyel kapcsolatos hűtlen kezelés miatt a Fővárosi Törvényszék.

– 2015. november 9. Felmentette az FKF Zrt. volt vezérigazgatóját, Bielek Pétert a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének vádja alól hétfőn első fokon a Fővárosi Törvényszék.

– 2015. október 29. nGergéyi Péter volt budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát alegenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette (első fokon) a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben mulasztással elkövetett katonai bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszék. Tizenkét további megvádolt rendőrtiszt, köztük Bene László volt országos főkapitány esetében a bíróság megszüntette az eljárást.

Az iménti bejegyzésemben már utaltam arra, hogy mindezt nem lehet a „még mindig komcsi” bíróságokra kenni. A fenti kudarcokhoz sajnos a nyomozást végző rendőri és ügyészi szerveknek sokkal több közük van, mint a törvényszéki népeknek. Az alábbi két – nem rövid – kérdéscsokorral bizonyítom is rögtön a vádhatóság felelősségét:

1. Hogyan lehetséges, hogy a brókerbotrányban még tanúként sem hallgatták ki Puch Lászlót, miközben Kulcsár Attila állította: az MSZP volt pénztárnoka is tagja volt annak a baráti körnek, amely „részünkre különböző állami megrendeléseket biztosított”?

Hogyan lehetséges, hogy a 2006–2010-es ciklus honvédelmi elitjét érintő tábornokperben még tanúként sem hallgatták ki Puch Lászlót? Pedig a nyomozás során az egyik szereplő jegyzőkönyvbe mondta: voltak kötelezettségeik az MSZP-központ felé, ami természetesen „meg lett beszélve” a kincstárnokkal.

Hogyan lehetséges, hogy a Hagyó-ügyben még tanúként sem hallgatták ki Puch Lászlót? Annak ellenére sem, hogy a közlekedési cég az ügyészség szerint szükségtelen megrendelésekkel látta el azt a Media Magnet Médiaügynökséget, amely – miként az egyik vádlott fogalmazott – strómanokon keresztül Puch Lászlóé, „és a pártfinanszírozás ezen a cégen keresztül történt”.

2. Hogyan lehetséges, hogy miközben néhány MSZP-közeli történet még csak meg-megjelent a BKV-vádiratban, addig a nyomozás során felfeslő SZDSZ-es szálak teljesen kimaradtak a per alapdokumentumából (és még a volt főpolgármesterhez kötődő tanácsadót, Mesterházy Ernőt is felmentették)?

Hogyan lehetséges, hogy Demszkyt még tanúként sem hallgatták ki? Annak ellenére sem, hogy Antal Attila volt BKV-vezér jegyzőkönyvbe mondta: „a városháza irányából érkező kérések közé tartozott, hogy kössek szerződést az autóbuszokban felhasználható Kowax-üzemanyagadalék beszerzéséről”. A volt vezérigazgató hozzátette: „személyesen Demszky Gábor hívott fel azzal, hogy az ő meggyőződése szerint a Kowax egy kitűnő adalékanyag”. Emellett két vallomás említette, hogy a főpolgármester maga ajánlotta be Antal Attiláéknak a politikai kampányait bonyolító Sawyer Miller Groupot. Több vádlott is állította továbbá, hogy a BKV-nak reklámfelület-értékesítést végző Promix Zrt.-t a közlekedési vállalat szabad demokrata igazgatósági elnöke, Tóthfalusi György futtatta – csakúgy, mint a társaság Hungária körúti ingatlanrészére pályázó Welt-Stadt Immobilien Kft.-t.

Ha jóhiszemű vagyok, mindezek alapján teljesen alkalmatlannak tűnik a magyar igazságszolgáltatás arra, hogy a nagypolitikai kontextusban is értelmezhető, többszereplős gazdasági bűnügyeket kinyomozza, normális vádiratot fogalmazzon belőlük, és ezek után elrettentő ítéleteket hozzon. Ha nem vagyok jóhiszemű, akkor még ennél is sokkal súlyosabb a helyzet. Fogalmazzak egyértelműbben? Három dologról lehet szó:

1) Szakmai értelemben harmatgyenge a rendőrség–ügyészég–bíróság tengely;

2) eleve koncepciós eljárások indultak;

3) menet közben kiegyeztek a hatóságok a megvádolt baloldali szereplőkkel.

Más lehetőség nincs. És mindhárom tragikus, sőt: veszélyt jelent az országra. Még súlyosabbá teszi a valóságot, hogy a korábban előzetes letartóztatásba helyezett, de végül jogerősen felmentett vádlottak kártalanítási pert is indíthatnak a magyar állam ellen – előfordulhat tehát, hogy végül többet veszítünk ezen az elszámoltatósdin, mint amennyit anyagilag nyerünk.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 360 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 319
This Week: 1720
Last Week: 4699
This Month: 10001
Last Month: 21834
Total: 1580466

Belépés