Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Oct21

2017. Május 12., Péntek 17:15

Üdvözöljük köztünk Kövér Gyurit Kárpátaljáról !

Írta:  >Zoli és v Kövér György
Értékelés:
(8 szavazat)
Kedves honfitársaim és olvasóim! Amint észlelhettétek nagyon nagy örömömre egy várva várt új szerzőnk - tudósítónk, honfitársunk, testvérünk bukkant fel a honlapunkon Kövér György személyében. Mivel számomra sem léteznek véletlenek ezért ezt is kizárólag a Teremtőnk "művének" tekintem, ugyanis már nagyon régóta vártam és vágytam egy igaz jó magyarra aki Kárpátaljából írogatna nekünk.

Most eme sóvárgásom szinte egyik pillanatról a másikra valóra vált mégpedig egy a honlapunkon is igen aktív munkatársunk személye által, nevezetesen, Szalontay Béla közvetítésével amit nagyon szépen köszönök neki. A szerzővel nagyon gyorsan létrejött egy olyan kapcsolat mintha már régen ismertük volna egymást. Megkértem Gyurit, hogy megtenné e, hogy írna egy bemutatkozót illetve önéletrajzot az olvasóink számára is, mire örömömre közölte, hogy már van neki egy rövid életrajz, amit egy kiadó megrendelésére írt. Elküldte nekem és most ezt közlöm le mindenki számára. Üdvözöljük és ismerjük meg Gyurit. / Szeretettel: >Zoli<


 egy igaz Magyar viszontagságai
(RÖVID BEMUTATKOZÁSOM)

1940 március 28 születtem Újpesten Horthy Miklós u.69 sz. szülészeti otthonban (ma Bp.IV ker. Görgey Artúr utca). Édesapám Kövér Jenő diplomás vasútépítő mérnök, ref. erdélyi nemes családból származik. Édesanyám szül. Kovalcsik Erzsébet, egy Ungvári gazdag, jól menő építő vállalat tulajdonosának lánya. 1941-ben apámat, mint politikailag megbízható, magasan képzett vasutas mérnököt a visszacsatolt Kárpátaljára vezényelték. Ungváron kinevezték a MÁV részlegének főmérnökévé. 1944 őszén egy bombatámadás közepette életveszélyesen megsebesült. Isten akaratából életben maradt, de mire felépült a szovjetek lezárták a határt, így Ungváron rekedtünk. Itt érettségiztem 1956-ban ukrán iskolában, mivel akkor a magyar iskola csak 7 osztályos volt. Itt tökéletesen elsajátítottam az ukrán, orosz és a ruszin nyelvet.

Első összetűzésem a szovjet hatalommal ugyancsak ez évben történt, mert az ünnepélyes keretek közt kézbesített sz.ig.(paszportot) a László iker testvéremmel nem vettük át, mert szlávosították a nevünket. (Ennek ellenére mégis csak Vaszilij és Jurij maradtunk még 32 évig.) Ezért kegyvesztettek lettünk, és munkásoknak vezényeltek 2 évre, hogy ott átnevelnek minket a kommunista szellemében. 1956 novemberében László iker testvéremmel kirakatokra ragasztgattuk a Petőfi „Talpra Magyar” első strófáit, és rajtakaptak amikor falra festettük „nye trogájtye vengrov = ne bántsátok a magyarokat” . Az „átnevelésünk” befejezte után Lacival együtt akartam felvételizni az Ungvári Egyetem Orvosi karára. Pszichiáter akartam lenni. Mondtam, azért mert annyi bolond van körülöttünk, hát legalább egy részét majd meggyógyítom. Azzal az magyarázattal, hogy elég nekik egy lázongó, az ungvári egyetem kapuját bezárták előttem. Csak Laciból lett elismert, neves orvos Doktor. Én további átnevelésre szorultam, továbbra is a munkás kollektíva „nevelt”. De legalább magas szinten elsajátítottam a lakatos és hegesztő szakmát. 1960-ban felvettek a Lembergi Műszaki Egyetem geodézia karára. Tanulmányaim befejezése után kivezénylést nyertem el az Alma-Atai aero-geodéziai tudományos kutató intézetbe, ahol folytathattam az egyetemen elkezdett fotogrammetriai kísérleteimet. A munkám terepre való gyakori kiszállásokat igényelt. Ennek köszönhetően bejártam(repültem) Szibéria nagyobb részét, megismertem az ott lakó népeket, az oroszok jellemét, nyelvjárásait. Megtanultam lovagolni, és nem csak a lovakkal de különböző hajlamú és jellemű emberekkel is bánni. Ugyanis a kisegítő munkások egy részét a környékbeli büntető lágerekből kellet válogatni. A zord Szaján hegységben és a vad tajgában elsajátítottam a lakatlan területeken kegyetlen, az embert kemény megpróbáltatások elé állító éghajlatban a túlélés fortélyait.

Tudományos munkásságomra felfigyeltek. Meghívást kaptam a Kirgiz Állami Műszaki Egyetemre egyetemi tanárnak és biztosították a kísérleteim folytatását ill. támogatását. Itt két év alatt sikeresen megírtam a disszertációmat, de nem védtem meg, mert az tanári beosztásom megtartása és a tudományos fokozat oda ítélésének feltétele – a pártba való belépésem, amit elhárítottam. De végeredményben nem ez késztetett lemondani a tudományos karrierről. Ráébredtem, hogy mint egy szűk tudományág tudósa csak orosz környezetben kamatoztathatom tudásomat, ill. fejleszthetem tehetségemet. Éreztem, hogy az élő magyar nyelv, magyar környezet hiánya véget elsorvadok.Haza tértünk Ungvárra. Itt a megyei földhivatal geodéziai osztály vezetőjeként dolgoztam. 1984 elején, egy pályázat elnyerése következtében leszerződtem öt évre az Északi sarkon túli Csukotkára az aranymezők feltérképezésére. A kalandvágy, a romantika késztetett erre.

Oda csak repülővel lehet eljutni. Lemberg – Moszkva, Moszkva – Magadan, továbbá helyi járat Magadan – Kepervejem(Bilibino városka reptere) Ez a Csukotka három városának a gyöngyszeme. Itt van a világ legészakiabb atomerőműve, amely az aranymezők feltárására és arany előállítására biztosítja a szükséges energiát. Moszkvában a Magadáni járatra csak a meghívó levél ellenében lehetett felszállni a gépre. A szibériai kiszállásaim közepette megismertem több kisebb-nagyobb várost. Nagy volt a csodálkozásom, hogy elvárásom ellenére Magadán teljesen elüt a tipikus orosz jellegzetességtől. Egy csinos Európai város ez a Gulág régió fővárosa. Ennek az a magyarázata, hogy a várost a politikai, ill. hadifoglyok tervezték és építették. Köztük sok magasan képzett, művelt szakember volt. Innen a Bilibinói járatra kalasnyikovval fegyverkezett katonák ellenőrizték mindegyik felszállót .

Itt, a nyílt tundrában, megtapasztaltam a -52 fokos fagy hatását. Ennek következményét sajnos a mai napig érzem. Ugyancsak alkalmam volt átérezni azt a felejthetetlen érzelmeket, azt az ujjongást amit a sarki fény varázslatos látványa vált ki az emberből. Ez az élmény bennem maradt.

Jellemző, hogy az itt lakók egy része – itt rekedt rehabilitált politikai Gulág elítéltek – a SzU intelligencia java .Az „Anyaföldiek” leszerződését pályázatok alapján min. három évre lehetet megkötni amelyet egy év próbaidő után fellehetett bontani. A statisztika szerint 90% élt is ezzel a lehetőséggel. Egy részük szervezete, jelleme nem tud alkalmazkodni a klímához, másik részét a munka közössége kirekeszti magából. Az itteni túlélés biztosítása megköveteli az áldozatos feltétel nélküli segítő készséget, becsületességet, kemény egyenes karaktert. Az irigykedő, áskálódó, pletykálkodó, panaszkodó gyenge jelleműeket elűzik.

Eleinte legnehezebb megszokni a sajátos évszakot: tavasz, ősz nincs. Egy hét alatt a nyár felváltja a telet, majd három hónap nyár után beáll a tél. Május végén-juni elején kezdődik a háromhavi sarki nyár. A Nap mind a 24 órában tündököl az égen. Sokan éjjel napoznak. Szépen le lehet barnulni de leégni nem. Aztán decembertől kezdődik a háromhavi sarki éj, ami alatt nem mutatkozik a nap.

Haza, Ungvárra Peveken (a világ legészakiabb kikötője) keresztül repültünk Moszkvába. Itt néhány napig tartózkodtunk. E város jellegzetessége télen a gyakori nagyon erős talajfeletti szél(pozemka), amely képes ledönteni az embert és kisodorni a jeges tengerre. Ezért a tengerre nyíló utcákon a házak között kötelek vannak kifeszítve, amelyek mentén csoportosan egymásba kapaszkodva lehet csak biztonságosan közlekedni. És mégis a legszokatlanabb élmény, amit nem sokaknak adatott átélni, az hogy a Pevektől Moszkvába vezető úton egy órával fiatalabb lettem. Ugyanis e két város között 10 óra a különbség(idő távolság). A TU – 104 ezt a távolságot 9 óra alatt teszi meg. Délbe 11-kor indultunk, és ua nap délben 10 órakór érkeztünk a Domogyedovo reptérre.

1989 elején végleg visszatértem Ungvárra, ahol bekapcsolódtam a szerveződő magyar mozgalomba. Ekkor a peresztrojkának köszönhetően kiharcoltam, hogy a Jurij nevemet hivatalosan visszahonosítsam Györgyre. Igazolást is kértem ami bizonyította, hogy a György Jenevics és a néhai Jurij Jevgenyevics ugyan az a személy. Az ukrán nyelvű központi napilapban megjelentettem egy cikket, amelyben felsoroltam a helyi magyarságot ért sérelmeket, többek közt az eltitkolt és tagadott „malenkj robot”-ra való elhurcolásokat, amiért sok fenyegetést kaptam. A KGB is bekéretett magához. Viszont ez bizonyos mértékben bátorította az óvatoskodó magyarok részét, hozzájárult a magyarok szerveződéséhez.

A megalakult KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) Ungvári szervezet alapító elnöke lettem. Ezen a poszton a tilalom és fenyegetések ellenére elsőnek állítottam Kárpátalján, 1989 őszén még a szovjet időben, emlékművet a sztálinizmus áldozatainak, amely avatására ezres tömeg jelent meg.

Sikeres erőteljes választási hadjárat következtében, az első SzU szabad választásokon, a Megyei város tanácsában a magyar frakciónak meghatározó szerepe lett a városi de a megye életében is. Mint a helyi magyarok egyik vezér személyiségét, Ungvár alpolgármesterévé választottak.(1990 – 1994) Ezen a poszton érdemeim: Harmincegynéhány utca vissza kapta a magyar nevét. A város Fő tere Petőfi tér, egyik központi utcája Rákóczi utca lett. Több magyar szobor helyreállítása, emléktáblák elhelyezése. Magyar nyelven, magyar nemzeti zászlókkal való ünnepi nagy gyűlések rendezésének engedélyezése és támogatása, a polgármesteri hivatalba magyar nyelvű kérelmek befogadása, több emléktábla elhelyezése, a magyarországi konzulátus megnyitása, működésének biztosítása… Mind ez hivatott igazolni Ungvár és Kárpátalja magyar eredetét. Kezdeményező és alapító tagja voltam a Lembergi és Kijevi Magyar Szövetségeknek.

2002-ben megkezdtem a Magyarországra való visszatelepedési és visszahonosítási eljárásomat Debrecenbe László iker bátyámhoz. Sok huza-vona és anyagi ráfordítások árán 2005 megkaptam a letelepedési engedélyt, 2007 a magyar állampolgárságot. Ezután átköltöztünk Záhonyba (Ungvárhoz közel). Még Debrecenben kaptam meghívást a POFOSZ –ba. 2006 júniusában Vitézzé avattak. A VR Kárpátaljai tagozatának alapító törzskapitánya lettem. A munkáságomat a POFOSZ és a VR is a legmagasabb kitüntetésekkel ismerte el. Jelenleg nyugdíjasként tevékenykedek. Aktívan részt veszek a Nemzet érdekű szervezetek munkájában. Igyekszem írásaimmal mindjobban magyarosítani honfitársaimat.

Kelt 2017. 02.02. Kövér György

UI. Magyarnak lenni jó. A nagy SzU  szinte minden részében ahol jártam,  találkoztam magyarokkal, ill. magyarokat tisztelő, magasztaló személyekkel. A Csukotkára való versenypályázat elnyerését is nagy részben a magyarságomnak köszönhettem.  A mongolok, kirgizek, tuvok (türk eredetű népek) de a burját-mongolok is rokonoknak tartanak minket.

Megjelent: 1692 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 320 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.8%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Germany 3%France 0.3%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 98
This Week: 4635
Last Week: 5472
This Month: 16577
Last Month: 22759
Total: 1632233

Belépés