Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Sep23

2012. Április 24., Kedd 21:07

Pozíció-expozé (Bűnös és áldozat)

Írta:  Gavallér János
Értékelés:
(5 szavazat)
Sorsirónia, hogy az idő rohanása, elmossa a különbséget bűnös és áldozat között. Sőt, a történelem igazolja, avagy fából vaskarikát gyárt, hogy az áldozat magatartása vezetett a bűnös reakcióihoz.
Természetes tehát, hogy aki ért az idő nyelvén – avagy magyarázatot akar gyártani a történésekre, pozíció-expozét gyárt-, annak egyszerű „kézmozdulattal”, retorikai fordulatokkal, könnyed játék az áldozatra kenni a bűnt. Mert az eszmék és a gazdasági törvényszerűségek azonképpen való beállítása, hogy a megélt múlt, egyfajta, kényszer-realizmus alapján játszódott le, csakis annak köszönhető, hogy a hierarchia lépcsőfokát elfoglaló egzisztenciális hatalmak nem vállalnak felelősséget tetteikért. Így, például Magyarországon, ezért nem értik meg a „kapcabetyárok”, hogy a felelősséget nem lehet a múltra, feljebbvalókra, létező, vagy képzelt törvényekre hárítani. És természetesen a „legalja-népre” sem fogható a gazdasági hanyatlás, vagy a gazdasági felemelkedés.

Mit lehet és mit kell számon kérni a mindenkori demokratikus eszme-kor hierarchikus-társadalmán?

Az ego gyarlóság fricska bicskája, hogy szózuhatagokkal árassza el az elmét, megtévesztve a realizmust, előre, hátra, jobbra, balra mutogatva másokra fogja a történelem jelenolvasatát. Az alattam lévőn számon kérni a hibát, bűnös nézet a legelvakultabb ostobaság. Így azon okoskodás miszerint, azok kerülnek a legalkalmasabb helyre, akik a legalkalmasabbak a probléma magoldására, az idővalóság meghazudtolása. Egzisztenciális örökségi törvény, hogy „apáról fiúra száll a mesterség”, azaz mindig csak a rendszeruralkodók gyermekei – akik vér-elfogultsági alapon ítélkeznek-, léphetnek feljebb a lépcsőn, így csakis kívülálló okokra hivatkozva kommunikálhatják a történéseket. Igazi változásokat, így sohasem remélhetünk attól a „kaszttól”, amelyik totemdinasztia-vágy irányította funkciórab.

Egy korty vízből lehetetlen adni a szomjazónak, de a sok-sok hektoliter vízből, egy korty, életet menthet. A kevésből keveset adni, vagy a sokból sokat adni, nem jelenthet ugyanazt, mivel az élet szükségletei függetlenek attól, hogy kinek-kinek milyen lehetőségei vannak. Az erkölcsi példamutatás is, piramis alakzatú normakontrollt követelne meg a törvényhozóktól, azaz lelki és morális síkon egyfajta felülemelkedettséggel kellene rendelkeznie azoknak, akik másokat képviselve, tükörként jelenítik meg a társadalmat. Ugyanis a hamis próféták, hamis világot teremtenek: "a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül" (Mt 24,12).

Ki hát a bűnös és ki az áldozat?

A gazdaságot irányító hiénák meggyőződése, hogy a kierőszakolt adók, a megfizethetetlen kölcsönök működtethetik még mindig a megkeseredett életet.
Egyszerű matematikai feladványként, korképletként tekintenek az emberi élet minőségére, így sohasem képesek lélekhatások vizsgálatával - az emberi jogok gondoskodási kötelezettségéről-, hétköznapi lehetőségként gondolkodni, számolni. A vonzás-taszítás szisztematikája szerint, a legnagyobb, legerősebb befolyással bíró személy normája, emberi karaktere végighullámzik a társadalmon: Így tehát – tisztelt vezetőink- minden ítélet, bírálat legfontosabb kiindulópontja az önvizsgálat és ennek az önvizsgálatnak az eredménye tükröződik végig az ország állampolgárain.

A rendszerváltásnak titulált, gazdasági rabszolgaságba vezetett ország, már nem tudja elfogadni az MSZP mamelukjait; a Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai bábüzletemberek ragadozó magatartását; a „globálnyik-liberál-hajbókolókat”; a sikerpropagandát, álmodó FIDESZT; és a funkciórab generációs sodródás a katasztrófa felé tereli az embereket. Pucér valóság a Bogár László által vázolt „népirtás”, amelyet a népesség csökkenése statisztikailag is igazol. A családalapítás felcserélése egotista nihilvágyakra már jelzi, hogy a társadalmak pszichoszomatikus megbetegedés áldozatai. A leghatásosabb ellenszere ennek a bank-központosított világnak az önzetlen szeretet. Az önzetlen szeretet viszont nem kéri a „halálos betegtől”, hogy ossza meg az utolsó korty vízét a jutalom-orgiákban fürdőző oligarchiákkal. Amennyiben – önzetlen az áldozathozatalból példát mutat az ELIT-, képes megválni anyagi javaitól és a társadalom oltárán feláldozza kétes magántulajdonát, úgy még visszafordítható a teljes agónia és újra talpra állhat a nemzet, ellenkező esetben „ebül szerzett jószág ebül vész el”!

Ami az IMF segítő halálhurkát illeti – hisz egy megbénult gazdaság sohasem lehet képes arra, még ha a kölcsönöknek köszönhetően túléli a katasztrofális összeomlást sem, hogy az eddigi adókon kívül még többet von el önmagától, hiszen akkor újabb és még nagyobb hitelekre lesz szüksége-, kéretik előbb ismertetni a társadalommal, hogy mióta tagja, befizetője vagyunk: Mekkora összeggel járultunk hozzá a működéséhez és ez a működés kinek az érdekeit szolgálja? A halálszorítást, köszönjük, nem kérjük!

„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. (Mát. 12,31.)”

2012. 04. 24.

Megjelent: 1284 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 315 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 6
This Week: 3728
Last Week: 5161
This Month: 17075
Last Month: 20500
Total: 1608931

Belépés