Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2020May30

2016. Március 24., Csütörtök 16:20

NTK HS versei

Írta:  NTK Horváth Sándor
Értékelés:
(22 szavazat)
A SZÓFEJTÉS MAGYAR TITKA - "Nyilas Íjász: Abu Hun, az egyiptomi Szfinx maga"! - KARACSÚNYI ÁLDÁS - És még sok egyedi költemény - Újévi köszöntő 2014. - AZ ÁRULÁS STIGMÁI - 1919 örökösei - Kézzel ellenőrzött EU 2014. - Valami készül - A majom titkos küldetése - A leláncolt Szentkorona Petőfi temetésén
NTK HORVÁTH SÁNDOR - VISSZA A GYÖKEREKHEZ PDF

 ....................................................................................................

PANDÉMIA TÁMADÁS

Már a gondok nyűgét eltemettem,
A karantén felett koppant a zár,
Vér dobol itt benn, zihál a testem,
Vállamra ül egy, roppant-nagy madár.
Lám a kínok nyűge rám telepszik,
És marja csőre már a májamat –
Várnak reánk új rémkelepcék,
Hiába építettünk várakat.
Zuhanva omlik két talentumom,
Kopár kövekre pattan szét a táj,
Örvénylő csillagfényes fórumom,
Ma oly süket, mint Gorgó, néma száj.
Tombol a kín, az idő kicsorbul.
Mennyi könny? – sarjad a bűnrianás,–
Roppan a lélek, jajra csikordul,
A vírusos szívroham! – árulás!
Harcra biztat, elszánt kitartásra,
Mammon vezér, kinek nincs földije –
Szégyenét a holt-mező kaszása,
Hatalmas csontkezével törli le.
A végső bajra készül a lélek, –
E vírus árban vesztettünk hazát?
Kapkodva nézel, döbbenten kérded:
Ki éli túl az emberárulást?
Tombol a kín – az idő kicsorbul,
Mennyi könny – reccsen a csöndrianás,
Robban az ég is – jajra csikordul,
A lázforró, vírus marta száj:
Senki nem éli túl a Vég rohamát.

 

 

Húsvétra várva

Jöttem általdöfve – csak harmadnapon,
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek,
Nem kérdve a reményt – hol kóborolt?

És jöttem általdöfve rút szavakkal –
Ajtót mutatva – „Ki vagy Te bolond?"
És mert megölték lelkét a világnak,
A Júdás most is Jézust káromol –

Jöttem árulást, bűnöket feledve,
Mert a Megtöretett feloldozott –
Veletek együtt megtisztult lélekkel,
Áldva az Urat és a Templomot –

Jöttem új életért Jézusra várva:
A Csíksomlyói Feltámadásra –

 

 

Néhány szó
Hommage a Prof B. Tamás-Tarr Melinda

A szonettedről, amit úgy csodálok,
Hisz' minden sora csillagokba téved, -
A magos égig követtelek Téged,
Ha tengerekre hívtak Dante álmok.
Mert minden, egyes szó, mint kis gyökérzet,
Mintha égnek lettek volna álmai,
Túl lépve, a képzelet határain, -
Ha Szép és Jóság erényét elérted.
Magamnak csak a dalokat akartam, –
Örök árván, dúdolva, hallhatatlan,
Párás szemekkel, mint ki Napba nézett,
Babérkoszorúval köszöntelek Téged, –
Múzsák és papnők szonett fejedelme:
Kit versre ihletett, turáni kedve.

 

 

Arvisura
Schmidt Éva gyűjtése nyomán

Oldozz, nyergelj ménes táltos! Sámán járta Fehérváros,
Erdők-mezők héthatárán, Kerka folyó kies partján,
Medvebálvány sötétségén áthatoltam,
Nemlét hátán, fordulóján álom voltam.
Első napon táltosommal lovagoltam,
Szentvárosi öregszellem nótájával szállt a lelkem,
Üveghegyen járt a múltam, tejet ittam, vizet ittam,
Álmot láttam Ob-ugorban,
A jövőket megidézni még sem tudtam.
Másod napon,
Ob melléki dobra dalra dobbant lábam, csitulj falka!
Feltűnik a tundra napja, kapafogú boszorkányok, Táncolták a seprő-táncot,
Hímes álom tarka-barka hét határán,
Özönvízzel, tűzözönnel jött a sárkány!
Harmad napon Naptüzekkel jött a sámán,
Híres állat három hírét, meg az egyet meghallottam,
Erdő zúgott, szikla hullott, segítségért kiáltottam.
Öreg szellem mindenekkel, este-reggel,
Medvetoros hétvárosi szellemekkel törte lelkem, -
Repülj sólyom, pohár koccan, bennem a kedv majd kicsattan,
Túlcsordul az idők java, megszólal a sámán szava:
Negyed napon
Hetvenhétszer szúrtam-vágtam, ördögűzten vitust jártam,
Öklendezve körbe-körbe, félelmemet fog-vacogva,
Bezártam a szívgödörbe.
Négy napig én nem aludtam, tüzet raktam, havat hordtam,
Étlen-szomjan Obugorban sámánokhoz imádkoztam.
Jöttem-mentem fájt a lelkem, szél rántott a magas égbe,
Csodaszarvast lovagolván, felhők fölött üldözött a Hold lidérce.
Ötöd napon
Rontó időn uralkodván,
Kampó-kampi híres bálvány,
Hold-nagy szemű, nap nagy szemű öreg szellem,
Kinőtt fogú fiú-faló, lótenyésztő idők szárnyán,
Ordas sámán űzte testem, -
Este reggel árvák lelke sírt felettem.
Hatod napon,
Négyszer láttam, hétszer láttam,
Hetvenhétszer körbejártam, napra szálltam, holdra szálltam,
Kilenc téli éjszakában, halált vártam sorsfordító szellem lázban,
Sárga házban arvisúrás táncot jártam.
Heted napon,
Teherhordó jószág módján kit hoztam el mostan néktek?
Mily neves hős atyját hívtam,
Mely nevekkel sosem éltek obi népek.
Pünkösd napi sámánatyák, holdnagyszemű, napnagyszemű,
Uralkodók Árpád népét, szentvárosi öregszellem égzengéses Teremtőjét, amazonok király-szkíta felmenőjét,
Újhold reggel megidéztem.
Tápláló Ob közép táján futó lóformájú város,
Medvetoros éjszakákon teliholdat faló táltos,
Havaseső rémeivel meggyalázott, délibábos,
Hold-szarván a napkeleti, szivárványos, magurali Párciából
Elhoztam a nappalástot.
Melegvizek birodalma, hideg vizek birodalma,
Tundrák, erdők hegyek népét égbe kapta, földre rakta,
Ataízisz unokáját, Anyahita ősösvényén szólongatták medve torra.
Védelmezőt hoztam, íme!
Felső házam pitvarába imént, mikor bevonultunk,
Tejet ittunk, vadhúst ettünk,
Vésztől óvó öreg szellem védelméért esedeztünk.
Tűzbe köptünk párás szemmel, tűzhely-óvó füstös bálvány,
Tűzcsikaja vágtatott el szentvárosi szellemekkel.
Áldozó tűz parazsára nyirfagyökér rőzsét dobtak,
Rókadombon, csordakútnál, áldoztak a napnyugatnak.
Ó- kumáni körbe ültek, laphumáni kendert szőttek,
Gyermekeknek énekeltek, látó-hollós táltos asszony,
Káltesi jós boldogasszony puszták felett szelt vetett,
Ob melléki embereknek, -
Aki csak élt így keresett szentvárosi szellemeket.

 

 

Angyalra várva

Ostorcsapás a hideg esti szél,
Fagyos ujjakkal bogozza hajam,
Fegyvert ránt hamar a gyáva szeszély,
Arcomba sújt, hogy adjam meg magam.

Ököllel vár reám e vad vidék,
Klondájk rózsája nő a flaszteren,
Ha látod? – ne kérdezd miért?
Gyilkol az ösztön és a félelem.

Büszkén török börtön országon át,
Vadul kérdem önmagam sebezve:
Ki csapszékek mélyén Angyalra vár –
Miért él itt? – már mindent elfeledve?

Ha az idő, mint mozgó sír elér?
Nem fejtek titkot már e szegleten,
Hisz' túl az élet már a jó-felén,
Gyenge a szív – csorba a fegyverem.
Várok ünnep arccal hideglelősen,
Ki bűntől szűzen mindent birtokolt,
Túlterhelt hajón élek sietősen, -
Lám titkokat súgva akár a Hold.

Már vágytalan - kopár - akár a kő,
És vajúdva is e kocsmaléten,
Régen túl az ismert határokon,
A vér, s a szellem igézetében.
Vagyok fodor az elfutó vízen, -
Vagyok sors-kérdés és balsejtelem, -
Itt élek köztetek magányosan,
Míg érbitón legyűr a jeltelen.

Bilincsek közt nem élhetek híven,
De leszek lélek: új nap, kegyelem!
Nem vetek már szilaj hullámokat,
Levél vagyok Uram, nem áradó patak.

Végül vagyok ok – Néked okozat,
És haszontalan emberáldozat, -
És ha volt szívem? – Tiéd volt Istenem, -
Igen – Tiéd – ennyi volt életem.

 

 

Jézus királysága

Íme a csillag:
Hungária vriljána:
A Menj országa.

 

Ünnep előtt

A hit ihlete:
Gondolkodásba merült
Füstbe ment álom –
Mint Nap nélküli hajnal
Derengő éjszakákon –

A hitbuzgó én?
Isten lábánál remél -
Hangja égig ér -
Az isten-tudás boldog
Születése ünnepén.

A múltba néztünk
És láttuk a jövendőt -
Dobtunk a tűzre -
Nem kerestünk szavakat
Mikor JézusiHi ült mellénk.

 

Örökség

Szerelmes Jézus
Keresztje ütött tüskét
Cion testébe -
És Milkom papkirálya
Fényt rótt Jahow egére.

 

Mea culpa

Örökkévaló
Tanítóként függ Jézus
Lelkünk keresztjén.

 

Jézus titka

Nézd őt s nézz engem!
Lásd, ki függ a kereszten!
A test káprázat:
Csak annyiban élhetünk,
Miként Jézusé lelkünk.

 

MESEORSZÁG MESSIÁSA

Tengernyi tiszta vágy hívta Őt,
a Maghary*, qumráni Keresztelőt,
Ki, ismerte az Igazság Tanítóját,
Isten Fiát és megszentelt Arimathiát.

Az egyetlen szentség testet öltött,
eljött Jézus, a Messiás-küldött,
hogy el ne vesszen, aki hisz benne -
és lőn, földre szállt, a Hit szerelme.

 

Magharya földjén

Jézus a szikla -
Jézus az Isten fia -
Jézus az Ige:
Aki a szívszerelem
Hitét vallássá tette.

Szeretet hídján
Jézus volt a kapu, a Jel -
Az Isten-ember -
Az élet-halál útján -
Ott él a hű szívekben.

Jézus megszentült
Lábanyomában élet
Forrás vize forr -
A szer etet stigmája,
Test és vér: Kenyér és bor.

 

Ünnepre várva

A lélek sötét
Éjszakája a jelen:
A Hit: magány -
Jézust szegezték reád –
Benned van a királyság.

 

Jézus jel

Templom romok közt
Jézus szenvedése jár
Üvegcserépen.

 

Piéta

Sír a dal, a kő -
Körbezár a fájdalom -
Jézus otthona.

 

Megváltó szó

Most már mind együtt,
Állunk a Varázshegyen.
Ím hópelyheid –

Sugaras égi fényben,
Tűztövis koszorúban.

 

Magyar stigma

Nagyboldogasszony
gyermekei köszöntik
a kelő Napot:
Nimród csillaga Nap, Hold
fénye szívükben ragyog..

Te mesélj hajnal
az emberről ki üdvözül
ha felkel a Nap -
S az éjszaka árnyait
széttöri a virradat –

 

 

Az örökkévalóság kertje

 

Kínai Laoce Tao Te Kingje,

az ablak nélküli világ ritka kincse,

mintha Jézus bölcsessége lenne, -

könyve – a megszületett, tiszta gondolat,

most már az idő végezetéig,

mindörökre velünk marad.

Ámde, megelőzött Téged,

aki ura volt a Térnek,

a Mester, aki ajándékot adott a szemnek,

kertet álmodott,

keretet teremtett az öröklétnek:

időfészket, otthont

a szellemi újjászületésnek.

A tó, tér-idő ura –

az örökkévalóság udvara,

befogad,

a boltívek, fülkék számlálatlan sora –

hajlékot ad a sárkányok városa,

menedéket,

a kert szellemét kereső,

áldott gyermekének.

Tao -Te lebilincsel, és fogva tart,

a tér-idő kihasított pixele,

az időporszem zizzenése, halk nesze,

az álomi világ üzenete.

A szépség és gondolat születésének helye,

a teremtett látvány, mint tűnő szivárvány, –

nem csak a képzelet játékszere;

A maradandóság díszlete,

az első lépcső,

A Kezdet:

A szemlélődő ember égre tárt ablaka,

ahol a felsőbbrendű énnel ismerkedhet.

Nem az abraka-dabra hívó szava, -

Nem a teremtés bűvészinasa kápráztat el,

varázslata eszközeivel, -

Körülvesz a megszakított idő lebegése,

a jin-jangba merülő tér, a vízben megkettőzve,

a szépség szentélye, teremtett szigete:

a titkok átszellemült kínai kertje,

a paradicsomi lét édeni üzenete –

Egyszerre látod és érzékeled magadat,

és az utat, mely magával ragad,

és ha Tao szava szólít,

szellemed feltámad – utat nyit,

teret ad egy másik világnak.

Távol kerül az ösztönök Bábele,

elnyugszik a szív, a zaklatott elme,

magába merül a szellem tündöklő tengere:

Tao menedéke,

az átszellemült titkok kínai kertje,

ahol a képzelet ikonjai tanítanak téged,

ahol belső akaratlan csendben,

ma is tanítványok ülnek rendben.

A szemlélődő lelkében zajlik a tudat tesztje,

mozdulatlan hull az idő permetje,

mossa a köveket a lágy eső,

minden pillanatban,

idegen, és mégis ismerős,

kettős tükörképek léphetnek elő.

Kínaiak tanítója bölcs Lao,

mit szólított lelkedből elő Mestered –

mire tanított a jó Tao?

Feng Shui, Jin-jang, víz és kő,

jég és hó, hideg és forró,

nyár és ősz: lebegő idő,

és mindenütt Tao, az örökkévaló.

Szentélye a titokzatos kert,

ahol a képzelet néha elcselleng, -

A Tó képeket csalogat elő,

testetlen harmóniát, -

A szellő meglebben,

és megroppan egy ág, -

Villan a fény,

és megérint valami különös varázs.

Miniatürizált díszletek:

zsugorított fák, víz és füvek,

jelentést hordozó vonalak, patak,

egy hasadék, egy pad, ablak, halak,

és víz – bármerre néz?

(hiába keresi helyét?)

a szem hiába kutatja a szél rejtekhelyét?

Mindenütt tükröt lát,

rejtett harmóniát, formát,

és meglepetés minden lépés:

új felfedezés.

Nem a virágok, ligetek, karcsú fák,

nyírt füvek figyelmeztetnek,

delel: megállt az idő –

Itt együtt van képzelet,

látvány, gondolat,

színek vonalak és művészet tanítanak.

Minden beavatott tudja,

az első lépés kapuja,

soha nem nézhet nyugatra.

Csak ha fényes naptüzek égnek,

a szemekben, - az égen,

a rideg dombok felett,

látomás bíbor alkonya dereng.

A Nap és a Föld holdja,

egymást váltogatja,

az időóra tiktakja,

az alkonyi és hajnali séta,

a rituális tea,

mind-mind az időt darabolja,

alakítja az ég,

a feszültség fullánkját kioltva,

míg felfénylik a Nap kapuja.

Itt nem faragott kövek néznek szembe,

hanem, amit az idő formált, rakott egybe –

Itt századokon át költők, remeték éltek,

akik nem rímeket mértek,

mércéit az egybeesésnek.)

Akik nevet adtak a fénynek,

árnyaknak, tavaszi szélnek,

formát a zenének, emberi beszédnek,

szavakat az erénynek és bölcsességnek,

selymet az ecsetnek, nádnak,

halhatatlan üzenetet küldenek a mának.

Te, aki ura vagy az időnek,

és Te, aki ura vagy a térnek,

örök ajándékot adtatok – kínai bölcsek –

az emberiségnek.

Laoce! köszönet és hála,

a tisztelet

felírta nevedet az örökkévalóság falára.

Laoce: bölcsek bölcse –

nem halványuló fényt hoztál

küldöttként közénk a Földre.

 

Trianon elleni petíciót indított a MVSZ és a TRIANON Társaság aláírásgyűjtése. A magam szerény lehetőségeivel támogatom, és verseimmel buzdítom honfitársaimat, támogassák szabadságharcunkat! Igazságot Magyarországnak! 

 

TRIANON

Az ördög neve -
Akinek háromszoros
Nem a fegyvere.
Szívünk sebes - merő vér -
Golyóval a szívünkben -
Álljunk ki az életért!

***

Trianon

Emberi jogok?
Van neked még ilyened?
Hun volt, hol nem volt?
Mért titkolták előtted?
Mikor elvették tőled?

***

Trianon enigma

Mozgósítaná
Sötétség angyalait
A pénz hatalom.
Pusztuljon Magyarország
Egy halálos futamon!

 

Szent hely

Ezüst Hargitán,
Hótakarón – egy templom
Vár, száz éve már!

Free mason helytartó

Jaj a népnek, ha néki hatalmat ad?
Bú-bajában, ő lesz majd az áldozat.
Hamis intrika mérgezi a sorsát, -
Népről szónokol és pusztul az ország!
Jaj a népnek, mert kit szívébe fogad,
Maga a nemzet-rontás, a kárhozat.
Haynau stigmáját hordja homlokán,
Meztelen a finnugrista sarlatán!
Petőfit már „Háromszor megtagadta"
Mikor csontjait temetetlen hagyta,
Szabadkőműves mákony tagadja itt,
Szabadságunk költőjének hamvait.
Mohó siserahad ül felettünk tort,
És ez a stróman vizezi fel a bort.
Ám egyszer volt csak Budán kutyavásár,
Hol vakok között áruló a kormány.
Elég volt, dobjuk ki a rossz cselédet,
Ki ételünkbe csepegtetett mérget,
Jaj annak, ki Júdásának ad bizalmat!
Jaj a népnek kit árulás igazgat!

 

 

Hétszer büntet
(Kasszandra gyermekei)

Hétszer büntet az Isten: el ne feledd a mondást –
És nem lesz más, aki majd leveszi rólunk a láncot.
Bölcs embernek régi barátja az írás, a szokás,
Hát tudnunk kell méltón, állva várni, a csapást.
Ki hinti közénk a bűn magvait? Mammon, a bankár,
Szítja a gyűlölet lángját és szórja közénk a ragályt?
Vagy nem a sors büntet minket, csak a vaksi homály?
Magunkra ütünk sebeket: Aki kapja vagy adja: Te vagy!
Így ütik egymást a harácsolás gyermekei ma –
Gyalázva is megalázza testvér tejtestvérét,
Vére elleni gyűlölet veri a negraboltat,
Félelmek ülnek a tájon és fortélyos viszály –
Így hullott átok Trójára, mi megsebezte,
És hiába szólt már Kasszandra könyörögve,
Földre lökte Iliont népe árulása -
Eljött a vég, s hétszer égett Trója vára –

 

 

ARADI 13

Aradi hősök
Vére hullt magyar rögre -
Legyen átkozott
A galád Habsburg gyilkos
Emléke mindörökre!

 

 

japán rövid versem néhány darabja:

Képmás tanka

Az Úr hívása:
Teremtővé kell válni -
Felszabadulván
A láncainktól -
Gyújts fényt anyagba zárva!
Az éjszakába!

CSILLAGÖSVÉNYEN
Jövünk az idő
Kezdete óta - Jövünk
Fékezhetetlen -

Förgeteg hátán
Jövünk az Öreg puszta
Honából - szárnyas

Szép mezős jó szél
Fúvásai honából, -
Hunor és Magor

Házából jövünk -
Örökkön örökké és
Rendíthetetlen -
Nimrud Birodalmából -
S általunk a múlt üzen.

Proteszt haikára és tankára a világhoz

Gec.aner
Legyen átkozott
Hetedízig' a magja -
Ki nevét hordja -

Aki vagyonát -
Szegények filléreit -
Népétől lopta -

*

Zsarnok

Hatalma őrzi -
"A tolvajok aranyát" -
Amíg a világ -
Látva uralkodását -
Dühödten "tolvajt kiált!"

 

japán rövid versem néhány darabja:

MINOTAUROSZ

„Ne reméld költő!"
Hogy a bika is ember -
Akitől e vad,
Végtelen kőrengeteg
Ma megtanulja -
Mi a rettenet?
Semmit ne várj homályban -
Fenevadat sem -
Ebben a feketedő
Labirint szürkületben."

"Végezd munkádat,
Még mielőtt alakot
Ölthetett volna?"
Rendezd el dolgaidat,
Mert bár kicsi a tied -
Szertefoszlik mert,
Ami törékeny - könnyen
Szilánkra hasad -
De amit várnak tőled?
Könnyen megszerezheted -
( De ne add el magadat!)

Mert a nagy dolgok?
Parányi kicsinységek,
Gyökéig érnek -
Ami fent az lent is inverz -
Tükör és fordítottja.

Derű és béke
Az emberség szűz vétke -
Tápláld a lelkét!
Melegítsen a lángja:
S hozzon fényt éjszakánkba.

****

OLÜMPOSZ

Villám s gyűlölet -
Támadt valaha átok –
A hegyen most is

Zeusz haragja lebeg -
Jaj engedd el szívemet!

Felhő suhan át -
Megérint Isten ujja -
Int az idő -
Fény korbácsa méri őt -
És minden szív megremeg.

***

ÉLETFA

"Te vagy mindennek:
Zádok-ős élet fája -
Te izzó tüzek -

Örök forrása -
Kiből a nappal terem?
S éjszaka retten?"

***

919' vörös stigma

Hebrencs harácsnép
Patkány-hada követel
A bűnnek jogot –
Az idő fordítva jár
A pénzvilág piacán.

***

Véres Grál

Illumináti -
Az őrült nagyravágyás
Bábeli tornya -

„Novus ordo seclorum":
(a dollár jelmondata)
Sátáni birodalma.

***

Huniverzum

Én is hun vagyok -
Hiába tagadnak meg
Zsíráf ordasok -

***

Jön az iszapár!

Holdbéli a táj -
Intő jel rőt Kolontár!
Változás kell már -
Áldozz meg emberfia!
Ketyeg az időbomba!

***

Szerelmes

Rugó a lényeg -
Él-feszül és újra kezd -
Tanuld míg éled.

***

Szentírás

Az Isten ravasz
De nem rosszindulatú -
Hisz Ő az élet.

****

 

 

A Szer törvénye
Az Igazság Tanítója*

Nézz fel és nevess!
Az aggódás körülnéz,
Kiutat keres.

De a Hit szeret:
Istent követ az Egyben,
Hogy ember lehess.

 

 

Egy út

Beszélj Istenről,
Ki jó-rossz közt nem választ:
Ő a teljesség,
A kétség és félelem,
Örök útvesztőiben –

Tiéd a Mikor –
Te vagy az idő Ura,
Válts mindent jobbra,
A Te örök jelened,
Legyen enyém is egykor!

 

(1. oldal / 5)
Megjelent: 13961 alkalommal Utoljára frissítve: 2020. Április 25., Szombat 02:15

Hozzászólások  

 
Vándor
#2 Füle(s)kVándor 2014-12-06 15:38
Az erdő lezárva!
A levelek már régen lehullottak. A fák ágai között nagyon könnyen átjött már az "öszitéli" ködös világosság. Szokjuk, jön a tél..... De így.....A szépséges, nyugodt erdő romokban. Nem romokban, hanem haldoklásában. A fák többségének törzse megtörve, tövükben embermagasságban a letört, letarolt gally-hegyekkel.
Erre hogyan lehet felkészülni? Hogy lehet ezt kivédeni? Megóvni, megvédeni ettől a jeges kaszabolástól. Az apróra tört ágak alatt még ott fehérlik a felhalmozódott, most már csak jégdara. A hegy északi oldalában lévő részhez már el sem jutok. Kezdetben nem volt gond ez az átlépni, kikerülni, az útra dölt fák alatt átbújni vagy átmászni. De mikor már a sok egymásra dölt, fától nem lehetett tovább haladni és a látvány is lebénitott, visszafordultam. Pedig nem láttam még mindent, el akartam jutni bizonyos pontokig, ahol számomra oly kedves részek vannak, látni akartam, hogy ott mi történt. Nem, nem mehetek még haza, gyerünk a másik írányból.....Jól, egész jól haladok, lejebb már dolgoznak a fürészek,..... a kilátó felé lezárva,....a műút felől lezárva,......kiírás: " Az erdőben tartózkodni TILOS",....ebből az írányból is az északi rész járhatatlan. Itt is a "fatüskék", az egymást kereszbe-kasul tartó kidölt fák,..csak a sziklák, a sziklák vannak ugyanúgy sértetlenül a helyükön....nincs tovább, haza kell menni....
Idézet
 
 
Vakegér
#1 Beküldte:Vakegér 2014-10-04 22:42
Beküldte: Vakegér
(Akiről már tudjuk, hogy nem vak, de mégis csak egy kisegér. Hangja erőtlen cincogás, agya oly piciny, mint egy mustármag.)
Hangulat? Hm......
.....futás,.... már megint hegynek fel. Nekem ez már nem megy! Holnaptól ezt a meredek szakaszt csak "séta üzemmódban" fogom leróni. (Sétálva a Himalájára is felmegyek :)). Mindig csak holnaptól, aztán majd egyszer elfogy az a "szusz". .....Na még kb. 145m és félúton vagyok. Ott van egy kis egyenes szakasz. Már látom!....... Ki az? Mi az?......... Egy lelkes "középkorú" :) (na egy kicsit idős'bb) férfiember egy hatalmas szikla darabot görget maga előtt. Itt lakhat az erdő szélén és biztos a sziklakertjébe "viszi". Nem mintha pont ez a "sziklácska" hiányozna a kertjébe, de önmagának akarja bizonyítani, hogy megy ez még neki, elégedett, finom, szerény kis mosollyal fordít egyet, még egyet és még egyet a kövön. Egy csöpp nekifeszülés és ......megy ez neki tényleg! Odaérve mellé, felemelem a mutatóujjamat és mutatok a hegyre: "A hegy, az marad! Ugye?" - kérdeztem tettetett szigorúsággal. Először bizalmatlanul és már-már ellenségesen felhúzta a szemöldökét, hogy: "Mit akar *EZ* itt nekem.....?", .......de aztán látszott a szemén, hogy vette a "lapot"és kedélyesen válaszolt: "Igen asszonyom, a hegy, az marad!", majd egy kis kajánsággal a hangjában, látva kifulladásom megkérdezte: "Nem baj? A hegy, az marad!"....... "Neeeem"-szusszantam egyet(de nem az "utolsót"). Na futás........
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 69.5%Norway 1.2%
Romania 5.4%Canada 0.9%
United States 3.9%Sweden 0.8%
Ukraine 3.3%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.8%France 0.3%
Germany 2.2%Netherlands 0.3%
United Kingdom 2%Australia 0.2%
Slovakia 2%Kuwait 0.2%
Serbia 1.3%Italy 0.2%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 24
This Week: 4466
Last Week: 5208
This Month: 32565
Last Month: 32745
Total: 2406165

Belépés