Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Aug23

2017. Július 29., Szombat 12:04

Bálint Miklós Bendegúz / Az aradi tizenhármak és más hazafias versei

Írta:  Bálint Miklós Bendegúz
Értékelés:
(4 szavazat)
Alant küldöm életrajzom, sors-formázott lélek-arcom.

Anyaméhben megfogantam, s talán már ott megfogadtam,
hogyha egyszer megszületek, kitűnök majd közületek.
Ötvenhatban három voltam, vékony hangon sírtam, szóltam.
S mikor kétszer három lettem, iskolába bátran mentem.
Gyorsan suhantak a percek, s egyre vonzottak a versek.
És ha bennük elmélyedtem, magyar jövőn elmélkedtem.
Éltem, haltam a hazámért, fohászkodtam szabadságért.
S Isten úgy formálta sorsom, hogy ma, múltam bátran hordom.
Kertész lettem, fát neveltem, kelő nappal én is keltem,
s lestem a vöröslő eget, foszlanak-e csúf fellegek?
Mikor lassan hajnalodott, remény adott jóra okot.
Ám a reményt is ellopták, nemzet javát elorozták.
Népünk ellen hadra keltek, s adósrabszolgává tettek.
Szikkasztott a nyugati szél, csoda, hogy a magyar még él!
Így múltak az évtizedek, s fogyatkoztak élvezetek.
Küzdöttem, mint sokan mások, régen magam lábán állok.

Hatvan lettem, megbuggyantam, s versírásra rákattantam.
S ahogy telnek boldog évek, azt észlelem, ni csak, érek!
Jönnek komoly gondolatok, versformában karcolatok.
S mikor teli van a tököm, jobb kezemmel jól meglököm.
S ugrálnak a formás betűk, mint szoknyán, a hízott tetűk.
Felkiáltok, sorakozó! S élénk lesz a sorvadozó,
mássalhangzó, s magánhangzó, torkom mélyéről felhangzó,
szóba, s mondatba szövődő, értelemmé rendeződő,
időszerű súlyos gondok, amit darabokra bontok,
mint a gyermek a játékát, nézem fényét és árnyakát.
Izgat minden, mi emberi, nemes érték, s a nemzeti
elhallgatott történelem, mit keres a nyílt értelem.
Mert fontos, hogy honnan jöttünk, mily hordalék van mögöttünk.
Dicső tettek, s győztes csaták, mit megvívtak a hős apák.
Találkoztam egy tanárral, Szőke István Atillával,
kinek költészete nemes, élet útja díszveretes.
Ő ösztönzött versírásra, s rímben patakzó sírásra.
Öngyógyító nevetésre, bú temető feledésre.
Szép név a Tomory Zsuzsa, kinek Jézus a krisztusa.
Szeretetével buzdított, soraival bátorított.
Ő ősmúltunk kutatója, jelölt utam mutatója.

Amatőr még a tudásom, odébb van még elmúlásom.
S ha kitartó, szorgos leszek, születik vers tőlem, remek!
Most már kisnyugdíjas vagyok, irigyelnek kicsik, s nagyok.
Kapom öregségi bérem, most már itt, a rég várt éden!
Teremtőmnek megköszönöm, hogy várnak rám víg örömök.
B. M. B.
2016. június 23

 


← Bálint Miklós Bendegúz előző versei: →

 

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Knezić Károly

Knezić Károly


Császári királyi főszázados - Honvéd vezérőrnagy tábornok

Veliki Grdevac - Nagygordonya, Horvátország 1808. szeptember 6. – Arad, 1849. október 6.
Élt: 41 évet

„Knezic alezredes sohasem jelentkezett nálam elbocsátását kérni, éppen ellenkezőleg, igen szorgalmas és tevékeny volt."
(Vécsey Károly)

 

Két vérvonal származású,
élte magas szárnyalású.
Anyja magyar, apja horvát,
ők formálják életsorsát.

Édesanyja neve Benkő,
mely igen szép, lágyan csengő.
Barbara a keresztneve,
hosszú haja éjfekete.

Knezić Philip, határőrtiszt,
a jött-mentnek odakoppint.
Három fiút nemzett sorban,
nem öreg még életkorban.

Károly fia a középső,
minden téren önvezérlő.
Kell a sereg, a fegyelem,
a józanész, bölcs intelem!

Tizenhat évesen hadfi,
szerény legény, nem rátarti.
Határőrezredben szolgál,
mely belőle férfit formál.

A termete szálegyenes,
szeme hibás, pápaszemes.
Szemöldöke enyhén ívelt,
arcszőrzete dús, telített.

Haja sötét, hátrafésült,
tekintete komoly, mélyült.
Bajsza pödört, orra hegyes,
ily' arcot festett az ecset.

Grazban tanulja a rendet,
három évet szentel ennek.
Alhadnaggyá kinevezik,
s Galíciába helyezik.

Helye: Vilmos porosz herceg
és a Benczur gyalogezred
harmincnegyedik egysége,
Felvidéknek erőssége.

Halicsban székel az ezred,
zászlóalja egyes, s kettes.
S a harmadik lenn Egerben,
elszántságban mind töretlen.

Két évtized telik itt el,
kitartással, s kemény hittel.
Csapattiszt lesz, s főszázados,
társaival alázatos.

Egerben, a hős városban
legény szíve nagyot dobban.
Itt pillantja meg Katalint,
akit rögtön megkaparint.

S az Egri Székesegyházban,
meg is nősül hamarjában.
Boldog Károly és apósa,
'ki a város szenátora.

Kapitány Katalin szerény,
olyan, mint egy kép költemény.
Fénnyel kevert metafora,
tüzes-szíven babérrózsa.

Vagy lehet, hogy ez csak látszat,
sárkánytestben majd fellázad?
Megoldja ezt a szeretet,
mely önmérsékletre vezet.

Szerelmükből élet terem,
két rózsaszál, leánygyerek.
A kis család örvendezik,
s mint életfa növekedik.

S jő március szép idusa,
kínzó télnek haláltusa.
S Nemzeti dal ritmusára,
lázad Eger ifjúsága.

Hadfogadó homlokzatán,
önkényjelképre hull csapás.
S lezuhan a kétfejű sas,
császár mától már ne nyughass!

Alakul a nemzetőrség,
Knezićen a felelősség.
Figyel magyar érzületre,
és a tiszta értelemre.

József bátyja lenn Tirolban,
elvérezve fekszik holtan.
E tény józanságra inti,
búcsúcsókját felé hinti.

A szlovákok lázadoznak,
uraikkal hadakoznak.
Földesúr az ellenségük,
s az ellentét egyre mélyül.

Vadul támadnak a szerbek,
rovásunkra terjeszkednek.
Gyűlöletük izzik, lobban,
Károlyt délre küldik nyomban.

A bácskai hadszíntéren,
nem teremhet aranyérem!
Dúl a viszály két nép között,
hol a béke lett üldözött.

Először a szerbek győznek,
s önmagukból kivetkőznek.
Temerinben és Járeken,
magyar ajkon sikoly terem.

Ő a lázukat lehűti,
ország csonkolást nem tűri.
Aztán részt vesz sok csatában,
sűrűjében, legjavában.

Négy századnak parancsnoka,
mélyen árkolt a homloka.
Van is oka ezer ráncnak,
kemény leckét ad a rácnak!

A ranglétrán emelkedik,
ellenséggel nem egyezik.
Vezérőrnagy, s főparancsnok,
égig nőnek elvárások.

Tisztek között sok az osztrák,
sorainkat jól megosztják.
E helyzetben értetlenek,
ügyünkre érzéketlenek.

Többen Bécsbe eltávoznak,
s bocsánatért folyamodnak.
Hűségesek császárukhoz,
mint ebek a gazdájukhoz.

Elválik a háj a májtól,
mint ábránd a valóságtól.
Szabad lehetsz, avagy szolga,
mindkét lét egy életforma.

János öccse is kiugrott,
önmagával meghasonlott.
S a két testvér szembefordult,
kapcsolatuk így eltorzult.

Károlyt őrnaggyá léptetik,
s parancsnokká kinevezik.
Zászlóalja fegyelmezett,
csapatával elégedett.

Hűségesküt tesznek sorban,
tolluk siklik, serceg, s koppan.
Az írásjel biztosíték,
más esetben bizonyíték.

*

Óbervászon van a hada,
zászlóaljnak négy százada.
Két hónapig álcsend honol,
némán forr a földi pokol.

Bakonyi Sándor a báró,
a jövőnkbe belelátó,
Magyar útról félrelépett,
szolgálatából kilépett.

Helyébe lép Esterházy,
magyar ember, nem szarházi!
Ezredes, majd vezérőrnagy,
kedvenc állata az őzbak.

December egy fontos dátum,
hősünkre új teher hárul.
Ókéren lesz alezredes,
s főparancsnokként is jeles.,

Szilveszterkor fordul naptár,
újévet köszönt a fanfár.
Felsejlik a felismerés;
hosszú tél lesz, hideglelés!
,
Kik Hazánkra rárontottak,
ők voltak a felbujtottak.
Most ránk tör a bujtogató,
javainkat fosztogató.

Esterházy ugrik nagyot,
lepipálván egy őzbakot!
S hatvanöt tiszt lelép sorban,
ügyünk csuklik és megtorpan.

Urak közt van sok álmagyar,
szép neve idegent takar.
Magyar várban csóka fészkel,
puszta léte ártó vészjel!

Húzza őket a nagy vagyon,
a császár kegy, s meleg alom.
Lényük puhány, nevük labanc,
földre pottyant férges barack.

A katonák itt maradnak,
gerincei a főhadnak.
Helytállásuk felemelő,
mindegyikük földművelő.

Hazaszeretetük példa,
ellenségnek ők a préda.
Jobbágysorból szabadulnak,
vagy végképp a porba hullnak.

'Negyvenkilenc februárja,
jön a szerb had újabb árja!
Bácska táját kiürítik,
a javakat menekítik.

Törökszentmiklós a központ,
a sok ember, mint méh úgy zsong.
Itt van két jó vezérőrnagy,
mind két elme kiváló agy!

Vécsey, s Damjanich János,
kissé fáradt, kissé álmos.
Eddig lovon ettek, s háltak.
s legénységgel eggyé váltak.

Tisza menti főparancsnok,
Dembinski lett, nem akarnok!
Hisz' Ő lengyel, a testvérünk,
míg szabadok, mi is élünk!

Szolnok most a hadicélpont,
feszül minden halántékcsont.
Tervet dolgoznak ki gyorsan,
s cselekednek rögtön, s nyomban.

Damjanich Cibakházánál,
a vén folyó túlpartján áll.
Vécsey emitten marad,
s veri a császári hadat.

Knézić is át kell a Tiszán,
Damjanichcsal nincsen viszály.
A két délszláv jó katona,
határozott, nem tétova!

Barátságuk is kölcsönös,
természetük nem csökönyös.
Damjanich a felettese,
távolban szól tücsökzene.

*

Miénk Szolnok! Miénk a vár!
Dicső tettünk Bécsig elszáll.
S az ajkakon csendül nóta,
Gábor napján itt a gólya!

Knezic Károlyt kitüntetik,
s ezredessé kinevezik.
S történik egy értékelés,
melyet követ átszervezés.

Gyalogezred parancsnok lett,
s létrejött egy újabb hadtest.
Melynek száma a harmadik,
múlik az éj, hajnalodik.

Ismét Damjanich az élen,
szeme csillog, naptól fényes.
Görgei a parancsnoka,
úgy hírlik, hogy nincs mosolya.

A fővezér kimért, pontos.
Szikár teste vékony, csontos.
Orrán ül a szemüvege,
védve kerek szemürege.

S megindul a hadaival,
elvágtat a lovaival.
Sikert sikerekre halmoz,
csatatéren Ő a bajnok.

A harmadik hadtest mesés,
Knezić hada híres, s merész.
Tápióbicskén aratnak,
borsot törnek császár hadnak.

Klapka kétszer is megingott,
aztán meg is futamodott.
Ám a helyén terem hősünk,
s vagdalkozik, mint egy őrült.

Április 6. Isaszegen
Károlyunknak babér terem.
Eloszlott a viharfelhő,
s köszönti a Királyerdő.

Gödöllőn egy új terv készül,
mely tettekkel épül, s mélyül.
Komáromba megy haderő,
s legelöl, 'ki mindig nyerő!

Károly harmadik hadteste,
ellen állásait leste.
Vácot elfoglalták nyomban,
s az osztrák had ott megroppan.

Kell a öröm, hadisiker,
nyomasztó a lelki teher!
S kell föntről az elismerés,
a bátraknak kitüntetés!

Nagysallónál is ütköznek,
szemtől szembe. Nem trükköznek!
A csapata lesz a győztes,
s magaslaton magyar őrszem!

Komáromot is beveszik,
s az osztrákot elkergetik.
S április huszonhat napján,
vidám dal kél kobzos lantján.

„Knezić öt dandárért felelt,
s kimagaslón, jól szerepelt.
Hajnaltájban dúlt a csata,
villogott a kard és kasza.

Három órán szakadatlan,
viaskodtak lankadatlan.
Dipolt is ott vitézkedett,
s a dandárja jeleskedett.

Veszteségünk hatszáz halott,
az osztrák meg ezret hagyott
elhullni a csatatéren.
Vonaglottak porban, s vérben!

Damjanich, Klapka és Knezić,
mennyek országába repít!
Vitézségük valós csoda,
zúgjon nekik a harsona!"

Kossuth boldog hír hallatán,
s eme sorok olvasatán.
„Tudom, Görgei nem túloz,
a lényegre figyel, súlyoz."

Május az ígéret hava.
Érik Görgeinek szava.
Károly mától vezérőrnagy,
elseje van, csuda szép nap!

A vezérkar lelkesedik,
most Budavár következik.
S négy hadtestet összevonva,
útra kelnek azon nyomba'.

Damjanichnak tört a lába,
s Jánost Knézić Károly váltja.
Ő kerül most a helyére,
harmadik dandár élére.

Ám egy hírtől riad, s torpan,
s tisztségéről lemond gyorsan.
Öccse Buda várát védi,
ellensége nem lesz néki!

Kívánja Buda elestét,
s János öccsének épségét.
Helyét Leiningen átveszi,
ilyen eset csak egyedi.

S reménysége beteljesül,
szerény vágya megtestesül.
Buda vára magyar kézen,
s testvére is megvan. Épen!

Buda után irány Pozsony,
a helyzetünk igen komoly!
Vág mentén vonul a csapat,
múlik az éj, s hajnal hasad.

Napisten havában járunk.
Teljesülhet szerény álmunk?
Aratunk majd Péter Pálkor,
s arcunk ragyog boldogságtól?

Ám Zsigárdnál hadunk torpan,
s önbizalmunk egyre sorvad.
S Perednél is csatát vesztünk,
s elpárolog a jókedvünk.

Az 1849-es június 20-i peredi csata

Az 1849-es június 20-i peredi csata

Ez a helyzet érthetetlen,
három hadtest tehetetlen!
A vezetők néznek, s állnak,
felsőbb parancsszóra várnak.

Legénység közt nő a zavar,
Knezićre is sok a panasz.
Tanácstalan és tétova,
pedig kitűnő katona!

Görgei is levizsgázott,
s egy-két lépést elhibázott.
Nem volt itt az indításkor,
s késlekedett egynéhányszor.

Királyrévnél is kikaptunk,
nem hallani már a hangunk.
Tanakodunk, vádaskodunk,
önmagukkal viaskodunk.

Hó vége van, fordul a szél,
mától csak a balga remél.
Jönnek súlyos, nehéz napok,
gondok nőnek, melyek nagyok!

Knezić Károly fel van mentve,
sovány testén lóg a mente.
Kossuth Lajos áthelyezi,
s Tisza mentére vezényli.

Az orosz had egyre duzzad,
türelmetlen, így nem kushad!
Településekre törnek,
és sok embert meggyötörnek.

Népfelkelők, nemzetőrök,
Korponay ott a főnök.
Vele együtt szervez rendet,
s biztosítják a védelmet.

Felső-Tisza védvonalán,
jól teljesít újabb posztján.
Ám a helyzet egyre romlik,
a nyomás csak fokozódik.

Görgei fent taktikázik,
oroszokkal csak cicázik.
Húzza-vonja amíg lehet,
mást ezúttal ő sem tehet.

Időre megy itt a játék,
néha fájdul a halánték.
A megszállók többen vannak,
s kény-kedvükre csak zargatnak.

Augusztus, új kenyér hava,
itt az orosz hadnak java.
S másodikán Debrecennél,
a magyar had balszerencsés.

Oldalmenetben Aradra,
megérkezünk másodnapra.
Knézić Görgeivel halad,
reménységünk egyre apad.

Világosnál bealkonyul,
fegyverzörej lecsillapul.
Károlyt várja végítélet,
nincs kegyelem, nincs kímélet!

Mártírok közt a nyolcadik.
Minden magyar kiírtatik?
Akasztottként a negyedik,
nevét hősként emlegetik.

*

 

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Láhner György

Láhner György

Császári kir. őrnagy - Honvéd tábornok
Necpál, Fölvidék 1795. október 6.

- Arad, 1849.október 6.
Élt: 54 évet

Helyünket sokan betöltöttük emberségesen, de mindannyiunk között csak három ember volt,
aki helyét oly bámulatos sikerrel töltötte be, hogy azt hasonló sikerrel lehetetlen lett volna
más által betölteni. E három ember Láhner tábornok, Lukács honvédezredes és Duschek Ferenc volt."

Kossuth Lajos 1872

 

Turóc megyében Necpálon,
megvalósul egy szép álom.
Gyermek születik egy házban,
szülők úsznak boldogságban.

Szerény kispolgári család,
'hol tisztelik a szűzanyát,
és a fiát, Jézus Krisztust,
s ismerik a katekizmust.

Édesapja hivatalnok,
kissé merev és akarnok.
A főhősünk édesanyja,
Folkusházy Rozália.

A kis Georg formás baba,
boldog anyja, és az apja.
Ajkukról a német szavak,
csilingelve hallatszanak.

Úgy nő fel a nyurga gyermek,
mint erdőben bokrok, s berkek.
Vastag fa lesz a suhángból,
s edzett legény a suhancból.

Fenn, Besztercebányán élnek,
s látszata van törődésnek,
mert három testvére mellett,
legjobb iskolákra tellett.

A seregben önköltséges,
s minden téren eredményes.
Tisztességes ezredkadét,
edzi testét és a lelkét.

Ezernyolcszáztizenkettő,
termékeny év, nem egy meddő!
Sorgyalogezredben látjuk,
s ügyességét megcsodáljuk!

Karcsú legény, épp tizenhét,
s növeli a becsülését.
Zászlós lesz az ezredében,
s kész a császár védelmében.

A sereget megduplázzák,
s mindegyikük felruházzák.
Harcol Napóleon ellen,
s részt vesz egy-két ütközetben.

Minden fokozaton szolgál,
kihívástól meg nem hátrál.
Mindent ismer, mindent átlát,
lassan építgeti álmát.

Megbízható, szolgálatkész,
seregtestben alkotórész.
Rugalmas és talpraesett,
lelki élete rendezett.

Az ezrede Budára megy,
'kiket Láhner is hűn követ.
József nádort megismeri,
s emberségét megszereti.

Onnét útja Itália,
nyakában egy medália,
melyben fénykép, a kedvese.
Talán ő lesz a hitvese?

Legénysége magyar, s szlovák,
egytől-egyig kedves pofák.
Fölvidéki jó legények,
földnélküliek, szegények.

Bajtársias a hangulat,
főként akkor, ha mind mulat!
Ám harcban is egységesek,
csatatéren tevékenyek.

Radetzky a felettese,
s életének a részese.
A tábornagy tudja, s látja:
kiváló a katonája.

Főhadnagynak kinevezi,
s Milánóba áthelyezi.
Itten szolgál negyvennyolcig,
forradalmi forráspontig.

Közben századparancsnok lett,
ezért bizony sok mindent tett!
S tíz éven át van e rangban,
napsütötte Olaszhonban.

Szerelmes lesz és megnősül,
szürke élte most kizöldül.
S Lucia Conchetti párja,
végleg a szívébe zárja.

Házassága derűs, boldog,
nem húzzák a súlyos gondok.
Leánygyermekük születik,
s óvva-féltve dédelgetik.

Az élete egyre fénylik,
s Magyarországra vezénylik.
Éppen Zólyom városába,
szülőföldje vonzásába'.

Az ezrede végre itthon,
számára e hely az otthon.
Zászlóalja újoncozik,
melynek sorszáma harmadik.

Onnan útja Kassa, majd Pest,
'hol fuvallat mindent átfest,
s belopódzik a sejtekbe,
alvó lelki rejtelmekbe.

Ébredezik a természet,
s gondol nagyot és merészet.
Lerázza a rabláncait,
s kezdi élni az álmait.

*

Hősünk, nyelvünk nyögve töri,
ám a sorsát hozzánk köti.
Jelentkezik seregünkbe,
s beköltözik a szívünkbe.

Szabadság a vezérelve,
s lénye alá van rendelve.
Feladata fegyvergyártás,
tervezés és tényfeltárás.

Megbízott főfelügyelő,
értékelő s megfigyelő.
Jó a szervezőmunkája,
pontosan lő a puskája.

Ostrom alá kerül Buda,
s újra veszélyben a Haza!
A gyárat elmenekíti,
s Nagyváradra telepíti.

A nagyváradi gyárüzem,
késő utódoknak üzen,
Ha van erő és akarat,
alkothatunk hatalmasat.

Az ágyukra rávéseti,
a szívekbe így égeti:
„Ne bántsd a magyart!" Kéri,
egykor így kiáltott Zrínyi.

A zsarnokok nem hallották,
lázadását megtorolták.
Kötél által felköttették,
és jeltelen földbe tették.

Hetedik volt Ő a sorban,
lélekharang most is kongat.
Történt születése napján,
gyászdallam kél lantos lantján.

*

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Nemescsói Török Ignác

 Nemescsói Török Ignác

Császári királyi alezredes –
Honvéd vezérőrnagy tábornok

Gödöllő, 1795. június 23. – Arad, 1849. október 6.
Élt: 54 évet

*

„Nem küzdött oroszlánként, nem nyert csatákat, de ott volt mindenhol,

ahol a szabadságharcnak hadmérnökre volt szüksége." Vidos Géza

Apja kisbirtokos nemes,
kihez a sors igen kegyes.
Khorher Franciska az anyja,
aki bölcsőben ringatja.

Hét testvére Őt követi,
s a sorsukat egyengeti.
Nagy a család, s a szeretet,
mely a gondokon átvezet.

Előbb Budán, aztán Bécsben,
gyarapodik tudás észben.
Ignác szorgalmas és okos,
kíváncsisága folytonos.

Katonai pályán tanul,
tudásszomja nem csillapul.
S hadmérnöki képzettséggel,
ballag tovább büszkeséggel.

A császári hadseregben,
alezredes tiszteletben.
Erődítést tanít, s oktat,
s több tucatnyi krétát koptat.

Első helye Itália,
a második Hungária,
a harmadik Galícia,
sehol sincs demokrácia!

Főhadnagy, majd alszázados,
s 'harmincban lesz főszázados.
Kilenc évig van egy helyen,
s épp ideje, hogy most lépjen!

Magyar Honba áthelyezik,
s oktatónak kinevezik.
S a nemesi testőrségnél,
kedvelt lett a kiképzésnél.

Erődítés tanára lett,
e fogalom kettős, rejtett.
Az egyik az ideiglenes,
a másik tartós, végleges.

Őrmester a beosztása,
egyenes a testtartása.
Hét év, amíg itthon tanít,
s tudást másokban gyarapít.

Az értelem magas szintje,
szabadságharc félszáz tisztje,
ismerettel töltekezik,
s mint életfa növekedik.

Új hajtása kivirágzik,
s épségével mind sugárzik.
Része lesz az ébredésnek,
világváltó teremtésnek.

Görgey a tanítványa,
'ki e kornak nagy talánya.
Klapka György is keze alatt,
tanulmányaival halad.

Dicsérik az erényeit,
s várépítő nagy terveit.
Szellemének képességét,
kivételes nyelvérzékét.

Beszél olaszul, s németül.
Anyanyelvén átlényegül,
mert a magyar nyelvet bírja,
s lesz e Honnak majd mártírja.

Testőrségben nagyra becsült,
jó nevelésben részesült!
Igazságos és méltányos,
emberséges, barátságos.

Lemberg városába kerül,
s munkálatokban elmerül.
Onnan Horvátországba megy,
életútja egy hullámhegy!

Károlyvárosban erődít,
s forradalom szele bőszít.
S végigvágtat Európán,
mint egy eszeveszett orkán.

Augusztus hó hatodikán,
kijelölve új útirány.
S Komáromba siet nyomban,
mert a várban már nagy gond van!

Kell a magas szaktudása,
értéktermő alkotása.
Fontos e vár állapota,
mely véderő, s nem palota!

Ez a vár a legerősebb,
ám a testén van pár lőtt seb.
Van rajta mit javítani,
s van 'hol falat kell bontani.

Majthényi a várparancsnok,
nem gátolják akadályok.
Mertz kapitányt elmeneszti,
falon túlra kirekeszti.

A legénység egyben marad,
kipróbált jó régi csapat.
Legfőképpen hű magyarok,
izmos, kemény szép alakok.

Folyik tisztes tisztogatás,
így lesz kellő megtisztulás.
Árulóra nincs kereslet,
ki nem vigyáz, fejre eshet!

Másokkal is bizalmatlan,
Török léte tisztázatlan.
Ám Sárközi igazolja,
s magyarságát bizonyítja.

Komáromban van a helyén,
munkálatok széles terén.
'Hol a várat erődíti,
s építését megszervezi.

Az Ó és az Új vár alatt,
a Vág a Dunába szalad.
Ez a hely a hídfőerőd,
vagy más néven; csillagerőd.

Várost véd a Nádor-vonal,
kőhalmazatú őrangyal,
mely a Csallóközre tekint,
honnan szeretet száll, s érint.

Szép Felvidék, jó magyarok,
zúgnak felétek sóhajok.
Mind egy vérből valók vagyunk,
legyen közös akaratunk!

Készen vannak már a tervek,
s púposodnak a pénzterhek!
Hisz' új erődítmény épül,
melytől ellenség megrémül.

Délen kell felépíteni,
sok munkással építtetni!
Legyen helye érkezőknek
ötvenezres haderőnek!

S jő szakmai erősítés,
a terveken áttekintés.
Öt új mérnök segédkezik,
győzelemre szövetkezik!

S fentről jön az elismerés,
a köszönet kifejezés.
S novembervég időszakban,
hősünk ezredesi rangban.

Kész a monostori új sánc!
Török arcán ezernyi ránc!
Az újszőnyi sánc is készül,
Ignác haja gyorsan őszül.

Az ácsmunkák késlekednek,
és többen úgy vélekednek;
két hét kell a készenléthez,
s az elvárt jó eredményhez.

December hó végén járunk,
edződik a bátorságunk,
mert császári hadak jönnek,
s idegeink csak őrlődnek.

Majthényi is bizonytalan,
magányos lett és társtalan.
Határozatlan a lénye,
szürkére vált régi fénye.

Január hó hetedikén,
megritkul a dús oxigén.
Azt hiszi, hogy elárulták,
s vezérhelyén cserbenhagyták.

Bejelenti lemondását,
s meggyorsítja távozását.
Török kerül a helyére,
s ügyel a vár védelmére.

Tudja hősünk az ezredes,
e poszt rövid, s ideiglenes.
Meszlényi Jenő a jelölt,
ám kitér a hívás elől.

Kossuth hangja erőteljes;
„Török helye már végleges!
Mai nappal elrendelem,
tábornoki rangba teszem."

Ignác ígéri, hogy kitart,
s felesketi a tisztikart.
„A várat el nem árulom,
a Hazáért éltem adom!"

*

Puky Miklós kemény egyén,
Komárom vármegye élén,
mint nevezett kormánybiztos,
a figyelme aprólékos.

Ő az újabb kinevezett,
akit Kossuth felvértezett,
s biztosított jogalappal,
ellenőri feladattal.

­*

Hatezer fős császári had
támadni kész, mint éhes vad.
Benn tízezer bátor védő,
bennünk a tűz lánggal égő.

Lipót vára ma elesett,
akárhogy is védekezett.
S az osztrákok kimerülve,
más hadakkal egyesülve

jönnek felénk egyre közel,
míg a kaszás át nem ölel.
Hallunk német vezérszókat.
Elkergetjük a disznókat!

Az osztrák had egyre duzzad,
hogyha támad, szét is zúzhat!
A Nádor-vonal veszélyben,
árván figyel sötét éjben.

Ott van minden eledelünk,
és Istenhez esedezünk,
küldjön felmentő sereget,
s elrettentő fegyvereket!

Nő a belső torzsalkodás,
s bizonytalan döntéshozás.
„Török iránt nincsen harag,
ám ő gyenge és ingatag.

Tudós, művelt, jó katona,
de ha másként megy a sora,
eszét vesztve megbetegszik,
s gyávasága csak növekszik.

A kiképzés hanyagolva,
ami meg van, az nagyzolva.
A felszerelés hiányos,
ittlétünk nem biztonságos!"

Írja Puky kormánybiztos,
kinek szava magabiztos,
ostorozó, s fájón túlzó,
Török kapitányra célzó.

Jégbontó hónak közepén,
futár 'kél a Duna jegén.
S megy sietve Debrecenbe,
az OHB székhelyére.

Nagy Dániel a gyorsfutár.
A levele mindent feltár,
mely nagy aggályt kelt Kossuthban,
újabb törés álmaiban!

Puky Miklóst felemeli,
jogkörökkel erősíti.
Tiltja a vár feladását,
s a legénység lázadását.

Török és a haditanács,
lobban, mint a gyaluforgács.
Szó a szóval keveredik,
s mint tűzkígyó tekeredik.

Átkos ez az osztott helyzet,
mely kettős hatalmat termett.
A vezetők torzsalkodnak,
s a katonák morgolódnak.

Folyik a nagy levélváltás,
hol viszály van, nincsen áldás!
„Kosztolányi Mór egy zsarnok,
és szemtelen őrparancsnok.

- Írja Puky jelentésben,-
Török ott van Mór kezében.
Mától él a leváltása,
s megszűnik a rombolása.

Török Kossuth felé jelez:
„Puky itt mindent tönkretesz.
Szétzilálja az egységet,
s feldúlja a békességet."

A futárok jönnek-mennek,
s viszik terhét üzenetnek,
mely egymásnak ellentmondó,
harci morált, s kedvet rontó.

Közben Eszéket feladják,
s osztrák kénykedvére hagyják.
Kossuth Lajos keseredett.
Sorsunk végképp elrendezett?

Török Ignácot leváltja,
ám ellene nincsen vádja.
Guyon Richárd az utódja,
kinek más a látásmódja.

Itt mindenki jó szándékú,
honszerető indítékú.
Ám törekvőn önző, s gyarló!
Égen hízik a holdsarló.

A mérnökök viszálykodnak,
s elsőbbségért hadakoznak.
Hiszen Török helye ürül,
s két szék közt pad alá csücsül!

Az OHB most is döntött,
s a parancsa testet öltött.
Thaly lépett a helyébe,
ám nem került szerepébe.

Töröknek jobb a tudása,
a lényegre rálátása.
Továbbra is Ő irányít,
s a hibákra rávilágít.

*

Monostori Homlokhegyen,
tüzérségi állás terem.
S ágyúk szaporodnak rajta,
abból is az újabb fajta.

S harcra kész az ostromsereg,
tenyerük ég és bizsereg.
S megkezdődik az ágyúzás,
irányított várbombázás.

Március van, huszadika,
fölhörög a szarvasbika.
Szállnak felénk ágyúgolyók,
mint szabadult tüzes bolygók.

Az osztrákok szervezettek,
a soraik rendezettek.
Volt idejük felkészülni,
haditervben elmélyülni.

Parancsnokuk Ludwig Welden,
nevét mondva törik nyelvem.
Támad szinte minden ponton,
csillag őrködik égbolton.

Ők rombolnak, mi építünk,
s telik szerény kis életünk.
Ösztönös a természetünk,
szülőföldön védekezünk.

Óvjuk szegény otthonunkat,
s ellenségtől szállt Honunkat.
Önvédelmünk tiszta, s jogos,
létünk Hazánkban őshonos!

Közeleg a tavasz egyre,
s formálódik a táj szebbre.
Nő a remény a lelkekben,
s gólya köröz fellegekben

Áramlanak meleg szelek,
s búcsúzik a szép kikelet.
S április tízedik napján,
fordul élet naptár lapján.

A városi területre,
ostromállapot hirdetve.
S a véderők kibékülnek,
a jó célért egyesülnek.

Török hajóhidat épít,
'mit áprilisra elkészít.
Régi hidat vitte a jég,
mely télen volt nagy ellenség!

Lenkey János érkezik,
'ki holnaptól intézkedik.
Török átadja a helyét,
s nyújtja bizalmának jelét:

„A vár kulcsát ím, átadom,
kerüljön el az ártalom!
Védd a várat, amíg lehet,
őrizzen meg a becsület!"

*

Folyik sáncok építése,
utász század szervezése.
Teljes a hadmozgósítás,
kell a célzott utasítás!

Török tette kimagasló,
cselekedete szárnyaló.
Nem fürdik Ő tejben-vajban,
egész ember, hogyha baj van!

Április hó huszonkettő
fősereg jő, a felmentő!
A város ma megint szabad,
s a gondolat fürgén szalad.

Könnyedség ül a szívekre,
s megbékélés a lelkekre.
Lesz most öröm, s testnek nyugvás,
toroköntözés és csuklás.

A dunai talphíd kész lett,
ez igazán férfias tett!
Hídon átkél a magyar had,
s Török büszkeségtől dagad.

Április hó huszonhat van,
isszuk a bort forralatlan.
S vígan járunk magyar táncot,
így búcsúztatjuk a harcot.

*

Török előbb elmegy Pestre,
s onnan cívis Debrecenbe.
Gaál Miklós lesz felettese,
s Ő pedig a helyettese.

Honvédelmi vezérposzton,
a hangulat igen zordon.
Éppen ezért tervezni kezd,
vonalzóhoz körzőt illeszt.

Előbb Buda, majd Esztergom,
s Párkánynál van ezernyi gond.
Árad felé a feladat,
és tengernyi újabb adat.

Északon terül el Párkány,
védtelen, akár egy bárány.
S Esztergom a Duna jobbján,
szemlélődik ország gondján.

Két jó őrnagy segédkezik,
'kik a tervet elkészítik.
Egyik neve Johann May,
másik Adolf Grochowalski.

Tervük Ignác módosítja,
s a rajzokat kijavítja.
S júniusban hozzálátnak;
emlékműve lesz tudásnak.

Híd nő ki a vén Dunából,
s formálódik szaktudástól.
Van épp elég ember, s anyag,
kétszáz jó ács fúr és farag.

Négy ágyúsánc máris készül,
Párkány felől három épül!
S Tatán mutatja új tervét,
mely pezsdíti az értelmét.

Ez számára megbízatás,
nagy véderő, erős földsánc.
Szállhat felé golyózápor,
védi őt az újabb tábor.

Ám sok munka félbe marad,
mert az idő gyorsan halad.
S özönlik a vad cári had,
s megtörik a szép akarat.

Elesik Győr és Komárom,
súlyos gond van a kormányon.
Mindent Szegedre irányít,
végső ütközetre számít.

Török ott is sáncot készít,
s benn a várban falat épít.
Ám Dembinski azt feladja,
és a várost is elhagyja.

Számunkra ez érthetetlen,
hogy Haynau érintetlen!
Igaz, hada felszereltebb,
s lényegesen szervezettebb!

Ám senki sem verhetetlen,
s a magyar had érintetlen!
Kárba veszett a sok munka,
csak baj zúdul a nyakunkba!

Ignác Aradra menekül,
s újabb gondok közé kerül.
Majd Lippa és Radna között,
újra hidat tervez Török.

Végez, s megint megy Aradra,
s vár a végső pillanatra.
S a hadügyi személyzettel,
Világos felé menetel.

Cári sereg kézre kerül,
bántódásban nem részesül.
Ám osztráknak kiszolgálják,
'kik az ügyét kivizsgálják.

Gyuláról viszik Aradra,
hadbírói vizsgálatra.
„Vétkes felségárulásban,
s hadviselő lázadásban."

Ő volt sorban a hatodik,
akasztottként a második.
Igaz magyarként távozott,
csak a teste halálozott!

*

 

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Poeltenberg Ernő

Poeltenberg Ernő

Császári királyi huszárkapitány, osztrák lovag, főszázados
Lovag honvéd vezérőrnagy, tábornok

Wien, Bécs, 1808. február 20. – Arad, 1849. október 6.
Élt: 41 évet

*

Magas homlok, hegyes bajusz,
megcsodálja fentről Zeusz.
'Ki az ég, s villámok ura,
görög istenség figura.

Jó Poeltenberg Ernő osztrák,
hagyományok kötik, s oldják.
Édesapja ügyvéd, s gazdag,
rá hasonlít alkatilag.

Nemesi rang tőle ered,
mely a fiához elvezet,
s kötelezi jó tartásra,
tisztességes helytállásra.

Vonzza történelem, s földrajz,
teljesedik az életrajz.
S jogi tanulmányok után,
látni katonai pályán.

Megszereti a hadsereg,
kemény legény, nem kesereg!
A vallása katolikus,
lelki léte harmonikus.

Hadapród lesz a seregben,
kaszárnyában s kint menetben,
Fegyelmezett és kitartó,
igen pontos, rendfenntartó.

A hetedik vértesezred
számára a pályán kezdet.
Hadnagy lesz három év múlva,
s főhadnagyként vezet útja.

Galíciában is szolgál,
női szemnek vonzó szép szál.
S a Sándor-huszárezredben,
egységben van test, s lélekben.

Mondaná az értékbecsüs,
kedélyállapota derűs.
Személyekkel illedelmes,
parancsszóra engedelmes.

Jellemzi az igyekezet,
beszél idegen nyelveket.
Nem kártyás és nem iszákos,
istenhívő, igazságos.

Alszázados, főszázados,
szorgalmas és alázatos.
Tarnopolban van a központ,
itt választ magának asszonyt.

A házasság édes rabság,
s ha emeli lelki nagyság,
türelem és figyelmesség,
nem csorbulhat ki a hűség!

Ha tiszt nősül, önbiztosít,
nyugodt jövőt forintosít.
Melynek értéke hatezer,
ez az összeg magánteher!

Hagyjuk Ernőt, hadd pihenjen,
Paulától el ne menjen!
A nászágyban gyakoroljon,
s bő áldással szaporodjon!

Gyermekei jönnek gyorsan,
egymás után libasorban.
Két kisfiú és egy leány,
ismeretlen szó a magány!

Örömének vége szakad,
mozgósítva lett minden had.
Galícia népe lázad,
s mint a folyó árad bánat.

E tartomány népe vegyes,
a jövője kérdőjeles.
Él itt lengyel, ukrán, zsidó,
tót és német ország lakó.

Ködbe vész az eredete,
Halics volt a régi neve.
Területe többször osztott,
értékeitől megfosztott.

Magyarok is élnek náluk,
s ha nyílt' szemmel, s füllel járunk,
hallunk ékes magyar szókat,
s látunk fáradt vándorokat.

Ajkukról száll bánatnóta,
hosszú évszázadok óta.
S mint az inda tekeredik,
s lélek mélyén keseredik:

„Vágják az erdei utat,
Viszik a magyar fiúkat.
Kit lefelé, kit felfelé,
Egyet sem hazája felé.

Galícia közepébe'
Két kaszárnya van építve.
Oda viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.

Állj meg bátyám kérdjek egyet,
Ha elmész, hol kapjalak meg?

Galícia közepébe,
Két kaszárnya van építve.
Abba' vannak a legények,
Abba' búsulnak szegények.

Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon.
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Szeretőmnek szava hallik"
(magyarláposi népdal)

Ez a pár év, hogy elrepült,
s magyar Honba áttelepült.
Pontosabban, áthelyezték,
parancsszóval vezényelték.

Előtte még látni Bécsben,
forradalmi vészben, vérben.
Védi a császár hatalmát,
összetákolt birodalmát.

Amikor Jellasics lázad,
s Kossuth népe ellen támad,
a Szabadság oltalmában,
tartalékos a csatában.

Vadul űzi Jellasicsot,
'ki a Lajtánál lassított,
és a folyón átalmenvén,
átjutnak a határmezsgyén.

Az üldözők megtorpannak,
s üldözöttől elszakadnak.
Poeltenberg tétováskodik,
s társaival vitatkozik.

Karnyújtásra van az ellen,
s tiltja, hogy a had átkeljen
a Lajtán a túlsó partra,
menekülő vadászatra.

S amikor dönt a Bizottmány,
átkelésről határozván,
végzés ellen izgat, lázít,
felelősséget áthárít.

Kossuth rettentően mérges,
a türelme fogytán, véges.
„Ernőt ki kell rekeszteni,
hadseregtől meneszteni!"

Poeltenberg bocsánatot kér,
s a hadseregbe visszatér.
Schwechatnál van a csatában,
legelöl a századában.

Majd északra visszavonul,
s Morva határszélre nyomul.
Ott van Simunich dandára,
magyar Honnak ártalmára.

Novemberben levelet ír,
arcán halvány rózsaszín pír.
Címzett a hadügyminiszter,
'kit Poeltenberg már jól ismer.

„Miniszter úr, nem kérkedem,
a dicsekvés nem érdekem.
Beszélnek a száraz tények,
szolgálok és Hazát védek.

Vállalom a magyar ügyet,
s várom elismerésüket.
Német létem tán nem hátrány,
nem tapodok senki hátán?!"

Bízom ügyünk sikerében,
jogos előléptetésben.
Mi erőmből telt, azt tettem,
hiszem, bizalmát elnyertem."

A bizalom megszületett,
melyre szolgált bő fedezet.
Alezredes rangot kapott,
éppen ezen fáradozott!

Windisch-Gratz serege támad,
hallatán kél vad utálat.
Mert ahová lábát teszi,
ott a vizet „megmérgezi".

Elsöpri a magyar hadat,
s mint a kaszás rendre arat.
S Karger dandárát keríti,
menekvését nehezíti.

Moson felé menekülnek,
s ott másokkal egyesülnek.
Ám Poeltenberg mégsem hátrál,
ilyet tőle még nem láttál!

Támadja az ellenséget,
s így ad nekik ellenmérget,
amely olyan nagyhatású,
mint egy hétlövetű ágyú!

S kitör a had a gyűrűből,
ellenséges ágyútűzből.
Hallatszanak káromlások,
és suhogó kardcsapások.

Ernő elöl hadakozik,
osztrák haddal vagdalkozik.
„S káromkodik, mint egy jó kun,
s csapkod, mint egy mérges kuruc."

December van, álom hava.
Írva van Görgei szava,
melyet Poeltenberghez intéz:
„Uram, Ön született vitéz!

Egy igazi alezredes,
e rangra lám, mily érdemes!
Jól tudta a magyar kormány,
hogy a sok hamis koholmány

igazságot fed és takar.
Rájöttek ők erre hamar!
Haditette mámorító,
megbecsülésünkre méltó!"

Mosonból Győrbe vonulnak,
majd onnan is kiszorulnak.
Égen gyűlnek szürke felhők,
csípőssé válnak a szellők.

S megindulnak Buda felé,
Perczel Mór hadteste elé.
Aki Mórnál mattot kapott,
másként mondva jól kikapott.

Buda felé igyekeznek,
s Tétény alatt gyülekeznek.
Karger beteg és jelenti,
s Ernő a helyzetet menti.

Keze alatt már két dandár!
Januárt mutat a naptár,
s a fergeteg hava köszön,
hóviharból van már özön!

Feladata a fedezés,
feltartás és védekezés.
Zichy dandár vezetése,
e kihívás kezelése.

Harmadikán Tétény alatt,
Jellasics épp arra halad.
S a két sereg megütközik,
s a horvát bánt elüldözik.

Budát, s Pestet kiürítik,
s a hadtestet Vácra viszik.
Görgei lép és átszervez.
Ember tervez, s Isten végez!

Ernő új feladatot kap,
s helyét elfoglalja aznap.
Piller János keze alatt,
jelölt útja tovább halad.

A második hadosztályban,
a harmadik ép dandárban
szolgál tovább alázattal,
sokszor telitalálattal.

Vágyik a családja után,
s levelet ír egy délután,
melyben közli a nejével,
tusakodik érzelmével.

„Fogy és gyengül már az erőm,
halványulok a harcmezőn.
Pörlekedem önmagammal,
vitatkozom szavaimmal.

Fog a vállalt kötelesség,
s vonz a kettőnk közti egység.
Áldozatom felétek van,
ezért állok vad viharban.

Nehéz helyzetbe csöppentem,
melyet látva megdöbbentem.
E gödörből ki nem lépek,
tettemre megértést kérek!

Öt hónapja dúl már a harc,
sokról lehullt már az álarc,
s átpártolt az osztrák félhez,
a zsarnokhoz, nem a néphez!

Nagy hideg van, ám nem fázom,
ruháimat gyakran váltom.
Rétegesen öltözködöm,
az arcomon szőrösödöm.

Eddig hajóm hánykolódott,
ám az Istenem megóvott.
Óvjon Téged is, mint eddig,
s imádjad reggeltől, estig!"

Branyiszkónál áttört Piller,
egykoron lesz majd miniszter?
S Kassa felé veszi útját,
s megcsörrenti sarkantyúját.

Hadosztálya neve Guyon,
dicsőségük el ne múljon!
Ám elhal a lendületük,
s csillapodik harci kedvük.

Poeltenberg lesz parancsnokuk,
nehesztelni nincs rá okuk!
Hisz' Görgei parancsolta,
a döntését átgondolta.

Jégbontó hó első napján,
emelt Poeltenbergnek rangján.
Ezredesnek javasolta,
sorskerekét húzta-tolta.

Huszonhatodikán reggel,
Ernő indul a sereggel.
Huszársipkája a fején,
figyelem a tekintetén.

Lova fekete paripa,
nincsen azon semmi hiba!
Büszkén ül kancája hátán,
s gyeplővel húz a kantárján.

Előre majd hátra üget,
mert az idő egyre sürget.
Igazítja katonáit,
szívéhez nőtt bajtársait.

Szeretik a legényei,
becsülik az erényeit.
A szeretet kölcsönös,
összetartó és körkörös!

S jő a kápolnai csata,
melynek Ő a fénycsillaga.
Dembinski a fővezére,
figyel, s hallgat intelmére.

Verpeléten Schlikket veri,
ám a veszélyt felismeri.
Túlerőben van az osztrák,
így a kürtöt jól megfújják.

Kerecsend felé vonulnak,
erőtlennek bizonyulnak.
Henrik Dembinskit leváltják,
s bírálják a harc' morálját.

Március van, szép kikelet.
Mondd a végén majd ki nevet?
Szebb jövőnkben még bízhatunk?
Vajh' felragyog végre napunk?

Vetter Antal a fővezér,
'ki a jelölt útról letér,
s támadása kudarcba fúl,
serege fut, mint a vadnyúl!

Görgeiben a bizalom,
Kossuthtól nem jön tilalom.
S kezdődik egy újabb menet,
kishitűség Isten veled!

Április egy. Ernő Horton,
s tépelődik újabb gondon.
Hatvannál van Schlik hadteste,
'ki az ütközést kereste.

Megfontoltan visszavonul,
s Gáspár ezredesre szorul,
'ki hadával megsegíti,
s harci kedvét melegíti.

Most az osztrák had elinal,
s leszámol a vágyaival.
Avagy megint taktikázik,
s legközelebb nem hibázik?

Április hó tizenkilenc.
Hadistennél ki a kedvenc?
Nagysallónál majd elválik,
harctudásunk most vizsgázik!

Velünk volt az önfegyelem,
s megszületett a győzelem!
Melyben Ernő hada döntött,
s a szerencse ránk köszöntött!

A hetedik hadtest boldog,
megoldódnak némi gondok.
E győzelem aranyat ér,
hisz' a harci kedv visszatér!

Gáspár ezredes nagy beteg.
köszvénytől fáj lába, remeg.
Helyét Poeltenberg átveszi,
a Hazát így védelmezi.

Görgei Budára vonul,
s a hadakkal összpontosul.
Poeltenberget Győrig küldi,
'ki az osztrákokat űzi.

Állandó a megütközés,
púposhátú németverés.
S a hódító átkozottak,
tőlünk egyre távolodnak.

Május huszonegyet írnak,
a városért ezrek vívnak.
S miénk Buda, s a győzelem,
virágzik a Honszerelem!

Poeltenberget felterjesztik,
s tábornoki rangra teszik.
E rang méltó személyéhez,
sorsformáló életéhez.

Sok az osztrák hadifogoly,
tekintetük nyugodt, komoly.
Ellátásuk tisztességes,
a bánásmód emberséges.

Ernő Pápán található,
s Kmety György mellett látható.
Aki vagyontalan nemes,
a tiszti rangja ezredes.

A császári hadtest erős,
honvédségünk nem ijedős!
Be is bizonyítjuk hamar,
hogy a magyar győzni akar.

Ám Haynau megjelenik,
s mielőtt még esteledik,
felemeli hideg szavát,
s küldi zsoldos fáradt hadát

a Dunának jobb partjára,
s indul a had parancsára.
Szemben velük mi magyarok,
gazdag lélek-árnyalatok.

Senkit nem kerül a végzet,
a Napisten minket éget.
Hatszoros a túlerejük,
s a hódítás lételemük.

Győr városát elfoglalják,
s védőinket megcsodálják.
S van is rajtunk néznivaló,
hősiségünk példaadó!

Áldás hava következik,
fény a fénnyel szövetkezik.
Ám támadják sötét erők,
földön sokszor ők a nyerők!

Komáromnál próbálkoznak,
gyors sikerről álmodoznak.
Ám Görgei kedvük szegi,
s hadtestüket visszaveri.

Most van a nap lemenőben,
Ernő Ácson, egy erdőben.
Schlik hadtestét üti-veri,
harci módja eredeti.

Harkály-pusztán is ütköznek,
s a sebeken szörnyülködnek.
Mert nem minden győztes nyertes,
egy csonkolt test mindig vesztes!

Folyik a nagy adok-kapok,
szomorodnak a csillagok.
S az öreg Föld tovább forog,
sorstengelye csak nyikorog.

Vác felé nyomul a hadunk,
s örülünk, hogy még megvagyunk!
Mellettünk árad a Duna,
vágy az élet ópiuma.

Vágyakozunk szebb életre,
kedvességre, szeretettre.
Ország-világ szabadságra,
illatozó tisztaságra.

Görgei a fővezérünk,
gyávaság az ellenségünk,
és az orosz had is itt van,
jól látok, hisz nem is ittam?!

Rétságnál kél nagy küzdelem.
Rüdiger nagy veszedelem!
Üldözi jó Poeltenberget,
vele szemben itt sem nyerhet!

Vitéz hősünk Miskolcra ért,
s tovább harcol álmainkért.
Mely álmokat éltetni kell,
senki köztük nem vesztegel!

Az oroszok a Tiszánál,
tábort vernek Poroszlónál.
S Görgei néz farkasszemet,
cári medvét láncon vezet.

Az ellenfél békét ajánl',
kérés nélküli megadást.
Hadtestparancsnoki tanács:
„Megadás nincs, inkább korbács!"

„Ajánlatuk fennhéjázó,
arculcsapó, megalázó.
Nemzetünket leigázó,
minden téren bántó, s ártó.

Az alkotmányra esküdtünk,
s annak védelméért küzdünk.
Melyet V. Ferdinánd,
szentesített, mint jó irányt.

Adott szavunk, mely kötelez,
s ténykedésünk, amely fedez,
igazolja igazunkat,
és szeretett királyunkat."

Jó Poeltenberg így fogalmaz,
tisztességet így oltalmaz:
„A becsület nem eladó,
a becstelen alávaló!"

Paszkevics a cár embere,
tárgyalások karmestere.
Ő tábornagy és fővezér,
szava cár szavával felér.

Nem tárgyal a kormányzattal,
Szemerével, Batthyányval,
'kinek keresztneve Kázmér.
Ő a kijelölt külügyér.

Hadvezetőkkel beszélnek,
náluk megértést remélnek.
S győzködik a vezéreket,
kerüljék el a végzetet!

Ernő és Beniczky Lajos,
tárgyalása céltudatos.
Ám az orosz hajthatatlan,
így kérésük tarthatatlan.

Frolov vezérőrnagy beszél:
„Teljes megadásuk a cél.
Nem lehetnek feltételek,
csak így kapnak majd védelmet!"

S összeül a haditanács.
Megadás lesz vagy folytatás?
S két szavazat ellenében,
a megadás szellemében

hozzák meg a végső döntést,
elkerülve több öldöklést.
Csendes az éj, megszűnt a zaj,
nem lesz itt már több viadal.

Augusztus tizenhárom,
hőség pusztít kihalt tájon.
Porba hullnak a fegyverek,
szabadságunk Isten veled!

Az oroszok jól átvertek,
ló nélküli lóvá tettek.
Tudták, ígéretük hazug,
csalétek volt minden szavuk.

Hej, Poeltenberg is csalódott,
ígéretre becsapódott.
Szemrehányást tesz magának,
megszégyenült tudatának.

Hiszen egyszer ellenezte,
azután meg helyeselte
az oroszok ajánlatát,
s könnyel mossa a bánatát.

Világosnál törik fénye,
s hűen táplált reménysége.
A vád koholt, felségsértés!
Kötél általi kivégzés!

Ötödik mártír a sorban,
'kinek szíve végsőt dobban.
Akasztása elsődleges,
kínlódása rémületes.

*

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Schweidel József 

Schweidel József / Aradi fogságom naplója →

Császári királyi huszárkapitány alezredes -
Honvéd vezérőrnagy tábornok

Zombor, 1796. május 18. – Arad, 1849.
október 6.
Élt: 53 évet

*

Délvidéki német egyén,
nincsen folt a családnevén.
Büszke lehet őseire,
felmenői tetteire.

Tizenöt éves és érett.
Kíváncsiság tovább éltet!
Jogakadémián tanul
elmélyülten, s gondtalanul.

Katonai pályát választ,
mert ott talál biztos támaszt.
Ez az élet neki vonzó,
soknak viszont kell toborzó.

Tanítója ismert mester,
híres Simonyi óbester!
'Ki oktatja vitéz tettre,
fegyelmezettségre, s rendre.

Okos, pontos, jó tanuló,
tudásszomja megújuló.
Hivatásos katona lesz,
hadműveleteket tervez.

A császári hadseregben,
a négyes huszárezredben
hadapród, aztán kapitány.
A pályáján ez csak nyitány.

Harcol Napóleon mellett,
akit a tél elrettentett.
S megriadva visszafordult,
serege, mint pelyva széthullt.

Ezernyolcszáztizenötben
Napóleon lemenőben.
Tolongnak vélt sírja szélén,
s munkálkodnak a várt békén.

S több nemzettel szervezetten,
harcol a diktátor ellen,
Párizs alatt a csatában,
elszántan küzd csapatában.

Ő is ott van Hüningennél,
s a rajnai átkelésnél.
A nemeslevele szerint,
az utókor majd rátekint.

Újabb helye Galícia,
ott sincsen demokrácia!
Poros, fejletlen tartomány,
Tarnopolban az állomány.

Alig huszonnyolc és nősül,
a vonzalom megdicsőül.
Neje lengyel nemes sarja,
termékenység szálljon rája!

Négy lánya lesz és egy fia,
ezt jegyzi a história.
A jövője tágra nyitott,
mely számukra ma még titok.

S jő a tavasz, rügyfakadás,
virágporzás, földindulás.
Az örökös újrakezdés,
szerelmi nász, életnemzés.

A korhadt fa kidől sorban,
s elterül a földön porban.
Új csemete ágaskodik,
s bő termésre vágyakozik.

Élet termi az életet,
e földi lét csak átmenet.
A tagadás sokszor önző,
igenlésben él a jövő.

A közösség is vajúdik,
ami avult az elmúlik.
S helyet ad új nemes tettnek,
igazságos, tiszta rendnek.

Ám mielőtt tovább lépünk,
Schweidel múltját még megmérjük.
Merre élt, mit cselekedett,
lesüllyedt, vagy emelkedett?

Ezernyolcszázharmincegyben,
a lengyel nép még fegyverben.
Harcolnak az osztrák ellen,
szabadságukért töretlen.

Schweidel elszánt kitartással,
lengyel tábornokkal tárgyal,
Oknónál egy határsávon,
feszült csend ül dermedt tájon.

Meggyőzően beszél, érvel,
Jézus nevében is kérlel.
Felesége nevét ejti,
az eredményt érzi, sejti.

S hétszáz főnyi lengyel csapat,
lásd, leteszi a kardvasat.
S Kolisko, a lengyel vezér
felel magának majd ezér'.

Ezernyolcszáznegyvenötben,
egy év múlva lesz majd ötven.
Őrnagy úr lesz két századdal,
s birkózik a feladattal.

Forradalmi lángok gyúlnak,
és a tüzek égig nyúlnak.
Galícia lázong, remeg,
a tartomány lázas, beteg.

József oltja a lángokat,
elfolytja a szép álmokat.
Királypárti egyelőre,
a zsarnoki rend csendőre.

Bécs is beteg! Bécs is lázad!
A forgószél egyre támad.
Védi a Burg ékességét,
s császári lét fényességét.

Augusztusban parancsot kap,
menjen magyar földre a had!
Sok tiszttársa vonakodik,
s kifogással takaródzik.

S az Úrnak segedelmével,
József jön az ezredével.
Jól tudja, hogy itt van dolga,
nemzetének kell hű szolga.

Győrben ujjongva fogadják,
s rikoltozva megtapsolják.
Várják kenyérrel és sóval,
lelkendező magyar szóval.

Két őrnagyi osztály feszült,
Szenttamásra menni készül.
Ám a csapat Pécsett marad,
mert Jellasics erre halad.

S átjönnek a széles Dráván.
Sok gyermek marad majd árván?
Egyre közelebb nyomulnak,
s pusztítnak a nyomorultak!

Felhatalmazásuk nincsen,
törvénytelen szinte minden!
Egyből szembe szállunk velük,
és harcolunk is ellenük!

S hat ágyúból lövés dörrent,
Schweidel Jellasicsra csörrent.
József kiállt, ne menj tovább,
vonulj seregeddel hátrább!

Szeptember hó huszonkilenc,
győzelem lesz, avagy bukfenc?
A támadók túlerőben,
a mieink kémlelőben.

Abból két őrnagyi osztály,
köztük nincsen semmi viszály.
Schweidel és a kísérete
szívós, s jó a fegyverzete.

Akaratban egységesek,
vitézségben fenségesek.
S Pákozdnál és Sukorónál,
Jellasicsnak hada megáll.

Jő a fegyverszünetkötés.
Józan tett ez, nem baklövés?
Majd a bán Bécs felé fordul,
s októberben el is vonul.

Bécsben újra forradalom,
s kínálkozik az alkalom.
S Móga, Schweidel máris indul,
a helyzetkép egyre tisztul.

Októberben ezredes lesz,
ez a tény is sokat jelez.
Képességét felismerik,
s dandárparancsnokká teszik.

A katona parancsra lép,
tetteiben néha, mint gép.
Minden téren kell fegyelem,
ha nincs, nő a veszedelem.

Már október végén járunk,
eddig hasztalanul vártunk.
Kossuth gyorsan kihirdeti,
hogy a Lajtán át kell kelni!

Későn megyünk, s talán vesztünk,
sötét árnyék lesz mögöttünk,
mely a nyomunkban fut, s lohol,
és mindenért minket okol.

S nem került el a balvégzett,
még a jobbkarom is vérzett.
S menekülünk, ahogy tudunk!
Vajon hová vezet utunk?

Fájdalmas a felismerés,
hogy már nincs több újrakezdés.
Elveszett a nagy alkalom,
s halkul a szó az ajkamon.

S megy a sereg Pozsony iránt,
számolja az emberhiányt.
Az élet pótolhatatlan,
a keserv feloldhatatlan!

Enyészet havában járunk,
zakatol szívdobbanásunk.
Dobbanása azt üzeni,
mindnyájunknak el kell menni!

Éljen a magyar szabadság,
vesszen rabság és zsarnokság!
Isten úgy segéljen minket,
zúzza szét a bilincsünket!

Visszatért a harci kedvünk,
holnap megint újrakezdünk!
Görgei mindenre rálát,
súlyos teher nyomja vállát.

Schweidel is a keze alatt,
egyszer halad, máskor marad.
Teljesíti parancsait,
s megvalósítja céljait.

December hónak közepén,
folt tátong az egészségén.
S elmegy szabadságra Pestre,
nyugalomra vágyik, s csendre.

Nehezen gyógyul a lába.
S „lóhátoni szolgálatra
alkalmatlan" feladatra.
S előbb Pécsre, s Nagyváradra

vezet hosszú útja egyre,
le a völgybe, s fel a hegyre.
Szabadságolást hosszabbít,
s mint tiszt figyel és viszonyít.

Kitüntetéséért eseng,
becsvágy benne kissé túlteng.
Elismerik érdemeit,
s méltányolják értékeit.

Május az ígéret hava,
most jön még a harcnak java!
Városparancsnok lesz Pesten,
s munkálkodik napirenden.

Napisten sem hoz majd áldást,
túlerővel jó elbánást.
Jönnek hírek hadak felöl,
nyárutóján minden eldől.

Kossuthtal van kapcsolata,
egyre romlik hangulata.
S mert mindenről jól értesült,
tudja sok lesz a menekült.

Augusztus hó tizenhárom,
orosz csizma reng a tájon.
S Kisjenő és Sarkad után,
átveszi az osztrák Gyulán.

Gyuláról mentek Aradra,
emlékszem a pillanatra,
hiszen könnyes szemmel néztem,
s emlékezetembe véstem.

Nem kerülte el a végzet
golyó által csendben vérzett.
Negyedik volt Ő a sorban,
kinek szíve végsőt dobban'.

Aradi fogságom naplója → 
 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Kiss Ernö

Eleméri és ittebei Kiss Ernő

Császári királyi huszárezred parancsnok - Honvéd altábornagy

Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.
Élt: 50 évet.

*

Kiss-ék magyar új nemesek,
környezetükben becsesek.
S hű szolgálat ellenébe',
birtokot kapnak cserébe.

A nagyapja híres, nemes,
kitüntetésre érdemes.
Hadiszállító volt egykor,
s fényre lépett szürke árnyból.

Örökösödési harcban,
a hatalommal összhangban,
gondolkodott, cselekedett,
s megértően viseltetett.

Temesvár felett egy csillag,
része Tejút galaxisnak.
Megjelöli azt a házat,
hol egy kicsi babát várnak.

A Kiss csöppség formás, ragyog,
megcsodálják az angyalok.
A keresztségben Kiss Ernő,
vitéz ember lesz, ha felnő!

Nem árulja el a neve,
hogy örmény az eredete.
Még dédapja honosított,
hálájaként magyarított.

Az örmények keresztények,
hűek Krisztus Keresztjéhez.
S hordozzák a szívük mélyén,
Jézus urukra felnézvén.

Kiss gazdag és nagyvonalú,
műveltségben sokoldalú.
Hitéletre adakozó,
a jó erkölcs kamatozó!

Csillog a szép kitüntetés,
a pápai elismerés.
Krisztus-rend aranykeresztje,
szívtájékon felfüggesztve.

Édesanyja neve Anna,
Bogdanovics család sarja.
Aki délszláv eredetű,
vidám, derűs szemléletű.

Ernő katonai pályán
munkálkodik ifjú álmán.
Huszárezred parancsnoka,
gondtól ráncolt a homloka.

Szorgos, okos, tehetséges,
és rendívül leleményes.
A nagyobb rang érdekében,
pénzösszeget ad cserébe.

Így a rangban elöljáró,
s a nyugdíjhoz közelálló
főnöke helyébe léphet.
S így válik valóra képzet.

Ezernyolcszáznegyvenötben,
a kora még nincsen ötven.
Újpécs faluba helyezik,
s parancsnokká kinevezik.

Újra itthon magyar földön,
neki külföld, néha börtön!
Temesvár innen egy ugrás,
a lelkének ez megnyugvás.

Legényeit öltözteti,
s jó szállással kényezteti.
Huszárjainak a neve,
gúnyolódva így szól; „csecse".

Bennük van sok huszárerény,
„megbízható, pontos, szerény".
Harcedzett az alakulat,
s tiszta a magyarságtudat.

Ernő magyar, és császárhű,
ám a földjén zöldebb a fű.
Természetes a vonzalom,
Honszeretet, szép fogalom!

Tragédia sújtja, vágja,
meghalt bátyja és a lánya!
Feleségét is elveszti,
bánatkönnyét nyeli, s rejti.

'Negyvengyolcnak szép tavaszán,
megtaláljuk Nagykikindán.
A szerbek elleni harcban,
egységesek nagy összhangban!

Így győzhettek fölényesen,
s ujjonghattak oly lelkesen!
S a bánsági hadtest élén,
parancsnokol legénységén.

Büntetésben kíméletes,
emberséges, becsületes.
Megtorlástól eltekintett,
ám nagy lelke nem segített!

Emberségét gyengeségnek,
békességét veszteségnek
könyvelik a „derék" rácok.
A gyűlölet náluk átok!

*

A szerb befogadott népség,
verte török, űzte éhség.
A Balkánról behatoltak,
menekültek, s hódítottak.

Délvidéken találhatók,
harciasak, bosszúállók.
Területük Bácska, Bánság,
nem kell nékik magyar gyámság!

„Vajdaság" név tőlük ered,
ám, ha pajtás helyén eszed,
e térség nekünk Délvidék.
Kísérjen e szellemiség!

*

Pusztít a polgárháború,
szívünk, lelkünk oly' szomorú!
Szítják Bécsből rendületlen,
s a támadás lendületben.

Kiss Ernő Nagybecskereken,
egy hadosztály élén terem.
Óvja birtokait, s földjét,
az otthona selymes zöldjét.

Védi a törvényes rendet,
honvédzászlót, mit szél lenget.
S támogatja a sereget,
hogy vegyenek fegyvereket.

Ezüstjeit felajánlja,
s a készletét mind átadja.
Mely tizenkét mázsa súlyú,
e nemes tett nem öncélú!

Július hó felezőnél,
a hőségtől ágynak dőlnél.
Ám Kiss Ernő Écskánál van,
s szertefut egy támadó had.

„A kisded csapata merész,
és minden téren tettre kész.
Kiss ezredes igen bátor,
nem győzi le a szerb tábor."

Így jellemzi őt Mészáros,
kinek szava célirányos.
S fut a hír a sajtó nyomán,
a hírközlés egy tudomány!

Ő az első vezérőrnagy,
s első honvéd altábornagy.
Csúcsra jutott a ranglétrán,
evés közben jön az étvágy!

Augusztus hét, nagy most a tét,
hál' Istennek nincs ellentét!
Szétveri a bűnözőket,
Szárcsánál a felkelőket.

Szeptember hó másodikán,
Perlaszon győz, könnyen, simán!
A szerb tábort elfoglalja,
a térséget így uralja.

Három óra ostrom alatt,
torkán csúszik számos falat.
Tíz nagy ágyú, sok-sok lőszer,
sokaknak ez egy vesztőhely!

Fővezérnek kinevezik,
s Dunántúlra áthelyezik.
Ez számára kitüntetés,
fentről méltó elismerés.

Útban megáll Pesten, s Budán,
egy szép szeptember délután.
S a polgárok megéljenzik,
tiszteletüket így jelzik.

A fővezér mégsem Ő lett,
ezért Móga Jánoshoz megy.
S részt vesz bátran testközelben,
Pákozdnál az ütközetben.

Októberben tábornok lesz,
s bizalomért mindent megtesz.
Kossuth Délvidékre küldi,
s levelében ekképp inti;

„Kiss tábornok üdvözletem,
ölelje át a győzelem!
Hiszen lénye hozzászokott,
az Ön napja felragyogott!"

A feladat sok számára,
s inkább szolgál a kárára.
Egészsége is megromlott,
szerencséje szertefoszlott.

Pancsovai csata után,
átesik egy lelki tusán,
s helyét adja Damjanicsnak.
Kapuajtót nyitnak, s csuknak.

Parancsnoki helyről váltják,
szeretik őt, nem is bántják.
Tisztelik becsületéért,
s példaadó bátorságért.

Debrecenben kinevezik,
fő hadparancsnokká teszik.
S altábornaggyá léptetik,
harci kedvét így éltetik.

A bánáti ütközetben,
megint jól van, minden rendben.
Márciusban kitüntetik,
s érdemrenddel ékesítik.

Debrecenben tartózkodik,
s néha napján elutazik.
Hol Kossuthtal vizsgálatra,
hol tavaszi hadjáratra.

Áprilisban Hatvanban volt,
s Gáspár András mellett hajszolt.
Itt is, ott is besegített,
buzdított és lelkesített.

Most épp itt van Komáromban,
küldöttséggel egy sátorban.
S Görgeit győzködik egyre,
vonuljanak le Szegedre!

Június utolsó napján,
csillan a fény a kard lapján.
Kiss Ernő a fő esélyes,
ha Görgei túl veszélyes.

Zsebében a kinevezés,
ha hasztalan a szómenés.
Kossuth aláírás rajta!
Ég már a ház, s ég a pajta!

Július az áldás hava,
égből nem jő, csak a sava.
Nagy a kapkodás itt kérem,
ország úszik nyakig vérben.

Egyetért a megadásban,
hisz a muszka pártfogásban.
Klapka Györgyöt felszólítja;
„Adja át a várat nyomban!"

Osztrák kézre kerül Ő is.
kemény szíve, mint a kőris.
Védekezik, ahogy lehet,
s fogadja az ítéletet.

Világos után sötét lett,
s ordított az aljas gaztett!
Golyó által kivégezték,
gyávaságból cselekedték!

*

56 versszak

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

dessewffyarisztid

Cserneki és tarkeői Dessewffy Arisztid

Cserneki és tarkeői Dessewffy Arisztid Császári királyi huszárkapitány
- Honvéd vezérőrnagy tábornok


Fölvidék, Ósvacsákány 1802. június 2. – Arad, 1849. október 6.
Élt 47 évet.

*

Ósvacsákány piciny falu,
egy utcája kétoldalú.
S tekeredik, mint egy hurka,
itt él hősünk, vékony, nyurga.

Fölvidéken erdők ölén,
hol bokrokon érik kökény,
nő a teste, s lelke nagyra,
készülődik életharcra.

Evangélikus vallása,
magyar lelkű a családja,
és az édesanyanyelve.
Szabadság az alapelve!

Kassán tanul alapfokon,
s Eperjesen felsőfokon.
Éppen, hogy tizennyolc éves,
s vonzza pálya, csillagfényes.

Két évtized a seregben,
huszárkapitány nyeregben.
Radetczkynek szeme, fénye,
császári had nagy reménye.

Nyugdíjba megy, majd megnősül,
családfája is kizöldül.
Gazdálkodik, éli éltét,
s gondozza a szép reményét.

Kettétört a sorskereke,
meghalt neje, s két gyermeke!
Fáj a szíve, üres háza,
sötét minden éjszakája.

A Haza sorsa éleszti,
csüggedtségből felébreszti.
S részt vesz annak védelmében,
nemzetőrség szervezésben.

Sáros vármegyébe teszik,
s Kisszebenben intézkedik.
Az egysége főként szlovák,
van közöttük Vozár, s Kovács.

*

Az északi tót népesség,
szláv tengerben csöpp ékesség.
Velünk együtt őshonosak,
génjeikben hasonlóak.

Három féle nyelvjárásuk,
sajátos az észjárásuk.
Öntudatuk ébredező,
téves múltba révedező.

Dolgos, szorgos, serény népség,
magyarsággal kevert vérség.
Mutatják a családnevek,
és számtalan egyéb jelek.

Leggyakoribb név a Horváth,
Kovács, Varga, Tóth, Nagy, Balázs,
Szabó, Molnár, Balog, s Lukács.
Az élet egy mesterszakács!

*

Irányi a kormánybiztos,
a parancsa nyílt, nem titkos:
„Átjárókat torlaszolni,
keményebben kell harcolni!"

Franz Schlik altábornagy támad,
lovaival felénk vágtat.
Hadoszlopa hatezer fős,
van közöttük legény és nős.

Pulszky Sándor az ezredes,
Dessewffy meg a helyettes.
Budamérnál mattot kapunk,
s megnő gondunk és a bajunk!

A legénység futamodik,
s a vezérkar tanakodik.
A seregünk Miskolcra tart,
így kerüli el a vihart.

Jön az újjászerveződés,
ellenféllel kergetőzés.
Mészáros Lázár a vezér,
Ő a felelős hadügyér.

Arisztid most alezredes,
feltűnő, hogy igen eszes!
Bizonyítja ezt fenn Kassán,
január negyedik napján.

Ottan Ő a legkitartóbb,
támadóknak ellenállóbb.
Vesztünk, ám Ő győzedelmes,
hisz' a bátor sosem vesztes!

Klapka Györgynek keze alatt,
sikert sikerekre arat.
A tarcali ütközetben,
ott látható csatarendben.

Bodrogkeresztúron tarol,
hol az osztrák minket rabol.
Klapka külön megdicséri,
tiszttársait hozzá méri.

Január utolsó napján,
látható a szőke Tiszán,
a tokaji ütközetben,
fergeteges lendületben.

Schlik a túlsó parton maradt,
és egy tapodtat sem haladt.
Dessewffy így bizonyított,
sorskerekén így fordított.

Ezredes lesz, egyből tervez,
s parancsnoka Dembinski lesz.
Felső-Tisza mentén gyűlnek,
s főseregben egyesülnek.

A hadtest új beosztást kap,
s a jó ötlet mindent átszab.
Jerzy Bulharyn, s Dessewffy,
Schlik seregét vágja, s lövi.

Fut az osztrák eszeveszett,
ez a csata nekik veszett!
Egyszer macskák, most egerek,
csiripelik a verebek!

Végül egérutat nyernek,
s Rimaszombat felé mennek.
Fussál osztrák, szedd a lábad,
legyen társad a búbánat!

Kompolton jó kompót készül,
ott az osztrák meg nem vénül!
Februárban kora reggel,
Arisztid támad sereggel.

Hajrázik a huszárszázad,
s vértesezred lilul, sápad.
Álmából kél, s talpra ugrik,
idegességében csuklik.

Windisch-Gratz egyesül Schlikkel,
a krónikás most nem viccel!
S hadaik a Tarna mentén,
sorakoznak hadi szemlén.

Februárnak végén járunk,
hideg van, és kissé fázunk.
Verpelétnél jön az osztrák,
a lapokat most ők osztják!

A faluból kiszorulunk,
futásra van nyomos okunk!
S jő Poeltenberg hadosztálya,
harci tüze, mint a máglya.

Itt van Klapka és Görgey,
ők sem tudnak fordítani!
Ám a gáton áll egy legény,
ki a helyén elszánt, kemény.

Ő az egyik jelölt őrünk,
'ki tevékeny, élő hősünk.
A kápolnai csatában,
példa a kardforgatásban.

Új állomás, Mezőkövesd,
az eseményt most jól kövesd!
Egerfarmoson lesz szállás,
s ellenséggel szembenállás.

Március elsején reggel,
ránk tör osztrák nagy sereggel.
Bulharyn és Klapka kapkod,
s kiáltanak hátraarcot!

Szemere elégedetlen,
e vereség érthetetlen!
A fővezért elmeneszti,
s Görgeit helyére teszi.

Dessewffynek hadosztálya,
ott a szolnoki csatában.
Majd Hatvanban jeleskedik,
reá nyomás nehezedik.

Gondok-bajok halmozódnak,
valahogy majd megoldódnak.
Egyszer siker, máskor kudarc,
vágta előre, s hátraarc.

A váci lovas ütközetben,
magasodik a nyeregben.
Példás vitéz helytállása,
Honszeretet vállalása.

Harci tettét elismerik,
s érdemrenddel kitüntetik,
S lovashadosztálynak élén,
uralkodik büszkeségén.

Jön Nagysalló, majd Komárom,
s honvédzászló leng a váron.
S Buda visszafoglalása,
égi erők nagy áldása.

Május van, ígéret hava,
hadban a nép színe-java.
Küzd a Honvéd a Hazáért,
és a Világszabadságért!

Június egy, érik a meggy,
a siker most belépőjegy.
Arisztid mától tábornok,
s bortól élesednek torkok.

Felvidékre küldik gyorsan;
rendet csináljon ott nyomban!
S Józef Wysockival együtt,
az ellenség elé „feküdt".

Támad az éhes vakmerő,
száztízezer orosz erő.
S mint a hegyről a lavina,
zúdul a sok haramia.

Kilencedik hadtest kevés,
s jő a helyes felismerés.
S vonul a serege délre,
hogy ne kerüljön kardélre.

Július öt. Hősünk Pesten.
lelki örömökkel telten.
Oltár előtt ifjú neje,
boldogságnak ígérete.

Szép Szinyei Merse Emma,
örök hűségéről szól ma.
A bizalom erős, közös,
a jövőjük kétes, ködös.

Villanás a magánélet,
az egészből ez csak részlet.
Visszavárja Őt a sereg,
attól csöppet sem kesereg.

Tisza mellett viszontlátjuk,
s Tóalmáson megcsodáljuk.
A kozákkal megütközik,
s Tolsztoj hadát zúzzák, törik.

Az oroszok megcsodálják,
s álmaikban ma is látják
a vörös ruhás „püspököt",
mint égen futó üstököst.

A harci kedv még fellángol,
s arcon mély barázdát árkol.
S csetlünk-botlunk egy szőnyegen,
Szeged alatti Szőregen.

Az osztrákok lendületben,
oroszokkal egy ütemben,
itt is, ott is csak támadnak,
csapataink meg rohannak.

Csak Dessewffy áll most ellen,
e forgószél őrületben.
S Temesvárra fújja a szél,
'hol a magyart várja a vég.

Szívén fájdalomkés hatol,
s osztrákokhoz átlovagol.
Körültekintőn cselekszik,
kegyelemben reménykedik,

Esküszegés és lázadás!
Felségsértés és árulás!
S egy kézjeggyel, tollvonással,
kivégezve golyó által.

*

60 verszak

 

 

AZ ARADI TIZENHÁROM

Lázár Vilmos

Lázár Vilmos

Ferdinánd császár 1. huszárezredében hadnagy.
A 39. honvédzászlóaljnál főhadnagy, ezredes.

Nagybecskerek, 1817. október 24. – Arad, 1849. október 6.
Élt; 31 évet

*

Örmény vér van ereiben,
tűz lobog a szemeiben.
Hol Ararát fénye ragyog,
ott tiszták a gondolatok.

A családja vagyontalan,
ám boldog, mert nem hontalan!
Van Hazája, s eledele,
szerény, tisztes jövedelme.

Itt él köztünk ősi Honban,
örökletes fájdalomban.
Nemesek közt is nemesebb,
hisz lelkisége becsesebb.

Alig tizenhat és szolgál,
a gond előtt meg nem hátrál.
Helye gyalog, s huszárezred,
mely a pályáján a kezdet.

Szerelmes egy özvegy hölgybe,
csinos, művelt bárónőbe.
Kivel a vonzalom közös,
szenvedélyesen ösztönös.

Leszerel, és nemsokára
vonul nője birtokára.
Jó kedvére gazdálkodik,
szorgalommal gyarapodik..

A vasútnál munkát vállal,
szembenéz új kihívással.
S épül Szolnok – Pest - Vác vonal,
siklik az életszínvonal!

Hamarosan főpénztárnok,
s rendeződnek polgárálmok.
Első helyen van a család,
ám a béke hamis, csalárd!

Bajban van az Édes Haza,
s támad ellenségnek hada!
Főhadnagy lesz a seregben,
készültség az ezredekben!

Utászkarba átléptetik,
szaktudását elismerik.
Kivitelezést is tervez,
Győrben, s Pesten épít, szervez.

Répásyval együtt szolgál,
Tisza védvonalán helytáll.
Seregtesteket irányít,
szaktudásával bizonyít.

Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa,
Ő e megyék parancsnoka.
Itt készül a hadianyag,
mert kéznél van sok nyersanyag.

Veszélyben a hadmegyéje,
s Jozef Barco ellenébe'
Munkács felé egyre jönnek,
s honvédseregünkre törnek.

Lázár rögtön visszaveri,
s a védelmet erősíti.
Itt is, ott is segédkezik,
s harci kedvtől tüzesedik.

Védi északon a határt,
Dukla hágót őriz, s lezár.
Mégis betör ott az orosz,
s Lázár támadást viszonoz.

A fiatal törzstiszt bátor,
élteti a harci mámor.
Vitézségben jeleskedik,
nem érdekből helyezkedik!

Azt mondja a környezete,
nehéz az Ő természete.
Hisz rendkívül határozott,
cselekvése szabályozott.

Ami szívén, az a száján,
nem búj' szoknya mögé gyáván.
Az érvei ésszerűek,
és sokaknál népszerűek.

Jön a cártól segedelem,
mely számunkra veszedelem!
Guba a gubához hajol,
s mind a kettő minket rabol!

Erősítsd a Kárpátokat!
Védjed meg az átjárókat!
Ez mára a napiparancs,
menetkészen minden bakancs.

Dembinski a főparancsnok,
tőle jönnek a parancsok.
S Eperjesen áll a központ,
van kapkodás, s ezernyi gond!

Lázár Bártfára megy gyorsan,
erősítés kell balsorsban.
Hisz' Paszkevics vadul támad,
hada túlerővel árad.

Jó szabolcsi önkéntesek,
és az első vadászezred,
Lófalu és Bártfa között,
az orosszal megütközött.

Súlyos veszteségek árán,
enyhül a had szorításán.
Az orosz most visszavonul,
s más irányból támad, s nyomul.

Túlereje már tízszeres,
ömlik a fekete leves!
Lázár hada fordul vissza,
s inkább Tisza vizét issza.

Negyvenkilenc nyár közepe,
testet éget a nap heve.
Folyik haditaktikázás,
alvás helyett szundikálás.

Fő cél most az időnyerés,
s a jó helyzetértékelés!
Az ellenség fárasztása,
helyes döntés választása.

Változatos ez a pálya,
jelölve új hadosztálya.
Benne harcedzett katonák,
vannak köztük jó cimborák.

Kap és váraljai sáncnál,
jobban teljesít a vártnál.
Megfutamítja az oroszt,
hadizsákmányt néha oroz.

Július tizenegy' napján,
előrelép tisztes rangján.
Alezredes lesz a sorban,
és Szolnokra küldik nyomban.

Kitör a kolerajárvány,
s nem fut onnan el Ő gyáván.
A kór hamar betegíti,
s erős testét leteríti.

Kramolin Hugó orvosa,
s mellette a hű asszonya.
S pár nap alatt talpra ugrik,
örökmozgó, sosem nyugszik!

Szeged várost kiürítik,
s a haderőt délre teszik.
S újszegedi hídállásnál,
részt vesz a vad mészárlásnál.

A fővezér Dembinski lesz,
s minden terhet Lázárra tesz.
Aznap Haynau már támad,
a magyar had küzd és fárad.

Lázár hadosztálya szilárd,
ellentámadással kivár.
Ám a veszteségek nagyok,
számozva a harci napok!

A had száma zsugorodik,
s harmadára fogyatkozik.
Ezerötszáz ember talpon,
közeleg az őszi alkony!

S jő a temesvári csata,
nagy a füstje és robaja.
Sok a kiképzetlen egyén,
sötétség ül a föld egén!

Tizedike, haditanács.
Eltűnt asztalról a kalács!
Rékás felé van még járat,
ömlik a könny, s bánat árad.

Guyon Richard tanácsot kér,
Lázár szava aranyat ér.
Minden esélyt megfontolnak,
latolgatnak, átgondolnak.

Augusztus hó tizenhárom,
főseregünk nincs már gáton!
Világosnál minden veszett,
a magyar ügy kiszenvedett.

Lázár kezében még fegyver,
s Bemtől előléptetést nyer.
Ezredessé kinevezi,
s jó reményét kifejezi.

Nincsen, aki jóváhagyja,
menekül apraja, s nagyja!
Feloszlott az országgyűlés,
sporttá vált a magyar űzés.

A kormány sincs már a helyén,
csak kéznyoma a tengelyén.
S a kormányzó távozóban,
szerencsénk leáldozóban.

Menekül az, 'ki teheti,
s 'ki életét megmentheti.
Ám Lázár még fegyelmet tart,
elkerülvén a zűrzavart.

Igazságos, gondoskodó,
tiszta fejjel gondolkodó.
S elmegy Lugos városába,
fegyvercsörték zsivajába.

Onnan útja Karánsebes,
amely irány nyílegyenes.
Szákul a végállomása,
hol halványul csillogása.

S majd kétezer főnyi ember,
végleg leteszi a fegyvert
a császári hadak előtt.
Nyárutóján, egy délelőtt.

Az ítélet rendeltetett,
mely előre megszületett.
A hatalom bosszúálló,
kíméletlen, vért zabáló.

Hadtestparancsnokra halál!
Repül golyó, s szíven talál.
A kivégző érzéketlen.
s eldől a test élettelen.

 *

 
Megjelent: 74 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. Augusztus 18., Péntek 11:36

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 527 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 3.8%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 113
This Week: 2046
Last Week: 4738
This Month: 15065
Last Month: 20980
Total: 1585530

Belépés