Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2018Dec15

2010. Július 24., Szombat 23:09

Július 22-én volt 554 éve Nándorfehérvár ostroma

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Július 22-én volt 554 éve, hogy Hunyadi és Kapisztrán seregei alaposan helybenhagyták a törökök hadait, olyannyira, hogy utódaik szeme még a mai napig is ettől dülled. A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa ezzel hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért.

Adjon az Isten!

Július 22-én volt 554 éve, hogy Hunyadi és Kapisztrán seregei alaposan helybenhagyták a törökök hadait, olyannyira, hogy utódaik szeme még a mai napig is ettől dülled. A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa ezzel hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért.
Budaörsön - csodával határos módon, vagy valamilyen téves kódolás miatt - van egy méltó Hunyadi-szobor is, szerintem a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan valamilyen módon emlékezzünk meg a dicsőséget és áldozatot hozó hősök tettéről. Tavalyról még mindig ott van a nemzeti szalagunk, de egy virággal együtt felfrissíthetnénk rajta egyet, rajtunk kívül úgy sem gondol rá senki...
 
Itt egy Toroczkai narrációjával készült emlékező videó, és egy rövid összefoglaló írás is.
Szebb Jövőt,
http://www.youtube.com/watch?v=4fZyvzAav2E

 
Nándorfehérvár ostroma
 
"Július 23-án reggel az elhagyott török tábor képe fogadta a győzteseket. A szultán serege ekkor már úton volt Szófia felé, ahol sikerült rendbe szedni a megvert hadat. "...ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az új csendjének leple alatt, gyalázatosan futott el" - írta a szultánról Thuróczy János krónikája. Ilyen méretű győzelmet addig soha nem aratott keresztény sereg a szultáni haderő felett, s legközelebb is csak Bécs 1529., majd 1683. évi ostrománál fordult elő hasonló. "

Július 21-én délután indult meg az általános támadás, de a védők helytállása rendre visszavetette a törököket a falak alól. Nagy veszteségeket szenvedtek, de a visszavonulók helyét pihent erők foglalták el, és minden kezdődött elölről. Négyórás ostrom után hatoltak be az ellenség első jelentős csoportja a városba. A védők a fal bástyáiba és a fellegvárba vonultak vissza. A törökök elözönlötték a várost, és hamarosan feljutottak az alsóvár falaira is. Miután elfoglalták a kaput, sikerült bejutniuk a fellegvárba vezető kapu előtt elterülő piactérre.
A falakért elszánt harc folyt. Alkalmas pillanatban megnyílt a vár kapuja, és a piactérre zúdult Hunyadi lovassága. A gyalogosok eközben véres kézitusát vívtak a felvonóhíd megtartásáért, hogy a lovasság vissza tudjon vonulni. Lassan alkonyodott, és a törökök bejutottak a belsővár előtt húzódó kettős fal közé. Kritikussá vált a helyzet, hiszen a második fal elestével a fellegvár is elveszett volna. Ekkor történt, hogy az egyik bástyán a törökök megvetették a lábukat, és az egyik termetes janicsár zászlót emelt a magasba.
Hunyadi ismét merész tervet eszelt ki. Üzenetet küldött a keresztes táborba és Zimonyba, hogy a harcképes erők keljenek át a vízivároshoz, és álljanak készen a török oldalba támadására. A sötétség leple alatt ez sikerült is, anélkül hogy a törökök ezt észlelték volna.
Megkezdődött a roham, Hunyadi ekkor parancsot adott, hogy kénbe és olajba mártott lángoló rőzsekötegeket szórjanak a törökök közé. A tűz hamar belekapott az ostromlók ruhájába, hatalmas pánikot keltve. Ekkor ismét megnyílt a kapu, és kiözönlött a lovasság. Hamarosan sikerült kiszorítani a törököket a piac térről, és a harc immár a város utcáin folytatódott. Ekkor kapcsolódtak a harcba a keresztesek a víziváros felől. Kapisztrán meghagyta nekik, hogy harc közben hangosan kiáltsák Jézus nevét, hiszen máskülönben a város sötét utcáin nem lehetett volna megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. A törökök hamarosan azt tapasztalták, hogy elszánt keresztény harcosok töltik meg az utcákat, akik kemény küzdelemben szorították ki őket a városból.

Felvirradt július 22-e. A vár árkaiban és a város utcáin mindenütt török gyalogosok véres teteme hevert. II. Mehmed és Hunyadi a következő lépésen gondolkodtak. A szultán nem akart beleavatkozni az eseményekbe, mert bízott a roham sikerében. A július 21-i támadásra hatalmas erőket koncentrált, de mégsem sikerült elfoglalnia a várat.

22-én délelőtt azután elérkeztek azok az órák, melyekre az ostromlók nem készültek fel. El kellett dönteni, hogy folytassák-e a módszeres ostromot, vagy inkább a várbeliek kiéheztetésével próbálkozzanak.
Hunyadi is nehéz döntés előtt állt. A védők kimerültek, és a törökök még mindig jelentős erőfölényben voltak. Csak idő kérdése volt, hogy pihentessék és újraszervezzék a gyalogságukat egy újabb rohamra.

22-én Kapisztrán a Száva és a Duna között fekvő földnyelvre vezette híveit, és hamarosan már több tízezer fős keresztes had sorakozott mögötte. Hat óra előtt Kapisztrán magasra emelte keresztjét, és jelt adott a támadásra. A keresztesek az anatóliai had táborára és az előtte húzódó sáncokra zúdultak. A nem várt irányból jövő, meglepetésszerű támadás pánikot keltett a törökök soraiban, akik sorra adták fel az ostromlövegek sáncait. Amikor a szultán átlátta a helyzetet, úgy döntött, hogy testőrségével az előrenyomuló keresztesek hátába kerül, és szétszórja őket. Hunyadi nem hagyta cserben Kapisztránt, hanem lovasságát harcba vezetve biztosította visszavonulásukat a sáncokba.
Eközben Hunyadi gyalogosai kis űrméretű ágyúikat a rájuk támadó törökök ellen fordították és fergeteges tüzükkel visszaszorították a lovasság többszöri ismételt rohamát is.

A szultán háromszor indított rohamot a sáncok ellen de hasztalanul. Végül már csak abban a 6.000 lovasban bizakodott, akik akkor tértek vissza a portyázásból, de hiába. Ekkor maga is megsebesült, testőrei eszméletlen állapotban vitték hátra. Az est közeledtével a törökök táborukat visszahagyva megkezdték az elvonulást. Hunyadi, miután az ostromágyúkat beszögeztette, s a sáncokban talált eszközöket és készleteket felgyújtatta, visszavonult a várba.

Július 23-án reggel az elhagyott török tábor képe fogadta a győzteseket. A szultán serege ekkor már úton volt Szófia felé, ahol sikerült rendbe szedni a megvert hadat. "...ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az új csendjének leple alatt, gyalázatosan futott el" - írta a szultánról Thuróczy János krónikája.

Ilyen méretű győzelmet addig soha nem aratott keresztény sereg a szultáni haderő felett, s legközelebb is csak Bécs 1529., majd 683. évi ostrománál fordult elő hasonló.

Beküldte: Kiss A Csaba

Megjelent: 2039 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 242 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.6%Serbia 1.2%
Romania 5.2%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.8%Australia 0.4%
Sweden 2.6%Netherlands 0.3%
Germany 2.3%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.1%
Slovakia 2%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 284
This Week: 3138
Last Week: 4369
This Month: 8858
Last Month: 18467
Total: 1974097

Belépés