Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2018Oct17

2016. December 03., Szombat 09:27

Arcél-önvallomással: Gavallér János költő

Írta:  Gavallér János
Értékelés:
(4 szavazat)
Gavallér interjú / Gavallér Jánossal 2010-ben az »Író kilencek nemzetközi köre« seregszemléjén találkoztam először. Azóta kapom több-kevesebb rendszerességgel verseit, amit a Szózat hasábjainak »Kortárs« rovatában olvashattak.

A mostani beszélgetésre, riportra – több másik mellett –  régóta készültem, amelyek, mint ez is, hol időhiány, hol az én szétszórtságom, lustaságom miatt meghiúsultak. Azonban Gavallér János legújabb verse, amelyből oly elemi erővel tört fel az igazságérzet követelése »Palesztina nevében« hogy, új erőt adott. Véletlen, de fontos egybeesés az alábbi két friss hír:
»Kérem, hagyják abba! Teljes szívemből kérem Önöket, itt az ideje abbahagyni.«

– ezzel az üzenettel fordult a fegyveres konfliktusok résztvevőihez Ferenc pápa 2014. július 27-én a vasárnapi, Szent Péter téri miséjén.
és végül:

De most, hogy »csak palesztinok pusztulnak, most kiszámítható és egyszerű minden.
De van egy rossz hírem: Izrael téved, ha azt hiszi, hogy az idők végezetéig felmentése lesz mindenre Auschwitz miatt. Mert most azt hiszi. És a világ ehhez asszisztál.
De nem lesz mindig így. « Bayer Zsolt, Magyar Hírlap, 2014. július 27.

***

– Kedves János! Hogyan és mikor érezte, hogy kedveli a költészetet, hogy maga is megpróbálkozik versírással?

–  Örököltem a költészet szeretetét, hisz apám sok-sok Ady verset idézett /kb. 200 tudott fejből/, aki 15 évesen /1941. 03.15./ Balmazújváros városháza erkélyén mezítláb szavalta a »Talpra magyart!« Nem vettem én semmit komolyan, csak fájt az emberek közömbössége  –  asztalfiókomban »Indiában és Kínában könnyebédet sírnak« felháborodásom még 75-ös.

Aztán néha egy-egy strófát az asztalfióknak írtam, egy-két rock számot pl. /»emberek viaszpofáin ábrázatom gúnygrimasz; pénz nélkül születtem anyától meztelen« és hasonló sorokkal, versszakokkal, de mint mindent, játszottam az életet is, nem érdekelt a gond. A 2006-os tüntetések egy napján jártam a Kossuth téren és a lelkiismeret nem hagyott békén, egyre többet fórumoztam a neten és mintegy sugallat egyre több és több »üzenetet« kaptam, amit papírra »netre« kellett vetnem.– Tudom, hogy vidéken él, Debrecen mellett. A mindennapokban ez plusz ihletet ad?

– A vidéki élet gyönyörűségesen keserű; nincs szabad napja az embernek, csak az örök tett a cimborája. A fájdalmat természetesen jobban érzékeli, hisz a város-vírus illúzióktól mentesen realistább, mélységi rálátása van a dolgokra.

– Látható, hogy Ön nincs elmaradva a nagyvilág híreitől, hisz legutóbbi verse Palesztináról, az ottani tarthatatlan helyzetről szól. Miért érezte, hogy tiltakoznia kell, hiszen az emberek legtöbbje közönyös mások szenvedéseivel szemben, a hírnek legfeljebb információértéke van, ha van?
– A világhódítók kivették az emberek szívéből az érzést, azt hiszik, uralják az érzelmeket a médián keresztül, ez koránt sincs így. Ott a lelkek mélyén forrong az egész emberiség.

- Több régebbi versében is a kettős mérce, az emberek tájékozatlansága ellen szólalt meg. Mit gondol, mit érez a trianoni békediktátum kapcsán minden júniusban, minden magyarellenes atrocitáskor itt a Kárpát-hazában?

– Régi és nagy igazság, hogy a történelmet a győztesek írják. A gond, hogy odáig fajult az ember, s ez szerintem több ezeréves folyamat /Még Atilla helyre akarta állítani az élet-lelkiismeret mérleg nyelvét, de szerintem már megkésett kísérlet volt a természettel a harmóniát megtalálni./, hogy kihalt belőle az élő anyag tisztelete, így egy nagyon sötét korszakát készül lezárni az emberiség. Remélem minél előbb sikerül, és talán mint az emberiség lelkiismeretének bölcsője, újra szentföldi tiszteletben részesül a Kárpát-medence.

– Szimpatizál-e valamelyik politikai formációval, segíti-e a pártok kommunikációja vagy csak a saját közegét, saját »paraszti bölcsességét« használja eligazodni abban az erőszakos híráradatban, hogy mi a jó vagy a rossz, amiben élünk?

– Csak a »paraszti bölcsességben« bízok. A fogyasztói társadalom lényege, hogy minden minél előbb használódjon el; és ez vonatkozik az eszmékre, pártokra, gazdasági formációkra. Azaz fogságba terelte az embereket egy torz fejlődési forma, ahonnan minél előbb vissza kell fordulni, vagy az általunk életnek nevezett rezgés megszűnik.

– Van manapság egy fals, nemegyszer bántó felhangja a »paraszt« szónak, miközben Szabó Dezső és Veres Péter is a Deák Ferenc által kimondott »paraszti bölcsességben« a vidékben, a vidéki, földművelő emberekben látta a nemzet jövőjét. Mit gondol, a ma vidéki társadalma képes ezt a nemzetet megtartó erőt táplálni?

– Minden, így a társadalom is egy bizonyos harmóniában él. De a fogyasztói társadalom egy elkorcsosult megalomániás nihilt kerget, tudni illik, hogy a növekedés örök és megállíthatatlan gazdasági növekedésre épülhet. Természetesen ez nincs így és mivel felborította a harmonikus kapcsolatrendszert egy letargiát generál a testbe, a lélekbe, hogy sohase lehet elégedett. A paraszt sohasem volt elégedetlen, de örökké tette a dolgát és szemében ragyogott a teremtés öröme. Nos, ezt most elvették tőle, így nem tudja önmagát adni, csak egy módosított, beteg állapotot.

–  Egy régebbi nyilatkozatában azt mondta, hogy »egyszerű ember vagyok«. Mit ért ezen?
– A napjárása diktálja teendőim, ezt jelenti egyszerű embernek lenni. Sokszor a tudomány egy illúziófényre építi a létezést, de csak a természet az, amely birtokolja a tudást, csak olvasnunk kell a feladatainkat, minden adott a harmonikus élethez.

– A fentebb említett Veres Péter írta 1943-ban: »magyar sors=parasztsors«? Úgy látja ez mai is igaz, amikor a termőföldek tulajdoni szerkezete 2014-ben kísértetiesen hasonlítani kezd az 1945. előttihez?
– A termőföld Istené, hogy évekre, évtizedekre-századokra ki bitorolja az lényegtelen, ha szeretetet kap a föld, szeretetet ad, ha nem élelmet /éle-el-ment/.

– Mikor van ideje írni, alkotni a napi foglalatosság mellett?

– Vasutas vagyok, folyamatos munkarendben dolgozom, hol éjjel, hol nappal, aztán általában a fáradtságot, a pihenés előtti időt arra áldozom, hogy olvasgatok a neten és jön egy-egy sugallat. Általában egy szuszra, azaz hirtelen felindulásból egy-egy lelkiállapotomat tükrözi minden versem, mondhatjuk úgy, ösztönösen kiírom azt, ami a lelkemet nyomja.

–  Úgy látja, hogy a mostani huszonéves korosztályt egyáltalán érdekli a líra, az irodalom?

– A fiatalokat mindig az érdekli, ami elfojtásra került az előző nemzedékben. Jelenleg a szabad akarat az, ami miatt lázadnak és meg kel mondjam, igazuk van, ugyanis az ember nem lehet eszmék, tanok vak törvényeinek foglya.

–  Szabó Dezső 1936-ban írt egy rövid jegyzetet a »Ludas Mátyás« füzetekben »A magyar paraszt és a magyar kultúra« viszonyáról. Ön szerint a vidéki hétköznapokra felkészít-e, jó irányba halad a vidéken, elsősorban a kisebb településen lakók oktatása?

–  Szerintem mindenhol rossz irányba halad az oktatás, ugyanis csak haszontalan »adathordozókká« degradálja az embert, kiölve belőle lényegét, az érző lelkét!

– Visszatérve a verseire, készült- készül kiadni azokat nyomtatott formában, vagy marad a világháló?

– Nem dolgom megítélni, hogy írásaimra szüksége van-e az embereknek vagy sem, ha szüksége van, akkor bizonyára lesz olyan erő, akarat, aki favorizálja és megjelenteti, addig marad a világháló.

– A fentebb említett, sokszor oktalanul lekommunistázott Veres Péter: Pályamunkások és Fekete István: Tíz szál gyertya című regénye is a vasút, a vasutasok sokszor embert próbáló,  fizikailag  kizsigerelő, ugyanakkor pontos, precíz munkájáról szól részben vagy teljesen. Mit gondol arról, hogy a vasutas szakszervezetek, különösen a Gaskó István és a vasúti körökben elterjedt   vélekedések szerint alkoholista Bárány Balázs alelnök, valamint a kommunista attitűdökkel operáló mozdonyvezetők szakszervezete valóban a vasutasok munkáját, vagy saját kiváltságaikat  képviselik?

– A vasutasok ugyanúgy szenvednek, mint bárki más. Sosem szerettem, ha különbséget tesznek az emberek közé, mindenki és mindenkinek a munkája fontos, hisz a porszem képes leállítani, akár egy globális szerkezetet. Bírálni senkit nincs jogom.

–  Mit gondol arról, hogy lesz még olyan minőségű Magyar Államvasút, ahol kitüntetés dolgozni?
– NEM LESZ!

– Térjünk vissza verseire és egyéb írásaira: Melyik az a három dolgozat, ami a kedvence, ami Ön szerint legjobban sikerült, amelyik leginkább kedves az Ön szívének?

– Nincs ilyen /mind a gyermekem/.

– Amikor az első pár kérdésemre válaszoz írta alá: »Gavallér János a paraszt«. Ön szerint az alkotás öröme mellett az önirónia segíti át a hétköznapokon, vagy vasutasnak lenni manapság ugyanolyan "bűnös" szenvedély mint az irodalom vagy inkább pénzkereset, csak munka?

– Őszintén mondom, nem tudok ehhez a társadalomhoz komolyan viszonyulni, nevetséges az egész világ-elit cinizmusa.

–  És egy utolsó kérdés: a beszélgetésünk elején említette, hogy írt néhány rock számot is. Ki Ön szerint az az élő magyar zenész, akire  gondolkodás nélkül rábízna egy Ön által megírt verset megzenésíteni?

– Szerintem ez másképp működik, az én verseimet bárki megzenésítheti, aki rátalál arra a frekvenciára, ahol rezegnek ezek a szavak. – Gavallér János voltam a paraszt.

–        Köszönöm a beszélgetést, remélhetőleg jövőre ugyanekkor, ugyanitt folytatjuk –cspb-

Üdvözlettel Gavallér János!

Megjelent: 1532 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 164 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.5%Serbia 1.1%
Romania 5.3%Canada 1%
United States 4.4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.4%Australia 0.4%
Ukraine 2.8%France 0.4%
Germany 2.5%Netherlands 0.3%
Sweden 2.4%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.2%
Slovakia 2.1%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 155
This Week: 1571
Last Week: 4612
This Month: 10989
Last Month: 19890
Total: 1938154

Belépés