Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Dec11

2015. December 14., Hétfő 17:38

A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlanságának Napján

Írta:  MVSZ Sajtószolgálat
Értékelés:
(3 szavazat)
2015. december 5-én tartották meg első ízben a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlanságának Napját. Ez alkalommal ünnepi ülést tartott az MVSZ Elnöksége. Az MVSZ honlapján élőben közvetített ülés délelőtti részében visszatekintő és jövőt kémlelő felszólalások hangzottak el, amelyeket mától kezdődően közreadunk. Felszólaltak sorrendben: Dr. Drábik János, Kiss Endre József, Gábor Ferenc, dr. Léh Tibor, Jordáky Béla, Felber Zoltán, Tokay Rozália, Oláh István, Rácz Szabó László, Bottyán Zoltán, Dr. Boór Ferenc, Borsos Géza és Patrubány Miklós. 

 

Elsőként Dr. Drábik János jogász, újságíró, az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnöke, a Trianon Táraság elnöke szólalt fel,aki így szólt az MVSZ-ről:

„Hosszan tartana felsorolni mindazt, amit az elmúlt másfél évtizedben a Magyarok Világszövetsége tett a magyar nemzet fennmaradása és gyarapodása érdekében.”

 

 

Drábik János

Mit ünneplünk a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlansága Napján?

Kedves Magyar Honfitársaim, Tisztelt Ünneplő Közönség!

A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlansága Napjának megünneplésére gyűltünk össze.  A Magyarok Világszövetsége 2014. december 6-án nyilvánította december 5-ét a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlansága Napjává. 

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége nemzeti önvédelmének, az egyik legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedetének bizonyult. Ezért esett erre a napra a választás. Itt is fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát 2000 decembere óta, amikor az első Orbán-kormány – eddig sem tisztázott okból – minden támogatást visszavont a Magyarok Világszövetségétől.

 

2004. december 5. után, amely sokkhatásként érte nemzetünket, már nem lehetett a Trianonnal állampolgárságuktól megfosztott magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását megkérdőjelezni. A magyar nemzet iránt elkötelezett igaz magyarok a költségvetési támogatás megvonása ellenére is kitartottak és tovább végezték áldozatos munkájukat. Ma még felbecsülhetetlen, hogy mekkora értéket jelent az, amit a magyarságtudomány fellendítése érdekében végeztek, például olyan sikeres kiadványokkal, mint a Magyarságtudományi Füzetek, vagy a magyarságtudományt ápoló szabadegyetemi előadássorozatok. Hosszan tartana felsorolni mindazt, amit az elmúlt másfél évtizedben a Magyarok Világszövetsége tett a magyar nemzet fennmaradása és gyarapodása érdekében. Mindezt Patrubány Miklós hozzáértő vezetése és példamutató emberi magatartása nélkül az MVSZ nem tudta volna elérni. Az ő szakmai tudása, emberfeletti munkabírása és igaz magyarsága nélkül az MVSZ nem is tudna működni, hiszen a magyar nemzetnek ez a nagy múltú és fontos szervezete évek óta semmilyen állami támogatásban nem részesül. Eljött az idő ennek a felülvizsgálatára.

Tisztelt jelenlévők, rögös út vezetett a mai megemlékezésig. A Magyarok Világszövetsége már az 1990-es évek közepe óta szorgalmazta a határon túli magyarság, illetve az anyaország közötti kapcsolatok jogi alapra helyezését. 2000-ben a határon túli magyarok jogállásának rendezése bekerült a közgondolkodásba. 2000 nyarán már kísérlet történt egy kedvezményes honosítási törvény elfogadására is, de az MVSZ-nek ez a próbálkozása nem járt sikerrel. Az MVSZ 2003. augusztus 18-án döntött úgy, hogy népszavazást kezdeményez a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról. 

2010-ben a második Orbán-kormány vezetésével az Országgyűlés elsöprő többséggel megszavazta az állampolgársági törvény módosítását. Ennek értelmében a határon túl élő magyarok most már egyszerűsített eljárás keretében juthatnak magyar állampolgársághoz. 

Az MVSZ tehát méltán tekintette a saját győzelmének is, hogy kezdeményezése végül is sikerrel járt. 2004. december 5-én a második világháborút követően először lett a trianoni-párizsi nemzetgyilkossági kísérlet a magyar közélet fontos kérdésévé. A népszavazást kezdeményező Magyarok Világszövetségét a politikai pártok kirekesztették a kampányból, de az eltussolt szavazatszámlálási csalások ellenére a magyar nemzet újraegyesülési akarata többséget kapott, mert az IGEN-ek győztek. Azért emlékeztettünk minderre, mert ez adta az alapját annak, hogy az MVSZ Elnöksége december 5-ét a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlansága Napjává nyilvánította.

Tisztelt Jelenlévők!

 A magyar sorsdráma első felvonása a történelmi Magyarország feldarabolása. A Versailles-i diktátum fogalmazói a győztes antant-hatalmak engedelmes kiszolgálóiként Magyarország területeinek kétharmadával és magyar ajkú lakóinak az egyharmadával fizették ki az általuk létrehozott kisantant hazugságon, csaláson alapuló gátlástalan igényeit. A kisantant politikusok szemében ezért van ma is páni félelem és égő gyűlölet, ha ezt hallják, Trianon.  Bűntudatuk, a bitorló rossz lelkiismerete kényszeríti őket arra, hogy tűzzel-vassal, minden álnoksággal és aljassággal beolvasszák elrabolt nemzetrészeinket, hogy írmagja se maradjon az elrabolt területekkel uralmuk alá került, de nemzetükhöz továbbra is hű magyaroknak.

A magyar sorsdráma második felvonása az, amikor a világuralomra törő pénzhatalmi erők 1945-ben bolsevik színekben megszállták hazánkat és megsemmisítették annak még magyar nemzeti tudattal rendelkező történelmi osztályát. A harmadik felvonás 1956, amikor a pénzhatalmi világerők – amelynek egyik megjelenési formája volt a bolsevizmus – ismét megtagadják a magyaroktól az önrendelkezést, hogy legalább maradék országukban a saját sorsuk alakítói lehessenek. Gondoskodtak arról is, hogy az állami politika rangjára emelt tömeges abortusszal kivéreztessék. Több mint nyolcmillió leendő magyar vesztette így életét. Ekkora vérveszteség a magyar népet egész történelme során nem érte.

A magyar nemzet sorsdrámájának negyedik felvonása, amikor a kozmopolita, globalista érdekcsoportok az 1989-es rendszerváltással lényegében megfosztották a magyar népet a nemzeti vagyonától és hazája természeti kincseinek a többségétől. Az ötödik felvonás keretében már bekényszerítették hazánkat abba az Európai Unióba, amelyet az államok feletti hatalmi csoportok úgy terveztek meg, hogy onnan fokozatosan kiszorítják a demokratikus önrendelkezést. A magyar állam szuverenitása így fokozatosan átkerült a politikai felelősséggel nem tartozó brüsszeli bürokrácia hatáskörébe.

A magyar sorsdráma végjátéka, hogy a tízmillió magyar az ötszázmillió európaival egy új birodalom, Eurábia alattvalója lett. A pénzhatalmi világelitnek ehhez csak arra volt szüksége, hogy hálózataival, valamint a szabadkőművesek ál-humánus moralizálásával megbénítsa és harcképtelenné tegye az európai népeket. Tanúi lehetünk annak, hogy milyen sikeres lehet a szabadkőműves idióta elvekkel megbénított, önvédelemre képtelenné tett népek ellen a fegyvertelen invázió. A pénzhatalmi világelit Európa kevertfajúvá és vegyes-kultúrájúvá átalakításával lényegében legyőzte a kereszténységet és hamarosan véglegesíti hatalmát Európa egésze felett, köztük a magyar nemzet és a magyar állam felett is. De csak akkor, ha magyarként és keresztény-európaiként hagyjuk ezt.

 1918-ban is ugyanennek a világhatalmi elitnek a hazai kiszolgálói bénították meg képmutató, ál-humánus, ál-demokratikus elvekre hivatkozva a magyar nemzet önvédelmi képességeit, és idéztek elő tudatosan olyan káoszt és anarchiát, hogy nemzetünk teljesen harcképtelenné vált.

 Mitől demokratikus a világuralmi erők által elrendelt fegyvertelen invázió Európa elfoglalására? Mitől humánus, hogy a hívatlanul ideérkezett bevándorlóknak máris több joga van, mint az őshonos befogadó népeknek? Mi a demokratikus a kényszerbefogadásban? Melyek azok az európai érdekek, amelyekkel így meg lehet erőszakolni ötszázmillió embert?

Nemzetünk sorsdrámájának elsősorban mi magyarok vagyunk a szereplői. Írója és rendezője azonban az államok feletti szervezett magánhatalom, a nemzetközi pénzkartell. Ha ellen akarunk állni a pénzuralmi világrendnek, meg kell tanulnunk a világelit agyával gondolkodni. Meg kell találnunk a választ arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia népei közül miért pont a magyar volt a szervezett magánhatalom és kozmopolita hálózatai útjában, amikor eldöntötték országunk gyalázatos megcsonkítását. Miért csak a magyar nemzetet és történelmi államát darabolta életképtelenné ez a világelit, gyarmati függésbe taszítva lakóit?

A választ többek között az adja, hogy történelmünk során túl sok olyan bevándorlót voltunk kénytelenek befogadni, akik sem integrálódni, sem beolvadni nem akartak a magyar nemzetbe. Ellenkezőleg: mindent megtettek azért, hogy elkülönüljenek, saját közösségeiket erősítsék, és átvegyék a magyar társadalom gazdasági, pénzügyi, szellemi és politikai vezetését. A bevándorlók akartak a szabadkőműves magyar állam egyedüli irányítói lenni. Azt akarták, hogy hazánk olyan szabadkőműves királyság legyen, mint amilyen Skandináviában, a Benelux-államokban, az Egyesült Királyságban, vagy Spanyolországban van. De a kozmopolita „Szabadkőműves Köztársaság” is megfelelt volna a számukra. Az volt a fontos, hogy Magyarország és annak népe véglegesen az ő uralmuk alá kerüljön. A szervezett magánhatalom helyi komprádor képviselői ma is élethalál harcot vívnak a magyar nemzet irányításáért. A XXI. század magyarjaitól önrendelkezésük és nemzeti önazonosságuk megtartása egyre több erőfeszítést igényel.

A magyar nemzet felbomlasztását és elsorvasztását szolgálta a nemzetközi szabadkőművességnek az a stratégiája, hogy fegyvertelen invázióval szállja meg Magyarországot. A balliberális kozmopoliták azt az idiotizmust várták el Magyarországtól, hogy akadálytalanul fogadjon be százezreket, de ne engedje tovább őket se Ausztriába, se Németországba, se Skandináviába. Azt akarták, hogy hazánk egy hatalmas menekülttábor legyen, ahol a hívatlan bevándorlóknak több joguk van, mint az őshonos befogadóknak.

Ha túl akarjuk élni magyarként Európa és az Arab Világ kényszerintegrációját, akkor minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk a magyar nemzet felbomlasztásának és elsorvasztásának a megakadályozásáért. A magyar nép még nemzettudattal rendelkező tagjainak nemet kell mondaniuk a pénzhatalmi világelit stratégiájára, amely szerint Európának kevertfajúvá és vegyes kultúrájúvá kell válnia. A magyar nép már így is túl sok olyan bevándorlót fogadott be, akik nem erősítették, hanem gyengítették a magyar nemzetet.

Le kell állítani a magyar nemzet vészes fogyását. Ennek egyik előfeltétele, hogy sem most, sem a jövőben nem fogadjuk el a Versailles-ban hozott gyalázatos diktátumot. A magyar nép gyors fogyásának ugyanis Trianon az egyik legfőbb oka. Az elszakított országrészekben a magyar-ajkú lakosság a felére csökkent. A maradék, csonka-Magyarországon viszont a pénzuralmi világrend gazdasági-pénzügyi igazságtalanságai bomlasztják a magyar nemzetet.

Tisztelt Jelenlévők!

Trianon csak akkor lesz lezárva, ha megszabadultunk tőle. Nem lehet napirendre térni egy olyan vérző seb felett, amelyen keresztül egy egész nép vérzik el.

A világelit globalista, kozmopolita kiszolgálói azzal próbálják megbénítani a trianoni diktátum revíziójára törekvőket, hogy a nemzetközi jog tiltja a határok megváltozatását. Ez azonban nem igaz.

A határokat békésen, tárgyalások útján meg lehet változtatni mind az ENSZ Alapokmánya, mind a Helsinki Záróokmány, mind az Európai Unió Alapszerződései értelmében. Ezt bizonyítja az, hogy a határok megváltoztak 1989 óta Németország egyesülésével, Csehszlovákia szétválásával és Jugoszlávia felbomlásával. Új állam jött létre Szerbiából is, Koszovó. A határok tehát igenis megváltoztathatók. De addig is, amíg elérjük békés módon a gyalázatos trianoni békediktátum által meghúzott önkényes határok megváltoztatását, addig is számos feladatot megoldhatunk. Mi, magyarok, a Magyarok Világszövetsége, azonban nem várhatunk tovább. Le kell állítani a magyar nemzet fogyását, amely Trianon óta szakadatlanul tart. Szomorú tény, hogy a történelemformáló erők a magyar nemzetet valójában lassú halálra ítélték.

A legsürgősebb teendő az önrendelkezés kiharcolása, amely minden nép természetes és elidegeníthetetlen joga. Teljes hangerővel követelnünk kell – más európai népek és államok példáját követve – a békés határváltoztatást! Újból és újból emlékeztetni kell a nagy- és a kisantant államok utódait, hogy egyedül a magyar nemzet államával szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elvet.

A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Nemzet Oszthatatlansága Napjának a mostani megünneplése azt bizonyítja, hogy csak az lehetetlen, amit meg se kísérlünk. Nem kérni, de követelni kell egyre hangosabban a trianoni igazságtalanság utólagos felülvizsgálatát is. Ehhez kívánok nemzetünknek, a Magyarok Világszövetségének, minden igaz magyarnak sikert.

Isten áldja Magyarországot!


Másodikként Kiss Endre József református lelkész, az MVSZ Elnökségének tagja, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója szólalt fel, aki így szólt az MVSZ-ről:

„… az agymosással, ideológiai terrorral pusztán országlakossá, néppé taposott, ösztönösen maguknak élő, öntudatlan rabszolgává tett tömegek egyszer végre magyarként fölemelhetik a fejüket és szilárd erkölcsi alapokon, határozott történelmi tudattal és küldetéssel talpra állhatnak, mint az egykori nemes magyar nemzet méltó utódai és életerős közössége. Ennek a törekvésnek ma első és csaknem egyedüli letéteményese a példamutatóan helytálló MVSZ.”

 

Beszéde megtekinthető a világhálón elhelyezett felvétel 44.00 percétől kezdődően (Kattintás ide.)

A felszólalás szövege alább olvasható.

 

A Magyarok Világszövetségének Napján, amely egyben Nemzetünk Oszthatatlanságának Napja méltó emlékeznünk arról, hogy Nemzetünk életében hol van a helye Szövetségünknek? Elnézést kérek azoktól, akik ismert tényeket hallanak, ez azonban most – legalább részben - a számunkra megkerülhetetlen.

 

Mint ismeretes, a Magyarok II. Világkongresszusa már azzal a konkrét céllal ült össze 1938-ban, hogy létrehozza a pártok és kormányok fölött álló Magyarok Világszövetségét a magyar összetartozás előmozdítására minden téren és ápolja, erősítse az óhazai, a határon túlra szakított és a nagyvilág szórványaiban élő magyarok kapcsolatait. Mivel akkor ezt a világ összmagyarsága – 26 országból 950 magyar szervezet küldöttei – és a magyar állam egyaránt támogatta, építeni lehetett intézmények és szervezetek többoldalú közreműködésére, egymás kölcsönös gazdagítására és számítani lehetett a „három gerezdű magyarság” (Ravasz László) helyzetéről szóló, folyamatos tájékoztatásra, alkalmilag akár érdekvédelmük ellátására. [1] A Szövetség a szervezeti fölépítés alapos megtárgyalása, Alapszabályának jóváhagyása után megválasztotta vezetőségét. [2] Elnöke br. perényi Perényi Zsigmond (1870-1946)  – felsőházi elnök, koronaőr, később Kárpátalja kormányzója – lett, aki különösen szívén viselte a határokkal elszakított, kisebbségi sorsban élő magyarok ügyét és szószólója volt a békés revízió megvalósításának.[3] Megnyitó beszédében – többek között – ezeket mondotta:

„…Kevesen vagyunk magyarok, annál szorosabban, annál tudatosabban, annál nagyobb ragaszkodással legyünk egy család. Ebből a családból nem zárhatunk ki senkit, aki becsületes magyar. Ezt a családot csak szaporítani szabad, nem csonkítani… Nekünk nagy erőtöbbletet jelent, hogy ilyen családtagjaink, ilyen értékeink vannak a világon, mint Ti vagytok. A mi dicsőségünk, ha nemzetünket méltón képviselitek, hiszen az egyes embereken át ítélik meg a nemzetet. Ti vagytok hivatva arra, hogy védői legyetek a magyar érdekeknek, hirdetői a magyar igazságnak, hogy hirdessétek a magyar nemzet jogát szabadságára, történelmi küldetésének teljesítésére, az emberiség megbecsülésére. Amikor megalakítjuk a Magyarok Világszövetségét, vessük le az önzésnek és gyűlölködésnek hétköznapi, poros ruháját és a szeretet tiszta, fényes köntösében nyújtsunk testvéri jobbot egymásnak. Ebben az ölelésben benne lesz az egész nemzet lelke és az a frigy, amit kötünk, új erőt ad a magyar családnak és kedves lesz a magyarok Istenének, akinek áldása kísérje hazafias munkánkat. Úgy legyen!” [4]

           

Számos kortárs gondolkodását tükrözi széki gr. Teleki Pál János Ede (1879-1941) vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözlő beszédének részlete:

„A magyar királyi kormány és a magyar állam nevében szívünknek egész, meleg magyar szeretetével üdvözlöm a magyarságnak a különböző kontinensekről, közelből és távolból itt egybegyűlt képviselőit…Mi az, hogy magyar ? Magyar minden, amit mi, apáink és őseink egyaránt magyarnak éreztünk és magyarnak tudtunk. Magyar minden, amire, mint magyarok emlékezünk, magyar minden, amiért és ami által egymáshoz kapcsolódunk, egymásért érzünk, egymást testvérünknek valljuk… Európának ezen a részén, itt a Duna-medencében mi voltunk az államformálásnak és nemzetformálásnak kovásza és – hozzá teszem – mindkettőnek önzetlen formában. Századokon át segítettünk Európát építeni. Hangsúlyozom: építeni, mert nemcsak védtük Európát, hanem építettük is a magunk tudásával, s a magunk tehetségével… Ma itt jelképesen összejöttünk, képviselve széles e világnak magyarjait. Közelről és távolról összejöttünk, különböző tapasztalatokkal gazdagodott magyarok. Összejöttünk szót váltani, egymást erősíteni, egynek maradni lélekben. Mi magyarok kötelességet teljesítünk ott, ahol állunk, mindenfelé, jóságot jósággal, hűséget hűséggel fizetünk, ahol olyanra találunk. Magyarok vagyunk !” [5]

           

Hóman Bálint (1885-1951) történész, ny. miniszter üdvözlő szavait a szt. István emlékévhez kapcsolta:

„Ez évben nálunk akár Esztergomban, akár Fehérvárott, akár a fővárosban ünnepeljünk, minden azt hirdeti: Műveltségében él a nemzet, s azt mondja minden költő Zrínyivel: ’Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.’ Ezt hirdeti nekünk szt. István királyunk, a keresztény nemzeti műveltség megalapítója… A történeti Magyarország lakosságának kétharmad része…él más államok kötelékében….De ma is összeköti őket velünk a vér és a nyelv, a származás és műveltség közössége. Összeköti őket a magyar faji önérzet és nemzetiségi öntudat azonossága. A nagyvilág valamennyi magyarját egybe fűzi és összetartja a magyar nemzeti kultúra, aminek alapját és egységét szt. István teremtette meg és aminek megbontására sem külső ellenségnek, sem belső bajkeverőknek nem volt soha elég erejük… Köszöntünk Benneteket és csak arra kérünk, óvjátok, őrizzétek, ápoljátok és adjátok át érintetlenül fiaitoknak, s a rájuk következő, új nemzedékeknek magyar nyelvünket, nemzetiségünket, műveltségünket és öntudatunkat… legyetek a magyarság ügyének szószólói. Ne feledjétek, hogy a magyar nép jövőjének, a magyar nemzet fennmaradásának változott viszonyok között egyetlen biztosítéka az itthon és idegenben élő magyarokat erős kötelékkel egybefűző, egységes és egyetemes magyar nemzeti művelődés szentistváni alkotásának sértetlen fenntartása lehet…” [6]

           

A kongresszus egyik legjelentősebb előadásában v. leveldi Kozma Miklós (184-1941) miniszter, felsőházi tag, a Magyar Rádió elnöke adott helyzetértékelést:

„…lélekben velünk emlékezik és ünnepel minden magyar, bárhova vitte is egyéni sorsa, akárhová vetette is a trianoni sorstragédia. De velünk van gondolatban nagyon, de nagyon sok nem-magyar is, a régi, történelmi Magyarország szülöttei, akik egy földrajzi és történelmi adottság  sorsközösségének jegyében testvéreinknek érzik magukat és akiket az ősi magyar földben nyugvó elődök, apák és anyák emléke is köt a magyarsághoz. Az ősök sírhalmához visszajáró emlékezés, bár láthatatlan kötelék, éppoly erős kapocs, mint az együtt átélt jó vagy rossz idők emléke… A magyarságnak nemzeti feladatait és a világ népei között az emberiség iránt teljesítendő kötelezettségeit, tehát népi hivatását, igen magas erők kezdettől fogva és örök időkre jelölték ki. Magyar mivoltunk és létünk az emberiség összképében, amely végeredményben egyes népek sajátosságaiból alakul ki, senki más által nem pótolható színt és értéket jelent. A magyar szellemiség, a magyar erő, akarat és munka pedig, amely számbeli erőnkön felül érvényesül, nemcsak a magyar életet építi magasabb szintre, hanem segít magasabbra építeni az emberiség kultúrszínvonalát is…A Magyarok Világkongresszusának legnagyobb jelentőségét éppen abban látom, hogy átfogó magyar helyzetismeretet alakít ki úgy Magyarországon belül, mint az annak határain túl élő magyarok életének minden vonatkozásában… A nemzeti és keresztény gondolat az összeomlás után mint egyetlen és legnagyobb nemzeti magyar energiaforrás jelentkezett és tudott rendet és rendszert teremteni… a nemzeti és keresztény vezető eszmét mi, magyarok, egész Európában elsőként és magunk termeltük ki akkor, amidőn máshol és mások hasonlóra még nem is gondoltak…a nálunk testet öltött és politikai rendszerré fejlesztett eszme mindig magyar jellegű volt, az ma is és az is marad... Előadásomat azzal a hő kívánsággal fejezem be, hogy a megalakuló Magyarok Világszövetsége jó munkát, jó magyar munkát végezzen a magyarság és az emberiség javára…” [7]

           

A Világkongresszus tisztelgett a Magyar Szent Korona előtt, tiszteletét tette a miniszterelnöknél és Magyarország kormányzójánál, a Kongresszus fő védnökénél. Horthy Miklós a neki címzett üdvözlésekre – többek között – ezt válaszolta:

„Őszinte örömmel üdvözlöm a magyarok II. Világkongresszusára idesereglett testvéreinket. Úgy érzem, mintha személyükben megjelent volna az ősi földön az egész világ magyarsága, amelyet mindenkor és mindenütt egyetlen hatalmas érzésbe forraszt össze a nagy magyar közösségbe tartozás törhetetlen, szent ereje. Eljöttek távoli országokból, hogy bizonyságot tegyenek annak az erőnek élő és összetartó voltáról, a magyarság jövőjébe és hivatásába vetett, megingathatatlan hitükről. Ebben a hitükben megerősödve vigyék magukkal azt a bizonyosságot, hogy a magyar faj életereje a végzet által rámért súlyos sorscsapások alatt nem tört meg, s ez a nemzet nehéz megpróbáltatások és lemondások közepette csak acélosodik, dolgozik keményen és épít egykori nagysága romjain új, boldogabb országot, s alkot új értékeket az egész emberiség javára…” [8]

            Akkor mindössze egy évtized adatott a MVSZ-nek, hogy eredeti lendületével munkálkodjon. A világégés után berendezkedő szovjet rendszer alatt az elnöki tisztben a leköszönő Perényi Zsigmondot Nagy Ferenc miniszterelnök – a FKGP és a Nemzetgyűlés elnöke – váltotta, amíg a diktatúra el nem söpörte valamennyi nemzeti szervezettel – így a Szövetséggel - együtt. A formálisan meghagyott MVSZ pártállami ellenőrzés alatt a moszkovita törekvések nemzetközi érvényesítésével, kémkedéssel, a magyar emigráció lejáratásával, baloldali csoportok támogatásával foglalkozott. Ezt a bő 40 évet nem tekinthetjük a MVSZ érdemi történetéhez tartozó fejezetnek.

           

1989-ben megkezdődik a Szövetség újjá szervezése, csupán részben visszanyúlva az eredeti alapokhoz. Célja : „…hogy tevékenységével szolgálja a magát magyarnak valló, a magyar kultúrához tartozó, a magyar sorsközösséget vállaló, a magyarságért cselekedni kész személyeket és szervezeteket, hogy a világ magyarságának érdekvédelmi szervezete legyen…” Az elnök: Csoóri Sándor, tiszteletbeli elnök: Sütő András, s az elnökség tagjai között olyan személyiségeket találunk, mint pl. Dobos László, Sára Sándor, Fekete Gyula, Püski Sándor. [9]

            A MVSZ évi több, mint .-Ft-os támogatással, két tucat fizetett alkalmazottal dolgozott és alakította át saját szervezetét; fórumokat rendezett a határon túli magyarságért, a Duna Tv autonómiájáért; állásfoglalásokat tett közzé közéleti kérdésekben; elindította a Szent László Akadémiát Pozsgay Imre vezetésével; s a Magyarok Világkönyvtára – kiadvány-sorozatot; megrendezte a Magyarok III., IV. és V. Világkongresszusát. [10] A Szövetség tevékenységére rányomta bélyegét az ellentmondásos „rendszerváltás”, ami nem engedte, hogy valóban megújult és megtisztított erkölcsi alapokon lehessen ismét építkezni, méghozzá ugyanazzal az elkötelezettséggel, amellyel egykor az alapítók indultak. Számolni kellett a permanens szervezeti átalakítás követelményével, amennyiben a háromféle alaphelyzetben élő és azon belül is nagyon sokszínű magyarság folyamatosan fölmerülő, egymással gyakran nem egyező igényeire csak ezzel lehetett válaszolni.

 

A diktatúrát felváltó, ún. „demokratikus” viszonyok még sajátosan érvényesülnek hazánkban, amikor az ezredfordulón tartott tisztújítással ismét új korszak kezdődik a MVSZ életében. Ekkor választják demokratikusan a MVSZ küldöttei a hatalom jelöltje helyett az erdélyi elnökhelyettest – Patrubány Miklós István Ádámot – az elnöki tiszt betöltésére. Erre válaszképpen, hatalmi nyomásra a szervezetet egyesek bojkottálják, Patrubány elnököt perekkel támadják, a média lejárató kampányba kezd, a világszervezet anyagi támogatását megvonják. Ő azonban – első sorban erdélyiekre támaszkodva – így is töretlenül folytatja a Szövetség munkáját: - otthont teremt a Magyarok VI., VII., VIII. Világkongresszusának; népszavazást kezdeményez a határon túlra szakított magyarok kettős állampolgárságáért; fórumot rendez a Trianoni Békediktátum felülvizsgálatáért; védnökséget vállal a Székely-Magyar Világtalálkozó rendezvénye fölött; részt vesz az Ópusztaszeri Nemzeti Park működtetésében; véleményezi a magyarságot érintő hazai és külországi eseményeket és politikai döntéseket; dolgozik a nemzetstratégiai programon; bevezeti a Honlevél-igazolványt; elindítja a Honlevél-újságot; terjeszti a Magyarságtudományi Füzeteket és a tevékenységi köréhez kapcsolódó kiadványokat.

A MVSZ  immár  „… az összmagyarság érdekvédelmi szervezete védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon… A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint. A MVSZ jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot [11]... A MVSZ legfőbb célja a magyar nemzet világméretű egységének megjelenítése, ezen belül a magyar önazonosság megőrzése és a nemzet épülése….” [12](Valamennyi kiemelés tőlem: K.E.J.)

A MVSZ feladatának tekinti a nemzetnek elkötelezett honfitársak támogatását; a bárhol a világon élő magyarok számba vételét; jogsérelmeik nyilvántartását, az üldözöttek érdekvédelmét; a kisebbségben élők önrendelkezési törekvéseinek támogatását; az anyaországi, az elcsatolt területeken és a szórványban élők kapcsolatainak erősítését; a magyarság hiteles történelmének feltárását és közreadását; a nemzet kulturális értékeinek publikálását. Ezek jegyében szervez népfőiskolai oktatást, konferenciákat, szakmai fórumokat, nemzeti megemlékezéseket, s helyet ad a Magyarok Házában a célkitűzéseivel egyező rendezvényeknek.

Az ún. „rendszerváltás” után nem sokkal csaknem valamennyi újrainduló, feltámadó nemzeti  csoportosulás – a politikai pártoktól kezdve a szervezetekig  – gyakorlatilag felszámolásra került vagy lassú sorvasztásra ítéltetett, belső bomlasztással, külső nyomásgyakorlással, anyagi ellehetetlenítéssel. Ezek sorsában osztozott a MVSZ és a legtöbbhöz hasonlóan működésképtelenné vált volna, ha Patrubány Miklós az elszánt munkatársaival, komoly áldozatok árán, nagy erőfeszítéseket nem tesz annak érdekében, hogy a Szövetség nemzeti szolgálatát tovább folytathassa. Kérdésünk: - ha minden politikai tényezőnek mindenkor szüksége van a magyarság nemzeti érdekeit elkötelezetten képviselő szervezetre, ha másért nem, akkor az alkalmi nyilatkozatai miatt, hogyan lehetséges és miről árulkodik az, hogy a magukat „nemzetinek” nevező politikai tényezők is elzárkóznak nemcsak a vele való együttműködéstől, de még a MVSZ-el folytatott dialógustól is?

A „Jövő a Szent Korona jegyében”-címmel rendezett Magyarok VIII. Világkongresszusa [13] foglalkozott az új magyar nemzetstratégia kidolgozásával, ami – többek között - meghatározza a MVSZ nemzetért vállalt szolgálatát. [14] Az összmagyarság tekintetében az emelkedő nemzetben gondolkodás legalább háromféle alapállásból – csonka-magyarországi, szétszaggatott kárpát-medencei és a nagyvilágban szétszórt - magyarságának más-más elvárásait ötvözi a közös, nemzeti akaratban. Minden honfitársunknak ugyancsak egyformán megszívlelendőek a Világszövetség örökös, tiszteletbeli elnökének, az emigrációba kényszerített erdélyi írófejedelemnek gr. szentegyedi és czegei Wass Albertnek (1908-1998) a sokat idézett, máig időszerű szavai: „Azt üzenem, hogy ébredjetek föl magyarok és legyetek újra nemzet…!” [15] Mert az üzenete azt a reménységet közvetíti számunkra, hogy az agymosással, ideológiai terrorral pusztán országlakossá, néppé taposott, ösztönösen maguknak élő, öntudatlan rabszolgává tett tömegek egyszer végre magyarként fölemelhetik a fejüket és szilárd erkölcsi alapokon, határozott történelmi tudattal és küldetéssel talpra állhatnak, mint az egykori nemes magyar nemzet méltó utódai és életerős közössége. Ennek a törekvésnek ma első és csaknem egyedüli letéteményese a példamutatóan helytálló MVSZ.

 

Segítse ebben a MVSZ-t és segítsen mindnyájunkat a magyarok Istene !

 

---------------------------------------------------------

[1] A Magyarok Világszövetségének Alapszabálya. In: A Magyarok II. Világkongresszusának tárgyalásai. A MVSZ Központi Irodájának kiadása. Bp. 1938. 121 – 130. p.

2 A MVSZ fő védnöke: őfőméltósága, vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) Magyarország kormányzója. Elnök: őnagyméltósága, báró Perényi Zsigmond. Társelnökök: vitéz leveldi Kozma Miklós ny. miniszter, dr. Ripka Ferenc ny. főpolgármester. Tiszteletbeli elnökök: Daragó József, Dezső János, dr. Ujlaky Ferenc, Dobai-Székely Andor (Franciaország), Kovách Gyula (Róma), Szilassy Károly (Bécs), Yerman Jenő (Brazília). Alelnökök: dr. Tóth László főszerkesztő, Törs Tibor főszerkesztő,  dr. Wünscher Frigyes vezérigazgató (Hangya Szövetkezet). Ügyvezető igazgató: dr. Nagy Károly. Titkár: Nagy József. Ellenőr: Javorniczky Jenő miniszteri tanácsos. Számvizsgáló Bizottság tagjai: Vaszkó Endre, Majoros István, Faragó László, Saárdi Somssich Miklós, dr. Maróth Gyula. Póttagok: Vánkos Jenő, Ravasz Illés, dr. Romhányi István, Horváth Béla, Kajtár Jenő. Uo. 133-134. p.

3 Perényi Zsigmond: Sur la Politique Minoritaire des États Successeurs. Bp. 1933.

4 A Magyarok II. Világkongresszusának… id. m. 8-9.p.

5 Uo. 11. p.

6 Uo. 13. p.

7 Uo. 64-80 p.

8 Uo. 24. p.

9 Alelnökök: Dobos László, Bagi Lajos, Fekete Gyula. Főtitkár: Bakos István. Elnökségi tagok az anyaországban: Chrudinák Alajos, Fejér Dénes, Fónay Jenő, Püski Sándor, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szijártó István. A Kárpát-medencei régióból: Bauer Győző, Csörgits József, Fodó Sándor, Hódi Sándor, Patrubány Miklós, Pozsonec Mária, Tőkés László. Nyugati régióból: Bertalan Imre (USA), v.Gorka Pál, Kardos Béla (Ausztrália), Kovács Andor (Svájc), Vargó Elemér (USA), Walter István (Kanada), Zolcsák István (Brazília).

A Pax Pannoniae Kft. igazgatója: Kun Csaba.

10 Magyarok Világszövetsége a nemzet szolgálatában. Bp. 1996.

11 Az 1848-1849. évi szabadságharc leverését követően az emigrációban, mint szabadságharcos árnyékkormány működött néhány éven keresztül.

12 A Magyarok Világszövetsége Alapszabálya. Kézirat. Bp. 2013.

13 Jövő a Szent Korona jegyében. Magyarok VIII. Világkongresszusa. A Magyar Nemzet. A nemzet új meghatározása, avagy a nemzet új, magyar meghatározása. Nemzetstratégiai konferencia 2012. aug.15-20. Bp. 2012.

14 A Magyar nemzet. A magyar nemzet új meghatározása, avagy a nemzet új, magyar meghatározása. Magyarságtudományi Füzetek. Kisenciklopédia No. 19. Bp. 2012.

15 „ Ez a mai nemzedék, ez kapott ötven évi agymosást, néppé gyúrták a nemzetet. Azt üzenem, hogy ébredjetek föl magyarok és legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté! Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem, hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.” In: A látó ember. Wass Albert portré. Interjú IV. Magyar Dokumentumfilm, 1998.

 

 


 Harmadikként Gábor Ferenc író, az MVSZ erdélyi küldötte, szólalt fel, aki ezekkel a szavakkal fogalmazta meg az MVSZ-hez fűző viszonyát:

 

Beszéde megtekinthető a világhálón elhelyezett felvétel 19.30 percétől kezdődően (Kattintás ide.)

 

A felszólalás szövege alább olvasható.

 

 

„Számomra elégtételt, örömet jelent, hogy annak a Világszövetségnek lehetek küldötte, aki kezdeményezte a magyar állampolgárság visszaadását az országtól elszakított magyar nemzetiségű emberek számára. Aki útjára indította a Magyarságtudományi Füzeteket, olyan ismereteket, kutatási eredményeket téve az emberek elé, amelyeket a magyar tudomány és történetírás tagad, vagy figyelmen kívül hagy. Végezetül bizton állíthatom, mint azt már jeleztem beszédem elején, hogy a Világszövetség nélkül kevesebbnek, szellemileg, lelkileg szegényebbnek érezném magam..”

 

Beszéde megtekinthető a világhálón elhelyezett felvétel 1:03:30 percétől kezdődően (Kattintás ide.)

A felszólalás szövege alább olvasható.

 

Gábor Ferenc

 Világszövetségi út

 

Kedves sorstársaim, ünneplő küldött társak! Ha valaki, akkor én igazán elmondhatom, hogy a Világszövetség volt az, aki elindított azon az úton, amelyen most már nincs és nem is lehet megállás, mert a közös cél az mindig adott és örökkétig ott van a szívben és egyben a szem előtt is. Idestova már tizenhét éve hol rohanunk, hol meg törtetünk a közösen választott sokszor kátyús, másszor pedig buktatókkal tele az úton. Számomra minden az 1999-es kapcsolatfelvétellel kezdődött, amikor mi köröstárkányi, Fekete-Körös völgyi magyarok, hiánypótló, az akkori időkben még egyedülálló, az 1919 évi húsvéti román atrocitások áldozatainak akartunk köztéri emlékművet állítani. Sajnos a Világszövetségen kívül, semmilyen magát magyarnak nevező, magyar intézmény, még az akkor létező Illyés Alapítvány, vagy a magát érdekvédőnek, magyar képviseleti szövetségnek nevező RMDSZ sem támogatta terveinket! Megjegyzendő: azok után sem, hogy már a román szervek jóváhagyásainak a tulajdonában voltunk! Ekkor fordultunk segítségért a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságához, akinek akkori elnöke és a Világszövetség elnökhelyettese Patrubány Miklós felkarolta kezdeményezésünket hathatós összeggel járulva hozzá az emlékmű építéséhez, ami azt jelentette, hogy a Világszövetség vállalta magára az emlékmű falának felemelési költségeit.  Pozitív hozzáállásuk jele ma is ott van márványba vésve az emlékmű falán! Hogy az emlékműépítők és a Világszövetség kapcsolata az elmúlt években sem szakadt meg, bizonyítja többek között a nagypénteki koszorúzásokkor történő találkozások, amikor is a helyiek és más meghívottak mellett, a Világszövetség képviselői is leróják kegyeletüket a köröstárkányi hősök és mártírok emlékműve előtt.

 

Néhány szóban kiemelném a Világszövetség által támogatott emlékmű fontosságát:

  • első köztérre épülő emlékmű volt Erdélyben, amely a román atrocitások magyar áldozatainak állít emléket!

  • egy olyan „román tengerben” leledző szórványtelepülésre épült, ahol nagyon is valós a beolvadás veszélye.

  • összekötő kapocs múlt és jelen között és olyan történelmi eseménynek állít emléket amiről a magyar és román történetírás is eleddig elhallgatott!

  • átadásától a falu központjában mindig a nemzeti színű szalagot lobogtathat a szél!

(A fentiekből kiviláglik a Világszövetségi támogatás jelentősége, illetve érthetetlen azon intézmények viselkedése akik nem elzárkóztak az emlékmű támogatásától.)

 

Egy másik lényeges közvetett hozadéka az akkori Világszövetségi támogatásnak, hogy az emlékműépítés kapcsán olyan információk, adatok kerültek felszínre, melyek a továbbiakban ötletet adtak a köröstárkányi, illetve később a többi Fekete-Körös völgyi magyarirtások feldolgozásához, illetve könyvbeni megjelenítéséhez. Az emlékműépítést szinte értelemszerűen követte a történések leírás, hiszen az emlékműre feltűntetett nevek, egy-egy emberi sorsot, életet takarnak.

 

A köröstárkányi emlékmű úttörő jellegével utat nyitott más magyarellenes atrocitások helyszínére épülő emlékművek építéséhez, példát adva meg nem alkuvásból és ragaszkodásból a történelmi igazságossághoz. Megismertette a világgal Köröstárkány nevét, azét a közösségét mely az első világháborút követően kivételesen és egyedülállóan fogott fegyvert a Székely Hadosztály oldalán a román bevonulás ellen, védve akkori hazáját, közösségét!

 

A megismertetés, megismerés kapcsán került sor az első Tárkányok találkozójára, melyet a Világszövetség kezdeményezett és ajándékozott meg vándorzászlóval, mely minden évben más, más helyszínen hirdeti a magyarság határokon átívelő egymáshoz tartozását.

 

Egy másik Világszövetségi kezdeményezés volt a Fekete-Körös völgyi mártír települések Kossuth lobogóval való megajándékozása. A Világszövetség Kossuth zászlói ma is ott vannak a Fekete-Körös völgyi magyar-református templomokban.

 

Mindenképpen meg említeni, ami egy ugyancsak nagy fontosságú és horderejű Világszövetségi tett volt, hogy megismertette egymással és összehozta a Fekete-Körös völgyi mártír településeket, az Őrségi (Pinka völgyi) hűséges falvakat, akik a Trianoni diktátum után verekedték vissza magukat Magyarországhoz. A kapcsolatfelvételen és kölcsönös látogatásokon túl már történelmi vetélkedőn is rész vehettek a két tájegység fiataljai. A vetélkedő témáit a Magyarságtudományi Füzetek szolgáltatták. Az „intézményesített” kapcsolatokon túl sokat számítanak az egyéni és most már családi ismeretségek is. Eleddig egymás létezéséről sem tudó települések, emberek találkozhattak, ismerkedhettek meg egymással. Ez ugyanúgy érvényes a Tárkányok mint a Fekete-Körös és Pinka-völgyi találkozásokra is.

 

Az emberi, személyes tényezőknél maradva, a Világszövetség mint a világ magyarságáért munkálkodó legnagyobb magyar civilszervezet, mint már az elején kiemeltem számomra követendő példát adott, célt mutatott. Annak idején, amikor a Világszövetségtől megvonták az állami támogatást, sokan azt hitték itt a vég, de mint már annyiszor bebizonyosodott a sokak által előre látott vég egy új kezdetet jelentett, olyan emberekkel és vezetéssel, akik szinte semmi pénzzel, de annál nagyobb szívvel, lelkesedéssel minden fajta anyagi juttatás nélkül munkálkodnak önként vállalt feladatuk véghezvitelének érdekébe. A szívósság, eltökéltség a nemzet érdekében mindig meghozta és meghozza eredményét. Számomra elégtételt, örömet jelent, hogy annak a Világszövetségnek lehetek küldötte, aki kezdeményezte a magyar állampolgárság visszaadását az országtól elszakított magyar nemzetiségű emberek számára. Aki útjára indította a Magyarságtudományi Füzeteket, olyan ismereteket, kutatási eredményeket téve az emberek elé, amelyeket a magyar tudomány és történetírás tagad, vagy figyelmen kívül hagy. Végezetül bizton állíthatom, mint azt már jeleztem beszédem elején, hogy a Világszövetség nélkül kevesebbnek, szellemileg, lelkileg szegényebbnek érezném magam.

 

Tisztelt ELNÖK Úr, Elnökség, Küldött-társaim! Köszönöm, hogy itt lehettem, itt lehetek.

További részletek: →

                                                                                                                   

MVSZ Sajtószolgálat

8851/151213

Készült; Bálint Miklós Bendegúz ajánlata nyomán

Megjelent: 713 alkalommal

Hozzászólások  

 
leszerelt
#2 Egyetértek Ferenccel, és még...leszerelt 2015-12-20 04:13
Idézet - Jéga Szabó Ferenc:
Innen már nincs "hátra". Innen csak "előre " van! De nem ám úgy, hogy: "előre magyarok!", hanem úgy, hogy: "utánam magyarok!"
Azaz: mindenkinek tenni kell - nem gondolkodgatni, nem elménckedni,: hogy kéne', hogy lenne jó ? Nem! Mindenkinek - bármilyen kicsinek érzi magát - azt az apró dolgot, mit Ő úgy érez, hogy a cél érdekében - a magyar megmaradás érdekében - meg tud tenni (bármily apró, nevetségesnek tűnő dolog is az) azt meg kell tennie. Az, hogy az apró, nevetségesen csekély dolog-é: azt majd az idő dönti el - meg az Öregisten! A mi dolgunk: tenni. Egy cseppet is! "Cseppekből áll a tenger, s mikor megkérdik a cseppet: mi a tenger?, ki a tenger? a csepp joggal mondja: ÉN VAGYOK !



magyarmegmaradasert.hu/.../...

magyarmegmaradasert.hu/.../...

magyarmegmaradasert.hu/.../... #3 hozzászólás

magyarmegmaradasert.hu/.../..., Ha "zaklatásnak tekintik"
Idézet
 
 
Jéga Szabó Ferenc
#1 Szeged, Csuka u.8Jéga Szabó Ferenc 2015-12-19 20:43
Innen már nincs "hátra". Innen csak "előre " van! De nem ám úgy, hogy: "előre magyarok!", hanem úgy, hogy: "utánam magyarok!"
Azaz: mindenkinek tenni kell - nem gondolkodgatni, nem elménckedni,: hogy kéne', hogy lenne jó ? Nem! Mindenkinek - bármilyen kicsinek érzi magát - azt az apró dolgot, mit Ő úgy érez, hogy a cél érdekében - a magyar megmaradás érdekében - meg tud tenni (bármily apró, nevetségesnek tűnő dolog is az) azt meg kell tennie. Az, hogy az apró, nevetségesen csekély dolog-é: azt majd az idő dönti el - meg az Öregisten! A mi dolgunk: tenni. Egy cseppet is! "Cseppekből áll a tenger, s mikor megkérdik a cseppet: mi a tenger?, ki a tenger? a csepp joggal mondja: ÉN VAGYOK !
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 214 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 40
This Week: 40
Last Week: 5187
This Month: 7800
Last Month: 26140
Total: 1675324

Belépés