Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Sep25

2009. Június 02., Kedd 10:37

Szilánkok

Írta:  B. KÁNTOR JÁNOS
Értékelés:
(2 szavazat)
Nem volt ez mindig így, volt idő, amikor még tisztán hallottuk a hívószavát. Nem szórtuk rá az anyagba süllyedésünk szennyes hordalékait, az aranytól roskadozó Atlantisz, Bábel tornyait. Akkor még létezett egyenes szó, erény, megértettük az apostolok szavát, volt fülünk az Igére, s volt nyelvünk az Igazságra.   

  Egy nyelven  >2009-06-02<

Hamvaiból éled a remény,
Fenségesen kél a fény a világ kereszttengelyén.
Nagy tűzszemével hitvesére tekint,
Felszárítja az éj szülte harmatkönnyeit.
Nem zúdul, nem rohan, újbegyen lépeget.
Sugaraival cirógatja meg, az agyagkosárban szendergő gyermeket.
Nyomában sarjad ezer virág,
Kismadár cingár szavára rezdül a világ.
Minden mozdul, a csend Igét, a vágy párját talál,
S setét szégyenével oson tova a halál.    

Pünkösd tájékán egy nyelvet beszél a világ, a Szentmag hullámaival együtt zengi a megújulás, az újjászületés dalát.
Csak az emberi szív nem érzékeli ezt a mindent átjáró, égi zenét, az Isten üzenetét.

Nem volt ez mindig így, volt idő, amikor még tisztán hallottuk a hívószavát. Nem szórtuk rá az anyagba süllyedésünk szennyes hordalékait, az aranytól roskadozó Atlantisz, Bábel tornyait.
Akkor még létezett egyenes szó, erény, megértettük az apostolok szavát, volt fülünk az Igére, s volt nyelvünk az Igazságra.

Igen, már korábban is sejtettük, csupa jel a világ, jelet hordoz a pünkösdi király, a „májusfa” (világtengely) körül lejtett tánc, az „átkeresztelt” „Kereszt Ünnepe” elnevezés, a Szentlélek, a Szentmag lángjainak, sugarainak megjelenése, megtestesülése.
Nemkülönben Jézus élete, a példabeszédek, a bábeli nyelvzavar, s az Ige „megérkezésekor” tapasztalható egy nyelven értés képessége.
Lesz feltámadás, lesz megértés, csak ki kell várnunk azt az „ötven napot”.

Áldott újjászületést magyarok!   

Trianon…  >200-06-05<


 Mi lehet az, ami leginkább képes megtörni egy nemzetlelket?
A hosszú ideig tartó elnyomás, a rabság valóban maradandó, génekig ható károsodást okoz, de össze sem hasonlítható a kozmikus magány, a széthullás, netalán, a szétdaraboltatás lelket nyomorító traumájával.

 
„Sűrű kötésű szőnyeg az élet, melyben ezernyi idegpálya kering, s istenparány rezdülései hímezik rá az Életfa cifra ékeit.”
 
Egy, élő, organikusrendszer a világ, melynek csak vékonyka héja a sejtekből, szövetekből összeálló emberiség, az úgynevezett „Nagy Ember”.
Nos, ebbe a finomszövetű, isteni rendbe – mély sebeket ejtvén - vágjuk bele időnként a kapzsiság, a hataloméhség otromba késeit.
 
Ilyen seb ezen a csodálatos testen Trianon, vagy a manapság agyonerőltetett globalizáció, ami az egység játszi képzetével a megoldás látszatát kelti, holott, valójában a birtoklást, a felhalmozást szolgálva éri el a természetellenes szétszóródásnak, a védekezőképesség hiányának, az elmúlásnak gyászos állapotát.
 
Amennyiben az „isteni akarat” szerint funkcionálnak a sejtek, egészséges a szervezet, beindul az öngyógyítás folyamata, ellenben, fájó kelevénnyé, burjánzó szervezetlenséggé válnak a mesterséges érdek-szövet-ségek diktatórikus igája alatt.
 
Mondanom sem kell; sajnos, ez utóbbi megállapítás jellemző a mai viszonyainkra. Újra a mammon rajzasztalán születnek országhatárok, majd az egyre nagyobb birodalmak. Kisstílű - titkolt bűntudatuk terhe alatt -, meghasonlott államok rettegnek az igazságtól, s körömszakadtáig ragaszkodnak a szolgabéren szerzett koncaikhoz.
Örökérvényű törvényként tekintenek zsarnoki diktátumokra, hazug ideológiákból, kitalált történelemből fonnak védvárat köréjük, s ocsmányságok fröcskölésével leplezik lelkiismeret furdalásukat.
 
(Pedig, jobb, ha – vélt, vagy valós, múltbéli sérelmeiken felülemelkedve - tudják; nem véletlenül vagyunk, és nem véletlenül itt vagyunk. Több más között, ezért születhettek új népek, s ennek okán nem véreztették ki egymást a környező „rokon” törzsek, nemzetek.)
 
De lóghatnának nyakunkon csonkoló, csalfa mércével mérő, korrupt hatalmak, beteges, gyűlölettorzó babszem-Jan-kók, mindez fabatkát sem érne, ha legalább a mag működne, és sugaraival éltetné a sejtet.
 
A hazug prókátoraink kezéből kivennénk az ostort, ledobnánk a ránk erőltetett „bűnös nép” köpönyegét, minden körülmények között kimondanánk az igazságot, s az arcpirító ki/megtagadás helyett befogadnánk testvéreinket.
 
Amennyiben, erre képesek leszünk, leomlanak körülöttünk tornyosuló, hamis bálványok, és lassan begyógyulnak fájó sebeink.

Magvarázs  >200-06-16<
 
Sűrű kötésű szőnyeg az élet,
Melyben ezernyi idegpálya kering.
Istenparány rezdülései hímezik rá
A régmúlt cifraékeit
 
Leírható-e a mag csodája,
Szunnyadó álma, a bölcső hasadása,
Az gyümölcs íze, a virágnak-virága?
Ezért van szükség zenére, táncra, és varázsra.
 
Túlról száll a Fénymadár,
Begyrében hozza a magot.
Szárnyain a Hold, a Nap,
Körötte búgó csillagok.
 
Őstőből Életfa zsendül,
Székéből száz folyó ered.
Gyönyörében a világ köldöke
Meg-megremeg, meg-megremeg.

 


Fényszülés  >2009-06-18<

Eleve volt az Ige, s az Ige Eleve vala
Itt-ben az ott, az okba révült az okozott
S a titkok ágyékában apró mag álmodott
Fényről, fáról, virágról, egy kerek világról
Annak közepéről, izzó, kis parányról
 
A szőttes résein átbuggyan a vágy
S megbillen tengelyén a csalfa délibáb
A lét vékony fonalán öreg isten tipeg
A csend neszeit csak lassan érti meg
 
Rebben a szikra, lobban az indulat
Egyed születik az Egy subája alatt
Megkondul a vén idő; beteljesül megint
A kör-osztása, a köröszt törvénye szerint
 
Hasztalan szorítják szívós aggkarok
Zsenge szózat hallik; Igen,… Én vagyok!
Megtöretett a bölcső, széthasadt a héj
Újrakél a fény a világ kereszttengelyén
 
Az Ébredő szeme tükrébe tekint
Fodrot vet, táncot jár, pajkosan rákacsint
Cifra karikással hajtja, űzi a bősz szelet
Vidám kacagása gurul a mélységek felett
 
Pengő szavától olvad a fagy, rian a magány
S a nagy zsombolásra felriad Em, a hableány
Emelkedik, nő szüntelen a csodás halom
Nyomában űr, s öngödrébe horpadva Om
 
Aranyvessző aranyága hull az ezüstágyra
Megnyílik, kitárul a Virágnak-virága
Buja vágyakra kék sátrat borít az Ég
S meglódul hármas tengelyén a Nagy Kerék
 
Bugyros a kosár, csordult az edény
A bűn kéjes ágyában ébred az erény
Egyből lett számtalan csoda
S a világot átszövi az Életfa ezer ága-boga

Lidérctánc  >2009-07-02<
 
Űrszemetet kavar a szél
A rosszízű hajnalok köpenyén
Éteri zörejre eszmél a nagyvilág
Szennyes tükrökben keresi önmagát
 
Minden ha, minden némileg
Az Egy szavát senki sem érti meg
A silány szónokol, az igaz meg dadog
Hímes köntösbe bújnak szajhák és papok
 
Nappal a vám, éjjel a betyár
A koldus sem kér, elveszi, ami jár
Botorkál a törvény, az arany az arány
Az összes egyre megy, harsog a parány
 
Fényvesztők serege nyüzsög
Eltagad, átír reményt és üstököst
Könnyű lett a szó, híggá mált a könny
Tombol az üresség, a mába vart közöny
 
Mindent sár és nyálkás köd takar
Foszlik a való, korhad, ami magyar
Elszunnyadt a fény, s a setétben matat
A lelkek heroinja, a sompolygó bűntudat

Virrasztás  >2009-07-13<
 
Túl a mély vizeken, a vágyak peremén
Apám kopott székében üldögélek én
Egyedül vagyok, az Egy van énvelem
Lelkemben a most, s zamatát ízlelgetem
Körülöttem búsong, révül a nagyvilág
A van, még odaát gombolyítja fonalát
Kántál a csend, a mozdulat piheg
A magány ölében szunnyad a rengeteg
 
De a mélységben rezdül valami megint
Kíváncsi apróság félszegen feltekint
A szürke derengés, akár a nagy kalap
Némán megbillen egy pillanat alatt
Alóla kél, mint hatalmas sült kenyér
Az éj harmatkönnyeit csókoló égi fény
Isten szava átbuggyan az ál-om résein
„Ébresztő, jó reggelt teremtményeim”
 
Reggel van, szép, fényes nap hasadt
A cigi még izzik, s a kávé is forró maradt
Jól vala, itt van újfent velünk
A világ kovásza, lángszemű Istenünk
Szerelme ránk ragyog, féltően körbefon…
De mi lehet az ott, a fonnyadó kaktuszon
Nem tarka lepke, nem csaló délibáb
Új jövevény ő, egy takaros kis virág
 
Életet rejt a forma, a félrelökött edény
Megtöretett hamvaiból támad a remény
Végtelenbe búvó körtánc az életünk
A tengely áll, mi elhullunk, s ébredünk
Hasad a mag, szakad burok és kosár
Pihe tollait éjbe mártja a Fénymadár
Megfeszül, fölröppen az isteni követ
S máglyája beragyog minden kemény szívet
 
De hasztalan az égi jel, hiába zengő harsona
Súlyos palástként borul ránk a földi lakoma
A kapzsiság tömegvonzása földbe nyom
S görbe tükréből vigyorog ránk a hatalom
Ó uram, ha már így is kell, úgy is muszáj,
Hát szakadjon most, darabjaira a világ
Dőljön minden büszke, Istent kísértő torony
S fakadjon egy szebb virág a füstölgő romokon
 IZSA  >2009-08-15<
 
Alig pislákol már némi gyertyaláng
Sűrű sötétbe szakadt a nagyvilág
Maga az ördög oson a kertek alatt
Műfénnyel hinti meg az álmokat
Zsolozsmát mormol, lelkeket kerít
Az éterben szórja üveggyöngyeit
Hiába égi jel, hiába fényes harsona
Hasztalan veri dobjait a táltosok hada
Könnyűvé vált a szó, lármává a dal
A pénz a törvény, s rendből lett zűrzavar
Kemény szívekből komor tekintetek
Üvöltik, nyüszítik; Énrám figyeljetek
Mindenki tolong, zsebekben kutat
Koszos fillérek borítják el a közkutat
Feslett lelkekben hervad a fényvirág
Már a gyökerénél matat a kapzsiság
Dadog a forrás, sír a szent berek
A még értő fülekbe is ólmot öntenek
Csak folyadék a vér, szép, aki más
Bénult nyelvekkel ordítják Barabást
 
Isten halk sóhaját senki sem hallja meg
S agyagtornyaiba süllyed a kritikustömeg
Az ige nem jut át a vastag falakon
S tűzzel égettetik meg a nagy Babilon
Ledobja hímes köntösét a tíz király
Pőreségük remeg, lelkükben borzadály
Leomlott, leomlott az égig érő torony
Kalmárok zokognak a füstölgő romokon
Királyt király, uralkodót uralkodó követ
Fejvesztve keresik az eltűnt sarokkövet
Tömör falakat emelnek a tengerek szívén
Nincs rés, hol bejutna csekélyke tisztafény
Hasztalan a hűs acél, súlyos csiszolt kövek
Kötésük csalfaság, csak szalma és törek
De nincs megállás, nekik minden kellene
Szívük mélyében székel a nehézségszelleme
Lényük üres edény, kietlen pusztaság
Az embert béklyózza a birtoklási vágy
Még sincs tőlük nagyobb, igazabb felkent
S őrült pókerpartira hívják ki az Istent
 
Körbeér a vén idő, beteljesült megint
A kör osztása, a köröszt törvénye szerint
Zúdul az égi kő, a világ megremeg
Porrá lesz minden, mit ember építhetett
Nincs többé mohóság, minden egy, és kerek
Új dimenziókat szülnek fényes erőterek
Tengelyek tövében, a világok közepén
A megtöretett Mag fénye csodaszép hófehér
Új törvény, új rend érkezett vele
A fényesen tündöklő Teremtő szeme
A világnak igaza, a virágnak virága
A káprázat vége, a valóság kovásza
Templomainkból kiűzte a kufársereget
Megbolydult lelkekből ördögöt kergetett
Lénye mindent, és mindenkit beragyog
Előtte nincs kivétel, kicsit és nagyot
Tizenkét házban tizenkét tüze ég
Tizenkét pohárban osztotta fel az Ég
Mindahányunkban elültette a Szentmagot
Szemünkre csókot hintett, mielőtt itt hagyott

 Ka Dingir Ra
És újranyílik az Istenek Kapuja…
>2010-12-22<
 
Mond, mivé lettél te fényes Babilon?
Lét porában csúszó, vonagló fájdalom.
Nyíló virág, isteni kapu valál,
S hamvaidban matat a fekete halál.
 
Fénylő, égi jel a világ köldökén,
Ősmagból sarjadó, igéző költemény.
Lobogó üstökös, ki jelet mutat,
A hely, ahol összefutnak a fényutak.
 
Fényből szőtt remény, emelkedő halom.
Gyümölcsöd ízére támadt a hatalom.
Ízed, véred, neki minden kellene.
Falakat emel a birtokvágy szelleme.
 
Kapzsi szemei kutatnak szerteszét,
Béklyókkal zúzza szét a Világok Szívét.
Mit arány és erény, reá se hederít,
Szent körökbe mártja otromba késeit.
 
Arany és torony egymásról álmodik,
Versenyben az élen, nem lehetsz második.
Avas a mi, az énnek mindened kevés,
Vérengző szörnnyé tesz a nagy tülekedés.
 
És nincs megállás, falj, üríts, gyarapodj,
Szűzi földeket lelj, oda szórd a magod.
Csak vess, arass, és merj álmodni nagyot,
Az aranyistenek már várják a kamatot.
 
De hová lett a tündérlány, a fényszövő?
Nem más ő, mint a Vizek Szívét szennyező,
Dölyfével gőgösen mennyekre törő,
Tízszarvú trónuson ülő, parázna nő.
 
Egy asszonyt látok ülni fenevadon,
Homlokán izzik a nagy titok, Babilon.
Királysága támadt a tíz hatalmason,
Fejére koronát nem csillag, kincse fon.
 
Mond, mivé váltál te fényes Babilon,
Huszonhét mil felé emelkedő torony?
Mázsás terhed nyom, itt ül a vállamon,
A káosz bábelje lettél ősi Babilon.
 
Szózatot hallék, jelekkel az Égen,
Fuss el belőle én kiválasztott népem!
Mert rettenetes, rémségeset teszek,
Haragomra rendülnek meg a szigetek.
 
Reám lőtt nyilait visszahullatom,
Sikolya visszhangzik az ősi falakon.
Tűzvészre vizet, vízre tüzet teszek,
Nem kötök szerződést többé tivéletek.
 
Bús angyal száll az Egeknek közepén,
Pusztulást hordozó, légies tünemény.
Tűzzel méretik meg a büszke torony,
Nem marad utána más, mint felszálló korom.
 
És jő a másik, suhannak szárnyai,
Egy napon esnek rá súlyos csapásai.
Páros lovagok, háborús fellegek,
Búgják és dalolják, elveszett, elveszett.
 
Távolban állván nézik a nemzetek,
Az egy órában teljesülő végítéletet.
Romhalmán sírnak a föld kalmárjai,
S fent is könnyeit hullatá valaki.
 
Dadog a tíz király: Ennyi hát a lét?
S rettegésre cseréli hímes köpenyét.
De királyt király, apát fiú követ,
Újra rakják az eldobott sarokkövet.
 
Huszonhét milre emelkedő torony,
Mivé lettél megint, fenséges Babilon?
Világ szégyene, kufárok barátja,
Csúszómászók hágta haszonnak szajhája.
 
Majd jön, mert jönnie kell, a harmadik,
S a bűnös jel viselőire is ítélet mondatik.
Égbe, földbe, vízbe törve egy napon,
Örökre eltűnik az égig érő torony.
 
Békéről dalol a csalfa énekes,
De száraz a forrás, és az edény is üres.
Ínség és dögvész, pusztít a vén kaszás,
Nincs ki áldást osszon, nincsen feloldozás.
 
Dúl az erőszak, egyre szorul a kör,
Fiú az apjára, király királyra tör.
Délen zsong, forrong, de nyitja fenn vagyon,
Veszedelem támad a fagyos északon.
 
Zúg az égi kő, a világ megremeg,
Öngödrükbe dőlnek a bűnbánó istenek.
Elül a szenvedés, elszáll minden harag,
S a holnap ágyában pihen a megtöretett mag.

http://magvallas.hu/magonc/node/39

 

Megjelent: 1473 alkalommal Utoljára frissítve: 2011. Augusztus 14., Vasárnap 09:55

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 246 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 430
This Week: 430
Last Week: 5485
This Month: 19262
Last Month: 20419
Total: 1611118

Belépés