Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2018Dec11

2009. Június 27., Szombat 11:06

A ragadozók alkonya

Írta:  B. KÁNTOR JÁNOS
Értékelés:
(3 szavazat)
„Nem látja a fától az erdőt”, mondogatjuk a lét különféle bugyraiba gabalyodott személyekre.     Nos, így járt az ember, s így járt az egész emberiség is. Beleszédültünk az Én-be, belesüllyedtünk az anyagba.   

Elhittük, hogy a teremtés koronája, a világ csúcsragadozói vagyunk.
A vágyaink oltására teremtetett minden csúszó-, mászó állat, fű, fa virág. Nincs más dolgunk, mint gyarapodni, szaporodni, és uralkodni mindenekfelett.
 
Csakhogy, akár egy kisiskolás is számot vethet a föld véges voltával, a rendelkezésre álló fosszilis energiahordozók mennyiségével, a még feltáratlan források egyre zsugorodó halmazával, az előállított élelmiszer elsilányulásával, és az exponenciálisan gyarapodó létszámunkkal, kielégíthetetlen „étvágyunkkal”.
 
Az egyenlőségjel után kiábrándító végeredmény áll; a földi erőforrásokra, a folytonos növekedésre épülő civilizáció vége.
 
Egyfelől, a felhasználható energiahordozók radikális csökkenése, hihetetlen mérvű áremelkedése, egész iparágak, majd a közösségi ellátórendszerek bénulását, teljes leállását okozza.
Másfelől az átlaghőmérséklet emelkedése, a jégmezők olvadása, a Golf-áramlat lassulása, Európa lehűlése totálisan megváltoztatja az életterünket. Fajok garmadája pusztul el, összeomlik az Amazonas élővilága, tovább szűkül az élelmezésre hasznosítható tápanyag mennyisége, minősége, felborul a jelenlegi ökoszisztéma.
 
Két csapás ér „egyazon órában”, még lélegzetvételnyi idő sem adatik, nemhogy lassú átmenet az újabb energiahordozók feltalálására, a megújuló energiaforrások tömeges elterjesztésére.
 
Tehát, államok, szigetek tűnnek el, megindul a harc a maradék „üzemanyagért”, a vízért, az élelemért. Éhínség, járványok, néptömegek rablóhadjárata következtében, az emberiség létszámának drasztikus csökkenése várható.
 
Vajon –ennek tudatában-, mit mondanak, tesznek a megválasztatott vezetőink, politikusaink?
 
Természetesen, az őket hatalomra segítő gazdáik, a nemzetközi pénzuralmi rendszer, urainak, a profitnak érdekében tovább építik az emberi kapzsiság „égig érő tornyait”.
 
Szakadatlanul folyik az újabbnál újabb szükségletek, a birtoklási vágy mesterséges gerjesztése, az ördögzsolozsmája, a reklámszlogenek folyamatos skandálása, a rablógazdálkodás, a környezetünk, a testvérfajok mérgezése.
 
Mi lehet a megoldás?
A „vissza a természetbe”, vagy az önellátásra berendezkedett kommunák programjai meglehetősen utópisztikusnak, megvalósíthatatlannak tűnnek. A mai trendek, a globalizáció, a gerinctelen, arcnélküli emberiség, a média csengettyűszavára nyáladzó tömegek nem adnak lehetőséget egy hatékony védekezési stratégia kivitelezésére.
Nincs kiszállás a mókuskerékből.
Az „emberi kéz érintését nélkülöző” szikla már elindult, s féktelen sebességgel zúdul célja, a harácsolás, a gátlástalanság Bábeljei felé.
 
Hol rontottuk el?
Az „arany” ragyogása elvakította isteni szemünket, s belesüllyedtünk „szalma és agyagtestünkbe”.
Elfeledtük, hogy egy élő organikus rendszer, a világegyetem részei vagyunk, amely, mint szuperintelligencia (az érthetőség kedvéért; önszabályzó rendszer), védekezik a felhalmozás, a burjánzás, a pusztítás ellenében.
 
Elhittük eredendő bűnösségünket, elfogadtuk a „megváltást” ígérő, kijelölt prókátorok vezetését, s önként öltöttük magunkra a vezeklés szöges nyakövét.
 
A lappangó bűn(ös)tudatunk pedig nem volt képes felismerni a meg-vezetés tényét, annak irányát.
 
Otromba késeinket mélyítettük az élet, az isteni rend finom szöveteibe, sejtjeibe, világuralomra törő birodalmakat, „parázna” városokat emeltünk a Szentmag fölé.
Nem védtük meg összetartozásunk jelképeit, megtagadtuk test-véreinket, s határtalan önzésünkben évezredes kötéseket szaggattunk fel.
 
Hamis prófétákat majmoltunk, lemondtunk emberré válásunkról, s kiszolgáltatottá váltunk.
Széth-nek áldoztunk, és szétszórattunk. *
Megbénítva ezzel a család, a nemzet, a társadalom, az emberiség védekezőképességét, az egész immunrendszerét.
 
Az Én mohóságának oltárán lassan kivéreztetett a Mi. Megszűnt a közösségi kontrol, megszakadt a kapcsolat a magasabb rendű kollektív tudattal, s belezuhantunk a lelki egyedüllét kozmikus magányába.
Immár, a megmérettetés is értelmét vesztette.
 
De, mindezek ellenére nem az általános apátia a követendő, tettekre van szükség. Soha sincs 24. óra, soha sem késő. Ebben a finomszálakkal szőtt világunkban egy apró rebbenés sem halhat el nyomtalanul.
 
Az élet minden területén, minden érdek mentén közösségeket kell építenünk. Még felfedezhetjük egymás szemében a fénylényt, még kicsírázhat a Szentmag, még felderenghet az elveszett tudás.
 
S egy új szövetség megkötésével előröl kell kezdenünk mindent.
Sajnos nagyon előröl…
 
* Széth egyiptomi istenség, Ízisz, Ozirisz, Hórusz alkotta hármasság ellenfele. Bizonyos értelemben az élet, a strukturáltság, a szervezettség ellentéte.

 

Megjelent: 1680 alkalommal Utoljára frissítve: 2011. Augusztus 07., Vasárnap 11:16

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 221 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.6%Serbia 1.2%
Romania 5.2%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.8%Australia 0.4%
Sweden 2.6%Netherlands 0.3%
Germany 2.3%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.1%
Slovakia 2%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 499
This Week: 1178
Last Week: 4369
This Month: 6898
Last Month: 18416
Total: 1972137

Belépés