20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 március 11, péntek

Hová lettél Magyarok Istene?

Szerző: B. Kántor János

2011- 03-17
A szkíták, hunok, magyarok és egyéb íjfeszítő pusztai népek szállásterületein több formában, grafikai szimbólumként, rovásírásos hieroglifaként, vagy ligatúraként fel-felbukkan egy titokzatos, „magas kőként” definiált jelkép.

(A bemutatott szimbólumokat először a magvallás megfeleltetései alapján értelmezzük, majd zárójelben jelölve tesszük hozzá a szakemberek megfejtéseit.)  

Magyargyerőmonostori rajz. A Mag ereje megtermékenyíti a kettőstermészetűvé váló, szétnyíló, emelkedő Anyagot. (Égig érő fát tartó hegy, égbevezető lépcsők, esetleg piramis.)

 

A szabír hunok koronáján található motívum: Gyakorlatilag megfelel az előzőnek, csak itt egyértelmű a Szentmagra, a piramisok záró (ben-ben) kövére való utalás. („Magas kő” ábrázolás, piramis jelkép.)

 

 

Hun szíjvég: A kettéváló Anyag és a közte elhelyezkedő mag alkotta hármas halomból (az ősi nászból) nyíló világfa, a Tennel (hossztengely), a Bállal (oldaltengely), és a Szentmaggal. (Általában a világfa hármas halommal az elfogadott meghatározás, de vannak, akik emberalakot is látni vélnek benne.)

 

Hettita emlék: A kettős természetű Anyagot állatmotívumok jelenítik meg, míg a több kis halomból összeálló, osztódó, „anyagi” Magon, hegyen álló Ten, és a kettős Báltengely, valamint a csúcsban elhelyezkedő, sugárzó Szentmag egyértelműen felismerhető. (Az eget tartó fa.)


Eme hettita kép érdekessége, hogy leginkább magán hordja a történelem előtti időkből eredő magvallás alapvető hittételeit. A középen lévő oszlop, törzs az ősanyagot megosztó Törvény, a Ten-gely, melynek csúcsában kapott helyet a világok szívében ülő Szentmag, az Ige, aminek teremtő sugarait, az Íz-t hullámok és sugárnyalábok szemléltetik. A Ten-gely alsó része egy dombon, hegyen, az anyagi világon nyugszik. Az anyagi világ, az Anya összetételét, a megnyíló ősanyagot és a megtermékenyítő Magot – a létrejövő formák sokaságának megfelelően -, a hegy „gyomrában” elhelyezett hármas halmok sorozata jelképezi. A Ten-ből nyíló, az anyagnak teret biztosító Bál tengelyeket az alsó és felső hajtások, az ágak szimbolizálják. A lábbal az anyagi világon álló, fejükkel a Szentmag felé törekvő, két állatfigura pedig a létező halandók feladatát, az égi és földi Mag összekötésének megvalósítását, értelmes, teremtő lénnyé válást jelenti.

De minden további nélkül felfedezhetőek a magvallás létsíkjai is, felül a Szentmag, középen az AnnA, míg a dombban az Anyag birodalma található.

Ennek az archaikus emlékképnek inspirációi a gyökereivel az alvilágba, koronájával az égbe nyúló életfa, világfa-kultuszok, a különböző életfát rágó állatok motívumai, és innen erednek az oldalaikon állatokkal ábrázolt Inana, Artemisz, vagy Dianna istennők képei. Nem kevésbé ide sorolandó az állati sorból emberré való felemelkedésünk emléke, a paradicsomi gyümölcs elfogyasztásának bibliai története is, a tudás fájának Ízes gyümölcsére vágyódó két emberalak ábrázolása.
Nem utolsó sorban ennek az ősi tannak geometriai megjelenítése a négyzetes alaplapjukon összeillesztett gúlák, vagyis a piramisok. (Lásd, A magvallás titkai VII/3)
És íme annak a bizonyos „Magas kőnek” rovásírásos módozatai:

 

 

Egy szkíta edényen lévő „magas jó kő” értelmű ligatúrax

 

 

 

Karcagon talált, kun karika „magas égi kő” jele

 



Magas égi kő, magas jó kő, vajon mit akarnak üzenni ezzel az őseink?

Tudnunk kell, hogy a jó és az égi jelzők egyértelműen isteni jelentést hordoztak. Tehát egy magasban lévő, vagyis égi kőről van szó, amit istenként, de legalább istenségként, netalán Isten egyik természeteként tiszteltek.

Az ábrázolások lépcsőzetessége a piramis, vagy az életfa-hegy, domb megjelenítéseihez hasonlatosak, de legmeglepőbb a szabír hun koronán található szimbólum.

Hiszen nem mással állunk szemben, mint az „Ahet” hieroglifából származtatott „hármas heggyel”, a mi hármas halmunkkal. (Lásd, A magvallás titkai VII/2)

Amely szimbólumnál a megnyíló, kettőssé váló ősanyag közé a Szentmag földi tükröződése, a Nap „hatol be”, helyesebben sugaraival termékenyíti meg azt.
 

 

 

 

A Látóhatár hegyei hieroglifa az Ankh-al:

 

 

 

Hármas halom kettős keresztel:

Hogy ez már mégiscsak sok, túlságosan erőltetett párhuzam?

Amennyiben a hettita, vagy a szabír hun motívum „Magas köve” a piramisra, a csúcsában lévő ben-ben kőre, avagy az Igére, annak sugárzására, az Ízre utal, nagyon is kézenfekvő és logikus következtetés.

Persze akad itt még más érdekesség is, a közszájon keringő, kétes eredetű „ősi” vallási szövegek között előfordul egy-két figyelemreméltó, hiteles lelet is. Példának okáért ilyen a már említett karcagi hun karikán olvasható ima, ami Varga Géza írástörténész fordításában a következőképpen hangzik:
 

„Szár (Uram)!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő föld(je)i!”

 

 

A karcagi karika



 


 

Nincs módunkban a rovás megfejtését ellenőrizni, pláne kritikával illetni, de annyit azért meg kell jegyezni, hogy a mondóka, ima végén szereplő „föld” jelet a magvallás jelképrendszerében „teremtett világként” azonosítottuk.

Korábbi megállapítások:



 A magyar D betű, DU, TUD (istenség?), teremtő képesség

 

 

 

 

 

Folyamatos teremtés, körforgás, megújulás.

 

 

Kettős anyagi, földi világ, a teremtett világ négy sarka, tér, terület

 

 

Az anyagi, földi világ teremtése

 

 

Tehát az ima „magvallásos” fordítása a következő:

Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő teremtette világ!”

(A „Szár (Uram)!” sor a szerző elmondása alapján egyelőre csak feltételezés.)

Igen, tetszik, vagy sem tudomásul kell vennünk, hogy a magyarok Istene nem a saját képünkre faragott, jóságos, vagy éppen haragos, kedvenc népet választó, mindenható Atyaisten, hanem az Íz-Ten-Anya megbonthatatlan Egysége, a birodalmakat összekötő Tengely, az Akarat, az ős-Anyagban megnyilvánuló Ige a Mag és annak sugárzása, az Íz. A minden létezőt átjáró Égi Kő sugárzása, a szívünkbe és a világok szívébe ültetett Szentmag az egyéni univerzumokat magában ringató Mindenség.

Igen, a különböző vallási felekezetektől függetlenül szabadulnunk kell a megszemélyesített, emberré formált (az anyag rabságába esett Égi Mag) istenképétől, és újra el kell fogadnunk - még akkor is, ha egyelőre nem értjük -, egy magasabb rendű törvény mentén létező, a fény és anyag tökéletes harmóniájában, egyensúlyában létező, Élő Igaz Istenünket, az Íz-Ten-Anya Egységét.

Nem vagyunk messze ettől a felismeréstől, egyre többen – igaz, más-más úton – jutnak el ahhoz a következtetéshez, hogy valami változik. Az űrből, a Napból, a Földből érkező sugárzás rezgése olyan minőségbe megy át, ami alapvetően át fogja alakítani a tudatunkat, a társainkhoz, az Istenhez, az egész élővilághoz való viszonyainkat.

Csak rajtunk múlik, hogy további anyagba süllyedéssel, vagy lelkünket leporolva, szívünket meglágyítva várjuk-e az Íz érkezését.

 



Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

3 isten
(Petivitez, 2011.03.14 23:34)

számomra az említett 3 isten; a Föld, a Víz és a Levegő. és ugye EGY a ráadás; a Tűz. ;)

Válasz
Re: 3 isten
(Kántor, 2011.03.16 19:13)

Igen, nagy valószínűséggel őseink is hasonlóan gondolkoztak, legalábbis az idegen krónikások ilyenképpen látták a szertartásainkat. A kérdés az, hogy ebből fejlődött-e ki egy fejlettebb, elvonatkoztatottabb istenkép, vagy fordítva. Úgy gondolom, több jel mutat arra (lásd, a következő részt is), hogy a magasabb rendű tanokat tették érthetőbbé, emészthetőbbé a hasonlatok, hasonlóságok alkalmazásával.

Válasz
mégis hová?
(Petivitez, 2011.03.13 22:29)

mégis hová lett volna? lecseréltük egy rómaira :s

Válasz



« Prev Next

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások