Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017May28

2008. Október 22., Szerda 02:14

Káldeától Ister-gamig III, Palesztína története és népei, Ebla 1

Írta:  Badiny Jós Ferenc
Értékelés:
(8 szavazat)
Izraeliták Miután korunk embere nem ismeri kellőképpen az elmúlt ezerévek történetét, kénytelen elhinni a napisajtó és álmodozó novellisták írásaiban közölteket. Így keletkeznek azután az „állandósult tévhitek", melyek az ókorig visszanyúló származással rendelkező népekről nem hirdetik a történelmi valóságot.

Ezen tanulmány célja a címben közölt népre vonatkozó történelmi igazság lerögzítése, és - az olvasó meggyőzésének érdekében - az előtalálható tudományos forrásanyag közlése.

I. IZRAEL

Az elnevezés sumér eredetű, mert az agglutináló sumér nyelv szerint:

IZ (L. 296) = Istenlélek,

RA3 (L. 381. és 293.) = fény, ragyogás, tisztaság,

EL (L. 13. és 564.) = Tisztaság, purification, menny, az isteni nagysághoz felemelkedett.

IZ-RA-EL tehát az a nép volt, mely a sumérnak nevezett Isten-szemléletből a fenti tulajdonságokat magáénak tudta és hitte.

IZ-RA-EL nép nem abból a fajból ered, amit SEMITÁNAK neveznek általánosan a biblikusok. Ez a nép ázsiai (turáni) eredetű, és az időszámításunk előtti 5. évezredben települ a jelenlegi Palesztinának területre. Sir Leonard Woolley - az archaeológiai bizonyítékok alapján(1) (1 Sir Leonard WOOLLEY: „A Forgotten Kingdom" (Pelikan Books, 1958.)kaukázusi eredetűnek mondja őket és - azután a hely után, ahol nagy mennyiségű kerámiát találtak, mint ennek a népnek a saját alkotását „Khirbet Kerak" népnek nevezi őket.

IZ-RA-EL ezen ősnépe nem azonosítható tehát sem a JÚDAI, sem a HÉBER néppel, mert ez a Kaukázusból - Sir Woolley szerint „családokkal, gyerekekkel és minden kézműves és mesteremberekkel, tömegben letelepedett nép" (33. oldalon) „magával hozta fejlett ipari technikáját és ezek képezik az őseit a Chati népnek is".

Ne tévesszen meg senkit a Biblia sok konfúzos leírása, mely politikai hagyomány, s így történetei nem hitelesek. Nem is bizonyíthatók. A Bibliában említett IZRAEL népe sohasem tartozott a júdaizmus és héberizmus világához, hiszen a júdaiak ellen háborúkat vezettek. Tekintve, hogy a bibliai tőménetek eredeti „kéziratai" nem léteznek és a legidősebb .,bibliai kéziratmásolat" nem öregebb az i. e. 3. évszázadnál, mondhatjuk azt, hogy

mindaz, ami a Bibliában az izraelitákról írva van, nagyon kései fogalmazás, történelmileg bizonyítva nincs és a júdeai héberek egyszerűen magukra vették a náluknál kulturáltabb, náluknál régebbi származású, de júdai segítséggel legyőzött IZRAEL népének nevét akkor, amikor a kánonjukat szerkesztették.

A világtörténelem legnagyobb szemfényvesztése ez, melyet csak úgy tudtak keresztülvinni, hogy „pápai csalhatatlansági dogmával" „Isten szavának" nyilvánították a Bibliát.

De a hivatásos történészek sem fogadják el szótlanul a biblikus szellem által köztudatba vitt történetet. Nem akarják maguk ellen lázítani a júdai-kereszténység összes teológusát és a mai héberizmus gazdag könyvkiadó vállalatait, tehát óvatosan, de a szakemberek részére érthetően utasítják el a biblikus „story"-k hitelességét. Példának említjük J. M. Roberts: „History of the World" c. munkájából a következőket (88. oldal):

„The roots of the Jews lie, it is clear, among the Semitic nomads of Arabfia, whose prehistoric and historical tendency was to press into the richer lands of the Fertile Crescent nearest their homes. The first stage in the story which we must take into account is the age of the patriarcha, whose traditions ara embodied in the biblical accounts of Abraham, Isaac and Jacob. There do not seem to be good grounds for denying that these gigantic and mythical figures were based on men who could have actually existed. If they did they líved in about 1800-1600 B. C., in the time of confusion following the end of Ur. The Bible states that Abraham came from Ur and that he migrated to Syria, Canaan (as the ancients called Palestine), and Egypt; this is plausible and does not conflict with what we know of the dispersal of Amorite and other tribes fin the next few hundred years. Those among them who were to be remembered as the descendants of Abraham became known as Hebrews, a word which does not appear before Egyptian inscriptions of about 1200 B. C. long after they had first settled in Canaan.

The Old Testament first introduces them there and presents a picture as a pastoral people, organized tribally, quarreling with neighbours and kinsmen over wells and grazing, pushed about the Near East by drought and hunger. One such group went down into Egypt, perhaps in the early sixteenth century; it was to appear in the Bible as the family of Jacob. As the story unfolds in the Old Testament, we learn of Joseph, the great son of Jacob, rising high in the pharaoh's service. At this point we might hope for help from the Egyptian records, but nothing is to be gotten from them.

It has been suggested that this happened durring the Hyksos ascendancy, since only a period of large-scale disturbance could explain the improbable preeminence of a foreigner in the Egyptian bureaucracy. It may be so, but there is no evidence to confirm or disprove it. There is only tradition, as there is for all Hebrew history until about 1200 B. C. This tradition is embodied int he first five books of the Ol Testament, which did not take the textual form they now have until the seventh century B. C., eight or nine hundred years after Joseph. As evidence it stands in much the same relation to Jewish origins as does the Odyssey tho those of the Greeks.

None of the story thus far would matter very much were it not for what has happened in the last fifteen hundred years, in which the destinies of the whole world have been swayed b the Christian and Oslamic civilizations, whose roots Iay in the particular tradition of a tiny people which for centuries the rulers of Mesopotamia and Egypt must haue found hardly distinguishable from many similar wanderers. What put the Hebrews at the source of those events was that they somehow arrived at a unique religious vision."

Az angol szöveg kivonatos közlését az alábbiakban adjuk:

A zsidóság gyökerei biztosan az Arábia nomádjai közé nyúlnak, akiknek a történelem előtti és történelmi szándékuk volt benyomulni a Termékeny Félholdnak, az „ő" otthonukhoz legközelebbi gazdag országaiba.

A történet első szakasza, amit számba kell vennünk, az a patriárkák kora, akiknek hagyománya megtestesült Ábrahám, Izsák és Jákob bibliai leírásában. Alapos okok nem mutatkoznak annak megtagadására, hogy ezek a nagy és mitikus alakok létezése emberekre alapul, akik időszerűen élhettek. De ha éltek, ez abban a zűrzavarban lehetett, ami UR város végét követte, Kr. e. 1800-1600 körül.

A Biblia azt állítja, hogy Ábrahám UR-ból jött és kivándorolt Szíriába, Kánaánba (Palestinába) és Egyiptomba, és Ábrahám leszármazottai héber néven lettek ismertek, de ez a nép az 1200 előtti egyiptomi írásokban nem található.

Ezeket a hébereket az ótestamentum úgy mutatja be, mint pásztorkodó nomádokat, akik törzsekre oszolva, szomszédaikkal állandóan tusakodnak. Ugyanebből azt is megtudjuk, hogy József, Jákob unokája az egyiptomi fáraó szolgálatában igen magas rangra emelkedett... de az egyiptomi írás-hagyatékban erre vonatkozólag semmit nem találunk.

Az évszázados Mezopotámia és Egyiptom népei teljesen különbőznek ettől a sokat vándorló néptől.

Amit a héberek arra a területre vittek, ahová érkeztek, az egyedül csak az ő vallási felfogásuk volt.

Témakörünkre vonatkozóan ennyit tudhatunk meg a közölt angol szövegből.

Ebből az következik, hogy a bibliai „izraeli törzsek"-nek valójában semmi közük nincs a történelmileg bizonyítható IZ-RA-EL népéhez, mert a Biblia „izraelitái" HÉBEREK, akiket az ékiratos agyagtáblák szövegei „HARIPU" néven ismernek. Ezek ellen a betolakodott HÉBEREK ellen harcolt az IZ-RA-EL-i őslakosság.

De hogy hívták 5000 évvel előttünk azt a népet, amelyet Sir Woolley a mai Khirbet Kerak után nevez el...?

Sir Woolley ezt is megmagyarázza a következőképpen:

„For in the Khirbet Kerak people we must recognize the ancestors of the Hittites."

Palesztinában a hittiták előtti nép neve: HURRI (hurrians), akikről kétségtelen a megállapítás, hogy:

„The Hurrians (in the Bible Horites, Hivites and Jebusites) has generic affinities with Urarteanian (people of ancient Armenia), its only likely modern relatives would have to be sought among the Caucasic (amily, with which Hunian shares certain structural features." (2)

Magyar fordításban: „A hurriták (a bibliai Horita, Hiviteus és Jebuzeus) fajilag az URARTU-iakhoz tartoznak (az ősi Arménia népe), a modern rokonsági irány szándékozik őket a kaukázusi népcsaládban látni, amelyikkel a hurriták bizonyos fajtabeli tulajdonsága kimutatható.")

A hurriták azonban azonosak a SUBUR, SUBAR, SAMAR, SABIR néppel Gelb és Ungnad szerint is:

„In the Amarna period" (1600-1400 B. C:) „Ungnad naturally had no difficulty in finding Subarians practicall all over the Near East, Anatolia, Mesopotamia, Syria, Palestine, and Egypt... Subarti... formed one of the four quarters into which the world was divided... the Subarians formed the aboriginal population of the whole region extending from PALESTINE to Armenia or even to the Caucasus and that even in Babylonia they pearhaps preceded the Sumerians." (3)

(Ungnadnak semmi nehézsége nem volt, az AMARNA korszakban [Kr. e. 1600-1400] a SUBAR népet, mondhatni egész Közel-Keleten, Anatóliában, Mezopotámiában, Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban megtalálni... SUBARTU... a négy világrésznek egyike volt, a világnak négy részre való felosztásában...a SUBAR-ok a Palesztinától Arméniáig, vagy éppen a Kaukázusig vagy Babilonig az egész terület őslakosai voltak - talán a sumereket megelőzve.)

Végül pedig idéznünk kell még F. Thureau-Dangint:

„the Sumerians designated by the term Subar or Subir, and the Babylonian by Subartu, a vast region situated north of the land of Akkad and inhabited by a population speaking a language which the Bogazköy documents call »Hurrian«." (4)

(A sumerek SUBAR vag SUBÍR kifejezéssel jelölve és a babiloniak mint SUBARTU, mint egy hatalmas terület Akkádtól északra, és olyan népség által lakottan, akiket a Boghazköy okmányok HURRITA-nak neveznek.)

A biblikusok is elismerik a hurriták jelenlétét Palesztinában a zsidók odajövetele előtt. Kicsit „nagyvonalú" fogalmazásban ugyan, de elismerik, hogy ott voltak (a zsidókat természetesen „izraelitáknak" mondva):

„The Hurrian impact on the Israelites was far from negligible... The Hurrians, who reigned in Jerusalem in the fourteenth century... The Jebusites were the preisraelite inhabitants of Jerusalem... Jerusalem, the city of Jebusites was claimed in theory b the tribe of Benjamin in the division of the soil of Canaan..." (5)

(Az izraelitákra mért hurrita csapás nem hanyagolható el... A hurriták, akik Jeruzsálemet uralták a tizennegyedik században... a jebuzeusok voltak Jeruzsálem lakói az izraeliták előtt... Jeruzsálem - a jebuzeusok városa - elméletileg Benjamin törzse által volt követelve a canaáni terület felosztásakor.)

Láthatjuk eddig, hogy a bibliai írások a canaani, vagyis a sziríai-palesztínai népre vonatkozóan, valóságos elnevezési zűrzavart teremtettek, mert ugyanazt a népet eddig már négyféleképpen nevezik és kiderül, hogy a bibliai HORITA, HIVITA, JEBUSEUS, HITITA elnevezések mind arra a népre vonatkoznak, amit a sumér ékiratok SUBUR-SLTBAR-SABAR-SUBIR néven rögzítenek.

A hellén és görög világ pedig ugyanezt a népet „phoeniciai"-nak nevezi, de ezt az elnevezést sehol sem találjuk meg a Kr. e. 1200 előtt. A biblikusok ezt a következőképpen magyarázzák:

„The term •Phoenicia• was first used by the Greeks to refer the country of the Canaanites, with whom they trated. This contact in tread started early, and already ca. 1200 B. C. the term „Canaanites" and „Phoenicians" were synonymous... The term „Canaan" was first used of whole Syria-Palestina. It may be of Hurrian origin... The Phoenicians represent an archaic civilitzation which had affinities at URUK in SUMER... it vanished suddenly in the latter half of the fourth millennium B. C." (6) (6 „The Interpreter's Dictionary of the Bible" (Abingdon Press, 1962. N. Y. Phoenícia alatt. „P" 800. és köv. oldalakon.)

(Phoenicia kifejezést a görögök használták először a kánaániak országára vonatkoztatva, akikkel ők kapcsolatban voltak. Ez a kapcsolat igen régi keletű és kb. 1200-ban [B. C.] már a „kánaáni" és „föníciai" kifejezés egyazon jelentésű. A „Canaan" kifejezés alatt először Szíria-Palesztina egészére volt értendő. Lehetséges a hurrita eredete... a föníciaiak egy ősi civilizáció képviselői, melynek rokonsága van a sumeriai URUK-hoz... hirtelen eltűnve a negyedik millénium kései felében.)

Tehát megint a hurrita őslakosság - a Sir Woolley által nevezett Khirbet Kerak nép felé mutat az új elnevezés is.

De, hogy a zavar teljes legyen, a Biblia iszonyú nagy háborúkról számol be, melyeket Dávid és utódai vívnak a filiszteusokkal.

Meg kell vizsgálnunk tehát ezt a népet is.

Egyiptomi írással van rögzítve nevük így: „PRST", III. Ramses idejében (cca. 1180 B. C.), és az asszír krónikák bőven és nagyon sokszor emlegetik országukat, a mai Palesztinát - „PALASTU" néven.

Vizsgáljuk meg ezt a két elnevezést az ékiratok nyelvén. PRST = PA-RA-SU-TU és PALASTU = PA-LA-SU-TU

RA3 és LA7 kiejtéseknek ugyanaz az ékjelük, amelyik az UD, PIR, BABBAR nevet is viseli (L. 381.) és „Világosság, Fény, az Istentől jövő igazság" értelemben ugyanazt a fogalmat fejezik ki. (Semita akkád nyelven „SITU", vagy „SÜTI" .)

PA (L. 259.) magyarul FŐ (főnök, valaminek a feje).

PA-LA7 és PA-RA3 ezek szerint egyformán az „Istentől jövő fény Ura" (feje).

SU (Suk) (L. 354.) = „kéz". TU (L. 58.) „teremteni".

Tehát PA-RA-SU-TU és PA-LA-SU-TU egyformán „Az Isteni (igazság) fény elrendelt, teremtett URÁ"-t jelenti. Ha azonban nem választjuk külön az első két szótagot, úgy PALA2 (DSL. 536/ 131.) „Királyi ruha".

PALA2-SU-TU = „kézzel rátett királyi ruha" - vagyis „palást", és területre vonatkozólag „királyi birtokba vett", tehát elfoglalt terület.

PARA-SU-TU... a „földön kézzel munkálkodót"... vagyis a földművest jelenti, akit ma is úgy hívunk a mai magyar nyelven: „PARASZT".

Ne felejtsük el, hogy ők Palesztina „névadói", és ezen a területen, melybe a mai Szíria is beletartozik, találta meg Sir Woolley a „Khirbet Kerak„-nak nevezett kaukázusi eredetű népet. Az alanti térképen láthatjuk, hogy „Khirbet-Kerak" a Genezáret-Tó partján van, és ALALAKH nevű városuk mellett van EBLA is.

 

Ezek a filiszteusok, akiket a biblikusok „people of the Sea" csoportba sorolnak és a krétai kultúrával hozzák kapcsolatba, a nekik tulajdonított nyelvemlékekben ázsiai szavakat használnak, és pl. az uralkodóikat „turannos" néven jelölik.

Lovaikkal és ázsiai jellegű fegyvereikkel megszerzik a katonai fölényt és elfoglalják egész Szíriát és Palesztinát, amelyiknek így ők a névadói.

A szíriai-palesztinai élettérben lezajlott történelmi eseményeket a hivatalos történelemírás azért nem tudta eddig köztudatba vinni, mert a biblikus irányzat (semitológusok) és júdai-keresztény teológusok együtt - a Bibliában leírt, de nem bizonyítható történelem értékének támogatására és az IZRAEL-JÚDA elnevezések azonosítása érdekében - a használható adatokat sötét (obskuros) időszakokká változtatta.

Így pl. 21 nyelvre fordították le egy nem történész - C. W. CERAM-könyvét, mely a hittiták létezését „misztériumnak" mondja. Speiser és Gelb igyekeznek a hurrita-subar azonosságot sötétíteni, és természetesen Ugarit is, Phoenícia is egyszerűen „semita" - a sehol írásbeli adatban meg nem található „héber nép" létezésének bizonyíthatósága érdekében.

De - ha a logikusan gondolkodó kutató és olvasó elhagyja a biblikus „story"-k befolyását és a Bibliából azt az egyetlen eseményt veszi ki, hogy a júdaiak betolakodtak egy olyan országba, ahol egy magas kultúrájú nép lakott - az ő betolakodásuk (1400 B. C.) idejében már több ezer éve, akkor arra a következetésre kell jutnia, hogy ez az „autochton", őslakó nép valószínűleg védekezett is a betolakodók támadása ellen.

Azt is meg kell állapítanunk a régészeti anyagból, hogy ez az őslakó hurrita-subar nép nagyszerű fazekas-iparral rendelkezett, épített templomokat, erkölcsös istenszemlélete volt, ismerte az anyaistennőt, tehát anyajogú társadalomban élt. Ez a júdaiaknál mind hiányzott.

A támadó júdaiak el is foglalnak tetemes területet tőlük, és URU-SALIM nevű városukat is. Valószínűnek tartjuk, hogy a biblikusok által „ismeretlen eredetű" népnek hirdetett PRST, PLST - azaz filiszteus nép, éppen a júdai támadás kivédésére -, mint az őslakosság szövetségese lép a színre ezen a területen. Rendet teremt és a júdaiakat legyőzi, elfoglalja az egész területet és saját népnevéről nevezi el az elfoglalt birodalmát PALASTU-nak. (Ezt adja vissza a Biblia „Palesztina" formában.)

A kutató és az adatokat egyeztető történész szemében úgy tűnik fel, hogy a filiszteusoktól magát megkülönböztetendő célból, az őslakosság nevezte saját magát IZ-RA-EL néven és a filiszteusok szövetségeseként viselt hadat a júdaiak ellen.

Ez a szövetség azonban végérvényesen nem tudta kiszorítani a judaiakat PALASTU-ból azért, mert 1200-től (B. C.) kezdődően, a hatalmas hadsereggel rendelkező Asszír Birodalom megkezdi hódításait és leigázza az összes palesztinai népeket.

Az ékiratok azonban nem csak a filiszteusokat említik, hanem pl. a bibliai EDOM - „U-DUMU", vagy helyesebben „KUS-DUMU" néven található (jelentése „Kus-fia"; vagy „U-fia"). Byblos neve: GUB-LU stb.

Ha pl. megnézzük, hogy az ékiratos ASSUR-NAZIR-PAL (Kr. e. 884-860) krónikája hogyan nevezi a palesztinai helyeket, a következőt észlelhetjük: „Első támadása GAR-GA-MAS (Karkemis), Hatti fővárosa ellen irányul, melynek királya SAR-GAR-RA adót ajánlott fel. Ugyanígy HAZ-ZU-ZU északi város és az Orontes melletti PA-TIN. Azután behódoltak a tenger melletti városok is: SUR-RU (Tyros), ZID-UNNU (Sidon), GUB-LU (Byblos), ARAD és sok város egészen A-HURRI (Phoenica) területéig." (Ebből a hiteles és ékírással írt, korabeli bizonyítékból láthatjuk, hogy a ma „semitának" elkönyvelt föníciaiak neve: A-HURRI - vagyis HURRITA.)

Az olvasó követheti e sorok írójának munkáját, aki innen kezdve végigtanulmányozta II. Nebuchadnezzar Syria-palesztinai hadjáratáig (598. B. C.) az összes ékiratokat.

III. Samsi-Ramman (824-812)

III. Raman-Ninnari (811-783)

III. Salamanasar (782-773)

Assur-Dajan (772-755)

II. Assur-Ninari (754-745)

III. Tigliatpilezar (744-727)

VI. Salamanazar (726-722)

II. Sargon (721-706)

Sin-akhi-irha (Sancherib) (705-681)

Ashardon (68-668)

Assur-bani Apal (668-626) és az utána következő Új Káldeus királyok krónikáin, de IZRAEL nevű népet vagy államot az ékiratos táblákon nem talált. Hasonlóképpen nincs a nép tömeges elhurcolásáról sem. Ezt a módszert az asszírok nem alkalmazták, mert az ellenálló népet egyszerűen legyilkolták. Így pl. a Sancheribról szóló krónika feljegyzi, hogy:

„E-SAG-IL-A (Marduk temploma) elpusztíttatott Babylonban. A babyloni nép kicsinyje-nagyja mind megöletett, hulláikkal megtöltette a város utcáit, a várost a föld színével hasonlóvá tette."

A babiloni és asszír bizonyítékok egyetlen biblikus vonatkozást örökítenek meg és ez a legterjedelmesebb okmány, a KAZAK-ban talált fekete obeliszk, mely III. Salamanazar uralkodásának eseményeit szóban és képben tárja elénk. Itt látjuk a nagy asszír királyt kíséretével, és előtte hason fekve és a földet csókolva (az alázatosság és a meghódolás legnagyobb jeleként) JEHU-t, a judaiak királyát. „JEHU, OMRI FIÁNAK ADÓJA" felirat magarázza meg a dombormű jelentését.

A „Chronicles of Chaldean Kings" pedig - Ceram hittita misztériumával szemben - azt bizonyítja, hogy:

„In the spring of his first full year of reign (604. B. C.) Nebuchadnezzar called out his army for an expedition to Syria where for six month they marched about unopposed. During this time the heads of the various small states of Syria and Palestina, which in this time are included in the term MAT-HATTI (a hittiták birodalma) were forced to submit to Babylonian rule and to bring in their tribute." (7)

Ezek a korabeli ékiratos dokumentumok tehát még 604. B. C. időben is beszélnek a HITTITÁK ORSZÁGÁRÓL. A mai „történészek" ezt a kétségtelen bizonyítékot figyelemre nem érdemesítik, ellenben elfogadják a bibliai mesék Izrael országát, mint zsidó birodalmat.

De e sorok írója átnézett minden ékiratos anyagot is, mely Dávid és bibliai „dinasztiájának" idejére tehető. Ha Izrael oly hatalmas volt „héberekkel és júdaiakkal", hogyan lehetséges az, hogy sem Dávidról, sem utódairól említés nem történik sem az egyiptomi, sem a babiloni, sem a szíriai nyelvemlékeken...?

Ellenben talált az ember olyan forrásanyagot, mint pl. a „Committee of the Palestine Exploration Fund" kiadványa - „OUR WORK IN PALESTINE" (Toronto, 1873.), melyben a szerző - Warren kapitány - Salamon templomának ásatásainál - „phoeníciai" edények töredékeit találta, melyeken a „királyi sas" látható. Sir Woolley hasonló edényeket az őslakos hurrita-Khirbet Kerak nép kerámiájában bizonyít.

Tehát amikor valaki a palesztinai őslakos HURRITA-SUBAR-HITTITA nép IZ-RA-EL nevét és istenszemléleti ideológiáját a zsidó néppel és birodalommal akarja azonosítani, fontolja meg e könyvnek figyelmeztetését, amint mondja a szerző, hogy:

„amit Palesztinával kapcsolatban vallási alapon tudunk, ajánlatos a legnagyobb óvatossággal kezelni, miután ezt kizárólag érzelmi alapon és nem tudományos vizsgálat útján hozták a köztudatba."

Éppen ez az óvatosság mutatja meg nekünk - a logikus következtetések útján - az igazságot. Mert ha az összes katonai és uralmi eredményeiket, győzelmeiket és hódításaikat megörökítő asszír királyok nem írnak és nem íratnak „izraeliták deportálásáról", de még Izrael népről vagy országról sem, akkor a bibliai írások erre vonatkozólag valóban „story" értékével mérendők.

Létezik azonban ezen a területen is ugyanaz a „menekülés", ami az asszír kegyetlenkedések elől Babilonban és a többi SUBUR-SUBAR területen van. A lakosság a hegyekbe húzódik, hogy életét megmentse. Tehát a HURRITA-SUBAR - és magát lélekben IZ-RA-EL-nek nevező - őslakosság is észak felé menekül az asszírok elől, vagyis ugyanazt teszi, mint a sumír-babiloniak. Ez a menekülés az emberi természetes reakció a terror és a pusztítás megakadályozására. Ahol nincs népesség, ott nem lehet „népirtásokat" végezni. A menekülők helyett az asszír királyok ott hagyhatták azokat a Kuta és Babilon környékéről magukkal hozott rabszolgákat, akik Babilonban az asszír uralom ellen állandósult forradalmak partizánjai voltak. Hisz nincs asszír uralkodó, aki ellen Babilon népe fel ne lázadt volna. Ez az őslakos menekülés és Babilon-Kutából való részleges és talán folyamatos áttelepítés adhatta az alapot a júdaiaknak, hogy a náluknál sokkal műveltebb és mély tradíciókkal rendelkező - de elmenekült-őslakosság helyett „izraelként" jelentkezzenek a történelem színpadán és költeményszerűen szerkesszenek meg jelmezükhöz egy színdarabot, felhasználva az ekkor már sok ezer éves Hurrita-Subar-Samar múlt és tradíció eseményeit.

Az észak felé menekülő őslakos nép diaszpórája messzire jutott. Ma sok angolszász nép állítja magáról, hogy az „elveszett" izraeli egyik törzs leszármazottja. Érdekes azonban erre vonatkozóan idézni a „British Israel's The Prophetic Expositor" 1971. július 1-jei számából a következőt:

„Izraeliták még ma is vannak Európában elszigetelten, mint pl. a basque, hungarians, letts, estonians, finns..."

* * *

Befejezésül szeretnék bizonyítékokat felsorolni arra vonatkozólag, hogy a mezopotámiai sumír-sabar nép kultúrájával csaknem azonos formában összekapcsolt hurrita-subar-samar nép miért hívta magát IZ-RA-EL néven IS.

Egyik munkatársam - dr. Novotny - nagyszerű tanulmányában kimutatja azt, hogy

„a sumérok és a hozzájuk kapcsolódó kultúrkörök népei magukat az Ég vagy Isten gyermekeinek tartották és nevezték. Ez a fogalom igen sok változatban jutott kifejezésre az ékiratos szövegekben."

Ennek okát dr. Novotny abban látja, hogy:

„a sumír birodalom városállamai külön-külön kultúrkört képeztek, és így a nyelvfejlődés egymástól eltérően történt."

Dr. Novotny azután 21 ilyen kifejezést mutat be, melyek az ékiratokon-csaknem azonos értelemben - az Ég, vagy Isten gyermekei fogalmat fejezik ki. Talán okulásra közlöm e kifejezéseket:

NI-IN-IB (NA-AN-AB) NI-IM-GIR-RA

NI-IM-IS (NU-UM-US) ILLU-GAL-LU

DUMU-AN (DU-AN-NA) GIR-RA-IL-LU

GAL-AN-nA IB-BI-IL-LU

IB-LU-IB-BA IL-LU-UN-TU (IL-LE-EN-TI)

BES-ENU (BAS-UNU) DI-IS-IB-BI-KE

BE-ES-TE-ER-ZE (Kegyes teremtő fiai)

Dingir NIN-GIR-SU (Isten fényes gyermeke)

GAL-MAH-DU-A (Nagy - magasztos gyermeke)

SA-MAH-GAR (SU-MUH-GER) (Kegyes - magasztos gyermeke)

BA-AL-US (PE-EL-ES, PI-IL-IS) (Bál gyermeke)

BE-EL-GAR (BU-UL-GAR) (Bél gyermeke)

KI-EN-GIR-RA (KIEN - [ENKI] isten gyermeke)

Hozzátartozik az „Izrael"-ről szóló fejezethez jelen korunknak azon eseménye, mellyel a zsidó származású semitológus professzorok a legújabb régészeti kiértékeléseket is a zsidó kultúrérdekek szolgálatába akarják állítani.

Ugyanis az 1977. esztendőben a legnagyobb észak-amerikai újságok feltűnő címmel közölték azt, hogy: ,.Új semita nyelvet fedeztek fel az eblai ásatások alkalmával előkerült agyagtáblákról." A cikkek hírül adták azt, hogy Matthiae és Pettinato olasz professzorok, a szíriai Aleppo mellett kiásták az eblai királyság palotáit és 17 ezer ékiratos tábla került elő a homok alól. Az olasz Pettinato professzor, nem közvetlen, hanem újságírók által tolmácsolt nyilatkozatai arról tudósították az olvasókat, hogy:

„Valószínűleg a legősibb semita nyelven íródtak ezek az eblai ékiratos agyagtáblák."

1977. év júliusában tartották meg a Recontre Assyriologique Internationale-t Párizsban. Ez a konferencia az 1977. évi találkozójára témaként a „HURRITA NÉP KUTATÁSÁT" tűzte ki. E sorok írója bejelentkezett időben és a megszabott feltételek szerint egy előadás tartására. A bejelentett előadás címe a következő volt: „EBLA ÉS A HURRITÁK" .

E sorok írója az Asszíriológiai Világkongresszuson nem kapott helyet, mert köztudomású és több nemzetközi kongresszuson hangoztatott tételei értelmében az eblai királyság nem tartalmazhat semmiféle semita jellegű kultúrát. Ugyanis már Sir Leonard Woolley megállapította ,.The Forgotten Kingdom" c. könyvében azt, hogy ezen a vidéken a hurriták és az általa Khirbet Kerak névvel jelzett nép kultúrája található, ez a nép pedig nem semita.

Az eblai ékiratokról olyan szavak jönnek le, mint „AB-RA-MU", ami tökéletesen fedi a bibliai ABRAM elnevezést és nem semita eredetű, hanem sumér. (Jelentése: „Fenséges Atyám".) Viszont a párizsi Asszíriológiai Konferencia 34 előadás és 320 résztvevő vitája után sem tudta megállapítani azt, hogy tulajdonképpen kik voltak a hurriták. A konferenciának többségben semitológus képviselője teljesen magáévá tette a zsidó származású Pettinato professzornak az elméletét, annak ellenére, hogy az eblai királyság hagyatékaként kiásott teljes anyag nyilvánvalóan nem a semita, hanem a sumér kutúrkörbe kapcsolódik, hiszen a semita akkádok évszázados ellenségei ők voltak, és az Ebla királyságot a semita király - I. Sargon - unokája, Naram-Sin hadjárata rombolta le.

A kiásott erődítmény, a négy hatalmas Király-kapu és a körülötte csoportosuló kultikus és adminisztratív épületek elrendezése tökéletes sumér szervezésű.

Voltak a konferencián nem semita résztvevők is, akik kérték, jobban mondva követelték ezen sumér anyag megismerésének a lehetőségét.

Pettinato azzal magyarázkodott, hogy: „A leleteket még nem dolgozták fel és az anyag igen nagy." E sorok írója ezúton kéri fel a világ közvéleményét és különösen a nem zsidó származású professzorokat, hogy:

Vizsgálják meg az eblai ásatásokból kikerült sumér anyagot, és állapítsák meg annak hovatartozandóságát. Ugyanis ez a királyság igazolja azt, hogy a történelem izraelitáinak semmi közük nincs a bibliai zsidókhoz és ez az ékiratos anyag fog ékes bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozólag is, hogy a zsidók hogyan tulajdonították el és hogyan rögzítették le a bibliájukban mindazt a sumír-hurrita-izraelita kultúranyagot, amihez nekik semmi közük nincs.

A kutatóknak azt is figyelembe kell venni, hogy a Kr. e. 2200 körüli években - a semita NARAM-SIN - akkád király által lerombolt és a múlt években kiásott EBLA helyén épült fel egy ÁRPÁD nevű város, melynek az az érdekessége, hogy VI. Salamanazar (726-722. B. C.), vagy ennek utóda - II. Sargon (721-706. B. C.) - uralkodása alatt tűnik el a föld színéről IZRAELITA nevű lakosaival együtt. ÁRPÁD város földrajzi helyét a közölt térkép mutatja, EBLA-nak írva.

* * *

A Héberek

Az asszíriológia a „héber" fogalmat a semita-akkád nyelv „habiru" szavából származtatja. Nézzük meg tehát korunk legmodernebb akkád szószedetében ennek a szónak a jelentését és eredetét.

A sorbonne-i professzor, René Labat: „Manuel D'Epigraphie Akkadienne" c. munkájában, a 104. ékjel egyik jelentéseként találjuk meg a „hapiru" kifejezést, mely professzor Labat szerint: „nomád" értelmet kap a servita-akkád nyelvben. Viszont ugyanitt prof. Labat bemutatja ennek a „hapiru" szónak a sumér eredetét is, a LU-SA-GAZ sumír összetett szóban, ahol:

LU (L. 330.) jelentése „ember"

SA (L. 204.) jelentése „háló"

GAZ (L. 192.) jelentése „ölni, gyilkolni"

Tehát LU-SA-GAZ annyit jelent, mint: „Hálós gyilkos ember".

A sumír LU-SA-GAZ és az akkád HABIRU-HAPIRU kifejezések azonosságát a 3. International Conference of Assyriologists állapította meg prof. J. Bottéro előadása útján. Ennek a munkának címe: „Le probleme des Habiru a la 4e recontre assyriologique internationale (Cahiers de la Société Asiatique Vol. XII. 1954. Hasonló származtatást tartalmaz a következő is: M. Greenberg: .,The Hab/piru" munkája. 1955.)

A judeo-keresztény teológia hivatalos álláspontja a következő:

„In Gen. 14. Abraham is called »the Hebrew«, The teret »hebrew« in the OT. is an ethnic teret. It seems probably that HABIRU is an Akkadian form related to »Hebrew«, and in all probability, the Hebrew were a branch of the HABIRU." (The Interpreter's Dictionary of the Bible Abingdon Press N. Y. III. Vol. p. 506. „Habiru".)

Magyar fordításban:

„A Genezis (Mózes I. könyve) 14. része Ábrahámot »a HÉBER« néven hívja. A »héber« kifejezés az Ótestamentumban egy »faji« meghatározás. Valószínűleg az akkád »HABIRU« kifejezés kapcsolatos a »héber« meghatározással és minden valószínűség szerint a Héber a HABIRU egyik csoportja volt."

Itt vissza kell emlékeztetnem az olvasót a római gladiátoroknál is használatos azon fegyverre, mely az egyik kézben tartott háló volt, amit a gladiátor az ellenfelének a fejére vetett, és miután így a hálóval őt harcképtelenné tette, bármilyen - a másik kezében lévő - fegyverrel azt megölte. Hát ilyen hálóval gyilkoló ember volt a semita HABIRU.

Valószínűleg, hogy az Egyiptomból bejövő héberek a békés kánaáni népre ezzel a harci eszközzel rohantak rá és követték el azokat a borzalmas öldökléseket, ami a Bibliában le van írva Józsua könyvében.

Így győzték le a magát „izraelitának" nevező - autochton - népet a bejövő „habiruk", akiknek gyilkos emléke maradt fenn ebben a szóban így: „habiru", és az etimológus változatában így: „héber".

Ez a „habiru-héber" kifejezés bizonyítja legfőképpen azt, hogy annak a népnek, amelyik ezt a nevet magán viseli, semmi köze nincs az IZRA-EL nevezetű néphez, mert az IZRAELITÁK önmagukat - elnevezésűkben is - ISTEN GYERMEKEINEK vallották, miként azt az „IZ-RA-EL" népről szóló előbbi fejezetben kimutattuk.

„Isten fiai" - nem gyilkosok.

* * *

A „semita vallásos világkép" egykori reprezentánsa, a semitológus Speiser(8) azonosította a hurrita-mitáni-subur népeket. Szándéka az volt, hogy a „subar-subír' népet, mint etnikai egységet, ne ismerjék el a létezésben - annak ellenére, hogy ez a nép özönvíz előtti és azonos a hittiták (chatik) által „hurri"-nak nevezett néppel. Ez a subur-subar-hurri nép törzsszövetségben élt már a Hammurabi-féle semita uralom bevezetése előtt jó ezer évvel is az Amarna-feliratok szerint, és a törzsi szövetség közös uralkodóját - a „Bundeskönig"-et - LUGAL-HUR-RI néven mondja az ékirat.

E népnek a kétféle neve onnan származik, hogy a Chati (hittita) nép őket a bogházkőyi textusokon(2) „hattili" néven mondja, és ezt nevezik „hurritának" a szakirodalomban. Viszont a Ras Samra-ban kiásott ékírásos szótár (Ugarit) a sumír és akkád szójegyzék mellé még egy harmadik nyelvet is feltüntet,(3) melyet subar-hurrita nyelvként minősít a nyelvtudomány.

Jó lenne, ha a magyarországi nyelvészek összehasonlítanák ezt a subar hurrita nyelvet a Tihanyi apátság alapítóleveléből kielemzett „magyar szórványok" magyar nyelvével. Érdekes azonosságokat mutatnak ugyanis a ragok, mint pl. a „-ni" igeképző, az „-us, -as, -is, -os" melléknévképzők stb.

E sorok írója meg van győződve arról, hogy elérkezett az idők teljessége, amikor világosságra kerül a subur-sabir-szabír keveredésű Mah-Gar népnek az igazsága, mely emlékeiben visszanyúlik az özönvíz előtti „Tudás népének" hagyománykincséhez, és így az emberiség tudásának legrégibb munkása is. Talán ezért is kellene nagyobb becsben részesíteni a Kárpát-medencei leleteket és visszavezetni a déli irányú ősmúltba, nem pedig a Mah-Gar kultúrkincsek morzsáiból kiterebélyesedett és azokból büszkélkedő kései nyugati kultúrtermékekkel hasonlítani, vagy azokból származtatni.

* * *

De EBLA-val és Pettinato professzorral kapcsolatban el kell mondanom személyes élményemet.

Ugyanis Pettinato rábukkant az eblai ékiratokon „IS-RA-IL" névre, és ez teljesen igazolja mindazt, amit itt leírtam, vagyis az őslakos népnek egyik nevét, amit a kései júdaiak (zsidók) kisajátítottak és magukra ragadták. Pettinatonak azonban ez elég volt arra, hogy ellenkező előjellel használja fel, a mai zsidóság „ősítésének" érdekében.

Így - még azelőtt, hogy a talált ékiratos agyagtáblák szakszerű és pontos leolvasása megkezdődött volna, EBLA lakosaiban azokat a zsidókat látta és hirdette, akik Ábrahám és társai voltak.

Ez az ásatásokban résztvevő szíriai, arab szakembereket természetesen igen felingerelte, és Pettinato kizárását követelték a nyelvészeti munkacsoportból.

Pettinato erre egy izgatott segélykiáltású körlevelet küldött az ő semitológus kollégáinak, melyben segítségüket kérte. Mindez 1977-ben történt, amikor e sorok írója a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem „Oriental School"-jának akadémikus titkára és a sumer tanszék vezetője volt. - A tanszéken az akkád nyelvet dr. BENIITO prof. tanította, aki a philadelphiai múzeumban dolgozott hat éven át, prof. Kramer mellett.

Miután pedig Kramer is megkapta Pettinato segélykiáltását, így ez az argentin prof. BENITO közvetítésével tudomásunkra jutott.

Mi is alakítottunk egy „munkacsoportot" az EBLA-i ékiratok leolvasására, mely a következő tagokból állt: 1. e sorok írója, mint sumerológus, 2. dr. Benito diplomás akkádeológus és volt tanársegédem, aki orvos is, mint 3. dr. Julio Cesaer PANGAS, a sumer és akkád nyelv tudósa, akit abban az időben „hat" évre a Sorbonne szerződtetett. Párizsban dolgozott, dr. Bottéroval együtt, a sumer-akkád orvosi ékiratok megfejtésén.

Írtam tehát egy hivatalos levelet Pettinatonak, közöltem a munkacsoport tagjait és felajánlottam segítségünket, fényképezett, ékiratos EBLA-i anyagot kérve. - Vártam egy hónapig. Pettinato részéről a mély hallgatás, csönd. Miután egyik magyar munkatársunknak unokatestvére egy római arisztokrata felesége lett, hivatalos levelünk megismétlését ez az „olasz grófnő" személyesen adta át Pettinatonak, annak lakásán. Pettinato így felelt: „azonnal írok Badiny professzornak, és válaszolok levelére, amit megkaptam", azonban válasza 1977. óta, a mai napig nem érkezett be.

Ebben az időben nagy szenzációt jelentett EBLA kiásása, és munkacsoportunkba mi belevettük akkori hallgatóinkat is, akik epedve várták a részvételünket az EBLA-i anyag megfejtésében. Miután láttuk, hogy Pettinato és társai merre akarják eltorzítani az EBLA-i szenzációt, egyik hallgatóm hozzáfogott ennek az egész ..eblai ügynek" felderítéséhez, s közlöm itt érdekes írását, melynek címe: .,Magánnyomozásom Ebla körül". Mulatságos lesz e könyvem utolsó fejezeteként.

* * *

MAGÁNNYOMOZÁSOM „EBLA" KÖRÜL

Élvezettel olvastam Bobula Ida ÁRPÁD városáról írt, remek cikkét az Ősi Gyökér utolsó számában. Felötlött bennem a kérdés, vajon elindult-e valaki kutatóink közül ezen a nyomon, hogy utánanézzen, mond-e nekünk több érdekességet Észak-Szíria területe, ahol az utóbbi években állandó ásatások folynak. Tudomásom szerint azon a környéken más magyari hangzású, ősi helységnév is szerepel, mint pl. BÉLA, ÚR, IRAM stb.

„Ezek mindenkit érdekelhetnek, akiknek szívügye a történelem. DE KÜLÖNÖSEN ÉRDEKELHETNEK MINKET, MAGYAROKAT, akik lehetségesnek tartjuk a magyarság szumír eredetét" - írja Bobula egy másik cikkében, de ugyanerre a környékre vonatkoztatva, ahol ÁRPÁD városa is állt s ahol az akkori feltárási munkálatok és azok eredményei világszenzációt okoztak.

EBLA, ősrégi városállam felfedezésére célzok, amit Aleppótól (régi nevén ARMAN) délre ástak ki, Sarakeb falu közelében egy TELL MARDIKH nevű helyen. A sumírológiának még létező kétségeit, bizonytalanságait, problémáit „...az EBLÁ-ból előkerült óriási nyelvi anyag előreláthatólag tisztázni fogja" írja Bobula.

Az ott lejátszódó ásatásokról - gondolom - érdemes bővebben szólni, mert ezek nemcsak világszenzációt, hanem VILÁGBOTRÁNYT is okoztak. A zsidó faji sovinizmus és a vele véd- és dacszövetségben együtt munkálkodó zsidókeresztény vallási fanatizmus EBLA-val kapcsolatos történelmi kiértékelései ugyanis olyan vihart indítottak el, ami hosszú éveken át dühöngött, s aminek még ma sincsen vége.

Remek alkalom ez arra, hogy a botrányt okozó nagyszabású nemzetközi összeesküvést dokumentálva bemutassam annak főszereplőit, a „TUDOMÁNY KORRUPTORJAIT" és működésüket. Meg kell bélyegezni ezt a sátáni társaságot, ami önző céljainak érdekében semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy bepiszkoljon, leromboljon, tönkretegyen mindenkit és mindent, ami útjában van. De szükség is van erre, mert - sajnos - szép számmal vannak még oly an jóhiszemű, gyanútlan, na meg FÉLREVEZETETT bárányok, akik mindezt nem ismerik, illetve még nem hiszik, hogy ilyenek tényleg léteznek.

VIHAR A „MELEGÁGY" KÖRÜL

1975-ben olvastam először egy német újságban arról a 15 000 agyagtábláról, amit Szíriában ástak ki, és amik - sumér jelekkel - egy „ismeretlen semita nyelven" vannak írva. 1977 nyarán pedig véletlen tanúja voltam egy beszélgetésnek, ami két hölgy között zajlott, míg autóbuszon utaztam át fővárosunk egyik „gettóján". Kb. így hangzott:

- Olvastad a „Luz"-ban a Rabinovics cikkét?

- Nem jött még meg a lap!

- Nos, ha megjön, olvasd el sürgősen. Majd rájössz, mennyire igazunk volt, mikor nekimentünk Szíriának. Az a föld is mindig a miénk volt, sőt ott volt az igazi őshazánk. Éber volt az első királyunk és uraltuk az egész Keletet. Tőlünk tanultak írni-olvasni a mezopotámiaiak... Most az összes tetves arab fogja a fejét és őrjöng a dühtől. Pedig ezt nem is mi mondjuk, hanem az olasz tudósok...

Elgondolkoztam ezen az örömmámoros beszélgetésen, s elhatároztam, hogy elolvasom a Rabinovics cikkét én is, még ha addig élek is. Meg is szereztem s el is mélyültem ájtatosan a cikkben, minek címe „EBLA - A zsidó kultúra bölcsője".

Ebből tudtam meg, hogy egy olasz régészcsoport, dr. PAOLO MATTHIAE, a római egyetem tanárának vezetésével már 1964 óta ássa, a szíriai állam megbízásából és szakembereinek közreműködésével Észak-Szíria egyik romterületét, 60 km-re Aleppótól délnyugatra, ami Tell Mardikh néven ismeretes. Négyévi munka után találta meg az olasz-szír kutatóegyüttes azt a bizonyítékot, amiből kiderült, hogy a szóbanforgó tell (romterület) alól előkerült EBLA, ősrégi városállam kb. 55 hektár területen feküdt, s aminek valamikori létezéséről már tudott a tudomány, fekvését azonban csak most fedezte fel.

„Ha Ábrahám egy ténylegesen létező személyiség volt s nemcsak több „prototípus kombinációja.., mint ahogy ezt eddig feltételezték a tudósok, akkor az i. e. 18. században kellett éljen. A kiásott EBLA legfelsőbb kultúrrétege pedig a 16. századra esik. Az alsóbb rétegek viszont nemhogy primitívebbek, hanem sokkal fejlettebbek" - magyarázza Rabinovich. Majd így folytatja:

„Matthiae 1973-ban találta meg az első 42 dr agyagtáblát, s munkatársként egyetemi kollégáját, dr. GIOVANNI PETTINATO, szicíliai származású szumírológust, nyelvészt és epigráfust kérte fel. Ő vette kezébe aztán ezeket és a többi 15 ezer körüli táblát, amit a régészek később találtak meg az EBLA-i királyi palota archívumában. Az első írástípusok az AKKAD-i SARGON korára vallanak, tehát i. e. 2300 és 2200 közé, és PETTINATO szerint egy »ismeretlen szemita« nyelven vannak írva, amit ő »EBLAITA« dialektusnak nevezett el.

EBLA erős, gazdag, független és virágzó városállam volt, Egyiptom és Mezopotámia után a leghatalmasabb, s összeköttetésben állt gazdasági, kulturális, katonai stb. vonalon az egész akkori Közel-Kelettel. PETTINATO a táblákról olyan neveket olvasott le, amik megdöbbentőek, mint pl. AB-RA-MU (Ábrahám) IS-RA ILU (Israel), DA-U-DUM (Dávid), IB-RI-UM (Éber) stb. Ez utóbbi speciálisan érdekes, hisz a THORA szerint NOÉ egyeneságú leszármazottja és Ábrahám öt generáció előtti ősapja, az olasz régészek véleménye alapján pedig EBLA legnagyobb királya volt."

Rabinovich megszólaltatja a jeruzsálemi ALBRIGHT INTÉZET igazgatóját, DAVID NOEL FRIEDMAN zsidó őstörténészt is, aki szerint ÉBER és a többi zsidó ős eddig mint „szimbólumok" voltak kezelve, Dávidot pedig csak egyet ismer a történelem.

De megtalálható a táblákon az UR-SA-LIMA név is, ami majdnem bizonyosan Jeruzsálemre vonatkozik 500 évvel azelőtt, hogy ezt a várost a legrégibb feljegyzés - az egyiptomi execrációs szöveg - említi. De ott van Jatson, Meguido, Yafo, Gaza, Sinai, Sodoma és Gomorrha is. EBLA felfedezése tehát fantasztikus jelentőséggel bír, és FRIEDMAN szerint „világos", hogy a patriárkák és utódaik - ha talán nem is éltek EBLA-ban, feltétlenül ennek a tradíciónak gyermekei, és abba a kultúr-régióba tartoztak, amiben tovább élt és fejlődött ez a patinás műveltség, ami oly hatalmas befolyást gyakorolt a későbbi korokra. PETTINATO professzor is azt bizonyította a New York Times-nak, hogy a patriárkák történelmi lények voltak az EBLA-i táblák tanúsága szerint.

MATTHIAE és PETTINATO a londoni Asszirológiai Konferencián, 1976 júniusában, nyilvánosan számoltak be az ásatási eredményeikről. Nagy számban vettek részt ezen zsidó tudósok és szakértők. Köztük volt dr. ÁBRAHÁM KEMPINSKI, Tel-Aviv-i egyetemi tanár, aki kijelentette, hogy a táblák sumír ékírással vannak írva, de annak ellenére, hogy a romok között sok szumír-eblaita - tehát kétnyelvű - szószedetet is találtak, még nem ismeretes ez utóbbi szavainak kiejtése, hisz az ékjelek sokszor tizenöt-féleképpen is interpretálhatók. Az se biztos még, hogy URU-SA-LIMA valóban Jeruzsálemre vonatkozik és pl. YAFO sem jelölheti a mai várost, mert az csak félezer évvel később keletkezett EBLA kora után. Ezért egyelőre az olvasatok nem biztosak s az a tény, hogy IBRUM szerepel egy írásban, még nem jelenti azt, hogy ÁBRAHÁM ősapjáról van szó.

Rabinovics szerint a zsidó tudósok ugyan óvatosak nyilatkozataikban, lelkesedésüket és izgalmukat azért csak nehezen tudják leplezni, hisz valóban megrendítő az a tény, hogy ebben az i. e. 3000-ben létezett észak-szíriai államban egy rendkívül fejlett, írástudó társadalom élt, ha tekintetbe vesszük, hogy az írás feltalálása a történelem valódi kezdetét jelenti. EBLA 500 évvel előzte meg az akkádokat, akik később szintén a sumír ékírást alkalmazták nyelvükre.

A cikkíró idézi dr. JAIM TADMORT is a jeruzsálemi egyetemről, aki szerint az ásatások kiértékelése kimutatta, hogy a régi civilizációk sokkal nagyobb területre hatottak ki, mint eddig hitték. Az „eblaita" nyelv tanulmányozása - ami 1000 évvel előzi meg Mózes korát - fényt deríthet a héber nyelv eredetére is. Valószínű, hogy azon a területen több másik kultúrközpont is rejtőzik, ugyanis elképzelhetetlen, hogy EBLA hatalmas kultúrája csak az állam közvetlen környékére lokalizálódott.

A cikk konklúziója pedig a következő:

„Ha a szenzációs hírek a végén kissé túlzottaknak is minősülnének, A TÁBLÁK MEGFEJTÉSE MINDEN BIZONNYAL BE FOGJA BIZONYÍTANI, hogy ez a kultúra és ez a környezet volt annak a zsidó civilizációnak a bölcsője, ami ezer évvel később emelkedik föl. Nyilvánvalóvá lesz, hogy a föld e részén az i, e. 3. évezredben egy KULTÚR-MELEGÁGY virágzott, ami a zsidóság múltjára vonatkoztatva annyit jelent, hogy annak kezdetei sokkal, de sokkal civilizáltabbak voltak annál, amit a zsidók saját maguk képzeltek."

Eddig a megdöbbentő cikk. Rabinovich Ábrahámot ezek után nyugodtan kinevezhetjük prófétának, és mindenki megértheti az autóbuszon pletykáló két nemes származású hölgy mámorát, de a zsidó tudósok izgalmát és lelkesedését is. Az is tisztán látható - csak gondolkozni kell -, hogy Ábrahám startja nem is a káldeai UR-ban játszódik le, hanem valahol máshol, északabbra, ahol már több generációval előbb érlelte szent magvait ÉBER és a többi héber „KULTÚR-MELEGÁGYAIBAN". Mivel Rabinovics próféta szerint: „a táblák megfejtése minden bizonnyal be fogja bizonyítani" ezt... én is lassan lecsillapodtam, és egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtem.

* * *

HOL VOLT, HOL NEM VOLT...

Talán a fogorvosi rendelőben volt, hogy kezembe került egy folyóirat és újra olvastam EBLÁ-ról. Kb. ugyanazt mondta a cikk, amit már tudtam, de volt újabb adat is benne. EBLÁ-ban ugyanis komoly nyelvoktatás folyt. A feltárt agyagtáblák nagy része nyelvleckéket tartalmaz, amiket a nebulók instruálására alkalmaztak. Ők voltak azok aztán, akik később az uralkodó rendeleteit átírták a lakosság széles rétegei által beszélt nyelvre. Hosszú hónapokon keresztül másolgatták és tanulmányozták az íródeák jelöltek ezeket a feladatokat, amit TANÁRAIK SUMÍR, ILLETVE EBLAITA NYELVEN ÍRTAK FEL NEKIK...

Egy másik helyen arról ~ írtak, hogy az elsőnek talált táblák nyelve AKKÁD. Ismét máshol, hogy PETTINATO, mikor az első táblákat a kezébe vette, így nyilatkozott:

„Egy szót sem értek az egészből, mert ez se nem akkád, se nem sumír, hanem egy abszolút ismeretlen nyelv".

Állítólag szintén Pettinato mondta azt is, hogy a 3. évezredben EBLA volt az akkori KÖZÉP-KELET legnagyobb hatalma.

Ömlöttek a források. Újságok, folyóiratok, képeslapok, s bennük újabb adatok, hírek, magyarázatok, állítások és ellentmondások. EBLA azonban, mint gazdag ipari és kereskedelmi centrum kezdett kibontakozni, aminek termékeit - elsősorban finomtextil, asztalosipari, bőrdíszmű és fém árukat - messze földre exportálta. Virágzott benne a művészet minden ága. Istenei száma 500 körül járt. Az állami tisztviselők 15 ezren felül voltak, ami megdöbbentő szám, ha meggondoljuk, hogy EBLA lakossága - a falakon belül - kb. 50 ezer volt, környékén pedig negyedmillió ember élt.

Az EBRIUM nevű uralkodó korában az állam vallást változtatott, s ekkor a férfiak neve mellé az addig használt „-el" sufixum helyett (pl. Mika- el, Isra- el) az újabb „-ya" került (pl. Mika -ya, Isra -ya stb.), a régi illetve az újabban divatba jött isten dicsőítésére. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a zsidók is ugyanígy használták ezeket a sufixumokat, azonban az „egy és ugyanazon istennek megjelölésére". Megtudtam azt is, hogy EBLA-t AKKÁD foglalta el, gyújtotta fel és rombolta földig Kr. e. 2250-ben.

A talált írott anyagban mindenfajta dokumentum található. Adásvételi szerződések, diplomáciai levelezés, tisztviselői jelentések, uralkodói rendeletek, irodalmi művek stb. stb. Mindegyik érdekes és fontos, de talán a legnagyobb jelentőséget annak lehet tulajdonítani, hogy TUCATSZÁMRA TALÁLTAK OLYAN KÉTNYELVÚ SZOTÁRAKAT ÉS SZÓSZEDETEKET, AMIKBEN TÖBB EZER SZÓNAK „EBLAITA" MEGFELELŐJÉT FEDEZTEK FEL.

Dr. CYRUS GORDON, a New York-i egyetem héberológusa, történettudósa népének, kinyilatkoztatásait majdnem minden írásában meg lehet találni. Ezek szerint: „EBLÁ-val kapcsolatosan olyan kulturális háttérrel állunk szemben, AHONNAN A ZSIDÓK EREDNEK..."

De minél többet olvastam és hallottam EBLÁ-ról, annál zavarosabb lett előttem az ügy. Hajtott azonban a tudásszomj, a kíváncsiság s nem kevésbé az Ábrahám sorsa iránti aggodalom, ami, gondolom, érthető. Kétségtelen. Eddig vajmi keveset tudtunk itt a „művelt Nyugaton" Ábrahám EBLA-i héber melegágyáról, csupán SÁRA nagyságos asszony alkalmi és útszéli „ágyairól" voltunk tájékoztatva a szent bibliából... Türelmetlenkedni kezdtem s magam is hozzáláttam az ásatáshoz.

Rövidesen sikerült kiásnom egy arab újságcikket, amiben azt mondják - többek között -, hogy az agyagtáblák sumír ékírásos szövegei a legrégibb arab nyelven íródtak, amit az AMORITÁK is beszéltek. Erre a nyelvre alkalmazták legelőször a sumír ékírást, megelőzvén Akkádot. Az arab nyelvszakértők szerint a felfedezett rengeteg sumír szószedet segítségével számtalan nyelvészeti rejtély megoldására lesz most lehetőség a MONOTEIZMUS KELETKEZÉSÉNEK PROBLÉMÁJÁN KÍVÜL. A sok epikus leírás a már ismert SUMÍR IRODALOM VONALAIN BELÜL HALAD. Így megtalálható a Teremtéstörténet, az Első Emberpár, a Vízözön stb. stb. története is.

Az államberendezésre vonatkozóan megállapítják - mint érdekes adatot -, hogy a város uralkodója csakis a külpolitikát intézte, míg utódjelöltje a belügyekkel volt elfoglalva. Az uralkodó felesége, úgy látszik, szintén komoly befolyást gyakorolt az államügyek intézésében. Mint egy „modern" vonást hangsúlyozzák ki, hogy a királyi hatalom nem volt örökletes, azaz dinasztikus. Hanem a Vének Tanácsa volt az, aki kinevezte jelöltjét ebbe a legfelsőbb hivatalba egy 7 évig tartó mandátummal. A király utána szabályszerűen nyugdíjba ment.

Végül megemlékeznek arról a hatalmas kampányról, amit az Egyesült Államokban indított meg DAVID NOEL FRIEDMAN zsidó történész és a vezetése alatt álló agytröszt a „TIME" és „NEWSWEEK" magazinok segítségével és publicitásával az EBLA-i ásatásokkal és a megtalált dokumentumokkal kapcsolatban. Széles körű akciójukkal azt akarják beszuggerálni a világ közvéleményébe, hogy a zsidóság MELEGÁGYA Szíria!

KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG III, PALESZTÍNA TÖRTÉNETE ÉS NÉPEI, EBLA 1

KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG III, PALESZTÍNA TÖRTÉNETE ÉS NÉPEI, EBLA 2

Megjelent: 2094 alkalommal Utoljára frissítve: 2014. Május 09., Péntek 21:20

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 290 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.7%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 774
This Week: 774
Last Week: 6733
This Month: 21503
Last Month: 21594
Total: 1522539

Belépés