Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Sep20

2009. Április 05., Vasárnap 02:16

A Magyar Nemzet történetének kis tükre 4

Írta:  Badiny Jós Ferenc
Értékelés:
(18 szavazat)
A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE, RÉSZLETEK 4   K.: Mindenütt azt olvassuk a történelemkönyvekben, hogy a "gepidák" a gótok oldalán harcoltak, és tulajdonképpen ők "verték szét" a Hun Birodalmat ... Mi igaz ebből... ? F.: Már az előbbiekben ismertettem, hogy a Hun Birodalom "szétveréséről" szó sem lehet. A "gepida" néven ismert nép hovatartozandóságát is megismerjük rövidesen, amint követjük a történelmi eseményeket.

A váratlan bajt az okozta, hogy a gepidák királya, Atilla sógora -ARDARICH-akart Atilla örökébe lépni, és amikor a hunok ezt ellenezték - fegyveres összecsapásra került a sor a gepidák és a hunok között. Ardarich támadását az Erdélyhez legközelebb fekvő hun szállásterület kormányzója - ELLÁK hun királyfi - állította meg kemény küzdelem árán. A gepida rohamban maga is hősi halált halt. Ardarich hatalmát kiterjeszti csaknem a Tiszáig.

K.: Kik voltak a gepidák ... ? Nem tartoztak ők isa germánnak nevezett gót torzsekhez ... ?

F.: A "hun-ellenes" történetírás "germánnak" mondja őket, és a köztudomásúan - szintén hun-ellenes - gót-zsidó Jordanes Skandináviából eredezteti ezt a népet. Azonban a csontvázak és a "gepida sírok" mást mondanak.

Így pl. a Kiszombori gepida temető csontvázanyaga egy "fajkeveredésű népet mutat, melyben a mediterráni, turáni, mongoloid és paleo-ázsiai elemek keveredve vannak az északi és keleteurópai elemekkel. Átlagos testmagasságuk 168 cm." (Bartucz: Geschichte der Rassen in Ungarn und das Werden des heutigen ungarischen Volkskörpers in Ungarische Rassenkunde Berlin, 1940.281-320. oldalakon.)

A hun-magyar folytonosság bizonyításának ellenségei ebből a népből is "gótokat" akarnak formálni. Annak ellenére, hogy létezésük 90%-át a hunokkal és Hunországgal való szoros kapcsolatban találjuk, a "hun-ellenes" kutatók mindent mindent, ami a gepidáknál kultúrelemnek mondható – természetesen - germán, gót hatásnak minősÍtenek.

Nagyon jól összehasonlíthatók a "gepida állatábrázolások" az ázsiai szkíta állatmotívumokkal és - mondhatni – csaknem azonosak. A gepidákról tudósító magyarországi kiadvány mégis Így vezeti be népi létezésüket:

"A korai gepida társadalom szerkezetébe eddig kevés régészeti lelet világít be. Ezek alapján anyagi kultúrájuk s nyilván erre épülő társadalmuk is rokon az egykorú gótokéval ... " (Bóna István: Gepidák és longobárdok a Kárpát-medencében. Corvina Budapest, 1974. 58. old.)

Figyeljük jól meg ezt a negatív és teljesen "gót-párti" okoskodást. Mivel nincsen régészeti bizonyíték rájuk vonatkozóan - "nyilván" a gótok rokonai. Ha "gótországban" laktak volna a gepidák, talán érthető lenne ez a negativ következtetés.

De a gepidák HUNORSZÁGBAN települtek. A megnevezett munka elismeri, hogy:

,,a gepida társadalom életébena hun uralom hozott döntő fordulatot.

Élükre a hun nagykirályok megbízásából kiemelt vezető került, aki egyúttal a hun főnemesi réteg tagja volt ... stb. "

A hunok adtak életet a gepida társadalomnak, és a megnevezett "hun-ellenes" munka - a gepida társadalom leírása helyett a "vizigótokról" ír. Azokat ismerteti, és azokat a régészeti leleteket, amelyekhez nyilvánvalóan sem a gótoknak, sem a gepidáknak semmi közük nincs - mint a szilágysomlyói kincskörmönfont fogalmazással adja át a gepidáknak. Így mondja:

"A szilágysomlyói kincs tehát aligha valamelyik ismeretlen, hatalmas??? (kérdőjelek tőlem) gepida király elrejtett vagyona.

Sokkal inkább a tíztagú törzsszövetségi tanács birtokában lévő, valamennyi törzs és törzsfő tulajdonát képező ékszerek együttese. "

Annak a bizonyítása azonban hiányzik, hogy volt-e egyáltalán "tíztagú törzsszövetségi tanács" és volt-e törzsszövetség a gepidáknál. Ugyanis a gótoknál, mely társadalom hasonlatára építi az író állításait - törzseket és a velük való szövetséget csak a hunok nagy királya hozott létre. Ilyen "feltételezés" minden a Hun Birodalom széteséséről is.

K: Mi az igazság tehát a Hun Birodalomra vonatkozólag Atilla halála után ... ?

F.: A népek valóságos helyzetét kell megvizsgálni. Külön kell kapcsoini a gótokat a Kárpár-medencében lakó népektől.

A Kárpár-medencében volt HUNORSZÁG (beleértve a Dunántúlt is a Dráváig). Az itt lakó népek egymásra voltak utalva, és Erdélyben nemcsak a gepidák laktak, hanem a "daha" -dákok is, hiszen Atilla királyi titulusában az is benne van, hogy a "dákok királya". Akkor pedig a dákoknak létezniök kellett, és ők biztosan Erdélyben ... azaz Transsylvániában laktak, ahová a történelemszemlélet a gepidákat teszi, és a dákokat - a Hun Birodalomban - meg sem említi.

E sorok írójánál a "gepi-da" szó egy érdekes megoldást mutat.

A paleo-magyar (sumír) gramatika szerint éppen oly összetétel, mint pl. KÁL-DA, MAG-DA (ahonnan Mária Magdaléna való) és az utolsó hangzó lekopásával ERŐS-D, VARAS D, KÁL-D stb. Lévén így kimutatható a DA utórag, mint helyhatározói nyelvtani elem - tehát így KÁL- DA a KÁL-ok lakóhelye, MAG-DA a MAH-oké (tudósoké) és ERŐS-D az erősöké. Csakis így értelmezhető a GEPI-DA is. Viszont a GEPI a GYEPÜ hangtani változata. Így a GEPI -DA nép nem más, mint a GYEPÜK NÉPE vagyis ugyanaz, mint amit mondtunk a székelyekre, a "székely határőrvidék" tagjaira.

A "gepidák" nem lehetnek tehát "ismeretlen eredetű" vagy "skandináviái" nép sem, hanem bizony a régi DÁKOK maradékai, akik a GYEPÜ-t, a határt védték.

K: A magyarországi történészek azt állítják, hogy a "gepidák germánok". Ha ez igaz, akkor a népnevük gyökerének is germán nak kell lenni. Hogyan tudjuk a "gepida" szónak valamilyen ó-germán, vagy gót nyelvű gyökerét meglelni, vagy a nyelvészet "szófejtő" rendszen szerint eredeti - germán - értelmét megtalálni ... ?

F.: "GEPIDA" szó a gót-germán szókincsben nem fordul elő. A gót-germán nyelv szókészletéhez nem tartozik, és értelmi síkon sem magyarázható semmiféle germán szófejtéssel.

K: Hát akkor milyen úton tudjukjelentését és szószármaztatási vonatkozásait megtalálni ... ?

F.: A már említett KU-MAH-GAR-RIES-MA (hatalmas, tudós nemzetség földje) területén található - eredetileg kusita népek - mint már említettem - egynyelvűek voltak. Legrégibb nyelvemlékeik a sumírnak nevezett, de helyesen "paleo-magyar"- nak mondandó ékiratokon maradtak fenn. Ha ennek a régi nyelvnek a szókincsében keressük a "gepida" szót, úgy azt - minden szófejtés nélkül- azonnal megtaláljuk. Ugyanis: GE (L.480) jelentése "egy". (A "GE" EG-nek is olvasható.) PI (L.383) jelentése "fül" és mint ige "hallani". GE-PI tehát "egy fül", vagy inkább "fülelő" és hozzátéve az előbbiekben ismertetett "DA" helyhatározó ragot - a GEPI- DA összetétel a sumírnak nevezett paleo-magyar nyelven tökéletesen fedi a "gyepü-nép" hívatását.

GE- PI -DA "letelepedett, fülelő" - vagyis a "határt védő nép" neve a mi ősi nyelvünkön és valószínűnek tartom, hogy hagyományaik még régebbiek a DAHA (dák) nép Erdélyben található kultúrájánál. Ugyanis a Debrecen környékén előjött, "mesés lovon ülő férfiakat" ábrázoló arany "brakteaták" rovásírása csaknem azonos a nagyszentmiklósi aranykincs 8. számú tálján látható írással. Továbbá ugyanaz a horogkereszt is látható a "gepidának" mondott arany érmeken, mint ami az erdélyi "TORDOS-KULTÚRA" jelanyagába tartozik.

A "gepidának" mondott állatábrázolásokat "Odoaker-kori" szerkezetűnek és formájúnak mondják a hazai régészek. Tekintve, hogy ODOAKER - mint majd látni fogjuk - HUN VOLT, művészeti stílusa nem lehet germán, hanem csak az, ami a sajátja - a HUN-SZKÍTA.

Csakis így érthető a "gepidák" hunországi szerepe, valamint az is, hogy Atilla oly fontosnak tartotta megerősítésüket, és királyukat nagy hatalommal ruházta fel. Ha a gepidák nem lettek volna a hunok "testvérnépe" - Atilla bizonnyal nem bízott volna rájuk oly fontos feladatot, hogy a dél felől jövő esetleges bizánci támadások - felfogói legyenek. Szenteljünk valami megbecsülést a hunok nagy királyának, hiszen hadvezéri és államfői zsenialitását a világ összes komoly történésze elismeri.

A GYEPÜK ura - Arderich - a dákok kormányzója így jogosan követelte magának Atilla halála után a hun király trónját, hiszen ő maga is a hun nemzetségből való volt. Viszont Atilla fiai nem ezt akarták, és testvérharcra került sor Arderich és Ellák között. Tulajdonképpen ez a vérontás és testvérharc vezette rá az Atilla-fiakat arra, hogy csak az összefogás mentheti meg őket a sok ellenségtől. Bekövetkezett tehát a régi, ázsiai hun uralkodórendszer szükségszerű alkalmazása azért, mert Atillához hasonló és abszolút uralkodásra alkalmas egyén nem volt a trónörökösök között sem, és a törzsi vezetők sem feleltek meg ennek a követelménynek.

Tulajdonképpen nem történik más, mint az ázsiai hun kommunitás alkotmánya lép érvénybe, a törzsszövetség, melyet majd az Árpádokig folyamatosítva találunk meg. Másszóvala Hun Birodalom központi kormányzása szűnt meg, és a birodalmi "egyetlen" székhely" helyett megalakulnak a törzsi központok. A gepidáknak nevezett dákok lesznek a Dunamedence védői és kormányzói, és ebben a szisztematikus törzsuralmi felosztásban Kőzép-Európa történelmét két hun dinasztia irányítja.

K: Két hun dinasztiát mondasz ... ? Sohasem tanították nekünk ezt. Magyarázd meg jobban, hogy melyik ez a két hun dinasztia ... ?

F.: Az egyik: Atilla dinasztiája és a másik: EDEKON azaz EDIHUN - Atilla unokatestvérének dinasztiája.

A központi hatalom megosztása ez, melyet Atilla halálával beállott helyzet követelt. Ne felejtsük el azt, hogya HUNOKRÓL VAN SZÓ. Arról a hatalmas tömegű népről, amelyről a kínai zarándok SUNGYUN, még i. sz. 519-ben is, mint ... a világ négy égtájáig, egészen Khotanig, a legszámosabb, leghatalmasabb népről emlékezik meg. (Altheim: Die Geschichte der Hunnen, Berlin, 1959.)

Ebbe a hatalmas HUN nemzetségbe tartoztak tehát az általunk "gepidának" ismert "gyepüi hunok" is, akik átvették a kárpát-medencei uralmat, és ilyen "hun" minőségben vettek részt abban a háborúban, amit Jordanes "nedaoi csatának" nevez - a gót-hun háborúk lezajlása után - több mint 100 évvel. Abban a történetírás-ban, amit a nyugati történészek elkövettek "A HUNOK TÖRTÉNETE" című munkáikban minden esemény a gótok javára van kifordítva. A hunok azonban oly hatalmasak voltak, és annyira uralták az európai helyzetet, hogy nem lehet minden érdemüket letagadni. Így ezekben a „hun-ellenes" történelmi kiértékelésben is megjelennek az ellentmondások és "elszólások", melyek aztán fényt derítenek az igazságra.

Ilyen "elszólás" pl. az említett MH. könyvének 165. oldalán az a megállapítás is, hogy: "Theodorik, az ostrogótok királya, visszafoglalja Sirmiumot a gepidáktól ... i. sz. 604. évben."

Itt az ellentmondás. Ugyanis: ha a gepidák germán-gótok voltak, mint ahogyan azt állandóan hangoztatják, akkor hogyan lehetséges az, hogy Alsó-Pannonia fővárosát, a Dráva- Szávaközén lévő Sirmium ot (mai Belgrád) a "testvér" ostrogótoknak, fegyverrel kell visszafoglalni ... ? Aki tüzetesen végigtanulmányozza a hiteles történelmi eseményeket, azt a történelmi igazság vezeti rá annak a megállapítására, hogy

1. Európában és a Római Birodalmakban a germán-gót törzsek (mint vizigótok, ostrogótok és vandálok) végezték a legnagyobb pusztítást, és ezekkel a rombolásokkal és népirtásokkal bebizonyították azt, hogy egy kultúra nélküli, rabló, "monstrouos" népség, akik még a vadállatoknál is nagyobb pusztítást és kegyetlenséget gyakoroltak Európában. A "germán" ízű történelemírás ezt a germán-gót szégyent akarja szépíteni azzal, hogy mindazt a pusztítást, amit a gót-germán népek végeztek, a hunokra akarják ráfogni.

2. A gótok sohasem harcoltak egymás ellen, hanem "egyetértéssel" végezték pusztításaikat.

* * *

K.: Ezeknek a "feledésre ítélt" torténelmi adatoknak megismerésében talán jó lenne, ha felvilágosítanál minket arról, hogy milyen területeken műkodött: ez a két hun dinasztia ... ?

F.: Atilla leszármazottainak dinasztiája a Keletrómai Birodalommal szomszédos területeken és EDI-HUN (Edekon) és utódai a Nyugatrómai Birodalomban.

K.: Ha egyik hun dinasztia magában a Nyugatrómai Birodalomban fejti ki működését, akkor a Nyugatrómai Birodalom történetének ismerete nélkül szinte lehetetlen az általuk végzett torténelmi események kibogozása...?

F.:Ez valóban így van. A hunok története szorosan egybekapcsolódik mindkét római birodalom történetével, hiszen a hunok nagy királya - Atilla - mind a két római birodalom ura volt.

Kezdjük a Nyugatrómai Birodalom történetével. Azt már tudjuk, hogy Ill. Valentián császárt i. sz. 465. évben meggyilkolták, és ezt az alkalmat használta ki a vandálok királya - Gaiserik - Valentián császár após társa, hogy Dél-Itáliát megszállja, Rómát elpusztítsa és kirabolja.

Ebben az időben a Nyugatrómai Birodalom már a végét járja. Theoderik gót király és a vandálok elfoglalják csaknem az egész birodalmat. Az Iber félszigettől északra Gallia közepéig - mondhatni a Loir folyóig - minden terület a gótok kezében van. *

II. Theodorik megállapodik a volt római kormányzóval, a frank vagy burgundi AVITUS-sal, és elismeri őt nyugatrómai császárnak.

Avitus - császár i. sz. 455-től 456-ig. Ez a római császár csak 10 hónapig uralkodott és semmit, de semmit nem tudott tenni a Nyugatrómai Birodalomban pusztító gót hordák ellen. A mai "magyar" történetírás mégis "hadjáratot" vezettet vele Pannonia visszafoglalására, és a fenékpusztai erődöt nevezi e hadjárat "utánpótlási" központjának a 455. évben. Avitus sohasem vezetett hadjáratot Pannoni a (a mai Dunántúl) ellen, de nem is vezethetett, hiszen csak dél felől jöhetett volna, és Alsó-Pannonia és a Dunántúl is - mint az előbbi ekből már ismerjük - a gepidák birtokában volt, akiktől a gótok csak 504-ben foglalták vissza Alsó-Pannoniát, vagyis a Drávaközt. (Hivatkozott és tudatosan hamis állítás megtalálható: "Régészeti Barangolások Magyarországon" c. munka 117. oldalán. Panoráma 1983.)

A frankok a mai Svájc északi részét is elfoglalják. Avitus, mint a vizigótok szövetségese, Itáliába jön. Kapcsolatba lép a déli birodalmi sereg parancsnokával, a gót származású Ricimer-rel, aki - természetesen - eddig nem sok eredményt tudott felmutatni a vandál Gaiserik seregével szemben. A gót párti Ricimer megfosztja trónjától Avitust és maga akar császár lenni.

Itt lép közbe a keletrómai császár, 1. Leo. 1. sz. 457. évben vagyunk.

K: Mi torténik ezalatt a Keletrómai Birodalomban ... ?

F.: A Keletrómai Birodalom története összekapcsolódik az Atillafiak, vagyis az Atilla dinasztia történetével. 455-ben a hunok és a dák-gepidák megszállják Alsó-Pannoniát, és kizavarják a gótokat onnan. A Duna-medence és Alsó-Pannonia kormányzását a dák-gepida király veszi át.

Miután a dák-hun testvérharcban elesett Ellák után a törzsszövetség úgy határozott, hogy a hunok feletti – Atillához *hasonló - abszolút uralkodót nem választanak - az Atilla fiak, Dengezik és Irnák (Csaba) megszállják az erdélyi Kárpátok és a Duna közötti területeket. Ide átteszik szállásterületüket és összekapcsolódnak a Duna torkolatánál lévő pontusi vidék szkítiának nevezett hun erőivel.

Ez az áttelepülés megtörténik az Atilla halálát követő első három évben. Ezt azért tették, mert a hunok kezében lévő Duna-pontusi (Duna-fekete-tengeri) hajózást és áruforgalmat, vagyis a folyami, tengeri hajós kereskedelmet és a kikötőket akarták továbbra is megtartani. Ugyanis Atilla halála után a bizánci hajóhad már megkezdte működését a folyami és tengeri kikötők blokádjával.

Ezeknek a bizánci intézkedéseknek a felszámolására indulnak meg a hunok Bizánc ellen. Átkelnek a Dunán, és elfoglalják Moesiat és Dacia Ripensist, így biztosítva maguknak újra a Duna-pontusi hajózást és kereskedelmet. A hun invázió ideje: i. sz. 456.

Közben a keletrómai császár - Marcian meghal (450-457). Utóda 1. Leo (457-474), aki a bizánci csapatokat Athemiusra - a meghalt Marcian császár vőjére bízza. Athemius békét köt a hunokkal és - Priskosz írása szerint - újra megvan a hunbizánci szövetség, a 458-ban megállapodott békeszerződés szerint.

Ezt a békét és a bizánci-hun szövetséget három történelmi tény igazolja.

Az egyik: hogy Sirmiumból 458-ban viszik el Szent Anasztázia holttestét Konstantinápolyba, és a másik: hogy a hunok és gepidák azokat a hadifoglyokat, akiket 452-ben Aquilejából vittek el - szintén ebben az évben - 458-ban - hazaengedik.

A harmadik tény említésével vissza kell ugranunk a Nyugatrómai Birodalomba. Ahogy a gót Racimier "elcsapta" Avitust, mint császárt - a keletrómai új császár - 1. Leo - "római patricius" rangra emeli Racimiert, és hadseregfőparancsnok*nak kinevezi Majorianust. Teszi ezt főként azért, mert nem bízik a germán-gót származású Racimierben, és Majorianus császárnak lesz kikiáltva - i. sz. 457-ben. (Uralkodott: 457- 461.) - a római légiók által, amihez - természetesen - 1. Leo hozzájárul, hiszen ő maga irányította Racimier leváltását.

A bizánci-hun béke és szövetség értelmében a hunok segítséget adnak Majorianusnak, aki sikeresen küzd a vandálok ellen, miután - megnyerte a "hunok ígéretét és kardját" ... miképpen azt Sidonius írásában olvashatjuk. A hunok vezérének neve: Tuldila.

Atilla dinasztiájának Hun Birodalma ad tehát segítséget a nyugatrómai császárnak a vandálok elleni küzdelmében.

A nyugatrómai haderők küzdenek a vandálok és a gótok ellen, akik mindenütt győzedelmesen uralják a volt római területeket, csak Ravennától északra eső itáliai vidék látszik bevehetetlennek.

Ugyanis ide telepedett le EDI-HUN (Edikon), az Atilla idejében Pannoniában (mai Dunántúl) lévő hun szállásterületek csaknem összes hunjaival és - nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy - hun államot létesített a Nyugatrómai Birodalom szívében. Ők azonban csak saját védelmükre rendezkedtek be, és nem voltak hajlandók részt venni a galliai és dél-itáliai csatározásokban, és a római légióknak a gótok és a vandálok elleni hosszú háborúiban.

K.: Megszabadította-e a hun segítség a vandáloktói a Nyugatrómai Birodalmat ... ?

F.: Ha csak harcolniok kellett volna, úgy megszabadították volna.

De Racimier lepaktált a gótokkal, és Majorianus után következő nyugatrómai császár - Libius Severus (461-465) sem tud eredményesen küzdeni ellenük, sőt adót is fizet - évente 300 font aranyat Valimir vandál királynak.

Nincs semmi történeti forrásadat arra, hogy Tuldila hunjaival mi történt. Valószínűleg egy részük csatlakozott EDI-HUN népéhez, és másik részük visszatért a Duna-menti szállásterületekre. *

Ezalatt keleten - Bizánc és a hun területek urai között béke van. De az Atilla-fiak folytatják apjuk szervező munkáját, és szövetségi kapcsolatot teremtenek ázsiai testvérnépeikkel, akiknél apjuk - Atilla - tekintélye által elismerést és megbecsülést nyernek. Erre legjobb adatot Theophylactos írása szolgáltatja, aki szerint: "a Don Kubán folyamköz és Pontus (Fekete-tenger) partjai közt települt "VÁR" és "KUN" szkíta törzsek szövetségben voltak Dengezik - Atilla fiának - népével. (Theophylactos Simacatta: Historia VII. Cd. Boor Kiadó Leipzig, 1887.)

Ez a szövetség annyit jelent, hogy a Hun Birodalom nem omlott össze Atilla halála után, hanem súlypontja a Dunamedencéből a Pontus vidékre települt át.

Ezt a területet nyugodtan nevezhetjük a szkíta-hun nép újra erősödési tájának, mert innen települnek vissza - a nyugatiak által nevezett más nevek alatt - megint a Kárpát-medencébe.

K.: Atilla fiai tehát - mint a keleti hun dinasztia - egyesítik az ázsiai hunokat ... ?

F.: Feltétlen sikerült nekik egyesíteni a hun törzseket. Ezt bizonyítja az, hogy van "hun erő" és - mint láttuk még a Nyugatrómai Birodalomnak is segítséget adnak a vandálok és a gótok ellen.

K.: A Keletrómai Császárság és a hunok kozott tehát béke van ... ?

F.: Amíg 1. Leo - keletrómai császár - élt, valóban béke volt.

K.: Mi tortént a Nyugatrómai Birodalomban ezalatt ... ? Sikerült a gót-vandál pusztításokat megállítani ... ?

F.: 1. Leo - keletrómai császárnak kell közbelépnie, hogy a nyugati birodalom végre megszabaduljon a gót fenevadaktól. Marcián - hajdani keletrómai császár vőjét -, Anthemiust ülteti a nyugati birodalom trónjára, és hatalmas keleti hadsereget küld vele. Anthemius (467-472) 100 000 katonával és 1100 hajóból álló hajóhaddal támad a vandálok ellen. Az utána következő uralkodó - NEPOS - Orestest, Atilla volt titkárát veszi maga mellé hadügyminiszternek, aki EDIHUN segítségét is meg*szerzi, és így a Nyugatrómai Birodalmnak, a vandálok és gótok pusztításaitól való megszabadításban, a hunok is részt vesznek.

Tulajdonképpen itt kezdődik az EDI-HUN dinasztia működése. Edihun (Edekon) és fia Odoaker már megtisztitják a gótoktól a Noricumot, és Rhétia területeit, és közben a hun Orestes hun fia lesz a nyugatrómai császár 475-ben Romulus Augustulus (475-476) néven.

Keleten is császárváltozás van, mert 1. Leo meghal 474-ben, és ZENON követi (474-491), akivel megint bevonul a bizánci udvarba az aljasság és az intrika.

Legelső intézkedése az új császárnak az, hogy felrúgja a hunokkal már csaknem 10 éve fennálló hajózási szerződést, és megszünteti a szövetségi viszonyt. A hunok biztosítani akarják magukat. Megszállják a pontusi partvidéket, Moesiában megerősítik állásaikat, és Dengezik csapataival megszállja Thrákiát.

Imák (Csaba) a mai Dobrudzsa vidékén marad, a Duna két partján lévő Hunországban.

Dengezik követeit a császár elutasította, és mivel a csaknem 10 évig tartó hun-bizánci szövetséggel a keletrómai császár szolgálatában nagyszerű "szkíta" lovasság is volt, ezeket küldi Dengezik ellen.

Ezeknek a "szkítáknak" az udvari intrika azt mondja, hogy a betört gótok ellen kell támadniok. A szkíta lovasság támad, és nem veszi - vagy tán későn veszi észre - hogy a hun testvérnépet öli.

A bizánci aljasság győzött, és a győzelemről így tudósít minket a "Chronicon Paschale": .Dengeziket, Atilla fiát Thrákia generálisa - Anagastes - megölte.

Dengezik fejét Konstantinápolyba hozták, és egy körmeneten vitték végig a város főutcáján, majd a cirkuszban állították ki egy nagy faoszlopra tűzve. Az egész város odasereglett a látására. " Így örült a "művelt" Bizánc a nagy hun király hős fia meggyilkolásának.*

Sok történész szerint ez a gyilkosság nem 474-ben, hanem 469-ben történt. Nehéz ma már évi pontossággal meghatározni ezeket a zavaros eseményeket.

A bizánciak azonban csak veszítettek azzal, hogy megtörték és visszaéltek a hun szövetséggel, mert a hunok lovassága megszerezte az összes dunai kikötő teljes ellenőrzését, és a Duna torkolatánál, a Fekete-tenger partvidékén és Krímfélszigeten lévő kikötőket - Chersont, Sugdiát és a meotiszi Boszporoszt is csak a hunok engedélyével látogathatta szállító gályáival Bizánc. Ne felejtsük el azt, hogy a hunok nemcsak jó lovasok, de jó hajósok is voltak, hiszen óriási folyami és tengeri hajóhaduk volt.

K: Milyen következményekkel járt a Keletrómai Császárság ezen szövetségtrő eljárása a Nyugatrómai Birodalom helyzetében ... ?

F.: Edihun (Edikon) erős kezű és uralkodásra termett fia leváltja a hunvérű utolsó nyugatrómai császárt-Romulus Augustulust - és ITÁLIA ELSŐ KIRÁLYA LESZ.

Ez ODOAKER - Edihun hun fia - ITÁLIA CSÁSZÁRA.

K: Mit írnak Odoakerről a nyugati torténetirák ... ?

F.: Majdnem semmit. Hallgatnak róla. Talán azért, mert nem akarják az utókornak tudomására adni, hogy ITÁLIÁT A HUNOK ALAPÍTOTTÁK, és Itália első császára is HUN volt. ODOAKER nevét a germanisták mindenféleképpen írják, mert mindenáron "gót" -nak akarják elkönyvelni. (Éppenúgy, mint ma már a hunokat is "germánok" -nak minősítik.) Írják Odovacar, Odoaker, Odokaer stb. formában. Nevének értelmezését, a hun magyar nyelv szerint, ODA-AKI-nak mondhatjuk. Van adat rá, hogy az urál-altaji nyelvek alapján ODU-AKI eredeti formát vélnek nevéül, ami szerintük "mindenütt jelenvalót" jelentene. (Gregoir H.: La Patrie de Nibelungen. Bizantion 9. Vol. 1934.) Ugyancsak a germanisták EDI-HUN (Edekon) törzsét - és így fiáét is - "turci-lingi"- nek írják, melyben benne van a "turk" szavunk, s így germanizálni lehetetlen.*

ODOAKER Gallia kormányzója volt Nepos császársága alatt, majd a hunvérű - de utolsó - nyugatrómai császár – Romulus Augustulus segítőtársa lett. Látva azonban ennek korrupt voltát - letaszít ja a trónról és Itália királya cimet veszi fel.

Uralkodik 476-tól 495. március 15.-ig. Egyesíti a dunamenti hun törzseket. Noricumban és Pannoniában is jár személyesen.

ODOAKER Edihun (Edekon) fiaként jó iskolát járt, és Atilla udvarában tanulta az uralkodás tudományát. Ez a hun-dinasztia valóban nagyszerű szervezésben indult. A tulajdonképpeni irányító az apa - Edihun volt.

A történelmi eseményekből az a következtetés szűrhető le, hogy Edihun Atilla birodalmát akarta visszaállítani a két fia segítségével. Ugyanis mialatt Odoaker - mint Itália királya a hunokkal igen nagy megértésben és szövetségben volt gall erőkkel igyekezett Itáliában rendet teremteni és kiűzni a gótokat és vandálokat – azalatt Edihun és kisebbik fia – HUNULFUS - Atilla fiaival igyekszik kapcsolatot teremteni. Tehát a hun sereggel átvágják magukat a Balkánon és Dobrudzsában székelő irnák (Csaba) törzseivel együtt megtámadják a Moesiában és Illyricumban lévő gótokat. Itt a Boila menti csatában esik el Hunulfus apja - Edihun - 486-ban.

K.: Mit csinál ezalatt Odoaker ... ?

F.: Újra építi a lerombolt Aquileját, és elfoglalja Noricumot. Megtisztítja Itáliát a gótoktól.

487 -ben a mai Krems környékén létezett "Rugi-Iand" -ot elfoglalja.

488-ban kiveri innen teljesen a longobárdokat (mai Alsó- Ausztria, a Dunától északra).

489-ben Theodorik gót törzsfőnök, aki a Balkánon csatát vesztett a hunok ellen, ajulián Alpokon átkel és Odoaker ellen indul.

Következő adatunk 493. év és csak annyi, - amint a nyugati történészek írják: "Nagy Theodorik orvul meggyilkoltatta*Odoakert, Itália királyát". És egyik sem felejti el aztán utána írni, hogy a "germán-gótok ettől kezdve 70 évig uralták egész Itáliát."

K: Mit építettek a germán-gótok Itáliában ezalatt a 70 év alatt ... ?

F.: Nincs történelmi adat arra vonatkozólag, hogy valamit is építettek volna. Csak a germán-gót rombolásokról és pusztításokról beszélnek a régi írások.

K: Hol találhatunk adatokat Odoaker történelmi szerepére vonatkozólag ... ?

F.: A már említett MH. könyv ismerteti a fenti adatokat a 127., 129. és 136. oldalon, és ez a hatalmas munka, tele adatokkal a gótokra és hunokra vonatkozólag, csak "háromszor" említi Odoakert. Gondolja, hogy ennyi is elég Itália első királyának - hiszen hun volt és nem germán.

Menander is említi azt, hogy "Odoaker volt a hunok legfőbb vezére és a Loir melletti gall fejedelem." (Excerpta de Legationibus.)

Sok adat van a hunokról és Odoakerről Szent Szeverin - Noricum Apostolának - életrajzában.

K: Hol olvashatunk erről... ?

F.: A világi és egyházi történészek igen keveset írnak Szent Szeverinről. Egyedül Fehér M. Jenő foglalkozott vele, de igen szűkszavúan. Annyit mégis megtudunk munkájából, hogy Szent Szeverin hun származású volt, hogy jó barátságban volt Edihunnal és fiaival, és ő jósolta meg Odoakernek, hogy Itália királya lesz. (Fehér M. Jenő: .Korai Avar Kagánok" Bs. As. 1972.43. old.)

A pápák történetében azonban létezik egy SZEVERIN pápa, pontosan Odoaker idejében. Tehát Odoaker meghálálta a hun Szeverin térítő munkáját, és római pápává segítette. Érdekes rendelkezése a sorsnak az, hogy "a barbár" Atilla visszafordult a római pápa kérésére Rómától (amit aztán a germán-gótok romboltak össze) - és - talán az égi hatalom akarta, hogy Róma első felépítője - a HUN SZEVERIN PÁPA legyen.*

K.: Mit írnak a jelenlegi magyarországi torténeszek Odoakerröl. .. ?

F.: Elismerik létezését, de egy szóval sem említik, hogy a hun Edekon hun fia volt. Létezését és "tizenkilenc" évig tartó uralkodását azonban jól felhasználják arra, hogy a longobárdoknak és az általuk "germánnak" vélt gepidáknak "saját" művészetet és kultur kört hirdethessenek.

K.: Hogyan teszik ezt ... ?

F.: Nagyszerűen megállapítható ez a kiadott könyvekből. Bóna István: "A Középkor Hajnala", Longobárdok és Gepidák a Duna-medencében c. könyv (Corvina Kiadó, 1974. Budapest), a 48-49 oldalokon így ír: "Mind a longobárd, mind a gepida művészet ... egyik központja és szétsugárzási területe az V. század utolsó negyedében Odoaker Itáliája volt. Az Odoaker korszak magas művészi színvonalú ékszerei a korabeli gepida területekre éppúgy eljutottak (gávai, kiskunfélegyházi, aradi, bácsordasi leletek), mint a későbbi longobárd Pannonia területére (domolospusztai, szőnyi, dombóvári, répcelaki leletek)." Most én kérdezek: "lehet-e" tizenkilenc év alatt a germán gótok és vandálok által lerombolt, kirabolt és elpusztított Itáliában egy "új" művészi stílust kifejleszteni ... ? Hiszen Odoakernek háborúzni kellett ezekkel a pusztító és a fenevadaknál is kegyetlenebb germán népekkel, és minek is alakított volna ki egy "új" művészeti stílust, hiszen megvolt neki is és népének is az ősi szkíta-hun műveltség minden hagyománya, ötvöse, tudósa, az évszázadok s talán évezredek alatt kikristályosodott fémművesség. Ennek ellenére Bóna István - nyilván a mai uralkodó szellem által előírt történelemírás erőszakának engedve - az Odoakernek tulajdonított művészetet jellemző sajátosságokat "késő római eredetűnek" ismeri fel. Talán e meghatározás alatt az előbb ismertetett "Odoaker korszak magas művészetét" kell érteni, hiszen ez a "legkésőbbi római". Viszont ez nem római, hanem szkíta-hun – különösen az állatábrázolásokban és a madárfejes fibulák "ékrovásos és ékvéséses meanderminták díszítéseiben". Ezt a magyarul író,* de "longobárd" szellemű szerző maga is jól tudja (hisz szakavatott régész). Talán azért indokolja meglátásait a következő - érdekes - kiértékelésben így:

"Bár e dekoratív és figuratív elemek többsége késő római eredetű, ekorra már ötvöződnek a hun korszak keleti elemeivel... "

Még mindig a hun korszakban vagyunk, hisz a gepidák létezése kizárólag a "hun korszakba" esik.

Nagyszerű példája a megnevezett könyv annak, hogy miképpen lehet a hatalmas hun nemzetség kulturkincsét eltulajdonítani az idegenek - s talán úgy mondjuk - műveletlen és barbár idegenek javára. - De a kitűnő régész talán saját lelkiismeretének megnyugtatására írhatta le mégis azt, hogy:

,,A bökénymindszenti madárfejekkel díszített fibulák párhuzamait Krímtől az Atlanti-óceánig megtaláljuk." (Tehát pontosan azon az úton, ahol a hunok jártak.) Ugyanígy a "sasfejes díszcsatok" is krími eredetűek és megudjuk azt is, hogy a "gepida sasos csatok" első feltűnését a szakemberek az "avarkutigur mozgalomhoz kötik" (50. oldalon). A "hegykői maszkos fibulák" és a ”felpécikardtok szegélydísze" szintén "ODOAKER STÍLUSÚ ALKOTÁS" (54. oldal).

K.: Mit akarsz bizonyítani ezekkel az adatokkal ... ?

F.: Két dolgot akarok bizonyítani.

Egyikaz, hogy népünk magas műveltségéből táplálkozott egész Európa és a késői - mai - utókor szégyene az, hogy nem saját nemzetünk dicsőségére és történelemformáló szerepünk bizonyítására használja fel a régészet igazságait.

A másikpedig annak a valóságnak az ismételt megerősítése, hogy a gepidák nem germánok, hanem hunok voltak. Ugyanis a megnevezett munka így számol be a gepidák történetéről.

"A gepidák előtörténetéről nehéz írni. Egyetlen sornyi tárgyilagos forrásadat sem említi őket. Ami keveset tudunk róluk, azt halálos ellenségeik, a gótok és a longobárdok krónikáiból kell kihámozni."*

Tehát, ha halálos ellenségeik éppen a "gótok" és a többi germán népek voltak, akkor ők nem lehettek germánok.

Van azonban egy érdekes - harmadik- bizonyítékom is.

K.: Szintén a gepidákra vonatkozólag ... ?

F.: Azokra is, de főként arra, hogy Atilla halála után a Kárpatmedence tovább is a Hun Birodalomhoz tartozott, hiszen - miképpen Bóna István írja, "oknyomozó" történelmi kifejezést használva:

"A gepidák a hun támadás hírére nem távoznak országukból, »lusták« voltak ahhoz, hogy a vandálokhoz és vizigótokhoz hasonlóan elmeneküljenek." (14. old.)

Talán nevetségesnek mondható itt ez az indokolás, mely a "lustasághoz" köti a helybenmaradást. Nem inkább elfogadható az a tény, hogy azért nem menekültek a hun invázió elől, mert maguk is hunok voltak?

És így nagyon jól érthető az a régészeti kiértékelés, amit László Gyula - éppen Bóna Istvánra való hivatkozással közöl:

" ... a bakodpusztai (Dunapataj) fejedelemasszonyi ékszerek EDEKON EDI-HUN feleségének sírjából valók, aki itt volt eltemetve." (László Gyula: A Népvándorláskor Művészete Magyarországon. Bp. 1971.)

ODOAKER édesanyjának sírja tehát a Duna-medencében volt, és az is feltételezhető, hogy amikor Odoaker apja – Edihun és öccse - Hunulfus - Atilla fiaival keresték a csatlakozást, és népükkel a Fekete-tenger melléki Dobrudzsába igyekeztek - az átvonuló hely a Duna-medence volt.

K.: Az elmondottakkal tiszta kép alakult ki előttünk arról, hogy mi tortént Edihun dinasztiájával. De úgy tudjuk, hogy neki volt egy fia is. Mi tortént ezzel afiúval ... ?

F.: Annyit tudunk róla, hogy a nyugati történészek OKLANTEKLAN néven emlegetik, és feljegyezték róla, hogy ő alapította TULN városát. TULN város azért ismeretes a nyugati történelemben, mert ez volt a választóvonal a hunok és az avarok szállásterületei között, mert úgy jegyezték fel, hogy:*

"a hunok laktak a »tulni mezőkön« és az avarok szállása a »bécsi mezőkön« volt."

Ez pedig azt bizonyítja, hogy az avarkorban is éltek hunok valószínűleg, mint az Odoaker dinasztia népének leszármazottai - a mai Ausztria területén és Dél-Németországban.

Fehér Jenő szerint a TEKLAN becenév és a hun-magyar CSABA névvel azonos értelmű. Vagyis a ”legkisebbet" jelenti.

Odoaker fiának neve - szerinte - TULNA (TOLNA) volt.

K.: Most az érdekel bennünket, hogy találkozott-e IRNÁK (Csaba) népével Edihun és Hunulfus ... ?

F.: Nemcsak, hogy egyesültek, hanem kiverték a gótokat a Dunamelléki területekről. Így a Duna-hajózás biztosítva volt a hun uralom kezében.

K.: Hol volt a Hun Birodalom központja Irnák életében... ?

F.: Már tudjuk, hogy Dengezik fejedelem 474-ben vonul be Bizáncba, és azt is, hogy Odoaker 476-ban lesz Itália királya.

A bizánci gyalázatos cselekedet, amit a hős Dengezik - Atilla-fi - levágott fejével tettek, még szorosabbra fűzi az ázsiai hun népeket, és így Irnák megint megszervezi a hunok törzsszővetségét, és a Hun Birodalom központját az Al-Duna vidékére helyezi. Ezt az al-dunai Hun Birodalmat a történészek már "Bolgár" Birodalomnak nevezik. Beletartozik azonban ebbe a nagy hun törzsszövetségbe az egész krími vidék, a Kaszpitenger környéke és maga Khorezm is (a Kaszpi-tenger és az Aral-tó közőtt), mely akkor a "tudás" központja volt. Hogy beletartozott, azt bizonyítják a krónikáink azon adatai, mely szerint Irnák (Irnik) felesége - a hun királyasszony – khorezmi hercegnő volt.

K.: Van adat arra, hogy Atilla dinasztiája legkisebb fia - Irnák (Csaba) - ágán tovább élt... ?

F.: . Biztos adatok szolgálnak annak bizonyítására, hogy Atilla dinasztiája fennmaradt még a magyar Árpád-ház tagjaiban is. Annak ellenére, hogy a kútforrásokat mindenütt igyekeznek eltüntetni erre vonatkozólag, mégis rendelkezünk elegendő* bizonyító anyaggal e csodálatos folytonosság és karizmatikus uralkodáslánc ismertetésére.

Irnik-Irnák-Csaba után az első uralkodó, akinek neve ismeretes a forrásokban, a 488 körül megjelenő BUSAN hun király, akit Atillának Irnik fiától származó dinasztiájába sorol a szakirodalom. (Dümmerth Dezső: Az Árpádok Nyomában, Panoráma Kiadó, Bp. 1977. 38. oldal, a továbbiakban így rövidítve: DÁNY.)

Ez a hun király már szövetséget kötött a bizánci császárral, és a hun-bizánci seregek együttesen harcolnak a mindenütt pusztító germán-gótok ellen. Ennek a Meotisz- Al-Duna vidéki Hun (bolgár) Birodalomnak az élén találjuk aztán MUNDO-t is, aki Atillának fia, a gepidák királyának lányától születve.

A megnevezett munka (DÁNY 30. old.) így írja le ennek a dinasztiának a történetét:

"Busan és Mundo után ugyanis a Szkítia vidéki hunok uralkodói között szerepel 534 körül egy testvérpár, görög írás szerint:

GORDASZ és MAUGERISZ. Ez utóbbiról a kutatás már megállapította, hogy eredeti neve ha a görögösítő képzést elhagyjuk: Muager, MAGER, illetve MOGER.

MOGER király tehát történelmi személy volt, és együttesen szerepel fivérével, mint a magyar krónika csodaszarvas mondájának Magorja ...

Atilla fia Irniknek ez a MOGER nevű ivadéka egy később kiterebélyesedő nemzetség, majd törzs őse lett, és ezt a törzset az ő nevéről, MOGER-nek nevezték. A törzs talán nem volt más, mint a későbbi fejedelmi törzs: ÁLMOS TÖRZSE."

A HUNOK NEMZETI VALLÁSA

K.: Befogadták tehát azonnal az ázsiai hun népek Atilla fiait és a velük érkezőket ... ?

F.: Persze, hogy befogadták őket. Miként a perzsák a perzsákat, a rómaiak a rómaiakat és a zsidók a zsidókat örömmel köszöntötték, úgy a hun népeknél is csak így volt.

Ugyanis minden népnek megvolt a saját nemzeti vallása - miképpen azt megállapíthatjuk a történelmi leírásokból – és így a népelnevezés már egyben a nemzeti vallást is jelölte.

Ahogyan a zsidóknál a zsidó a nemzeti vallás, a perzsáknál a perzsa vallás (Zoroaster-tanai) volt az egyedül elfogadott és megengedett - úgy a rómaiak is megöltek mindenkit, aki nem "római" vallású volt.

A nyugati történészek annyira "hun ellenes ek", hogy nem is tudják elképzelni azt a valóságot, hogy a HUNOKNAK IS NEMZETI VALLÁSUK.

K.: A nyugati és a hazai történészek sehol sem írnak erről... ?

F.: Amint már a beszélgetésünk elején is említettem, egyes hun törzseket a "keleti kereszténység" fedőneve alá sorolják. De nem mondják meg azt, hogy milyen volt ez a "keleti kereszténység". Fontos ezt a kérdést kibogozni, mert a mai egyháztörténet "keleti kereszténység" teológiai szakkifejezés alatt a keleti népeknek azon részeit érti, amelyeket sikerült a "paulinizmusnak", tehát - mai szakkifejezéssel- a Rómából induló judaí-kereszténységnek ágára téríteni. (Miképpen Szent Istvánnak nevezett I. István ezt a magyarokkal tette.)

E térítés előtt - a Keletrómai Birodalomban is van kereszténység" , melyet szintén "keleti kereszténységnek" neveznek.

Ezek a szektariánus igyekezetek aztán a vallási ideológiát hirdető ARIO és NESTOR patriárkák neve után - "ariánus" , vagy "nestoriánus" kereszténységként ismeretesek.

K.: Melyik volt a sok "keresztény" ág közül a hunok nemzeti vallása ... ?

F.: Egyik sem, hanem azt, ami a Pártos Birodalom nemzeti vallása volt.

K.: Alaposan tisztáznunk kell ezt a kérdést, mert nagy a zűrzavar a történelmi elnevezésekben és az erre vonatkozó események ismertetésében. Első kérdésem tehát az, hogy: KI VOLT AZ ALAPÍ- TÓJA A pARTOS BIRODALOM NEMZETI VALLÁSÁNAK... ?

F.: A názáreti Jézus megbízottja-PÉTER APOSTOL alapította és terjesztette el JEZUS SZERETET VALLÁSÁT, a minden júdaiságtól mentes Jézus-hitet a többi tanítványokkal együtt a Pártos Birodalomban, mely az Eufrátesztől az Indus folyóig terült el.

K.: Hol volt a kozpontja ennek a vallásnak ... ?

F.: A gyülekezet központja Babilonban volt, ahogyan Péter apostol írja: .Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet" ... (PÉTERLS .13.)

K.: Erre az evangéliumi idézerre azt mondja a rómaijúdeo-keresztény teológia tanítása, hogy "Péter apostolBabilonja" alatt a "szellemi" Róma értendő.

F.: Ez az indokolás nem állja meg a helyét, mert Péter apostol életében még nem volt Róma a júdai-kereszténység központja, hanem a jeruzsálemi gyülekezet. Saul-Pál már dolgozik ugyan Rómában, de a rómaiak még sokáig ölik a keresztényeket addig, míg i. sz. 306. évben Konstantin lesz a római császár és i. sz. 312. évben nem a rómaiakat téríti a júdai-keresztény hitre, hanem ezt a "kereszténységet" római államvallássá teszi. Csak ekkor kezdődik a "szellemi Róma" - keresztényi értelemben. De Péter apostol Antiochiában is megszervez egy másik központot, és itt van a sírja is. Itt temették el.

K.: Miért lett a jézusi szeretet-vallás a Pártos Birodalom "nemzeti vallása" ... ?

F.: Jézus születéséig az ősi paleo-magyar (sumír) ún. "mágusvallás" volt az elfogadott. Ennek főalakja a Napisten (Bál) és a Fény Szűzanya (Anahit) volt, és Capricorniusi UJ FÉNY-t tartotta a Napisten és a Fény Szüze egyszülött fiának. Jézus megszületésével az - immár csaknem 3000 éves – prófécia teljesedett be, amelyet a nép hitt és tudott, mely szerint: "a FÉNY ATYA fia emberi testet öltve - szűztől születve, leszáll a földre."

Ennek tudatában mentek a "napkeleti bölcsek" Jézus kőszőntésére, Pártiából.

K.: Mikor az apostolok megkezdik Pártiában az evangélizációt – a nép tudja ezt ... ?

F.:Minden bizonnyal tudták jól, mert elfogadják Jézust, mint a Fény Fiát és - a minden júdaiságtól mentes – SZERETET VALLÁSANAK hűséges követői lesznek - és amint a későbbi történelmi események mutatják - mindhalálig.

A minket legjobban érdeklő adat és valóság az, hogy ez volt a Pártos Birodalomnak az elismert államvallása, és tanai a pártos írásokban maradtak fenn. Amikor a perzsa sasanidák orvgyilkosai kivégezték a jóhiszemű és szeretetet gyakorló, pártos uralkodó család, az ÁR-SZAK dinasztia tagjait, akkor MANI volt annak a hatalmas egyháznak a feje, melynek csak a Pártos Birodalomban 360 kőből épített, művészi temploma volt.

Mivelhogy az ÁR-SZAK dinasztia az ázsiai fehér-hunok (eftaliták) népéből eredeztette magát, ez az államvallás természetesen az összes ázsiai hun birodalomra kiterjedt. Még Kínában is léteztek egyházközösségei, és az uigurok is e hitet vallották. A Pártos Birodalomból származó egyházi írások szerint Jézus a 2. helyen van említve a "Fény ATYA" után, csaknem mindig a "Fény Szüze" kíséretében.

Mani édesanyja is az ÁR-SZAK királyi családból származott.

A magunk részéről bizonyosnak tartjuk, hogy a hun királyi család és a hun nép nagy része is a Pártos Birodalom államvallásának volt a követője a - tiszta és minden júdaiságtól mentes - Jézushitben. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a MANI által elterjesztett hit volt a hunok NEMZETI VALLÁSA.

Atilla is ezt a vallást követte. Hogy meggyőződjünk ennek a vallásnak a hatalmáról, elterjedéséről, evangéliumait megismerjük és tanaiba belemélyedjünk - bizony sokat kell keresgélni és sok könyvet elolvasni. Egy ilyen írásban nem tudunk minden érdekes adatot felsorolni, de annak a megértéséhez, hogy Árpád honfoglaló magyarsága is és az avarok is ezt a pártos birodalmi vallást – a legtisztább, és minden júdaiságtól mentes Jézushitet – követték, ajánljuk elmélyedésre és tanulmányozásra az alábbi könyveket:

1. A. V. Williams Jackson: "Research es in Manicheanism". (Ams Press Inc. New York, 1965.)

2. Jes P. Asmussen: ,,Manichaean Literature" Middie Persian and Parthian Writtings. (Scholars facsimiles & Reprints. Delmar, New. York, 1975.)

3. A. von Le Coq.: "Türkische Manichaica aus Chotscho". (Berlin 1911, 1919 és 1922-i kiadásai.)

4. Victor N. Sharrenkoff Ph. D.: "A Study of Manichaeism in Bulgaria". (NewYork, 1927.)

Ez utóbbi könyvből még azt is megtudjuk, hogy,a Mitraizmus igen nagy része Mani vallásából való, és a FENY Atyát, a Napistent teszi a vallás első helyére - éppen úgy, mint azavarok és a magyarok.

K.: Még egy kérdésünk van erre az ún. .rnanicbean" vallásra vonatkozólag. Pontosan meghatározva a kérdést: "Honnan tudjuk azt, hogy MANI Jézus tanítását hirdette ... ?"

F.: A Pártos Birodalomból fennmaradt-de a kutatók elől ügyesen eldugott - írások tanúskodnak erről. Ugyanis MANI így tanított:

„Jézus barátja az én barátom ... de Jézus ellensége az én ellense, gem.”

Magunkra és napjainkra is vonatkoztathatjuk MANI ezen megállapítását.

Magyari módon úgy mondhatjuk: „Jézus barátai - a mi barátaink és Jézus ellenségei - a mi ellenségeink is, akik ölnek, pusztítanak minket."

Halálával nem szűnt meg az általa kifejlesztett vallás, sőt erős virágzásnak indult. Az óvilág mindhárom kontinensén elterjedt, Kínától, Indián és Turkesztánon keresztül Európáig ért, s itt a Földközi-tenger egész környékén, még a déli-afrikai partokon is hódított. Bizonyos különbségek keletkeztek ugyan hívőik között, aszerint, amint ezek Konfuciusnak vagy Buddhának voltak a követői, vagy esetleg más vallásokból lettek manicheusok.

Különösen a júdai-kereszténységgel szemben vette fel diadallal a harcot Mani vallása. Rajongói azt mondották, hogy Mani, Jézus újabb megjelenési alakja volt. Ha gondosan megvizsgáljuk ennek a kornak a történetét, lehetetlen meg nem látnunk, hogy Mani vallása majdnem versenytfutva terjed a judai kereszténységgel, s már-már föléje kerekedett. Az akkor már hatalmas erőre kapott júdai-keresztény papság meglátta a veszedelmet, s megkezdődött az egész keresztény világban az a páratlan hevességű és kegyetlenségű üldözés, mellyel kiirtották a manicheizmust, sőt megsemmisítettek mindenféle manicheus vagy reájuk vonatkozó írott emléket. Ne csodálkozzunk azon, ha későbbi időkben a brit, gall, germán és magyar népnél oly nagyszerűen el tudták pusztítani a "pogány" emlékeket, hogy azoknak jóformán még nyomuk sem maradt, hiszen például a "magyar pogányság" emlékeinek elpusztításánál már félezer éves gyakorlatuk volt az ilyenféle romboalásokban. Így semmisült meg Európában a manicheizmus, vagyis a Jézusi szeretetvallás.

Sorsuk keleten is üldözés lett. Mani halála Perzsiában megsokszorozta híveinek a számát. Az üldözés itt is megindul, s hívei százanként halnak vértanúhalált hitükért. Csak egyetlenegy alkalommal Páhrám perzsa király 200 keresztrefeszített manicheus vértanút ásatott fejjel a földbe. Az egész birodalomra kiterjedő üldözés elől aztán ezerszámra menekültek a manicheusok a Hun Birodalomba, és később a türkök védelme alá.

Az igazságot kutató vallásbölcselet legszebb feladata annak a megállapítása és a régi írásokkal való bizonyítása, hogy a manichean vallás a régi paleo-magyar (sumír) ún. "mágusvallás"-nak - Gudea szeretetvallásának - a názáreti Jézus tanításával való megtisztulása és újraéledése egy "szemet szemért, fogat fogért" hitet valló, bosszúálló környezben.

A manicheanizmusnak nevezett jézusi szeretetvallás szerint az élet a fény és a sötétség coexisztenciája, ahol is a FÉNY mindig tud a sötétségből ÚJ ÉLETET létrehozni.

Az ÚJ ÉLET létrehozásának feladatában az emberi lét sok javát, a szabad akarat adta kívánnivalóját a sötétség, az árnyék (a zaratustrai ármány) hatáskörébe sorolja. Ilyen a nemtörődömség, a tudatlanság, az irigység, a bosszúállás, a bujálkodás, a szeszes ital és a hús.

Emberi kötelesség az önfegyelmezés.

Hazugság, kapzsiság, lopás, ölés, csalás, kétszínűség, házasságtörés és a dologtalan lustaság a sötétség eszközei, és nem tartoznak a FÁNYLŐK VILÁGÁBA.

A manicheizmust nemcsak az abban rejlő magas etikai nívó tette különös en kedveltté és vonzóvá, hanem az, hogy ez a vallás a szó nemes értelmében véve a művészetek vallása is volt. Mani neve nemcsak mint vallásszervezőé, hanem mint festőé is híres. Ezt a tehetségét még ellenségei is elismerték. Tanításait ő maga foglalta írásba, a pártosok írásával. Ezt az írást ma a "szír" írás egyik változatának nevezik. Mani írásaiban mindenütt megtalálhatók a mesterre - a názáreti Jézusra - való hivatkozások.

A reánk maradt manicheus könyvek legtöbbször nagyon finom papírosra, ezenkívül pergamenre, selyemre, sőt bőrre voltak írva. Írásuk mindig művészi tökéletességű, és majdnem mindig csodálatosan szép miniatűrökkel vannak ékesítve. A régibb korok miniatűr könyvfestészetéről számos tanulmány készült az elmúlt században. Származását keresték, s párjait megtalálták Perzsiában és Indiában is. Kiderült azonhan, hogy mind a két helyre a mongol hódítás vitte ezt a művészetet. Csak most, hogy az ujgur leleteket megtalálták, derült ki, hogy ennek az egész művészetnek a manicheus miniatűr festészet az őse és alapja.

Megérthetjük tehát népeink - s főleg a hunok és avarok - fémművességének csodás motívumi gazdagságát, hiszen az aranyba vert ábrázolások mindegyike kultikus eredetre vall. A jézusi tanításokkal megtisztult ősi "mágus vallás" kozmikus jellegű volt, és Jézus is megtartotta ennek alapjait, hiszen ő is mindig a NAP felé fordult és a világ világosságát emlegette. Ahogyan a júdai-kereszténységben a pápa által kinevezett szentek közössége képezi a "közbenjáró" testületet, melyaz emberiséget az Istenhez közelíti – hasonló valamit képzelhetünk el a kozmikus világszemléletet követőkről is. Ezek azonban "égre-nézők" voltak, és tudtak olvasni az ég könyvében.

A kultikus ábrázolások madárfejei, griffjei, indái és egyéb motívumai pedig az "Ég Könyvének" abécéjét képezik, amelytől mi már olyan messze estünk, mint júdai-keresztény vallásunk a kozmikus világszemlélettől. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hun fémművesség csodálatos ábrázolásai mind-mind beletartoztak a "nemzeti vallás" -ba, és annak misztikus kifejezéseit képezték. Ezek voltak az örök emlékeztetők, amelyek vizuális módon figyelmeztették a népet az Istennel való élésre. A madárfejek és griffek mindegyike pedig a GURUSÚNY-i "nap-madarat" jelképezik, aki a Fénybe emeli a FÉNY FIÁT - a TUR-ULLU-t. Mindegyik motívum szent hagyományaink TURUL-MADARÁNAK az emlékeztetője, és a "fényre, világosságra, tisztaságra, becsületre és szótartásra" inti viselőjét. Nem oktalan ábrázolások ezek, hanem minden motívumnak meg van a maga mélységes hiedelmi tartalma.

Ha tanulmányozzuk jelentéstani titkait, lassan-lassan megtaláljuk azt a nagy misztériumot, mely a hívőt az ÉGI FÉNY-hez kötötte - elválaszthatatlanul és örökre. Itt - a hunok nemzeti vallásában rejlik az a becsület és jóság, amivel pl. a hadifoglyokat sohasem kínozták (mint a perzsák, rómaiak és semiták) - hanem kenyérrel ellátva hazaküldték őket. Hogy szavukat betartották, s ígéreteiket soha meg nem szegték. Hogy azt, akit testvérnek fogadtak - halálig segítették. De az is érthető, hogy az aljas gondolkodású és cselekedetű embereket életre jogosultnak nem minősítették. Így kap értelmet Atilla és hunjainak magatartása az orvgyilkosságokat szervező és korrupt bizánci udvarral szemben. Magyarázatot lel- nemzeti vallásuk ismeretében - az is, hogy a képmutató júdai-kereszténységet sohasem fogadták be, és Jézus feláldozását – mint áldozati állatnak - a bűn elvitelére való használatát sohasem ismerték el, és sohasem tudták megérteni ezt a – minden FÉNY-től és isteni jóságtól messze eső, borzalmas vallásszemléletet.

Ugyanis az ő - mint említettük az előbbiekbenkozmikus világszemléletű nemzeti vallásuk Jézussal és a FÉNY SZÜZÉVEL - a Boldogasszonnyal - olyan felemelkedett és Istenhez érő életfelfogásban jutott érvényre, mely minden érthetetlen és természetellenes elgondolást a "sötétség" birodalmához utalt és így azonnal elvetette.

Ez a "manicheus vagy manichean" -nak nevezett vallásszemlélet azonban az emberi lelkiismeretet helyezte a hiedelem közepébe. Az ősi paleo-magyar (sumír) szeretetvallás hagyatéka ez, mely - Gudea, Lagasi Patesi iratain – a "szívedet mondja Isten Kelyhének, amelyből úgy kell a szeretetnek áradnia, mint az élet vizének", "szívedben az élet vize, mely Istent tükrözi, ha nem háborog és tükre békés ... "

A názáreti Jézus is és Mani is így beszélnek a szeretetről, és mindketten lélek, a saját lelked "ismeretére" vezetnek.

E sorok írója úgy véli, hogy igaza van Magyar Adorjánnak mindenben, amit a "LELKIISMERET ARANYTÜKRE" c. könyvében ír. És bizonyítva van az is, hogy a hunok nemzeti vallásába beletartozott - mint kultikus kegyszer - a lelkiismeret tükre, hiszen csaknem minden hun sírban találtak egy "fém tükröt", melyet tulajdonosa a nyakába akasztva viselt. MH. könyve is bőségesen tárgyalja ezt, és a következő oldalon mi is bemutat juk a hun sírokban talált "tükörgyűjteményét".

K.: Milyen népeknél maradt fenn ez a manicheannak nevezett jézusi szeretet vallás ... ?

F.: Miképpen ismertettem - egész Ázsia vallása volt. Amikor az iszlám egyre nagyobb tért hódított az ázsiai területeken, és a júdai gyökere szerinti felfogásával kiirtotta mindazokat a népeket melyek nem voltak hajlandók mohamedánná válni - az uigurok és Árpád magyarjai voltak az utolsók, akik megmaradtak a Fény vallásában.

K.: Mit jelent az "uigur" név ... ?

F.: Szerintem ez a név helyesen így értelmezhető: U]-GUR. - Ebben a szóösszetételben a GUR szót, mint az ősi paleomagyar (sumír) szógyököt már jól ismerjük "fordulni, forduló vagy változni, változó" értelemben. A "karácsony" szavunk ősi formája GURU-SUNY, ahol GUR-U a FORDULÁS, a VÁLTOZÁS jelentésű és SUNY szintén az ősi nyelvben "álom, sötétség, feledés" értelmet visz. GURU-SUNY tehát:

A SÖTÉTBŐL VALÓ ÁTFORDULÁST jelenti, ami igaz is, hiszen a téli napfordulóval a Nap a "sötétségből" fordul a minden nap erősödő világosságra. E magyarázattal már megértjük az UIGUR kifejezést, ami mai nyelvünkön: ÚJ FORDULÓT, ÚJ VÁLTOZÁST jelent, és tulajdonképpen a Jézussal megtisztult SZERETET VALLÁSRA VALÓ FORDULÁS értendő alatta. Mivel ennél a néptörzsünknél volt a vallástudomány és a műveltség központja - így az "új hitre fordulás" az idők folyamán népnévvé terebélyesedett.

De nemcsak "név" volt, hanem a kötelességet is jelentette.

Aki "ui-gur" -nak vallotta magát, az a "fény, a tudás" tulajdonosa volt és a TUDÁS volt élethivatása.

K.: ATILLA nevére tudsz valamit mondani ... ?

F.: ATILLA nevét így kell írni - két "L" betűvel, mert az ősi paleo-magyar (sumír) nyelv grammatikai szabályai szerint való.

Ugyanis "A" jelentés "víz" és átvitt értelemben "tudás" (lásd pl. E-A "a tudás temploma"). "TIL" jelentése "élet" és a hozzáragasztott "LA" határozott névutórag, amit ma mi "névelőként" használunk, mint "A", és "AZ". A-TIL-LA jelentése tehát "AZ ÉLET TUDÓJA, vagy AZ ÉLET VIZE (az életet adó).

A Don és a Fekete-tenger régi neve volt A-TIL "az élet vize".

ATILLA-t még a neve is az ázsiai hun területekhez köti. Nem szabad tehát nevét úgy írni, mint a zsidó-gót Jordanes kiforgatta: ATTILA, mert - bár fonetikailag ugyanazt értelmezhetjük így is - az írásbeliség pontossága az ATILLA formát követeli.

bjf_mntkt14

bjf_mntkt15

FRANCIÁK ÉS MAGYAROK

Testvérek - akik elfeledték hagyományaikat

A franciák - a középkorban - még elismerték, hogy eredetük országa Nagy-Magyarország, és amelynek fővárosa SZIKAMBRIA volt.

Az első - erre vonatkozó - forrás a FRANKOK TÖRTÉNETÉNEK KÖNYVE című munka, mely Kr. u.-i 13. század végéről az ELSŐ FRANCIA KRÓNIKA, melyet SZENT DENIS NAGY KRÓNIKÁJÁNAK neveztek. Ez állítja a francia elméletet a magyarországi szikambriai eredetet illetően, összekötve azt egy TRÓJÁ-ból eredő, közös franciamagyar származással. Így ez a FRANCIA NAGY KRÓNIKA Magyarország Szikambriát nevezi a franciák átmeneti hazájának.

Jean LAMAIRE BELGES lS12-ben (Kr. u.) írta nagy művét: "GAUL (Gallia) ISMERTETÉSE ÉS A TRÓJAI KÜLÖNLEGESSÉGEK."

A Trójából való kivonulás és a Magyaroszág Szikambriában való tartózkodás a harmadik kötetben van leírva. Ott a következőt mondja:

"a hunok vagy magyarok szintén a trójaiak leszármazottai, testvérei a frankoknak, éppen úgy, mint a törökök. Azonban - míg a törökök pogányok - a hunok-magyarok keresztények.

A hun-magyar-török azonosítása azért van, mert »Atilla annak a török klánnak (törzsnek) a leszármazottja, amelyik a TURKUS-ból ered és a trója TROILUS fia.«"

EGYÉBB TÖRTÉNELMI FORRÁSOK:

1. A FRANK KIRÁLYOK GESZTÁ]A (Kr. u. a VII!. Századból): "azonosítja Szikambriát és Atilla városát, melyet BUDA nak neveztek".

2. VITERBOI GOTTFRIED: SZÁZADOK EMLÉKEZETE c. művében (Kr. u. 1185-ből) mondja:

"Abban az időben, amikor Trója lerombolása után Aeneas Itáliába érkezett, két - trójai uralkodóházi személy – Priani és Kicsi (Antenor unokája, aki a nagy Prianusnak nővére) és egy apai rokon, Magyarországra érkeztek tizenháromezer emberrel, keresztüljutva az Illír-tengeren. Ott ők egy nagy várost építettek, név szerint Szikambriát. Ezért van, hogy szikambriaiaknak nevezik

UTÓSZÓ

Ez a kis könyv a magyar történelem igazságát tükrözi. Jövőnk legfontosabb tételét tárgyalja: A HUN-MAGYAR azonosságot, mely a hunok európai történetével kezdődik, Jézus születése utáni időben való kárpát-medencei birtokol ásunk és létezésünkre vonatkozólag, a magyar nép kárpát-rnedencei birtokolási jogának bizonyításában.

Célunk e "KIS TÜKÖR"-rel- a közvélemény átformálás a, a tévtanok megváltoztatása, és a történelmi igazság hirdetése.

Mi lett volna, ha magyar részről - már az első világháború előtt és idején - a francia-magyar közeledés és testvériség hirdetésének az előbbiekben közölt adatok szolgáltak volna alapu!...?

* * *

bjf_mntkt16

Ez a "KIS TÜKÖR" első kötete. A második kötetben tárgyalni fogjuk a hun-avar azonossági vonatkozásokat és a hun-avar-magyar népi, faji, nemzeti és vallási folytonosságot - 1. István koráig.

A harmadik kötetben az első két kötet adatait vetítjük vissza az őstörténelembe.

(Sajnos a második és harmadik kötet nem készült el. A szerkesztő megjegyzése.)

Köszönjük a tudományos és az anyagi támogatásokat. Mindkettőre szükségünk van a továbbiakban is.

Kötelességünknek tartjuk, hogy hálás köszönetet mondjunk azoknak, akik sajtóalapunkat támogatták és különösképpen ,,A KIS TÜKÖR" megjelenését segítették elő.

Személyhez szóló köszönetünk illeti az alábbiakat:

Rácz Sándor - Ausztria

Poyák István - USA

Felsőőry Alice - USA

Dr. Mozsáry Péter és Krisztina - USA

Krenner György - USA

Nagy Imre - USA

Kiss Olga és József - USA

Gromann család - Ausztrália és

Gyuri József - Európa

Közös munkálkodásunkra, az Igazság és a FÉNY szolgálatában kérjük együtt az Isten áldását. A segítő, a támogató, az olvasó és a szerkesztő - így - együtt, egy kicsi, de erős magyar egységben.

prof Badiny Jós Ferenc

 

 

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 1:
- MILYEN NEMZETBŐL VALÓ VAGY?
- A HUNOK EURÓPAI TÖRTÉNETE
- ATILLA, A HUNOK NAGY KIRÁLYA

 

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 2:
- KIK VOLTAK A HUNOK?
- RÓMA ÉS A HUNOK
- HONNAN JÖTTEK A HUNOK?
- HOL LAKOTT ATILLA? - A HUNOK EREDETE

 

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 3:
- A HUNOK TÖRTÉNELMI IDŐRENDJE HALÁLA UTÁN
- A HUNOK TÖRTÉNETE ATILLA HALÁLA UTÁN
- A GEPIDÁK

 

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 4:
- KÉT HUN DINASZTIA ATILLA HALÁLA UTÁN
- A HUNOK NEMZETI VALLÁSA
- FRANCIÁK ÉS MAGYAROK
- UTÓSZÓ

 

 

Eltárolt hozzászólások

Megjelent: 2088 alkalommal Utoljára frissítve: 2014. Május 09., Péntek 21:15

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 306 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.6%Belgium 0.2%

Today: 311
This Week: 1722
Last Week: 5161
This Month: 15069
Last Month: 20225
Total: 1606925

Belépés