Magyar Megmaradásért

Az emlékező magyar nyelv Kiss Dénes Kiss Dénes: Az emlékező magyar nyelv Sokszor állítottam, hogy nyelvünk csodálatos emlékezettel rendelkezik és ez az emlékezet működik!

A ragozó nyelv lényege: összeadó, számtani nyelv. Az alapjelentéshez - ősgyökhöz - további jelentéseket, képzőket, ragokat és más toldalékokat jelentéseket adunk hozzá és így alakul ki a szavak végső jelentéstartalma. Mindez úgy lehetséges, hogy a magyar ábécé hangzóinak nemcsak alaki, hanem helyi értéke is van és a hangzók írását és ejtését páratlan állandóság jellemzi. A magyar azt ejt, amit ír, azt ír, amit ejt.

Amikor Molnos Angéla sok évi külföldi tartózkodásából végre haza tudott térni, első és legfontosabb lelki kötelességének tartotta felhívni figyelmünket nyelvünk nagymérvű romlási folyamatára. A Rákosi és utánna következő politikai korszakok hihetetlen rombolást végeztek minden téren. A legnagyobb, leghalálosabb tettük a magyar parasztság felszámolása volt. Ezt a szót a lehető legnagyobb tisztelettel használom, hiszen ők a nép, kik ősműveltségünk minden parányát megőrizték a leghalálosabb időkön át.

* A magyar ősvallás a mágus hit volt. Erre írásos bizonyítékot találunk Theophülaktosz (bizánci görög történetíró a VI. században) írásában. * Az Istent az Egek Urának nevezték, és csak az ég meghatározó jelképeit, a Napot, a Holdat, a csillagokat, a fényt, a világosságot és a „nap madarait”, a sólymot, és a sast tartották méltónak az Isten szimbolikai értékeinek a kifejezésére.

Tanuljuk és tanítsuk a rovásírást! Friedrich Klára A rovásírás a magyarok elődeinek írása, nemzetünk legrégibb és legértékesebb szellemi kincse, amely bizonyítja több ezer éves jelenlétünket a Kárpát-medencében, valamint szkíta-hun-avar-magyar folytonosságunkat. Ugyanakkor ésszerű, szép és még játékos is. Igazán illik rá a mondás, hogy az Isten is jókedvében teremtette.

Magyar írás Friedrich Klára - Szakács Gábor Az ősi székely-magyar rovásírás Borbola János A Nílus-parti hieroglifák magyar nyelvű olvasata

Magyarázattal, sőt magyarázatokkal tartozom mindazoknak, akiknek úgy szóltam e rendkívüli szavunkról, hogy nem magyaráztam meg a lényegét. Alább arra törekszem, hogy minél több példával segítsem elő, ne „magyarázkodással” csupán, hanem indoklásokkal nyelvünk működésének bemutatását. Ebben az esetben talán a legfontosabb szerepe éppen a „magyaráz” szavunknak van arra vonatkozólag, hogy megértsük magát a szót, amely a „magyarán”, „magyarul”, „magyaráz”, „magyarázat”, „magyarázkodik”, „megmagyaráz” stb., változatokban is lényegében ugyanazt jelenti. Az egyes példák közé magam is elmondom a magyarázataimat, amelyek, remélem kellően megvilágítják a szó értelmét és szerepét.

Részesei vagyunk az emberiség fejlődéstörténetének, mégpedig számarányunknál jóval nagyobb mértékben! Nincs szükségünk arra, hogy mesékből és hazugságokból tákoljunk magunknak történelmet, másoktól „zabráljunk” jeles tetteket és neveket, mások dicsőségét sajátítsuk ki magunknak. Arra sincs szükségünk, hogy mások becsmérlése árán próbáljuk nagyobbként láttatni magunkat, ahogy azt szenvedélyes buzgalommal teszik napjainkban a románok és a szlovákok, amiként évezredek óta így viseltetik velünk szemben a törzsi sovinizmust ápoló stigmatizált ősellenség.

Nagy kincsünk és megtartó erőnk a nyelvünk, amely lényeges tulajdonságait tekintve eltér a világ minden nyelvétől – hangzott el október 20-án az MVSZ székházában, ahol bemutatták a Magyarságtudományi Füzetek (MTF) hatodik számát:A TITOKZATOS ŐSNYELV, szerzője Kiss Dénes költő, író, műfordító. A szerzőt köszöntötte a füzetsorozat főszerkesztője, Patrubány Miklós és szerkesztője, Pápai Szabó György. Házigazda dr. Medvigy Endre volt.