Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Mar27

2013. Július 20., Szombat 09:40

A felvidéki egyházak túlkapásai

Írta:  Geönczeöl Gyula
Értékelés:
(9 szavazat)
A felvidéki területeken az egyházak olyan eseményeket ünnepelnek, amelyeknek a Felvidékhez SEMMI kapcsolata nincs. Az immár szinte hisztéria számba menő megnyilvánulások keretében szobrokat és emlékműveket állítanak olyan személyeknek, akiknek a Felvidékhez SEMMI köze nincs és akikről a korabeli megmaradt írásos emlékek semmi olyat nem állítanak, ami szerint ezeknek a személyeknek bármi kapcsolatát a Felvidékhez igazolni lehetne. Ezért a történelmi tényeket pontosan fel kell tárni és a hazugságokra a belőlük kifejlesztett, sokszor elvakult hisztériára, megfelelő válaszokat kell adni. Elsőként és egyáltalán nem utolsó sorban látni kell, hogy a hazugságok igazi célpontja: az őstelepes magyar lakosság. Nézzük tehát a szóban forgó személyeket, helyszíneket:

ggy3

Kezdődik a sor Samo-val, aki Tirolban, Judensburgban szervezkedett és északi szláv (vend) zsoldosokkal védte az Alpokban a kereskedelmi utakat, amelyeket még a rómaiak alakítottak ki, amikor a germánok ellen törtek előre Noricumból a mai Bajorország felé, és amelyet aztán Noricumhoz csatoltak. Samo egyetlen nyertes csatája I. Dagobert frank, australasiai király  ellen, (a Meroving I. Dagobert székhelye Párizs volt), 631-ben "Wogatisburg"-nál a Kaader - sur - l'Oder -nél történt. Ez az Oder folyó a Kulpa mellékfolyója és a mai Horvátországban ömlik a Kulpába. Nem véletlen, hogy a már frank uralom alatti Lomabardiából segítették csapatokkal a frank királyt, tehát a mai Észak - Olaszországból, ami az események közvetlen közelében van. Három csatát vívtak, Samo középen nyert a korabeli írások nem tudnak semmi részleteset az eseményekről. A régi római utakat a hágókon keresztül Dél-nyugati irányban, később 790-ben a frankok használták újra, amikor az avarok ellen indítottak el három éket. Egyet Észak - Olaszországból, amely Sirmium ellen irányult, a mai nevén Sriemska Mitravica a Száva partján és a kagán székhelye volt. De a Dunától északra nem támadtak a frankok akkor és később sem sohasem. Mert ott élt a Tudun, aki Attila leszármazott volt és akitől Nagy Károlyék több alkalommal vereséget szenvedtek. Még az avarok is egészen a mai Alsó-Ausztriáig megtartották területeiket.

 

ggy5

Tehát Samo sohasem járt a Felvidéken, de Csehországban sem. Nem véletlen, hogy Wogatisburgot nem talalják Csehországban és ezt nyiltan ki is mondják a csehek. 

Folytathatjuk a sort Pribinával, aki viszont Karinthia kormányzója volt. Az apja lehetett frank, az biztos, hogy frank szolgálatban állt. Neve Brwin, a csehek csináltak belőle "Pribinát", kb. 200 évvel ezelőtt. Őt próbálták a pánszláv szemléletű szovjetológusok a Balaton mellé szerkeszteni Zalavárra. Csakhogy Zalavárt nem lehet összekeverni Moosburg "Blatnohraddal", mert egyrészt a Balaton melletti részt az avarok ellenőrizték, másrészt a Balaton melléke SOHASEM tartozott Karinthiához és sohasem tartozott Pannonia Ulteriorhoz, vagyis Dél- Pannoniához. MI TÖBB: az osztrákok kiásták Klagenfurt mellett a Dráva mocsaraiban azt a rom és szigetegyüttest, amin Moosburg állt és beazonosították, hogy az volt Brwin vára. Később Arnulf tanyázott ott, mint Karinthia kormányzója. Arnulftól kapta meg a kormányzóságot Braszláv, akinek a nevéről Brezalausburgnak nevezték el a várat, ezt emlegeti Aventinus. Itt zajlott le 907-ben az első nagy ütközet, ahol a magyarok elpusztították az északi bajor éket és a várból kitörő karinthiai frank erőket. Moosburgnál pusztult el Theotmár Salzburgi érsek és a seregeket vezető bajor püspökök. A magyarok innen vágtak át északra, bár az is lehet, hogy északon a Tudun utódainak csapatai a Fekete Magyarország erői támadtak összhangban a délen működő fehér magyar, Árpád erőkkel. Hiszen egészen Istvánig, sőt az Árpádházi királyok idején az északi megyéket azért szervezték megkésve, mert fennállt a Kettős fejedelemség maradványa északon, amit az egyház Esztergomból megpróbált szétverni. Csak ezzel magyarázható, hogy a nagy távolság ellenére a magyarok másnap már támadtak a Dunától északra. Hiszen Klagenfurt-Moosburg távolsága Ennsburgig 177 km, Regensburgig 313 km, Pozsonyig 272 km.

Ezt nem lehetett egyetlen éjszaka lóháton megtenni. Az biztos, hogy elpusztították az északi éket is, ami a Dunától északra táborozott, majd az Ennsburgi hajóhadat és  az ottani csapatokat is. Amelyeket a néhai frank Arnulf császár nagybátyja, a Karoling Liutpold, a Palatinus vezetett. Liutpold volt az, aki a frank egyház bujtogatása miatt fölrúgta a szerződéseket, amit Árpád kötött Arnulf kelet-frank királlyal, majd császárral, amikor az meghalt 899 december végén Regensburgban. Ezt az árulást és a magyar alkirály (a horka, vagy karcsa) a Kurszán alattomos meggyilkolását és a háborús provokációt bosszulták meg a magyarok 907-ben. Tévesen a karinthiai Brezalausburgra hivatkozva nevezték át a csehek 1919-ben Pozsonyt "Bratislavára", mert korábban tévesen Aventinust rosszul fordították le és a karinthiai Brezalausburgot, amiről Aventinus világosan mondja, hogy a Dunától Délre van, - oda sietett a frank-bajor déli ék 907-ben, - összekeverték Pozsonnyal, ami a Dunától ÉSZAKRA van. Ezért nem pozsonyi csata van, hanem 907-es hadjárat és nincs "Bratislava", "ősi morva város" a magyar csapatok közepén 900-ban, amikor a morva államot délen maga a frank uralkodó már 892-ben elpusztította. 900-ban egy lengyel fejedelem valóban alapított várat Sziléziában, amit Wroczlaw-nak (Vratislavianak) is neveztek. De minden állítással szemben ő sem volt "morva". A vértanú magyaroknak, akikre a jogtalanul Pozsonyba bevonuló csehek géppuskából tüzeltek, mert tiltakoztak a megszállás ellen, és ami a páduai fegyverszüneti egyezmény fölrúgása volt, 1919-ben, kötelességünk az igazság hangoztatásával is emléket állítani és az arrogáns szélhámosságot helyre tenni. Egy HIBÁS, ostoba és hanyag fordítás miatt a várost megszállták, belelőttek a lakosságba, átnevezték a várost az eredeti, valódi nevéről, majd tízezrével deportálták a magyar lakosságot Ligetfaluba 1945-ben, és még történeteket is gyártanak az egész megmagyarázására, amit nem lehet. A tetejébe az egésznek  lovasszobrot állítanak egy Sirmiumi frank helytartónak "igazolásul", aki minimum a  Száva melletti Sirmiumba kinevezett Metód érsek meggyilkolásáért felelős (Zwentibald a frank, Rastiz gyilkosa is egyben). És aki dicstelenül végezte, de akinek ezt a lovasszobrát a Zsigmond korban a török háborúkra készülő ország által megerősített Pozsonyi vár falaira telepítették. A szobor alatt pedig makettet építettek azzal, hogy így nézhetett ki a "nagymorva katedrális", amit nem találnak, de biztos, hogy ott volt. Hogy szakadjon le alatta a fal, azokkal együtt, akik az egész hisztériáért felelősek. Pribina tehát SOHASEM járt a Felvidéken és főleg nem Nyitrán!!!

ggy2

Brwin ("Pribina") fia KOCEL és METÓD: (Kocel, Kocelj, Gozil, Chezil, Chezilo, Chezul;  833-876) 861-ben örökölte apja helyét Karinthia kormányzóságát és vele a Pannonia Ulteriorban (Alsó Pannoniában) levő hűbéres területeket, amelyek a Száva folyótól délre eső vidékekre estek, aminek SEMMI köze a Balatonhoz és a Zala folyóhoz. Moosburg mellett is van Saal elnevezés.  Blatnográd pedig Moosburg szláv neve Klagenfurt mellett Karinthiában, a régi római Noricum központja helyén. Metód és Cirill, akik a szerbek szerint, szerb származásúak voltak, Ide, Moosburgba, tehát Karinthia központjába “Blatnográdba” érkeztek Kocelhez és 867-ben iskolát alapítottak 50 növendékkel. Onnan indultak tovább, Rómába. Ez a Kocel kérte kormányzósága jogán II. Hadrian pápától, hogy Metódot küldje vissza hozzá. Ezt követően Kocel arra kérte a pápát, hogy nevezze ki Metódot Szent Andronicus vértanú püspök székébe, SIRMIUMBA. Mivel azonban abban az időben Alsó-Pannonia az egyházi közigazgatás szerint a Salzburgi frank érsek hatáskörébe tartozott a pápa intézkedése vitát váltott ki.

A pápa azonban önállóskodott a Frank Birodalommal szemben, mert védte a frankoktól Róma és a pápaság függetlenségét. Ezért kapóra jött neki Kocel kérése, hogy olyan terület alakuljon ki, amelynek lakosai nem frankok, tehát valamennyire ellensúlyozni tudta volna a frank túlsúlyt. Azt kivédendő, hogy ezzel belenyúlt a Salzburgi érsek hatáskörébe, azzal indokolta a pápa, hogy Szent Andronicus székébe helyezte Metódot, ami Sirmiumban volt és ahova eredetileg Szent Andronicust a Római egyház nevezte ki. Tehát ez szolgáltatott ősi jogalapot II. Hadrianus pápának ahhoz, hogy Metódot Sirmiumba kinevezze a frankok kívánságával szemben. Nem nevezhette ki máshova, csak Sirmiumba. Ez az oka annak is, hogy Metóddal szemben a Simium részét képező Nitrawába nevezte ki Arnulf frank király Wiching frank püspököt. Nem véletlen, hogy a görögökre dühös frank helytartó Zwentibald ("Svatopluk") Metódot valószínűleg megölte és tanítványait börtönbe vetette vagy kiüldözte Sirmium, tehát "Morava" város és a körülötte levő tartomány területéről, mert azok nem voltak hajlandók a görög rítusról áttérni a latin rítusra. Sirmiumban feltártak egy főpapi sírt, amelyben Metód sírhelyét sejtik. Tehát maga Metód is megvan éspedig Sirmiumban, és nem a felvidéki Nyitrán.

A valóságban Bizánc, Róma és a Frank Birodalom közötti vetélkedésről volt szó, a szlávok, a latin, vagy görög rítusú térítés csak a hatalmi birkózás eltakarását szolgálta. Ezt a szkizmába torkolló latin, germán, bizánci veszekedést ma pánszláv hisztériára használni több, mint tűrhetetlen, ugyanis napjainkban az egész történetet a valóságtartalma teljes mellőzésével magyarellenes hangulatkeltésre használják, főleg a Felvidéken, és azt is egyházi, meg "kereszténydemokrata" köntösbe öltöztetve. A magyar keresztény egyházak, főleg a katolikus egyház püspöki karának szlávbarát hallgatása minősíthetetlen. Arra van eszük, hogy Bösztörpusztán a Nagyboldogasszony szentély miatt pogányozzanak és háborogjanak, amihez semmi joguk, mert a Nagyboldogasszony ősibb hit, mint maga a keresztény egyház, de amikor napjainkban a Metóddal folyó szélhámoskodás folyik, akkor gyanúsan hallgatnak. Mind Esztergomban, mint a Szlovák katolikus püspöki kar! A hívek meggyőződésével és hitével ilyen mértékben visszaélni önmagáért beszél!x

ggy4

Tehát még egyszer: II Hadrián pápa szentelte föl Methodiust Szent Andronicus egykori székébe, és Szent Andronicus Sirmium püspöke volt. Ez azt jelenti, hogy a "Morava", amit a Vita Clementis említ, azonos kell legyen Sirmiummal, Szent Andronicus egykori székhelyével. A Vita Clementis kihangsúlyozza, hogy Morava püspöke Pannoniában van:  “episkopos Morabos tes Panonias“.

Ide tartozik az is, hogy a glagolita íras már a 4. században használatban volt Velencében és az etruszk rovásírásból alakult ki. Föníciai közvetítéssel jutott el a görögökhöz. A főníciaiak is használták a rovasírást, az igazság az, hogy a rovasírás nemzeti írásukká vált. A libanoniak máig büszkén mutogatják rovás abc-jüket. A görög abc egyértelműen a rovásírásból alakult ki. Szent Cirill ezt mind ismerte, hiszen két évet tartózkodott öccsével Metóddal a kazár uralkodónál a görög császár követeként, ahol láthatta a kazár uralkodó 500 kötetes könyvtárát, ami Kínából származó papíron írtak. Ez az 500 kötet abban az időben nagy könyvtárnak számított és nem véletlen, hogy az Árpádoknak írott emlékeik, könyveik voltak, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek. Cirill 6 kötetben írt kazáriai tapasztalatairól, egyelőre csak egy kötetet ismernek a sorozatból, de az sincs magyarra lefordítva. Mint pl. a Pray kódex sincs lefordítva magyarra a mai napig sem. Cirillt azonban ezen nagy munkájáért magas kitüntetésben részesítette a bizánci császár. A szláv írás létjogosultságát Rómában Cirill éppen a kazáriai írás, rovasírás, mint önálló írásra hivatkozva okolta meg. Valójában két betűt alkotott és a szláv nyelvre a görög betűket alkalmazta. A glagolitához Cirillnek semmi köze nem volt, ez is csak alaptalan találgatás, hiszen az már ismert írás volt az ő életében. Mivel Velencéből származott, a horvátoknál terjedt el a horvátok latin rituálét és ebből következően nem a görög rítust és a görög-szláv írást, abc-t  használták. Ezzel azonban végleg leváltak az ortodox szlávokról, vagyis a szerbekről. 

Ki volt Szent Andronicus és hol volt Sirmium? Szent Andronicus vértanú püspök, valamikor az I. században működött és Pál apostol is említi őt a Rómaiakhoz írt levelében 16:7. Egyike a 70 mártír püspöknek. 17 társával egy tömegsírba került, amelyet később Konstantinápoly kapujánál tártak fel. Ugyanakkor hiába nevezték ki Sirmiumba püspöknek, a valóságban onnan távolabbi vidékekre ment téríteni. Sirmium római kézbe Kr.e. 14-ben került.  Pannonia egyházi központja Sirmium lett, és első püspöke a vértanú Szent Andronicus volt. Ezért a Sirmiumi érsekséget Szent Andronicus székének nevezik. 103-ban a Római Birodalom Pannoniát Felső-, és Alsó-Pannoniára osztotta. Alsó-Pannonia központja  Sirmium lett. Egyházi szempontból érseki székhely a 2. századtól (Dioecesis Sirmiensis). Diocletianus császár idején Sirmium a Birodalom 4 területi fővárosának egyike. 313-ban az egyik legfontosabb érseki székhely a Római Birodalomban. Sirmiumot 414-ben a hunok elveszik a Rómaiaktól, később germán törzsek marakodnak rajta 567-ig, majd a görögöktől 3 év ostrom után 582-ben az avarok veszik be. Az avarokat Nagy Károly hadjárata szorítja ki erről a vidékről, de a frankokhoz álló szlávok rájönnek, hogy sokkal jobb dolguk volt az avar uralom alatt és lázadoznak. Ezért a frankok számos hadjáratot vezetnek a térség szlávjai ellen, de ennek az állapotnak a magyarok és Arnulf Kelet Frank király véget vet, amikor Morava városát, tehát Sirmiumot 892-ben elpusztítják. Egyházi szempontból Sirmium a Magyar Királyság idején Kalocsához került, miután a magyar királyok kiszorították Bizáncot a térségből és beveszik Sirmiumot, tehát Szávaszentdemetert a mai szerbiai Sremska Mitrovicát. 

Következik Rastiz, akit a csehek átneveztek "Rastislavnak". O "Diwina" várában lakott, ez valahol a mai Szerbia területén van a Duna, vagy a Száva alatt. Erőszakosan Dévénnyel azonosítják a pánszlávok, csak hát Dévényben ezt régészetileg nem lehet igazolni, Pozsonyban avarok laktak, a főtéren gazdag avar sírokat tártak fel, amiről nagy a csend. Rastizt a frankok nevezték ki kormányzónak. Sosem volt király. Regensburgban keresztelkedett meg és vált frank vazallussá, Németh Lajos Kelet-frank uralkodó alattvalójává. Ezek a tények. A mai Belgrádtól délre eső területre ment ahova tehát frank szolgálatban került, a mai Belgrád alatti Morava folyó menti szlávok fölé frank vazallusként és helytartóként. A frankok nagy versengésben voltak Róma ellenőrzése miatt Bizánccal.   Rastiz gondolt egyet és elkezdett egyezkedni a közeleső, ravaszkodó Bizánccal, hogy nagyobb önállósága legyen, görög oltalom alatt. Frank királyi főnöke engedély nélkül, 862-ben III. Mihály bizánci császártól hittérítőket kért. A frank latin rítusú és Bizánc görög birodalmi egyháza és a két birodalom vetélkedése a hittérítésben is megnyilvánult, amit a frankok nem tűrtek és így Rastiz árulónak minősült a frankok szemében. Zwentibald (Svatopluk) a frankok pártját fogta, ellenezte Rastiz közeledését a görögökhöz, ezért Rastiz akarta elfogni Zwentibaldot. Zwentibald (ez sem szláv név, a frankoknál valami régi tisztséget jelentett), Boszniából származott, a csehek Svatopluknak nevezték el. De Zwentibald észrevette, mire készül a nagybátyja. Cselt vetett és elfogta Rastizt. Kiadta a frankoknak, akik megvakították. Fél évre rá a börtönben elpusztult. 

Sirmium, vagyis Moravia Sirmium,  Moravic (Vele Moravie), ahol a Fuldai évkönyv krónikása szerint Rastiz "leírhatatlan" vára állt, ezen Moravic mellett keresendő. (“illam ineffabilem Rastizi munitionem omnibus antiquissimis dissimilem“). 

Rastiz nevéhez kötődik azonban "Rascia", tehát Szerbia régi latin neve, mint a Magyar királyság társországa, és az ő szlávjainak régi magyar neve : " a ráczok" népnév. Mint ahogy ők nem haragszanak a ráczok elnevezesért ugyan miért kellene haragudni a "tót" elnevezés miatt, hiszen annak egyelőre kiderítetlen történelmi háttere van, ugyanúgy, mint a rácz elnevezés mögött az, hogy első kormányzójuk Rastiz volt, tehát ők Rastiz emberei. Nem "Rastislave", hanem Rastiz-e. És ha már itt tartunk, szlávok a hunok elől menekülő gótokkal - teutonokkal keveredtek a Balkánra. Ezek a szlávok szarmata uralom alatt álltak, akik szkíták. Így a teutonokkal a hunok elől, vagy azok segédnépeivel kerültek beljebb Közép-Európába ezek a szlávok. Ezért a népnevük tót a teutonból. De ez csak egy magyarázat. 

Rastizhoz kötődik mint látjuk a "Morava" város név is, mert abban az időben Sirmiumot ezek a morvák lakták. Nem Nyitrán a Felvidéken, hanem a Száva folyó északi – déli oldalán! De honnan van a morva népnév? Szláv törzsnévvel állunk szemben? Nos nem erről van szó. Ezeket a szlávokat az avarok hoztak magukkal, (esetleg egy részük a Duna mellett a régi Dacián át érkezett) a régi legyőzött Langobard északi germán területről, mint favágókat, segédnépet, amikor Szilézián át átkeltek dél fele, hogy a mai morva kapun át eljussanak délre, Sirmiumba. Aki a Kárpát-medencébe be akart lépni délről, annak be kellett vennie Sirmiumot. A mai Morvaország mint őrgrófság, csak 950 táján jelenik meg, déli moráviai menekülteket telepítenek le a cseh határszélen a germánok, innen  ered a név, de csakhát ebből az időből. Mint országrész csak Szent István uralkodása idején jelenik meg. Lakossága elszlávosodott avar, ezt mutatják a régészti leletek, mert a szlávoknál nincsenek Perzsa motívumok.  Eredetileg egyáltalán nem voltak szlávok, nemhogy a délen kialakult morvák, akik, mint látjuk nem mások, mint a szerbek. (Uherske Hradiste, Uhersky Brod, Uhersky Ostroh, magyar várhely, -átkelő, -sziget). 

 

ggy1

 

A mai Ószerbia területén folyik a Morava folyó. Ennek régi klasszikus neve "Margus" volt, míg az északi Morava folyót ezzel szemben "Marus" folyónak nevezték. Ezért a Conversio Bagoarium et Carantanorum (A bajorok és a karinthiaiak változása, megtérése. Adalwin akkori Salzburgi érsek készítette Németh Lajos kelet-frank király számára) által említett Sclavi Margenses helyes fordítása, hogy "Margens melletti szlávok". Vagyis a Margus folyó melletti szlávok. Regnum Maravorum. Eredetileg ezen "sclavi" -k fölött Moimir uralkodott, aki  Rastiz nagybátyja volt. Pribina jelentős vagyonokat kapott Németh Lajostól azért, mert 846-ban Karinthiából erőteljesen segítette a Moimir elleni hadjáratot. Ebben a hadjáratban jelentős erőket vontak össze, és részt vettek benne az északi Thüringia és Szászország  csapatai is, amelyeknek sok gondja volt áthaladni az akkor még nem teljesen hódoltatott Csehországon. Ezek a csapatok a Dunán Trausmauer, Tulln, esetleg Bécs vidékén keltek át, hogy Karinthia érintésével eljussanak a Száva alatti hadszínterekre úgymint korábban is, 791-ben Nagy Károly idején az avarok ellen, illetve 820-ban a Liudewit elleni hadjáratokban. A cél érdekében, mint azt a Fuldai évkönyv megjegyzi, egy évvel korábban Német Lajos Kelet-Frankia királya 14 csehországi fejedelmecskét fogadott kíséretükkel egyetemben és rendelkezett megkeresztelésükről, hogy legalább ideiglenesen szövetségessé tegye őket az északi germán csapatok déli irányú biztonságos áthaladása érdekében a következő évre tervezett hadjáratkor.

A Fuldai évkönyv azt is megírja, hogy 845-ben a király a szászországi Padernorn-ban skandináv, szláv és bulgár küldöttséget is fogadott. Bulgárokat azért, mert egyeztetnie kellett a szomszédos bulgárokkal a hadjárat idejére délen, tehát a mai Ószerbia területén. Egyúttal biztosítania kellett a szászokat a hadjárat idejére, hogy az északiak és az Elbán túli szlávok bandái ne támadják a szászokat a déli hadjárat idején. Az Annales Xantenses állításai nem mondanak ellent a Fuldai évkönyvnek. A "morva" népnév tehát ezekre a szlávokra a Margenses, marahenses, moravienses nevekből kb. 50 év alatt alakult ki a déli Margens folyó neve után és a nép a Marava város, tehát Sirmium köré összpontosult. 892 után pedig, amikor Arnuld későbbi császár a magyarok segítségével elpusztítja ezt a Moraviát, villongások törnek ki és a lakosság egy része északra megy a bajor Liutpold palatinus intézkedései alapján, II. Zwentibald vezetésével. Nekik Tirolban Arnulf császár területeket ad, onnan indulnak Arnulf halála után a magyarellenes hadjáratokra és ők a "sclavi"-k, akik a frank hadjárat részeként 906-ban a cseh csapatokkal Nyitráig jutnak, ahol Zubur vezetése alatt megütköznek a fekete és fehér magyarokkal. Az eredmény egyértelmű, a csehek elfutnak, Zuburt a magyarok elfogjak, fölakasztják a Zobor hegyen, majd végigdúlják a frankok hátországát, Csehországot és Szászországot. Következik 907, amikor a magyarok végleg eldöntik a katonai cselekményeket; A határ az Enns folyónál szilárdul meg a magyarok és a frankok között. Pontosan ott, ahol Nagy Károly 790-es hadjárata kezdetén az avar-bajor határ húzódott. 

Mojmír I. igazi neve Maomar. Rastiz és Brwin között lakott, Brwin-el ("Pribinával") vetélkedett. A Conversio egy megjegyzése szerint Pribina területei, öroöletes birtokai Nitrava a Dunán túlra estek (Nitrava ultra Danuvium), ahol Adalram Salzburg érseke (821–836) templomot szentelt fel. Nagy Károly ezt a területet szervezte az avarok ellen, ebből lett "Moravia" A germánoknak ami a Dunán túlra esett az a jobbpart volt, Pannonia és ezen belül Alsó- Pannonia, tehát arról a Nitrawa-ról van szó, ami a Morava város, tehát Sirmiun része, és ahova a frankok Wichinget kinevezték püspöknek, hogy ellensúlyozzák a görög Metódot. Semmi nem maradt meg egyéb Mojmirrol. Tehát Karinthia és a mai Szerbia között lakott. Semmi köze a felvidéki Nyitrához.

Zwentibald, a frankoknál használatos a név, a csehek elnevezték "Svatopluk"-nak. Boszniai eredetű család, Sirmium környékén a Szávától délre tűnik fel Boszniából. Akkor erősödik meg, amikor nagybátyját Rasztizt elfogja és kiadja Rastizt a frankoknak. Rasztiz várait és a szerb területeket ilyen módon elvette, "örökölte". Karloman karinthiai kormányzó alá tartozik, mint helytartó. Ravasz vezető, a frankok sokszor szembe kerülnek vele. Végül Arnulf, amikor karinthiai kormányzóból, Karloman fiaként és Karolingként átveszi a kelet - frank királyságot az idős nagybátyjától, meghívja Zwentibald ellen a magyarokat. Zwentibald korábban 882 körül behív magyar és hun-bolgár csapatokat a sváb-bajor polgárháború idején segítségül, és a magyar lovasság két csatát nyer, egyet Bécs mellett, egyet Culminae-Kulmitzernél, aminek nem ismerik a pontos helyét. Ekkor lehetséges, hogy a magyarok találkoznak Nyitra korul a Tudun, Attila, Felvidéki leszármazottaival. Oda se a frankok, se más nem merészkedik be. A Tudun különben is legalább kétszer alaposan megveri Nagy Károly csapatait, amiről igen nagy a csend a frank krónikákban. Nem is piszkálják többet a frankok, megelégszenek a Száva menti avarok hátán kialakult szláv szervezkedések elleni hadjáratokkal. Arnulf a frank és római, császári címre vágyik, de nem bízik Zwentibaldban és nem mer elindulni Romába, hátában Zwentibalddal, aki mindig barátságot mutat és mindig hátba támadja. Arnulf igazi ellenfele volt Zwentibaldnak, hiszen apjától Karloman-tól Karinthia őrgrófsági címet örökölte, Karinthia helytartója volt, és a frank katonai támaszpontokért felelt a délen nyugtalankodó szlávokkal szemben. Ezért állandóan szemben állt a ravasz Zwentibalddal. De a magyarok segítségével elpusztítja Zwentibaldot 892-ben. Ezt követően Arnulf Rómába vonul és császárrá koronázza a pápa 896-ban. Ezzel újra helyreáll a Nagy Károlyi, egyesült Európa. Tehát kemény magyar segítséggel.

889-ben Arnulf kinyitotta a szorosokat Itália felé és a magyarok elpusztítják Berengár seregeit. Ez volt a brentai csata.  

Mojmír II. Zwentibald fia, aki szembekerült Zwentibald II.-vel. Amikor 895-ben Zwentibald két fia között testvérháború robbant ki a megmaradt déli, Sirmium körüli Maharensis nevű tartományban, amit minden alap nélkül Nagy - Moráviának neveztek el a csehek, Liutpold, aki Arnulf császár palatinusa Zwentibald II. segítségére sietett és magával hozta, es Bajorországtól délre Tirolban telepítette le. A 900 utáni magyarok ellen alakuló frank szervezkedésben Liutpold szövetségese volt és a palatinus mellett maradt. Maradványaikból később lassan a cseh határ mellett alakul ki az az őrgrófság, amit ma Morvaországnak neveznek.

Érdekes, hogy Zwentibald II.-t kifelejtették a pánszlávok mindenhonnan, pedig ő került legközelebb ezekből a Felvidékhez, igaz csak leszármazottai, kísérete, az is csak a cseh-morva határvidékre és csak Szent István király korát követő időkben, amikor a morva őrgrófságról először maradnak fenn adatok.

826-ban pedig II. Jenő pápa, írásban hívja fel Tudunt templomok emelésére. És 863-ban a nyugati krónikák emlegetik azt, hogy a hunok keresztények. Ungria Nigra, Fekete Magyarország. Nem volt szükség a hunokat téríteni. Rudnay Egyedtől idéztem, aki a fekete magyarok és Tudun népére hívja fel figyelmünket. Sphendoplokos, vagyis "Svatopluk" országa Bíborbanszületett császár könyvében kereszteletlen Morávia. Talán Tudun és a hunok felvidéki, Sziklamezei Karoling korabeli építményeit kellene nagyobb tiszteletben tartani görög bajkeverések helyett.

Az esztergomi bazilika építője Rudnay Sándor hercegprímás volt. A Rudnayak Trencsén vidéki régi fekete magyarok, Turkok (Túróc vármegye az igazi fészkük) és a Divéki nemzetség Csaba gyermekeinek és a Tudunnak leszármazottai. Ideje lenne feltárni az igazságot. A középszerűség és kicsinyes hazudozások korszaka legyen a múlté. A Stúr Lajosoké és a hozzá hasonló egyházi, habsborg szolgálatban álló bajkeverőké. 

Geönczeöl Gyula Sziklamező, Felvidék                           2013. Július 17. 

Megjelent: 1165 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. Július 22., Hétfő 19:42

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 120 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.3%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 75
This Week: 75
Last Week: 5814
This Month: 21808
Last Month: 24152
Total: 1475838

Belépés