Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Nov25

2013. Szeptember 27., Péntek 16:23

1883. évi XXV. törvénycikk

Írta:  Geönczeöl Gyula
Értékelés:
(13 szavazat)
1883. évi XXV. törvénycikk az uzsoráról és káros hitelügyletekről

1883. évi XXV. törvénycikk

az uzsoráról és káros hitelügyletekről

I. FEJEZET

Az uzsora vétségéről

1. § A ki másnak szorultságát, könnyelmüségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, melyek a neki vagy egy harmadiknak engedett tulságos mérvü vagyoni előnyök által az adósnak, vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasok; vagy oly mérvüek, hogy az eset körülményeihez képest, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik: az uzsora vétségét követi el és egy hónaptól hat hónapig terjedhető fogházzal, és száz forinttól kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ezen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is együtt, vagy külön kimondható.

2. § A ki az uzsora elpalástolása végett előzetes birói határozatot vagy egyezséget eszközöl ki; vagy az uzsora előnyeit szinlett ügylet vagy váltó alakjába rejtve kötteti ki; vagy az uzsorás ügyletből eredő kötelezettség teljesitését, a hitelt nyerő fél becsületének lekötésével, eskü alatt, vagy hasonló megerősitések mellett igérteti meg magának; vagy uzsorás ügyletekkel üzletszerüleg foglalkozik; vagy uzsora vétsége miatt már elitéltetett és az utolsó büntetés kiállása óta tiz esztendő még el nem telt: két évig terjedhető fogházzal és négy ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével is büntetendő.

Ezen felül az elitélt, ha belföldi és nem azon községi illetőségü, a melyben az uzsora vétségét elkövette, ezen községből, ha pedig külföldi, a magyar állam területéről kiutasitható.

3. § Az előbbeni §-ban megállapitott büntetés megfelelően alkalmazandó arra is, a ki e tényállást ismerve, uzsorás követelést szerez meg és azt másra átruházza, vagy annak uzsorás előnyeit maga érvényesiti.

4. § A valósággal adott érték után, 8%-ot felül nem haladó kamat (1877:VIII. törvénycikk) kikötése, elfogadása vagy érvényesitése büntető eljárás alá nem esik.

5. § Ezen törvény alkalmazandó azokra is, kik a jelen törvény hatályba lépése előtt keletkezett valamely uzsorás követelést (1-2. §) a jelen törvény hatályba lépése után, a tényállást ismerve, a 4. § korlátain túl érvényesitenek; kivéve, ha az ilyen követelés iránt, a törvény hatályba lépése előtt, jogérvényes birói határozat vagy birói egyezség keletkezett.

6. § Ha a zálogüzlettulajdonos az 1881:XIV. tc. 11. §-a szerint megállapitott dijaknál magasabbakat köteleztet, követel vagy szed, olyan körülmények között, melyek ezen cselekvényt uzsora, olyan körülmények között, melyek ezen cselekvényt uzsoravétséggé minősitik: ellene a 7. §-ban kijelölt biróság, a jelen törvényben meghatározott büntetésen felül, az 1881:XIV. tc. 23. §-ának második bekezdésében megállapitott mellékbüntetést is alkalmazni tartozik.

7. § Az uzsora vétsége felett a biráskodás a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik.

8. § Ha a büntető biróság vádlottat az uzsora vétsége miatt elitéli, itéletében semmisnek nyilvánitja azon ügyletet, melyben az uzsora tényálladékát ismerte fel; egyszersmind a megsemmisités jogkövetkezményeit következőleg állapitja meg;

1 . a hitelezőt illeti azon érték, melyet valósággal hitelezett;

2. az adóst illeti azon vagyoni előny, melyet a valósággal hitelezett értéken felül akár maga, akár helyette más a hitelezőnek vagy az ő részére másnak a vagyonába juttatott, és ezen vagyoni előny értékének a teljesités napjától számitandó 6%-os kamatai.

A mennyiben a fentebbi pontok szerint visszatéritendő összegek megállapitása a hitelező részére többletet eredményez, ezen többlet erejéig az eredeti követelés fedezésére szerzett biztositék érvényben marad.

9. § Az uzsora vétsége miatt a büntető eljárásnak a sértett fél, vagy házastársa, vagy a föl- és lemenő ágbeli rokonok, illetőleg a gyám vagy a gondnok inditványa folytán van helye, s a közvádló a fennálló szabályok és törvényes gyakorlat értelmében jár el.

Az inditvány a három évi elévülési határidőn belől, az 1878. évi V. tc. 112. §-ban előirt három havi határidő eltelte után is előterjeszthető és vissza nem vonható.

10. § Ha egyes községekben, vagy vidékeken az elszegényedés általánosan mutatkozik, és gyanuokok merülnek fel az iránt, hogy azt az elharapódzott uzsora okozza, vagy más jelek az uzsora elharapódzására mutatnak, a közigazgatási bizottság az ügyállást megvizsgáltatja, s ha a gyanut alaposnak találja, az igazságügyministerhez indokolt felterjesztést intéz, ki annak alapján az eljárást hivatalból elrendelheti.

Ezen rendelkezését azonban az igazságügyi minister az okok megszüntével és a közigazgatási bizottság meghallgatása után visszavonhatja; visszavonó rendelete azonban a már meginditott ügyek befejezését nem akadályozza.

11. § A büntető biróság által az uzsoravétség tárgyában hozott és jogerőre emelkedett vád alá helyezési (közvetlen idézési) határozat közlése után, a polgári biróság az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és ha a per a felső biróságok előtt van, azonnal felterjesztést tesz az iratok visszaküldése végett, és az összes periratokat átküldi a megkereső büntető birósághoz. Ezen határozat ellen jogorvoslatnak helye nincsen.

A büntető biróság által hozott vád alá helyezési (közvetlen idézési) határozat jogerőre emelkedése előtt, a polgári biróságoknál folyamatban lévő perbeli és végrehajtási eljárás felfüggesztésének helye nincsen; és a büntető biróság megkeresésére, csupán az árverés foganatositása, a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra átruházása és a készpénz kiutalványozása függesztetik fel.

12. § Ha a büntető eljárás nem az uzsoravétség tényálladékának hiánya, vagy nem a bizonyitékok elégtelensége, hanem más ok miatt nem tétethetik folyamatba, vagy szüntettetik meg, a 9. § szerint jogositottak keresete folytán, a polgári biróság itél az ügylet érvényessége felett; és ha az 1. és 2. §-ban érintett feltételek fenforgása igazoltatik, az ügyletet megsemmisiti, és annak jogkövetkezményeit a 8. § értelmében megállapitja.

Ez esetben a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás alá tartozó ügyekben is a kir. járásbiróságok a sommás eljárás szabályai szerint járnak el.

13. § Az előző § esetében, az ott megjelölt polgári biróság határoz az iránt is, hogy a követelés behajtása egészben felfüggesztendő-e; vagy hogy a végrehajtás csupán a biztositási intézkedésekig engedélyezendő.

14. § Uzsora vétségért nincs büntetésnek helye, ha, mielőtt a 9. § szerint jogositottak egyike inditványát megtette volna, a tettes az általa elkövetett törvényellenességet jóvá teszi, és az adósnak, vagy jogutódainak a már megkapott uzsorás vagyoni előnyöket, a megkapás napjától számitott 6%-os kamatokkal együtt, visszatériti.

15. § Az ezen törvény alapján itélő biróságok, az uzsora tényálladékának megállapitásánál, a törvénynek a bizonyitékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsenek.

16. § A jelen fejezet határozatai nem alkalmazhatók az olyan kereskedelmi ügyletekre, melyek bejegyzett kereskedők, mint hitelnyerők által köttetnek.

II. FEJEZET

A hitelezési ügylet biztositásának tiltott módjáról

17. § A ki kiskoruaktól, vagy olyan személyektől, a kikre nézve a becsületszóval megerősitett fizetési igéret meg nem tartása állások elvesztését vonhatja maga után, a 2-ik § esetén kivül valamely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesitését a becsület zálogával, becsületszóval, esküvel, vagy hasonló kifejezésekkel igérteti meg magának és ezen igéretet az adós ellen bármely uton felhasználja: kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ezen kihágás felett a biráskodás a kir. járásbiróságok hatásköréhez tartozik, melyeknél ezen törvénycikk 15-ik §-a irányadó.

18. § Az előző §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó arra is, ki a tényállást ismerve, az ilyen módon biztositott követelést megszerzi, és a biztositást az adós ellen a jelen törvény hatályba lépése után érvényesiti.

III. FEJEZET

A kamatokról

19. § A kamatok elévülnek, ha a hitelező azokat három esztendő alatt nem követeli. Ezen elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek.

A jelen törvény hatályba lépése előtt lejárt kamatok tekintetében a három esztendei elévülési határidő csak azon esztendő végétől számitható, melyben ezen törvény hatályba lépett.

20. § A 19. § határozatai nem alkalmazhatók a pénzintézeteknél elhelyezett betételekre.

21. § Az 1877:VIII. törvénycikknek a jelen törvény által nem érintett intézkedései hatályban maradnak. Ugyanezen törvénycikknek 4. §-a pedig akkép egészittetik ki, hogy a biró 8%-nál magasabb kamatok biztositása vagy behajtása végett végrehajtást el nem rendelhet és nem foganatosithat.

IV. FEJEZET

A kocsmai hitelről

22. § A vendéglőkben, korcsmákban és más italmérési helyiségekben - ide értve azon kereskedéseket is, melyek a szeszes italoknak kicsinyben eladására joggal birnak - kiszolgáltatott szeszes italok ára iránti követelések fejében, a biróság csak az alábbi módon meghatározott összeget itélheti meg, és az ennél magasabb összeg sem az adósnak, sem jogutódjának követelésébe be nem számitható.

Az összeg nagyságát saját kerületére nézve az illető törvényhatóság a belügyminister jóváhagyása alá terjesztendő szabályrendelettel határozza meg; ez összeg azonban két forintnál kisebb és nyolcz forintnál nagyobb nem lehet.

A birói határozattal a hitelezőnek hasontermészetü minden korábbi követelése kiegyenlitettnek tekintendő, akár képezte az kereset tárgyát, akár nem.

A birói határozattal megállapitott követelés kiegyenlitése előtt ujabb hitelezésnek helye nem lehet.

Ezen § rendelkezései azokkal szemben is alkalmazandók, kik a szeszes italok kicsinyben eladását jogosultság nélkül gyakorolják; de e mellett őket illetőleg az eddigi eljárás és büntetés is érvényben marad.

23. § A 22. §-ban érintett hitelezések biztositására kötött zálog- és kezességi szerződések semmisek.

24. § A ki a 22. és 23. § határozatainak kijátszása czéljából valamely szinlett ügylet, vagy váltó, vagy más kötelező irat alakját haszrnálja fel: kihágást követ el, és 30 napig terjedhető elzárással és kétszáz frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A biráskodás ezen kihágás felett a királyi járásbiróságok hatásköréhez tartozik.

25. § A szállodákban, vendéglőkben, vagy korcsmákban megszállott vendégek ellen, a szállást adó által támasztható követelésekre a jelen fejezet határozatai nem alkalmazandók.

26. § Ezen fejezet szövege minden községben évenkint szokott módon kihirdetendő és minden italmérési helyiségben, a vendégek által könnyen látható melyen, magyarul s az illető község jegyzőkönyvi nyelvén kifüggesztendő, és olvasható állapotban tartandó.

Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérő, ki ezen § rendeletét nem teljesiti, az illetékes közigazgatási hatóság által, a községi szegényalap javára ötven frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

27. § A jelen törvény egyéb részeiben azonnal, a korcsmai hitelre vonatkozókban pedig folyó évi julius 1-én lép életbe, s végrehajtásával az igazságügy- és belügyministerek bizatnak meg.

---------------------------------------------------

1883. évi XXV. törvénycikk indokolása

az uzsoráról és a káros hitelügyletekről

A közéletben mindinkább azon meggyőződés emelkedett érvényre, hogy a tőkének engedett szabadság nemzetgazdászati szempontból káros, és hogy ezen tőkeszabadság korlátozatlansága nemcsak egyes embereket, hanem egész községeket, sőt egész vidékeket tönkretétellel fenyeget.

Ennek felismerése indit a jelen törvényjavaslat előterjesztésére, a mely javaslatra vonatkozólag, mielőtt ennek részletes indokolásában bocsátkoznám, a következőket vagyok bátor előrebocsátani:

Alig foroghat fen kétség az iránt, hogy az uzsoratörvények nálunk az 1868:XXXI. törvénycikk által a kellő előkészitő lépések megtétele és a közgazdasági szempontból szükséges intézmények életbeléptetése előtt szüntettettek meg, és engedve a tőkeszabadság tekintetében akkoriban divó, és az épen nem kedvezőtlen közgazdasági viszonyok következtében érvényesitéshez könnyebben juthatott felfogásnak - mondatott ki a szerződési kamatláb korlátozatlansága, holott a leghelyesebbnek elismert nemzetgazdasági elv valósitásának sikere is csak attól függ, hogy a minden ország különös viszonyaihoz képest szükséges előfeltételek az elv gyakorlati keresztülvitelére léteznek-e?; adatokkal beigazolt tény továbbá, hogy az emlitett törvény hatályossága óta, nemcsak a tőke olcsóbbá nem lett, mint azt ezen törvény pártolói reménylették, hanem az iparos, és földbirtokos-osztály tőkéhez még sokkal magasabb kamatlábon jut, mint előbb, és a tulságos kamatok vétele oly vakmerő elvetemültséggel gyakoroltatott, és a szokásos szerződési kamatláb oly magasra hágott, hogy ez által ezen osztályok anyagi léte van veszélyeztetve. Ehhez járul, hogy az uzsorások által elkövetett zsákmányolás ellen emelt nem alaptalan panaszok most már nemcsak a két emlitett osztály, hanem oly társadalmi körök és osztályok által emeltetnek, a melyekhez azelőtt az uzsorás cselszövényes üzleteivel nem hathatott.

Felemlitendőnek tartom még azon sajnos tapasztalatot, hogy a kiskereskedők és iparosok a magasra hágott szerződési kamatláb által eltántoritva és a könnyebb szerzési módot hajhászva, sok esetben saját üzletüket és mesterségüket csak mellékkeresményképen folytatták, sőt néha egészben abban hagyták, és vagyonukat üzletük vagy mesterségük rovására és a nemzeti jóllét és közgazdaság hátrányára, az uzsoráskodási üzletekbe fektették.

Az ugynevezett uzsora korlátozása végett tehát ugy nemzetgazdasági, mint ethicai tekintetekből intézkedések teendők.

Ez intézkedéseknek a büntető jog, a magánjog, és a nemzetgazdaság terén kell történniök.

A fősúlyt a büntetőjogi intézkedésekre fektetem, és az uzsoratörvényt főleg mint büntetőjogi intézményt kivánnám tekintetni, mert a magánjog terén az 1877-iki törvényhozás közelebb, a hitelviszonyok mélyébe vágó intézkedést tett, a tapasztalás azonban tanusitja, hogy az 1877:VIII. törvénycikknek kellő eredménye nem lett, tovább menni a magánjog terén nem lehet, és e téren az uzsora enyhitésére csak közvetve ható joghatározmányok hozhatók.

A büntetőjogi intézkedésektől több, bár nem teljes siker várható, - mert nem kötök vérmes reményeket a büntetések visszatartó hatásához az uzsora megszüntetésére.

A büntető törvények hatása azonban nem azon szempontból itélendő meg, hogy a társadalom teljesen elvetemedett része azok által vissza fog riasztatni, hanem azon szempontból, hogy a társadalom azon túlnyomólag nagy osztálya, mely sem nem ily elvetemedettekből, sem nem szilárd erénynyel biró egyénekből, hanem olyanokból áll, kik a rosz által nem megközelithetlenek, de a jóra képesek, és fogékonyak, a törvények fenyegető figyelmeztetésére szorulnak, hogy az erkölcsiség és jogosság határain belül maradjanak; ezekre nézve az uzsorát tiltó büntető törvényi határozmányok nem lesznek hatástalanok.

Ha a törvényhozás nem sujthat is teljes biztossággal már előre minden egyes uzsoraesetet: még sem szabad mellőznie a gondoskodást az oltalmára szorult állampolgárok érdekei felett, s nem szabad mintegy törvényesitenie az összes ilyetén eseteket. Végre nem lehet szem elől téveszteni, hogy a törvényhozás azon kimondása, melylyel az ily cselekményeket büntetendőknek jelenti ki, a nép itéletének, mely az uzsorát különben is megbélyegzi, erősbitésére szolgál, s meg lesz azon hatása, hogy sokat, kik becsületérzésből tartózkodnak törvényileg tiltott tetteket elkövetni, az uzsorás ügyletektől visszariaszt.

Az uzsora ellen hozandó büntető joghatározmányok tekintetében pedig nem térhetünk vissza a régi magyar törvényeknek (1647:144., 1715:51., 1723:120., 1802:21. stb.) amaz álláspontjára, mely szerint főkép az 1715:51 és az 1802:21. articulusokban meghatározott kamatláb minden túlhágása usuraria pravitásnak vétetett.

A jogtudomány mai állása az uzsorát létezőnek csak akkor fogadja el, ha a kölcsönszerződések kötésénél vagy meghosszabbitásánál a kölcsönvevő könnyelműsége, tapasztalatlansága vagy szorultsága kizsákmányolásával nyerészkedési czélból túlzott anyagi előnyök állapittatnak meg a kölcsönadó részére.

Csak az ezen értelemben vett uzsorát, mint a társadalmi jogrenddel ellenkező és közveszélyességű cselekményt, tartom büntetendőnek, és az uzsora vétsége mint a vagyonbiztonság elleni vétségnek önálló faja, és a hozandó törvény, mint önálló büntetőjogi határozmány tekintendő, ezen speciális büntethető cselekményre sem a csalás, sem a zsarolás jogi ismérvei nem lévén alkalmazhatók.

Érett megfontolás után nem tartottam szükségesnek a szerződési kamat maximumának meghatározása tekintetében tovább menni, mint az 1877:VIII. törvénycikk, mely a 8%-ot felülhaladó kamattól a törvényes jogsegélyt megvonja. A kamat korlátozatlanságával visszaélések történtek; ezen visszaélések meggátlása végett intézkedések teendők; ezen intézkedések azonban nem terjedhettek odáig hogy az érdekeltek szabadsága a szerződési kamat megállapitására, a mennyiben az nem fajul át az állami jogrendet sértő visszaéléssé, teljesen megdöntessék.

Bizonyos absolut, és egységes kamatláb a gyakorlati életnek, a pénzforgalomnak és az adós által a hitelezőnek nyujtott biztonság különböző fokának nem felelne meg.

A kamatlábnak azon korlátozatlansága, melyet az 1877:VIII. törvénycikk fenhagyott, nem zárja ki azt, hogy a kamatszabadsággal üzött közveszélyű visszaélések ellen, melyeknek orvoslása és kiegyenlitése az anyagi viszonyok természetes fejlődésétől nem várható, mint az állami jogrendet sértő cselekmények ellen, a büntető törvényhozás tegye meg a szükséges megtorló intézkedéseket.

Azon pressióban, melyet a hitelező nyerészkedési szándékból a szorultságban lévő és minden áldozatra kész adósra gyakorol, azon tapasztalatlanságnak és könnyelmüségnek, mely a gondatlan adósnak a visszafizetés feltételeit éretten megfontolni nem engedi, kizsákmányolásában oly visszaéléseket látok, melyek ellen a polgári magánjog csak ritka esetekben ad oltalmat, melyeket közveszélyességüknél fogva a büntető törvényeknek kell sujtani.

Tévednek azok, kik a szerződési szabadságot végletekig védve, a szerződési kamatláb kérdését egyedül a kereslet és kinálat nemzetgazdasági elvére akarják visszavezetni, és ezen elvek szerint vélik megoldhatni. A legtöbb esetnél hazánkban, különösen a kisbirtokosok, iparosok és hivatalnokok körében nem lehet szó sem arról, hogy a kereslet szabályozza a pénz árát, a kinálat a kamatlábot. Egyik részről a szükség és nyomor, másik részről a pénzszomj, a birvágy és szivtelenség határozzák meg a kamat magasságát. Ezen esetekben kell, hogy a törvényhozás oltalmazza a megszorult vagy tapasztalatlan vagy könnyelmű embert, hogy oly nehéz feltételek alá ne vettessék, melyeknek súlya alatt rövid idő alatt szükségszerűen összeroskad.

A mi a magánjogi uton teendő intézkedéseket illeti, kénytelen vagyok a kötelmi jogba vágó oly határozmányokat javasolni, melyek nem közvetlenül, hanem csak közvetve szolgálhatnak az uzsora által előidézhető bajok némi, bár igen csekély részben enyhitésére; e részben javaslom az anatocismus és ultraduplum kamatok megszüntetését, az évi kamatlábnak a kölcsönszerződésben pontos kitételét, továbbá a részegeskedés általi elszegényedés meggátlására némely magánjogi szabályoknak behozatalát.

Bátor vagyok még a szenvedő váltóképesség megszoritásának mellőzése iránti indokokat előterjeszteni:

Eltekintve attól, hogy törvényhozásunk méltán esnék a rendszeretlenség és következetlenség vádja alá, ha most midőn alig öt esztendeje a szenvedő váltóképesség általánositásának és kiterjesztésének, azt újra megszoritani akarná.

Azon korlátozást, mely némely osztályokra nézve kivételek tétele által czéloztatik, kivihetetlennek, a váltóforgalmat teljesen megbénitónak tartom, mert a hitelező a legtöbb esetben nincs azon helyzetben, hogy a váltókötelezettnek minőségét vizsgálata tárgyává tegye.

A baj nem a szenvedő váltóképességnek általánositásában, hanem az uzsora-üzleteknek könnyebb elburkolhatása czéljából a váltókkal elkövetett visszaélésben keresendő.

A szenvedő váltóképesség megszoritása mellett az uzsora-üzletek nem ezen, hanem más újabb és újabb fondorlatos álügyletek és szövevényes jogi álüzletek czége alatt jelentkeznének. Majdnem fölöslegesnek tartom az uzsorásoknak mindennapi és mindenki által ismert azon eljárására utalni, hogy az uzsorás az uzsorakölcsönt a birói egyezség megkötése vagy az adós tisztviselő fizetésének lefoglalása után szolgáltatja csak ki az adósnak.

A szenvedő váltóképességnek korlátozása tehát a bajon nem segitene, holott annak általánositása és kiterjesztése üdvös és jótékony intézménynek ismertetik el nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is.

Ha pedig a váltóképesség korlátozása az által czéloztatik eléretni, hogy a szenvedő váltóképesség csak a bejegyzett kereskedőkre szorittassék: ezen eljárás épen a földbirtokos és iparos osztályokra, kiken főleg segiteni kivánunk, legveszélyesebb, és megrontó hatású volna az okból, mert ezek a pénzintézeteknél kölcsönhöz nem igen juthatnának.

E mellett figyelmen kivül nem hagyható azon további körülmény sem, hogy a szenvedő váltóképesség megszoritásával azokra nézve, a kik eme képességtől megfosztatnának, a baj csak növeltetnék, mert ezeknek váltói a pénzintézetek által hihetőleg felmondatnának és a szenvedett korlátozás folytán azok újabbi kölcsön felvételéhez sokkal nehezebben juthatnának.

A szenvedő váltóképességnek megszoritása fölöslegessé válik még azon okból is, mert az uzsoraváltókat beperesitők ellen az uzsora vétsége miatt a bűnvádi eljárás nem lesz kizárva.

A midőn ezek után "az uzsoráról és a káros hitelügyletekről" szóló törvényjavaslatnak részletes indokolására áttérek: a röviden összefoglalt indokokat a következőkben terjesztem elő.

I. FEJEZET

Az uzsora vétségről

Az 1. §-hoz

Igaz ugyan, hogy a javaslat 1. §-ában a büntethető uzsorának definitiója az az előtt szokásban volt, alakilag helyes, és a büntetőjogi tankönyvekben használt meghatározásnak nem tekinthető. Ámde másrészről elvitázhatlan tény, hogy az újabbi büntető törvényhozás, a magyar büntető törvényt sem véve ki, az imént jelzett álláspontot elhagyva, a szigorú definitiók helyett a birónak szabályokat és utmutatásokat nyujt, a melyek a várt sikert kétségtelenül csak az esetre eredményezik, ha a biró azokat helyesen felfogva, a törvényhozás által jelzett irányban is intentiójának megfelelőleg alkalmazza.

Az újabbi időben majdnem minden büntető törvénykönyv a tényálladék törvény szerinti megállapitásához megkivántató fogalmaknak szaporitása, illetve kiterjesztése által igyekezett a fenforgó szükséghez képest a birónak a büntető törvények alkalmazásánál szabadabb mozgást engedni, s azon feltevésből indult ki, hogy a biró a törvény szellemének felfogásával magát a törvényt is ennek értelmében megfelelőbb módon fogja érvényre juttatni, a mint a biró a casuistikus meghatározásnak korlátai alól felszabadittatik.

Az uzsoraesetek oly eltérő természetüknél és oly sokféle változatuknál fogva az uzsorának minden előfordulható nemét kimeritő definitiója, nem is volt adható.

Azonban az uzsora fogalmának az 1. §-ban javasolt körülirása és megállapitása mellőzhető nem volt, nehogy a mindennapi életben uzsorának elnevezett kölcsönügyletek, a melyek nem uzsorás ügyletek, az uzsora vétség alapjául vétessenek.

Az 1. § szerint az uzsora vétsége csak az esetre követtetik el, ha a kölcsönszerződések kötésénél vagy meghosszabbitásánál a kölcsönvevő főadós vagy a mellékadós könnyelműsége, tapasztalatlansága vagy szorultsága kizsákmányolásával nyerészkedési czélból túlzott anyagi előnyök vagy hasznok állapittatnak meg, és ha ezen kikötött, és engedett előnyök oly magas fokúak, hogy akár a főadósnak, akár a mellékadósnak vagyoni romlását előidézni, vagy legalább is elősegiteni képesek.

Igy fenforoghat valamely concret esetben a túlságos mérvű vagyoni előnyök engedése. Ámde ezen egyedüli tény a büntethető uzsorának lényegét nem meriti ki, szükséges, hogy az 1. §-ban megállapitott criteriumok közül azonkivül még az egyik vagy másik is fenforogjon. Ezen criteriumok halmazatos felállitásával egyrészről az uzsorafogalom túlságos kiterjesztésének eleje vétetik, másrészről pedig elesik azon kifogás, hogy ezen büntető határozmány határozatlan és bizonytalan.

Az uzsora vétségnek elkövetése a kölcsönszerződések kötésére nem volt szoritható, mert az uzsorások gyakran a szerződések kötésénél, mint a kölcsönvevőknek támogatói vagy segélyezői jelentkeznek, sőt néha a kölcsönt az adósra, és pedig épen nem uzsorás feltételek alatt csaknem erőszakolják, és csak akkor, a midőn az adós a könnyelműsége vagy tapasztalatlansága következtében felvett kölcsönt a lejáratkor kifizetni nem képes, használják fel az általuk néha mesterségesen is előidézett szorultságot, és látnak az eleve már tervszerüleg kiszámitott kizsákmányoláshoz.

Nem kell, hogy a túlságos mérvű vagyoni előnyöket a hitelező kösse ki magának, vagyis szabja feltételül az adósnak, elégséges, ha ezek adása az adós által igértetik, és az adós vagy kezes által nyujtott vagyoni előny a hitelező által elfogadtatik.

Ezen okból használtatik ezen szó: "engedett", és ennek czélja, hogy az uzsorás később azon kifogással ne állhasson elő, hogy ő a túlságos előnyöket nem kérte, és nem kötötte ki.

Az ezen szakasz szerinti büntethetőség nem csak az adós, hanem a kezes vagyoni romlásának esetében is beáll. Ha az egyenes adós a kölcsönügylet megkötésekor már tökéletesen romlott vagyoni viszonyokban élt: az 1. §-nak határozmánya ezen esetre bizonyára nem fog alkalmazást nyerhetni. Gondoskodni kellett tehát, hogy a törvénynek intézkedése ki ne játszathassék, a mi kétségtelenül megtörténik ha a kezes vagyoni romlása büntethető momentumnak fel nem vétetik. Az uzsorások minden bizonynyal vagy tönkre jutott vagy velök összejátszó embereket állitottak volna fel egyenes adósoknak, és az uzsorát tulajdonképen a készfizeté kezesek vagy jótállók irányában követték volna el.

Nem lehet a bűntethetőséget csak azokra szoritani, a kik a vagyoni romlást előidézik: mert néha az utolsó hitelező az adós tönkre tételének kevésbé oka, mint azok, a kikkel már az előtt állott kölcsön-ügyleti összeköttetésben. Az általános jogérzület jogos követelménye tehát, hogy a vagyoni romlást elősegitők is büntethetők legyenek.

A büntetés mérve a vagyonbiztonság elleni vétségekre az 1878:V. törvénycikkben kiszabott büntetés minőségéhez és részben minimális és maximális fokozatához viszonyzatban áll. A büntetési nemnek meghatározása a nem qualificált uzsoránál a biróság belátására bizandónak találtatik, hogy a büntető biró már e tekintetben is a vétség súlyos vagy enyhébb voltához képest az egyik vagy másik büntetési nemet alkalmazhassa.

Tekintettel az uzsorások kegyetlen és gyakran minden erkölcsi érzületet nélkülöző eljárására és azon körülményre, hogy az elitélt uzsorás nyereség utáni apaszthatlan vágya miatt polgártársainak közbecsülésében, főleg a súlyosabb esetekben, nem részesül: szükségesnek mutatkozik azon határozmány felvétele, a mely a biróságot feljogositja, az 1878:V. tc. 54. és 57. §-ainak útmutatása nyomán a hivatalvesztésnek és a politikai jogok felfüggesztésének együtt vagy külön leendő kimondására.

Az uzsorának szinlett ügyletekbe és váltó alakjába burkolása, mint az uzsorának súlyosabban büntetendő faja vétetett fel, mert a tapasztalás azt tanusitja, hogy az uzsora legveszedelmesebb eseteiben a váltó alakja használtatik, és ezen alak használata mellett az uzsora vétsége legnehezebben konstatálható, és épen azok, kik az uzsorát üzletszerűen gyakorolják, a váltó alakját használják fel elvetemült üzérkedésökre.

Az 1. §-nak harmadik bekezdésében szabályozott uzsora minősitett vétség lévén: a biróság ezen esetekben a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését kimondani tartozik.

Az uzsorások ellen a legnagyobb és leghatásosabb bűntetési súlyositásnak, illetve mellékbüntetésnek vehető, ha azok üzérkedésük helyétől eltávolittatnak. De másrészről eltávolitásukat erkölcsi szempontok, politikai és közgazdasági tekintetek is javallják: a miért is azon határozmánynak felvétele mutatkozik czélszerűnek, hogy a külföldiek az országból (1878:V. tc. 64. §-ának útmutatása nyomán) a belföldiek pedig az illető községből, a mennyiben nem oda való községi illetőséggel birnak, kiutasithatók legyenek.

A politikai jogok felfüggesztésének tartama e helyütt is az 1878:V. tc. 57. §-a második bekezdésének megfelelőleg nyer szabályozást.

A 2. §-hoz

Alig van törvény, a mely annyi kijátszásnak ne volna kitéve, vagy legalább annyi és oly sokféle igyekvésnek, hogy az uzsorás uzsoráskodása daczára a büntető biró által ne sujtathassék.

Erre való tekintettel intézkedni kell, hogy az uzsorás engedmények, átruházások, forgatmányok, üres hátiratok stb. leple alatt a vagyoni előnyök megtartása, és érvényesitése mellett a reá esetleg méltán szabható büntetés alól fel ne szabadulhasson.

Szükséges tehát és jogos a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely büntetés alá veendőnek rendeli azokat, a kik akár a saját uzsorás követeléseiket, akár a reájuk ruházott uzsorás követeléseket, ezek törvényellenes létrejötte körülményeit ismerve, vagyis a tényálladék tudatában, másra ruházzák át.

De jogosan érintetnek büntetéssel azok is, a kik ilyen követeléseket megszereznek, és ezek uzsorás előnyeit a tényállás tudatában érvényesitik.

A criminalis dolus a 2. §-nak 1. és 2. pontjában szabályozott esetekben, az átruházásban vagy érvényesitésben áll oly követelésekre nézve, a melyről az illetők tudják, hogy oly módon jöttek létre, melyet a törvény tilt.

A 3. §-hoz

Az 1. és 2. §-okban határozmányai és a kamatmaximum meg nem állapitása szükségessé teszik, hogy valamely határvonal felállittassék, melyen alól büntető eljárásnak egyáltalában helye ne legyen.

Ezen határvonal már azért is nélkülözhetlen, hogy a hitelezőknek alapos ok nélküli vagy csupán boszantás vagy jogosulatlan pressió czéljából történhető zaklatásai mellőztessenek

Ilyen határvonalnak a törvényhozás által az 1877:VIII. tc. 4. §-ában megállapitott és a biró által ennek értelmében megitélhető 8% kamat vétetett, a kamatnak kifejezése alatt az 1877:VIII. tc. 2. §-a szerinti minden melléktartozást értvén.

A 3. § tekintettel az 1877:VIII. tc. rendelkezésére, mely szerint a 8%-os kamat birói jogsegélyben részesül, abból a további feltevésből kiindulva, hogy ily esetben a kamat túlságos mérvűnek nem tekinthető, csupán azt akarja megakadályozni, hogy a nem uzsorás hitelező oly bűnvádi vizsgálattal, melynek elitéltetés nem lehet következése, ne zaklattassék, és követelése érvényesitésébe ne hátráltassék.

Nem szándéka azonban ezen szakasznak annak megállapitása, hogy a 8%-ot meghaladó kamat vétele miatt a vizsgálat minden esetben meginditandó legyen.

A tőke-uzsora vagyis a miatt, hogy az uzsorások a kamatokat a legtöbb esetben a kölcsön adott tőkéből és értékből már előre levonják, a valósággal adott érték volt a kölcsön szerződés tőkéjének kimondandó.

A 3. § szerint ezekből folyólag büntető eljárásnak nem lesz helye akkor, ha a 8%-ot felül nem haladó, és az 1877:VIII. tc. 2. § szerint számitandó kamat a valósággal adott érték után köttetik ki, vagy ha ennél magasabb kamat köttetett ugyan ki, de ez nem érvényesittetik.

A 4. §-hoz

Ezen szakasz oly uzsorás követelésekről, a melyek ezen törvény hatályba lépte előtt keletkeztek, és a törvény hatályba lépte után fognak érvényesittetni, vagy másra átruháztatni, az 1., 2. és 3. §-okban foglalt szabályoknak megfelelőleg akképen intézkedik, hogy ezen cselekmények is büntetendők legyenek.

A 4. §-ban foglalt rendelkezésnek visszaható erő nem tulajdonitható, mert ezen szakasz által nem az rendeltetik büntettetni, a ki a törvény hatályba lépte előtt kötött uzsorás ügyletet, hanem az, a ki azt a törvény hatályba lépte után érvényesiti, vagy másra átruházza, e szerint a cselekmény, a mely büntetendőnek itt minősittetik, a törvény hatályba lépte után követtetik el.

Arra nézve tehát, a ki az 1. §-ban kijelelt módon a jelen javaslat hatályba lépte előtt keletkezett uzsorás követeléseket a keletkezés körülményeit tudva megszerzi, a büntethetőség időpontja beáll, midőn a törvénynek hatályba lépte után azokat vagy átruházza másra, vagy maga érvényesiti, nem tévén különbséget az, hogy az uzsorás követelés váltón alapul vagy másféle okmányra támaszkodik-e?

Az, hogy a követelés a törvény hatálya előtt keletkezett, a büntethetőségre nézve különbséget nem tesz, mert a criminalis dolus a hitelezőre nézve beáll akkor, a midőn oly követelést átruház avagy érvényesit, a melyről tudja, hogy ily átruházást, vagy érvényesitést ezen törvény eltilt.

Magánjogi tekintetben hasonló intézkedést foglal magában az 1877:VIII. tc. 8. §-a, mely szerint a törvény hatályba lépte után esedékes kamatoktól a birói jogsegély megvonatik.

Ha az occasio legis-t az 1877:VIII. tc. hozatalára szemügyre veszük, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezen törvény főleg az uzsorás hitelezők által kizsákmányolt adósok érdekében hozatott, és ezeket megvédendő, a biró által megitélhető kamat-maximumot 8%-ban állapitotta meg.

Az 1877:VIII. tc. határozmányai ugyanezen törvény 9. §-a szerint, a váltókövetelésekre nem alkalmazhatók.

Ezen 9. § egész tartalma határozottan arra utal, hogy a törvényhozás ezen kivételt nem az uzsoráskodással foglalkozó, hanem oly hitelezők érdekében tette, a kik mint kereskedők nem czéloztattak a hitel és forgalom fentartásának okából saját követeléseikkel az 1877:VIII. tc. megszoritó szabályai alá vonatni.

Igaz, hogy az uzsorás hitelezők sem voltak elzárva a váltó használatától, és ezt teljes mérvben fel is használták arra, hogy uzsorás üzelmeiket elpalástolják, hogy a 8%-ot a felülhaladó kamatot maguknak biztositsák, sőt elérték azt is, hogy követeléseiket jelzálogilag biztositva, a váltóeljárás szigora mellett könnyen érvényesithették.

Ha azonban a váltó lényegét, keletkezése és létezése indokát, szigorát, szóval egész természetét tekintjük, a hitel és forgalom ezen eszköze bizonyára nem az uzsorások érdekében láttatott el annyi magánjogi praevalentiával: és a midőn a magyar törvényhozás az 1877:VIII. törvénycikket megalkotta, nem tette azt azon czélból, hogy az uzsorásoknak a váltók használata által újabbi, ezek által sem várt előnyöket nyújtson.

A magyar törvényhozás tehát akkor, a midőn az ez előtt keletkezett és váltóval fedezett követelést az uzsorások által az 1877:VIII. tc. kijátszása czéljából arrogált előnyöktől megfosztja: a jogrendet legtávolabbról sem fogja megzavarni, sőt inkább ezen üzelmeket magánjogi tekintetben oda fogja terelni, a hová azokat az 1877:VIII. tc. hozatala alkalmával terelni kivánta.

A többi nem váltóbeli követeléseknél az uzsoráskodó hitelező hátrányt nem szenved, mert az 1877:VIII. törvénycikk rendelkezéseinél fogva a biró ez ideig sem állapithatott meg többet 8%-nál.

A 4. §-ban foglalt intézkedésnek felvétele pedig annyival is inkább szükséges, mert különben az antedatálások következtében ezen törvény főbb és legfontosabb rendelkezései hosszú időre hatálytalanok és érvényesithetlenek és az egész törvény ezen intézkedés nélkül legalább is a legközelebbi decenniumra illusoriussá tétetnék.

A kereskedők különös viszonyaira jelen javaslat 14. §-a tekintettel van és a bejegyzett kereskedők mint adósok által kötött kereskedelmi ügyletekre nem alkalmazhatók az uzsorajavaslatban foglalt határozmányok.

A büntető eljárás megindithatását ezen követelésekre is a 3. §-hoz tett indokolásnál fogva ki kellett zárni, ha csak a valósággal adott érték és annak 8%-ot felül nem haladó kamata érvényesittetik, mert a törvény hatályba lépte előtt keletkezett követelésekre szigorúbb szabályok nem alkalmazhatók, mint azokra, a melyek ezen törvény hatályba lépte után keletkeztek.

Az 5. §-hoz

A zálogüzlet-tulajdonos az 1881:XIV. tc. 11. §-a szerint megállapitott zálogkölcsöndíjnál többet követel, az az 1881:XIV. tc. 23. §-a értelmében büntetés alá esik; mert ezen utóbb hivatkozott szakasz szerint a zálogüzlet-tulajdonosok, ha üzletüknek gyakorlása közben az 1881:XIV. tc. intézkedéseit vagy tilalmát megszegik, 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, a mennyiben utolsó büntetésük kiállása óta két év még el nem telt, egy hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Előfordulhatnak azonban oly esetek is, hogy a zálogüzlet-tulajdonos az 1881:XIV. tc. 11. §-a szerint megállapitott díjaknál sokkal magasabbakat köteleztet, követel, vagy szed, és pedig oly körülmények között, a melyek a zálogüzlet-tulajdonos ezen cselekményét uzsoravétséggé minősitik.

Ily esetre tehát a zálogüzlet-tulajdonos ellen az 1881:XIV. tc. 23. §-ában megállapitott büntetést az uzsoratörvény behozatalával elég szigorúnak nem találom, és nincs is ok arra nézve, hogy a zálogüzlet-tulajdonos az uzsoratörvény határozmányai alól kivétessék.

A zálogüzlet-tulajdonos azonban az által, hogy a megállapitott zálogkölcsöndíjnál többet köteleztet, követel, vagy szed, még nem fog mindig uzsoravétséget elkövetni, és ezen esetben az 1881:XIV. tc. 23. §-ában meghatározott büntetéssel fog sújtatni.

Ha azonban a zálogüzlet-tulajdonos cselekményében az uzsora ismérvei fognak fenforogni, az esetre a zálogüzlet-tulajdonos az uzsoratörvényben megállapitott büntetésekkel fog büntettetni, és ezentúl még az 1881:XIV. tc. 23. §-ának második bekezdésében megállapitott mellékbüntetés, t. i. a zálogüzlet folytathatásától való eltiltás, fog ellene alkalmazásba vétetni.

A 6. §-hoz

Az uzsoravétség fontos és kényes természetű bűnügynek tartatik, és miután a bűnösség kimondásának következményei súlyosak: czélszerünek látszik a királyi törvényszékek illetékességét megállapitani, minthogy az mint büntető biróság a kir. ügyészség meghallgatása mellett hármas tanácsban határoz.

A 7. §-hoz

Az uzsorások által a kölcsönügyletek megkötése alkalmával a fentebbiek szerint követett eljárás, minthogy ez maga büntethető, és büntethető cselekménynyel a bűnös részére jogok sem szerezhetők, egész összességében semmiséggel van terhelve. Jogos tehát az ügylet, illetve a szerződés semmiségének kimondása.

Minthogy pedig a semmisnek nyilvánitott ügyletből sem jogok, sem kötelezettségek nem maradnak fenn, a megsemmisitésnek szükségképeni következményei: az előbbi állapotba való visszahelyezés.

A törvénynek tehát ezen jogkövetkezményeket a restitutio módozatait kell szabályozni.

A 8. §-hoz

A restitutio in integrum következetes és tüzetes keresztülvitelével a kölcsönszerződéseknél az adós mindazt, a mit kapott, visszaadni tartoznék, és ennek ellenében mindazt, a mit a hitelezőnek pl. kamat fejében szolgáltatott, visszakövetelhetné.

A közgazdasági élet mai alakulatánál fogva azonban minden tőkevagyonnak rendeltetése gyümölcsözni.

A tőkének gyümölcsei épen a hitelezőnek büntethető cselekménye következtében az adós által élveztetvén; jogos és méltányos, hogy az adós e tekintetben a hitelezőt a valósággal adott érték használatáért kárpótolja. Ezen kárpótlás más, mint a törvényes 6% kamat nem lehet, mert a szerződés egészben, tehát a kamatra nézve is semmis, és igy azon helyzet áll elő, mintha kamat nem is köttetett volna ki.

Semmisnek nyilvánittatván az ügylet, a mellékszerződéseknek is semmiseknek kellene nyilvánittatni. A jogkövetkezményeknél méltányossági szempontból és a fentebb érintett indokoknál fogva azonban ezen javaslat a hitelező érdekeire is van tekintettel, és rendeli: hogy a még ki nem elégitett követelésekre kapott biztositékot a hitelező megtarthatja, és hogy a hitelező javára bekeblezett zálogjog a megitélt érték és 6% kamata erejéig érvényben marad.

A hypothecális biztositék reducált részének telekkönyvi bekeblezése a telekkönyvi rendelet 153. §-ához képest lesz a biróság által eszközlendő.

A 9. §-hoz

Ezen szakaszra nézve megjegyzendő, hogy a sértett magánfél panasza nélkül a processualis momentumok nehezen bizonyithatók, és fölöslegesnek látszik az eredménytelenség tudatával a felek viszonyaiba avatkozni, mert a vizsgálat meginditása esetleg a sértett magánfélre nézve vagyoni viszonyainak nyilvánosságra hozatala végett károsabb lehet mint az uzsorának el nem itéltetése.

Az 1. § harmadik bekezdésének eseteiben, vagyis a qualificált uzsoránál a sértett fél által tett inditvány vissza nem vonható, mert ezen esetekben többnyire az uzsorások legszivtelenebb és legaljasabb fajtával fogunk találkozni, és épen ez okból ezeknek megbüntetése az állam és vagyonbiztonság érdekében szükséges.

A 10. §-hoz

Az uzsoravétség miatti feljelentés esetében a bűnös cselekmény fenforgása, vagy fel nem forgása mindig kideritendő, mert ezen nyomozatnak eredményéhez képest maga a birói hatáskör és illetékesség is esetleg változást szenved. Ha a bűnös cselekmény fenforgása bebizonyittatik: az ügylet megsemmisitésére és implicite a jogkövetkezmények megitélésére a jelen javaslatnak 7. és 8. §-ai alapján kizárólag a büntető biróság lesz az illetékes.

Hogy tehát ellentétes itéletnek ne keletkezhessenek, esetleg jogerőre ne emelkedhessenek: a 10. §-ban foglalt intézkedések elkerülhetlenek.

A 11. §-hoz

Beállhatnak esetek, hogy, habár az uzsoravétség elkövettetett, a bűnös ellen büntető itélet nem hozathatik, pl. a bűnösnek elhalálozása, vagy megszökése miatt.

Nehogy az uzsora által károsult ily esetben a jelen javaslat nyujtotta védelmet nélkülözze, a büntető biróság helyett a polgári biróság volt felruházandó azon hatáskörrel, hogy az ügylet érvénye, és ennek következményei felett a 8. §-ban foglalt szabályok értelmében itélhessen.

A polgári biróság azonban nincs hivatva ezen ügyekben eljárni, ha a kir. ügyészség a feljelentés folytán az uzsoravétség tényálladéknak vagy a bizonyitékoknak hiánya miatt a vizsgálat folyamatba tételét nem inditványozza, és a büntető biróság a feljelentés félretételét ezen okok egyikéből elrendeli, vagy ha a büntető biróság a folyamatba tett bűnügyet beszünteti, vagy pedig vádlottat felmenti.

Az ezen ügyekben való biráskodásra a jogi szakismeret nélkülözhetlen kellék: a miért is az eljárás a kir. rendes biróságoknak kizárólagos hatásköre alá vonandó, és egyuttal az eljárás neme és módozata megállapitandó volt.

A 12. §-hoz

A 11. § esetében büntető eljárásnak helye nem lévén: a polgári biróságra volt a követelés behajtásának felfüggesztése, és a követelés biztositásának meddig terjedése iránti határozati jog bizandó.

A 13. §-hoz

A jelen javaslat azon feltevésből indul ki, hogy vádlott elitéltetése esetében a büntető biróság mindig a hitelügyletnek magánjogi következményeiben is fog határozni. Ez esetben pedig a büntető biróság a törvényes bizonyitási szabályokhoz kötve nincs.

Máskép áll a dolog, ha a javaslat 11. §-ában jelzett esetekben a polgári biróság van hivatva eljárni, minthogy ily esetekben a polgári biróságnak a polgári törvénykezési rendtartásban felállitott bizonyitási szabályokhoz mérten és ezeknek értelmében kellene határozni.

Figyelmen kivül nem hagyható azonban, hogy a jelen javaslat eseteiben többnyire oly személyekről, mint kötelezettekről van szó, a kik könnyelműek vagy tapasztalatlanok, a kikről tehát fel sem tehető, hogy csak a legcsekélyebb mérvű elővigyázattal lennének is.

Ezekkel szemben az ügyes, a törvénynek és gyakorlatnak minden izét ismerő hitelező áll, a ki ellenfelének szellemi alsóbbságát, szorultságát saját érdekében kiaknázva, nem retten vissza, hatalmába keriteni mindazt, a mit igényeinek érvényesitése alkalmával felhasználhat, és a mi alkalmas arra, hogy a valódi tényállást elburkolhassa és ellenfelének a bizonyitást megnehezithesse.

Méltányos és szükséges tehát, hogy a bizonyitékok szerzésében és érvényesitésében létesülő ezen különbség lehetőleg kiegyenlittessék, a mi csak ugy lehetséges, ha a bizonyitékok bizonyitó erejének megvizsgálását és mérlegelését a biró szabad meggyőződésére bizzuk.

A 14. §-hoz

A kereskedőknek különleges viszonyai, a kereskedelmi forgalom és hitel, valamint a fentebb már előadott indokokon kivül még azon körülmény, hogy épen ez azon osztály, mely nagy előnyök engedése mellett még maga is vagyoni előnyökre tehet szert, a 14. § intézkedéseinek szükségességét eléggé tanusitják.

Az uzsorajavaslat szorosabb értelemben véve csak eddig terjed, miután a II., III. és IV. fejezetben foglalt intézkedések az uzsorajavaslat keretébe szükségképen nem tartoznak.

Figyelmen kivül nem hagyhattam azonban a társadalmi viszonyokat, és az egyes emberek és osztályok eladósodásából meritett okokat, és azon meggyőződésre jutottam, hogy a javaslat többi részében foglalt intézkedések annál szükségesebbek mert ezek szigoru alkalmazása mellett az eladósodásnak alapja elvonatik és közvetlen az uzsora terjedése ellen hathatós szer lesz.

Különben is már maga a törvényjavaslat czíme arra mutat, hogy a javaslat nemcsak az uzsorára vonatkozik hanem tárgyává teszi a szabályozást igénylő mindazon viszonyokat és hitelügyleteket, a melyek a társadalmi életben az egyes embereknek vagyoni tönkét előidézni vagy legalább elősegiteni képesek, tehát káros befolyásúak.

II. FEJEZET

A hitelezési ügylet biztositásának tiltott módjáról

A 15. §-hoz

Valamely kötelezettségnek elvállalása a becsületszónak vagy hasonló kifejezésnek záloga mellett a hitelezőre vagy jogutódjára semmiféle értékkel nincs jogi tekintetben.

Mindazonáltal még is igen gyakran ilyen a teljesitést megerősitő kifejezések használtatnak és főleg oly személyektől, mint fő- vagy mellékadósoktól követeltetnek, a kiknél az ily módon elvállalt kötelezettségnek nem pontos teljesitése a legkárosabb következményeket, sőt a legtöbb esetben állásuknak vagy társadalmi reputatiójuknak elvesztését vonja maga után. A hitelezők azután az ilyen igéretet jogtalanul felhasználják arra, hogy a kötelezettnek a halasztás megadásáért a legsúlyosabb feltételeket előszabják.

Indokoltnak látszik tehát: az ilyen zsaroló eljárásnak elejét venni, és az ilyen hitelezőket büntetés alá vonni.

A büntetésnek nemei és a maximum az 1879:XL. törvénycikknek megfelelőleg állapittattak meg, és a büntetés átváltoztatása ugyancsak az idézett törvény 22. §-ának tekintetbe vételével lesz eszközlendő.

A 15. §-nak második bekezdésénél figyelembe vétetett az 1878:V. tc. I. részének VIII. fejezete.

A 16. §-hoz

Hogy az eddigelé ilyen alakban keletkezett követelés átruházás utján a tett igéretre való hivatkozással jelen törvény hatályba lépte után se legyen érvényesithető: ezen határozmány az ily igéretnek a jelen törvény hatályba lépte utáni felhasználására is kiterjesztetett.

III. FEJEZET

A kamatokról

A 17. §-hoz

Sokaknak vigyázatlansága és tapasztalatlansága a kölcsönszerződések megkötése alkalmával felhasználtatott arra, hogy a kamatláb az okmányban nem egy év, hanem egy hónap vagy félév utánra tétetett ki, és az adósok a kitett kamatlábon évinek tekintvén, vagy azt kiszámitani sem tudván: félrevezettettek.

Ennek elháritását czélozza a 17. § és a mennyiben a kikötött kamat magassága az 1. §-ban elősorolt egyéb momentumokkal együtt az uzsoravétséget meg nem állapitja, a kamatláb világos kitételének hiánya azzal sujtatik, hogy a rövidebb időre, pl. egy hétre vagy évnegyedre kikötött kamat egy évre megállapitottnak fog tekintetni.

A 18. §-hoz

Ugy a hitelezőnek, mint az adósnak érdekében van, hogy a kamat oly túlzott mértékben ne növekedjék.

A kamat felszaporodásának elejét veendő: más külföldi törvényekben is foglalt intézkedések vétették fel ezen javaslatba.

A 19. §-hoz

A kamatok után kamat vételét el kellett tiltani, mert számtalan bajnak egyedüli kútforrása ennek megengedése volt. Volt eset, hogy valaki 150 frtot havonként 10% mellett vett kölcsön azon kikötéssel, hogy az adós az esetre, ha a havonként lejárandó kamatot pontosan le nem fizeti, a lejárt kamat tőkesitendő, és ezután is havonkénti 10% fizetendő. A tőke a kamattal és a kamatok kamatjával csak mintegy négy év leforgása után az 1877:VIII. tc. hatályba lépte előtt pereltetvén be: a biróság a 150 forint tőkéért majdnem 13,000 frtot volt kénytelen megitélni.

A 19. § második és harmadik bekezdésének czélja, hogy a hitelező saját érdekeinek megvédése okából ne kényszerittessék az adóstól azonnal az egész tőkekövetelést behajtani, és másrészről a hitelezőt sem lehet a késedelmesen fizető adósnak kényére bizni.

A 20. §-hoz

Némely hazai pénzintézet alapszabályaiban azon intézkedés foglaltatik, hogy a gyümölcsözés végett náluk betett pénzösszeg után esedékes kamatot félévenként, vagy évenként tőkésitik, és a tőkésitett kamat után is a rendes kamatot fizetik. Ugy a betevők, mint a pénzintézetek kölcsönös érdeke és az utóbbiaknak szervezése és pénzkezelése kivánja: hogy a pénzintézeteknél az anatocismusra nézve kivétel tétessék. Ezen kivétel azonban csak azon hitelügyletekre vonatkozhatik, a melyeknél a pénzintézet mint betétet elfogadó adós szerepel.

Az 1877:XX. tc. 290. §-ának második bekezdésében foglalt azon intézkedés, hogy a határidőt elmulasztó adós késedelmi kamatot tartozik fizetni, annál könnyebben volt érintetlenül hagyható, mert az árvapénztáraktól felvett kölcsönöknél ugyancsak a 290. § szerint a kamat félévi előleges részletekben fizetendő, a miért a kamatok felszaporodásától tartani nem lehet, és mert másrészről az árvapénzeknek folytonos mozgásban létele nem kivánatos.

Annak megemlitése mellett, hogy a részegség iránti büntetőjogi határozmányok az 1879:XL. tc. 84. és 85. §-aiban már benfoglalvák: áttérek a kocsmai hitelre vonatkozó IV. fejezetben foglalt intézkedéseknek röviden összefoglalt indokolására.

IV. FEJEZET

A kocsmai hitelről

Ezen javaslat főleg a földmívelési és kisiparos osztályokon a tőkeszabadság által ejtett közgazdasági bajokon - lehetőleg a közgazdasági élet változtatása nélkül - segiteni, és a mennyiben az egészben nem lehetséges, legalább részben enyhiteni kiván.

A kocsmai hitel jó részben oka alsóbb néposztályaink eladósodásának, és ezt a jövőben lehetetleniteni vagy legalább fölötte megneheziteni igyekszik a jelen javaslat IV. fejezete, a mennyiben a hitelezőktől az ekkép támadt követeléseiknek beperelhetése iránti jog elvonatott, sőt a compensatio sem engedtetik meg, az ily követelések biztositására a kötött zálog- és kezességi szerződések érvényteleneknek mondatnak ki, és az ezen határozmányoknak kijátszása czéljából valamely szinlett ügyletnek vagy váltónak felhasználása kihágást képez: csupán csak azt engedvén meg, hogy az adós a legutóbb kapott szeszes ital ára iránt legyen beperelhető.

A 24. §-ban a szálló vendégekre nézve, a kiktől jelen javaslat a kocsmai hitelt megvonni nem kivánja, és a kiknek a folytonos fizetgetés terhére vállanék, e tekintetben kivételt kellett tenni.

A 25. § a lehető legnagyobb publicitásnak elérését czélozza: büntetéssel sujtván azt, a ki ezen intézkedésnek meg nem felel.

Megjelent: 2764 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. Szeptember 27., Péntek 16:33

Hozzászólások  

 
Norbert
#1 Alkalmazhato?Norbert 2013-09-28 05:37
Azt szeretnenk sokan tudni,hogy az a torveny ervenyben van-e meg vagy mar kiiktattattak a zsidok a parlamentben ulo seggnyaloikkal?
Mert ugye antiszemetizmus ide vagy oda az uzsora is az o talalmanyuk...
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 172 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.4%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.2%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Netherlands 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 18
This Week: 4109
Last Week: 5887
This Month: 19874
Last Month: 26560
Total: 1662236

Belépés