Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017Sep19

2011. Szeptember 19., Hétfő 22:29

Országhódítók 10

Írta:  Marschalkó Lajos
Értékelés:
(2 szavazat)
Szent László (1077-1095) úgy intézkedik, hogy ha a zsidó keresztény asszonyt vesz társul, vagy valamely keresztény személyt szolgaságban tart, vegyék el tőle és adják annak vissza szabadságát". Könyves Kálmán (1095-1114) decretumai 74-ik fejezetében megparancsolja, hogy „senki a zsidók közül keresztény cselédet venni, vagy eladni, vagy magánál szolgaságban tartani ne merjen. "

JEGYZETEK

1. M. Montefiore 182. oldal: „Brüder, Juden! Ungarn u. Galicien muss unser werden. " Idézve a Weimarer Historisch Genealoges Taschenbuchból XII. oldal. (KyffhazerVerlag. Weimar 1912).

2. Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma, Stádium kiadás, 1943.

3. Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 20. oldal.

4. Huber Lipót kanonok: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról 333. oldal.

5. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról 337. oldal.

6. U. o. 337. oldal.

7. U. o. 340. oldal.

8. Széfer ha-middót 3, 8. és 22 paragrafus.

9. U. o. 345. oldal.

10. Ószövetség. 5Mózes II 23.

11. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről. 22. oldal. 12; Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról. 42. oldal.

13. Ószövetség. 5Mózes XX 16.

14. Albó, Széfer ikkarim (Lemberg 1861).

15. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 364. oldal.

16. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 378. oldal.

17. u. o. 366. oldal.

18. Babá kammá 113/b.

19. Babá batrá 54/b.

20. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység, 375. oldal.

21. Ószövetség. 5Mózes XVII 9.

22. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 469. oldal.

23. Magyar Zsidó Lexikon. 496. oldal.

24. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.

25. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 445. oldal.

26. U. o. 452. oldal.

27. ü. o. 456. oldal.

28. KIötzel Chezkel Cwi cikke „Das grosse Hassen" az 1912-13. évi Janus folyóirat második füzetéből.

29. Mózes öt könyvében a „testvéred" és a „felebarátod" fogalomba a nemzsidó nincs belefoglalva, hanem kizárva. (Huber Lipót 395. oldal).

30. Ószövetség. 5Mózes II 23.

31. Szent László (1077-1095) úgy intézkedik, hogy ha a zsidó keresztény asszonyt vesz társul, vagy valamely keresztény személyt szolgaságban tart, vegyék el tőle és adják annak vissza szabadságát". Könyves Kálmán (1095-1114) decretumai 74-ik fejezetében megparancsolja, hogy „senki a zsidók közül keresztény cselédet venni, vagy eladni, vagy magánál szolgaságban tartani ne merjen. " Kálmán király úgy védekezett a nyugati zsidó kereskedők beáramlása ellen, hogy vasárnaptól szombatra helyezte a vasárnapokat.

II. Endre alatt (1204-1350) az adószedők és a királyi kincstár kezelői között sok a zsidó. „A zsidó vámszedők könyörtelen módon jártak el a néppel szemben, ezerféle módon igyekeztek megzsarolni azt, a szegényebb nemességet pedig uzsorakamatokkal nyomorították. " (Takáts Albert dr. „A zsidókérdés ezeréves jogalkotásunkban" 21. oldal. )

Amikor pedig 1222-ben a közhangulat nyomására létrejött az Aranybulla, a magyar alkotmány legfőbb alapja, ez úgy rendelkezik, hogy „pénzváltók, kamaraispánok, sókamrások és vámosok országunkbeli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek. "

II. Endre alatt azonban ennek ellenére tovább virágzott a zsidó pénzuralom. Olyannyira, hogy a pápa átokkal sújtotta az országot. IV. Béla uralkodása alatt a zsidóság még nagyobb befolyásra tett szert. Thika úr a tatárok kémje és előőrse lett, azonban a tatárvész dúlása után IV. Béla, aki rá van utalva minden aktív erőre, 1251-ben kiadja a magyarországi zsidók kiváltságlevelét, a „magyarországi zsidók aranybulláját". Ez a kiváltságlevél új jogokat és gazdasági lehetőségeket biztosított a zsidóknak. Zsigmond király (1387-1437) újból kiváltságlevelet adott a magyarországi zsidóságnak. Megengedte, hogy évi 108 százalék uzsorakamatot szedjenek.

Érdekes, hogy Werbőczy Tripartituma, amelyet sokszor bélyegeznek a magyar nemesség kiváltságai jogi megalapozásának, harmadik része. 36. cím alatt emlékezik meg a zsidókról. És ő is a későbbi kossuthi szemszögből látja a problémát. „A zsidó az ő jogaikra nézve írja többféle és különböző és több helyen az üdvösséggel ellenkező kiváltságaik vannak. " A Tripartitum, a magyar alkotmány egyik szerves része vezeti be a zsidó esküt. A mohácsi vész előtt egy évvel tartott országgyűlés első feladatának tekinti, hogy elcsapja a gyenge 11. Lajos kincstárnokát, Szerentsés (Fortunatus) Imrét, akit a „budai zsidók királyának" emleget a nép.

A király, aki pénzt akar szerezni a török elleni háborúra, semmibe vévén az országgyűlés határozatát, szabadon bocsátja Szerentsés Imrét. Elveszi a bányákat a német Fuggerektől és Szerentsés Imrének juttatja azokat, aki óriási jövedelmekre tesz szert.

A mohácsi csata után ketté, majd három felé szakított országban, a török hódoltsági térületeken egyre nagyobb számban jelentek meg a zsidók. Alig három és fél hónappal a mohácsi csatavesztés után az 1528. november 9-iki országgyűlésen, a nemzeti. gondolathoz hű köznemesség kimondatta: „hogy a zsidók ezen ország minden vidékéről, szabad királyi városokból és helységekből rögtön kiűzettessenek" (dr. Takáts Albert: A zsidókérdés ezeréves jogalkotásunkban, 32. oldal). „A köznemességnek ez az állásfoglalása „ állapítja meg az érdekes mű azt bizonyítja, hogy a zsidóknak a mohácsi csatavesztésben váló szerepét már akkor felismerték". (U. o. 32. oldal)

A Habsburg császár-királyok uralma alatt a decretumok rengetegéből mégis felmerül az uralkodó és a rendek világos felismerése. Az 1647 évi decretum megbélyegzi a zsidókat, hogy „hűtlenek és egészen lelkiismeretlenek" (dr. Takáts Albert, U. o. 34. oldal). III. Ferdinánd, az 1655 évi XXIX újabb szigorú rendeleteket hoz. a zsidó vámosok ellen. Első Lipót (16571705) kitiltja a városokból a zsidókat. III. Károly 1723-ban elrendelj, hogy a zsidókat a vámszedéstől el kell mozdítani. I. Lipót hadmentességi adót vet ki a zsidókra, akik fegyveresen az ország védelmében nem vesznek részt.

A zsidóságnak, a városokból kitiltása kevés sikerrel járt. Ismét jelentkeztek a főurak, főpapok, akik vidéki birtokaikon szívesen látták az uzsorakamatot nyújtó zsidókat. 1520 körül az akkori Nagy-Magyarország területén mindössze 11 000 zsidó volt, azonban ezek máris sok földesúri haszonélvezeti jogot tartottak kezükben. Mária Terézia uralkodása után morva keleti zsidók beszivárgása útján 75 000-re emelkedett a zsidóság létszáma. 1746-ban Mária Terézia a zsidókat kiköltözteti Budáról, eltiltja őket a borkereskedelemtől és rendszeresíti a türelmi adót. II. József alatt azonban megengedik, hogy a zsidók főiskolákat is látogathassanak, hogy a bányavárosok kivételével bárhol letelepedhessenek, földbirtokokat bérelhessenek. II. Lipót elrendeli, hogy a zsidók a szabad királyi városokban, kivéve a bányavárosokat azon állapotukban, ahogy voltak megtartassanak. A szabad királyi városok nagy része azonban továbbra is ragaszkodott kiváltságaikhoz s így például 1844-ig Debrecenben zsidó nem hálhatott a város falai között. Debreceni vásárok idején a Goldberger kelmefestő cégnek estére el kellett hagynia a város falait. Ötven-hatvan esztendő alatt a Goldbergerek, mint budai Goldbergerek vonultak be a magyarországi textilipar történetébe, hogy aztán, mint Horthy Miklós kormányzó állítólagos rokonai végezzék be a gyarmatosítást. Az 1830 évi VI. törvénycikk elrendelte, hogy a zsidóknak is kell katonáskodni.

Az 1840 évi XV. törvénycikk még további könnyítéseket ad a zsidóságnak.

32. Nincsen olyan nemzetisége Magyarországnak, amely ennyire megtagadott volna minden közösséget a magyarság felé, bebástyázva magát a Tan mögé, ismeretlenül a haza fogalmával szemben, vérét nem ontotta vannak védelmében. (Vitéz dr. Kolosváry-Borcsa Mihály: „A zsidókérdés magyarországi irodalma. ")

33. A megyékben tanyát vert sok zsidó. valamint az iparosodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népénél, amellyel legszorosabb egybeköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája . . . (Ezen néptípus) . . . kit vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volna . . századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzeteknél kiknek közepette mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba él, egybeolvad, vagy a nacionalizmushoz, csak egy gondolattal közelített volna. . . Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat. . . Creditum ígéretével bé tudja csalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van. . . Nincs azon törvény, amelynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna (Kossuth Lajos: Éhségmentő intézetek).

34. A 20 000 zsidó honvéd problémája megérdemli, hogy behatóan foglalkozzunk vele, mert a politikai legenda élesen rávilágít, milyen propagandamódszerekkel igyekezett magát népszerűsíteni a magyarországi zsidóság. Az állítás elsőül Einhorn Ignác (a későbbi Horn Ede) egyik emigrációban írt pamfletje kockáztatja meg minden bizonyíték, vagy adatközlés nélkül. Ezt a kijelentést tette volna Kossuth Lajos Jászberényben Freudenberg Márk zsidó honvéd hadnagy előtt. Bernstein Béla nyíregyházi főrabbi, aki egész életén át kereste a bizonyítékokat erre az állításra se tárgyban több könyvet és tanulmányt írt „A negyvennyolcas szabadságharc és a zsidók" könyvében (1939) négy névsorban gyűjtötte mindazoknak a neveit, akikről feltehető, hogy közük volt a szabadságharchoz s nevük után feltételezhető, hogy zsidók. E honvédeket, élelmező tiszteket, orvosokat, számvevőket stb. tartalmazó négy lista 2209 nevet sorolt fel. Ezek közül is igen számos többszörösebben előfordult a kimutatásokban. Bernstein tehát minden lelkes szándék mellett is megelégszik annak megállapításával, hogy a zsidók „dicséretes módon vettek részt az 1848-i szabadságharcban".

Többet annál inkább sem állíthat, mert közzé teszi Mikár Zsigmond volt honvédegyleti titkár egyébként igen filoszemita levelét, amely azonban a következőket tartalmazza: „Számarányban nem örömest szólok a dologhoz, mert találkoztam egyénekkel, kik számos ezrekre szeretik tenni a zsidó honvédek számát ami meg nem állhat. (Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 26. oldal. )

35. Bartha Miklós „Kazárföldön"-jében érdekes „interjút" közöl, amelyet egy öreg lengyel zsidóval folytatott Zugó községben:

-" Volt-e katona?

- Abban az időben nem vették ezt olyan szigorúan. Csak a vigyázatlanokat sorozták be.

- Hány éves?

- Hetvennégy.

- Ötvenkét év előtt éppen huszonkettő volt. Akkor csak szolgált a honvédségnél?

- Nem szolgáltam. Katona csak úgy lesz az ember, ha muszáj. Mi akkor itt a vereczkei szorosban mindnyájan szállítással foglalkoztunk.

- A muszkák részére?

- Igen.

- Jól fizették?

- Meghiszem azt! Olyan briliáns üzleteket soha nem csináltunk.

Nem folytattam tovább. Amit kerestem, a hazafias érzésnek legkisebb nyomát sem fedezhettem fel. Ennek mindegy. Orosz invázió, osztrák uralom, magyar alkotmányosság mindegy! Lelki világában nincs bekapcsolódva a Haza fogalma. Három ismeretlenes egyenletről épp úgy beszélhettem volna vele, mint hazaszeretetről. " (Bartha Miklós: Kazárföldön. 88-89. oldal)

36. Schwarzenberg herceg Marokkóba akarja deportálni a rebellis magyarokat.

37. Surányi Unger Tivadar: A gazdasági válságok története.

38. Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 27. oldal.

39. Mit is jelent a napjainkban a sajtó egy-egy nép, egy-egy társadalom ítéletében. Százezrek, milliók meggyőződését, ítéletét, véleményét döntően a sajtó alakítja ki. A mai idők gondoktól gyötört, meghajszolt emberének sem ideje, sem módja, sem kedve nincs arra, hogy az újságtudósításokat bírálja, mérlegelje vagy éppen ellenőrizze. Amit újságjában elolvas azt vakon hiszi és saját meggyőződésének vallja. (Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen. 30. oldal)

40. Soha sem tagadta meg fajtáját, sőt irodalmi tevékenységén valóságos tendenciaképpen vonult keresztül a sémi faj kiválóságának magasztalása. (A Magyar Zsidóság Almanachja. Zsidó a magyar publicisztikában)

41. Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen. 30. oldal.

42. Deák Ferenc hű maradt Széchenyi és Dessewffy Aurél konzervatív felfogásához, mely az emancipációval együtt a bevándorlás eltiltását követelte írja Szekfű Gyula. (Három nemzedék. 251. oldal)

43. Weimarer Historisch-genealoges Taschenbuch. S. XII.

44. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 5. oldal. 45: Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 31. oldal.

46. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 36. oldal.

47. Istóczy Győző beszéde a magyar képviselőház kérvényügyi bizottságának 1882. február 18-án tartott vitájában.

48. U. o.

49. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. Schwendtner Frigyes felelős kiadása. 49. oldal.

50. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 56. oldal.

51. U. o. 60. oldal.

52. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 61. oldal.

53. Bródi-Braun Zsigmond propagandája vörös fonalként húzódik végig minden a magyar középosztály ellen intézett támadásig egész 1945-ig és azon túl is.

54. Elvégeztetett.

55. Csak az 1882-es törvény szervezte meg.

56 Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 507. oldal.

57. U. o. 534. oldal.

58. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 551-552. oldal.

59. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről. 355. oldal.

60. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 333. oldal.

61. U. o. 340. oldal.

62. Széfer-ha middót 3. 8. és 22 paragrafus.

63. I. M. Jost. Geschichte des Judentums und seiner Sekten Dritte Abteilung i. d. m. 191. oldal.

64. Bon. Mayer: Die Juden unserer Zeit. Regensburg 1842, 1112 oldal.

65. Függetlenség 1883 augusztus 6. Szávay Gyula: Ítélet után. Közölve: Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma című könyvében. 36. oldal. Stádium kiadás.

66. U. o. 37. oldal.

67. Istóczy Győző: 12 röpirat.

68. Nemcsak az emigrációban elhunyt kiváló magyar írónő, Megyery EIla, Megyery Géza a tiszaeszlári per bírájának leánya és Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök unokája szolgáltatott adatokat ehhez a fejezethez. A pittsburghi Magyarságban 1962-ben jelent meg Beatulianus cikke Russu Gyuláról, a tiszaeszlári, per egyik szavazóbírájáról, aki az ítélet kihirdetése után lemondott, visszavonult, soha nem nyitotta szóra a száját, s mint egy trappista barát a némasággal tiltakozott a tiszaeszlári per ellen.

69. Bartha Miklós: Kazárföldön. 9. oldal.

70. A zsidók kazár eredetére vonatkozó állítások igazolására a Jewish encyklopediára, prof. H. Graetzre és Luther Mártonra szoktak hivatkozni. Sem a Jewish Encyclopedia, sem prof. H. Graetz nem állítja, hogy a keleti zsidóság kazár eredetű, mindkettő csak megemlíti az orosz, lengyel, litván, görög és arab és feljegyzésekben található tényt, hogy Bolán kazár kán főembereinek egy részével a zsidó hitre tért át és hogy ezentúl csak zsidó vallású kerülhetett kazár trónra.

Luther pedig híres könyvében nem vonatkoztatta a zsidó karaktert súlyosan elítélő kitételeit a keleti zsidóságra, mert azt nem ismerte és Semmit sem tudott arról, hogy a kazárságnak egy része zsidó hitre tért át, Luther megállapításai a németországi zsidókra vonatkoztak, akiknek működését és megtartását ismerte és rosszallta.

Ez a zsidóság nem Keletről, hanem Franciaországból, Hollandiából és Spanyolországból szivárgott át Németországba, tehát kimondottan a keleti zsidóság elemeiből állott. S csodálatosképpen: jellemzése teljesen fedi azokat a jellemzéseket, amelyeket kortársai Lengyelországban és Litvániában adtak tőle teljesen függetlenül a keleti zsidóságról. (Lits Ernő: Közérdekű írások. published by Hungarian Information Service, Ausztralia)

71 "Honnan jön ez a kaftános zsidó? Legtöbben a szomorú lengyel földről, vagy a barátságtalan Oroszországból. Egy szép napon otthagyva valamelyik túlzsúfolt gettót megjelenik a magyar határon. . . És mindjárt az első lépésnél csoda történik. A határon lesi a zsandár. Nem kívánatos elem ez a nyomorult kaftános alak! Büdös zsidó, takarodj haza! És hogy jobban éreztesse Izrael fiával ezt a rövid gondolatot, a zsandár igen nyomós kifejezésekhez folyamodik. De kapuja küszöbéről Jakab, Ábrahám, vagy Löwy látja, hogy evickél hitsorsosa a zsandár kezei között. Váj mír, Egek Ura! megint egy zsidó akar bejönni. Mintha már nem volnánk elegen! Miért nem maradt Galíciában ez az átkozott zsidó? S miközben így dünnyög magában, lúdtalpú lába . . . meg is indul és ellenállhatatlanul viszi bajban levő testvére felé! Mert a vér szava, a vallás erősebben szólt a szívben, mint a saját érdeke. . . Jakab, Ábrahám vagy Löwy megszólítja a zsandárt és egyszerűen azt mondja: „Hisz ez a rokonom, az én vendégem! Ereszd el, nálam fog lakni" és itt is az első csoda! A határ átlépése már megtörtént. " (Jean Jerome Tharaud: A kereszt árnyékában. 16. oldal)

72. Bartha Miklós: Kazárföldön, 48. oldal.

73. U. o. 82. oldal.

74. U. o. 83. oldal.

75. Bartha Miklós: Kazárföldön, 98. oldal.

76. U. o. 100. oldal.

77. Bartha Miklós: Kazárföldön, 185. oldal.

78. Komáromi János, Jegenyék a szélben, (73. , 75. , 131. , 155. és 197. oldal) Stádium kiadás, Budapest 1928.

79. Az izraeliták három (sőt talán négy) különböző embertípus keresztezéséből állottak elő: a szemita típus, a szíriai, helyesen mondva hettita és az indoeurópai típusból (lehetséges azonban az is, hogy turáni vér is folyt az ősapák ereiben, vagy konkrétabban szólva: szumér-akkádiai). Chamberlain: Die Grundlage des neunzehnten Jahrhunderts. II. 412. oldal.

80. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről, 52. oldal. „Hogy Jézus szégyenben, bűnös viszonyból született, tehát törvénytelen származású, hogy hitehagyó varázsló, bálványimádó s népcsábító volt, aki ember létére Istennek adta ki magát s így félrevezette a zsidó népet, hogy mind a vallási egység megbontója a zsinagógán ő ejtette azt a nagy sebet, amely még ma is tátong rajta, hogy Izráelnek legnagyobb lelki megrontója s legnagyobb ellensége ő a bűnös és átkozott izraelita, akit istenkáromlásért végül is keresztre feszítettek s most a gyehennának a legmélyén a leggonoszabbak alatt a legutálatosabb kínok között gyötrődik ez a meggyőződés mintegy megmerevedve erősen tartja magát az ortodox zsidóság köztudatában, úgy hogy Jézusnak, mint a gyűlöletek leggyűlöltebbjének neve (Jesu) még mindig a „jimach semó vezikrón!"-ra (irtassék ki neve és emlékezete!) emlékezteti és tüzeli az ortodoxia vérbeli hívét és a kultúráról elmaradt fanatikusok gyermekeit arra készteti, hogy köpjenek valahányszor a Názáretire emlékeztető kereszt vagy feszület előtt kell elhaladniuk. (U. o. 53. oldal)

81. Ezt fejezi ki a régi rabbinikus irodalomban Jézus Krisztusnak alábbi és ezekhez hasonló, durván gyalázkodó és gúnyos elnevezései: 1. fattyú, 2. fajtalanság szülötte, 3. utálatos csemete, 4. gané magzatja, amennyiben Máriának egyik gyalázó gúnyneve a kezdő M betű változásával = trágya, gané, szemét, 5. népcsábító, 6. a bölcsek szavainak kigúnyolója, 7. varázsló, 8. bolond, 9. bálvány, 10. hiábavalóság, semmiség, 11. hitehagyó (Bűnös) izraelita, 12. az istentelen Jesú, 13. az átkozott, 14. az akasztott Názáreti, 15. a tisztátlan és döglött. Még a Zóhár is Jézust döglött kutyának nevezi. (U. o. 53. oldal 6. )

A Sulhán Aruk szerint keresztény kegytárgyakkal kereskedni csak akkor van megengedve, ha azokat előbb profanálják, megcsonkítják. A kereszt bálványkép, a keresztény templom a „derűség háza". Majmonides szerint keresztény templomra ránézni nem szabad. Tilos hallgatni a bálvány istentiszteletek hangszereit, például az orgonát. Tiltja a Sulhan Áruk a keresztény templom céljaira kölcsönt, vagy adományt adni. Fejedelmek, papok előtt, akiknek ruháján kereszt van, nem szabad lehajolni. Legfeljebb úgy, hogy el kell ejteni egy pénzdarabot és azt felvenni. És fordítva: ha kereszt előtt tövis megy a lábába, menjen tovább, nehogy azt higgyék, hogy a bálvány előtt hajolt meg.

Ugyancsak tiltja a Sulhán Aruk, hogy a zsidók a keresztényt bármi jó tulajdonsága: okosság, tudománya, erénye, szépsége miatt dicsérje. (A szellemi elnyomás humanista élújságai Magyarországon kísérteties biztonsággal betartották a Sulhán Áruk fenti utalásait. A Szerző. )

Ha a zsidó keresztény tömeget lát, azt kell mondania: „Szégyenüljön meg a ti árnyékotok, csúffá legyen a ti szülőtök. " Ha lerombolt keresztény templomot (bálványházat) lát ezt kell mondania: „Áldott légy Urunk, Istenünk, világnak királya, ki kiirtottad a bálványozást. " (Huber Lipót, 77-78. oldal)

82. . . . „ha az antiszemitizmus más, vagy más akar lenni, mint a nemzeti egészséges géniusznak védekezése, hogy úgy mondjam a felébredése, fellázadása az idegen uralom ellen, ha az antiszemitizmus más, vagy más akar lenni, mint az egészséges korszerű haladás, ez esetben nem kívánok mást, minthogy bukjék meg minden antiszemita, bukjunk meg, mi előőrsei ezen küzdelemnek, bukjunk meg dicstelenül gyalázattal. " (Simonyi Iván beszéde a parlamentben 1883 novemberében)

83. „A szabadság elve alkalmaztatott arra a népre is, amelynek mindenütt az első és legfőbb törekvése a többi népeket a rafinéria minden nemével morális és vagyoni rabigába verni; mert vallási és nemzeti hagyományai szerint mind e népek csak arra vannak teremtve, hogy ő neki szolgálj anak.

Az egyenlőség elve alkalmaztatott arra a népre is, amely nem akar egyenlő lenni velünk, magát mintegy Istentől privilegizált népnek, a többi emberek pedig alsóbb lényeknek, tisztátlan állatoknak tartja.

A testvériség elve alkalmaztatott arra a népfajra is, amely bennünket, nemzsidókat felebarátainak, embertársainak nem ismer el . . . az egyes eladósodott államok kormányai puszta zsidó agentúrákká, zsidó pénzbehajtó közegekké süllyedte le . . . minden a zsidó uralmat csak a legtávolabbról is veszélyeztetni látszó cikk félre értetik: Ezen állapot következése az intellektuális rabszolgaság. . . Európa a keresztény népeké s azért az ellenséges és uralkodni vágyó nem keresztény népelemnek hatalmi törekvéseinek kísérleti területéül nem szolgálhat. " Kelt Drezdában a nemzsidó társadalom érdekeinek megóvására 1882. szeptember 11 és 12-én tartott nemzetközi kongresszusból.

84. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei. 69. oldal.

85. Az utókor számára illik feljegyezni, hogy az 1883. március 18-án kibocsátott választási manifesztumot aláírták: Ónody Géza, Simonyi István, Széll György, Vadnay Andor, Ráth Ferenc képviselők, továbbá báró Andreánszky Gábor, Chernel Gyula, báró Duka György, ifj. gróf Festetics Pál, Inkey Sándor, gróf Klebelsberg Zdenk, Ladányi György, Margitay Gyula,

Molnár Zsigmond, dr. Nedwich Károly, Okolicsányi György, Petrovay Ádám, Galsai Polgár József, Probszt Dénes, Rathman Boldizsár, Szitér Dénes, Tamássy József, Zaáry József, Zimándy Ignác.

86. „A zsidóság annál kevésbé sajátíthatja ki magának a panaszkodás és a szemrehányás jogát, mert sokkal korábban kezdte a keresztények üldözését és gyilkolását és gyilkoltatását, mint a keresztények zsidókét. " (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 174. oldal)

87. „. . . a középkori zsidóüldözések nem annyira vallási, hanem javarészt a népjólét okából folytatott gazdasági harcok, a kereskedelmi tisztesség hiánya, csalás és más effélék miatti üldözések voltak. Nem szabad szem elől tévesztenünk, jegyzi meg Ágoston Péter aki pedig népbiztos volt az 1919-es bolsevizmusban, hogy a sok üldözés, amelyet egyszerűen zsidóüldözésnek neveztek, nem zsidóüldözés volt, hanem uzsoraüldözés". (Ágoston-Augstein Péter: A zsidók útja. Nagyvárad 1917. , 86. oldal)

88. A középkorban a zsidót nem, mert zsidó volt, hanem mert olyan zsidó volt, vagyis társadalomellenes, a keresztény népre és keresztény országokra káros faji tulajdonságai miatt érte a keresztények ellenszenve, gyűlölete és üldözése. A zsidók, akiket ideges túlérzékenység jellemez minden kritikával szemben, mesterien értenek ahhoz, hogy az ártatlan üldözöttet játsszák s emellett úgy tettessék magukat, mintha a keresztényekkel szemben semmi vizet nem zavartak volna, mindig csak azt látják, hogy velük szemben mit cselekedtek a keresztények, azt nem tárgyalják, arról hallgatnak, hogy ők mit tettek a keresztényekkel szemben, hogy így a keresztények irántuk való ellenszenvét annál könnyebben türelmetlenségnek, vallási fanatizmusnak, irigységnek, vagy elfogultságnak tüntessék fel. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység, 180. oldal)

89. Luthers Werke. Wittenberg 1573, 5. Bd. 496-498 közötti és az 503. oldalak (Martin Luther: von den Juden und ihren Lügen).

90. Herman Herling: Geschichte das jüdischen Volkes. 320. oldal.

91. Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 40. oldal.

92. „El fog jönni a perc, amelyben minden keresztény nemzet, amely a zsidókkal együtt él, felismeri a kérdés lényegét: hogy őket megtűrje, vagy kiutasítsa, számára az élet és a halál problémájává válik. A kérdés: egészség, vagy folyamatos betegség, szociális béke, vagy örökké tartó sínylődés és láz?" (Liszt Ferenc iratai 615. oldal)

93. Fejér Lajos: Zsidóság.

94. Beolvasás, behasonulás.

95 A zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század Körkérdése. Különlenyomat. Világosság Könyvnyomda rt. Budapest 1917-18.

96. „Ennek a máról-holnapra magyarosodásnak illúziója teremtette meg a „magyar zsidó" képletét. Többé tehát nem nép, nem nemzet, nem faj - mint alig pár esztendővel előbb. Magyarországon bekövetkezett a XIX. század bűvészmutatványa, egy kétezer év óta elzárkózó, beltenyészetben élő faj - amelynek még 1880-ban is 41 százaléka vallotta magát német (recte jiddis) anyanyelvűnek - egy csapásra magyarrá és felekezetté lényegült s ezt a csodálatos átalakulást az e szellemben készült tételes törvények alapján legfelsőbb bíróságunk elvi döntvénye is szankcionálta. " (Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 31. oldal)

97. „A középosztálybeli zsidó - írta - soha sem fog a magyar proletárság, vagy a paraszti osztály egyedeivel házasságra lépni: az asszimiláció szempontjából nem 400 000 zsidó áll tehát szemben a nyolc és félmillió magyarral, hanem legfeljebb a 300 000 főnyi nagyvárosi zsidóság az ugyanakkora, vagy alig kétszer akkora magyar középosztállyal és polgári társadalommal. Az asszimilációnak, a beházasodásnak a siettetése és magyarosítása azt eredményezné tehát, hogy a magyar középosztály és polgári társadalom elzsidósodnék. " (Makkai János:. A háború utáni Magyarország. 1937. 34. oldal)

98. A „magyar" zsidónak utólagos, lombikban előállított képletére ragyogó jellemzést adott Zsürger László zsidó író, az emigrációban. Leírja többek között a valóban híressé vált székgyáros, Buchwald Sándor történetét, aki 1836-ban született Sárosban, majd nagy küzdelmek után a bócheriskolából Pestre került és ott cigánykovácsokkal megalapított egy műhelyt, amelyből a dunai monarchia legnagyobb vasbútorgyára lett. Azonban, hogy a kapitalizmus kezdő és brutális korszakában mennyiben volt magyar az a zsidó, akit ma „magyarajkú", vagy éppen magyar zsidónak mondanak, azt mondja el itt maga Zsürger László: „És mit tesz Isten? - a magyarok Istene, aki egykor nyilván kartellbe lépett a jóságos öreg Jehovával. Hősünk (Buchwald Sándor) Karl Kasernei üzletébe csodamód, véletlenül betéved az ország egykori nagyura, a kiegyezés atyja, a legendás szép gróf Andrássy Gyula. És mit tesz még Isten? - megtetszik neki az ifjú gyáros, aki bár magyarul még egy kukkot sem tud, csak jiddisül, de zsinóros atillában, aranyrojtos Bocskay nyakkendőben, Kossuth-kalapban feszít a boltban, s aki az öreg Sárosból magával hozott tót nyelvtudásával gyorsan behízelgi magát a szépszakállú Andrássy szívébe, aki maga is beszéli e világnyelvet, lévén tótországbeli végtelen dominiumok ura. . . (Hatikva. A. Magyarajkú Zsidóság Lapja. Buenos Aires, 1961 december. Zsürger László cikke: „Egy centenáriumra")

99. Részletes névsor az „Országhódítók" függelékében.

100. „1886-ban indítja meg az apró termetű szívós kis zsidó tanító „A Hét" című folyóiratot. Kiss József szépirodalmi szemléje nemcsak azzal tör utat, hogy jól fizető közigazgatási rovata van, hanem hogy szerkesztői, irányadó munkatársai kivétel nélkül zsidók. Feltűnik a szerkesztőtulajdonos mellett sógora, a Kóbor Tamás álnéven író Berman Adolf, segédszerkesztője a korán elhalt Makai (Fischer) Emil, akit zsidó költők átültetéséért ma is érdemen felül tartanak nyilván, s ennek a lapnak a díszei Ignotus (Veigelsberg) Hugó, Heltai Jenő, a cionista úttörő, Herzl Tivadar unokaöccse, Szilágyi (Silbermann) Géza, a Szomory Dezső álnéven dolgozó Weisz Mór, a későbbi bolsevista emigráns Barta Lajos, Bródy Sándor, Molnár Ferenc és még sokan mások. „A Hét" lett a gyűjtőtábora mindazoknak, akik a zsidó hiperkriticizmus, gúny, fölény szellemét fordítják a magyar hagyományok és magyar tekintélyek ellen. . . A majdani „Nyugat" vezetői majdnem valamennyien elvégezték ezt az előkészítő iskolát. Maga Kiss József megkövetelte kortársaitól, hogy Arany János méltó utódaként ünnepeljék. . . Halála előtt levetette magáról a kettős szerepet: a „Zsidó dalok" szerzője visszatért zsidóságához s „Legendák a nagypapámról" című rapszódikus, de legjellegzetesebb és kétségtelenül legőszintébb verses elbeszéléseiben emléket emelt a csavargó galíciai ősnek, a magyarföldi honfoglaló Reb Mayer Litváknak" (Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 42. oldal)

101. „A zsidó írók anyanyelve a század végén még valójában német, nem egy közülük két nyelven ír s habozik, melyik irodalomhoz csatlakozzék. " (Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom. 172. oldal)

102. Una eademque nobilitas - egy és ugyanazonos nemesség.

103. A nagybirtok felgyülemlése és megmerevedése erősen fojtogatja a magyar életet, gyökérben sorvasztja a nemzetet. A születések ezrelékszáma 33-ra zuhant a haláleseteké 22-re emelkedik. Amikor Európa hatalmas mérkőzésre készül és még a külföldi magyarság hazatelepítése is katonai érdek, a nemzet gazdasági, lelki és társadalmi megszervezése helyett megindul a nemzetemésztő kivándorlás. A csalódott Turi Danik a szociális nyomás elől odavándorolnak, ahol a legkisebb a szociális nyomás és a vagyonszerzésnek optimuma van: Amerikába. Az utolsó 15 évben (a századforduló előtt) közel másfélmillió földéhes paraszt hagyja el a haza földjét. A magyar élet kényszerű aláértékelői többnyire erőtől duzzadó 20-40 éves férfiak, a Cunard Line kéthetenként induló hajóin kilépnek a nemzeti közösségből, és New York felé szövögetik családboldogító álmaikat. Egyedül 1906-ban 170 000 ember hagyja el az országot. Ezer év szenvedése által kiégett, salakmentesült lelkünk, erős jellemünk és a nemzetközi vizsgálatok által is elismert, a többi nemzetekét négyszeresen felülmúló tehetségünk Északamerikában csodákat alkot. Akikről itthon az volt a közfelfogás, hogy a kereskedelemhez nem értenek, egyikük a kaliforniai szőlőstelepeket alapítja meg, egy analfabéta kivándorolt kocsis virágzó bankot létesít, mások pedig Clevelandban a legnagyobb kertészeti vállalatot szervezik meg, Akik itthon csak plutokrata szempontból nézik a szörnyű vérveszteséget, szívesen látják a nagymérvű kivándorlást, mert a családok egy része itthon marad, a keservesen megtakarított dollárok hazavándorolnak és az eladósodott nagybirtok magas áron tud parcellázni. A fiumei kikötőben hajóra szálló kivándorlók a nemzeti Via Dolorosa nyolcadik állomásán ösztönös megérzéssel mondogatják: „Ne sírjatok miattam, hanem magatok és gyermekeitek miatt. " A kivándorlás a társadalmi feszültséget elvezette, de egyben a nemzet későbbi katasztrófájának nem utolsó oka lett. A világháború utolsó döntésénél hiányzott az a hét kemény hadtest, amely a háború előtti másfél évtizedben kényszerűségből Amerikába szivárgott. Ekkor újból igazolódott az evangéliumi igazság: „Minden bajnak gyökere a kapzsiság!" Pál I. Timót 6,10. (Vitéz dr. Málnási Ödön: A Magyar Nemzet Őszinte Története. 126. oldal)

104. Kossuth Lajos iratai. XI. kötet, 525. oldal. Athenaeum kiadás 1902.

105. U. o. 527. oldal.

106. U. o. 528. oldal.

107. Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen.

108. Mikor e sorok írójának „Tiszaeszlár" című dokumentációs könyve megjelent, levelek százai érkeztek arról a terrorról, amellyel hangtalanul gazdaságilag, lelkileg, megfélemlítés útján és egzisztenciák megsemmisítésével pusztították el azokat, akiknek legkisebb közük volt a tiszaeszlári vizsgálathoz. Péczely József, az öreg írnok és jegyzőkönyvvezető családtagjainak legnagyobb része szegényházban, vagy hihetetlen nyomorban halt meg. Üldözték még a kis pandúrt, vagy vármegyei hajdút is. És ez rosszabb terror volt, mint a bolsevikieké, mert nem géppisztollyal, de hangtalanul ölt.

109. „Nagyon természetesnek találom, hogy a sémi erkölcsökben nevelt sajtó vérbelien elfogult. Nincs abban már fikarcnyi sem a tősgyökeres magyar szellemből. . . Kipusztul az teljesen hírlapirodalmunkból! Küzdenek a magyarságért, mert az kenyérkereset és jövedelem forrása. Küzdenek a németségért, ahol germanizálni haszonhajtó. Szája íze szerint írni minden előfizetőnek, ez a program. A többi mellékes. Az igazság keresése, elvek szolgálata, eszmék harca, irányok és célok kitűzése immár nem a sajtó feladata. Üzletnek tekintik, semmi másnak.

Ezt a sajtót nálunk a sémi szellem nevelte ilyenné, amilyen. Se igazságot, se eszmét, se erkölcsöt, se nemességet ne keressünk többé hasábjain. Egyetlen egy szellem hajtja át, a világhódító zsidó szellem. A legkisebb ütést, amelyet a zsidóság valamelyik tagja kapott, megérzi az egész test és visszaadja az egész világsajtó.

Magyar géniuszról beszélnek és nem látják, hogy a napi termék, a napi eledel idegen. Hol keressük a magyar géniuszt, ha a szellem, mely a társadalmi élet minden területére behatol, annyira zsidó, hogy már összetévesztik a magyarral?" (Istóczy Győző: Az ország urai)

110. Ha arra gondolunk ma, milyen hosszú időn át volt kötelező olvasmány a magyar iskolákban - írja vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály - perverz témájú balladája, a hírhedt Simon Judit, s hogy hány serdülő leányka és fiú lelkét zavarta meg e vers félig érett szennyes titka, vagy a vizsgákon állandó szavalati tárgya, a nem kevésbé erotikus „Gedővár asszonya", csodálkoznunk kellene az egykorú magyar pedagógusok vakságán, akik ezt a két verset megtűrték a magyar ifjúság körében.

111. „A szellemi élet terén a zsidók aránytalan térfoglalása két évtizeddel később, a nyolcvanas években kezdődik. Hódításaik itt is villámgyorsasággal történnek, úgyhogy a század végén a magyar szellemi életnek már nincs szabad területe. A közép- és főiskolákban az 1853/54. tanévben a tanulók 5,5, illetve 9,5 %-a izraelita. Ugyanezekben az iskolákban 1913/14-ben már 22,5, illetve 27,6 % az arányszámuk, a kereskedelmi iskolákban pedig 46,1 %. 1910-ben az úgynevezett szabad pályákon is, mint az orvosi, ügyvédi, újságírói és mérnöki pályán, a zsidók aránya mindenütt 40-45 százalék fölé emelkedik. A budapesti egyetemeken közvetlenül az összeomlás előtt a nemzeti tantárgyak zömét zsidó tanárok adták elő. Nem részletezhetjük azt a pusztítást, amit a magyar szellemi értékekben, különösen a sajtó, iskolai és az irodalom területén végbevittek. " (Baráth Tibor: Magyar Történet. Lille. Nyugati Magyarság kiadása 1951. Roubaix 1951. Franciaország),

112. Egyedül vagyunk 1944. június.

113. „A hírlapocskák hasábjai, ezek a modern kannibalizmusnak Afrikái. Híreik, pletykáik az őserdő bozótja, cikkeik miazmásak, mint a Zambezi partjai. . . Ők diszponálnak a közönség szíve felett, ők mérik a tisztelet és a becsület mannáját. Akit ők tisztelnek, az köztiszteletben áll. Akit ők nem tisztelnek, az közmegvetés tárgya. Akire ők rávetik a szemüket, az figyelemreméltó csillagzat. Ők bérlik a pellengért, a vágóhidat s az akasztófát. De nem dolgoznak reálisan, csak képletesen s in effigie akasztanak. " (Prohászka: A napba öltözött forradalmár. 277. oldal)

114. „Ha nem reagálunk, akkor süllyedünk, ha nem reagálunk, akkor a magyar egyház eszmeszegény földje materialisztikus irányzatával, stréberjeivel, barátfülek naptárába való alakjaival, liberális kanonokjaival, aposztata tanárkáival és vadházas célebseivel, a kereszténységnek pontuszi mocsárává, Szent István király hitének sírjává válik. "

115. Pénz és élvezet, ez a magyar társadalom hangadó köreinek elve! Kinek ne jutna öntudatára ez a helyzet, ha az ország fővárosát tekinti, melyről kitűnő nemzetgazdászunk, Bernát István mondja, hogy nyugateurópai nagyváros, habár inkább a nagyvárosok bűneivel, mint erényeivel dicsekedhetik. Az ipari és szellemi magyar élet ezen központja vonzza magához a tehetségeket; munkát nyújt nekik és élvezetet, és elborítja őket mételyes, minden komoly törekvést bénító atmoszférájával. Szomjasakká teszi a nemzet levitézlett nemességének, mint romba dőlt meteornak töredékeit, melyek a falu szegénységéből a gazdag ölébe vonulnak s a fürge, számban is már aránytalanul nagy zsidó plutokráciával karöltve, érdekpolitikává zsugorítja a magyar közéletet.

116. A pénz és élvezet irányát képviseli a magyar dzsentri. A dzsentri nem a munkának, hanem a régi semmittevésnek s az élvezetnek szabadságát biztosította magának. . . Dolgozni nem tanult, munkáért nem lelkesül, de élvezni kitűnően tud. Az élvezetvágy a korrupciónak válik forrásává. S végül a pénz és élvezet irányát, a munka nélküli való meggazdagodás erkölcstelen ösvényét követik politikai nagyjaink is, kik a plutokráciával igen benső összeköttetésben állnak. Cégérekül ajánlkoznak vállalatokhoz: törvényhozási intézkedéseket szavaznak meg busás osztalékok érdekében; a politikai befolyást használják s a haszon mint pengő arany hull zsebükbe. (Prohászka Ottokár: A napba öltözött forradalmár. Cikk: Nemzeti tunyaság és élvezetvágy. 1990. )

117. A századfordulóban a katolikus érsekségek és püspökségek tőkevagyona már 25 millió korona, mely a vallás és tanulmányi alap tőkevagyonával közel 70 millió koronát képvisel a magyar feudálkapitalizmus nem utolsó hatalmi tényezői között. (dr. Málnási Ödön: A Magyar Nemzet Őszinte Története. 127. oldal)

118. dr. Málnási Ödön: A Magyar Nemzet Őszinte Története. 130. oldal.

119. Istóczy Győző országgyűlési beszédei és indítványai. 361. oldal.

120. Bosnyák Zoltán cikke az Egyedül Vagyunk 1944. március 24. számában.

121. Bárói családok. Magyar Zsidó Lexikon. 90. oldal

122. Historische Gen. Taschenbuch. 226. oldal.

123. Magyar Zsidó Lexikon. 642. oldal.

124. Historische Gen. Taschenbuch. 328. oldal.

125. A bécsi „Zeit" című lap 1910. augusztus 14-iki száma ezeket írta: „Magyarországon vadul növekszik a nemesítések és kitüntetések áradata. Nyilván ez az utóhatása a választásoknak. Az újságok már minden kitüntetést gúnyosan kommentáltak, ami azért is érthető, mert ezek az új „nemesifjak" egyikét élelmiszer-hamisításért ítélték el. Így aztán nem szabad csodálkozni, ha a budapesti szerkesztőségek a következő közleményt kapták: O. O. A diszkréció becsület ügy - az uralkodó által nemesi rangra emelt O. O. kéri a tisztelt szerkesztőséget, hogy erről a kitüntetésről ne vegyen tudomást. Ezzel szemben hajlandó az újságírók nyugdíjalapjára nagyobb összeget átutalni, ha a sajtó a végrehajtott nemesítést agyonhallgatja. Historische Gen. Taschenbuch, 1913, 814. oldal.

126. Ennek a „nemes nemzetségnek" alapítója tipikus alakja volt a zsurnalisztikai iskariotizmusnak.

Váltakozva magyar Magyarországon, német Ausztriában, szükség és érdek szerint. A valóságban azonban a csontja velejéig zsidó-nacionalista! . . . Azonban egyetlen országban sem írnak a zsidó újságírók olyan impertinensül (szemtelenül) a trón, a nép, az oltár ellen uszítva a népeket, mint Magyarországon. És mindezért odaát ők rendjeleket, címeket, kitüntetéseket kapnak, mint sehol máshol, és örökös nemességet. Azonban, aki ezt a bomlasztó és gyalázkodó sajtót támogatja, azt a faágat fűrészeli, amelyen éppen ül. (Historische Gen. Taschenbuch, 604. oldal)

127. Magyar Zsidó Lexikon. Debrecen. 190. oldal.

128. A tanulmány szerint már 1848-ban kétszázhat zsidó bérlő volt a mai (1944) Szabolcs vármegye területén. 1893-ban pedig a földbérlők 77 százaléka, azaz 200 000 kat. hold, 1903-ban pedig a földbérlők 81 százaléka, azaz 318 000 hold volt zsidó kézben. De ezeknél is sokkal jellemzőbb és érdekesebbek azok az adatok, melyekkel bizonyítja, hogyan kerültek az egyes szabolcsi földbirtokos családok zsidó hitelezők kezébe. A megye levéltárában megtalálható a „Hitel" című bejegyzéskönyv, amely mindazokat a hitelügyeket tartalmazza feljegyzés formájában, amelyeket a megye különböző nemesi családjai kötöttek. A két kötetben 235 magyar birtokos szerepel és 476 zsidó hitelező. . . Az egyik a kihalt Apagyi család, mely feljegyzéskönyv szerint 1847-ben 20 000 forintot vett fel a zsidóktól, a másik a nagykállói Kállay család, amely 25 esztendő alatt közel másfélmillió forintot vett fel a zsidóktól. A kimutatás szerint tehát a Kállayak közül 25 év alatt 98 esetben fordultak zsidókhoz kisebb-nagyobb kölcsönökért. Volt év, például az 1843-as, mikor huszonnyolcszor vettek fel kölcsönt zsidótól. A szabadságharc esztendejében is 28 zsidó kölcsönt jegyeztek be. Volt olyan idő is, amikor egy napon huszonhárom kölcsöntételt jegyeztek be tizennégy különböző zsidó hitelező nevén. (Egyedül Vagyunk. 1944. január 28-i szám)

129. A külföldi tőke beözönlése pontosan úgy rétegzi át a városi társadalmat, ahogy Vallas Antal matematikus már 1841-ben megjósolta: a közgazdaságilag teljesen tájékozatlan, kisműveltségű köznemesség gazdasági hatalmi helyét pénzes és életműveltséggel rendelkező idegen iparosok és kereskedők foglalják el. A városok túlnyomóan alpin, dinári, sémi fajú és idegen ajkú polgárai a kapitalizmus vonatán a magyarosodás felé hatalmas utat tettek meg, de ez teljesen csak nyelvileg sikerült. Megtanulják a fogyasztó falusi magyarság hatalmas tömegeinek a nyelvét, de a népi érdekközösségbe, lelki egységbe nem olvadnak, mint ahogy az angol gyarmatosok is csak a gyarmati lakosság nyelvét tanulják meg, de velük lelkileg soha össze nem forrhatnak. . . A korszakban a fővárosi zsidóság 44 százalékos szaporodása és a középbirtokosok könnyelmű elszegényedése 1875-1884 között erős antiszemita hullámot vert fel, amely a felmentéssel végződött tiszaeszlári vérváddal és azt követően 17 antiszemita képviselőnek a parlamentbe jutásával elérte delelését. A főváros helyzeti energiájának megkétszereződése, a vonzási területének megnégyszereződése kétségtelenül kedvezett a zsidóság ily mérvű szaporodásának, amely a feudalizmus fejlődésgátló nyűgjétől idejében megszabadult nyugati államokban teljesen ismeretlen volt. Budapest lakosságának a korszak végén 24 százaléka zsidó, kereskedelmének 54 százaléka. Ez azon történelmi előzményeknek természetes következménye, amelyet a rendiség korszakaiban megismerhettünk. (Málnási Ödön: A Magyar Nemzet Őszinte Története. 118-119. oldal)

130. Palatínus József: A szabadkőművesség bűnei. I. kötet 2. oldal.

131. Ágoston Péter: A zsidók útja. 1917 Nagyvárad.

132. Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 11-12. oldal.

133. Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 12. oldal. „Varázsszóra döntik meg a közel ezeréves királyság intézményét, detronizálják a dinasztiát, felborítják a képviselőházat, felsőházat, szétzüllesztik a hosszú világháború minden poklában helyét mindenkor példásan megállott hadsereget. Katonatanácsokkal, bizalmi férfiakkal, szabad szervezetekkel bomlasztják szét a vasfegyelméről világszerte hírnévre szert tett magyar csendőrséget, a tisztviselői kart, a rendőrséget. "

134. Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. II. kötet 396. oldal.

135. U. o.

136. Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei.

137. Huszadik Század különkiadványa. 53. oldal.

138. „A zsidókérdés Magyarországon" Világosság könyvnyomda rt. Budapest Conti utca 4.

139. Az 1944-es tragédia igazolja, hogy ebben is a cionistáknak van igazuk. (A szerző)

140. Huszadik Század. 41. oldal.

141. Huszadik Század. 64. oldal.

142. Buday Barna. Huszadik Század. 82. oldal.

143. Egyenlőség. Vezércikk. 1917. december 27. Budapest.

144. Milotay István: Tíz esztendő. 97. oldal.

145. Szabó Dezső: Az elsodort falu. „. . . És most jött a demokrácia, beszabadította a versenybe a zsidóságot. . . És ez a faj, amely minden sajátosságával a szabad versenyre született, az új éhesek tátott mohóságával vetette magát az életnek s kápráztató iramban foglalta el a gazdasági, politikai, irodalmi, ipari, kereskedelmi, művészeti élet: az egész magyar lélegzés minden stratégiai pontját. A magyar orron ütve, erőit eldugva félrekullog a vad demokratikus rohanásból, belezüllik valami halálba tartó önpusztításba. És most az a faj, amely minden szabadsággal tette magát az élet urává, még mindig a régi elnyomás vad tartozásával érzi különálló védő és dacoló egyéniségnek magát. Az a faj, amely az egyetemes ember, a nagy emberi ölelkezés nevében lépett be az európai futók közé, most a megkülönböztető tollat viselő őstörzsek gőgjével, félelmével és gyűlölködő szeretetével húsosodik egybe mindenki és minden ellen. A faj, amely a századok szabad gondolkodóinak kaszájával tört utat, a legprimitívebb ősi törzsbabona acél abroncsaival köti el magát a többi emberektől, s az a nép, amelynek az emberi elfogultságok elleni küzdelem adott történelmi jogot, a legádázabb elfogultság bástyájaként sötétlik. A demokrácia, amelynek szabad versenye beteg botorkálás, mindennapi vereség és folytonos megpróbáltatása a szerencsétlen magyarnak, az életet meghódító, engedelmes rettegő gépezet lett e bámulatos faj kezében, amely össze tudta egyeztetni a két külön világot építő ellentétet s életbehódító karmaivá tudta tenni a legforradalmibb gondolatokat s a legősibb elkiáltást: itt baj van, itt egy nagy igazságtalanság, nagy kitagadás történik, mely mindkét faj rettentő végzetévé lesz. Itt nem a gyűlölet, az ököl, nem a fogak vad csattogása segít. Nem ádáz új harapásokkal kell beleharapni az úgyis megharapott kis országba. A szabad verseny átkos, gyilkos, dögletes demokráciája ellen kell megkezdeni a nagy keresztes háborút. És a zsidó látóknak, a hajnalló faj kakasainak kell fölrikoltani a nagy veszedelmet. Hogy a zsidóság most önmagán ugyanezt a kritikát, ugyanezt az emberi érvágást, ugyanezt az igazságtételt végezze el, amit a magyar faj önmagán végezett, amikor a zsidóságot asztalához ültette és visszaadta neki az elrabolt testvérjogot. ; Ők maguk irtsák ki a fajból a szabad verseny sakál-morálját, ők maguk hasonítsák be fajukat Európa nagy egységébe a becsület, a tiszta élet, az egyetemes emberszeretet újjáfürdetésében. " (II. kötet 35. oldal)

146. Bölöni György: Az igazi Ady. 148. oldal.

147. Huszadik Század. 53. oldal.

148. Szeretném felhívni a magyar nemzet figyelmét arra - írta 1917 október 24-én „Új Magyarország felé" című könyvének előszavában -, hogy a ma szépirodalmát, mindennapi újságjait, legnagyobb részben a magyar keresztény világfelfogással ellenkező, azt lerontani törekvő világnézettől áhított, idegen vérközösségbe tartozó emberek írják valóságos trösztöt alkotva, amelybe belejutni nem közülük való embernek aligha lehet. . . Ezek terpeszkednek ma a magyar gondolatvilágban, ezek tapossák az utat erkölcsi ingadozásaiban és irányítják mindennapi, különösen a közre irányuló elhatározásait.

149. Vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 61. oldal.

150. U. o. 61. oldal.

151. „Garbai Sándor pedig magyar antiszemita volt és a magyar munkásmozgalom tragédiáját annyira a befurakodott és felszínre tolakodott idegen elemek kártékony hatásának tulajdonította, hogy emiatt Kun Béla, Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Gábor Andor, Göndör Ferenc, Bőhm Vilmos és társai minden közösséget megtagadtak Garbaival. Ez az oka annak, hogy Garbai Sándor, a Magyar Tanácsköztársaság elnöke nevét 1945 óta Budapesten még csak egy utca sem örökíti és most 1959. március 21-én a negyvenéves ünnepen még a nevét sem említették meg. (Hídfő Trianoni Almanach: A szocializmus magyar útjának munkásvértanúja. Kassai Ferenc emlékére)

152 A szerzőnek érdekes élménye az Ellis Islandon Angelica Balabanoffal folytatott beszélgetés. Angelica Balabanoff az orosz kommunista párt megalapítói közé tartozott, a Brüsszelben 1903-ban, mint nagy zsidó kapitalistának leánya részt vett az ötven bolseviki által alapított párt szervezésében. 1917-ben a német vezérkar által Leningrádba irányított bolseviki vonat egyik utasa volt Leninnel együtt. Lenin haláláig a Szovjet római követője volt, majd Lenin halála után „disszidált" és Amerikába ment. Ő mondotta a sorok írójának: ismerte-e Samuelly Tibort? Sajnos, mi magyarok sokat tudunk róla! - hangzott a válasz. Igen! - mondta Angelica Balabanoff -, amikor megérkeztünk a szentpétervári pályaudvarra, ő fogadott minket. Lenint is! Igen rossz jellemű fiatalember volt.

153. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről. 430. oldal.

154. U. o. 75. oldal.

155. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység. 376. oldal.

156. Huber Lipót: 378. Misné Tóra, Hilkót, Rocéach 1,14.

157. A zsidó származású dr. Fejér Lajos „Zsidóság" című könyvében éles meglátással mutat rá arra, hogy a cionizmus tulajdonképpen szabaddá tette az utat a marxizmus számára. „És ez rendkívül könnyen érthető Tancsere a zsidóságnál. . . A zsidó munkás és nincstelen intellektuel szomjas lélekkel szívja magába a marxizmus tanát. Ez a marxizmus tökéletes parafrázisa a zsidó messzianisztikus hitnek. . . A zsidóság a Messiástól várja elnyomatásának megszűnését és azt, hogy ő kerekedjék a többi népek fölébe. . . A marxi evolúció még az ortodox talmudista lelkében ápolt messianisztikus hittradíció képletének is megfelel. Mert alig kell egyebet tenni, mint várni a kapitalisztikus rendszer minél tökéletesebb kifejlődését. Ennek a gazdasági törvényből folyó kényszerű következménye lesz a proletárság megváltása, a proletár uralom. . . Marx zsidó származású volt. Nem állítjuk, hogy tanainak elgondolásánál és megszövegezésénél dialektikáját a zsidó messianisztikus hit tradíció tudatosan befolyásolták volna. De bizonyos, hogy a marxista tannak gyökérszálai öntudatlanul és ösztönösen - végső mélységükben - a zsidó szellem sajátos ősi talajából szívtak magukba tápláló nedveket. . . A kapitalizmus és a marxizmus között nemcsak az az ideológiai kapcsolat áll fent, amit a történelmi materialisták állítanak. Mi többet állítunk: a két mozgalom egymással vérrokon. A szocializmus - a marxi eszmeáramlat tömegmozgalma - egyenes ágon lemenője a kapitalizmusnak. De se nem utódja, se nem örököse. Hanem: kiegészítő része, harmonikus befejező akkordja a kapitalisztikus termelési és társadalmi rendnek. A kapitalizmus társadalmat formáló hatásában és eredményeiben megváltást hozott a zsidóság számára, mert megszerezte részére azt a becsületet, amivel a judaizmus az ókortól kezdve azonosította a gazdagságot, a vagyont. E messianisztikus szerepét a kapitalizmusnak a marxi szocializmus volt hivatva az idők végéig biztosítani. (Dr. Fejér Lajos: Zsidóság, 130. , 131. és 132. oldal)

158. „A Talmudot azonban nemcsak helytelen interpretálásokkal, hanem tudatos hamisításokkal is igyekeztek megbélyegezni, hogy ezzel megbélyegezzék a zsidó erkölcsöket is. Akadtak még a felvilágosodottság korában is Talmud-hamisítók, sőt manapság is akadnak még olyanok, akik a Talmudot az antiszemitizmus szolgálatában meghamisítják. " (Magyar Zsidó Lexikon. 678. oldal)

159. „Talmud-Tóra: szószerint talmudikus tanulmányt jelent, de Talmud-iskolát is. A hagyomány alapján, amely azt tartja, hogy: T. keneged kulom, a Tóra tanulmányozása mindenek fölött áll, a legtöbb hitközség a zsidó tudományok és zsidó erkölcsök ápolására T. iskolákat létesít. " (Magyar Zsidó Lexikon. 679. oldal)

160. „Követeljük, végezzék ki, akasszák fel vagy lőjék agyon: gróf Berthold Lipót és gróf Burián István volt külügyminisztereket, gróf Czernin Ottokár volt külügyminisztert, Hazai Samu honvédelmi minisztert, báró Szurmay Sándor honvédelmi minisztert, gróf Eszterházy Móricz és Wekerle Sándor háborús miniszterelnököket, Teleszky János és Klebelsberg Kunó grófot, Tisza bizalmasát és Herczeg Ferencet, Szterényi Józsefet, Windischgrátz Lajost és gróf

Hunyadi Józsefet, a király rossz tanácsadóit, gróf Andrássy Gyulát és gróf Apponyi Albertet. Ezenkívül életfogytiglan internálni kell az összes kabinetek minisztereit, mint bűntársakat és néptörvényben kell kimondani, hogy a régi munkapárt, alkotmánypárt és Apponyi-párt tagjai semmiféle nyilvános szerepet nem kaphatnak. Halált akarunk a bűnösökre. Vesszenek! Lógjanak! Gebedjenek!" (A Város. 1919. márciusi száma. Róben Salzer Oszkár cikke)

161. Vitéz dr. Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. 61. oldal.

162. Molnár Jenő: A 133-napos rémuralom. 206-208. oldal.

163. Vitéz dr. Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma.

164. Molnár Jenő: A 133-napos rémuralom. 207. oldal.

165. Kelemen Béla: A szegedi ellenforradalom története alapján Marschalkó Lajos: Gömbös Gyula a fajvédő vezér. Gömbös Gyula Társaság kiadása. 13. oldal.

166. „A paraszt minden elfortyanó daca az élet ellen, minden házi perpatvar, megcsalt szív, könnyelműség, elátkozott faj: pénzzé lett, mely minden oldalról veszett irammal gurult a Schönberger ház felé. A spekuláció megnagyobbodott, három vármegyével kötött üzleteket, az urak kezdtek komolyan beszélni vele. Jegyző, pap, tanító összetegeződtek az öreggel. De ő megmaradt egyszerűnek, munkásnak, letiporhatatlanul alázatosnak vén nőstényével együtt. Üzleti bölcsessége, nyájassága, okos jósága nem hibbant meg a felpúposodott szerencse hátán. . . amikor fiuk született, a fajba oltott munka és hódítás egyszerre egy hatalmas álomba, egy határozott célba tömörült. Nagyságos, méltóságos úrrá tenni ezt a fiút, képviselővé, főrendiházi taggá, valami fent ragyogóvá, aki hódít, uralkodik és élvez!" (Szabó Dezső: elsodort falu, I. kötet. 50. oldal)

167. „És az én fajom? Én félhetek a fajomért! Az én fajom nem szenvedett eleget? Voltam a fronton, a front mögött, falun és városban. Láttam mindenféle embert, mindenféle viszonyokat. Voltam nyáron a fürdőkben, a Tátrában, a Balatonon, mindenütt, ahol egészséget isznak és örömet élnek. Kik voltak ott? Zsidók, zsidók; zsidók! Menj a városokba, kiket emelt fel a sárból a háború, kiknek csordult teljes dézsával a háború emlője? Kik lettek az élet urai? Zsidók, zsidók, zsidók! Nézd meg, hova ömlik a föld, kik veszik meg a fejős birtokokat, kik lesznek gazdái az elbitangolt udvarháznak, kiké lesz a szőlő bora, kiké a kalász magva, kik állják körül a föld csecseit? Zsidók, zsidók, zsidók! Menj a bankokba, ahol uralkodik a pénz, a szerkesztőségekbe, ahol uralkodik a betű, az üzletekbe, ahol összetorlik a másoktól végzett munka, a központokba, a kirendeltségekbe, a trénhez, a gazdasági vállalatokhoz, mindenüvé, ahol biztos az élet és könnyű a haszon. Kiknek folyik a pénz, az egész megbomlott élet? Zsidóknak, zsidóknak, zsidóknak. És hol van az én fajom, az én megrablott, kihasznált fajom? Menj Tirolba, Palesztinába, Flandriába, mindenüvé, ahol hősies gyermekkedvvel kell maghalni. Kik halnak meg ott elsősorban? Magyarok, magyarok, magyarok! Menj kishivatalokba, ahol becsülettel kell éhen halni, postára, vasútra, iskolákba, törvényszékre és ezer más helyre, ahol buta becsületesen vacogó foggal kell megállni a sarat. Kik nyomorognak hatszoros munkával, kik fáznak, kik döglenek napról napra éhen? Magyarok, magyarok, magyarok! Magyarország most egy mesebeli óriási koca, millió éhes szájjal, millió csorduló emlővel. A szájak magyar csontot, magyar húst, magyar velőt, magyar szívet rágnak, magyar könnyet, magyar vért, magyar verejtéket isznak, az emlőket ti markoljátok, ti szívjátok, ti bitang grófi rablók. Hát az én fajom nem szenvedett a múltban? Igen, a tiétek is szenvedett, de most részeg kedvvel fizet a jelen. Mi a fizetése az én fajomnak? És ezt nem szabad kiüvölteni? Oláh, szerb, tót, zsidó beleordíthatja faji jogait a történelembe, ha mi megmukkanunk az barbár sovinizmus, elfogultság, antiszemitizmus?

Mikor pedig a beszélgető partner a „pogrom" véres szavát akarja szembe állítani Farkas Miklós = Ady Endre szavaival, az így felel: „Pogrom, pogrom. Ezzel a szóval köttök ti le minden kritikát. A pogrom a vér őrülete, a vadállat részeg felriadása, a pogrom nem intéz el, nem ad igazságot, csak jogot, erőt újabb imperiumhoz. Ha pogrom, volna én dobnám legelőször magamat elébe s az én széttépett testemtől volna először véres a kezük. De van egy szörnyűbb, mert tartós, egyetemes és nem jajgatja fel a megtorló szánalmat. Ez alatt vonaglik, pusztul, vágódik el a magyar faj. Az a csendes kiválasztás, a fajotok minden rettentő szolidaritása, amely minden élvezethez, pénzhez, hatalomhoz titeket rohantat. . . Az a szörnyű pogrom, amikor itt olyan sajátságokkal, olyan morállal, olyan eszközökkel, olyan szolidaritással rohantok versenybe, amiktől elhúz, melyeket halálos lehetetlenné tesz ezeréves európai emberiességünk, ős keresztény vérünk. És míg hibáinkban zsákmányaitok vagyunk, elhullunk a versenyben azáltal, ami bennünk jó, tiszta, emberi. " (Szabó Dezső: Az elsodort falu. II. kötet. 126. oldal)

168. „Ahogy átcsúszik a politikai vezetés a háború, illetve forradalmak előtti liberális közéleti garnitúra kezébe, ahogy utolsó hullámai is elülnek az ellenforradalom nemzetlelket felkavaró viharának, ahogy mindinkább kurzussá torzul a keresztény nemzeti irányzat, úgy szerzi vissza régi hatalmát és befolyását a budapesti zsidó-liberális sajtó. (Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen. Hídverők kiadás. Fényképmásolatban. 64. oldal)

169. U. o. 65. oldal.

170. Magyarországon jelenleg (1937-ben) 1476 napi- és időszaki lap jelenik meg. A sajtótermékek 80 %-a zsidó kézben van. Szám szerint 1114, amely a maga 87 és fél milliós példányszámával igyekszik a maga szolgálatába állítani a magyar olvasóközönséget. A csonkaországban megjelenő 37 szépirodalmi lap közül 21 van zsidó kézben, több, mint négy millió példánnyal. A tudományos és szakirodalmat 136 lap képviseli, ezek közül 102 zsidó tulajdon. A 39 magyarországi könyvkiadó vállalat közül csak 10 olyan akad, amelyet kereszténynek lehetne nevezni. A csonkaország 170 városában 409 könyvkereskedés árulja a magyar kultúra termékeit. A tulajdonosoknak 90 %-a zsidó, szám szerint 366. (Összetartás. 1937. november 28-i száma)

171. Lits Ernő feljegyzései alapján, Hídfő, 1960. augusztus 10.

172. U. o.

173. Egyedül Vagyunk, 1944. július 14.

174. Edmondson, I Testify, 159. oldal.

175. J. C. Burg: . A varsói gettólázadás elől naponta ötvenes csoportokban csempészik Magyarországra a varsói földalatti folyosókon és csatornákon át kimentett zsidókat a lengyel partizánok. („Európa zsidósága, hóhérok és csalók között", 91-92. oldal)

176. Lévai Jenő: Fekete Könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről.

177. „Ellenállás megszervezésére tett kísérletet Magyarországon néhány hősies, magyarzsidó származású, brit-palesztinai (!) ejtőernyős (Szenes Hanna, Peretz Goldstein, Joel Nuszbacher Palgi), akiket azonnal elfogtak, miután jugoszláv partizánok által elfoglalt területre dobták le őket. Július 4-én történt elfogatásuk körülményeit Wesenmeyer táviratilag július 8-án jelentette a külügyminisztériumnak (N. G. 5616. ), amely azt Hitlernek továbbította, aki a táviratra a következő szavakat írta: 'sind zu erschiessen' (agyonlőni őket). " Randolph L. Braham professzor angol nyelvű könyve alapján.

178 Istóczy Győző országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai. 1872-1896.

179. Gömbös Gyula vezércikke. Szózat, 1921. december 31.

180. Fiala Ferenc cikke: Aszemita vagy cionista? Hídfő, 1959. december 10.

181. Idézve: Tájékoztató, Information. A Magyar Zsidók Világszövetségének Központi Értesítője című lapból. 1962.

182. Szálasi Ferenc: Nagytér - Élettér - Vezetőnép, 1943.

183. Maróthy-Meizler Károly közlése.

184. Fiala-Marschalkó: Vádló bitófák. Lits Ernő eskü alatti nyilatkozata. 63-76. oldalak.

185. Fejér Lajos: Zsidóság. Veritas könyvkiadó Budapest.

186. Fejér Lajos: Zsidóság. 126. oldal.

187. Kecskeméti Ármin főrabbi munkái, I. 58, oldal.

188. Fejér Lajos: Zsidóság. 324. oldal.

189. Fejér Lajos: Zsidóság. 263. oldal.

190. Fejér Lajos: Zsidóság. 330. oldal.

191. Fejér Lajos: Zsidóság. 330. oldal.

192. Fejér Lajos: Zsidóság. 229. oldal.

193. Istóczy Győző a zsidó állam visszaállítására irányuló javaslata megindoklása érdekében mondott beszéde 1878. június 24-én.

194. U. o.

195. A nürnbergi bíróság irataiból. N. g. 2192 szám alatt.

196. Nürnbergi per. 5560 számú dokumentum.

197. A szám túlzás, Wesenmeyer itt nem statisztikai adatokat közölt, csupán bizonytalan forrásokból hallott a varsói gettóból átcsempészett zsidókról s ezek körülbelüli számát hozzáadta a ténybeli számokhoz.

198: 1962-ben Nyugat-Németország legnagyobb fakereskedője, évi 300 millió DM forgalommal. Közel áll Adenauer és annak legjobb barátja, Pferdemenges nagybankár környezetéhez.

199. Kurt. A. Bechert vallomása a népbíróság előtt. Közölve: Unbestrafte Kriegsverbrecher, Pannónia kiadás, Budapest, 167. oldal.

200. Oláh György: „Feri kegyelmes barátai". Egyedül Vagyunk, 1944. április 21. 201.

201. Radnóti József: Pesti pénzoligarchák.

202. Magyar Zsidó Lexikon, 959. oldal.

203. Vida Jenő - miként Bíró Pál is - akkori érték szerint négy és fél millió dollár értékű valutát csempészett ki Svájcba.

204. Lévai Jenő: Fekete Könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről, 128. oldal.

205. Hatikva, 1957. április. (Idézve a „Vádló bitófák"-ban is, 79. oldal)

206. „Új Kelet", Tel Aviv, 1962. június 26, 5. oldal.

207. Ossendovski: „Lenin" idézve a „Der Weltbolschewismus" című műből.

208. Dr. Málnási Ödön: Magyar Mártírok, 12. oldal.

209. Fiala-Marschalkó: Vádló bitófák, 228. oldal.

210. U. o. 228. oldal.

211. Ferenc Fiala: Ungarn in Ketten, 18. oldal.

212. Huber Lipót: Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról, 53. oldal.

213. U. o. 77. oldal.

214. Ferenc Fiala: Ungarn in Ketten.

215. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység, 165-173. oldal.

216. Ferenc Fiala: Ungarn in Ketten, 29. oldal.

217. „Az utolsó szóig igaz", Ruff Péter cikksorozata a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1957-es számában.

218. „Zsidókról". A berni per tanulságai. Kiadta vitéz Endre Lászlóné, Argentína. Méhely Lajos előszavával. 69. oldal.

219. „Die ungarische Revolution von 1956 war die erste unparteiische Revolution der Weltgeschichte" Ferenc Fiala: Ungarn in Ketten, 1. oldal. "

220. Marschalkó Lajos: Világhódítók, 130-147. oldal.

221. Fejér Lajos: Zsidóság, 252. oldal.

222. Lévai: Fekete könyv, 313. oldal.

223. Paul Rassinier: Was nun Odysseus?, 81. oldal.

224. Der Lagerkommandant von Auschwitz spricht. . .

225. Höss: Der Lagerkommandant. . . 191. oldal, francia kiadás.

226. Lits Ernő eskü alatti nyilatkozata, Vádló bitófák, 63. oldal.

227. Sós Endre: Európai fasizmus és antiszemitizmus, 98-99. oldal, II.

228. Idézve a „Nation Europa" 1962. évi 10. füzetéből.

229. Budapestről alig szállítottak el zsidót! Azokat gettózták. Ha elpusztultak, ez az ostrom alatt és az orosz megszállás alatt történt.

230. Hatikva, 1956. október 11.

231. Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? 16. oldal.

232. Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? 16. oldal.

233. Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? 22. oldal.

234. Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? 73. oldal.

235. Több és már nehezen feltalálható lap, például a landshuti magyar katolikus misszió kiadványa szerint Mindszenty nem a zsidóság, hanem a zsidó bosszú ellen indult támadásra!

236. Szalay Jeromos: Mit üzen a vértanú prímás? 15. oldal.

237. Veér Imre: „Ma Magyarország, holnap a szabad világ", Pannónia Könyvkiadó Vállalat, Minneapolis, USA. 101. oldal.

238. Veér Imre fenti könyvének kéziratai részére, amelyet a szerzőnek adott át, de amerikai kivándorlása után, tekintettel az ottani állapotokra, a nyomtatott könyvből kihagyott.

239. Veér Imre: „Ma Magyarország, holnap a szabad világ", 47. oldal.

240. Ignotus Pál: Még egyszer a reformnemzedék című cikke. Irodalmi Újság. 1962. június 1. , 5. oldal.

241. Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia, 524. oldal.

242. Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia, 527. oldal.

243. Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia, 605. oldal.

244. Galambos József: Magyar Végvár, 1953. október (8. oldal).

245. Az Ember, 1949. május 10. Idézve a Hídverők. 1950. január 25-i számából.

246. Hídverők. 1950. január 25.

247. Hídverők. 1955. VIII. 390. oldal.

248. Hídverők. 1957. X. év 910.

249. Hídverők. 1957. VIII. 2.

250. Bosnyák Zoltán: „Harc a zsidó sajtó ellen", 69. oldal.

251. Összetartás, 1937. november 28-i száma.

* * *

Megjelent: 1941 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. Augusztus 13., Vasárnap 13:23

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 218 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Germany 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 283
This Week: 948
Last Week: 5161
This Month: 14295
Last Month: 19762
Total: 1606151

Belépés