Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017Sep19

2011. Szeptember 21., Szerda 15:53

Világhódítók 4

Írta:  Marschalkó Lajos
Értékelés:
(3 szavazat)
VIII. FEJEZET Amerika hadba lépése után sokan azt hitték, hogy a világ legnagyobb demokráciája legalább az Atlanti Chartában lefektetett elvekért száll hadba. Azokkal az amerikai tömegekkel, amelyek 83 százalékban a háború ellen szavaztak, a kísérteties propaganda elhitette, hogy a bolsevizmus demokrácia, a szovjet terrorizmus szabadság, tehát át kell hajózni a Óceánon és megmenteni az "emberiességet".

A harcoló Európa egy része szintén a propagandának hitt. Azok, akik ellenállási mozgalmat szerveztek, akik vonakodtak hadba lépni a tengelyhatalmak oldalán, legalább azt remélték, hogy Roosevelt a bolsevista döghalált nem engedi rászabadulni Európára. Minden külső jel arra mutatott, hogy az amerikai kapitalizmus és a szovjet rendszer mégsem hozhatók össze tartós szövetségbe. Hihetetlennek látszott, hogy az amerikai demokrácia egyfelől ideológiai háborút viseljen a diktatúra "német formája" ellen, másfelől a legkegyetlenebb diktatúra szövetségében tegye ezt.

A látszat azonban csalt. A szövetség igazi összetartó ereje a nemzetek fölötti zsidó nácizmus volt, amelyről már tudjuk, hogy milyen döntő szerepet vitt úgy a Roosevelt-féle kormányzatban, mint a Sztálin-Kaganovics-féle szovjet rendszerben. Őnekik, akik a függöny mögött állottak, egyetlen hadicéljuk volt: a teljes világuralom. ha ez nem sikerül, akkor divide et impera! - meg kell osztozni a földgolyón. Keleten a géppisztoly, nyugaton az arany, amely azonban azonos kezekben van. One world! Egy világ!

Hiszen álmodhatnak a gojimok, amit akarnak. A mi Führerünk szent könyvében ott az írás:

"És megemészted a népeket, amelyeket az örökkévaló Isten ad neked." (Mózes V. 7. 3.)

A totális hadviselés nem a modern stratégák találmánya. A mi Mein Kampfunk a Tóra mutatja az igaz utat, amelyen járniuk kell azoknak, akik az "one world" elvéért küzdenek.

"Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, szent fáikat égessétek el tűzben és isteneik képét vágjátok le, így semmisítsék meg nevüket ama helyről" - írja az Ószövetség. (Mózes V. 17-18.)

A New York-i Új Fény Templomában, a világ összes zsinagógáiban ott van a második világháború harci utasítása. Majd csak pár évvel később mondja el Izrael állam vezérkari főnöke, Jigal Jadint, amikor Sir John Adelstonnak, a brit flotta admirálisának átad egy ezüstbe kötött Tórát:

- Ez Izrael titkos fegyvere!

Romboljátok hát le oltáraikat! A kirakatban ugyan ott van még az Atlanti Charta, amelynek szövege Samuel Rosemantól származik (Time Magazin 1941. aug.18.). Az amerikai boyok csak higgyék, hogy ők valóban magasabb ideálokért harcolnak. A terveket csak ki fogjuk ismerni! - Írják a Jegyzőkönyvek. És a B'nai B'rith páholyaiban, a Jewish World Congress irodáiban, a washingtoni függönyök mögött más terveket készítünk. "Erőszak és hipokrízis!" A világnak Atlanti Chartát ígérünk, de nem a szabadságot, hanem a teljes rabszolgaságot készítjük elő. A németeknek azt mondjuk, hogy mi csak a "nácikat" akarjuk megsemmisíteni. De itt már készen vannak az igazi tervek, amelyeket mi fogunk megvalósítani.

És így adják ki 1940 decemberében, tehát még Amerika hadba lépése előtt Moritz Gomberg tevét. (Moritz Gomberg, Philadelphia, 1942. február. E.J. Reichenberger "Europa in Trümmern" című könyvének alapján 104. oldal) a "világ erkölcsi újjárendezéséről". Tulajdonképpen egy térképről van szó, amelyet Philadelphiában nyomattak. Ez a legsúlyosabb bizonyíték azok ellen, akik már akkor is népek kiirtásáról álmodtak, amikor még Amerika nem is állott háborúban. Maga a térkép a Jegyzőkönyvek példájának kísérteties megismétlése. Mögötte a legnagyobb zsidó szervezetek állanak. Mindaz amit a térképre ráírtak, Roosevelt agytrösztjének jóvoltából be is következett.

A jeles mű úgy van prezentálva, mint "alapvonala egy háború utáni világtérképnek", midőn az Egyesült Államok (értsd: zsidó világkormány) a világ vezetését átveszik és megalapozzák az új erkölcsi világrendet, amely biztosítja a tartós békét, szabadságot, igazságot, biztonságot és a világ átépítését!

A térkép szerint, mint protektorátus az USA-hoz tartozik Kanada, Grönland, az Azorok, a Kanári szigetek, azon felül megszámlálhatatlan sziget Japán és Ausztrália között. Sumatra, Java, Borneo a brit birodalomba vannak bekebelezve. A Szovjetunió Vlagyivosztoktól Kölnig terjeszkedik és a bolsevizmus nyugati határa a Rajnánál fekszik. Hiszen Roosevelt, - ugyebár megmondotta: "határaink a Rajnánál vannak". Lengyelország, Csehország, Magyarország, Jugoszlávia, Románia mint szovjet köztársaságok vannak feltüntetve.

Újabb szörnyű bizonyíték ez arra, hogy a világzsidóság meg akarja szüntetni a kis népek függetlenségét és a maga terroruralma alá akarja hajtani a földgolyót. A vörössé vált földön a térkép szerint Ausztria, Németország, "karantén" alatt állanak. Kína még függetlennek látszik, de Irán mint a Szovjetunió egy része van a térképbe berajzolva. Itália, Belgium, Hollandiával, Luxemburggal, Svájccal, Spanyolországgal és Portugáliával az Európai Egyesült Államokat alkotják. A térképnél is érdekesebbek a kitérd magyarázatok, amelyek elmondják, hogy új "erkölcsi rendet" kell felépíteni. Ebben az erkölcsi rendben aztán hatványra emelkedik a talmudi erkölcs és a zsidóság, jobban mint valaha, leveti az álarcot. Ez már maga a zsidó világállam despotizmusa. "Belőlünk mindent elborító terror fakad" - írják a Jegyzőkönyvek és az erkölcsi világrendezők már sorolják is mindazt, amit álmodtak és amit meg akarnak valósítani. Elég ebből a legfontosabb pontokat ismertetni.

"A Szovjetunió, mint harmadik katonai hatalom, amely az USA-val együtt dolgozik a szabadság (!) és béke fenntartása céljából, teljes ellenőrzési jogot kap a felszabadított területeken úgy Ausztriában, mint Németországban, hogy ezeket "átnevelje" és azután mint egyenrangú szovjet köztársaságokat a Szovjetunióba bekebelezze."

"A héberek szent földjének területe, amely jelenleg Palesztina, Transjordánia és mint határos területek ismeretesek, történelmi jogon és kényszerítd szükségből, hogy a háború utáni menekültügyi problémák megoldását elősegítsék, egyesítendők, mint demilitarizált független zsidó köztársaság."

A moszkvai nyilatkozat a háborús bűnösökről még sehol sincs, arról még senki sem tudott, hogy a brombergi vérengzésen kívül valaki háborús bűnt követett volna el. A világzsidóság amerikai része azonban már előre proklamálja Nürnberget.

"E borzalmas háború bűnösei és bűntársaik kiadandók az igazságszolgáltatásnak és megbüntetendők úgy, hogy soha többé el ne felejtsék."

Készen állnak már a kiutasítási, népgyilkossági tervek is, amelyek megvalósultak Potsdamban, ahol elég volt aláírni a világ zsidóság által már 1940-ben kidolgozott terveket.

"A japán alattvalók és kétséges hűségű japán származású egyének, - írja az erkölcsi világrendezés terve - a nyugati hemiszférából örökre kiűzendők. Ugyancsak kiűzendők az USA protektorátusa alá tartozó szigetekről. Vagyonukat a háború utáni újjáépítés céljaira el kell kobozni. Németország, Itália összes alattvalói, úgyszintén a német-olasz származású egyének, akik a náci és fasiszta ideológia tényezői voltak, hasonlóképpen kezelendők. (Jellemző, hogy az USA kormánya még ma sem tudja visszaadni a 300 millió dollár értékben lefoglalt német vagyont.) A németek és japánok bevándorlása a nyugati hemiszférába örökre megszüntetendő. Éppúgy az amerikai protektorátus alá tartozó szigetekre is meg kell szüntetni a bevándorlás lehetőségét a fentiek részére."

A világzsidóság itt megint visszatér a Tóra ősi parancsaihoz, a mózesi végrendelethez, egyben örökre biztosítani akarja a nyugati hemiszféra fölötti háborítatlan zsidó uralmat.

"Irtsd ki őket, ne köss velük szövetséget és ne kegyelmezz nekik!" (Mózes V. 7. 2.)

"Abból a célból, mondja a világterv 35. pontja hogy a legyőzött tengelytámadókat a katonai sovinizmustól megtisztítsuk, katonai hatalmukat szétzúzzuk és a zsákmányt visszaszerezzük, majd őket a népek családjába átnevelhessük, a német, japán, olasz területek bizonytalan időre karantén alá helyezendők, amelyeket kormányzók igazgatnak az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt."

Íme, a háború kitörése előtt már itt vannak az 1945 utáni idők eseményei. A "zsákmány" visszaszerzése sokszoros jóvátételek formájában, itt van Európa bekövetkező megszállása, az átnevelők, a C.I.C. ügynökök, Morgenthau-boyok által. Itt vannak a zsidó proconsulok egész a Buttenweiser-fiúig, Herbert H, Lehman helytartójáig, akik Amerika vagy a szovjet nevében igazgatják a zsidóság által megszállott európai tartományokat. A zsidóság félelmetes világlátását bizonyítja, hogy az összes hadicélok és ígéretek közül, beleértve az Atlanti Chartát is, csupán a fentiek valósultak meg, - kisebb korrekciókkal.

"A karantén alatt álló területek - mondja továbbá a terv 37. pontja, - összes nyersanyaga és ipari teljesítőképessége a háború utáni újjáépítés szolgálatába állítandó."

"Az összes keletporoszországi és rajnai származású német személyek a meghódított vidékről kiűzendők és vagyonukat az újjáépítés céljaira el kell kobozni. Hogy a támadó népeket számszerűleg is redukálni lehessen, mint potenciális katonai előny, kidolgozandó egy népszaporodást ellenőrző terv, amelyet aztán be kell vezetni a karantén területeken."

Az emberiség történelmében ezúttal először fordul elő, hogy a nacionalista kisebbség nyilvánosan is deklarálja a természetjog megtagadását és proklamálja a népgyilkosságot.

"És megemészted mind a népeket, amelyeket az örökkévaló Isten ád néked" - hangoztatja a Tóra.

Most tehát ki kell telepíteni a keletporoszországi, rajnai származású és keleti népeket. Szét kell űzni földjéről 25 millió displaced christiant, be kell vezetni a születési korlátozásokat, meg kell alkotni a Morgenthau-tervet, amely alkalmas lehet a német nép 40 százalékának éhenhalasztására. Ezt az iszonyatos vérvádat a világzsidóság soha többé nem moshatja le magáról. Annál kevésbé, mert nemcsak terveket készített, hanem, mint később látni fogjuk, végre is hajtotta azokat.

A Gomberg-féle terv - amely mögött, ismételjük, a leghatalmasabb amerikai zsidó szervezetek állanak, - nem új és nem újak a módszerek sem. Ennek a törzsi nácizmusnak számára ezredévekkel előbb Mózes írta elő miként kell háborúzni és miként kell békét csinálni:

"És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt (a várost), vágj le abban minden fineműt fegyver élével. De az asszonyokat, a kisgyermekeket, a barmokat és mindazt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolnivalót magadnak prédáljad." (Mózes V. 19. 14.)

Az Atlanti Charta még ott van a kirakatban, de az ígéretek óriási drapériája mögött, úgy készül már a "Pax Judaica", mint azt a "sötét" középkorban is jól látta Shakespeare kortársa Christopher Marlow angol író, akinek "The Jew of Malta" című darabjában így imádkozott a főszereplő, egy Barnabás nevű zsidó:

"Bosszút állok érted, hogy beteljesedjék az írás: megemészted a népeket a föld kerekén. Messzi országok kincseit: aranyat és ezüstöt szállítol nekünk és gyermekeinknek. Kínzóinkat, akik gyötörnek bennünket, enhúsúkkal fogjuk etetni: részegüljenek meg envérüktől, mint a szőlő levétől. És ne legyen kegyelem egyetlen népnek sem, tekintet nélkül arra, hogy keresztény vagy muzulmán. Kiirtassék a föld kerekén mindenki, aki más emberek arculatát hordozza s én a romokra hágok és fennszóval kiáltom: úgy kell nektek átkozott gójok, miért nyomtatok el bennünket!? Ti magatok adtátok kezünkbe a hatalmat, amely benneteket a porba sújt."

Samuel Fried az ismert cionista békebarát, az 1930-as évek elején, még az első világháborús győzelem mámorában, szintén nem titkolta azt a tömeggyilkos pszichózist, amely a későbbi béketervezgetésekben megnyilvánul.

"Soha sem fogják többé a német hatalom feltámadásától rettegő többi népek Németország katonai újjáépítését megérni. Minden mozgást csírájában fojtunk el és végül is, ha a veszély nem érne véget, az ország felosztásával és kíméletlen tömeggyilkosságokkal semmisítjük meg azt a népet, amelyet mindenki gyűlöl."

Később, 1934-ben Roth Samuel karakterizálja azt a mélységes gyűlöletet, amely a második világháború propagandajában és béketerveiben lobog. A The Golden Press Incnél "Jews Must Live" címen jelent meg ez a könyv, amely ezeket írja:

"Mi még mindig Ábrahám, Izsák, Jákob magja vagyunk. A nemzetekhez azzal az ürüggyel jutunk be, hogy az üldöztetések elől menekülünk, mi a leghalálosabb üldözők, akiknél borzalmasabbat nem ismernek az emberiség évkönyvei."

1945 előtt még sokan hitték, hogy az úgynevezett "bolsevista zsidó" típus, amely talán megtelt dühvel, keserűséggel, nem szerzett elegendő műveltséget, szadistává vált mihelyt kezébe kapta a géppisztolyt. A nyugati kultúrzsidó azonban más - mondották sokan. Ezek humanisták és filantrópok, akik adakoznak a vöröskeresztnek és az ingyen leves akciónak. Csak 1940-ben Mandel-Rotschild, Franciaország belügyminiszterének véres terrorja engedte sejteni, hogy mi vár Európára, ha ezek a humanisták egyszer győztesen térhetnek vissza a kontinensre.

"Az ön küldetése, kedves Mandel - írta az Ordre, - a nemzeti egység megvalósítása, amennyiben ön minden defétitást a legnagyobb szigorral terrorizál."

Ez a Mandel-Rotschild a franciák százait végeztette ki a nemzeti egység nevében, ellenállást követelve minden franciától a német veszéllyel szemben. Majd, mikor összeomlott a francia front, Mandel-Rotschild volt az első, aki átszökött a francia határokon. Ekkor már száz és száz francia vérétől volt véres a keze. A nyugati humanista zsidó tudott kegyetlenebb diktátor lenni mint az ellenség.

Az első áruló jel volt az ő szereplése, hogy milyen feneketlen indulatok lobognak a nyugati zsidó kultúrjelmeze és humanista álarca alatt.

Ahogy a háború legkezdetén eltorzul a nyugati újságok, rádiók hangja, ahogy felcsattannak a humanista világ jelszavai ("Etessetek arzént a németekkel", - mondja Walter Winchell) az már nem a háború, még kevésbé a genfi konvenció szelleme, hanem a gyilkosságé. Ahogy a XX. században magas intellektusú férfiak, írók, egyetemi tanárok, publicisták egyszerre elkezdenek az ószövetségi próféták gyilkolásra uszító nyelvén beszélni, az már kísérteties. A szabadkőműves páholyok, "demokrata szerkesztőségek" cionista egyesületek mélyén könyvek, cikkek, tanulmányok, politikai beszédek születnek, amelyek egytől egyik a gyilkolást hirdetik, egyenesen megdöbbentő. Nem a háború kényszerű öldöklését, hanem majd a békében elkövetendő gyilkosságokat és kegyetlenségeket.

Th. Nathan Kaufman "Germany must perish" című könyvében, amely Newarkon jelent meg, a 104. oldalon már 1941-ben azt írja, hogy a háború utáni Németországot ízekre kell szaggatni. Kaufman követelte, hogy a légibombázások után megmaradó német férfi és női lakosságot sterilizálják, s ezzel biztosítsák a németség kipusztulását.

Ugyanez a gyűlölet lobog fel Maurice Leon Dodd (How many World Wars, New York, 1942.) könyvében, amelyben azt hirdeti, hogy e háború után nem szabad Németországnak és német népnek maradni. Charles F. Haertman "There must be no Germany after War" (1942 New York) ugyancsak a német nép fizikai megsemmisítését kívánja. Einzig Palil kanadai zsidó író "Can we win the Peace?" (London 1942) című könyve hasonló álláspontot foglal el, követelve Németország felosztását, az ipar teljes megsemmisítését. Ivon Duncan, aki ugyancsak zsidó író, "Die Quelle des Pangermanismus" című cikkében, amely 1942-ben a londoni "Zentral Europe Observer" márciusi füzetében jelent meg, ugyancsak 40 millió német sterilizálását követelte, oly módon, hogy tíz percenként egy németet sterilizáljanak, összesen ötmillió font költséggel. Douglas Miller azt írja 1942-ben a New York Times-ban, hogy 70 millió német elviselhetetlen. A kivitelt, behozatalt úgy kell szabályozni, hogy 40 milliónál több német ne élhessen abból. Tehát 30-40 millió haljon éhen.

A müncheni Amerika Ház könyvtárában lévő "Joy Street By Keyes" című amerikai könyvből - a tengerentúli propaganda nagyobb dicsőségére - következőket olvashatjuk a 456. oldalon:

Dávid Salamon őrnagy kijelentése szerint: "Ha én választhattam volna, hogy mi lesz a munkám ebben a háborúban, pontosan azt választottam volna, amiben részt is vettem. Keresztül Franciaországon egyenesen be Németországba mindent megsemmisíteni. Ilyen hasonló háború nem volt még a történelemben és valószínűleg ilyen többé sohasem lesz. Boldog vagyok, hogy unokáimnak elmesélhetem, hogy én is ott voltam és a megtorlásban részt vettem. Istennek hálát adok ezért.

Mikor végre eljutottunk Németországba és kezdtünk mindent pusztítani, törtük magunkat előre, megsemmisítve mindent. Akkor tudtam meg, hogy ez az, amire vártam, és ez az, amiért éltem évek óta. Egyedüli dolog, amit sajnálok, hogy nem tudtam többet pusztítani és ölni, mert nem volt sok időnk rá. Mikor Wiesbadenbe értünk, akkor lelassúdott a tempó, mert már nem volt semmi, amit le kellett volna rohanni, bombázni vagy ölni. Olyan tökéletes munkát végeztünk, hogy egy időre meg kellett állnunk."

A világ bolsevizálására a népek elpusztítására irányuló akaratnak ezek az Atlanti Chartái, melyek többé, vagy kevésbé meg is valósultak. A Jegyzőkönyvek nagy látomása ez, amely tovább él a háború alatt és a háború után. Egyelőre csak propagandának látszik ez. De a barbarizmus mételye hihetetlen gyorsasággal ragad rá a felelős tényezőkre is. Hoare Belisha és a Haigh légügyi marsall mögött ülő Sassoon nevű bagdadi zsidó államtitkár már tervezi a szőnyegbombázást. Morgenthau mögött Harry Dexter White és a többi kultúrlélek alkotja a megsemmisítő terveket. Az Atlanti Charta még szabadságot ígér, de már készen vannak a világföderalisták előterjesztései. Egy azonos világ fölötti nácizmus világuralmi ábrándjai! Eltörölni a népi határokat, a szabadságot, a nemzetek függetlenségét és megalakítani az Egyesült Nemzetek fölötti világkormányt, amint azt a Jegyzőkönyvek nagyon pontosan előírják.

"A fennálló kormányok helyére egy kolosszust fogunk helyezni, amely magát kormányok feletti adminisztrációnak nevezi. Csápja, mint a fogó csíptetői, úgy nyúlnak ki minden irányba, hogy meghódítsák az összes népeket."

Vajon nem a Jegyzőkönyvek parancsát teljesítik a United World Federális tagjai, amikor javaslatot tesznek a háború folyamán a világkormány megalkotására. A terv pontosan ellenkezője az Atlanti Chartában hirdetett elveknek.

"A nemzeteknek át kell engedni szuverenitásukat a világkormány javára, miután a nemzetek korszaka befejeződött" - hangoztatja Robert Hutchins, a chicagoi egyetem cancellorja. "Minden hadsereget, flottát, légierőt, atombombát alá kell rendelni a világkormánynak. A Panama-csatornát, Gibraltárt, Okinawát, a Dardanellákat, Adent, Singapurt, a kieli csatornát a világkormány igazgatása alá kell helyezni. El kell törölni a bevándorlási és állampolgársági törvényeket. Meg kell alkotni a világtörvényszéket, és világbankot. Meg kell teremteni a világkormányt."

A legfontosabb követelés: "Ki kell irtani a hazafiság veszélyes perverzitását."

One World! Egyetlen világkormány Roosevelt agytrösztjének 52 zsidó advisorjával. Minden eltörölt haza, minden kiirtott hazafiság, függetlenség mögött egyetlen haza marad, amely csak a világhódítóké. Egyetlen hazafiság: zsidó világnacionalizmus!

Ebben a lázbeteg tervezgetésben már nemcsak a zsidók vesznek részt. Mögöttük már ott állanak a fabianista szocialisták, a szabadkőműves páholyok, sőt a protestáns egyházak bizonyos szervezetei is.

Majd csak később fogjuk megtudni a McCarthy bizottság vizsgálataiból és John T. Flynn könyvéből (The Road Ahead), hogy a második világháború alatt az amerikai protestantizmus egyes köreiben mennyire elhatalmasodott az a szektarianizmus, amely a bolsevista rendszerben a krisztusi igazságok egy részének kiteljesedését látta. Körülbelül az a lelki eltévelyedés volt ez, amely 700 éve a keresztény világot ejtette rabul, amikor híre terjedt Dzsingisz kán hódításainak. Az emberek azt beszélték, hogy keleten feltámadott egy hatalmas birodalom és nem a mongol jön, hanem János pap birodalma. Benne kiteljesedett Krisztus földi országa és az közelít Európa felé, hogy betöltse a keresztény igazságot. Akkor középkori babona volt ez, a szovjettel kapcsolatban támasztott hiedelem azonban már irányított propaganda volt, amely onnan indult el a szabadkőműves páholyokból és a zsidóság köréből. A Federal Council of Curches of Christ in America vezetésébe beszivárogtak a marxisták és onnan hirdették "Isten királyságának" figyelemreméltó elméletét. Dr. Johnes szerint Amerika az individualizmus, Oroszország pedig a kollektivizmus "legjobb minőségét" reprezentálják. Mi amerikaiak tehát adjuk Oroszországnak az első parancsolatot: "Szeresd a te Uradat, Istenedet", és Oroszország példát mutat nekünk a második parancsolatra: "Szeresd a te felebarátodat". A mi individualizmusunk és az orosz kollektivizmus létre fogja hozni a tökéletes "cooperativ" embert és ezzel megvalósul az istenkirályság: - the Kingdom of God."

Ez az istenkirályság azonban nem a krisztusi ország, amely "nem e világból való". Ez már a Jehova királysága, az ószövetségi nácizmus világbirodalma. Ez a Jegyzőkönyvek által megjósolt Dávid-királyság. A teljes és a tökéletes uralom a földgolyó fölött.

Azonban, hogy ez mind megvalósulhasson, ahhoz még sok-sok harcra, vérre, ügyességre, légibombára van szükség. A nyugati és keleti cooperativ man, a nyugati és keleti zsidó között még ott áll a vérbe, tűzbe borított Európa.

"Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, szent fáikat égessétek el tűzben és isteneik faragott képét vágjátok le."

A Sassoon által elrendelt légi harcnak már nem a német nemzeti szocializmus a hadi célpontja, hanem a müncheni Pinakothek, a munkáslakóház, a monte cassinói apátság, ahol született Európa keresztény kultúrája. A hadi célpont most már maga a kétezer keresztény esztendő, a Krisztus-kereszt, amely mellett Kelet-Lengyelország mezőin elhaladva kiköptek a Morgenthau-nagyapák és átkot mormoltak:

- Átkozott legyél, mert új vallást alapítottál! (Jan et Jerome Tharraud. "A kereszt árnyékában".)

Most már olyan hadviselést kell teremteni, hogy soha többé ne - lehessen békét kötni. Az igazi háborús bűnösök legnagyobb bűne, a háború barbarizálása máris dokumentálható. Ezt az ószövetségi gyűlöletpropaganda okozta. Ugyanígy bizonyítható, hogy a második világháborúban a zsidóság akadályozott meg minden békekísérletét. A feltétlen megadás követelése mögött Roosevelt agytrösztje állt és Mr. Morgenthau személyes közbelépésével kényszerítette rá Casablancában Rooseveltet, hogy ragaszkodjék a feltétlen megadáshoz. Ezzel a zsidóságnak két évvel sikerült meghosszabbítania a háborút. Mindezt olyan propaganda kísérte, amely a gyűlölet pestisével fertőzte meg a világot. Ezt a propagandát úgyszólván kizárólag Morgenthau-boyok segítségével az Office of Information the War-ban gyújtották magasra. David Sharnoff, orosz származású zsidó, a Radio Corporation of America elnöke irányítja a háború alatt az európai és amerikai rádiópropagandát, mint Eisenhower tanácsadója. Keleti emigránsok a BBC különféle nyelvű adásainak vezetői is. Ezek a háborúban elkerülhetetlen ellenségeskedésen felül a maguk faji gyűlöletének izzó fanatizmusát vetették be a "szellemi háborúba". Csak ilyen légkörben jöhetett létre a szőnyegbombázás, amely hamuba omlasztotta Európa kultúrértékeit.

Ha a zsidóság törekvéseire 1944-ig nem lett volna semmi bizonyíték - mint örökre szóló dokumentum - akkor is megmaradt volna a hírhedt Morgenthau-terv. Hitlerékre még Nürnbergben sem sikerült rábizonyítani, hogy tudatosan akarták a földről eltörölni a zsidóságot. A zsidóság azonban vak bosszújában el akarta pusztítani a 90 milliós német nép negyven százalékát.

A Morgenthau-terv grandiózus történelmi bizonyíték, amelyet nem lehet többé letagadni. Egész népet akartak megölni és tudatosan elpusztítani. Jellemző különben, hogy e terv részleteit soha nem hozták nyilvánosságra Amerikában. Ez már sok lett volna az amerikai közvéleménynek is. Roosevelt pénzügyi államtitkárának, Mr. Morgenthaunak tervezetében azonban benne volt a teljes német ipar elrablása, a német nép életlehetőségeinek teljes megfojtása, még a cukorrépa-termelés betiltása is. - Pásztorállamot csinálunk Németországból! - mondták a fegyverletétel napján Morgenthauék rádiói.

A Quebec Agrementben külöben is ott a letagadhatatlan írás:

"E program célja Németországot olyan országgá átalakítani, amely elsősorban mezőgazdasági és pásztor jellegű." (William L. Neumann "Making the Peace" 1941-45. 73-oldal)

S hogy ki ez a Morgenthau? Mc. Fadden amerikai kongresszusi képviselő azt mondotta róla az amerikai kongresszusban 1934. január 24-én:

"Házassága révén rokonságban van Herbert Lehmannal, New York állam zsidó kormányzójával, és házasság, vagy más réven rokona Seligmannak, a nagy nemzetközi zsidó bankfirma: J. and W. Seligman tulajdonosának, akiről egy szenátusi vizsgálat során bebizonyosult, hogy megvesztegetési ajánlatot tett egyik külföldi kormánynak. Rokonságban áll Lewisohnnal, a nemzetközi zsidó bankárral, a Warburgokkal, akik együtt dolgoznak a Kuhn. Loeb et Coval, az International Acceptance Bankkal, a Bank of the Manhattannal és még sok más külföldi és hazai intézmény áll ellenőrzésük alatt. Mindezek három milliárd dollár erejéig csapolták meg az USA államkincstárát és ezzel ma is tartoznak az államkincstárnak, illetőleg az USA adófizető polgárainak. Morgenthau kapcsolatban áll a Strausokkal és részben rokonságban, vagy összeköttetésben van különböző más tagjaival a zsidó bankárvilágnak New Yorkban, Londonban, Amsterdamban és más nagy pénzügyi központokban."

A nagy gazdasági válság idején Morgenthau már pénzügyi államtitkár. S mikor egy napon Roosevelt megparancsolja neki, hogy 21 centre emelje fel egy uncia arany árát, Morgenthau szó nélkül engedelmeskedik. Csak este írja be a naplójába:

"Ha az emberek tudták volna, hogyan állapítottuk meg az aranyértéket, megdermedtek volna a rémülettől."

Morgenthau javasolta Rooseveltnek, hogy az észak-amerikai "ezüst-szenátorok" megnyerése érdekében, választási győzelmének biztosítása céljából vásároljon össze 100 millió uncia ezüstöt 19 centtel drágábban a napi árfolyamnál. Az állami adópénzeknek ilyen felhasználása egyfelől óriási üzletet jelentett Morgenthau bankrokonságának, elősegítette Roosevelt újbóli megválasztását, de kétségbeejtő helyzetbe juttatott 450 millió kínait és 350 millió indiait. A kínaiak és indiaiak ugyanis ezüst pénzt használnak, amely a felvásárlás következtében mind drágább és drágább lett. A Roosevelt-dekrétum után Kína csak akkor tudott exportálni, ha termékeit egy harmadával olcsóbban adta el, mint azelőtt, és kegyetlenebbül éhezett, mint valaha. Akkorában egész tartományok léptek át a kommunista Mao-Cse-Tung táborába. (Der Weg. VI. évfolyam 8. szám 558. oldal)

Morgenthau tehát a zsidóság leghatalmasabb feje, törzsfőnöke, Bernard Baruchon kívül. Mögötte ott áll a sajtó, a pénz, a nacionalista világhódítók tömegeinek lelkesedése, bámulata. Amit Morgenthau csinál, azt maga a nyugati zsidó csinálja, vagy helyesli. És mögötte ott áll a keleti zsidó is. Hiszen később és elsőnek Christofer Ennel, a híres amerikai rádiókommentátor, a hamburgi Presse Clubban nagyon érdekes leleplezéseket mondott el a Morgenthau terv keletkezéséről. Az Alger Hiss per során bebizonyosult, - mondotta hogy a Morgenthau-tervet a kommunisták csinálták, éspedig a Szovjetunió segítségével. Lényegében az igazi tényállásban csak a McCarthy vizsgálatok során derült világosság. Mr. Morgenthau, a nyugati bankár-zsidó mögött ugyanis ott állott egy sötét figura, Harry Dexter White, az USA egykori helyettes pénzügyi államtitkára. Ő maga már Amerikában született, de szülei még onnan jöttek a pogromok Oroszországából és hozták a keleti zsidó fanatizmusát, gyűlöletét. Később Truman elnök kinevezése folyamán az International Monetary Fund (Nemzetközi Pénzalap) USA igazgatója, a Roosevelt által kinevezett kormányzati főtisztviselő: Nathan Gregory Silvermaster vezetése alatt álló szovjet kémgyűrű legfőbb tagja volt. Ő volt a hirhedt Morgenthau-terv szerzője. Miután Harry Dexter White megalkotta a tervet, Morgenthau akkori pénzügyi államtitkár magával vitte azt a híres quebeci konferenciára.

Cordell Hull emlékiratai is megmutatják, hogy a roosevelti hatalom árnyékában mire készült az egyarcú törzsi nacionalizmus. Cordell Hull szerint, "a Morgenthau terv a germán faj lemészárlására, rabszolgasorba juttatására és a germánság likvidálására irányult."

"Röviddel az elnök visszatérése után, írja Cordell Hull, volt külügyminiszter hangosan mondottam neki, hogy a Morgenthau terv ellene van minden józan észnek és az elnök kormánya azt soha nem tette hivatalosan magáévá. Sot más kormányok sem tudnak annak elkészüléséről. (Churchill) Megmondtam, hogy a Morgenthau-terv örök időkre letörli Németországot a föld színéről, mert az ország földje csak a lakosság 60 százalékát tudja eltartani és 40 százalék éhen fog halni."

A háborús propaganda ezidőben csak a "nácik" legyőzését hangsúlyozta. Mikor pedig a zsidóság úgy vélte, hogy ő nyerte meg a háborút, akkor egy egész népet akart eltörölni a föld színéről.

Akkor nem mondta egyetlen zsidó sem, hogy a kollektív büntetés visszarepülhet ellenük, mint egy őrültek által eldobott bumeráng.

A Morgenthau-terv pillanatában a zsidóság elmondhatta:

"Népünk jelképe, a szimbolikus kígyó gyűrűje újra egybeért. Egy nép vagyunk, egy hatalom, egyetlen győztes nácizmus. De lássátok: Quebecben még mindig ott áll Winston Churchill, a győztes angol birodalom premierje. Ő még talán az igazi régi Anglia, aki 1920 táján lelkes antiszemita cikkeket írt, és akinek jobb lelke a háború utolsó fejezetében már csak azért küzd, hogy a béke ne váljék bosszúvá.

Ennek a Churchillnak nincs érzéke az örökké tartó gyűlölet iránt. Ez a Churchill még hiszi, hogy Anglia győzött, hát most majd megmutatjuk neki, hogy a testvérharcban elpusztult keresztény világon nincs több igazi hatalom, nincs több igazi győztes: csak mi! Morgenthau népe! És ha nem hiszi, ő is meg fogja ismerni Júdea hatalmát."

A quebeci konferencián Morgenthau a győztes Churchill mellének odaszegezi Shydock kését:

- Vagy elfogadja a Morgenthau-tervet, vagy csődbe kergeti Angliát. Vagy hajlandó hozzájárulni a zsidóság bosszújához és akkor Anglia megkapja a 6 500 000 000 dolláros kölcsönt, vagy a háború befejezése előtt kimondhatja az államcsődöt.

- "Mit kívánnak még tőlem, azt talán, hogy úgy pitizzek mint egy kutya?" - kérdezi felháborodottan az öreg brit oroszlán.

Mellette azonban ott áll lord Cherwell, eredet nevén Lindemann, az atomfizikus és a jó barát. Vér a Morgenthau véréből. És ő megmagyarázza Churchillnak, hogy: igen! A győzelem már olya nagy, hogy Anglia fölött is győzött Morgenthau népe.

A sadduceusok lázálmai ezek, vagy XX. századbeli írók, publicisták, államférfiak tervei? Politikusok tárgyalnak itt, vagy szadisták? És azt, hogy miként készül a "béke" Mr. Scandrette, az amerikai jóvátételi bizottság egyik tagja mondja el a kongresszus előtt. Az előadás belekerül a Congressional Recordba is. (1945. június 7.)

"Nem lesz többé Németország, csupán német gyarmatok lesznek, orosz, amerikai, brit gyarmati igazgatás alatt. Ezeken a gyarmatokon az életnívót leszállítják arra a színvonalra, ami a koncentrációs táborokban és Szibéria száműzetési vidékein fennáll. A korábbi Németország lakóinak minden osztályát abszolút kényszer útján gleichschaltolják. Végső eredményként ezt a területet az Egyesült Nemzetek jóvátételi bizottsága fogja kormányozni, amely meg fogja állapítani, hogy egy-egy provinciában mennyi németre van szükség, hogy a mezőgazdasági termelés minimumát fent lehessen tartani. Minden német férfi 13 és 35 év között, akire a legalacsonyabb termelés fenntartása érdekében nincs szükség, rabszolga zászlóaljakba soroztatik, amelyeket vagy Amerikába, vagy Szovjet-Oroszországba fognak szállítani, különös tekintettel Oroszország háború által elpusztított vidékeinek újjáépítésére. (Ez meg is történt!)

A rabszolgarendszer bevezetésénél nem lesznek tekintettel képzettségre, családi kapcsolatokra, sem a német deportáltak gyerekeire és asszonyaira.

"A papokkal sem fognak kivételt csinálni. Amerika és az USSR között teljes összhang jött létre a kelet európai vallási kérdés kezelését illetőleg. Az orosz ortodox egyház, amely visszanyerte a Kreml kegyét, a "hivatalos" vallás jellegét fogja elnyerni a balti köztársaságokban, Lengyelországban, Kelt-Németországban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon. A római katolikusokat elvágják Rómával való minden összeköttetésüktől."

Morgenthau legószövetségibb szervezete a "society for the Prevention of World War III." a Németország elpusztítására kidolgozott bosszúprogramjában az ország feloszlatását követeli. Semleges országokból (!) utasítanak ki minden németet. Ne adjanak vízumot amerikai(!) üzletembereknek, hogy meglátogathassák Németországot. Huszonöt éven át ne adjanak Amerikába beutazási vízumot németeknek. Tiltsák meg a házasságot a német nőkkel és német nők ne utazhassanak az USA-ba. Ne vegyék fel a postaközlekedést Németországgal!

Mindezt pedig nem a diktátorok írják alá, hanem a szabadságnak olyan rendíthetetlen bajnokai, mint F. W. Foerster, Julius Goldstein, Isidor Lipschütz, Emil Ludwig, Erich Mann, Cedrik Forster, E. Amsel Mowre, Guy Emery, Shipler, Will E. Shirer, Louis Nizer. Valamennyien zsidók!

Ezek nem bolsevikok. Ezek mind nyugati kultúremberek. És hogy erre készült a világzsidóság, azt nemcsak a fenti idézetek bizonyítják. Ezt látta maga a német nép is, amely azért harcolt olyan fanatikusan, mivel előre látta mindazt a borzalmat, amelyet széplelkű entellektüelek szántak neki:

"Ha az angol és amerikai zsidók szerint, a szövetségesek szándékában áll a német népet megrabolni gyermekeitől, a fiatal férfiak millióit kikapcsolni, a birodalmat felosztani és örök időkre kapitalista, bolsevista környezetük kizsákmányoló tevékenységének védtelen alanyává aljasítani, nincs szükségünk rá, hogy ezt komolyan mondják nekünk: tudjuk anélkül is."

"Általam uralkodnak a királyok!" - hirdetik a Jegyzőkönyvek. És Quebecben a legyőzött Churchill is meghajtja fejét a keleti és nyugati világhatalom, a földi isten, az Arany előtt.

Most már jöhet az új világállam. Most már közelít a "The Kingdom of God" dicsőséges napja.

"Nézzétek! Onnan keletről a mi dicsőséges bolseviki seregeink rohamoznak az egyre kisebbedő Európa ellen. Bécs, Budapest, Berlin, Breslau lángokban. Drezdában egyetlen éjszaka több mint háromszázezer német menekült halt meg a mi "Liberatoraink" bombáinak esőjében. Grafitport szórt a levegőbe a mi humanizmusunk. Ég a levegő. Megfulladnak a gyermekek és anyák.

Most már égig ér a szimbolikus máglya, az ószövetségi gyűlölet lobogása. Most már Jehova láthatja trónusáról, hogy betöltöttük a parancsolatot:

"Szent fáikat égessétek el tűzben és isteneik faragott képeit vágjátok le, így semmisítsétek meg őket ama helyről."

A tűzbe gyúlt egek alatt, a tűzön, füstön át már rohamoznak a "mi" katonáink.

Ferdeszemű mongolok, turkesztániak, Belső-Azsia félvad népei. Kezükben amerikai géppisztoly, lábukon amerikai gumicsizma. Mögöttük amerikai Shermanok. Jönnek, hogy felszabadítsák a KZ-ekből a mi jövendő vezetőinket, urainkat és parancsolóinkat. A mi testvéreinket! S a KZ-ek drótkerítései közül kitörő zsidók érthető mámorral ölelik meg a szovjet katonákat:

- Ezek a mi felszabadítóink!

És a hamuba omlasztott, romjaiban füstölgő Európa a romok alól, a pincékből a szovjet komisszárokra, az amerikaiak nyomában érkező Morgenthau-boyokra tekint. Már sóhajtani is alig meri:

- Ezek a mi elnyomóink! A második világháború egyetlen győztesei!

* * *

IX. FEJEZET

1945. Május 9-én Európára rászabadult a jehovai bosszú. Az angol-amerikai repülőgépeket még Liberatoroknak hívták, de Eisenhower, nyilván nem is saját meggyőződéséből, azt mondta:

- Nem mint felszabadítók érkeztünk ide, hanem mint hódítók. De vajon az amerikaiak voltak-e a győztesek? Mögöttük egy baljós ötödik hadoszlop jött, amelynek tagjai 99 százalékban nem voltak - amerikaiak. A kelet európai országok emigránsaiból, a brooklyni gettók feketepiaci árusaiból, a Londonba menekült cseh, lengyel, magyar zsidókból, a felszabadított KZ-ek üldözöttjeiből került ki ez a sötét hadsereg. Ők ültek a morgenthaui elgondolás alapján szervezett C.I.C. minden vezető és alantas állásában, ott nyüzsögtek az OSS-ben, a háborús bűnösöket kereső komissziókban, az amerikai biztonsági szerveknél. Ők lettek a németországi városok town-majorjai, a fogolytáborok parancsnokai. Ők vezették a La Guardia UNRA-ját. Az amerikai hadsereg összes kulcspozícióiban ők ültek, parancsoltak.

Eden angol külügyminiszter 1945 májusában diadalmasan jelentette be az alsóházban:

- A történelem legnagyobb embervadászata folyamatban van. Az UN háborús bűnös listáin csak 2524 német szerepelt. De ugyanekkor már egy millió német "háborús bűnöst" keresett a C.I.C. és az amerikai győztesek. Az oroszok először 50 000 németet akartak statáriális úton agyonlőni, majd 200 000 "háborús bűnös" perét akarták a nürnbergi bíróság elé vinni.

Ugyanakkor azonban Kelet felé is megindult a győztesek áradata. A KZ-ekből szabadult százezrek tömegei hömpölyögtek Lengyelország, Magyarország, Románia, Jugoszlávia felé, hogy a kommunista rendőrségekben, terrorszervezetekben elfoglalják a tiszti pozíciókat, beüljenek a népbírák székeibe és a bosszú őrjöngésében ítéljenek az ártatlanok fölött. őket már tárt karokkal várták a kelet-európai országokat megszálló orosz MVD emberei. A rendszer mindenütt kísértetiesen azonos volt. Az előtérben mindenütt egy amerikai tábornok, orosz tábornok, francia tábornok, de nyomban utána a Kettes Szám: egy zsidó helyettes. A felelősséget a történelem előtt vállalják mások!

Európa nem orosz, nem angol, nem amerikai, hanem valójában zsidó megszállás alá került.

Ezzel feloszlott minden, ami kétezer éven át, - jól vagy rosszul, - de mégis csak Európa volt. A bosszúállók - sokkal kegyetlenebbül - azt folytatták, amit Hitler bűnéül róttak fel. Nem amerikai demokrácia, még csak nem is bolsevizmus, hanem az égő, izzó győztes zsidó nacionalizmus megszállása volt ez. Miután ók ültek a megszálló hatalmak kulcspozícióiban, módjuk volt megbüntetni mindenkit, akinek semmi bűne nem volt. Ők nem ismertek más bűnt, csak egyet: ki volt, vagy ki lehetett és ki lehet majd még ennek a zsidó nacionalizmusnak ellenfele.

Zsidónak lenni olyan kiváltsággá vált Európában, amilyen előjogokkal nem rendelkeztek a középkor fejedelmei sem. A pályaudvarokat külön zsidó rendőrség őrizte és zsidókat csak zsidó igazoltathatott. Az élelmiszerjegyek osztásánál nekik nem kellett sorban állniuk. Kezdetben kizárólag csak ők kaptak utazási igazolványokat, biztosítva maguknak a szabad mozgást és az európai fekete piac korlátlan uralmát. A táborokban ők lettek az UNRA első számú ellátottjai és ellátói, akik minden juttatást elhódítottak a lengyelek, ukránok, csehek elől, akik velük együtt raboskodtak a KZ-ekben. Ugyanekkor az országutakon az MP kiborogatta a tejes kannákat, amelyek tejet vittek volna a német gyerekeknek és a kórházak betegeinek. A német városokban a legszebb munkásházakból, egész lakónegyedekből kikergették a munkáscsaládok tízezreit. Ezeknek ott kellett hagyniuk mindent: bútort, konyhaedényt, ruhát, fehérneműt, hogy azután, a Wiedergutmachung alakjában a német nép háromszorosan fizesse vissza a zsidóktól elvett javakat. A táborok kapujában felállt az egyenruhás cionista őrség és a "győztes" amerikaiak katonai rendőrségének kezdetben nem lehetett belépni a zsidó táborokba. Keleten, Szlovákiában, Románia egy részében, Magyarországon, Csehországban ugyanilyen jogokat kapott a győztes zsidó nacionalizmus. Elfoglalták a keresztények lakásait, bútorait. Beültek a kormányhivatalokba, a lapok szerkesztőségeibe, feljelentették azokat, akik megőrizték vagyonukat, ékszereiket. Ugyanekkor Németországba megérkeztek a volt zsidó újságírók. Korlátlan hatalommal átvették a megszálló újságok szerkesztőségeit és már a német saját földjén uszítottak bosszúra, terrorra a német nép ellen.

"Belőlünk mindent elborító terror fakad!" - írták a Jegyzőkönyvek ötven évvel ezelőtt. S most szovjet fegyverekre, amerikai fegyverekre támaszkodva - sokszor az amerikaiak és az angolok tudta nélkül - a legszörnyűbb terror szakad Európára. A hitlerizmus és háború megszűnt, de a béke, a jog, a törvény, a demokrácia nem állott helyre, sőt az is megszűnt, ami még megmaradt belőle.

A nyugati zsidó, a keleti zsidó együtt akarták likvidálni a bolsevizmus elől Nyugatra menekült, vagy itt élő keresztény vezető réteget. Ezek az emberek gyanúsak voltak. Wlassow kozákjai például harcolni akartak a bolsevizmus ellen. De aki a bolsevizmus ellen harcol, a zsidó világuralom egyik része ellen küzd. Ezek az emberek tudták, kik voltak a kolhozok komisszárjai, akik előtt le kell térdelnie az orosz parasztnak. Ezek látták 1940-ben a Lettországba, Esztóniába, Litvániába bevonult "orosz" MVD-t és tudták, hogy majdnem kizárólag zsidók vezették tíz és tízezrek deportálását. Ezek veszedelmes emberek, mert tanúk voltak valamire. És most a tanút kell megölni!

Különben mivel volna magyarázható Wlassow kozákjainak sorsa, ha nem azzal a zsidó nacionalista szellemmel, amely ott húzódik meg a látható hatalom mögött. Mivel volna magyarázható az a keresztényietlen szellem, antihumanizmus, amellyel az angol demokrácia a lefegyverzett kozákok tízezrei ellen küldi a katonai rendőrséget?

"- Ott voltam Wlassownál azon a bizonyos napon, - írja Gaál László magyar újságíró, - amikor egy véres homlokú hadnagy, német egyenruhában berontott a kis nyaralóba és egyenesen a három tisztje között álló tábornok elé állt: "Minden elveszett! Kiadnak minket a bolsevistáknak!" Te nem láttad a különleges, négy méter magas dróttal körülvett foglytábort. A fabarakkokat. Nem hallottad azt az állati üvöltést, amikor fehér sisakos és fehér öves tábori rendőrök értük jöttek. Könnygáz-bombát kellett bedobniuk minden barakkba, minden mellékhelyiségbe. A kozákok ingükből csavartak gyorsan kötelet, hogy még addig felakaszthassák magukat, míg az MP behatol. Eltorlaszolták az ajtókat és eközben az ablakokat betörve verekedtek minden üvegcserépért, hogy legyen mivel megnyitni ereiket. Voltak, akik egymás nyakát kezdték nyiszálni, bajtársak és leghűbb barátok. Akiknek az sem sikerült, azok feltépték az ingüket és kitárt mellel kiáltották: Ide lőjetek! Öljetek meg azonnal, de én Oroszországba vissza nem megyek! (Pittsburgi Magyarság, 1954. július 2.)

A La Manche csatornától a Fekete tengerig egy és azonos fejvadászok lármájától hangos Európa. Nem a nácizmust kell likvidálni, hanem - mint látni fogjuk - a népek keresztény vezető rétegét, tekintet nélkül politikai pártállásukra. Akik az úgynevezett "háborús bűnösök" tízezreit összeszedik, akik a börtönökben megkínozzák a bűnösöket és az ártatlanokat, azok szinte kivétel nélkül zsidók. A salzburgi és egyéb "háborús bűnös" börtönök, a hírhedt Camp Marcus parancsnokai, vezetői, detektívjei csaknem kivétel nélkül amerikai katonai egyenruhába öltözött zsidók. A klagenfurti angol lágerparancsnok, aki a "háborús bűnösöket" szolgáltatja ki és a menekülteket kényszeríti vissza kommunista uralom alá, büszkén kiteszi asztalára a táblát:

- I am Jew!

Igen! I am Jew! Ők szállítják a mártírokat az akasztófáknak és a tömegsíroknak. A vitéz horvát hadsereg százezer katonáját adják így ki Tito és Mojse Pijade partizánjainak és ezeket aztán Szlovénia barlangjaiban, elhagyott lövészárkaiban lövik tömegsírba. Wlaszov alakja csupán szimbólum a nagy tragédiában, milliók lemészárlásában. Ő az utolsó, aki milliós hadseregeket állíthatna talpra a sztálini diktatúra ellen. És a demokráciák pontosan őt, a jelképes személyiséget adják ki a bolseviki parancsuralomnak. A zsidó Laurentij Berija aztán gyönyörűséggel rendezteti meg Moszkvában Wlaszov nyilvános kivégzését. S miután mindez Amerika nevében is történik, az európai népek lelkén gyógyíthatatlan sebet üt egy titokzatos kéz. Valakik megrendítik a hitet a nyugati keresztény demokráciában is. Hiszen a hitet kell lerombolni, hogy a világuralom harci lépcsői eljuthassanak a tökéletes és teljes, nyílt zsidó világuralomhoz.

Mindaz, ami Kelet-Európában történt, megmagyarázni lehet a bolseviki kegyetlenséggel, noha jól tudjuk, hogy annak felbujtói mindig a háttérben álló zsidó nacionalizmus képviselői voltak. Mikor a háború véget ér, a Német Birodalomnak 8 300 000 halottja van. 3 300 000 német katona esett el a háborúban, több mint 2 500 000 ezek közül a bolsevizmus elleni küzdelemben. Mr. Roosevelt és Mr. Sassoon légibombái 1 200 000 polgári személyt, köztük sok asszonyt, gyermeket öltek meg. Több min 1 400 000 férfi halt meg, vagy gyilkoltatott meg a keleti és nyugati szövetségesek, főként az oroszok hadifogságában. 2 400 000 keleti németet lemészároltak a Kelet-Poroszországba benyomuló szovjet csapatok és a polgári lakosság ellen akkor már oktalanul folytatott légi háború bombái. A hipokraták minderre azt mondhatják, hogy "hja ez a totális háború". De a háborúval már nem lehet magyarázni például azt, ami a fegyverszünet napján történik Csehországban. Amikor az utolsó Wehrmacht egységek elhagyják Prágát, Slansky-Salzman vezetése alatt visszatérnek a Moszkvában élt zsidó kommunisták, bosszúszomjasan gyülekeznek Prágában a hitleri KZ-ek rabjai, a "felszabadító" partizánok.

"A cseh kommunisták, - írja a "Világ" című magyar nyelvű emigráns zsidó lap 1953. március 15-i száma - nagyon ügyesen használták fel azokat a szerencsétlen zsidókat, akik élve, vagy félholtan kerültek elő a nácik megsemmisítő táboraiból. Ezekre bízták a szudétanémetek és magyarok kitelepítését. Az ötlet nem volt eredeti, hiszen ugyanezt csinálta Laurentij Berija is, ő is a lengyel és ukrán zsidókat használta fel az ukrán és lengyel "antiszemiták" üldözésére, akikről feltehető volt, hogy együttműködtek a nácikkal."

És miután ezt mindenkiről "feltehetőnek" vélték, megkezdődött egy olyan szörnyű bosszúhadjárat, amilyenre példa nincs az emberiség történelmében.

Mikor Benes Eduard, a nagy humanista, a nyugati szabadkőművesség széplelkű keleti helytartója bevonul Prágába, 1945. május 13-án vasárnap, német polgárok testéből eleven fáklyákat gyújtanak tiszteletére a prágai Szent Vencel téren. (Dokumente zur Austreibung der Sudetendeutschen. Dok. Nr. 15.) A tér nagy reklámtábláira lábuknál fogva felakasztanak egy csomó élő németet, testüket leöntik benzinnel és amikor közelít a nagy humanista, meggyújtják az eleven fáklyákat.

Hatszázezer szudétanémet pusztult el a csehszlovákiai eszeveszett vérengzés során, a haláltáborokban és a földi pokolban, amelyet így hívlak: cseh demokrácia. Több mint ezer oldalon sorolja fel a szudétanémet fehér Könyv ezeket a rémségeket, amelyeknél szörnyűbbeket még nem ismer az emberiség történelme. Felfegyverzett cseh és zsidónők addig ütik gumibottal a terhes anyák méhét, amíg beáll az abortusz s egyetlen táborban 10 német asszony pusztul el naponta (Dok. Nr. 6.). Másik táborban az agyonvert foglyok kiloccsant agyvelejét társaiknak kell felnyalni. A vérhasban megbetegedett németek alsóneműjéről társaiknak kell lenyalni a fertőző ürüléket (Dok. Nr.17.). Az oroszok által meggyalázott német nőktől a cseh és zsidó orvosok megtagadják az orvosi segítséget. Tíz- és százezrek halnak meg így, vagy rohannak a megváltó öngyilkosságba, mint például Brünnben, ahol egyetlen napon 275 nő lesz öngyilkos. Minderről természetesen hallgat a nyugati "humanista" sajtó, hallgatnak az amerikai rádiók és a BBC kommentátorai, akik elsősorban felelősek ezért a bosszúhadjáratért, melyre ők bujtották fel fajuk tagjait s ők felelősek ezért a gyűlöletért, amellyel megmérgezték a keresztény kultúrnépek lelkét is.

Pedig Csehország nem is az első állam, ahol hasonló borzalmak fordulnak elő. Romániában már 1944 augusztusában visszatért Rabinovics Pauker Anna, s a vele jött keleti zsidók parancsára ott is megkezdődött a gyilkolás. Bulgáriában a betörő szovjet csapatok nyomán - hiteles bolgár emigráns források szerint - az intelligencia 30 000 tagját gyilkolták le a bolgár "proletárok", akiket itt is azok a "ladinok" vezettek, akiknek őseit még Katolikus Ferdinánd űzte ki Spanyolországból. Belgrádban és a Délvidéken ugyanígy Mojse Pijade nevéhez fűződik az a véres "tisztogatás", amelynek áldozata a szerb intelligencia, a jómódú németség és az intelligens magyar parasztság. 1944 októberében, amikor a német és magyar csapatok elhagyják Jugoszlávia és Dél-Magyarország területét, a védtelen lakosságra rászabadul a példátlan népirtás. Harmincezer magyar, nagyobbrészt paraszt és kisgazda vérzik el Mojse Pijade Partizánjainak hóhér uralma alatt. Katyn csak szerény kezdet. Azonban a kezünk között lévő jegyzőkönyvek tanúsága szerint kínok kínjával és halálok halálával halnak meg magyarok, németek, horvátok. A harmincezer magyaron kívül közel 200 000 német hal meg a "felszabadítok" haláltáboraiban, ahol üvegport etetnek a gyermekekkel és ahol a kínai hóhérok rafinériájával üldözik másvilágra azokat, akiknek pusztulniok kell a biológiai osztályharcban, hogy helyükre odaülhessenek községi vezetőknek, rendőrtiszteknek, elnyomóknak a jehovai bosszú képviselői.

A népgyilkosságnak ebben a klasszikus korszakában egészen különleges helyet foglal el Magyarország. Ez a szerencsétlen nép még a trianoni megcsonkítottságában is 560 000 zsidónak adott békés és nyugodt hazát. Kun Béla első diktatúraja után sem sújtotta a zsidóságot a magyar nép bosszúja, jóllehet a kommunista uralom népbiztosai, helyi komisszárjai csaknem kivétel nélkül zsidók voltak. A két világháború közötti időben az ország 9 millió holdnyi szántóterületéből 1 100 000 hold volt zsidók kezén. A budapesti házak 51 százalékát, a nemzeti jövedelem 30 és a nemzeti vagyon 25 százalékát egy hat százalékos zsidó kisebbség birtokolta. Mikor pedig a német megszállás után az állami hatóságok leltározták a zsidók alig száz év alatt összeszedett vagyonát, kiderült, hogy csak aranyban, ezüstben, drágakövekben 19 vagonnyi kincs állott a zsidóság rendelkezésére, miközben az egész Magyar Nemzeti Bank aranya elfért 12 vagonban. Ezt az egész vagyontömeget az amerikai hatóságoktól később hiánytalanul visszakapta a zsidóság.

Magyarország még 1943-ban is a zsidóság utolsó menedéke volt Európában. Mégis, mikor megtörtént az összeomlás és az országot elözönlötték Sztálin hordái, az ószövetségi bosszúnak olyan rémségei szakadtak az ártatlan magyar népre, amelyek példátlanul állanak az emberiség történelmében. A szovjet szuronyok árnyékaiban visszatértek a moszkvai kommunista emigránsok, akik kivétel nélkül zsidók voltak: Rákosi-Roth Mátyás, Gerő-Singer Ernő, Vas-Weinberger Zoltán, Péter-Auspitz Benjámin, a magyarországi GPU terrorfőnöke, Farkas Mihály (Wolff Izrael), Gábor-Greiner Andor, Révai József (Kahána Mózes). Nyomukban pedig jött az a sok ezer ifjú makkabeus, akik ép bőrrel szabadultak a "fasiszta" rendszer munkásszázadaiból s akik most egyszerre a magyarországi MVD terroristái, rendőrezredesei, rendőrtisztjei, a vidéki városok párttitkárjai és rendőrkapitányai lettek. A budapesti gettóból szinte hiánytalanul szabadult meg az a kétszázezer zsidó, akit az úgynevezett magyar "nácik" soha nem szolgáltattak ki a németeknek. A KZ-ekből hazatért, aki nem akart Nyugaton maradni és Magyarországon megindult egy olyan példátlan embervadászat, amilyenhez hasonló csak az őserdőkben folyhatott a rabszolgakereskedelem korában.

A bolseviki orosz csapatok - amelyeket többször zsidók vezettek - egy millió magyar nőt gyaláztak meg, 600 000 hadifoglyot és köztük 230 000 polgári deportáltat hurcoltak a Szovjetunió megsemmisítő táboraiba, de a legszerényebb számítás szerint is 500 000-re megy azoknak a száma, akiket az Andrássy út 60. véres börtöneiben, internáló táborokban, vagy a nyílt utcán zsidók gyilkoltak meg. Ebben a bosszúhadjáratban is tökéletesen felismerhető a biológiai osztályharc minden jellegzetessége. A magyar középosztályt, a szellemi réteget, a vezető embereket kell megsemmisíteni, hogy helyet adjanak egy másik középosztálynak: - a zsidóknak! Kik azok, akik a "forradalmi" népbíróság ítéld székeiben ülnek? Csaknem valamennyien zsidók. Kik azok a százak és ezrek, akik egy-egy honvédtiszt ellen hamis tanúként jelentkeznek? Száz százalékig a szétszórtan is diadalmas faj tagjai. S kik azok, akik a GPU budapesti celláiban, a vidéki börtönök pincéiben keresztre feszítik a csendőröket, katonákat, szellemi embereket, vagy gumibotot dugnak a "háborús bűnös" terhes anyák vaginájába, hogy méhükben öljék meg a születendő gyermeket. S kik azok, akik mint állandó közönség ott ülnek a fogházak ablakaiban, az épületek tetőin és mint a futball mérkőzések drukkerei ordítanak a hóhérok felé: "Lassabban hóhér!"? Ha nem lenne ezer és ezer magyar tanú rá, nem is mernénk leírni a kérdést, kik azok, akik egy-egy keresztény akasztásánál - férfiak és nok vegyesen - a legperverzebb onanizmus orgiáit ülik? Kik azok, akik a nyugati megszálló hadseregek amerikai-angol egyenruháiba öltözve a magyar szellemi elit legjobbjait szállítják haza Nyugatról a bolsevista akasztófának? Ezek a tízezrek egy szadista nacionalizmus megszállott lelkei: - csaknem egytől-egyig zsidók.

Nyugaton egy magyarországnyi származású, "amerikai" ezredes, Himler Márton vezeti ezt a bosszúhadjáratot a bolsevikiek elől elmenekült háromszázezer magyar között. Kommunista ez az ember? Amerikai demokrata? És aztán az Új Kelet című tel-avivi cionista lap 1954. ápr. 30-iki száma elárulja: egyik sem, csupán zsidó! Mikor Himler működését méltatja, dicshimnuszok között írja róla, hogy valaki akadt, aki "megbosszulja az ártatlanul kiontott zsidóvért". "Hogy a magyar zsidók a nyilas gyilkosokat holtan láthatták az akasztófákon, ezt a csodát Himler Márton ezredesnek köszönhetjük. Ez az ő nagy érdeme, mellyel előkelő helyet biztosít magának a zsidóság történetében."

De vajon csakugyan "nácik", valóban a totalitárius diktatúra fanatikusai azok, akik áldozatul esnek a vérbosszúnak? Korántsem. Legtöbbször szelíd történelemtudósok, mint Hóman Bálint, püspökök, papok, mint Zadravetz István, színészek, újságírók, szellemi emberek és legtöbbször pártpolitikától távol álló, jelentéktelen személyek, akiket olyan vádakkal ítélnek el, hogy "gúnyos megjegyzést tettek a zsidókra", "cikkeikkel meghosszabbították a háborút". És vajon nyilas gyilkos-e Mindszenty hercegprímás, aki a háború alatt mentette, védte az üldözött zsidókat és a háború után menteni igyekezett az üldözött keresztényeket.

Mindszenty József nem a kommunista terror, hanem a törzsi nácizmus faji bosszújának áldozata, egyedül és kizárólag azért, mert a nagy vérengzés, a hátbrzongató keresztény-pogrom idején amnesztiát követelt a magyar tízezrek számára.

Mindszenty József már veszprémi püspök korában hevesen szembeszállt az akkori hungarista kormánnyal. Pápai menlevelekkel mentette a zsidókat, akiket, a németek deportálni akartak. A Szálasi-kormány hatalomra jutása után tiltakozott a harc tovább folytatása ellen. Végül is a hungarista kormány kényszerű Sopronkőhidára internálni a németek ellenségét és a zsidók legnagyobb pártfogóját.

Aztán fordult a kocka. Magyarországot megszállották a szovjet barbárság seregei. Mindszenty József veszprémi püspök kiszabadult Sopronkőhidáról és csakhamar Magyarország első közjogi méltósága, zászlósura és hercegprímása lett.

Bármilyen is volt a politikai felfogása, mint keresztény, katolikus és Krisztus szellemének első számú őrzője Szent István Magyarországában, most azt érezte, hogy épp úgy kötelessége védeni a magyarokat a zsidó üldözés ellen, mint ahogy a zsidókat védte a németek üldözése ellen. Nagy Ferenc, 1945 utáni miniszterelnökhöz írott levelében ékesen megvilágította, hogy az "antiszemitizmusnak" csak akkor lehet véget vetni, ha amnesztiát adnak a háborús bűnösöknek és megszüntetik a magyarság elleni bosszúhadjáratot.

Ettől a pillanattól kezdve Mindszenty József Magyarország bíborosa, aki útjába akart állni a magyarság ellen folytatott bosszúhadjáratának - "antiszemita" lett. A Sunday Compass 1949. február 4-én megjelent számában Peter Fürst cionista író emelte ellene a gyilkos vádat:

Budapesten ismeretes, hogy Mindszenty kardinális antiszemita volt. Az általa kinyomtatott antiszemita nyilatkozat a budapesti Zsidó Központ tulajdonában van. A Mindszenty per idején több zsidó szervezet megkérdezett: lehetséges-e, hogy Mindszenty Nyugaton, mint "zsidóbarát" van feltüntetve? Egyik kollégámnak Bertha Gasternek, a London News Chronicle munkatársának személyes tapasztalatai vannak Mindszenty kardinálissal kapcsolatban. Egy interjú során Gaster meglepődött azon, hogy a kardinális erőteljes szavakat használ a magyarországi zsidóság magatartásával szemben. Az interjú végén Miss Gaster felkelt, megköszönte a kardinális nyilatkozatát, egyben tudatta vele, hogy ő maga is zsidó és a londoni zsidó hitközség kimagasló tagja. Herbert H. Monison kijelentette, hogy Mindszenty József valójában notórius antiszemita, mert a háborús bűnösöknek amnesztiát kért.

Ugyanakkor 1949. február 4-én írta a Jewish Chronicle:

,A magyarországi zsidó szervezetek nagy megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy a nyugati zsidó organizációk Mindszenty védelmére keltek, akit ez a nyilatkozat mint a "magyarországi zsidóság és kelet európai zsidóság fő ellenségének tekint".

Elég volt a filoszemita és zsidó-védő Mindszentyt, aki tíz és tízezer magyarországi zsidó életét mentette meg, lebélyegezni az antiszemitizmus ostoba vádjával és máris megindult ellene a történelem legsötétebb bosszúhadjárata. A nyugati zsidó gyűlöletét, mint a labdát felkapja a keleti zsidó s most már Keletről Nyugatról egyformán folyik a harc a keresztény főpap ellen, akinek egyetlen "bűne", hogy embernek tudott maradni, midőn saját magyar fajtáját kezdték üldözni a bosszúállók.

Aki a harcot megindítja ellene, Rákosi-Roth Mátyás, kommunista diktátor s aki ezt ez irtó hadjáratot "ideológiai" vonalon vezeti, Révai József nevelésügyi miniszter, eredeti nevén Kahána Mózes. A papjai között, akik elárulják, első Balogh István, akit Bloch Israelnek hívnak. Akik a bizonyítékokat hamisítják ellene: Boldizsár-Bettelheim Iván sajtófőnök, Reissman propagandafőnök és Gera-Grünzweig segédpropagandista. Akik hamisított kéziratait előállítják, Sulner Hanna és Sulner Lásztó szintén zsidók. A külön szovjet-hóhért, akit Moszkvából hozatnak, Kaftanov ezredesnek nevezik. Péter Auspitz Benjamin a fővallatója, Kárpáti-Krausz zsidó birkózó-bajnok kínozza, Zipszer Imre zsidó fogházparancsnok ül mellette még a főtárgyaláson is. A kábítószereket Balassa-Blaustein és Weil Emil adagolják neki.

Magyarország hercegprímása, a zsidók védelmezője, a zsidók áldozata lett, mert meg akarta akadályozni a népére szabadult vérbosszút.

De ugyanennek a törzsi nácizmusnak áldozatává válik olyan őskommunista is, mint Rajk László, akinek első felesége zsidó volt. A spanyol polgárháborúban Gerő-Singer Ernő kommunista főkomisszárt zsidózza le s ettől kezdve ő is "antiszemita" hírében áll. Hiába segít - mint belügyminiszter - legyilkolni a magyar szellemi elitet. Egy pártértekezleten megmondja Rákosi-Roth Mátyásnak, hogy a "kommunizmus nem fog terjedni, mert vezetői között túl sok a zsidó." Ettől kezdve az ő sorsa is meg van pecsételve. Rákosi akasztófaján végzi dicstelen életét.

S a hazájáért mártírhalált halt vitéz Endre László, aki ennek a törzsi nácizmusnak akasztófáján végezte életét, a kivégzése előtti hajnalon, 1946. március 21-én, méltán írta búcsúlevelében:

"Sion bölcseinek jegyzőkönyvei valóban igazak... az ő kezükben van a világuralom megvalósulása és elpusztít útjából mindent, ami az új világállam felépítésében nekik akadályt jelent. Ami tehát most folyik, az nem igazságszolgáltatás, hanem prevenció és megtorlás egyben. Elpusztítása nemcsak azoknak, akik valamit csináltak, hanem azoknak is, akik valamit csinálhatnának, vagy csinálhattak volna."

És azok, amelyeket eddig felsoroltunk, csupán az úgynevezett legyőzött államok, akik fölött a "vae victis" ókori jelszava suhog. De vajon jobb-e a helyzet azoknál, akik győztek, akik mégis csak ő érettük áldozták fel magukat, fiaik vérét, nép egzisztenciájukat?

S a jehovai bosszú először nem is Németországot és szövetséges társait sújtja, hanem a győztes Franciaországot, ahol a német csapatok kivonulása után megindul a végzetes épourité. Az 1871-es párizsi kommün vérfürdője semmi sem volt ahhoz képest, ami 1944 nyarán folyt a győztes Franciaországban. A nagy francia forradalom terrorkorszakának 20 000 francia élet esett áldozatul, a kommün barikádjain 18 000-en haltak meg. Most 115 000 francia pusztult el sokkal borzalmasabb körülmények között. A nagy forradalom idején még volt valamiféle bíróság, vagy annak árnyéka. Ezeket a franciákat azonban nyulak módjára lövöldözték agyon. A nagy forradalom áldozatai, a Dantonok még tiszta arccal, ép testtel léphettek a guillotine lépcsőjére. Ezeknek a franciáknak a felét azonban úgy ölték meg, hogy előbb félholtra kínozták őket. Fogókkal tépték őket, leszaggatták a körmeiket, cigarettával, tüzes vassal égették testüket. S mindaz, ki De Gaulle generális felelősségére ezeket a szörnyűségeket vezette, adminisztrálta, aki a bűnözők mellé a KZ-ek rabjait szervezte meg a bosszú rohamcsapatának, senki más, mint egy Thomas nevű lengyelországi zsidó, aki a spanyol vörös brigád vezetője volt.

- Az egész mészárlást a BBC zsidói idézték fel - írja a Der Weg - akik elszabadították a bosszú és faji gyűlölet véres ördögeit. - A mészárlás áldozatai itt sem a "náci-kollaboránsok" voltak elsősorban, hanem a nagy parasztok és a francia elit. A biológiai osztályharc itt is egyenes vonalban haladt előre.

Belgiumban és Hollandiában törvényesebb látszatok között bár, de ugyanez a bosszú folytatódott. A "kollaboráció" címén 480 519 vádat emeltek és többek között 1208 halálos ítéletet hoztak. Megbüntették például mindazokat, akik önkéntesen munkára szerződtek Németországba. Ilyen formán Belgium egész férfi lakosságának 27 százaléka büntetés alá került.

Nemcsak a félelem és a romok láttán keletkezett pánik, rémület volt e bosszúhadjárat és e perek alapmotívuma, hanem a zsidók bűntudata is. Az igazi háborús bűnösök érezték, hogy egyszer számon fogják tőlük kérni azt, amit a háború kirobbantása és barbarizálása terén elkövettek. Tehát nekik is kellett találni egy még nagyobb bűnöst. Nekik is fel kellett mutatni valamit, ami sokkal borzalmasabbnak látszik a 300 000 drezdai halottnál, a katyini tömegsírnál, a brombergi vérengzésnél és legalább látszatra, a félrevezetett tömegek előtt - igazolta bosszút. Az 1945-ös vérengzéseket viszont nem lehetett semmi másként igazolni, mint a németek által elkövetett kegyetlenségek százszorosra és ezerszeresre történt megnagyításával. Igazolni kellett magát a bosszút, de a háború utáni zsidó magatartást is, amely megdöbbentett sok zsidót is.

Süssmanovics Budapest szovjet-zsidó városparancsnoka 1945-ben magához hívatta Molináry Gizella írónőt és ezeket mondotta:

- Mit panaszkodik nekem, kérem, hogy zsidó barátai elhagyták! Nézzen le itt az utcára! A háború még folyik, a Vörös Hadsereg még nincs Bécs falai alatt, a németországi lágerekben még utolsó rohammal pusztítják a zsidókat és nézzen le itt az utcára. A testvéreiket nem ismerik meg ezek, akik az életért könyörögnek messziről. Megy-e egyetlen is harcolni érettük? A kiégett boltok romjain, a kapuk alatt, a sírok fölött, mindenütt megjelenik a kis mérleg s a nagy cédula: Aranyat veszek! Aranyat veszek! Hát nem jó? A katona itt eldobja a fegyverét s a maga kollégája, a költő a tollat, s ez mindegyik ül a romok fölött és aranyat mér. Miért néz így rám? Hogy én ezt látom? Igen, igen én zsidó vagyok és csak harag és szomorúság van bennem. (Kovách Aladár: A Mindszenty per árnyékában 131. oldal)

Meg kellett tehát indítani a pszichológiai terror rendkívüli gépezetét, hogy mindezt el lehessen fedezni. A nürnbergi per zsidó tanúi között akadtak szép számmal, akik azt vallották, hogy ott éltek a krematóriumok közelében, de azok létezéséről mit sem tudtak. A rádiókommentárok és a "bírák" pedig azt vágták a német nép szemébe: "ti mindnyájan tudtatok erről. Valamennyien gyilkosok vagytok". Aki szólt, meg akarta mondani az igazságot, azt egyetlen "náci" jelzővel elnémították, még ha püspök, vagy érsek volt is. Esetleg megfenyegették, hogy kiszolgáltatják az oroszoknak. Ezzel aztán nemcsak a német népet félemlítették meg, hanem az egész kultúr-Európát. Most már senki sem merte védeni az egyszerű világos igazságokat, a primitív tényeket sem, mert félt, hogy a gyilkosságot, a barbárságot védelmezi. Ezzel egyidejűleg, a propagandagépezet teljes üzembe vételével elkövették a legnagyobb bűnt: megteremtettek egy hamis világképet, amelyben a hazugság volt az igazság, a bosszú a jogszolgáltatás és az igazság kimondása a legnagyobb háborús bűn. Ez a propaganda a tájékozatlan keresztény tömegeket arról igyekezett meggyőzni, hogy a háborúnak csak zsidó áldozatai voltak és más népek mit sem szenvedtek. A keresztény tíz milliók tömegsírjairól, a lemészárolt magyarokról, románokról, bulgárokról, franciákról hallgattak, a zsidó szenvedéseket mértéktelenül megnagyították. Ezzel igazolták azokat a kiváltságokat is, amelyeket az UNRA-nál, IRO-nál, a megszálló hatóságoknál, az élelmiszerjegy osztásnál és a fekete piac egyeduralmában élveztek. Igazolni vélték azokat a gaztetteket is, amelyeket a közép-európai elit kiszolgáltatása és lemészárlása során követtek el.

Olyan korszak következett, amelyben a zsidónak minden szabad volt és amelyben a zsidó bosszúval szemben az egész keresztény Európa "Vogelfrei"-á változott. A müncheni utcán elég volt magyarul beszélni ahhoz, hogy a zsidó fejvadászok a katonai rendőrséget hívják és a menekültet, mint háborús bűnöst kiszolgáltassák a kommunista akasztófának. Megteremtődött az a légkör, amelyben már a győztesek katonai hatóságai is tehetetlenek voltak a zsidó túlkapásokkal szemben, sőt fenyegetve voltak saját egzisztenciájukban is, ha nem adták magukat eszközül a bosszúnak.

Ami Európában 1945-50 között történt, semmi más, mint a "hamisított" Jegyzőkönyvek kísértetiesen beteljesedett jövendölése:

"Jogunk az erőszakon nyugszik" - írják a Jegyzőkönyvek - "A jog szava absztrakt fogalom, amelyet nem lehet konkretizálni. Ez a szó nem jelent egyebet a következőnél: adjátok meg nekem azt, amit óhajtok, amelyre nézve bizonyos, hogy erősebb vagyok, mint Te."

"Abban az államban, ahol a kormány gyengén van szervezve, ahol a törvényeket kevésbé alkalmazzák, ahol a kormányzó személyiséget és a törvények erejét a szabadelvűség folytonos beavatkozása hatástalanná teszi, más oldalról támadok úgy, hogy lerontsam az összes intézményeket, hogy uralkodjak a törvény felett, kicseréljek minden intézményt és diktátorává legyek azoknak, akik önként, szabadon mondtak le a mi előnyünkre hatalmukról."

A győztes nyugati szövetségesek így mondtak le hatalmunkról. És a Magna Charta, a Függetlenségi Nyilatkozat s a Code Napóleon nemzeti lobogóinak árnyékában így kezdődött meg - a nürnbergi per.

* * *

Megjelent: 3200 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Július 05., Csütörtök 22:06

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 219 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Germany 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 283
This Week: 948
Last Week: 5161
This Month: 14295
Last Month: 19762
Total: 1606151

Belépés