Az alacsonyabbrendű, földi segítő istenek, az anunnakik megelégelték a főistenek, az igigik, vagyis az égi istenek által megkövetelt és kirótt nehéz munkát, annak ellenére, hogy nélküle veszélybe került volna az istenek földi élete, „hazabolygójukkal" való kapcsolattartás, mindennemű közlekedés.^[2] Ezért a főisten, a babiloni-asszír mitológiában Marduk meg akarta teremteni az embert, hogy „az istenek dolgát végezze és szentélyeket építsen", vagyis imádkozzon és dolgozzon^.[3]

← Beporzást végző pap Oannes öltözékében. Halfejet formázó fejfedője a mai pápai tiarát formázza (Khorsabad,Nimrud palota, British Museum, George Smith's chaldäische Genesis, Hinrischs'sche buchhandlung, Leipzig, 1878, 98. p. )

Az ima nem okvetlenül a különféle bálványok, szentképek előtti vagy a templomokban a papok vezérletével való imádkozást jelenti, hanem inkább az emberi elme mívelését, az istenek tápláléka, a tudás megszerzését. A halandó embernek addig kell újjászületnie, míg el nem éri a legmagasabb szintű tudást, hogy a lelke eljuthasson a fény birodalmába.

A mindenkori papság eszerint élt (és él). Saját magának sajátította ki a tudást, a tömegeknek pedig meghagyta a szószerinti „imádkozást és a munkát", holott a Teremtő nem tőn kivételt, mind a munkából, mind a tudásból mindenkinek egyaránt részesülnie kell.

A munka szükségességének mindenekfeletti elfogadtatása az ékiratos teremtés-mítoszból is kitűnik. A sumir NIN.HUR.SAG istennő, az asszírok bölcs Mamija az embert a babiloni-asszír istenek ellen legtöbbet vétő Kingu isten vérét agyaggal gyúrta össze, és így alkotta meg az embert.^[4] A világ népeinek mítoszai, beleértve a Bibliát is megegyeznek abban, hogy az első ember földből teremtetett, őt követték az anyaszülte emberek.
A sumirok régi nemzeti istenének neve asszírul KIN.GU. A „munkára teremtetett" jelentése a sémita asszír hódítóknak a névadásban is nyilvánvaló szándékát tükrözi, hogy az istenükön keresztül a sumir lakosságot munkára, alantas szolgálatra szorítsa.^[5]
Ám ez emberek hiába voltak kiszemelve a munkára, még nem voltak alkalmasak sem a munkára, sem az emberibb életre, nem tudtak semmit, úgy éltek, ahogy megteremtettek.
Bérosszosz, Marduk isten babiloni templomának papja hazája történetének leírásába szőtte bele, miként és kitől tanultak az első emberek ember-módra élni, alkotni, dolgozni^[6]:

Oannész a tengerben (Dur Sarrukin-i palota, Khorsabad, Archiv für Orientforschung, 19. 1959-60, 64. p.)

A teremtés után nagyszámú, minden rend nélkül, állatmódra élő emberek lakták a Folyamközt. Ekkor Babilónia partjánál a tengerből Óannész nevű „szörnyállat" emelkedett ki. A teste, mint a halé, de a halfej alól egy másik fej, a farkánál meg emberi láb kandikált ki, s e „halnak" emberi hangja volt. A Kr. e. III. században, Bérosszosz korában a babiloni Ésagila templomban a papok még mutogatták hitelesnek tartott, kőbe vésett képét.
A Teremtés után ez az Óannész mutatta be a Folyamköz népének első királyát Aloruszt, a babiloni káldeus pásztort.

Enki/Ea isten megbízza Óannészt, menjen az emberek közé. Balról a negyedik alak a halbőrt tartja (Pecséthenger-nyomat. 3,09x2,7, akkád kor, Kr. e. 2360-2180, British Museum, Gray, John: Near Eastern Mythology, Hamlyn, London, 1969, 17. p.)

Óannész Enki isten parancsára küldetett az emberek közé, hogy tanítsa, okítsa, vagyis civilizálja őket. ^[7] Az istentől kapott halbőrt és halsipkát magára öltve emelkedett ki reggelente a tengerből. Napközben eledelt nem vett magához. Napnyugtakor ismét a tenger hullámaiba merült. Megtanította az embereket a beszédre és a tudományokra. Megmutatta miként takarítsák be a magvakat és a gyümölcsöket. Megtanította őket a határok szabályozására, törvények alkotására, városalapításra, templomok építésére, különféle mesterségekre és az írásra. Vagyis mindarra, ami az élhető emberi élethez szükségeltetik.^[8] Megmutatta nekik, miként kell a datolyapálmát beporozni, hogy termést hozzon. Kis bödönbe tette a virágport és tobozszerű alkalmatossággal szórta a pálmára a virágport.

Alorosz halála után a fia, Alapárusz lett a király.^[9] E két babiloni király után a szippari káldeus A(l)melon majd Ammenon következett a trónon. Ekkor újra eljött az emberek közé egy Idotion nevű halember. Ott folytatta az emberek tanítását, ahol Óannész abbahagyta.

Az ókorban a csillagvizsgálójáról nevezetes Szippart az iratok városának^[10] nevezték. Több vízözönelőtti őskirály származott Szippárból. A Vízözön közeledtével Enki isten parancsára Oannésztől kapott, az emberiségnek örökülhagyott szent iratokat Xisuthrus (a Bibliában Noé) e városban ásta el, hogy megmentse az pusztító áradattól. A város, az iratokkal együtt valóban túlélte, átélte a vízözönt.
A Vízözön előtti ötödik király Amegálárusz, a hatodik pedig Daónusz volt. Az uralkodása alatt ismét négy halember, Enedokusz, Eneugámusz, Eneubolusz és Anementusz jelent meg a parton E halbőrbe bújt emberfélék aprólékosan magyarázták, értelmezték, sulykolták az embereknek Oannész tanítását.
Daónusz királyt szintén a Szipparából való káldeus Edorankhusz követte az uralkodásban. A királysága alatt jelent meg a hetedik halember, Odákon. Ő lehetett az, aki szinte ellenőrizte, sikerült-e úgy elsajátíttatni az emberekkel a civilizációs ismereteket, hogy alkalmazni is tudják. Elégedett lehetett, mert utána már senki nem jött ki a tengerből.

Edorankhusz királyt nyolcadadikként Laranka városából való Amempszinusz követte, utána pedig a szintén larankai Otiartusz, a tizedik király, Xisuthrus atyja uralkodott. Ekkor következett be a nagy áradás, a Vízözön, mely elmosott minden élőt és élettelent. Csak Xisuthrus bárkájának lakói menekültek meg^.[11]
Xisuthrus a megmenekülésük hálájául a földre borult, s a hajó megfeneklésének helyén, az örmények földjén, a gordiéusok hegyén (vagy az Araráton) oltárt emelt. A hálaadás után a feleségével és a hajó kormányosával együtt eltűnt, az istenek magukkal vitték őket. Hangja messziről, az egekből szólt, intette a többieket, hogy menjenek Szippárba, ássák ki a szent könyveket, s adják át az embereknek. Mert minden bölcsesség, tudás, ami az embereknek szükségeltetik az elásott könyvekben meg van írva. Enki/Ea isten parancsára és Xisuthrus útmutatása alapján pontosan azon helyt találták meg a szent iratokat, ahova elásattak. A megmentett iratokat gyalogosan kellett Babilon városába vinniük, s az emberek rendelkezésére bocsátani. Sok várost és templomot építettek, még Babilon városát is felépítették.
A halemberek tanításának sikerét egyetlenegy, pecséthengereken, domborműveken megjelenő, korról-korra visszatérő ábrázolás igazolja. Manapság sokan hivatkoznak II. Sargon asszír uralkodó Dur-Sarrukinban, a mai Khorsabadban levő palotájának hatalmas szobraira, domborműveire. Enki vagy Ea^[12] istennek, Oannésznek, Anunnakinak stb. tartják a szobrokat, holott csak hal-öltözékébe beöltözött papokat, esetenként horgas csőrű madárfejű alakokat ábrázolnak, akik a datolyapálmák vagy egyéb pálmafák mesterséges beporzását végzik.

Halembernek öltözött papok beporozzák a datolyapálmákat (asszír pecséthenger-nyomat, Kr. e. 700, )

Beporzást végző sasfejű embertestű lények (asszír dombormű, II. Assurnasirpal palotájából, Kalach, - hiveminer.com)  / 1.2 kép kép Crespi atya Equador-i gyűjteményéből való (atlantisbolivia.org) – 3. kép Asszír dombormű (Ninurta templom, Kalchu, Kr. e. kb. VII. sz., Roaf, Michael: British Museum, Bildatlas der Weltkulturen Mesopotamien, Bechtermünz Verlag, 162. p. )

Beporzást végző sasfejű embertestű lények (asszír dombormű, II. Assurnasirpal palotájából, Kalach, - hiveminer.com)

[1] Marton Veronika: A káldeai-teremtés mítosz (Enuma elis), Matrona, Győr, 2009.
[v2] Sitchin, Zecharia: Az istenek városai, Édesvíz Kvk. Bp. 1996, 105-130. pp.
[3] Ora et labora vagy Orando et laborando!
[4] Marton Veronika i. m. 107-109. pp.
[5] Deimel, Anton: Sacra scriptura antiquitatibus orientalibus illustrata, Verlag des Päpstl. Bibelintituts, Roma, 1934, 42. p.
[6]Schnabel, Paul: Berossos und die babylonisch-hellenistische Literatur, Verl. Teubner, Leipzig-Berlin, 1923. 172-175. pp.
[7] Más ókori források szerint Aloros, az első király idején már tanította az embereket.
[8] Schnabel i. m. 173. p.
[9] Bérosszosz hazája iránti tiszteletből és elfogultságból a teremtés utáni első két uralkodót babiloninak mondja, holott Babilon akkor még nem is létezett.
[10] Bunsen, C.C.J.: Egypt's Place in Universal History, Vol. V., Longmans, Green, and Co., London, 1860., 368. p.
[11] L.m.f. 370-372. pp.
[12] Enki és Ea nem két különböző, hanem egyetlen isten volt két néven. A sumirok EN.KI-nek (én, a föld), a sémita babiloni-asszírok E.A-nak (vízház) hívták.

 Forrás: martonveronika.blog.hu/