Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2017Nov23

2010. Február 01., Hétfő 01:51

00.01. Füzetsorozati közlemény

Írta:  Botos László
Értékelés:
(1 szavazat)
Füzetsorozati közlemény Botos László Ha oláhnak, rácnak, tótnak, horvátnak, zsidónak, vagy egyéb nációnak születtem volna, ennyi erőfeszítés, levelezés, telefon, egyeztetés, köszönetnyilvánítás, visszajelzés, pénzátváltás, stb. most fél siker beköszöntésével nem kellene szégyenkeznem a magyar emigráció hitványsága végett.

Magyarok Világszövetsége — Magyarságtudományi Füzetek

Az általánosan tudott, elfogadott tény, hogy történelmünket az elmúlt századokban, a győztesek, vagy az ellenünk áskálók tudatosan meghamisították, elhallgatták a valót és olyan lealacsonyítónak jellemeztek bennünket, amire nem lehet egy nemzetben gondolkodó és érző tartós államot építeni. Ezért sokan, a nemzetért aggódó kiválóságok a múltba tekintettek vissza, hogy az elkövetett hibákat, elferdítéseket valótlanságokat feltárják, mert ugye, ennek megismertetéséből tanul az ember. Így, ilyen indíttatásból tekintettünk olyan időszakokba, amelyeknek szereplői nemzetünk oszlopai, megalapítói voltak. A pártatlan kutatás sok esetben olyan tényeket vetett fel, amelyek sok esetben arra engednek következtetni, hogy idő múltával nem szolgálták a nemzet érdekeit, sőt hátrányos helyzeteket teremtettek. Ezen tények felvetése, sok esetben azok ellen fordult, akik a hibák ismertetéséből, levonták a következtetést, tanultunk, és ebből okolva új alapokra, új felismerésekre helyezzük történelemtanításunkat. De a hatalmon lévők, és sajnos az Egyház sem támogat, sőt, talán a legellenségesebben viszonyul történelmünk valós, és nem ellenségeink által írt visszahelyezéséhez.

A múltban tanított történelem, a legújabb történelem szemlélet szerint idejét múlta, és haladnunk kell a kor és történelmünk új követelményével.

Sajnos ezt az elvárást az emigráció nem értette meg, mert közömbössé vált múltja és a nemzet jövője iránt. Elég nekik ha évenként egyszer-egyszer összejönnek, meghallgatnak egy előadást, megtapsolják azt, még Habsburg Ottó előtt is hajlonganak, egy kiadós vacsora, egy-két üveg otthoni bor elfogyasztása után hazamennek, jó magyarnak hiszik magukat, hisz ők megtettek mindent. Nem serkenti a magyar múlt iránti érdeklődést, a magyar nyelv itteni tanítását és rendületlenül hirdeti az I. Istváni ország alapítást, a megelőző időszak magyarját még mindig barbár pogánynak hirdetve. Elhallgatva azt, hogy minden nemzetnek volt egy kezdete és a nyugati államok ősei is, valamivel korábban ugyanúgy "barbár pogányok" voltak. Ezért van az, hogy az Egyháztól majdnem semmi támogatást sem kaptunk, de amikor csak lehetett, annál több támadást. Nem csoda, ha a nagy reményekkel induló Ugyanarról másként, a magyarokról szabadon, jeligére indított füzetsorozatot nem tudtuk tervünknek megfelelően megvalósítani, mert a bejött adományok csak esetleg két havi füzet megjelentetését tette lehetővé, tízezer példányszámmal. Már azon gondolkodtam, hogy megkezdem a bejött adományok köszönettel és sajnálattal való egyenkénti visszaküldését. De Istenünk megsegített. Amit az emigráció magyarsága közömbösségből nem tudott megvalósítani, pedig milyen szép lett volna, ha közös összefogással, megmutathattuk volna az otthoni, és az idegenbe szakadt testvéreinknek, hogy nem feledkeztünk meg róluk, mert még mindig magyarnak valljuk és érezzük magunkat és ezért áldozni is tudunk. Ennek eredményeként fiataljaink kezébe tudtunk volna tenni 48 hónapon át folytatódó füzetsorozatot, amelyből bőven meríthetnek a jövőre erőt, nemzettudatot, hazaszeretetet és azt, hogy nem vagyunk senkitől sem alábbvalók, hogy jelentős szerepünk volt Európa kultúrájának kifejlesztésében, megalapozásában. Ehhez csak az kellett volna, hogy mindenki száz dollárral hozzá járult volna e nemes nemzeti eszme kiépítéséhez, az ifjúságunk magyarságtudatának fejlesztéséhez. Mert ifjúságunk az a közösség, amely nyitott, éhezi és akarja tudni a múltat, hogy a jövőt ebből építhesse. Mi ezt itt sokkal jobb anyagi körülmények között élő hazátlanok nem tudtuk, nem tettük meg és ekkor az otthoniak életösztöne megnyilvánult és olyan hatalmas összeggel támogatta az MVSZ, Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) és az általam szorgalmazott Magyarságtudományi Intézet célkitűzését, hogy Istenünk segítségével e hónap, Fergeteg havában, megkezdjük 48 hónapon át tartó felvilágosító, életet és önbizalmat sugárzó füzetsorozatunk kiadását, terjesztését.

Tisztelettel kérek minden magyar érzelmű Testvért, segítsen, hogy segíthessük jövőnk építését. Nekünk csak a múltat, a valót kell tudatnunk, nem kell új kitalált történelmet gyártanunk.

Mi nem támadjuk az Egyház tanait, mi azt kérjük tőlük, hogy írásaikban ne barbározzák, ne pogányozzák őseinket, mert ezzel az utódállamok és a "mások" magyarellenességét hitelesítjük, jogosítjuk. Ugyanekkor az Egyház önmagába nézve felismerné, mikor, miben segíthette volna népünket kereszténységet védő harcaiban, de nem tette, s e tényt a világ elé tárná.

"A mai világ a Sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott és meghasonlott világot." (Ismeretlen szerző)

Fogjunk össze, egy szoros kézfogásban, és akkor, Istenünk megsegít.

Tisztelettel mindenki iránt:

Magyarságtudományi Intézet nevében

Botos László

* * *

Domokos Sándor

EGY KÉZFOGÁSBAN . . .

Történelmet teremténk tegnap este,
Mikor kezem a kezedet keresve
Összeforrott egy kemény kézfogásban,
Múltat bocsajtómeleg szorításban.
Évszázadok szakadékát temettük,
Kölcsönösen mért csapásokat feledtünk.
Turán átka szertefoszlott halomba,
Az egymásban lelt közös bizalomba’.
Hiába lesz a kicsik üvöltése,
Bosszút lihegő lázas nyüszítése,
Bizalmatlanok mérges suttogása
Mind szétfoszlott az erős kézfogásba.
Az uszításnak már fölötte állunk,
Kéz a kézben így egymásra találtunk.
Közös szenvedés barázdázza arcunk,
Egymást segíteni – ez a jövő harcunk.
S bár sorsunk útja szembe kényszerített,
E kézfogásban nincs többé ítélet!
Én hiszek Benned és Te hiszel bennem,
Eggyéforrtunk a nemzet-szeretetben.
Csak bábok voltunk egy nagy zivatarban
S a jót kerestük folyton, szakadatlan.
Nagy ára volt. Jól megfizettünk érte,
S most érezzük, hogy mégis csak megérte.
E kézfogásunk jobb jövő pecsétje,
Új Vérszerződés. Új élet reménye
Született most e száműzött világban
Egy tiszta, erős, magyar kézfogásban.

Toronto, 1982 október

MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET

Védnökségre jelentkezők

 

 

Eltárolt hozzászólások

Megjelent: 1558 alkalommal Utoljára frissítve: 2014. Május 25., Vasárnap 00:06

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 311 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.4%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.1%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Greece 0.2%
Sweden 1.7%Netherlands 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 263
This Week: 2749
Last Week: 5887
This Month: 18514
Last Month: 26707
Total: 1660876

Belépés