Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Jul22

2009. Február 15., Vasárnap 04:57

Döntés

Írta:  őszkatona
Értékelés:
(8 szavazat)
Egy elkésett hibátlan döntésnek semmi haszna sincs. Egy cserkész a szakadék szélére ér. Megáll. Jobbra néz, balra néz, lefelé és talán hátra. Feltételezhetően, környezetéből szívja magába az értesülést úgymint a friss levegőt. Ha úgy dönt hogy cselekszik, jobbra fordul, balra, lemászik vagy visszafordul. Viselkedéséből következtethetjük hogy szellemileg tevékenykedett. A kérdés az hogy mi az a tevékenység?

Úgymint az előző fejezeteket, a döntés mesterkedését is csak vázlatosan tudom ide leírni.

A döntő-képességet a tudomány döntés-elméletek kidolgozásával közelíti meg. Ezek az elméletek vagy ajánlanak mintaképeket (modelleket) vagy nem, a bizonyosság jellegétől függően:

  • Bizonyos. Csak egyetlen egy következményre vezethet, és a döntés csak a következmény kiválasztásából áll. (Ezeket sokan nem tekintik valódi döntéseknek).
  • Kockázatos (rizikós). Mindegyik választék több következményre vezethet de mindegyik következmény valószínűsége (probabilitása) kiszámolható.
  • Bizonytalan. Tudás-hiány. Ez nem azonos a kockázatossággal mert a kockázatosság egy megadott fokú bizonyosságra (valószínűségre, tudásra) van alapozva. A bizonytalan nem vezet logikus következményre mert nincs érvelhető választék. Emiatt, a döntés-elméletek csak érvelésre alapított mintaképeket ajánlanak.
  • Minden okfejtésre alapított döntés-mintaképnek két hibája van:
    • Választékokat igényelnek. Ez választék-hiány esetben lehetetlenné teszik a döntést.
    • Egy szót sem szólnak az ember tagadhatatlan okfejtésen-kívüli döntő-képességéről

Az emberi döntést tanulmányozó tehát csak magukban a döntés-elméletekben találhat tanácsot. Ezek pedig lényegében azt mondják hogy:

"Bizonytalanságban, a döntések csak az alanyiságra (szubjektivitásra) támaszkodhatnak, előző döntések termékeire, és azok eredményeire, hasonló körülmények között."

Más szóval, bizonytalan helyzetben, a döntő-képesség egy mindenféle okfejtést-kizáró döntés-tapasztalattól függ. Ennek ellenére, az emberi döntő-képesség tanulmányok legtöbb esetben beleesnek az okfejtés-csapdába. Minél jobban próbálják magukat "kimagyarázni" a gödörből annál mélyebbre ássák le magukat. A pszichológusok mindenféle sematikus ábrázattal próbálják megmagyarázni az emberi döntés működését. Fontoskodásuk eredménye egy vagy több, kockákból, háromszögekből, körökből összetákolt vázlatrajz, ahol nyilak és szaggatott vonalak össze-vissza mutogatnak föltételezett elmebeli folyamatokra. A szerencsétlen hallgató előbb utóbb megérti a vázlatrajz szerkezetét és elméletbeli függvényét, és kísérletezni kezd vele. Egy néhány próbázás után rájön hogy, a laboratóriumonkívül, az a "mindent-megmagyarázó" okoskodás amit neki tanítottak kivétel nélkül kudarcba fullad; egyetlen egy esetben sem képes előállítani egy hatásos döntést. Miért? Azért mert a megmagyarázhatatlant nem lehet megmagyarázni.

Ez a valóság viszont nem azt jeleni hogy ezt a megmagyarázhatatlan képességet nem tudjuk hasznosítani, fejleszteni és értékelni. Az óra szerkezet és működés ismerete sem szükséges arra hogy mérni tudjuk vele az időt. Egy kis betekintéssel rájövünk hogy döntő-képességünk a szellemi fejlődés legelső fokozatához tartozik. Tehát csak használatát, fejlesztését és értékelését kell megtanulni.

Adöntést, épp úgy mint a bizonytalanság és az akadály kezelését is lelki fölkészültséggel kezdjük. Aki nem érti a döntés célját, vagy nem tudja döntő-képességét használni annak minden döntés szellemi feszültséget okoz. Aki viszont érti a döntés célját és tudja döntő-képességét használni, annak a döntés nem egy teher hanem egy kedvező alkalom célja megközelítéséhez Kitűzi célja zászlóját, és attól a pillanattól kezdve minden döntést zászlójára nézve kezdi. Más szóval, a döntés célja a végcél felé vezető út kiválasztása, megváltoztatása vagy létrehozása.

  • Miért a zászló?
    • Sarkalja a találékonyságot,
    • Szűri az ötleteteket
      • Ha az ötlet semmivel sem járul a cél eléréséhez, minden további megfontolás nélkül selejtezzük.
      • Ha hozzá járul, megtartjuk esetleges későbbi kidolgozásra.
    • Idomítja a szűrőben maradt ötletet.
      • Alakítja
        • Kiegyenesíti vagy meggörbíti az ötletet a cél felé vezető út kanyarjai szerint
      • Tisztítja
        • Lekaparja róla az élősködő függelékeket. A zászló úgy hat az ötlet-függelékekre mint a só a piócára.Túl sok ráépítmény kiszívja az ötlet lelkét.
  • Van-e szükség döntésre? Minden döntést evvel a kérdéssel kezdjük. Sajnálatos az az élet ahol a lét egy döntés-lánc, ahol minden döntés a következő láncszemet hozza létre.
    • Mire számíthatunk ha hozunk döntést? A cselekvés háromból két esetben megváltoztatja a körülményeket:
      • Javul a helyzet
      • Romlik a helyzet
      • Nem változik.
    • Mire számíthatunk ha nem hozunk döntést? A tétlenség nem biztosítja a körülmények változatlanságát.
    • Kétség-kezelés tetterős (dinamikus) helyzetekben. Figyeljük az irányzatot:
      • Ha a helyzet állandó (tartós, stabil) vagy javul, fékezzük a cselekvés ösztönt.
      • Ha a helyzet romlik, tegyünk valamit.
  • Mikor cselekedjünk? Minden cselekedet kirekeszt egy vagy több választékot. A fölületes gondolkozás szerint, minél később hajtjuk végre döntéseinket, annál több választékból válogathatunk A döntéssel foglalkozók ezt a hajlamot vénlány-tünetcsoportnak (szindrómának) hívják Sokkal sikeresebb eredményt érhetünk el ha döntéseinket a legelső alkalom megjelenésekor hajtjuk végre:
    • Lehetségesé teszi az irányítást
    • Megelőzi a megbénulást
    • Javítja a döntés minőségét
    • Hasznosítja a kedvező alkalmat
    • További döntéseket lehetővé tesz
    • Fenntartja a vezérlést
  • Mennyi időt szánjunk döntésre? A döntésnek egyik alapelve: Egy időszerű megfelelő döntés hasznos, de egy elkésett hibátlan döntésnek semmi haszna sincs. Aki az értesülésre szánja idejét, elveszti alkalmát. Ha dönteni kell, aszerint döntsünk amit tudunk vagy azonnal megszerezhetünk, ne aszerint amit keresgélni, kutatni kell.
    • Társaságban: Egy rang-szervezetben meghatalmazással osszuk szét a döntést és annak végrehajtását. Egy rég bebizonyosodott, állhatatos szokás a "félidő szabály" avagy "félszabály." Ha betartjuk, akkor a döntés legbonyolultabb kérdései kapják a legtöbb időt. Innen kezdve, a rendelkezésre álló idő fokozatosan csökken de a kérdések is egyszerűbbek lesznek.
      • Számítsuk bele a döntésre szánt időbe a végrehajtáshoz kellő időt.
      • Az idő felét használjuk:
        • Az értesülés megszerzésére
        • Annak földolgozására
        • A legmagasabb rangú döntésre
        • A döntés következő alacsonyabb szintre (rangra) való továbbításra (parancs, rendelet, korlátozás, jelentés-kötelesség, stb.)
      • Az idő másik felét szánjuk az összes alacsonyabb rangú döntésekre és azok végrehajtására, mindegyik fokon ugyan így megfelezve a maradékot.
    • Döntés sebesség: A vakmerőségnek és a az ingadozásnak semmi köze a döntés sebességéhez. Ez egy tévhit. Ha valaki meggondolatlan, meggondolatlan függetlenül attól hogy milyen gyorsan dönt. A vakmerőséget sokszor azonosítjuk az ostoba sietséggel, de az ügyességet soha sem késleltetéssel. Hasonlóan, az ingadozás ingadozás, akár lassú, akár gyors. Aki képtelen dönteni, az csak méregeti a lehetőségeket, választékokat ahelyett hogy kockáztatná helyzetét, függetlenül attól hogy mennyi ideje van döntést hozni. Az ingadozást gyakran azonosítjuk a megbénulással, de az óvatosságot soha semindokolatlan sietséggel. A merészséget gyakran azonosítjuk a veszélyeztetéssel, de a túlzott óvatosságot nem, pedig mind a kettő veszélyes. Veszélyhelyzetben a legmerészebb döntés a legbiztonságosabb.
  • Mit döntsünk el? A prioritás kezelés.
    • Keressük meg és értsük meg a különbséget a fontosság és a sürgősség között, összekapcsolódásukat, lehetséges fölcserélésüket, és ezt a tudást alkalmazzuk az elsőbbség meghatározásában :
      • Fontos. Szükséges a cél eléréséhez. Például:
        • Működő-képesség
        • Hatóképesség
        • Nélkülözhetetlen eszközök
      • Sürgős. Figyelmünkbe tolakodik. Itt nagyon hasznos az önfegyelem
        • Nagy részben vagy teljesen leköti szellemi erőnket (pl. fájdalom).
        • Az elsőbbség (prioritás) lista tetejére próbál emelkedni (pl. megijedés). Ezt ne engedjük meg.
        • Elkobozza, lefoglalja cselekvéseinket (pl. életveszély észlelés).
      • Fontos és sürgős. A legfontosabbat - ne a legsürgősebbet - tegyük az elsőbbség lista tetejére.
      • Fontos de nem sürgős. Gyorsan intézzük el a sürgőset. Térjünk vissza a fontosra minél hamarabb.
      • Sürgős de nem fontos. Intézzük a legsürgősebbet
      • Nem fontos és nem sürgős. Csak akkor intézzük amikor semmi mással nem vagyunk elfoglalva.
  • Hogyan döntsünk?
    • A végcél kitűzése után hozzuk létre annak elérésére egy tervet.
    • A tervben tűzzünk ki a közbenső célokat.
    • Építsünk hidakat a célok között:
      • A döntés a hid építéshezhasonlítható
        • Tárgyilagos (gépszerű) döntések. Minden tárgyilagos döntés két munka ismétlése:
          • A tények gyűjtése és földolgozása
          • A valószínűségek fölbecsülése (kiszámolása)
            • A tények a pillérek.
            • A valószínűségek a pillérek közötti fesztávok.
            • Kevés pillér erősebb fesztávokat igényel.
            • Gyenge fesztávok több pillért igényelnek.
            • Tények mindig szükségesek a valószínűség kiszámolásához, de a valószínűség is termelhet tényeket
            • Ha a hid helye mag van adva, akkor ennyi elég. Több még árthat is.
        • Alanyi (emberi) döntések. Minden emberi döntés, három munka ismétlése:
          • A tények gyűjtése és földolgozása
          • A valószínűségek fölbecsülése (kiszámolása)
          • Ítélő-képesség alkalmazása
          • A hid elhelyezését csak emberi ítélő-képességgel lehet meghatározni
            • Az ítélő-képesség egy tudat-alatti szellemi képesség. Se beindítani, se megállítani se vezérelni nem lehet. Még megfigyelni sem vagyunk képesek, tehát képtelenek vagyunk elemezni.
            • Az ítélő-képesség a tapasztalatokat és a fölfogott ember-fölötti hatásokat dolgozza föl. Minél több a tapasztalat és az ember-fölötti hatás fölfogása annál hasznosabb az ítélő-képesség. Kevés tényt erős valószínűségek tudják pótolni. Gyenge valószínűséget több tény tudja kisegíteni Az ítélő-képességet lehelten pótolni.

              A tények gyűjtése és földolgozása, a valószínűségek fölbecsülése, és az (emberi döntésben) az ítélő-képesség alkalmazása a döntésben egybefonódnak és egymást segítik, azaz, nem versenyeznek egymás ellen.
  • Hogyan értékeljük a döntéseket? Minden döntést a meghatalmazás szerint értékeljük. Itt érdemes szem előtt tartani az a valóságot hogy tökéletes döntés csak egy lehet, de a megfelelő döntések változata végtelen.
    • Vezér meghatalmazás. Föladata egy megadott cél elérése.
      • Ha a tiltott tevékenység határain belül eléri a neki kitűzött célt akkor minden döntése kifogástalan.
      • Ha eléri a neki kitűzött célt de a tiltott tevékenység határait túlszárnyalja, akkor döntései kifogásolhatóak.
      • Ha azért nem nem éri el a neki kitűzött célt mert az ahhoz alapvető tevékenységek tiltva voltak, akkor:
        • Ha visszautasíthatta volna de elfogadta, döntései hibásak.
        • He nem utasíthatta vissza, akkor döntései kérdésesek.
      • A vezér értékét a célok elérése szabja meg.
    • Végrehajtó meghatalmazás. Föladata a döntés végrehajtása.
      • Ha tevékenységei korlátain belül végrehajtja a neki kiadott föladatot, akkor minden döntése kifogástalan, függetlenül attól hogy a vezér eléri-e a célt vagy nem.
      • Ha eléri a neki kitűzött célt de a tiltott tevékenység határait túlszárnyalja, akkor döntései kifogásolhatóak.
      • Ha azért nem nem képes végrehajtani a neki kiadott föladatot mert az ahhoz alapvető tevékenységek tiltva voltak, akkor:
        • Ha visszautasíthatta volna de elfogadta, döntései hibásak.
        • He nem utasíthatta vissza, akkor döntései kérdésesek.
      • A végrehajtó értékét a döntések végrehajtása szabja meg.
    • Ügyintézés (adminisztrációs) meghatalmazás. Föladata az előírt folyamat betartása.
      • Ha betartja az előírt folyamatot, akkor minden döntése kifogástalan, függetlenül attól hogy a vezér eléri-e a célt vagy nem, vagy hogy a végrehajtó végrehajtja-e a döntéseket vagy nem.
      • Ha betartja az előírt folyamatot de a folyamat eredménye nem egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkor is minden döntése kifogástalan (Itt az előírt folyamat hibás). De ha észreveszi, kötelessége jelenteni.
      • Ha nem tartja be az előírt folyamatot de folyamata eredménye egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkordöntései kérdésesek.
      • Ha nem tartja be az előírt folyamatot és folyamata eredménye túlszárnyalja az előírt folyamat végeredményét. akkordöntései kifogásolhatóak.
      • Ha nem tartja be az előírt folyamatot és folyamata eredménye nem egyezik az előírt folyamat végeredményével, akkordöntései hibásak.
      • Az ügyintéző értékét az előírt folyamat betartása szabja meg.
    • A döntések jellegszerű értékelése akkor is hasznos ha minden döntést saját magunk hozunk, hajtunk végre és intézünk. Elemezzük a sikeres döntéseket is ne csak azt amit eltoltunk. Mind kettőből lehet tanulni mert:
      • Megtaláljuk a jó döntéseket
      • Megtaláljuk a rossz döntéseket
    • Az döntésben alkalmazott ítélő-képességet lehetetlen minősíteni (habár sokan megpróbálják, például hibáztatás közben) mert:
      • Az ítélő-képességet alkalmazó döntés idejében a döntés eredménye még nem létezik.
      • Aki az ítélő-képességet próbálja minősíteni, valójában a tapasztalat mennyiségét méri és az ember-fölötti hatás fölfogás-képességéről elmélkedik (spekulál).

Röviden, ennyit a döntésről.

Hazafias szeretettel,
őszkatona

Eltárolt hozzászólások

Megjelent: 1433 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Augusztus 01., Szerda 01:32

Hozzászólások  

 
Vendég
#3 Vendég 2012-05-13 20:54
Kedves Leszerelt!

Engedelmeddel, válasznak tekintem írásodat arra a gondolatkörre, amit Őszkatonának írtam.

Megtisztelsz szavaiddal, és mert méltatlannak tartanám a rövid viszontválaszt, kérlek, adj egy kevés időt, hogy helyére tegyem magamban mindazt, amit lejegyeztél.
Most egyetlen mondatodra reagálnék csupán, mert ez a gondolat nem úgy ment át, ahogy szerettem volna. Idézlek:

"Sajnos, nem értem, mik írják fölül a szavak jelentéstartalmát?"

Rövid magyarázat:

Ótestamentum, Genézis I. (1) 4.: És látá Isten, hogy jó a világosság; és * elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. "

A mag népe tudja, hogy a "jó" melléknév, azonban a "Lyó" tulajdonnév! Ahogyan a "Lyószerkezet", a teremtett világ felépülésének modellje. Nos, az ilyen és hasonló értelmezési felülírás amire utaltam szavak jelentéstartalmának felülírásakor.

Engedelmeddel, a holnapi napra tenném a tényleges reagálásom megírását.

Köszönöm türelmedet, és megértésedet:
Joe I. Wolfy
Idézet
 
 
leszerelt
#2 leszerelt 2012-05-13 01:43
Kedves Joe,

Sokat segítene, ha gondolataidat kifejtenéd, és az állításokat magukat vitatnád meg.

Mit értesz "az ilyen okfejtés" alatt? magát az okfejtést mint elemzési módszert, téves tételeket, érvelési hibákat...?

Tiszteletben tartom azon véleményedet, hogy "a döntés szabadsága az egyetlen...", de nem egyezek vele. Szerintem, ennél sokkal több isteni tehetséggel rendelkezünk, de elismerem, hogy tudás-hiány miatt nem tudjuk mind használni. Pl. személyes tapasztalatból tudjuk, hogy képesek vagyunk a világegyetem erőnyeit fölfogni, de nem tudjuk pl. a hazaszeretetet továbbsugározni honfitársainknak kiváló adottság (pl. költői tehetség) nélkül.

"Mi irányítsa e-világi tetteimet - a biológiai erő, vagy a lélek? Nincs harmadik lehetőség..." Szerintem, egyik sem. A magyar hitvilágban (pl. BJF, Grandpierre A. szerint) a biológiai erő és a lélek egy és ugyanaz az erő két különböző szempontból nézve. A biológia (életelv, Bauer-elv) a természettudományos kozmikus világkép első elvei egyike, mely mindennapi nyelvre fordítva a lélek illetve az érzés; ember minden cselekedetének hajtóereje - mondjuk motorja. A lelkierő emberre, benne, és belőle "tenni akarás"-ként hat. A tetteknek a szellem, más szempontból nézve a gondolat ad irányt - mondjuk a cselekedetek kormánykereke. A lélek a "mit tegyek"-et sugallja, míg a szellem a "hogyan"-t kidolgozza. A lélek igényt, az erőegyensúly megdöntését jelezi, mire a szellem egy megoldást kitervez (s a tervet a test kivitelez - ha a cselekedet kiterjed az anyagi világra). Kiss Dénes ezt az együttműködést a magyar nyelv logikájában is kimutatja: "Aki fázik [érzés], fát keres [gondolkozik, tervez]" - és cselekszik, azaz végrehajtja tervét (és tüzet rak). Ha a próbálkozás sikerül, a lélek-jelzett igény kielégül, az erőegyensúly visszaáll. Ha nem, vagy ha túlszárnyalja az igényt - pl. túl meleg lett - a lélek (érzés) újra jelez. (Csak a lelkileg és szellemileg legfejlettebbek képesek a fölfogott (isteni) erőket hosszabb ideig egyensúlyban tartani.)

"az embert a test, a szellem és a lélek szent hármassága alkotja". Egyetértek.

"a test akarata és a lélek útja különbözik". Szerintem, a testnek nincs "akarata"; a test, úgymint minden anyagi jelenség, csak okozat (teremtmény), nem okozó (nem teremtő) - az anyagi világon kívül. A csak anyagi erőt fölfogó jelenségek mint pl. a holt testsejtek valószínűleg nem hatnak se lelki, se szellemi világunkra. Az élő testsejtek hatnak, de nem fizikailag, hanem biológiailag. Az élő test egy életerőt fölfogó képességgel rendelkező anyagösszesség. A biológiai halál ezen összesség fölbomlása (fizikai) alkotóelemeire, és a fölbomlással járó életerőt fölfogó képesség megszűnése.

Sajnos, nem értem, mik írják fölül a szavak jelentéstartalmát?

"nem látja be döntése következményét". Ha a döntés megítélést igényel, akkor a döntés következményét a megítélés igazságtartalma szabályozza. A megítélés, pedig, szerintem a tapasztalatok mennyisége és minősége, és az azokat szűrő, tároló, előhívó és egymáshoz viszonyító tehetség terméke, amit egybevéve bölcsességnek is nevezünk. Egy szellemileg egészséges ember megítélését lehetetlen minősíteni (bár sokan megpróbálják), mert a megítélés pillanatában a minősítéshez kellő tényezők (a döntés eredménye és következménye) még nem léteznek. Az efféle minősítés valójában a megítélő tapasztalattárát, tapasztalatai észlelését, emlék- tárolása és előhívása képességét, és tapasztalatait viszonyító tehetségét mérik. (Itt fontos megemlíteni, hogy az elmélkedés - pl. imádkozás - is egy tapasztalatforrás; sőt, önmagában is egy tapasztalat.)

Alapvetően, minden döntés a vélt életcélt szolgálja. Az életcélt, pedig, a miért vagyok? miért élek? miért teszem föl ezeket a kérdéseket? és miért van egyáltalán szükségem az efféle kérdések fontolgatásához kellő képességre? és hasonló kérdések segítik tisztázni.

Nem kizárt, hogy egyesek szerint sokan tévelygünk. E cikk azon szakterületek doktrínáit tükrözi, melyek a döntő-képességet létfontosságúnak tartják.
Idézet
 
 
Vendég
#1 Vendég 2012-05-12 17:03
Őszkatona!

2009. február 15. vasárnap, 04:57
"DÖNTÉS" címmel olvastam egy írásodat. Erre szeretnék néhány gondolattal reflektálni.


Az ilyen okfejtés az, ami biztos tévútra viszi az embert.
Mert a döntés szabadsága az egyetlen, amit a Teremtő az emberre hagyományozott, amikor lehetőséget biztosított a földi megnyilvánulására. Döntésből pedig minden esetben egy van, s annak mindig kettő lehetséges kimenetele áll fenn.

Mi irányítsa e-világi tetteimet - a biológiai erő, vagy a lélek? Nincs harmadik lehetőség, mert az embert a test, a szellem és a lélek szent hármassága alkotja. A szellem (vagy tudat) csak kettő között választhat, mert az elővetült döntési helyzetben a test akarata és a lélek útja különbözik.

A probléma abban merül ki, hogy a szavak jelentéstartalmát oly gyakran írják felül, hogy a sötétségben tartott, vagy a tudatlanságba taszított elme, vagy csak egyszerűen az elhallgatott, elferdített tudás tévelygése, az adott esetben nem látja be döntése következményét (mert a biológiai erő nem mindig jár azon az úton, amit a lélek diktál - lásd az ösztönlét, és a hitélet diktátumait).

Sajnos, manapság az önérdektől vezérelt előjárók a belátásnak még a lehetőségét is elzárják az emberek elöl. Helyette, megbocsáss szavamért, ilyen elméleteket tukmálnak a közre, amelyben eltévelyedve már az is elvész, hogy mikor és miről is kellene dönteni.

Tisztelettel:
Joe I. Wolfy
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 304 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.9%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 15
This Week: 3155
Last Week: 4994
This Month: 14594
Last Month: 27154
Total: 1564344

Belépés