Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017May30

2012. Szeptember 07., Péntek 03:38

Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjban

Írta:  Siklósi András
Értékelés:
(7 szavazat)
Azok kedvéért, akik egyáltalán nem ismerik közelebbről a Magyarok Világszövetségét, elöljáróban villantsunk fel néhány morzsát a legnagyobb magyar civil szervezet több évtizedes múltjából.

Az MVSZ 2012-es Világkongresszusának eseményei dióhéjban

Az MVSZ határozottan nemzeti alapállású, amelynek feladata a világ magyarságának összefogása, értékeinek, kultúrájának őrzése és ápolása. 1938-ban, a Felvidék részbeni visszacsatolása és az Eucharisztikus Kongresszus évében alapították a Magyarok II. Világkongresszusán. Kezdeti célkitűzése szerint azért, hogy támogassanak „minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kísérje”. A két világháború között főleg a jobboldali politikai beállítottságú és az egyházhoz hű köröket támogatta. A „felszaba-dúlás” után elveszítette nemzetösszetartó szerepét, s főleg a nyugati emigrációval való kapcsolattartás (számos esetben sima információszerzés) volt a feladata.

A „módszerváltás” utáni újjászületése Csoóri Sándor elnökségéhez (1991–2000) köthető. 1992-ben az MVSZ szervezésében került sor a Magyarok III. Világtalálkozójára, ahol Csoóri javaslatot tett a műholdas Duna Televízió létrehozására, mely 1992. december 24-én megkezdte sugárzását. A megfáradt Csoóri vezetésének utolsó éveiben az MVSZ eléggé ellaposodott, s egyre kevésbé felelt meg a felfokozott várakozásoknak. Úgy is mondhatnám, alaposan ráfért már egy átfogó vérfrissítés.

A 2000-ben megválasztott új elnök, Patrubány Miklós, fiatalos lendülettel, nagy energiával kezdett a tetszhalott szervezet fölébresztéséhez. (Mivel azonban szolgalelkűségtől mentes személye nem tetszett a politikai hatalom akkori és későbbi képviselőinek, tucatnyi bírósági pert indítottak ellene, ill. máig szólóan megvonták az MVSZ-től a szokásos állami támogatásokat; s az egyre szorítóbb pénztelenség bizony nem használt a sokoldalú programok megvalósításának.) Az anyagi és egyéb problémák dacára a szervezet megélénkült, s 2000-ben (Külhoni magyar állampolgárság), 2004-ben (A magyarság és a Kelet), majd 2008-ban (Fordulat) hatásos és messze hangzó Világkongresszusokat szervezett, melyekkel számos ponton sikerült szemléletbeli áttörést elérnie. Patrubány s az MVSZ talán legjelentősebb eredménye a határon túli magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárság ügyében kikényszerített 2004. december 5-i népszavazás, amely azonban az agresszív balliberális ellenpropaganda miatti alacsony részvétel s a később tetten ért választási csalások következtében sajnos megbukott (nagy nemzeti traumát okozva!); viszont mégis ennek köszönhető, hogy évek múlva (2010-ben) a törvény már simán átment a Parlamentben. .A kisebb események közül megemlíthetem a Párizsban és Trianonban rendezett felvonulásokat és tüntetéseket a hazug békediktátum ellen, a hazai megemlékezések és szoborállítások tömkelegét (pl. Szegeden a gyönyörű székelykapuk és ősmagyar szimbólumok elhelyezését), a Magyarságtudományi tanulmányok, a Magyarságtudományi Füzetek és a Honlevél újság kibocsátását, számos rendezvény és előadás szervezését, dokumentumok tucatjainak (pl. Igazságot Európának! – A magyar kérdés rendezése nem tűr halasztást) megfogalmazását stb.

Hogy mi lesz az MVSZ jövője ilyen mostoha körülmények közt, azt nehéz megjósolni; mindenesetre az egyetemes magyarságnak óriási szüksége lenne a hatékony működésére (s ilyen értelemben pótolhatatlan!), pontosan azért, hogy a hivatalos politika árulásait és gaztetteit valamelyest ellensúlyozhassa.

A fenti előzmények után, 2012. augusztus 15-20. közt tartották meg a Magyarok VIII. Világkongresszusát, melynek kifejező, jelképes címéül az alábbit választották: Jövő a Szent Korona jegyében.

15-én, Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban emlékfákat ültettek a Magyar Nemzetért Aranyérem és Ezüstérem (posztumusz) kitüntetettjeinek, köztük a néhai Árva Vince atyának, aki a magyar alapítású Pálos rend életben tartásában és Boldog Özséb szentté avatásának szorgalmazásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.

16-án, Budapesten, az ELTE Gólyavárában volt a Nyitó konferencia, ahol plenáris ülés keretében az MVSZ tb. elnöke (Rácz Sándor) mondott köszöntőt, majd Patrubány Miklós tartotta meg elnöki beszámolóját. Ezt követően az egyes szekciók vezetői vagy megbízottjai vázolták röviden a konferenciák célkitűzéseit és feladatait. Az ebédszünet után pedig egészen az esti zárásig olyan kiemelt előadásokat hallgathattunk meg, amelyek mintegy kedvet csináltak a további napok munkájához.

A 20-ai ünnepen volt a félnapos, szintén plenáris Záró konferencia, ahol már az eredményeket összegezték, határozatokat hoztak, ill. végső formába öntötték és elfogadták a Zárónyilatkozatot, valamint A magyar nemzet új meghatározását.

A szekciók ülései 3 napra elosztva (aug. 17-től 19-ig), egymással párhuzamosan zajlottak a budapesti Magyarok Háza előadótermeiben. Valamennyi konferencia egynapos volt, kivéve a tízediket, mely három napon át tartott (két napig 25-30 perces előadások, majd a harmadikon vita az elhangzottak alapján). Ennek időtartama és előadásainak száma is mutatta, hogy a Világkongresszus súlyponti rendezvényének szánták a rendezők is. Valóban itt dőltek el a legfontosabb dolgok, s a két alapvető dokumentum (a föntebb hivatkozott zárónyilatkozat és a vele szervesen összefüggő új nemzetfogalom) kimunkálásában is oroszlánrészt vállalt ez a társaság. Jómagam is e konferencia keretében tartottam meg előadásomat, Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez címmel. Eredetileg az alant felsorolt 10 szekció mellett terveztek még egyet („Eltörött a hegedűm…” – Konferencia a cigánykérdésről), azonban ez előadók, vagy érdeklődők hiányában (pontosabb okát nem ismerem) elmaradt. A rend kedvéért soroljuk fel most a különféle szakmai csoportok megnevezését és tárgyát.

1. „Nem én kiáltok, a föld dübörög…” – Konferencia földről, vízről, élelemről

2. In vivo – Demográfiai és orvosi konferencia a magyar népet sújtó betegségekről

3. Mindennapi kenyerünk – Népjóléti konferencia

4. Szkíták és magyarok, hunok és magyarok, avarok és magyarok Őstörténeti konferencia

5. A Fény üzenete – Kulturális konferencia

6. „Radványi Jenő” borászati konferencia és borverseny

7. Élő rovásírás – Kerekasztal a székely-magyar rovásírásról

8. „Hamvaidnak elhozása végett…” – Konferencia Petőfi Sándor haláláról

9. Konferencia Teleki Pál miniszterelnök haláláról

10. Jövő a Szent Korona jegyében – Nemzetstratégiai konferencia

Az egyes előadások vázolása meghaladná lehetőségeimet, ha pedig csak néhányat ragadnék ki közülük, bizonyára igazságtalan lenne a mellőzöttekkel szemben. Ezért inkább a két fő dokumentumot ismertetném, értékelném röviden. A Zárónyilatkozat tömören összegzi a kongresszus tevékenységét, s megfogalmaz néhány ajánlást, feladatot a magyarság fölemelése érdekében. Azaz, mielőbb el kell érnünk, hogy hazánkban helyreálljon a törvényes, alkotmányos rend és a jogfolytonosság, mely nélkül nem létezhet életképes nemzet. Megemlíti, hogy a Szent Korona országában soha nem volt nemzetiségi, kisebbségi elnyomás, mert minden ember és nép egyenlő méltósággal bírt, s szabadon fejlődhetett; melynek viszonzásaképpen a trianoni utódállamoktól is elvárható, hogy ugyanerre nekünk is alkotmányos garanciákat adjanak, tehát elismerjék, hogy a kényszerűségből uralmuk alá került magyar nemzetrészek is megbonthatatlanul az összmagyarsághoz tartoznak. Továbbá leszögezi a kétkamarás nemzetgyűlés szükségességét, természeti kincseink, termőföldjeink magyar kézben tartását, s ha ez másképp nem megy, akkor ki kell lépnünk az EU-ból. A kormányzati és állami szervekkel való kapcsolattartásra az ’56-os hőst, Rácz Sándort kéri fel. Emellett több ponton jelzi, hogy a zárónyilatkozat szerves részét képezik a különböző nemzetstratégiai, elemi sorskérdéseinket érintő határozatok, amelyek azonban homályban maradnak, mert egyelőre nem érhetők el sehol. Meglehet, egy zárónyilatkozatba nem fér bele minden, vagyis nincs kifogásom ellene, ha a hivatkozások nem a szövegbe simulnak, hanem utána mellékletekben vagy lábjegyzetekben következnek, azonban valahol föltétlenül meg kellene jelenniük. (Mintaként vehetjük erre íratlan történelmi Alkotmányunkat is, mely szintén csak az évezredek alatt kikristályosodott legfőbb eligazításokat adja meg, viszont az alaptörvény és a sarkalatos törvények mindezt jól kiegészítik és magyarázzák.)

A Világkongresszus legfőbb eredménye a sokoldalúan alátámasztott és előrevivő, korszerű magyarságkép fölmutatása (7 oldalon), ill. más szempontból a nemzet(fogalom) új, magyar meghatározása; ami kétségtelenül fölülmúlja a kissé féloldalas zárónyilatkozatot, s bizonyos értelemben a mély válságban vergődő világ népeinek, nemzeteinek is követhető példával szolgál(hat). Mivel a teljes anyagot nem idézhetem, ezért csak szemelgetek belőle. (A dokumentum egyébként 1 preambulum-féléből, 3 fejezetből, ezeken belül 8 fő pontból, valamint számos alpontból és 1 zárszóból áll.) A Fogalmak c. I. fejezetben világosan definiálja, hogy mit ért nép, nemzet, állam, nemzeti közösség(ek), népcsoport(ok), nemzeti kisebbség és nemzetiség (utóbbi használatát nem ajánlja a zavaró átfedések miatt!) alatt. (Pl. „a nemzet az a nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig”. Az önkényesen elcsatolt magyarság nemzeti közösség, viszont egy más országba önként betelepülő népcsoport nemzeti kisebbség.)

A magyar nép, a magyar nemzet, a Szent Korona országa c. II. fejezetben ilyen passzusok találhatók: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római korszak előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kevésbé – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát. A magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz és természeti környezetükhöz. (…) A magyar nép legnagyobb értéke, tudatának, lelkének kifejezője, alakítója a magyar nyelv, amit gyökrendszere és ragozó természete különleges tömörséggel és időbeni állandósággal vértez fel. A világot egységben látó logikája, amely az általánostól a sajátos felé, az összetettől a részletek felé mutat, mélyen beépül e nyelvet beszélők életébe, lelkiségük részévé válik, és alapvetően összefüggésbe hozható a magyarság békés természetével, igazságközpontú életszemléletével, egyszóval a magyar néplélekkel. A magyar nyelv fogalmi ereje kimagasló tudományos eredmények, képi ereje pedig páratlan művészi értékek forrása. (…) A szkíták hitvilágában gyökerező egyistenhit egy szakrális királyság hitvilága. A világi és a szakrális hierarchia szükségszerűen egybeesett. A szakrális király táltoskirály volt. A magyar nép alkotta közösségek legalapvetőbb értékei az igazság, a tisztesség és a méltányosság, amelyek akkor érvényesülnek, ha áthatja e közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. E nélkül a magyar közösségek gyarapodása nem képzelhető el. A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan – ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar gondolkodást. (…) Válságos történelmi időszakokban a világszórványnak nemzetmentő szerep jut. (…) A magyar állam a Szent Korona közjogi rendje szerint létrehozott és fenntartott igazságalapú, joguralmi intézményrendszer. (Az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendű, a jogtudomány a legkisebb.) A magyar királyságot, tekintettel alapítóinak ősiségére, egyetlen archiregnumként, azaz őskirályságként ismerte el a kor domináns hatalma, a pápaság, és ugyancsak egyetlenként, egyedi jogállású, a pápasággal mellérendelő viszonyban levő, apostoli királyságként határozta meg. Ez az az állam, amely immanens fejlődése folytán jutott el a főhatalomnak a Szent Koronára, mint az állam első számú személyiségére, első számú közjogi méltóságára való átruházásáig. A magyar alkotmányosság a nemzet által ismert, követett, gyakorolt, vezetőitől megkövetelt 5 alapelve: a személy védelme; a joguralom elve; a függetlenség; a törvény előtti egyenlőség; az önkormányzat. (…) A Szent Korona országa az első és mindmáig az egyetlen olyan állam, amely a legmesszemenőbben épít az Isten arcmására teremtett, minden egyes embert megillető emberi méltóságra. A Szent Korona országa történelmileg egyedülálló biztosítékát nyújtja az élet teljességének és szentségének, az emberi méltóságnak, az osztott, ellenőrzött, mellérendelő hatalomgyakorlásnak, a nyelvi sokféleségnek és nyelvközösségi önrendelkezésnek. A Szent Korona országának tagja minden nép és népcsoport, mely a Szent Korona főhatalma alá helyezi magát, történelmi létével hozzájárul értékrendje formálásához, megszilárdításához, vállalja és megvalósítja a Szentkorona-tagságból fakadó (azzal járó) sorsközösséget, megalkuvás nélkül védelmezi azt minden (külső vagy belső) ellenségével szemben. A Szent Korona országának ellensége az a személy vagy közösség, aki/amely szándékosan, vagy a magyar nemzet törvényes vezetőinek figyelmeztetése ellenére, alkotmányos rendjét bomlasztó vagy romboló tevékenységet fejt ki, illetve a Szent Korona ellen cselekszik. (…) A magyar nemzet nem ismeri el a trianoni és párizsi diktátumok általi jogtipró szétdarabolását.”

A nemzet Trianon és Lisszabon után c. III. fejezetben a következők olvashatók: „Mivel az államhatalom a második világháború után a nemzet védelmezőjéből valójában a nemzet árulójává vált, továbbá mivel a globalizációs és uniós erőtérben a magyar államhatalom napjainkban is nemzetközi (államközi) egyezmények alávetettségében működik, elengedhetetlen az erőhatalmi szétdaraboltságban élő magyarság egyetemes képviseleti jogot és legitimitást bíró nemzeti szervezetének (MVSZ) hatalmi rendszeren és vetélkedésen kívüli, államilag támogatott működtetése. (…) A kétkamarás országgyűlés értékelvű nemzeti képviselet. A külhoni magyarok az országgyűlés mindkét házában képviselettel bírnak. (…) Az állam kötelessége a nemzet létérdekeinek szavatolása (pl. a magzatok, a nők és családok, az idősek, a fogyatékosok védelme; a tulajdon, a birtokjog és öröklési jog biztosítása; a személyes szabadság és a törvény előtti egyenlőség, továbbá az ellentmondás és ellenállás jogának garantálása stb.). Az állam dolga a nemzeti vagyon védelmének biztosítása (a stratégiai termelőeszközök, föld, víz, ásványkincs, szellemi örökség végső tulajdonosa csak és kizárólag a közösség, a Szent Korona lehet). (…) A Nemzeti Bank feladata a nemzet pénzügyi szuverenitásának megőrzése; vezetői kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezhetnek. (…) A média alkotmányos működésének nemzeti felügyeletét erre a célra létrehozott intézmény látja el. (…) Nemzetközi szerződés csak a magyar történeti Alkotmány alapján köthető, minden egyéb megállapodás érvénytelen. A népek önrendelkezési jogát sértő trianoni és párizsi diktátumok, valamint az alapvető emberi jogokat sárba tipró benesi dekrétumok semmisek.”

A Zárszóból is idéznék néhány gondolatot: „A magyar nemzet új meghatározásának középpontjában a nemzet által belülről megélten és kívülről elismerten megteremtett értékek állnak. Ezen értékek a történelmi idők során, nemzeti tragédiák árán és életet nyitó győzelmek hozadékából születtek, nemzedékek vérével-verejtékével, építő munkájuk, közjogi harcaik, honvédő áldozataik gyümölcseként, honvesztő árulások és eltévelyedések ellenére. A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szentkorona-tanra alapozták, és mi a Szent Korona országának nevezzük. (…) A magyarság által megteremtett államnak a legfőbb ismérve a földi hatalomnak az égiekkel való összekötése, az emberi esendőségtől való mentesítése; legfőbb értéke az igazságalapú jog folyamatos uralma; és legfőbb eszköze a jogfolytonosság. Ezért történeti Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása a legfőbb korparancs, a legelső nemzetstratégiai feladat. Csak egyetlen valóságos alkotmánybiztosíték van: a nemzet ragaszkodása alkotmányához, s önfeláldozó elszántsága annak megvédelmezésére. Ha ez hiányzik, ha az én érdeke felette áll az alkotmány sérthetetlenségének, akkor a legszebben megfogalmazott alkotmánybiztosítékok is üresen kongó, tartalom- és érték nélküli papiros-garanciák.”

Végezetül hadd tegyem közzé néhány személyes benyomásomat. Ami elszomorító, hogy rendkívül kevesen voltunk. (8 évvel ezelőtt megtöltöttük a Kongresszusi Központ nagytermét, s még a szekcióüléseken is mindenütt zsúfolt ház volt. Ezzel szemben most a lényegesen kisebb Gólyavár is alig fél házzal üzemelt, a konferenciákon pedig ennek csupán a töredékét tette ki a hallgatóság.) Nehéz megítélni, miből fakad ez az általános közöny és érdektelenség, hiszen alig 3 hónapja magam is hasonlóval szembesültem, az általam rendezett Szittya Világtalálkozón; de más efféle nemzeti eseményekre és köztéri rendezvényekre, táborokra is ugyanez jellemző. Mindez persze nem vont le semmit az egyébként kiváló program formai és tartalmi értékeiből, ám a felhőtlen hangulatot jelentősen csorbította. Régóta visszatérő, „költői kérdés” az is, hogy szerencsés-e egyszerre több helyszínen tartani az előadásokat, vagy legyen inkább kevesebb belőlük, de mindenki által elérhető és élvezhető. S ami több alkalommal is bosszantott már, hogy legalább a közös célokért (is) dolgozó nemzeti szervezetek (pl. az MVSZ és az MSZ) miért nem képesek rugalmasan egyeztetni rendezvényeik időpontját, hiszen ha ugyanakkor tartják, ezzel egymással is kiszúrnak, leginkább azonban azokkal a hazafiakkal, akik tán mind(kettő)re elmennének, ám így képtelenek jó szívvel választani. Itt is többen voltak olyanok, velem együtt, akik Bösztörpusztán is tartottak előadást, s bizony nem könnyítették meg a dolgunkat ezzel a párhuzamossággal. (Esetemben ez azt jelentette, hogy a Világkongresszuson csak csütörtöktől szombatig vehettem részt, míg a MOGY-on csak vasárnaptól hétfőig, tehát sehol se nyerhettem teljes képet.) Ellenben dicséret illeti az MVSZ vezetőségét azért, hogy ilyen siralmas anyagi háttérrel is ingyenes ebédeket nyújtottak minden előadójuknak.

Mindent összevetve, a Magyarok VIII. Világkongresszusa a korábbiakhoz méltó, magas színvonalon zajlott; s bár lehetnek apróbb hiányérzeteink, a pozitívumok túlsúlya mindenképpen jó irányba billentette a mérleget. Remélhetőleg az ígért kiadványok (könyvek) is mielőbb elkészülnek, melyek az előadások, határozatok és egyéb dokumentumok szövegét tartalmazzák majd; hogy valamennyit együtt tanulmányozhassuk, kiváltképp azokat, amelyeket személyesen nem hallgathattunk meg. (Itt javasolnám, hogy a drága és korlátozott példányszámú nyomtatványokon túl, tegyék lehetővé a teljes anyag ingyenes internetes elérhetőségét is – ez korábban nem így történt –, mondjuk az MVSZ honlapján. Aligha kell magyaráznom, hogy ezzel hány honfitársunk – függetlenül világszövetségi tagságától – juthatna értékes, felvilágosító szellemi-lelki táplálékhoz, mely mindnyájunk közös érdeke.) Hiszek abban, hogy hamarosan átfogó változások indulnak el hazánkban, s a sokat sanyargatott, üldözött magyarság ismét megtalálja valódi hivatását, küldetését a világban. Ennek előmozdításában (más szervezetekkel karöltve) az MVSZ is betöltheti élenjáró, úttörő szerepét. Azt most is igazolta, hogy eszméire, cselekedeteire szükségünk van a hőn óhajtott nemzeti föltámadáshoz és újjászületéshez. Úgy vélem, nagyrészt rajta múlik, hogy a jövőben megfelel-e várakozásunknak és bizalmunknak.

 sa_mvsz01

Nyitó konferencia, Gólyavár


 sa_mvsz02

„Foghíjas” széksorok

Megjelent: 1402 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Szeptember 07., Péntek 09:08

Hozzászólások  

 
Ködszurkáló
#8 VÁ: Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjbanKödszurkáló 2012-10-25 21:19
Kedves Leszerelt!

Köszönöm válaszodat és értem a termőfölddel való hasonlatot. Bár kissé átmegyünk a képzavar irányába, de én utolsó gondolatommal az MVSZ >mag< szerepére gondoltam. Abban az értelemben is, hogy magja/vonzásközpontja legyen a magyarság szerveződésének világszerte és ezen belül legyen egy olyan magja a szervezetnek, amely őrködik a célok és a megvalósulás tisztasága felett. Olyan magja, amelynek eszmei szilárdsága, elkötelezettsége olyan összetartó erőt jelent, amely a tagságra való hatásával képes a mag öntisztulását, tisztaságát, csíraképességét biztosítani. Váljék olyan szervezetté, maggá, amely képes a 15 milliós magyarságot - tagsági viszonyuk nélkül is! - képviselni és a célok megvalósítására mozgósítani. A mag tisztasága (ebben az összefüggésben) az én véleményem szerint erejét is jelenti. Az MVSZ vonzásközpont, eszmei irányító legyen, ne tömegszervezet. A termőföld pedig a Föld országainak társadalmai. A mag ugyanis a megújulás, újjászületés jelképe is. Nem minden talaj fogadja egyformán a magot. Ha a mag ott van, akkor azt is tudni fogja, mikor kell csíráznia.

De nem okoskodom tovább. Kívánok eredményes munkát, sok sikert és hozzá kitartást!
Idézet
 
 
leszerelt
#7 VÁ: Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjbanleszerelt 2012-10-25 20:23
Idézet - Ködszurkáló:
...nem az számít, hogy egy szervezetnek hány tagja van, hanem a 'mag' erőssége, tisztasága és csírázó képessége.


Egyetértek, bár én az MVSZ-t egy kicsit másképp - lehet, hogy rosszul - látom...

Egyéni távlatban sokféleképpen láthatjuk az MVSZ-t. Itt, most termőföldhöz szeretném hasonlítani. Ha a termőföld jó, megóvja, csíráztatja, és táplálja az elvetett magot. Ha nem, akkor a mag vagy kényszer magnyugalom állapotában marad vagy elpusztul. Szerintem, az MVSZ jó termőföld: A termés, viszont, mindenkor az elvetett magban rejlik, a föld csak fejlődésére és betermésére hat: Ha a mag ember-barát, akkor a termés az emberiséget táplálja vagy gyógyítja. Ha ember-ellenes (pl. méreg), akkor a termés pusztítja az emberiséget. Ebben a hasonításban a "magok" az emberiséget, közelebbről meghatározva, a magyarságot illető eszmék, értékrendek, elvek, stb.

1938-tól a II. Világháború végéig az MVSZ-nek ember-barát magokat vető magyar gazdája volt. Évekig embert tápláló és gyógyító termést hozott, de még egy néhány évig azután is. A 40-es évek végével, viszont, a júdaizmus ember-ellenes magokat vető bal szárnya, a kommunizmus, 91-től kezdve, pedig, jobb szárnya, a kapitalizmus dinasztiája lett az MVSZ gazdája. Ezen hatalom szolgái gyökerestül kitépték az ember-barát termést, és helyébe ember számára mérgező gazt termesztettek. A "termőföld" jó volt, tehát ez a fajta "termés" is minden évben beérett: A rosenfeld-rákosi, később, csermanek-kádár korszakban illetve a csillagváltást követő első évtizedben is óvta, csíráztatta és táplálta az akkor elvetett méreg magjait, 91-től kezdve itt-ott csalétekként belekevert szép de jelentéktelen virágmagokkal együtt. 2000-ben, viszont, az MVSZ visszakerült magyar kézbe, és a újra megindult a gyomlálás és az ember-barát magok vetése. Ám, a gyomláló kezeket a hatalmat bitorló idegen erők azóta is minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek megbilincselni; az ember-barát magokat adakozók érvényesülését - sőt, megélhetőségét - akadályozni; a magvető kezeket levágni.

Ma itt tart az MVSZ. Ez a meggyötört, 74-éve taposott "föld" termése 2012-ben egy lassan ember-barát termés felé haladó méreg-táplálék-gyógynövény keverék, jelen vezérkarának 12 éves erőfeszítései, próbálkozásai, kudarcai és sikerei eredménye, melynek mostani minőségét e Szövetség VIII. Világkongresszusa alkalmával igyekezett fölmérni és megvitatni (többek között). Az ott született határozatok és meghatározások is ezt a kevert "termést" tükrözik. Ezért látható bennük nem csak a magyarságot szolgáló hazafiak és honleányok arca, hanem a Magyar Földön és a magyarságon élősködő idegenek érdekeit képviselő leselkedők árnyéka is.

Mérgező termése miatt, ezt a "termőföldet" a magyarság egy része megveti vagy a magyar-ellenes erőkkel összhangban kimondottan támadja; kevert termése miatt többségben közömbösen elhatárolódik tőle; reményre okot adó képessége miatt néhányan támogatják; minősége miatt, pedig, egy pindurka hazafias csoport műveli és ápolja. Mind a négy csoport álláspontja megérthető, de nem mindegyiké tekinthető hazafiasnak.

Egy másféle hasonlításban, 1938-ban az MVSZ kristálytiszta forrásvíz volt; 1989-ben pöcegödör - 1999-re virágokkal díszítve és illatosítva -, 2012-ben újra víz lett, amit, viszont, ma még forralni kell ahhoz, hogy iható legyen.

Ez van. A cirka tizenötmillió létszámú magyarság összefogására 2012-ben az MVSZ-nél alkalmasabb eszköz tudtommal nincs.
Idézet
 
 
Ködszurkáló
#6 Kedves Leszerelt!Ködszurkáló 2012-10-21 07:07
Köszönöm válaszodat és elfogadom, mint olyan emberét, aki velem ellentétben mélyebb betekintéssel rendelkezik a szervezet tevékenységéről, belső küzdelmeiről és tisztulási folyamatairól. Remélem, hamarosan csak történeti érdekesség, korrajzi díszlet lesz az MVSZ történetében az előző véleményem.
Egyébként, - részben ellentmondva korábbi véleményemnek - nem az számít, hogy egy szervezetnek hány tagja van, hanem a 'mag' erőssége, tisztasága és csírázó képessége.
Ha ez a 2012-es MVSZ Kongresszus ennek a magnak a létrehozását, megerősítését, életerejének növelését szolgálta, akkor remélhetően már a jövő tavasszal zöldülhet a vetés, gyarapodhat az MVSZ-ben újra hinni tudók tábora is. A 'mag' tisztaságának megőrzésére viszont ügyelni kell!
Idézet
 
 
leszerelt
#5 VÁ: Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjbanleszerelt 2012-10-21 02:21
Kedves Ködszurkáló,

Mind az, amit fölvetettél - és még annál tüskésebb kérdések és nézetek is - rendszeresen fölvetődnek az MVSZ tagok köreiben is. A rövidlátók, ha álláspontjaikat az elnökség nem teszi magáévá, megsértődnek és hátat fordítanak a Szövetségnek, néha még támadják is azt. A személyes súrlódások általában jó szándékú de erős akaratú magyarok közt, itt-ott egy szerelmi kiábrándulás vagy hasonló, önmagukban fölszínes de mégis mélyreható érzelmek elképzelhetetlen belső pusztításra képesek.

A távlatban gondolkodók, viszont, elfogadják az elnökség döntéseit, megmaradnak, és folytatják a hálátlan munkát - kutatnak, tanulnak, tanítanak, gyógyítanak, dolgoznak, tűrik a legtöbbször saját véreiktől kapott pofonokat. Ezen utóbbiaknak köszönhető, hogy a csillagváltás előtti 40 év során - és még tíz évig azután is - a kémkedésre és a dezinformáció terjesztésére átszervezett MVSZ 2000-ben elkezdett megtisztulni. Ez a munka most is folyamatban van, többfrontos támadások sorozata ellenére, kívülről is, belülről is.

A kívülről indított támadásokról elég részletes beszámoló olvasható az MVSZ honlapján, tehát azokat itt fölösleges megismételni. A belső támadásokról, viszont, érdemes egy pár szót szólni, mert azokról az MVSZ hivatalosan nem nyilatkozhat megtorlások veszélye nélkül:

A tagság korábban beépített - megvásárolt vagy megfélemlített -, jelentésre és a dezinformáció terjesztésre kiképzett elemei ma is működnek, és az elnökséget megbilincselő demokratikus eljárást kihasználva - vagy inkább kijátszva -, akadályozzák az MVSZ tevékenykedését. Ezek a kiképzett fölforgatók. Bár kisebbségben vannak, a rájuk bízott tagság-körzeteket a tagok észrevétele nélkül irányítják. A tagság többsége, pedig, - úgy mint a magyarság mindenhol - igazság kutató és hirdető, magyar kilétet - hiedelmet, erkölcsöt, értékrendet, történelmet, stb. - tanító, és sok más, nemzetet és embert fölemelő erőforrás hiányában szenved. A Magyar Nemzet jól pénzelt, megszervezett és rendszeresített megsemmisítését a hatalmat bitorló idegen elem minden korban elsősorban a Nemzet gondolkodói, tanítói, lelki és szellemi gyógyítói és vezetői, és erkölcsi példaadói meggyilkolásával, bebörtönözésével, elhurcolásával, elűzésével, vagy másfajta elszigetelésével (a Nemzettől) próbálja megvalósítani. Iránytűjét és erőforrásaihoz vezetőit elvesztve, az MVSZ tagság nagy része hazaszerető, de ma még mindig össze-vissza botladozik és csapkod a sötétben. Ne felejtsük el, hogy valamennyien ugyanabban a tévhitben nevelődtünk.

Ezért olyan az MVSZ amilyen. Ezek után, természetesen, egy-két kérdés azonnal fölmerül: Hova tegyem akkor most ezt a zűrzavarban vergődő szövetséget? és mit tegyek vele mind ennek tudatában? Az első kérdésre a válasz elég egyszerű: Ha az értékelés szerinted is a tettekben, s nem feltétlenül szavakban jelentkezik, akkor azt nézzük, mert a szavak - akár hivatalosak, akár nem - nehezen vehetők tekintetbe. A tettek, pedig, a néha óriási melléfogások ellenére, szerintem, kétségtelenül a mérleg Nemzet-érdek tálcáját nyomják le.

A másodikra a válasz egy kicsit bonyolultabb: Beteget meglehet ölni, hogy ne fogyassza fölöslegesen erőforrásainkat; magára lehet hagyni, hogy boldoguljon úgy ahogy bír; lehet biztatni és elvben támogatni amíg magától lábra nem áll; lehet gyógyítani, azaz, ténylegesen részt venni ápolásában; de lehet e lehetőségek ésszerű keverékből is válogatni. Erre a kérdésre mindenki csak saját maga tud válaszolni. Bízom, idővel az MVSZ is teljesen megfog tisztulni, kifog gyógyulni. Ötven év rombolást, viszont, lehetetlen erőforrások nélkül egy-két évtized alatt rendbe hozni. Ehhez idő és eltökélt hazafiak és honleányok serege kell. A főbűnösöket a jelen elnökség már eltávolította; a kisebbeket az idő majd leváltja; az általános tagságot, pedig, a honlapunkat működtető és hasonló munkát vállaló eltökélt magyarok segítik a megtisztulás és a világosság, de legalább a gondolkodás felé. Merem föltételezni, hogy te is...
Idézet
 
 
Ködszurkáló
#4 VÁ: Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjbanKödszurkáló 2012-10-08 22:22
Igaza van >leszerelt< -nek. Nem a származás minősít egy embert, hanem a tettek. Egy szervezetet még inkább tettei alapján lehet megítélni. Ez az MVSZ-re is igaz. Az értékelés sem feltétlenül szavakban jelentkezik, mert az sikamlós pályává tud válni, amint az a hozzászólásokból is látszik. Az MVSZ világkongresszusa esetében a szervezet munkájának értékelése a részvétel iránti érdektelenségben is megnyilvánulni látszik. Azonban vannak árulkodó nyomok, amelyek jelzik, hogy valami nem kerek. Én nem figyelem az MVSZ tevékenységét, ezért csak a fenti írásból ragadtam ki két gondolatot. Nem feltétlenül a hibakeresés vezérelt, inkább a tájékozódás igénye hajtott. Mennyivel több disszonanciát tapasztalhat az, aki az igaz ügybe vetett hittel áldozza erejét, idejét, míg végül elmegy a kedve az egésztől, bár megfogalmazni nem tudja de kedve sem lenne hozzá, hogy miért. Az alábbi észrevételem a magyarmegmaradasert.hu/.../... helyen jelent meg először. Most kissé átszerkesztve, a lényeget megőrizve adom közre.



Idézet:
A magyar nép, a magyar nemzet, a Szent Korona országa c. II. fejezetben ilyen passzusok találhatók: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, (...)
- Ez a megfogalmazás árulkodó módon utal arra, hogy a fogalmazó maga sem érti, miképpen maradhatott fenn népünk. Ezt a kijelentést a kongresszus hivatalos dokumentuma, a magyar nemzet új meghatározása tartalmazza. Egy ilyen vélemény olvastán, mindenki elképzelheti, milyen érzésekkel viszonyul népünkhöz annak a szervezetnek a vezetősége, amely nem természetesnek, hanem inkább rejtélyesnek tekinti népünk fennmaradását. Akinek a szíve magyarul dobban, az úgy fogalmazott volna: isteni kegyelem a megmaradásunk. Aki elpusztításunkra tör ezredévek óta, annak ez rejtély. Véleményük szerint már rég el kellett volna tűnnünk a történelem színpadáról. Lehet, most is ezen dolgoznak? A további kijelentések is elgondolkodtatóak:

Idézet:
amely őrzi egy, a görög-római korszak előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kevésbé – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát.


- A felsorolás egyszerűen a görög-római kort megelőző civilizációnak nevezi a magyar kultúrát. Egy nemzetére és kultúrájára büszke magyar ember a görögök és rómaiak tanítójának nevezte volna népünket, amint a görögök a hyperboreus/szkítáktól, a rómaiak az etruszkoktól vették át műveltségük büszkeségre okot adó elemeit. Arról már keveseknek van tudomása, hogy a Földközi tenger medencéje szkíta-szittya érdekterület volt a görög-római kort megelőzően. Ha valaki a görög-római kultúrát tekinti a kiindulási pontnak, mit keres az az MVSZ vezetőségében? Ja, hogy örmény? Az már más.



Látható, hogy nem csupán a származás szerinti megítélés alapján merülnek fel kétségek a szervezet működésének/működtetésének üzenete felől. A bírált megfogalmazások nagyon avittasnak, a Kádár-korszak kicsik vagyunk, szegények vagyunk, vesztesek és szerencsétlenek vagyunk, gondolat és érzésvilága felelevenítésének tűnnek. Mintha egy más világban élnének az urak, ahol a magyarság történelmét önszorgalomból kutatóknak az eredményeiről semmit nem lehetne tudni. Ilyen önképet kínálnak nekünk azok, akik magukat a magyarok egyetemes képviseletére hivatottnak érzik. Nem akadt senki abból az 50-60 emberből, aki felemelte volna a szavát ez ellen a mérhetetlenül megalázkodó magyarság-kép ellen? Magyarul nem beszélő kutatók egyre-másra jelentkeznek olyan új eredményekkel amelyek a szittya-hun-magyar kultúra hatását ismerik fel eddig indoeurópainak tartott népek kultúrájában. Többre értékelnek bennünket ők, mint az MVSZ vezetősége.
Idézet
 
 
leszerelt
#3 VÁ: Az MVSZ 2012-es Világkongresszusáról dióhéjbanleszerelt 2012-10-08 19:23
Kedves Joe,

1. A javaslat nem az, hogy egy "nemzetáruló államhatalom támogassa az MVSZ működését", hanem az, hogy az államhatalom térjen vissza nemzet-védelmező szerepébe, pl. a nemzet-védelmező szervezetek támogatásával.

2. További kérdéseid, tűnődéseid megválaszolását és rágalmaid megcáfolását az MVSZ honlapján (mvsz.hu) megtalálhatod.

3. Aki embert származása szerint minősít, az ténylegesen judaizmust (rasszizmust) gyakorol. A származás lényeges, de csak előzetes általánosításra hasznos. Aki minősíteni szándékozik - embert magát illetően ez már önmagában erkölcsileg kérdéses - jól teszi ha nem ragad le az általánosításnál, és tovább halad levezetésével az egyedig. Embert illetően, pedig, csak a tettek és azok sorozata - pl. viselkedés - és azokból következtethető (egyéni értétékrend-irányított) gondolkodás minősítése erkölcsös. Az említett származás általánosítására érdemes tekintetbe venni, hogy az örmények valószínűleg magyar rokonok. A svábok valószínűleg nem, de mint hajdani Hunföld (Avarföld) gyermekei, gondolkodásuk és viselkedésük többségben az ember- és természet-barát magyar erkölcsöt tükrözik.

4. Hat elnökségi tagot soroltál föl, és egy örmény illetve sváb, illetve szerinted nem magyar MVSZ elnökség föltételezését sugalmazod. Bár a föntiek tekintetbe vételével ez a megállapítás és sugalmazás az elnökség minősítését illetően jelentéktelen, a becsületes nyíltság megköveteli, hogy a többi elnökségi tag kilétét is közöld.

Kiszeretném emelni, hogy nem helyeslem az MVSZ minden döntését. De, aki cselekszik, az vagy összefog azokkal, akik nagyjából hasonlóképp gondolkodnak - és cselekszenek -, vagy egyike lesz azoknak, akik tizenöt millió irányba húznak vagy, rosszabb esetben, a magyar összefogást és annak megvalósítóit támadják. Nem kell sokat töprengeni azon, hogy melyik választék szolgálja a Nemzetet, és melyik a Nemzet-ellenes érdekeket.
Idézet
 
 
Hungarus1
#2 Joe Wolfy-nakHungarus1 2012-10-08 16:44
Egy apró megjegyzést had tegyek hozzászólásodhoz.
( A cikket nem olvastam, egyedül a hozzászólásodon akadt meg a szemem )
Ami az etnikai ellenszenvedet illeti:

1. az aradi 13 közt is volt örmény
2. nem a svábok voltak azok akik ellenünk cselekedtek a történelem során, ha nem a szászok. Mind 2 német etnikum, ám a mentalitás más, nem illő össze keverni őket.

A magyar sváb,örmény kisebbség teljesen elfogadta, beilleszkedett a magyar társadalomban. Ha a tagok, csehek, osztrákok, franciák lennének, akkor jogos lenne az ellenszenved.

Bár tény, és abban igazad van, hogy egyáltalán nem egy etnikumnak kéne megírni a magyar nemzet fogalmát. Ám a mai világban az is előfordulhat, hogy némely etnikum magyarabb mint a magyarság egynéhány tagja.

Üdv
Idézet
 
 
Joe Wolfy
#1 Meddig festi még magát az MVSZJoe Wolfy 2012-10-08 10:04
Nem értem! Magyarázza meg valaki, hogy miként fér össze egyetlen mondaton belül az alábbi ellentmondás, idézem:

„... államhatalom a második világháború után a nemzet védelmezőjéből valójában a nemzet árulójává vált, ... elengedhetetlen ... a magyarság egyetemes képviseleti jogot és legitimitást bíró nemzeti szervezetének (MVSZ) ... államilag támogatott működtetése.

Tehát egy nemzetáruló államhatalom támogassa az MVSZ működését? Csizma az asztalon, sőt lóláb a práda alatt, meg ilyenek...

Érdekelne az is, hogy a plenáris záró-ülésen megjelent, mondjuk 50 körüli hallgatóság milyen háttérre támaszkodva nevezteti magát egyetemes képviseleti joggal és legitimitással felruházva? No, és még az is, hogy pontosan milyen nemzeti szervezet is az a zárójeles (MVSZ). Amelyiknek elnöke Patrubány Miklós, eredeti neve bizonyíthatóan Nicolae Stefan Patrubany, aki a Pax Pannoniae Vagyonkezelő Kft, valamint a Magyarok Világszövetsége Vagyonkezelő cégének igazgatóját Kvacskay Károlyt törvényellenesen bocsájtotta el. A Fővárosi Törvényszék, a jogerősen kimondta, hogy Patrubány Miklós cselekedete súlyosan törvénysértő volt!

Továbbá:
Patrubány Miklós MVSZ elnök eredeti nevén Nicolae Stefan Patrubany örmény,
Léh Tibor MVSZ elnökségi tag, Kárpátmedencén kívüli régió alelnöke eredeti nevén Louis Leh,
Gyetvay György Gergely MVSZ elnökségi tag, Budapest Főváros elnök örmény,
Szotyori Nagy Áron MVSZ elnökségi tag örmény
Novák Tamás MVSZ elnökségi tag, Budapest Főváros elnökségi tag örmény,
Borbély Zsolt Atilla MVSZ elnökségi tag, MVSZ Felügyelő Bizottság elnöke sváb,
és nem sorolom tovább.

Így teljesen érthető, hogy a záródokumentum és csatolt melléklete miért határozta meg a magyar nemzet fogalmát úgy ahogy.

Az igazság felszabadít, de az émelyítőn "szép" szavak nem vakítják el a logikát.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 279 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.7%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%France 0.2%
United Kingdom 1.7%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 370
This Week: 1269
Last Week: 6755
This Month: 22832
Last Month: 21472
Total: 1523868

Belépés