Mentsük meg a magyarságot, s mutassunk példát a világnak!
Siklósi András
(A 2015-ös SZVT politikai zárónyilatkozata)
Megállapíthatjuk, hogy az immár 23 esztendős Szittya Világtalálkozók jelentősége egyre nő az összmagyarság körében. Nemcsak azért, mert számos új tudományos eredményt, adatot, cáfolhatatlan tényt adunk közre őstörténeti kutatásaink kapcsán, hanem azért is, mert a hazugság országában jószerivel az egyetlen olyan nyilvános fórumot biztosítjuk, ahol nincs cenzúra, ahol maradéktalanul érvényesülhet a leírt és kimondott gondolatok szabadsága. Befolyásunk, hírünk mind távolabbra terjed, s ma már komoly elismerést, rangot jelent egy itteni előadásra szóló felkérés. Éppen emiatt mindig akadnak olyan háttérben bujkáló, vagy nyíltabban föllépő sötét erők, melyek időről időre megpróbálnak minket valamilyen ürüggyel lejáratni vagy elnémítani.
1000 éve (István király óta) vívjuk élethalálharcunkat a Kárpát-medencében. Mohácsig meglehetősen sok, azóta egyre kevesebb sikerrel. Az egykor legyőzhetetlennek tartott, mindenütt respektált magyarságból így lett apró, egyre viharvertebb nemzet. Idegen saruk, bocskorok és csizmák taposták földünket, idegen nyilak, kardok, ágyúk és tankok ontották vérünket. De jöttek ide "békés" bevándorlók, messzi vidékekről elűzött menekültek is. Akiket mi sajnos válogatás és minden nemzetiségi, faji, vallási megkülönböztetés nélkül befogadtunk, s akik akadálytalanul növekedtek, lombosodtak a mi rovásunkra. Akik csak otthont, jólétet kerestek nálunk, de hazájuknak sohasem vallották ezt a tündöklő országot. Akik némi buzdításra többször is föllázadtak ellenünk (pl. 1848-49-ben és 1918-20-ban), s éhes fenevadként haraptak a testünkbe. Étvágyuk azóta is csillapíthatatlan: ha tehetnék, teljesen szétkergetnék, kifosztanák és fölzabálnák népünket. Tragikus, hogy a nyugati államok is folyamatosan támadnak bennünket. A "keresztény" Európának tett jószolgálatainkat gyalázkodással, háborúkkal, hideg közönnyel, gyarmatosítással viszonozták. Elképzeléseikbe sehogy sem illik egy tekintélyes, velük egyenrangú, önálló Magyarország. Ezért most is a pusztulásunkra törőket támogatják, külső ellenségeinket és belső árulóinkat pártfogolják.
Ez a példátlan genocídium, ez a fizikai és kulturális népirtás a mai "egységes" Európa s az egész globalizált világ legnagyobb szégyene. Trianon csak a kezdeti lépés volt. Azóta gúnyhatárainkon kívül és belül gyilkolnak bennünket fegyverrel, gazdasági, politikai, szellemi és morális eszközökkel. Marxizmussal, internacionalizmussal, ateista álliberalizmussal és kozmopolitizmussal, adósságcsapdával, nyelvtörvénnyel, történelemhamisítással, prostituálódott sajtóval és oktatással, romboló szektákkal, kultúr-moslékkal, abortusszal, szennyezett ivóvízzel, élelmiszerekkel és konyhasóval. Nem válogatnak különösebben: minden jó, amivel a vesztünket okozhatják. Egyedül vagyunk, ellenséges országok szűkebb és tágabb gyűrűjében. Rohamosan fogyunk, sorvadunk, mérgeződünk. Fél lábbal a sírban, a pokolban élünk. És még tudomást sem veszünk, vehetünk róla, mert esetleg mások "érzékenységét" sértené.
Ilyen baljós körülmények között csakis a nemzet egyesítése lehet napirenden, hogy végre rendelkezhessen önmaga felett, és ne idegen, magyargyűlölő "elitek" elnyomása alatt vergődjön fajtánk. Eddig egyetlen vezetés sem a nemzettől kapott felhatalmazást, hanem egy képmutató, paktumos, kerekasztalos választási törvényből eredően, amelyet soha nem ismerhetünk el. Magyarországon valódi rendszerváltás a nemzet megkerülésével nem hajtható végre, beleértve elcsatolt véreinket és az emigrációs szórványmagyarságot is. Eltökélten követeljük a tömegtájékoztatás, a honvédség és az iskolai oktatás nemzeti szelleművé tételét, mert ez nem pénzkérdés, csupán szándék dolga. Meg kell tisztítanunk a közéletet az önző, élősködő, korrupt gazemberektől! Követeljük az 1956 óta halmozott adósságként fennálló, mindenre kiterjedő igazságtételt, elszámoltatást a bolsevista és áldemokrata bűnözőkkel szemben. Nincs megbékélés az idegenszívű vámpírokkal, az ávós és pufajkás hóhérokkal! Kíváncsian várjuk, hogy a mindenkori rezsim milyen nemzetmentő stratégiát dolgoz ki, s kiket von be a tárgyalásokba. (Reméljük, nem a Mazsihiszt!) Olyan alkotmányt, törvényeket és választási rendszert akarunk, melyek az egyetemes nemzeti igényeket kielégítik, s megfelelő garanciákkal biztosítják a magyarság esélyegyenlőségét, létfeltételeinek és sorsának javulását, ugyanakkor egyetlen tisztességes honfitársunkat sem rekesztik ki a fölemelkedésből.
Kijelentjük továbbá, hogy az ún. keresztény-nemzeti pártok és szervezetek is általános csalódást keltettek. Ezért csak felében-harmadában hibáztatható az elvetemült, bármely értéket megrohasztó sajtó s a mindenhova beépült ügynökök aknamunkája, legalább ilyen mértékben vétkes és felelős maga a nemzeti oldal is. Részben nagyravágyásból, részben a megértés és együttműködés teljes hiánya miatt képtelen volt a legcsekélyebb összefogásra és közös munkálkodásra. Még az alapvető, könnyen elfogadható és megvalósítható célok kitűzése is elmaradt. Ám annál jellemzőbb volt a fölösleges csatározás, egymás kölcsönös marcangolása és lejáratása. Mindez amúgy sem rózsás helyzetünket tovább nehezítette, s végső soron kitűnően szervezett, halálos ellenségeink malmára hajtotta a vizet. A mostani parlamenttől sem remélhetünk semmit, csupán megalkuvást, harácsolást és fejetlenséget. A példátlanul kegyetlen és gátlástalan MSZP-SZDSZ banditák 4 + 8 éves rémuralma után az ország gazdasági-szociális állapota, közbiztonsága, önvédelme oly mélyre süllyedt, hogy a hatékony módszereket, a sarkos fordulatokat s a nélkülözhetetlen kádercseréket eleve elvető, a Deákné vásznánál nem sokkal különb Fidesz-kormány - a számára is kötelezően kijelölt cionista euro-atlanti úton haladva - legfeljebb a problémák szőnyeg alá söprésére vállalkozhat, de a totális válság megoldására semmiképp, így bukása elkerülhetetlen. (Persze ha "ügyesen" lavírozik, alkalmazkodva a barbár, "profitorientált" bankárkaszt s a multi-cégek elvárásaihoz, kitöltheti hivatali idejét.)
A kiüresedett baloldal s az ultralibertinus, egyben neoko(H)nzervatív terrordemokrácia egyszer s mindenkorra eljátszotta történelmi szerepét. Most - a sírgödör szélén - itt az utolsó alkalom, hogy a radikális nemzeti jobboldal (főként a Jobbikot értsük alatta) végre szövetkezzen, s keményen föllépjen, ill. a közeljövőre nézve kormányképes irányító erővé váljon. Jottányit sem szabad hátrálnunk, vagy elképzeléseinkből bármit is föladnunk. Mivel a hatalomból még teljesen ki vagyunk rekesztve, anyagi eszközeink és egyéb lehetőségeink minimálisak, pillanatnyilag az egészséges nemzettudatot helyreállító felvilágosítást ítéljük a legfontosabbnak. Az itthoni és határon túli magyarság széles tömegeivel kell kapcsolatot teremtenünk, s őket a népszolgálatra megnyernünk. Bármi áron meg kell állítanunk a magyarság rohamos fogyását, ki kell vívnunk a nemzet szabadságát, függetlenségét, semlegességét és tulajdonhoz juttatását, ki kell dolgoznunk egy hosszú távú programot a munkanélkülis ég, az elszegényedés, a kulturális züllés, a testi-lelki romlás és a tűrhetetlen (főként értelmiségi) elvándorlás fölszámolására.
Ki kell zárnunk a magyarság köréből mindazokat, akik szóval és tettel a nemzet leépítésén "fáradoznak"! Környezetünkkel szemben szigorúan a magyar prioritásoknak elkötelezett politikát kell folytatnunk, ami eleve kizárja, hogy olyan nemzetközi gittegyletek tagjai legyünk (pl. NATO, EU, IMF, Világbank stb.), melyek a kárunkat okozzák. A gazdaság, a pénz- és hitelrendszer s a szociális problémák rendbetétele igen fontos, de sokkal előbbre való a puszta élet megmentése, a magyar kultúrfölény és erkölcsi tartás megőrzése a mindent letaroló sáskarajok áradatában. Közel 500 éves hódoltság után egy valóban önérdekű, méltányos, emberi légkört kell teremtenünk. Vissza kell szereznünk önbecsülésünket, eltiport jogainkat az egész Kárpát-medencében. Ehhez viszont egy éber, fegyelmezett és aktív magyarság szükséges; olyan hivatástudattal, bölcsességgel és hősiességgel fölvértezett vezérekkel az élen, amilyen Atilla király és Árpád fejedelem volt. A nemzeti megújításhoz, a sürgető honvisszafoglaláshoz csak sziklaszilárd magyar hittel, lebírhatatlan történelmi és nemzettudattal foghatunk hozzá.
A Kárpát-medence a mi hazánk, sok évezredes életterünk, ezért tűrhetetlen mózesi "körülmetélése", idegen kézre juttatása; az uralkodó, őslakos magyarság pedig soha nem alázható nincstelen bennszülötté és más etnikumok jobbágyává! Addig nem nyugodhatunk meg, amíg nemzetünket bárhonnan veszély fenyegeti, amíg megmaradásunk, fölvirágzásunk nincs visszavonhatatlanul biztosítva. E célért az összes nélkülözést és nehézséget vállalnunk kell, beleértve életünk kockáztatását is. A gyávákat, haszonlesőket, kollaboránsokat elsöpri az idő. Csak a dicsőséges elődeink cselekedeteit követő, végsőkig elszánt mai vitézek hűsége, becsületes és bátor küzdelme vezethet győzelemre. Aki magyar, velünk tart! Aki ellenünk van, az hazaáruló, s nem méltó a magyar névre! A mindenható Isten áldjon meg és segítsen bennünket, hogy áldozatos kitartásunk diadalra jusson!
(Budapest, Magyarok Háza, 2015. május 31-én)