Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Sep24

2009. Augusztus 30., Vasárnap 09:24

A yotengrit és a valóság

Írta:  Szakács Gábor
Értékelés:
(7 szavazat)
Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a cikket, a szóban forgó könyv lelkes híveinek csalódást okozva. Az elmúlt hetekben, hónapokban feleségemmel, Friedrich Klárával tartott előadásaink során azonban olyan gyakran és sokan igyekeztek a benne foglaltakkal magyarázatot adni máig nem tisztázott kérdésekre, hogy véleményemet többé nem tarthatom meg magamnak. Ugyanis Babits Mihály szavaival élve „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Cinkos, ha nem jelzi, hogy valakik visszaélnek a nemzeti elkötelezettségű emberek bizalmával, jóhiszeműségével. Az alábbiakban a kötet néhány meglepő kijelentését vetem öszsze a 'szakma' más, jól ismert személyiségeinek megállapításaival. (Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig, 239-245. o.)

Az első lapokon már az feltűnt, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával készült 2004-ben. Noha csak örülni lehet(ne), ha egy ilyen rangos intézmény végre szárnyai alá vesz egy, a hivatalos történetírással ellentétes szemléletű kiadványt, az ember mégis él a gyanúval, hogy lehet-e szó ekkora pálfordulásról, amikor ugyanez a váltás még csak nyomokban sem tapasztalható a Magyarnak mondott Tudományos Akadémián. Az alcím aztán felébreszti az álmodozót: A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatéka és ettől kezdve számolatlanul dől a finnugor elmélet szokásos érvrendszere. 9. oldal: „…a táltoshit a magyarság etnikus sajátossága, régi maradvány a sámánhit idejéből…”, 11. oldal: „…A könyvből megtudhatjuk, hogy ősvallásunk... ...táltos hitünk, a küzdő típusú sámánizmus leszármazottja…” , 23. oldal: „…az ős-európai, azon belül az uráli sámánizmus talaján keletkezett a Büün-nek nevezett vallása” (mármint a magyaroké - Sz. G.).

Ennyi egy irányba mutató állítás már nem lehet a véletlen műve. Nem is az, sulykoló szándékkal történt. Egyfelől csalétekként összemossa a táltost és sámánt, másfelől a magyarság elődeit a finnugor elmélet által hangsúlyozott uráli ‘őshazába’ teszi. Ki tudja miért, de nem veszi figyelembe a nemzetközi hírű olasz nyelvész, Dr. Angela Marcantonio bizonyításait, amelyekkel kiemeli a magyarságot az urali népek csoportjából és az altájihoz sorolja. Igaz, ettől még lehettek volna altáji sámánjaik, ez a feltételezés mégis alapjaiban különbözik az uráli őshaza elmélettől.

És most nézzük a könyvben hangoztatott táltos/sámán azonosság kérdését Kabay Lizett kolozsvári néprajzkutató, meseelemző, több nagysikerű kötet írója szemszögéből:

„…Már hogy lenne a táltos sámán, amikor megvan a magyar neve? A kettő között óriási a különbség. A sámánizmusról köztudott, hogy nem tételes vallás, nincs bölcseleti, elméleti háttere, míg a magyar táltos hitnél az ábrákból mindenütt kihámozható a nagyon erős alap. A műtáltosokat is legjobb kikerülni és nem idegen forrásból szerezni az értesüléseket, hiszen a magyar tündérmesékben, nyelvben és népi ábrázoló művészetben minden együtt van, csak össze kell fogni őket. Nagyon nagy hiba, hogy a legműveltebb emberek sem a belső fejlődésű magyar hagyományokhoz igazodnak, hanem ahhoz, hogy nyugaton mit írnak és mit kürtölnek világgá. Mi nem nyugatiak vagyunk, mindmáig megőriztük Keletről hozott ősi hagyományainkat…És itt jön a táltos hatalmas szerepe és tudása, amit szerintem nem fejtettek és magyaráztak meg eléggé, nevezetesen azt, hogy a táltos minél avatottabb és nagyobb tudású volt, annál erősebben tudott befolyást gyakorolni, ezért nyugodtan hihetünk a csodálatos gyógyításokban. Aki a sámánban hisz, az attól is meggyógyul, aki nem, arról leperegnek a hókusz-pókuszai.”

Érdemes a magyarság a szibériai sámánhitét valló Diószegi Vilmos A pogány magyarok hitvilága című kötete alapján a sámánok néhány jellegzetes tulajdonságát sorra vennünk:

A samanisztikus világkép alkothatta a pogány magyarság világfelfogásának gerincét. (8. old.), …A magyar mesekincs „égigérő fa”, vagyis életfa képzet az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes, sőt náluk alakult ki. (12. old), …A mandzsu-tunguzok déli ágához tartozó siboknál a vizsgázó sámán, miután magára öltötte mestere sámánöltözékét és levetette cipőit, lándzsájával a bika tomporába szúr, majd száját a sebre szorítva inni kezdi az állat meleg vérét. (67. old.) … Torontál megyei hiedelem szerint a tudósasszony vonaglott, aztán elcsendesedett. Akkor jönnek a hangok rajta keresztül.” (99. old) Itt jegyzem meg, hogy az egyik magyar képcsatornán is vetített, hunokról forgatott, komolytalan angolszász filmben talán éppen a fentiek nyomán a gyermek Attila a lova nyakán vágott sebből patakzó vérrel enyhíti szomját.

Hogy Diószegi nem volt tisztában azzal, hogy indoeurópai nép nem létezett, hogy a pogány szó eredeti jelentése nem vallási tartalmat hordozott, hanem a latin pagus, paganus alapján vidéki, falusi jelentéssel bírt, hogy magyarság esetében nem tudunk 'vérszívó' elődökről, az ő baja. Néhány megállapítását viszont a Máté által örvendezve írt „…egyre keresettebbek az un. táltos iskolák” (9. oldal) szemlélet képviselőinek figyelmébe ajánlom, amennyiben Máté Imre és Diószegi Vilmos nyomán azonosnak vesszük őket a sámánokkal: „Veszprém megyei Lovászpatonán, Békésen, Tiszaigaron, a moldvai székelyek körében úgy tudják, hogy a táltosságra születni kell (30. oldal),…A lappok szerint nem mindenki lehet sámán (56. oldal),… Az ember nem önként válik sámánná. Nem saját akaratából szerzi meg tehetségét a sámán, általában éppen ellenkezőleg, akarata ellenére.” (35. oldal). Ugyanezt a tudós pap, Ipolyi Arnold forrásokra hivatkozva így említi az 1854-ben megjelent, néprajzi gyűjtéseket tartalmazó Magyar Mythologia című kötetében: „a tátosnak születni kell, kiképeztetés által senki tátos nem lehet.”

A sámánok másik jellegzetes tulajdonsága, amint Diószegi könyvének 33. képe is mutatja, a rongyosság, piszkosság. Sajnos ugyanezt látjuk óriásfényképeken még Ópusztaszeren is, a Feszty körkép rotundájának földszintjén, láttuk Szörényi Levente Veled Uram, de nélküled című zeneműve esztergomi, színpadi ősbemutatóján a rendező ‘jóvoltából’. A fényképeken látható szánalmas teremtmények szinte értelmi fogyatékosnak tűnnek a rovásírást tanító, tudást átadó, gyógyító táltos mellett, akinek nem volt szüksége révületre ahhoz, hogy elmondja mindazt, amit tudott. Hogy ezek az emberek mit tudtak, hogyan néztek ki, azt Fehér Mátyás Jenő pontosan leírja az elpusztításukat célzó, inkvizíciós pereiket dokumentáló könyvében.

Daczó Lukács atya Csíksomlyó titka című könyvében érdekes következtetésre jut és hivatkozásában ezt írja: „Márton Áron valójában mindig a katolikus népi hagyományra épített. Arra amit számára Csík jelentett. Ezt terjeszti ki aztán az egész erdélyi kisebbségre. Egész magatartásában van valami archaikus-patriarchális.” Ebből azt állapítja meg, hogy „…amint a lelkileg romlatlan katolikus csíki és csángó népünk szemében a pap az ma is táltos, úgy Márton Áron is tudta, hogy ő maga is az! Felelős közvetítő Isten és Isten népe között, a népe és Isten között.” (30. oldal)

A táltosok összemosása a sámánokkal már elnevezésüknél elkezdődött, mivel a magyarság előd-rokonnépein kívül (szkíták, pártusok, hunok, avarok) ilyen tudósokkal más népek nem rendelkeztek, ezért a náluk divatos sámán kifejezést használták velük kapcsolatban. A két típus közötti alapvető különbséget Friedrich Klára foglalta össze a 2000-ben megjelent Ház a hídon című füzetében, amely bekerült a 2005-ben kiadott Kőbe vésték, fába rótták… című könyvébe is. Íme néhány összevetés: „…a táltos isteni ajándékként fogadja küldetését…a sámán menekül a feladat elől, néha a szülők eldugják hetedik gyermeküket,…a táltos ép, egészséges, erős lelkű és testű ember…a sámán gyenge idegrendszerű, neurotikus,…a táltos képességeit csak jó, nemes ügy szolgálatában használja… a sámán kapható rontásra,…a táltos az Istennel való kapcsolatot a magányban, a csendben, a természetben való elmélyülésben keresi és találja meg…a sámán rettenetes zajjal, dobolással, ordítozással, ugrándozással, részegen, vagy révülten próbál a szellemvilággal kapcsolatot teremteni.”

Mindebből leszűrhető, hogy amennyiben a magyarságot is sámánok tanították volna, ugyanott tartana a fejlődésben mint napjaink sámánhitű népei.

És most térjünk rá a már említett és a könyv 23. oldalán olvasható kijelentésre, mely szerint „… az ős-európai, azon belül az uráli sámánizmus talaján keletkezett a Büün-nek nevezett vallása (a magyaroknak).” Dr. Obrusánszky Borbála, a mongolul és kínaiul is beszélő és ezekben az országokban többször megfordult kelet-kutató történész nyilatkozta, hogy egy mongol egyetemi tanár még olyan írott forrásra is rábukkant, amely szerint a szkíták táltos és nem sámán-hitét a kínaiak is átvették és azt wu-nak nevezték.

Ez közeli rokonságot mutat a mi bű szavunkkal, amely előfordul a Somogy-megyei Bodrog-Alsó-Bű helységnevünkben, ahol 1998-ban Stamler Imre történelemtanár ásatásai során több hon(vissza)foglalás kori vaskohászati telepet is feltártak, az egyik fúvókán rovásjelekkel. Minthogy a tibetieknél ugyanez a szó bön, pön, bonc alakban szintén előfordul, ez lehetett a hunok és szkíták ősvallása. Ennek nyomai a tartomány keleti felében még ma is fellelhetők, akárcsak a Bön-hegy. Ha tehát Máté Imre szerint a magyarok Büün vallása az uráli sámánizmus folytatása, akkor szkíta közvetítéssel a kínaiak és tibetiek vallása is onnan lenne eredeztethető. Ez azonban már csak a két kultúrkör - az uráli és a távol-keleti - közötti, az utóbbi javára szóló óriási időbeli eltérés miatt is nem kis bátorságot igénylő kijelentés. Fordított irányban természetesen nem elképzelhetetlen a folyamat, azaz a Büün vallás Keletről Nyugatra történt terjesztése. Ebben az esetben viszont újból megdől az uráli őshaza elmélet.

Nem kevésbé megdöbbentő a könyv 11. oldalán olvasható kijelentés, „…A könyv újabb oldalról tárja elénk ősi istenképünket, bemutatjuk UKKO-t, az istenség rábaközi hagyományban élő női felét, Boldogasszonyunk fogalmát…és első istenünk, TENGRIT-et, YOTENGRIT- et.”, amelyben jócskán keverednek a tények a képzelettel.

Daczó Lukács atya már említett könyve 32. oldalán írja, hogy „…Mert többezer éves múltunkba vezetett a Boldogasszony, aki már néppé válásunk hajnalán égi édesanyánk lett”, azaz Boldogasszonyunk nem csupán a rábaközi hagyományokban élt, hanem egész népünkében. Majd a Babba (szép) elnevezés keletkezésével folytatja: „…Sehol a világon egy nép sem nevezi Máriát Szép Szűz Máriának, csak a magyar! Ennek az eredete pedig a Babba elnevezésben van! (49. old.) …Jézus korában a pártus birodalom Keleten, a leghatalmasabb államszervezet volt. Badiny szerint a pártusoknak sok közük volt a magyarokhoz. Így a magyarok tőlük kapták sajátos Mária-tiszteletüket is.” (50. old) Hát ez bizony elég távol esik a finn UKKO jelentésétől (magyarul: öreg, apa, Isten a Kalevalában - Mario Alinei) időben, földrajzilag, tartalmilag egyaránt.

És most a könyv vallási megállapításairól térjünk át a történelmiekre. 21. oldalon azt írja, hogy „…Az avarok - eredeti elnevezéssel, sőt talán önmegnevezéssel szavarok, szabirok - föltételezhetően uráli nép voltak…

yotesvalosag1

Bakay Kornél Őstörténetünk régészeti forrásai II. című tekintélyes művében a kérdés megválaszolását rábízza Priszkosz rhétorra, aki Kr. után 465-ben az írta, hogy a szabírokat az avarok szorították ki. Egy nép azért ritkán szokta saját magát kiszorítani valahonnan, de ha már itt tartunk, próbáljuk kideríteni, hogy kik is voltak az avarok?

Dr. Aradi Éva indológus A hunok Indiában című kiváló kötetében a bizánci Theofilaktosz Szimokkatészra hivatkozik, aki szerint „a fehér hunok voltak az uar-hunok, azaz var-hunok, s ez az avarok korai neve. Szimokkatész szerint az avarok őseinek, a heftalitáknak Perzsiában volt szervezett államuk.” Aradi Éva hozzáteszi, hogy a heftaliták indiai veresége után egy részük Turkesztánba, majd az ott élt avar törzsekkel együtt a Kárpát-medencébe vonult. Bizánci források szerint 557-ben már a Kaukázusban éltek, 562-ben pedig Baján kagán vezetésével az Al-Dunánál telepedtek le. Ennek ugyan szintén nem sok köze van az Urálhoz, a Baján név szanszkrit - és nem finnugor - jelentése (Isten által felkent) csak erősíti ebbéli gyanúnkat, az meg végképp igazolja, hogy az avar kagánok Duna-Tisza közi székhelyét a korabeli források ordunak nevezték, ami Aradi Éva kutatásai alapján az Ordosz szóból származik. Ordosz pedig tudomásunk szerint Kínában van.

Tudjuk, a szabír és avar kérdés megválaszolása nem egyszerű, hiszen Bakay Kornél is több változatot sorol fel könyvében: Nagy Géza a szabírokat egynek veszi a magyarokkal, Maszudi viszont azt írja, hogy a törökök a kazárokat nevezték szabíroknak, Prokopiosz vele ellentétben a hunokat. Mivel a kínai forrásokban hua néven szereplő nép saját átírásukban a már említett uar, Bakay úgy összesíti kutatásait, hogy az avarok részben zsuan-zsuanok, részben fehér hunok, azaz heftaliták voltak.

Máté helyében legalább ennyire csínyján bántam volna a 24. oldalon olvasható „…A magyar törzsek társadalmában történt villongás, amely Álmos megöletéséhez vezetett…” kérdéssel, amelyhez azért óvatosságból odateszi, hogy „…Bár van történész, aki szerint természetes halállal halt meg…”. Álmos megölésére semmiféle bizonyíték nincs, Friedrich Klára szerint ez a rituális gyilkosság ugyanis egy másik népcsoport sajátja, nem tudunk arról hitelt érdemlően, hogy a magyarok saját vezéreiket feláldozták volna.

Ha ugyanis ezt a szemléletet (hagyományt?) követtük (volna), akkor a többi, a Kárpát-medencébe visszatért magyarral rokon népek, hunok, avarok is megölték (volna) vezéreiket.

Néprajzi hagyományaink terén is van min csodálkoznunk a kötet egyik megállapításán. A 44. oldalon „…a sólymokat a „kerecsen-fákon” vitték röptetni. Innen származik a karácsonyfa állítás, ami a magyar-német kapcsolatok idején Németországba is eljuthatott.” Az tény, hogy karácsony szavunk az ifjú sólymok első röptetésének ünnepét őrzi, az ehhez használt kerecsen-fákat azonban nem díszítették. Márpedig Brunswick Teréz által a XIX. században Németországból hozott szokás már csak hírből sem ismerte a kerecseny hagyományt, helyette a fa díszítésére helyezte a hangsúlyt.

Az 55. oldalon olvasható szómagyarázat is pontosításra szorul: ”…A YOTENGRIT nem 'jót' jelent, hanem a „három ős egyikének nyelvén ELSő-t.” Nem ártott volna megnevezni a „három őst”, de ha a szerző magyarokra is gondolt, akkor tudnia kellene, hogy őseink kezdettől fogva rovásírást használtak, amelynek ábécéjében viszont nincs Y.

A könyv néhány megállapításával egyszerűen nincs mit kezdeni. Ezek közé tartozik az 51. oldalon olvasható „…Az ember azon túl azonban, hogy az állatok egyike…” kitétel, amelyet a Bibliából azért úgy ismerünk, hogy Isten saját képére teremtette az embert. Máté Imre olvasatában tehát - bocsánat a kifejezésért - az Isten állat volt.

Hasonlóképpen érthetetlen a szerző titkolózása, amellyel hőseit felruházza: „…A rábaközi sámánok és táltosok titkos szervezet tagjai voltak. A szervezetet II. András - IV. Béla korában hozták létre a hagyomány jobb időkre átmentése érdekében… A hagyomány értelmében csak akkor szabad az ősi intelmeket nyilvánosságra hozni, ha a nemzetet nagy veszély fenyegeti.” (14. oldal) Ha belegondolunk, hogy a hivatkozott 1200-as évektől hányszor fenyegette nagy - török, Habsburg, szovjet, globalizációs, Európa Uniós - veszély a nemzetet, amely ráadásul évszázadokra visszavetette fejlődésében és a megsemmisülés szélére sodorta a magyarságot, akkor el nem tudom képzelni, hogy még minek kell következnie ezen csapások felülmúlására, hogy az ősi intelmeket közzétegyék.

A 19. oldal „…Értelmetlen lett volna közlőim szavait fonetikusan tálalnom… Mindezeket pedig honnan tudom?…- tudom,” pökhendi kijelentése érvek szakmai alátámasztása helyett a Miért? kérdésre a Csak! választ adja. Példája nagyon rossz iránymutató, mert ettől kezdve bárki adhat ilyen választ, ha nem tud megfelelni egy hozzá intézett kérdésre.

És, hogy ezt a pökhendiséget is lehet fokozni, arra a 28. oldal egyik sora teszi fel a koronát: ”…Nyelvünk „undok” szava az Ond, vagy Und népfaj nevét őrzi.” Ha valakinek nem tűnt volna fel az eddigiek során, hogy gúnyt űztek igaz történelmünk iránt érzett érdeklődéséből, akkor most már azzal szembesülhet, hogy meg is alázzák egyik vérszerződő vezére nevének kiforgatásával. Ez már a Magyar vándor című film stílusa és mélysége.

Mivel a finnugor elmélet napjainkra megbukott, felkent és jólfizetett papjai mindenhonnan összehordott zagyvaságaikkal igyekeznek menteni a menthetőt. A Yotengrit olvasói ennek lettek játékszerei.

Dobogó, 2007. február

yotesvalosag2

Világfa képe egy szarusótartón Szücs Sándor gyűjtése

 

 

Eltárolt hozzászólások

Megjelent: 2607 alkalommal Utoljára frissítve: 2012. Július 18., Szerda 19:06

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 321 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 20
This Week: 4507
Last Week: 5161
This Month: 17854
Last Month: 20494
Total: 1609710

Belépés