20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2011 december 07, szerda

Küskarácsonyra - Forrai Sándorra emlékezve

Szerző: Plósz Sándor

Evvel a kis írással szeretnék mindenkinek áldott Küskarácsonyt kívánni és eredményes boldogabb Új Esztendőt.
Ne felejtsétek el, hogy az Alaptörvény Január elsejétől jogfolytonossá nyilvánítja a Történeti Alkotmányunkat, központi helyen a Szent Koronával. Hogy ez így is legyen, érvényre jusson, még sokat kell harcolnunk! De a rés megnyílt, a feladat adott, csak össze kell fognunk a széthúzás helyett. A bolsevizmus nyomait is meg kell semmisíteni!

 Küskarácsonyra
Forrai Sándorra emlékezve

Sorsom hajója néhány hónapra lehorgonyzott Koppenhágában. Az unokák mellett és azon kívül rengeteg élmény ért, amelyek közül a Dán Nemzeti Múzeumban látottak néhány érdekes, nekünk magyaroknak emlékezető és fontos darabját szeretném megosztani veletek.

Engem a viking kor érdekelt a legjobban, mert ott vannak közös szálaink és természetesen a dán középkor, reneszánsz szintén szinte ismeretlen volt ez idáig előttem. (Nem szégyellem, bevallom.) Újkori ismereteim sem gazdagok, egy távoli nagybácsi, diplomata, vadászemlékei a Klampemborgi vadaskertben, - (Nemeskéri Kiss Sándor, Egyszer volt) és némi történelemolvasás, frissítőnek.

Egyszer volt, Álmos fejedelem fiára, Árpádra bízta Kijev várának védelmét. Kijev fontos kereskedelmi központja volt a 6-800-as éveknek. Északról a viking kereskedők és hódítók jöttek, délről ez a terület már Dentümagyaria része, határövezete volt. De ebben a kérdésben Padányi Viktort tartom legilletékesebbnek.
Először két rozsdás kard ragadja meg a figyelmem. Az egyik markolata, nekünk – királyi, a másiké már sokszor át lett alakítva, de a pengéje biztos Kijevben készült.

Magyar acél a Dán múzeumban

A Pallas lexikon sem magyarnak nevezi ezt az acélt, de mi maradjunk meg ennél az elnevezésnél. Ezt a kijevi magyar kovácsok, kardcsiszárok már mind ismerték és a díszesebb kardok mind így készültek. Én hiszek Padányi Viktornak.

A rozsdás pengén jól láthatók a hajtogatott rétegek nyomai.

 

Kijevi kardok markolata, (a pengénél az üveg, sajnos becsillogott)

Az alsó kardot, a markolatot a díszítő elemek miatt ki kell nagyítanunk.

A forma és az indák elégségesek, mint a „Prágai kard”

Ha a jó sorsom még egyszer elvisz a múzeumba, ígérem a gyönyörű kovácsolt pengét is bemutatom. Ilyent akkor csak Kijevben készítettek, a magyar kovácsok.
Szablyáiknál hiányzik a magyar lelemény, a lefelé hajlított markolat, de nagyon szépek voltak azok is.
A következő tárlókban László Gyula jutott az eszembe, mert gyönyörű ivókürtök sokaságát láttam. Az ivókürtök a dánoknál nem csak a viking korban, hanem a reneszánszig megvoltak, csak a szarv-tülök átment nautilus-csigába. Ebből egy szép tárlót mutatok be.

1024x768 Normal 0 21 false false false SV X-NONE X-NONE

Damaszkuszi acél

Így nevezik Damaszkus sziriai várostól az igen kemény és hajlékony fémet, mely különböző keménységü acél, v. acél- és vaslemezeknek v. rudaknak összekovácsolásából áll elő. Az ilyen acélból készített pengének a fölszinén gyönge sav maró hatása alatt többféle árnyalat keletkezik, amennyiben a savtól kevésbbé megtámadott keményebb fém sötétebb marad, a jobban megtámadott puhább fém ellenben világosabbá lesz. A lemezek vagy a rudak fekvése szerint a damaszkusi acél vagy stráfos vagy felhős, csavarással hajlított vonaluvá lesz. Ha különféle acéllemezt rakunk egymásra, legfölül pedig bevésett rajzu lemezt helyezünk és aztán kovácsoljuk, akkor az acél behatol a vésett mélyedésekbe és a vésett rajzból a maratás után minden lemezen árnyékolás keletkezik. Ha a csavart acélrudat apró darabokra vágják és egymásra rakva összekovácsolják, akkor előáll a mozaikszerü damaszkusi acél. Az eljárást, mellyel a keleti készítményeken, különösen a kardpengéken az arannyal berakott diszítményt állítják elő, azelőtt szintén damaszkozásnak nevezték. Most megkülönböztetésül az ilyen kirakott diszítményt tausziának szokás nevezni. A franciák a tausziát ugy nevezik damasquinure (l. o.), azaz damaszkénszerü.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

Lássuk milyen is volt az igazi viking kard, bemutatok néhányat, amelyből tömegesen találhatók a múzeumban, régiségboltokban. A Magyar kardokat, én már csak így nevezem, egyedi tárolók őrzik.

A legyőzött (valószínű vezér) összehajlított aranyozott markolatú kardja

A kardcsiszár
László Gyula, 50 rajz a honfoglalókról. Móra, Budapest, 1982, 67. old. (részlet).
(A felvétel az eredeti akvarellről készült. forrás internet)

 


Ivókürtök a viking korból

Kérdezhetitek, hol van Forrai Sándorra az emlékezet. Most következik. A késő viking kori teremben néhány korhadó fekete fadarab csillantotta fel a szememet. A dánoknak, a norvégoknak megmaradt, nem kellett rekonstruálni. Nem az ÁBC, mert azt hirdetik a kövek a feliratok.


A rovásbot naptárak. A képek becsillogtak, de az élményt meg kell osztanom veletek.
Lapos, kétoldali és négy oldali rovásnaptárak.

 A kor ami korból ezek fennmaradtak, hasonlít Marsigli gróf korára. Ők vagy ügyesebbek, vagy szerencsésebbek voltak a kor egyházi pusztításaival szemben. Felfrissítésül Varga Géza összefoglalóját illesztem ide, a rovásnaptárról.

Evvel a kis írással szeretnék mindenkinek áldott Küskarácsonyt kívánni és eredményes boldogabb Új Esztendőt.
Ne felejtsétek el, hogy az Alaptörvény Január elsejétől jogfolytonossá nyilvánítja a Történeti Alkotmányunkat, központi helyen a Szent Koronával. Hogy ez így is legyen, érvényre jusson, még sokat kell harcolnunk! De a rés megnyílt, a feladat adott, csak össze kell fognunk a széthúzás helyett. A bolsevizmus nyomait is meg kell semmisíteni!
Isten áldja, hogy így legyen!

Koppenhága, 2011-12-07


Varga Géza: MARSIGLI GRÓF ROVÁSNAPTÁRA

Rovó - 2007.01.07 14:29
A székely rovásírás egyik legfontosabb, leghosszabb emléke, amelyet egy kitűnő olasz hadmérnök másolt le a török időkben, s amelyet Bolognában őriztek meg az utókor számára


Ábra. A Marsigli-féle naptármásolat egyik lapjának részlete

***

Egy feltehetően XIII. századi eredetű botnaptár másolata, amelyet a törökök által megszállt Buda ostromát irányító Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök másolt le Erdélyben 1690-ben. A másolatot ma Bolognában őrzik (Bolognai Egyetemi Könyvtár, Marsigli-különgyűjteménye 54. kötet 669-686. lap).

A naptár az állandó egyházi ünnepeket és a szentek névünnepét tartalmazza. A kéziratlapokon két sorban szerepel rovásszöveg, amely az ünnepek nevét adja meg. A rovássorok jobbról balra haladnak. Az ünnepek fölött rovátkák mutatják, hogy hány nap múlva lesz a következő ünnepnap – ezek a rovásboton lévő rovátkák megfelelői lehetnek. A rovásbetűs sorok alatt találhatók a latin ünnepnevek, az alatt pedig a latinbetűs magyar ünnepnevek, amelyet Marsigli egy székely segítségével készített.

A naptáron túl a Jézus életével kapcsolatos bibliai város- és személynevek, egyszerűbb katekizmusi ismeretek, vegyes feljegyzések (egy áthúzott szöveg) és egy ábécé is található a feljegyzésekben.

A rováspálca egy-egy oldaláról származó jelek két lapot töltenek meg Marsigli gróf papírra írt másolatán. Ennek megfelelően egy-egy papírlapon a rovásbot valamelyik oldalának a fele található meg (két sorban).

A botnaptár a rövidítéses (hangzóugrató, ligatúrás) írás példáinak valóságos tárháza. A 46 ligatúrának (jelösszevonásnak) köszönhetően a rovásbot mintegy fél méterrel rövidebb s a jelek számát tekintve 38%-os megtakarítást ért el. Forrai Sándor mutatta ki, hogy a rovásírás rövidítési rendszere ugyanolyan elvi alapokon épül fel, mint a napjainkban használt modern magyar gyorsírásé. Például az Albert ligatúra egyetlen jellel rögzíti ezt a nevet, azaz szójelet alkot.

A rovásnaptár "Hálát agyunk Tennek hogy adta!" mondata megőrízte a magyar ősvallás istenének eredeti Ten nevét s ezzel eldönti isten szavunk eredetének kérdését, amely a finnugrista nyelvészet számára máig megoldhatatlan nehézséget jelent. Beláthatóvá teszi, hogy a magyar isten szó "ős Ten" értelmű összetétel, amelynek második tagja a kínai tien "isten, ég" szó, az etruszk Tin/Tinia istennév, és az indián Tenochtitlán városnévben rejtőző Tenoch név rokona. Ebből a magyar nyelv- és vallástörténet kezdeteire vonatkozó fontos megállapítások következnek, mert az etruszk, kínai és indián kapcsolatokat legjobban egy kőkori eredet feltételezésével lehet magyarázni.

A rovásnaptárt Marsigli jegyzetei alapján előbb Sebestyén Gyula próbálta meg rekonstruálni. Ez végül csak Forrai Sándornak sikerült, aki három pálcára rótt változatát is elkészítette a botnaptárnak. Ezek közül egy példány ma is fellelhető (ezt a rovásbotot lehet látni a televízóban, vagy a lapokban, ha a székely rovásírásról esik szó). A rekonstruált botnaptár másfél méter hosszú. A rekonstrukció jelentős tudományos siker, amiért örök hálával tartozunk a 94 éves Forrai Sándor tanár úrnak.

 

Ha valaki érdeklődik a rovásnaptárakról akkor nagyfelbontású videóval felvettem. Aki érti, kikockázhat belőle. Háromszáz valahány MP, nem tudom, hogy kell küldeni.

Barátsággal: Sándor

Hozzászólás  

+1 #3 sound 2011-12-09 22:37
Ez pl. biztos ismerős lesz párunknak:
AN-TA-AN TE-EM-MUZ
"Fel-fel hát Tammuz (isten)!
SUR-AK-A TE-EM-MUZ
Fényt csinálj Tammuz (isten)!
SUR-AK-A DI-GI-DA-KA
Fényt csinálj hatalom igaz pompája!
A-LA BAL-A BAR-BUZ(ÚR)
Üssd, verd a titkos ellenséget!
+1 #2 sound 2011-12-09 22:07
Már két napja ezután olvasgatok:
"...A rovásnaptár "Hálát agyunk Tennek hogy adta!" mondata megőrízte a magyar ősvallás istenének eredeti Ten nevét s ezzel eldönti isten szavunk eredetének kérdését, ..."
Vannak a továbbiakban is kételyeim ezzel a megállapítással kapcsoltban. Két nap alatt négy különböző könyvet olvastam át ezzel kapcsolatban. Visszamentem egészen a skíta nyelvig, de semmi jelét nem találom a "Ten" istenség használatának.
Viszont pont a szkíta szavak átfordításával foglalkozó könyvekben rovásírásra és magyar nyelvre, találtam TEN-t, mint "kiterjedő" jelentést, és találtam ÁS-t mint tüzet. ÁS pl. akkádul istent jelent. Maga az isten szó DUKU a szkítában. A napisten nevei zömében A-UTU és A-NAP néven voltak használatosak, de ugyanezen szkíta paticsok fordításaiban található meg Enki, Enlil, Enzu vagy másnevén Zuen és még sok más másodlagos természeti istenség. Az "A" az ősre, az eredet istenre vonatkozó megjelölés. ÁS-ME napkorongot jelent. De ha az eredeti jelet nem fekve, hanem állítva rajzolták meg, akkor "egy, egyetlen" jelentéssel bírt.
Viszont volt zápor-isten, termékenység istennő, stb. Főleg a csillagzatok nevei elevenedtek meg, pl. Vénusz-csillag- Isis, mint termékenységi istennő - ő volt Enlil. A királyok és a királynők is neveik mellé istenségi jelet kaptak a régi krónikákban.
Hú, nagyon érdekesek voltak ezek a könyvek, sokat tanultam belőlük, de azt hiszem túl sok volt egyszerre, és meg kell érjenek bennem, ezért most nem tudok róluk többet írni.
Ja még az is eszembe jutott, hogy az "I" (nagy i betü) azt jelenti imádandó, üdvözlendő, áldandó.
Megjelenik ezekben is az özönvíz, a föld újranépesítése, Emese és Tündér Ilona legendái, a Mag-ok és szerepük az istennel, valamint szintén itt van még egy teremtéselméleti alap melyet Badiny Jós Ferenc tett le alapított egyházában, mely szerint a fiúgyermek-isten leszáll aranykacsa képében Föld tengerébe s onnan felhozott alvó szem, vagyis homokból lesz majd a földi ember.
Mondjuk én most legjobban Dudás Rudolf írásait olvastam most, mert ő készített ilyen összehasonlító szótárakat és magyarázatokat, de más könyveket is olvastam már ezen témában. Akit jobban érdekelne, annak ajánlom ezt a linket:

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.cat.1
#1 Osvath Laszlo 2011-12-08 15:40
Ilyen fontos regisegi tanulmanyt vilagga ke'ne kuertoelni, iskolakban tanitani, mert erre csak bueszkek lehetuenk

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások