Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017May27

2008. Június 29., Vasárnap 02:13

Badiny Jós Ferenc életműve 3

Írta:  Jámbor Márk
Értékelés:
(6 szavazat)
Badiny Jós Ferenc életműve...3 Jámbor Márk Badiny Jós Ferenc életművét tovább folytatva megkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk egy különös forrásanyaggal, krónikával a méltatlanul mellőzött Tárih-i Üngürüsz-szel. Ez a krónika az, amelyre sok történész - Badiny is - alapozta „elméletét”, elképzeléseit, a magyarság történetét. Badiny és Grandpierre K. Endre kutatása számos ponton találkozik, mivel Grandpierre K. Endre az isztanbuli Török Nagykönyvtárban lévő TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar ősgesztának egyrészt újra felfedezte és a tudományos érdeklődés középpontjába helyezte.

De mitől is különleges a Tárih-i Üngürüsz? Miért övezi eredetét, tartalmát és a mű megtalálását annyi rejtély és félelem egyesek részéről?

A Tárih-i Üngürüsznek a feltételezések szerint Magyar krónika volt a forrása, amit minden jel szerint 906-907-ben írtak (Grandpierre K. Endre történész szerint). A krónikát először magyar rovásbetűkből fordították latinra, hogy ne számítson tiltott könyvnek. I. István király ugyanis törvényt hozott, mely szerint „Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyébe a latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék és a pogány írástól, valamint tanítástól papi állásának vesztése és 20 aranypensasnak büntetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betükveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 denárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a „pogány” vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.

1526-os mohácsi veszedelem után a székesfehérvári királyi könyvtárból előkerült „kódexet” I. Szulejmán szultánnnak Terdzsüman Mahmud fordította törökre. (A királyi könyvtár titkos anyagaként kezelhették, mert anyaga még a középkori krónikákban sem volt ismeretes). A könyv kikerült Törökországba, ahol Vámbéry Ármin (világutazó-tudós, a magyar-türk rokonság hirdetője) találta meg és 1860-ban beadta a Magyar Tudományos Akadémiára.

A Tárih-i Üngürüsz a lehető legrosszabb kezekbe került Budenz József személyében, (török és a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott, annak ellenére, hogy magyarul alig tudott) így az őskrónika ismét feledésbe merült, Budenz zároltatta. Ennek oka, hogy 1877-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter kiadta az ukázt: „A külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis azokat a tudósokat fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” Függetlenül ennek tudományosan megindokolható igazságától, ma is ez a szellem él és virul a tudomány fellegváraiban. Milyen tudomány az, amit kormányzati eszközökkel kell befolyásolni? Az igazság megáll a saját lábán, csak a hazugságnak kell ilyesfajta támogatás…. A tudomány attól tudomány, a történelemtudomány művelésében különösen, hogy lehet szabadon kutatni, összevetni az eredményeket és a legvalószínűbbet előtérbe helyezni!

„A szinte már elfeledett krónika újra előkerült, ugyanis Zakar András kutatómunkája nyomán fény derült arra, hogy Isztambulban és a Magyar Tudományos Akadémián is található egy-egy példány a kéziratból. dr. Sárkány Kálmán kikölcsönözte a kézirat filmjét, s elküldték Prágába, dr. Blaskovics József turkológus tanszékvezetőnek, magyarra fordításra. A Magyar Nemzetben ekkoriban jelent meg egy rövid hír a kézirat létéről. „Kitört az idegesség az Akadémián” – számol be az eseményekről Geönczeöl Gyula (1988, 8), aki barátaival átmenekítette a magyarra fordított szöveget 12 legépelt példányban (GKE, 1995, 28). „Azonban Illyés Gyula mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, és az írók javarésze is. Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot, dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza”…Amikor Geönczeöl Gyula és Grandpierre K. Endre Ligeti Lajos támogatását kérték, az akadémikus felajánlotta, ha a Tárih-i Üngürüsz kiadásától elállnak, megígéri, hogy egy másik munkát segít kiadni. Mivel a Tárih-i Üngürüsz kiadásától nem álltak el, az akadémikus kiabálni kezdett: „akkor véres fejjel fognak visszavonulni!” (GKE, 1995, 29).

Grandpierre K. Endre Pozsgay Imrével, az akkori kulturális miniszterrel is felvette a kapcsolatot a megjelenés elérésére. Erre előbb pozitív, majd visszavonó, negatív választ kapott. Azonban Grandpierre K. Endre két tanulmánya (1979, 1981) hatalmas érdeklődést váltott ki, amit már nem lehetett elaltatni. A könyv 1982-ben megjelent, torzítva, csonkítva. Jellemző, hogy az eredeti kéziratban ezt az Árpád-korral záruló őskrónikát bevezető „A regösök és a krónikások így írták meg” mondatot – a magyarság tudatlanításának úgy látszik, minden tudományos szempontnál fontosabb céljából - „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen adták elő”-re változtatták. Nyilván azért, nehogy megtudják a magyarok, hogy István király előtt is volt írásos kultúrájuk.” (Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila KAPU, 2004.04.)

A Karpatia újság előző számából megtudhattuk, hogy több kutató, így Badiny szerint is, a magyarság a Kárpát-medencében őshonos. De mit is mond erről a Tárih-i Üngürüsz?: „az özönvíz után Hunor a népét a Kárpát-medencébe vezette letelepülésre és ezek a hunok itt már velük azonos nyelvet beszélő népet találtak. Hunor népét a Kárpát-medencébe Nimrud korában, nem sokkal a vízözön után vezette. Mint, ahogy a Bibliából is tudjuk, Nimród „hatalmas király volt a földön és birodalmához tartozott Bábel, Uruk, Akkád és Kálné a Sineár földjén” és ezt a területet régen Sumirok országának nevezték. Nimródnak Hunor és Magyar volt a két fia Hunortól származnak a hunok és Magyartól a magyarok. Tarihi Üngürüsz-i szerint a hunok — Hunor által vezetve, az égi hatalmak akaratának megfelelően — a Kárpát-medencébe azért költöztek hogy visszatelepüljenek arra a területre, amelyik az ősszülőföldjük.

A Thúróczy Krónika is hasonlót ír, amikor így mondja: „Azt akarta ugyanis Isten, hogy minél előbb költözzenek Pannóniába..” Egy Csodaszarvas jelent meg Hunor és Magyar előtt, mint az égi erők küldöttje, azért, hogy őket visszavezesse az őshazájukba.

„A Tárih-i Üngürüsz „két” Csodaszarvas-monda változatot közöl és óriási időtartamot hidal át (évezredeket) és történeti eredetűek a közlései. Ezeket a régi mondákat a szájhagyomány őrizte meg és a Tárihi Üngürüszben valóságosan megjelenik a mondai jellegű hun-magyar őstörténelem leírása.” Pannónia az „ígéret földje” volt a MAGYAR-HUN ősvallás hiedelmében. Ezek az adatok több középkori történelmi forrásban is megelevenednek, annak ellenére, hogy abban az időben nem volt a köztudatban, sőt mint tudjuk elrejtve őrizték a Tárih-i Üngürüszt. A mű a magyarság több hullámban történő átköltözéséről beszél. Mint fentebb említettük első ízben a HUNOK, másodsorban az AVAROK, harmadjára pedig a MAGYAROK érkeztek a Kárpáthazába. Kr. u. 374 körül indulnak tehát a HUNOK Balambér királyuk vezetésével, az ALÁN és más szomszédos népekkel szövetkezve a Kárpát-medencébe. Az ebben az időben itt élő gótokat és gepidákat legyőzték. A gepida harcosok csatlakoztak a hun törzsszövetséghez, a gótok a Dunántúlra menekültek, s később rátámadtak a Római Birodalomra, hun segítséggel. Balambér utóda Katar (egyesek szerint „Kádár”) volt, akit az általunk górcső alá vett Tárih-i Üngürüsz is említ. Az ide érkező hunok, már olyan népeket találtak, itt akikkel könnyen tudtak szót érteni, mert azonos nyelven beszéltek (a krónika szerint). És innentől kezdve a magyarság története Attila Nagykirály történetével folytatódik...

Akik foglalkoznak akár amatőr, akár szakmai módon is a magyar történelemmel, azokban felmerülhet a kérdés, ha van ilyen Krónikánk, akkor miért nem képzi tudományos közvita tárgyát? Mért nem foglalkoznak vele a történészek? Ha kinyittatnák a „történészeink” szemeit és természetesen a sajátunkét, akkor észrevennénk, hogy a finnugor elméleten kívül is létezik élet. A különböző eredet elméletek megvitatása, elemzése, egymás mellé helyezése, részekre bontása meghozhatná, a minden politikai befolyástól mentes, egészséges magyar történelem szemléletet. És ha a finnugor elmélet a maga blődségeivel teret nyerhet a vizsgálódás terén, akkor a Badiny Jós Ferenc és a Grandpierre K. Endre-féle történelem szemlélet is minimum annyira megérett a történelmi kutatásokra - függetlenül attól, hogy egyesek elismerik e igazságnak vagy nem az általuk igazolt eredményeket -, mint a politikai támogatásra szoruló halbőrszagú, eszkimó rokont kereső finnugorizmus.

De bizonyára már a Karpatia olvasói is nagyon jól tudják, „a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát” könnyebb hirdetni, ha ilyen „zavaró tényezők”, mint Badiny Jós Ferenc és a Tárih-i Üngürüsz, valamint egyéb „alternatív” történészekről és történelmi kutatásokról, az ember nem is hall, mert eltitkolják előle.

Összeállította: Jámbor Márk
Karpatia

 

 

Badiny Jós Ferenc életműve 1

Badiny Jós Ferenc életműve 2

Badiny Jós Ferenc életműve 3

Megjelent: 8645 alkalommal Utoljára frissítve: 2011. Augusztus 28., Vasárnap 03:13

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 320 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.7%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 517
This Week: 5816
Last Week: 4813
This Month: 20624
Last Month: 21665
Total: 1521660

Belépés