Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Oct18

2010. Szeptember 29., Szerda 23:35

Torma Zsófia és a Sumér nyomok Erdélyben

Írta:  Benkő Magdolna
Értékelés:
(4 szavazat)
" Az akkori akadémiai címeket - mint a politikai hatalom nyomása alatt élő magyarság történetében annyiszor - , nem annyira a tudás, hanem a mindenkori hatalom tányérnyalói tehetség alapján osztogatták. Bár nem szándékom megsérteni és leértékelni a mindenkori Akadémiánk „nagyjait", hiszen valóban nagyon sok emberi érték volt és van közöttük, de soha nem szabad elfeledkezniök, hogy nem a cím teszi az embert, és hogy Caligula lova - bár szenátorrá avatták - mégis csak ló maradt örökre." 

Torma Zsófia (az első magyar régésznő) 1894-ben ismertette kutatási eredményeit „Sumér nyomok Erdélyben" című művében, mely Jénában jelent meg német nyelven.

1840-ben született Csicsókeresztúron, nemesi, nagybirtokos Torma József és Dániel Jozefa házasságából. Apja szenvedélyes régészkedő volt és bátyja, Károly - akivel sok mindenben nem értettek egyet a régészetet illetően - nevéhez fűződik Aquincum feltárása és szabad múzeumi berendezése, a Csörsz-árok és a sok római erődítmény, a „limesek" feltárása. Magas tisztséget töltött be, egyetemi tanár és a képviselőház alelnöke is lett. Elfogultságát Fekete Zsigmond többször idézi azzal, hogy a Csörsz-árkát és minden vízrendszer-nyomot a rómaiaknak tulajdonított és szenvedélyesen tagadta az avarság és a hunok műveltségét.)

A magyarul megjelent kötetben Jáki Gábor mutatja be TZS életét és munkásságát. A bevezetőben Fehér Anna - az amerikai magyar nyelvű kiadás kiadója a következőket írja: „Szándékunk a kis munka kiadásával mindössze annyi, hogy hódolni akarunk a sokat gúnyolt, lenézett, elmellőzött magyar régésznőnek, szászvárosi jeltelen sírjára hálánk babérkoszorúját elhelyezzük, és nevét a modern sumerológia nevesei, rangosai közé iktassuk."

Jáki: „Első nyilvános szereplése a budapesti IX. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszus alkalmával történt. Hunyad megye őt bízta meg képviseletével. ...Ismeretségek, nemzetközi kapcsolatok, holtig tartó barátságok és ellenségeskedések születtek ekkor az első magyar régésznő körül. Ellenségeinek zöme az akkori Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemi professzorok sorából került ki, míg legnagyobb barátai, Sayce, Langenschmit, Virkow és főként Schliemann ekkor ismerték el a zseniális magyar leány eszmetársításait és őskultúrák kényes problémáinak egyszerűsítésén és kapcsolatán. Ekkor merült fel Tordas-Trója-Mezopotámia kultúráinak szerves összefüggésének a gondolata, amelyhez egyre több külföldi tudós csatlakozott, hódolva a magyar régésznő intuitív és mégis tárgytörténelmi meglátásainak."

....TZS a leletein szereplő jegyek és írások sokaságát, és Tordost Trója műveltségéhez kapcsolta és rádöbben, hogy Tróján túl is vezetnek szálak, és eljutott a sumérokig.

„A tordosi kultúra felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, az 1876-ban lezajlott nemzetközi Régészeti Kongresszus legnagyobb látványossága volt, és legtöbb külföldi tudós zsongott körülötte.

Zsófiának azonban már itt kellett éreznie az „üröm-cseppeket", amelyeket a „hivatalos" magyar régészet készített számára. Pulszky, a Nemzeti Múzeum igazgatója és legbensőbb munkatársa Hampel József nem győzték eléggé kihangsúlyozni Torma „autodidakta" mivoltát. ... A két „tudós" tekintélyalapon próbálta állandóan rendre utasítani a zseniális és éles női intuícióval megáldott régésznőt. Ez a „tekintélyhangsúlyozás" különben az Akadémia részéről azért is groteszk és nevetséges volt, mert az akkori akadémiai címeket - mint a politikai hatalom nyomása alatt élő magyarság történetében annyiszor - , nem annyira a tudás, hanem a mindenkori hatalom tányérnyalói tehetség alapján osztogatták. Bár nem szándékom megsérteni és leértékelni a mindenkori Akadémiánk „nagyjait", hiszen valóban nagyon sok emberi érték volt és van közöttük, de soha nem szabad elfeledkezniök, hogy nem a cím teszi az embert, és hogy Caligula lova - bár szenátorrá avatták - mégis csak ló maradt örökre."

Miután „Sumér nyomok Erdélyben" című könyve megjelent Európa sumérológusai, régész, történész, néprajzista tudósai sorra hívják Európa-szerte az egyetemekre, hogy tartson előadásokat elgondolásairól. De nem tud menni, mert gyógyíthatatlan asztma kínozza.

„Egy szíve vágya volt még Torma Zsófiának, amikor már Isten felé hajló árnyékként élte utolsó éveit: nagy összegező és kedvenc rajztanára a dévai Szinte Gábor sok száz illusztrációjával ékes munkáját szerette volna kiadatni. Levelezett is az Akadémiával. Akkor ott Hunfalvyak, Budenzek és hasonszőrű „Caligula-szenátorok" voltak az urak. Zsófia háromszor cipelte fel Pestre a kéziratot, háromszor vitte vissza. Az Akadémia „akadékoskodott". Nem az anyagiak voltak a mérvadók. ... Nehezebb volt Torma Zsófiát meggyőzni arról, hogy úgy írjon, ahogy és amint mások szeretnék. „Én úgy képzeltem, hogy az akadémiai munkák szerzői magok állítják össze és írják is be mindazt, amit a legjobb meggyőződésük szerint tudnak és írni képesek. Hogy ennek ellenkezője állhasson, eszembe se jutott!" -írja Hampelnek. Egy percig se hitte, hogy előírhatják neki: kéziratából csak azt nyomassa ki, amit mások jónak látnak, amire pillanatnyilag szükségük van. Nem minden célzat nélkül említi: „Felszólított volt egy német tudós, dolgoznám fel vele az összegyűjtött anyagot, és aztán csak abba egyezzem bele, hogy az ő nevét is mint munkatársét tehesse." ... Nem vállalhatja, hogy „anyaggyűjtő napszámossá" degradálják. „Dolgozzam mint megbénított néma - kérdi -, kinek gondolatmenetét irányítsák, kijelölvén az utat és pontot, merre, meddig és ne tovább haladjon?" Ezt nem tudja megtenni. Adatainak feldolgozását maga akarja elvégezni, s ha ez nem sikerül, jegyzeteivel, naplójával együtt kész megsemmisülni."

TZs műve régészetileg bizonyította be, hogy a „sumér nép turáni nyelvű, vagyis sem árja, sem sémi népekhez nem kapcsolható." Gyulai Pál kolozsvári régészíró írja róla: „Bámulattal és elismeréssel beszéltek az erdélyi nőrégész éles logikájáról a sumér-akkád szimbolikus jelek nyomkövetésében Babilontól Európáig. Átveszi teljes meggyőződéssel hirdetett elméletét, hogy az európai népek kultúrájának alapvető elemei, mint például az írás, a vallás, a népművészet ősi formakincse, az európai mitológia, keletről veszi eredetét, innen származott és turáni népek közvetítésével Európába, hogy a műveltség átszármaztatásának egyik fontos állomása Tordos, illetőleg Erdély."

TZs nagy műve amely a „leírás szerint mintegy 2500 ábrával illusztrált hatalmas munka és a címe „Dácia a római foglalás előtt" ma ott penészedik, sárgul a Kolozsvári Múzeum valamelyik irattárában, bár egyre jobban és többen forgatják a málladozó, sárguló lapokat. Örök szégyene a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy soha nem került kiadásra. Vajon mitől félt az Akadémia? Talán ugyanattól az esetleg fellobbanó magyarságszeretettől, régi ősi örökségünk számontartásától, amely pl. mindent megakadályozott hogy az olyan tartalmú, és Kmoskó Mihálytól megírt hatalmas orientalista gyűjtemény megjelenjen. Ipolyi Arnold hatalmas „Magyar Mitológia"-ját is majdhogynem tűzbe dobatták vele, annyi volt az ellenese."

1899. május 25-én a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorának választotta.

A szerény, sokat gúnyolt, elaggott Torma Zsófia válasza - egy fogalmazvány csupán, s nem tudható, hogy valóban elküldte a címzettnek:

Schneller Istvánnak 1899.május 26.

„Holt lóra patkó. Először is korlátolt ismereteimmel erre érdemes nem vagyok, azután annyi szekátura és megaláztatás után aminek engem éppen ott - egyesek kivételével - kitettek, tekintve hogy haldoklási koromat élem, most már ennek hasznát sem vehetném. Mindezekért én legszívesebben ezt a kitüntetést nem fogadnám el, mert nemcsak ok nélküli bajoskodással jár ez - főként időpazarlással, de igen sok költséggel is. Ellenségeimmel s gúnyolóimmal szemben igaz ennyi elégtétellel magamnak tartoznám! Most már mégse tudom mit tegyek."

A régészeti ásatások megközelítőleg 11000 tárgyi leletet tartalmaztak. Ezen tárgyi leletek közül a leghíresebb és legjelentősebb a tordosi korong volt.
(Hood a tordosi korong jeleihez hasonló írásjelű korongot talált Kréta szigetén.) A leletek között agyagtáblák és emberalakú idolok is voltak.
Az idolok ruha keresztpántjának elrendezése hasonlóságot mutatott a Mári-ban talált női szobrok pántjaival. Ennek a bizonyítéknak a jelentősége abban áll, hogy a sumer nép által viselt öltözetek és a korai kárpát-medencei kultúra viseletében is fellelhető azonosságok.

Torma Zsófia ÖNÉLETRAJZÁBÓL: „ ...Gyűjteményem tárgyairól az összehasonlító régészet segélyével kivonható eredmények arra a meggyőződésre vezettek, hogy Tordos őskorára következtetve feltételezzem, miszerint mint Erdély más őstelepein, azokat trák-géta féle népek lakták, akikről Herodotos Kr.e. 500 évvel úgy emlékezik meg, hogy azok a „Maris", azaz „Maros" menti területek lakói voltak. Tordos leletein ekkor felismerém, hogy Babylon-Chaldea kultúrelemeiből keletkeztek, és Egyiptom művészetével együtt Syriában fejlődött tovább, és hasonló volt Trója trákjainak kultúrájához, és melyet nem előzött meg az eddigi régészeti felfogás szerint a gall-kelta, pelazg-hellén vagy római-etruszk kultúra." 

(1. oldal / 2)
Megjelent: 42586 alkalommal Utoljára frissítve: 2011. Október 19., Szerda 02:45

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 210 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.8%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Germany 2.9%France 0.3%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 23
This Week: 2047
Last Week: 5472
This Month: 13989
Last Month: 23343
Total: 1629645

Belépés