Lábjegyzetek

____________________

1) A kusok nem azonosak a négerekkel, reájuk tehát a néger elnevezés nem alkalmazható. A néger ajka erősen duzzadt, orrnyílása tág, haja gyapjas, arca nem európai arc. E lényeges testi különbségek ellenére az embertan egyes tudósai mégis azt hirdetik, hogy a kus és a néger ugyanaz az emberfajta. Elméletük szerint eredetileg csak kusok léteztek és belőlük degenerálódás útján jött volna létre a néger, igen nedves (dzsungeli) klímában való hosszas tartózkodás eredményeképpen. A négerek kus származtatásának van azonban egy óriási akadálya: a néger nyelvek a kus nyelvektől alapvetően különböznek. Az elméletet ennek következtében a legtöbben elvetik és a néger problémát továbbra is megoldhatatlannak tartják.

2) A bőr fogalomjele a PAR (bőr) hangcsoportot hordozza, Id. 25m 63 no 55, 56. 57 és 59. Az idézett helyen szereplő első két forma felismerhetően a párduc bőrét ábrázolja, mert látjuk rajta az állatot jellemző sötét pettyeket. Talán azért szerepel a párduc ilyen célra. mert e szó első szótagja (PÁR) összecseng a bőr régies kiejtésével. Gardiner is bemutatja a bőr fogalomhatározóit, 199m F-27. F-28 és F-29 alatt és ezzel kapcsolatban közli a szó lexikális meg határozását az egykorú írnok betűivel. A meghatározás csak egy szóval történik, de találó: 'Takaró'.

A bőr fogalomhatározó grafikai formája a négyszög alakú P (Bél romba nyomott R jel kombinációjából született meg, vagyis ideogram helyett összerótt figurának is tekinthető: Pe-Ur, Be-UR, Bőr. Amint látjuk, akárhová nyúlunk, mindenütt magyar szavakra bukkanunk, a magyar és egyiptomi nyelvazonosság bizonyítékaként.

3) Az egyiptomi és magyar kapcsolatokra itt is alkalmasan rámutattunk, mert a magyar nyelv fokos szava szintén a fa-kosból eredt. A sétapálca végére ugyanis nálunk is kosfejet szoktak faragni és ez ceremoniális jelvény volt, az előkelő embert jelképezte, különösen a Felvidéken. A budapesti Nemzeti Múzeumban őriznek egy hun időkből eredő (!) fokost, amelynek fogantyúja szintén kosfejet ábrázol. A kusok tehát már akkor jelen voltak a Duna medencében. Ezt a fontos régészeti leletet a III. kötetben bemutatjuk.

4) Az Okmánytár 13. sz. ábrájának jeleit a 193m VI 57. oldaláról vettük; a 14. sz. jeleket 200m I csillagos 73-ról; a 15. jeleit pedig 200m I csillagos 77-ről. - A legnagyobb tekintélyű angol egyiptológus, aki egyébként a hieroglifok hangzósítás nélküli szerencsétlen átírását bevezette a tudományba és ezzel a szövegek nyelvészeti felhasználását eleve lehetetlenné tette. a 15. sz. alatt közölt szöveget így értelmezi angolul: Chief of Med ay of Aushek (named) Kuy Ha tudott volna magyarul, a Jószágok szót bizonyára nem Aushek helynévnek értelmezte volna és a Gulyás magyar szót sem tette volna meg Kuy dűlőnévnek és talán nem hagyta volna el a jelen esetben fontos Utasok vagy Utazók értelemhatározót sem. Gardiner professzor eljárása kitűnően példázza, milyen a mai hivatalos egyiptológia- amit nem értenek meg azt hidegvérrel kihagyják, vagy hely- és személynévnek teszik meg, hogy azután tovább ne kereskedjünk az értelem iránt. De ismételten hangsúlyozzuk, hiányosságaikat nem róhatjuk fel nekik, hiszen az egyiptológia magyar oldalának kidolgozása mégiscsak magyar tudósok feladata.

5) They called it the land of MEZOR and the land of CHAM from their two ancestors, which the Greek rendered MESORA and CHAMIA, 191m 298. - Ugyanez a gondolat tükröződik ebben a megállapításban is: Throughout the Early Dynastic period and the Old Kingdom SET and HORUS are represented as the two patron deities of the Monarchy (231m 98). ahol Set alatt Kus, Horus alatt Magyar (Úr) értendő. A 6. dinasztiától kezdve azonban Kusról nincs többé szó, a Monarchia védnöke akkor már egyedül Horus, 231m 99.

6) A tartományok írásjeleit 22m 39 és 193m VIII 142 lapjáról vettük, ahol a hét kerület írásjelei is megtalálhatók. További részletek, 222m 12.

7) Kállay Ferenc múlt századi keletkutatónk is sejtette, hogy a régi Egyiptomban magyarok éltek. Tőle idézzük: "Kétséget nem szenvedett többé hogy Núbia-Napföld volt, a Noba-hegyek-Naphegyek", 237m 293. Részletesen: 286-296.

8) Smelting works on a gigentic scale had already been initiated at Mero (Magyar Otthon) by the middle of that century (Kr. e. I. század) or even earlier... Mero was the center of the largest Iron-smelting lndustry in Africa south of the Mediterranean coast, 196m 48.

9) A Thébában székelő núbiai alkirályok egyikének, talán éppen az utolsónak arcképét Okmánytárunk 32. sz. alatt mutatjuk be. Elképzelésünk szerint ez az alkirály, aki Kr. e. 650 táján halt meg, az árja- kus keveredésű úgynevezett "fekete magyarok" típusát testesíti meg, aki azonban igaziból már nem mondható feketének, de éppenséggel fehérnek sem.

10) Candace . . . all the queens of Napata and Meroé bore this title . . . Of the meaning of this title and its origin, nothing is known, 222m 62. - Budge közöl két olyan kartust (222m 84 No 2 és 112), amelyben a K-eN-D-E részleg nagyon jól olvasható, de az utána következő írásjelek értelmét egyelőre nem tudjuk kellő biztonsággal megállapítani. A kendő Egyiptomban is a királyi ruhatár kellékei közé tartozott, de ott vászonból készítették. 'nemes kendőnek' nevezték s a fáraó a fején hordta, kikeményítve. Théba kus eredetű alkirálya is fejkendőt hordott, amelynek hálószerű szövése volt (Okmánytár 32).

11) Az európai kendős magyar királyról feltűnően hallgatnak krónikáink. Úgy látszik. az Árpád-házi királyok alatt nem volt tanácsos firtatni a feketék sorsát. Dinasztiacsere van itt a háttérben, amelynek során nemcsak a cím viselője, hanem maga a cím is eltűnt. Mindenesetre a dolgot most új szempontból mérlegelhetjük.

12) A kus történelem és néprajz nagy tudósa, prof. Budge nem ad semmi kézzelfogható útmutatást arra nézve, hogy kik voltak és mivé lettek a kusok, vagy milyen nyelven beszéltek. A kérdésről egyetlen egyszer nyilatkozik, amikor így szól: By race the people of, this country (Kush) ... belonged, as they still do for the most part, to the Barabara (?!) stock... The ethnic affinities of the Nubian Barabara are unknown, and their language, which is still spoken, has not been satisfactorily assigned to any known group of tongues; it is in no way connected with either the Berber (Hamitic) or Semitic idoms, 193m VI 185 sk.

13) This (kushite) civilization was crucially important not only to the social evolution of the Sudan Itself, but also to the growth and spread of civilizing Ideas and technologies throughout much of continental Africa to the west and south. - The greatest transmitters of Egyptian beliefs, ideas, and material Inventions would not be the Egyptians themselves, but the peoples of Kush and the peoples of North- Africa. - There is no exaggeration in saying that the htstory of much of continental Africa is Inseparable from the history of Kush. - A három idézet helye: 196m 43, 29 és 46.

14) Egy-két jellemző Idézet: Yet every one of these achievements and phenomena is now generally agreed to have had a purely African origin. Amit a fehérek afrikai teljesítményéről korábban írtak: All that was guesswork, and for the most part it was quite ungrounded. A hamita felsőbbrendűségről szóló elmélet fehér illúzió, amit legjobb minél hamarabb eltemetni: burying it as just another white illusion. 196m 9-11.

15) More than one ethnic straln was present in the population, hangsúlyozza 230m 145. - Az árja típusú Indus-völgyi emberfajtára olv. 230m 146-148. - Examinations of the skeletal remains show that the (Indus valley) people were of a mixed race, the Mediterranean being the preponderating type. The skulls agree with those found at AI Ubald and Kish, and belong to the dolichocephalic people, 224m 17. - A hindu mitológia előadása szerint a kus nép két ősapától származott, az egyik a Fény (árja), a másik a Sötétség (Kus) megtestesítője volt, név szerint Rama és Sita. Az így létrejött kus nép Kosala (Kos Helye) országban lakott, 53m a Kusa szó alatt.

16) Szín-Ta vagyis az Indus-völgye a Brahmanista irodalomban 'Barát Városa' névén szerepel, mert Barát volt a Holdnak, e barátságosan mosolygó égitestnek egy további neve. A Barát Városa név változata a Barát Hona , mondja az angol Waddell: The country is called from the post-Vedic to modern times in Brahmanist litterature 'The Land of the Barats' (Barat Varsha) , a name synonymous with 'Barat- Ana' or Land of the Barats. A Barát Hona (Baratana) névvel azonos a Britannia név, mondja szintén Waddeli, akit a brit és skót lakosságot a Régi Keletről eredezteti (l8tm 10 és olv. 53m). - A Maha-Bharataban az asszonyt "feleségnek" (half the man) nevezik, írja 224m 37.

17) The language of the Inscriptions on these seals in standard Sumerian of the early aggIutinative and condensed type, with a minimum of grammatical expletives, and it is . . . radically Aryan and the language of the primltive Aryans. 181m 25 sk. A felírások nyelvét mások is ragozott nyelvnek mondták, 230m 180 sk.

18) Contenau Dél-Mezopotámiában kezdettől fogva két népet lát, kusokat és árjákat, amelyek egyike sem volt indoeurópai, de szemita sem. Aki e kérdéssel foglalkozni kíván, annak hasznos elolvasni Contenau leírását (236m 19 sk), melyet terjedelmes volta miatt nem közölhetünk eredeti szövegezésben.

19) Waddell is minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a kultúrát hordozó délmezopotámiai nép árja nép volt. Tiltakozik a szumir elnevezés ellen, amely szerinte nem történelmileg viselt név és félrevezető. Elutasítja az akkad nevet is, amely országnévként használva Ari- Ki vagy Uri- ki volt, azaz Árják országa (Land of the Ari or Aryans), 181m XI.

20) Contenau, aki meglehetős gondot fordít Mezopotámia népi összetételének elemzésére, ezeket írja: Le deuxiéme millénaire est caractérisé par la reprise graduelle de la premiére place par les Sémites qui absorbent et assimilent les éléments sumériens ou étranqers. Au premier millénaire, apogée puis abaissement de la puissance sémite . .. De a III. évezredben a szemiták még nincsenek hatalmon, 236m 27.

21) A Szín névvel kapcsolatban a szaktudósok megjegyzik, hogy annak í magánhangzója hosszú, a szó maga pedig a Holdat jelenti: Pronounced SEEN and meaning Moon or Moon God, 47m 22. A Holdat Egyiptomban nemcsak Szín nevén ismerték, hanem Holdnak is mondták. A vonatkozó hieroglifákat (200m I csillagos A, 3. betét) a torlódó L-hang elhagyásával így olvassák 'A Hod'. Ezt a nevet a dunai Magyarország egyes helyein is a torlódó hang elhagyásával ejtik ki. Kun László királyunk pl. a kunokat a "Hód-tónál" (értsd. Hold-tónál) verte meg, amely tó a Holdtól kapta a nevét: ad locum Hood qui . . . formam corniculatae Lanue refert, Hungarisque Hoodosto dicitur. 237m 235 sk. - Okmánytárunk 39-41 sz, bejegyzéseit 193m II 96 és 130 sk oldalairól vettük.

22) But we are without any clue as to their real name, language or origin, 129m IV 75. - A hyksos probléma mai (1966) állását egy doktori értekezés így összegezi: Many aspects of this subject remain highly controversial: the way in which the Hyksos rose to power: the nature of their rule; their ethnic origin; the location of their capital; and the so- called dynasties of the Hyksos. 231m 5.

23) Hasonló sáncokkal vették körül táborhelyeiket az európai Magyarországon élt avarok is ("avar gyűrűk' tulajdonképpen "vár-gyűrűk") és hasonló földhányásokkal rekeszthették el Duna-Tisza-közi lakóhelyüket a Jazig- juhászok. De az Árpáddal bejött magyarok is építettek "gyepüket" és azon hagytak "gyepükapukat" amik szintén elsáncolt helyek voltak, udvarukban őrséggel. Ezeket az összefüggéseket látva, felmerülhet az a gondolat, hogy Udvar és Udvarhely végzetű földrajzi neveink talán az ilyenfajta egykori védelmi berendezések emlékét őrzik. Van Somogy- Udvarhely, Szamosudvarhely Székely- Udvarhely és sok más Udvar, Udvarai, Udvari összetételű helynevünk (126m és 127m). A magyar nyelvben az udvar valóban bekerített, körülzárt területet jelent, amely a lakóhely kiegészítő része.

24) (The Hyksos) ended by entirely adopting the religion, learning and civilization of the nation which they had tried to destroy, 193m (II 141. - Egyiptomi uralmuk végén . . . the Hyksos had to alt intents and purposes become Egyptians, u. ott 154. The later Hyksos seem to have become entirely egyptianized. They adopted the folt pharaonic dignity, and, as good Egyptian kings, built Egyptian temples and venerated Egyptian gods, 87m 219.

Mivel a kusok ilyen feltűnő gyorsasággal olvadtak be a egyiptomiakba, egyes szerzők lehetetlenségnek tartják, hogy az egyiptomi néptől merőben idegenek lettek volna. It is certainly impossible for a foreign people with no previous contact with Egypt to become so completely assimilated into Egypt without leaving a single trace of their own culture. A maúrik (amoriták). akik a Babiloni Birodalmat alapították, szintén csodálatos gyorsasággal lettek mezopotámiakká, úgyszintén a kassik vagy kassiták (kusok), akik utánuk következtek (231m 126). Ez a csodálatos gyorsasággal történő asszimilálódás természetes és logikus következménye annak, hogy mindenütt magyar néprészekkel van dolgunk a Régi Keleten, valahányszor csak ilyesmit hallunk.

25) A mai nyelvészek már kezdik az indoeurópai elméletet lebontani. A hinduk saját nyelvüket nem indo-európainak nevezik. hanem az "indi" csoportba tartozó nyelvnek, az európai részleg elhagyásával. Az európai tudósok azt is visszautasítják, hogy lett volna indo-európai faj. indo-európai alapnyelv, vagy pláne indo-európai állam. Ma egyszerűen csak közös kultúráról szólnak, amely a kőkorban nagy területen volt ismert, amely kultúrkör alsó vidékéről Kr. e. 2000 után népvándorlás indult több felé Kr. e. 1000 lenne a mozgás csúcspontja 233m 29 sk és 232m 6. 30-32. Mások sem tulajdonítanak a Centum és Satem osztályozásnak olyan jelentőséget, mint régebben. Óva intenek attól is, hogy az úgynevezett tanú-szavakkal a szokásos játékot űzzék a nyelvészek és vele bizonyítsák az "alapnyelvet" beszélők magas műveltségét. Ha ugyanis az indoeurópai nyelvekben közösnek talált szavakkal szembeállítják a nem-közös szavakat. furcsa dolgok derülnek ki. A. B. Keith rámutatott arra, hogy ezzel a módszerrel állíthatjuk pl., hogy az indoeurópai alapnyelvet beszélők ismerték a vajat, de a tejet nem; tudták, mi a hó, de az esőről nem volt fogalmuk; tudták, hogy van lábuk, de azt nem, hogy kezük is van (230m 246).

Ha viszont igaz, hogy az indo-európai nyelvek kiindulópontjában erős magyar nyelvi befolyás észlelhető, akkor az ún. ragozó nyelvek és az ún. nem ragozó (hanem hajlító) nyelvek között rokonság áll fenn. Akik angol nyelv mintegy 200 gyakori ragját ( suffixeit és prefixeit) számbaveszik és tekintettel vannak az aránylag kis létszámú inflexióra, logikusan eljutottak a ragozó ("turáni") és hajlító ("indo-európai") nyelvek rokonságához. Several scholars believe that the Turanian (agglutinative) and indo-european (inflective) languages may ultimately prove to have a common origin, 232m 97 és olv. 232m 432 jzt 18. Ettől már csak egy lépést kell tenni, hogy a magyar ősforrás tényét felismerjék és a valóságot fedő szavakat használjanak terminológiájukban.

26) Lukácsy Kristóf a Kaspi-Oxus vidékéről írja, hogy "az egész hajdan ARIA nevet viselt . . . Az örmények e földrészt általában Chus. a Chusok földje, keleti Chus és Chusdt Chorasan nevezetekkel illetik", 123m 216.

27) Herodotos: "A vándorló szkíták hajdanában ASIAban laktak, ahol Massageta népekkel háborúskodtak, ami rájuk nézve balszerencsével végződött. Ezért odahagyták lakóhelyeiket, átkeltek az Araxesen és bementek a cimmerek országába" (94m i 291). A szkíták Európába költözését más tudósok is Kr. e. 800 tájára teszik, 232m 36.

28) Az Altai-hegységben talált emberi koponyák vizsgálatából kiderült. hogy ott és Nyugat-Szibériában a lakosság európai arcú volt, legalább is a Kr. e. 5. vagy 4. századig. A mongol-türki típus ott csak a mondott idő után jelent meg és változtatta tájat kevert lakosságú területté (155m 77) Lehetséges, hogy az Altai szkíták már idegen környezetben laktak.

29) SEKHETIU GES: Their territories were, referred to by the word SEKHET, meadow, or by the word WHAT which gave the Greek Oasis and the English oasis. 207m 124) - A Sziget hieroglif írásjelei rendszerint magukba foglalják a sziget piktografikus jelét. - A What természetesen 'víz', csak éppen angol grafikával adja az egyiptomi magyar szót.

30) A hiong-nou (kiejtve: Hunnu) azonosítását a Kaspi- Oxus vidéki és európai hunokkal a 19. században határozottan elutasították; a hiong-nout akkoriban egy türk fajú és türk nyelvű népnek tekintették, a hunokat pedig finn-ugoroknak. A század vége felé a hunokban finnugorok helyett türk népet kezdtek látni, amelybe egy csomó finnugor elem vegyült (Vámbéry). Ma a hunok hiong-noukkal való kapcsolatait elvetik. mert ez utóbbiakban ó-török (prototürk) népet látnak. Legfeljebb azt engedik meg, hogy a hunokba később keleti türk elemek is olvadtak be.

A hiong-noukkal való azonosítástól nemcsak kronológiai okok miatt tartózkodnak, hanem azért is mert a hunok történetében politikai és közigazgatási szervezetében semmi olyan vonást nem találtak amely a hiong- noukat Mongoliában jellemezte. 232m 364 sk. Ugyanilyen értelemben szólt 1953-ban Hambis (225m 20) és t966-ban E. D. Phillips, Les nomades de la steppe c. munkájában. (Paris, 1966) a 113. lapon. A magyar Lukácsy mindezt száz évvel korábban részletesen kifejtette. 123m 127

31) Hi vero omnes communiter Scythae ET Hunni vocabantur, privatim autem secundum nationes, alii aliter ex patria cuique usita appellatione nominabantur: "Összefoglaló névvel mindezeket szkítáknak és hunoknak nevezik, egyenkint azonban a nemzetségeket más és más névvel jelölik, a mindegyik LAKÓHELYE szerinti névvel'" (123m 130 jzt) - A Huni Hon név nagy régiségét, Egyiptomba visszanyúló történetét ismerve, azt is logikusnak találjuk, ha a örmény források már Kr. E. 331- től kezdve rendszeresen használják amiből Lukácsy Kristóf nagyon helyesen azt következteti, hogy "Közép-Ázsia hunjai eme világrész őskori lakói". 123m 53, 113, 217. Azon sem csodálkozhatunk, ha Európában már a Kr. e. 4. században hunokat emlegetnek, az AttiIa féle hunokat ezer évvel megelőzőleg, mint a Geffroy által irt brit krónika is teszi. Ott olvassuk, hogy Brutus turóni (trójai) származású király utódai a hunok királyát megölték. 182m 157.

32) Procopius szerint: "A hunok közül egyedül ezeknek a bőre fehér, ezeknek az arca szabályos" (123m 51 sk, 62 és 232m 405. - A CI-Dari-Ta névvel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy annak Dari részlege 'folyó' Jelentésű, mint ezekben a nevekben ts: Sir Darja, Amu-Darja, Mohenjo-Daro, stb. (181m 11). V.ő. a magyar Daru-madár / vizi madár, Daru- Vár / Vízvár neveinket, utóbbi a Dráva mellett. Eszerint a Ci-Dari-Ta hunok értelme annyi, mint Sir- Darja mellett lakó emberek.

33) ... but this conflict must not blind us to the fact that the inhabitants of both regions originally belonged to the same stock and remained closely affiliated as regards race and language. The Bactrians and Sogdians, like the Scythtans and the Sarmatians, consisted essentially of a mixture of the various white races. Like the Scythians and Sarmatians, they also spoke Iranian dialects, 232m 60.

34) The only indubitable fact which emerges is that the tribes of the entire plain all spoke the same language, in much the same way that many present-day nomads troughout Asla all speak the Turki dialect of Turkish. The Ianguage spoken by the nomads was basically an Iranian tongue, 155m 42. Ma már "véglegesen megállapított dolog" hogy a szkíták nyelve az árja nyelvek csoportjába tartozott", 232m 43. Fajra nézve a szkíták többségükben árják voltak és csak egy kisebbség lehetett közöttük "más" (kus) fajtájú, - véli 232m 461 sk.

35) Obsession with horses that is so prominent among the bronzes from Lauristan írja 226m 227.

36) Az írásjelek magyarázata: az állat szeme AR, a nyakára írt vonás aN, vagyis a szó Arany. A következő, lefelé nyúló hosszabb jel, a tetejébe beépített R hanggal éR.SZ, az ékjel éK, utána a T jól ismert jele, együtt eRSZéKeT, azaz érceket. A karika EL, utána Ö, majd kétszer az SZ, SZ.-ek, együtt Előássák. Az utolsó négy jel aP-OL-éN-eK Abból élnek. Együtt az oroszlánnal: 'Magyarok arany érceket előássák, abból élnek'.

37) A hódító makedón király trónneve, mint már mások is gyanították, magyar értelmű név. Összetevő elemeit így emeljük ki: ALEK-SAND-ER s benne a királyokra alkalmazni szokott régi címet látjuk: ''EIők Szent Ura', ami az Elő- Isten rokon-kifejezése. E cím mindkét eleme fennmaradt s keresztnévként máig is használatos: Elek és Sándor. - Egy ókori Sándor ('Szent Úr') nevű királyról is lesz majd szó később, akit az asszírok öltek meg egyik nyugati hadjáratuk alkalmával. - A régi magyar trónnevek idegen királyok által való használata az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy milyen óriást tekintélye volt akkor a magyar nyelvnek az óhazában és Európában egyaránt még a Kr. e. I. évezred végén is és annak hatása alól egyetlen ókori nép sem tudta magát kivonni.

38) Egyesek a Mithra-Dates nevet a latin Deo-Datus (Isten Adta) módjára a latinból gondolják eredeztethetni. Lehet, hogy latin szempontból ilyen magyarázat javasolható, de kézenfekvőbb a névben régibb, magyar értelmet látni és egyiptomi - mezopotámiai eredetet vallani, ahol a Tudó, Tudás, Tanult és hasonló nevek régóta forgalomban voltak, pl. Tudómása, Tudóméne, Tanult Mén. A latin eredet ellen szól az is, hogy ugyanezt a nevet görög tudósok is szívesen használták: Hero-Dotos, Thuky-Dides. Hát az ő nevükbe is a latinból jött volna a "tudós" részleg?! - A Mithra szót azonosítani szokták a Nap különféle neveivel: a görög Héliosz és a babiloni Szemes (Shamash) nevével, 92m 113.

39) Ugyanabban az időben, amikor Arszakes kiszakította a Seleucida-dinasztia kezéből a Kaspi-tó alatti tartományokat és megalapította a maga Parthi országát, az Indus völgyében élő kus-maradványok létrehozták a Maúria-dinasztia alatt (Kr. e. 325-Kr. e, 184) a maguk nagy országát. Az országalapító Maúr trónneve itt Chand-Ra-Gupta volt, amely a kemény hangok sugalmazása alapján a "Szent Úr Kapta" nevet Idézi. Elvégre Alexander (Élők Szent Ura) korában vagyunk.

40) Im Gegensatz zu den arsakischen Fürsten hatte nämlich Ardaschir von Anfang an ein festes Ziel, das auch von seinen Nachfolgern bis zum Ende der sasanischen Herrschaft nicht ausser Acht gelassen wurde: die Wiederherstellung des achämenischen "Weltreiches". 92m 124.

41) Tóth Tibor dr. a Történettudományi Múzeum embertani tárának vezetője s tanulmányát a Győrben megjelenő "Kisalföld" c. lap 1971 június 16-i számában tette közzé. A tanulmány következtetéseiből szaggatottan idéztük, köszönettel emlékezve meg U. J. (Bp) szíves értesítéséről. - Hasonló értelemben szólt korábban Bendefy László. Szerinte: "A régészeti leletekből, néprajzi kutatásainkból elénk csillanó valóság az, hogy a mai magyarság valóban sokat örökölt az egykori szkíta- hun-avar kultúrkör kincseiből. Ezért a magyarságot igen sok szál fűzi össze a távolibb Kelettel, nevezetesen: Belső-Ázsiával" (261m 42).

42) E munka folyamán többször hivatkoztunk Lukácsy Kristóf helyes megállapításaira és most is megemlítjük, hogy a magyar nép és magyar nyelv ő szerinte is árja nép és árja nyelv, amelyhez kus eredetű részlegek csatlakoztak figyelemre méltó mértékben. Lukácsy azonban a két népelem arányát még nem tudta helyesen bemérni, mert nem terjesztette ki vizsgálatait sem a Régi Keletre, sem az Indus és Oxus vidékére, hanem csak az örmény területre. Mivel a "Magyar" nevet ennek következtében nem tudta megtalálni a Kr. e. évezredekben, azt hitte, hogy "a magyarak legrégibb neve a Chus" (123m 85 sk, 7. 207). Hozzátette azonban: "Azt nem lehet tudni természetesen, miképpen és hogyan jutottak a magyarok a keletiektől ránk ruházott Chus névhez". (123m 177). Őreá is vonatkozik tehát saját ítélete: "A magyar faj különböző törzsökeit jellemző arc- és hajszín különbség . . . a régi írók figyelmét nagy mértékben magára vonta. de amelyet megfejteni képesek nem voltak" (123m 149 sk).

43) Az elveszett keleti magyar törzsek leszármazóival a rokonsági tudat rendszeres ápolását Magyarországon a Turáni Társaság (1910) kezdeményezte. Azt a hatalmas erkölcsi erőt azonban, amit ebből a rokonságból meríthetnénk, még nem tudtuk elővarázsolni, sem megfelelően kamatoztatni. Annyi azonban már mégis világosnak látszik, hogy a magyarsággal kapcsolatban elterjesztett hiedelem, amely szerint "testvértelen" nép lennénk, mint a tényekkel ellenkező állítást végleg el kell ejtenünk. Hiszen senkinek sincs annyi rokona széles e világon, se a fehér se a fekete vonalon, mint éppen a magyarnak. De hát ezt a rokonságot a finnugor hittel jó mélyre elástuk.

Az idézett munkák jegyzéke

A szerzők neve előtt álló szám az illető munka rövidített megnevezése. A jegyzetekben az utalásokat ezekkel a mutatószámokkal adjuk. Például: 5m 72 az ötödik szám alatt megnevezett munka 72. lapját jelenti; 129m IV. 76 sk az idézett munka negyedik kötetere utal. a 76. és következő oldalra.

1m. ADAM Kari: The Christ of faith. The christology of the Church. New York. 1962.

2m. ALBRIGHT W. F.; The archaeology of Palestine. London, 1960.

3m. ARBERRY A. J.: The legacy of Persia. Oxford, 1953.

4m. Art [L'J du livre á nos jours. Bibliothéque Nationale. Parts, 1951.

5m. BARATH Tibor: A magyar állam adóügye 1605-1648. Budapest, 1930, Kny. Századok.

6m. BARATH Tibor: Kolozsvár-Klausenburg. das Herz Siebenbürgen. Kolozsvár, 1944.

7m. BÁRCZI Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963.

8m. BÁRCZI Géza: A magyar szókincs eredete. Budapest, 1958.

9m. BÁTHORY László: Összehasonlító nyelvtudomány és a szumírok. Magyar Szemle. Sao Paulo, 1954, 1955.

10m. BAYLEY Harold: The lost language of symbolism. 2 vol. London, 1912.

11m. BEIGBEDER Olivier: Le symbolique. Paris, 1957.

12m. BEKE Ödön: A cseremiszek (márik) népköltészete és szokásai. I Budapest, 1951.

13m. BENDEFY László: Kunmagyaria. A kaukázusi magyarság története. Amerikai Magyar Hang, New York, 1955.

14m. BERTHELOT André: L'Asie ancienne centrale et sud-orientale d'aprés Ptolémée. Paris, 1930.

15m. BIRKET-SM1TH Kaj: The path of culture. A general ethnology. Madison and Milwaukee, 1965.

16m. BOBULA Ida: A sumér-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires, 1961.

17m. BOBULA Ida: Sumerian affiliations. A plea for reconsideration. Washington, 1951.

18m. BOUILLET M. N.: Dictionnaire classique de l'Antiquité secrée et profáné. 2 vol. Paris, 1841.

19m. BOUSOUET G. H.: Les Serbéres. Paris, 1957.

20m. BOWMAN John: Early civilizations. The universal history of the world, vol. I. New York, 1966.

21m. BRANSTON Brian: The lost gods of England. London, 1957.

22m. BRODRICK M. MORTON A : A concise dictionary of Egyptian archaeology, London. 1922.

23m. BUDGE E. A. Wallís: The Book of the Dead, London, 1956.

24m. BUDGE E. A. Wallis: The Book of the Dead. The hieroglíphic transcript of the papyrus of Ani. the translation into English and an introduction. New York, 1960.

25m. BUDGE E. A. Wallis: Egyptian language, Easy lessons in Egyptian hieroglyphics wlth sign list. London, 1958,

26m. CERAM C. W.: A hetiták regénye. Hegyi Márton fordítása, Budapest, 1964.

27m. CERAM C. W.: The secret of the Hittites. New York, 1956.

28m. CÉSAR: La guerre des Gaules. Par Maurice Rat. 2 vol. Paris, 1955.

29m. CHADWICK John: The decipherment of Línear B. Cambridge, 1958.

30m. CHAMBERLAIN Houston Stewart: Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts, 2 Bde. München, 1938.

31m. CHARLES-PICARD Gilbert et Colette: La vie quotidienne á Carthage au temps d'Hannibal. IIIe siécle avant Jésus-Christ. Paris, 1958.

32m. CHIERA Edward: They wrote on clay. The Babylonian tablets speak today. Chicago, 1956.

33m. CHILDE Gordon: The Danube in pre-history. Oxford, 1929.

34m. CHILDE Gordon: The pre-hitstory of European society. London, 1958.

35m. CHILDE Gordon: What happened in history. Edinburgh, 1954.

36m. CIHAR C. etc.: Symbolae ad studia Orientis pertinentes Frederico Hrozny didicatae quas ediderunt. Pars prima. Praha, 1949,

37m. CLARK R. T. Rundle: Myth and symbol in anclent Egypt. London, 1959.

38m. CLEATOR P. E.: Lost languages. New York, 1961.

39m. COLÉ Sonia: The prehistory of East Africa. London, 1954. Újabb bővített kiadása 39m. bis, 1965.

40m. CONTENAU G.: La civilisation des Hittites et des Hurrites du Mitanni. Paris, 1948.

41m. COOK Stanley: An introduction to the Bible. London, 1954.

42m. COTTRELL Leonard: The anvil of civllízatron. New York, 1957.

43m. COTTRELL Leonard: The bull of Minos. London, 1956.

44m. CSALLANY Dezső: A székely-magyar rovásírás történetéhez. Budapest, 1966. Kny. Archaeologiai Értesítő.

45m. CZEGLÉDY Károly: 4-9. századi népmozgalmak a steppén. Budapest, 1954.

46m. DAUZAT Albert: La toponymie francaise. Paris, 1946.

47m. DAVIES A. Powell: Ten Commandments. New York, 1956.

48m. DAVIES S.: Race relations in ancient Egypt Greek, Egyptian, Hebrew. Roman. London, 1951.

49m. DE BURGH W. G.: The Legacy of the Ancient World. Vol. I. London, 1955.

50m. DE VOS Michel: Histoire de la Yougoslavie. Paris, 1955.

51m. DESROCHES-NOBLECOURT Christiane: Tutenkamen. Life and death of a pharaoh. New York, 1965.

52m. DORESSE Jean: L'empire du Prétre-Jean. L'Ethiopie antique. L'Ethiopie médiévaie. 2 vol. Paris, 1957.

53m. DOWSON John: A classical dictionary of Hindu mythology and religion, geography, history and literature, London, 1953.

54m. EDWARDS t. E. S.: The pyramids of Egypt. London, 1955.

55m. Egypte (L'). Encyclopédie par l'image. Paris, 1930.

56m. Egyptian art. Guide to collections. New York, 1962.

57m. Egyptian mythology. New York, s.d.

58m. Egyptian wall paintings from tombs and temples. New York, 1962.

59m. EMERY Watter: Archalc Egypt. Edinburgh, 1961.

60m. Encyclopaedia Biblica. A critical dictionary of the literary, pofiticai and rellgious history, the archaeology and natural history of the Bible. 4 vol. London, 1899-1903.

61m. EPSTEIN Isidore: Judaism. A historical presentation. London. 1960.

62m. FEHÉR M. Jenő: Képek a magyar sámáninkvizíciók történetéből. Warren, Ohio, 1967.

63m. FERENCZY Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Budapest, 1958.

64m. FETTICH Nándor: A szilágysomlyói kincs. Budapest, 1932.

65m. FETTICH Nándor: La trouvaille de tombe princiére hunnique á Szeged-Nagyszéksós. Budapest. 1953.

66m. FIL1P Jan: A kelta civilizáció és öröksége. Horváth Ferenc fordítása. Budapest, 1966.

67m. FLAVIUS Josephus: A zsidók története, XI-XX, könyv. Fordította Révay József. Budapest, 1966.

68m. FOKOS-FUCHS D. R.: Volksdichtung der Komi [Syrjánen). Gesammelt und herausgegeben von. Budapest. 1951.

69m. FRANKFURT Henry: The birth of civilization in the Near East. New York, 1956.

70m. FRASER James George: Adonis, Attis, Osiris. 2 vol, New York, 1961.

71m. FRIEDMANN Georges: Fin du peuple Juif? Paris, 1965.

72m. GAER Joseph: How the great religions began. New York. 1956.

73m. GHIRSHMAN R.: Iran from the earliest times to the Istamic conquest. Bungay, 1954.

74m. GILGAMES, Ékírásos akkád eposzok. Fordította Rákos Sándor. Budapest, 1960.

75m. GOLDBERG B, Z.: The sacred fire. The history of sex in religion, New York, 1962.

76m. GONDA J.: A sanskrit reader. Utrecht, 1935.

77m. GOSZTONYI Kálmán: Művelődéstörténeti és nyelvtudományi egyeztetések. Ahogy Lehet. Paris, 1959.

78m. GOURVIL Francis: Langue et littérature bretonnes Paris, 1952

79m. GROOT Gerard, J.: The prehistory of Japan. New York, 1951.

80m. GROUSSET René: L'empire des steppes. Attila, Gengis-Khan, Tamerlan. Paris, 1952.

81m. GURNEY O. R.: The Hittites, Bungay. 1964.

82m. GYŰRFFY György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948.

83m. GYORFFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról kortársak és krónikások híradásai. Budapest, 1958.

84m. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, A-CS. Budapest, 1963.

85m. HABERLANDT Michael: Ethnology. London, 1920.

86m. HAJDÚ Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962.

87m. HALL H. R.: The ancient history of the Near East from the earliest times to the battle of Salamis. London, 1952.

88m. HAMBIS Louis: La Sibérie. Paris, 1957.

89m. HAMPEL József: A régibb középkor emlékei Magyarhonban. II. rész. Budapest, 1897,

90m. HARRISON R. K.: Teach yourself Hebrew, London, 1955.

91m. HAWKES Jacquetta, WOOLLEY Leo nard: Prehistory and the beginnings of civilization New York, 1963.

92m. HENNING VON DER OSTEN Hans Die Welt der Perser. Stuttgart. 1956

93m. HERING Elisabeth: Az írás rejtélye Vajda Endre fordítása. Budapesl 1966.

94m. HERODOTOS: History. 2 vol. Every Man's Library 405. 40S. London, 1949

95m. HERODOTOS: The histories. Trac Aubrey de Selincourt, Edinburgh 1961.

96m. HIGOUNET Charles: L'écriture. Paris, 1959.

97m. Holy Bible (The), King James version. Cleveland-New York, s.d.

98m. Holy Bible (The). London, 1949.

99m. HOMER: The Odyssey. Translated by George Hebert Palmer. New York, 1962.

100m. HOMER: The Iliad. Translated by Alston Hurd Chase and Willlam G. Perry Jr. New York, 1960.

101m. HOOKE S, H.: Babylonian and Assyrian religion. London, 1953.

102m. HUBERT Henry: Les Celtes. 2 vol. Paris, 1950.

103m. HUS Alain: Les Etrusques. Peuple secret. Paris, 1957.

104m. ISPAY Ferenc: Magyar föld- és néprajz. Cleveland. 1958.

105m. JACOBI Bernbard: Templomok és paloták. Borzsák István fordítása. Budapest, 1966.

106m. JAHN Hugó: Hand composition. New York, 1947.

107m. JAMES E. O.: Prehistoric religion. A study in prehistoric archaeology. London, 1957.

108m. JAMES T. G. H.: Sculptures Egyptiennes. Collection d'Art UNESCO. S.I.. s.d.

109m. Jewish people (The). Past and present. Vol. I. New York, 1946.

110m. KITTO H. D. E.: The Greeks. Edinburgh. 1956.

111m. Korán (The). Ed. J. M. Rodwell, New York. 1953,

112m. KRAIAERT Wilfried. etc.: Atlas zur Gescbichte der deutschen Ostsiediung. Berlin, s. d.

113m. KRAMER Sámuel Noah: Twenty-five firsts in man's recorded history, From tbe tablets of Sumer. Indian Hills, 1956.

I14m. KRAMER Sámuel Noah: Sumerian mythology. New York, 1961.

115m. KRAMER Sámuel Noah: The Sumerians. Their history, culture and character. Chicago, 1964.

116m. KROHN Gyula: A finnugor népek pogány Istentisztelete. Fordította Bar Aladár. Budapest, 1908

117m. LASZLÖ Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor őstörténet régészeti emlékei a Szovjetföldön. Budapest, 1961.

118m. LIGETI Lajos (szerk): A magyarsag őstörténete, Budapest, 1943.

119m. LIPIN L , BELOV A.: Az ékirás regenye. Oroszból fordította Borzsák István. Budapest, 1956.

120m. LISSNER Ivar: The living past. Translated from German by J. Maxwell Brownjohn. New York, 1957.

I21m. LLOYD Seton: Foundations in the dust. Bristol, 1955.

122m. LLOYD Seton: Early Anatolia. London. 1956.

123m. LUKÁCSY Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakóhelye. Kolozsvár, 1870, utánnyomás 1957.

124m. LUKMAN Niel Clausen: Skjoldunge and skiflinge. Hunnen- und Herulen-könige in ostnordischer Überlieferung. Koebenhaven, 1943.

125m. Magyar (A) őstörténet kérdései. A Magyar Nyelvtudományi Társaság vitaülése 1953 december 1. Budapest 1955.

126m. Magyarország helységnévtára, 1944 Budapest, 1944.

127m. Magyarországtól (A) elcsatolt területek községeinek és városainak névjegyzéke, 1944. Budapest, 1944.

128m. MARQUES-RIVIERE Jean: Histoire des doctrines ésothériques. Paris, 1950

129m. MASPERO G.: History of Egyip: Chaldea, Syria, Babilónia and Assyria 6 vol. London, s.d.

130m. MASSON-OURSEL Paul, etc.: Ancient India and Indian civilizatlon. London 1951.

I31m. MATZ Friedrich: Kréta, Mykene, Trója. Die minoische und die homerische Welt. Stuttgart, 1956.

132m. MEAD Margaret: Coming of age in Samoa, New York, 1956.

I33m. MEILLET A,: Les langues dans l'Europe nouvelle. Paris, 1923.

I34m. MELICH János: Dolgozatok II. Budapest, 1963.

135m. MELLOY Camille: Suomi ou le bonheur de Finlande, Paris, s.d.

I36m. MÉSZÁROS Gyula: Kelet-Európa nép-története: chattiak és skythák. 2. füzet. Szeged, 1938.

137m. MÉSZÁROS Gyula: A másfél ezeresztendős magyar nemzet. New York, s.d.

I38m. MOLEM: L'lran ancien. Paris, 1965.

I39m. MONGAIT A. L: Archaeology in the USSR. London, 1961,

140m. MONTÉT Pierre: La vie quatidienne en Egypt au temps des Ramsés. XIIIe-XIIe siécles avant J. C. Paris, 1946.

141m. MOÓR Elemér: A nyelvtudomány mint az ős- és néptörténet forrástudománya, Budapest, 1963.

I42m. MOSCAT1 S.: Histoire et la civilisation des peuples Sémitiques. Paris, 1955.

143m. MOSCATI Sabatino: The face of the Ancient Orient. A panorama of Near Eastern civilizations in pre-classical times. New York, 1962.

144m. MUNKÁCSY Bernát, KÁLMÁN Béla: Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. 111/2: Medveének. Budapest, 1952.

145m. NÉMETH Gyula: A nagyszentmiklósi kincs feliratai. Budapest, 1932.

146m. NÉMETH Gyula (szerk.): Attila és hunjai. Budapest, 1940.

147m. NEUBERT Ottó: The valley of the kings. London. 1957.

148m. NOUGAYROLL Jean, AYNARD J, M.; La Mésopotamie. Paris, 1965.

149m. PADANY1 Viktor: Dentumagyaria. Buenos Aires, 1963.

150m. PALLOTTINO M.: The Etruscans. London, 1955.

151m. PARDUCZ Mihály: Denkmáler der Sarmatenzeit Ungarns. Bd 111. Budapest, 1950.

152m. PiTTARD Eugéne: Les races et l'histoire. introduction ethnologique a l'histoire. Paris, 1953.

153m. RAGOZIN Jénáidé A.: Chaldea from the earliest times to the rise of Assyria. London, 1896.

154m. RENOU Louis: Histoire de la langue sanscrite. Paris-Lyon, 1956.

155m. BICE Tamara Talbot: The Scythians. London, 1963.

156m. BÓHE1M Géza: Hungarian and Vogul mythology. New York, 1954.

157m. ROTH Léon: La pensée juive. facteur de civilisation. Paris, 1954.

158m. Sainte-Bible (La). Version compléte d'aprés les textes originaux par les moines de Maredsous. Brain-le-Comte. 1950.

159m. SAKS Edgár V.: Aesti. An analysis of an ancient European civilization. Montreal, 1960.

160m. SCHMÖCKEL Hartmut: Ur. Assur und Babylon. Dreí Jahrtausende im Zwischenstromtand. Stuttgart. 1955.

161m. SCHMÖCKEL Hartmut: Das Land Sumer. Stuttgart. 1956.

162m. SEBESTYÉN Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest. 1915.

163m. SEVIN Heinrich: Die Gebiden. München, 1955.

I64m. SOMOGYI Ede: Szumírok és magyarok. Budapest. 1903.

165m. STEFFENSEN James L.: Ancient Greece. The universal history of the world, vol. II. New York, 1966.

166m. SWEET Henry: The history of language. London. 1930.

167m. SZENTPÉTERY Emericus [ed,]: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest, 1937, 1938.

168m. SZÖLLÖSY Sándor: Szittyák, hunok, avarok, magyarok. Schloss Teising, Germany, s.d.

169m. Tájékoztató, 1961. Tagjai számára kiadja a Szumir-Magyar Tudományos Társaság. Buenos Aires, 1961.

170m. THOMAS Edith B. (szerk.): Archaologische Funde in Ungarn. Budapest, 187m. 1956.

171m. THUKYDIDES: The history of the Peloponnesian war. Everyman's Library, 455. London, 1952.

172m. Tutankhamun treasures. Trésors de Toutankhamon. Montreal, 1964.

173m. ÚJVÁRI Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest, 1929.

174m. UNDI Mária: Hungarian fancy needlework and weaving. Budapest, s.d,

175m. Ungarn. Das Antlitz einer Nation. 191 m. Budapest. 1940.

176m. UNGNAD Arthur: Grammatik des Akkadisohen mit Obungsbuch. München, 192m. 1949.

177m. UXBOND F. A.: Munda - Magyar - Maori. An Indian link between antipodes. New tracks of Hungarian origins. London, 1928.

178m. VAMBERY Ármin: A magyarság bölcsőjénél. A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése. Budapest, 1914.

179m. VERCOUTTER Jean: L'Egypte ancienne. Paris, 1957.

180m. WADDELL L. A.r Egyptian civilization, Its Sumerian origin and real chronology and Sumerian origin of Egyiptian hierogliphs. London, 1930.

181m. WADDELL L. A.: The Indo-Sumerian seals deciphered. Discovering Sumerians of Indus Valley as Phoenicians, Barats, Goths, etc., famous Vedic Aryans, 3100-2300 B C. London. 1925.

182m. WADDELL L. A.: The Phoenician origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons. London, 1924.

183m. WADDELL L. A.: A Sumer-Aryan dictionary. Part 1: A-F. London, 1927.

184m. WILLETTS R. F.: Cretan cults and festivals. London, 1962,

185m. WOOLLEY Leonard: A forgotten kingdom, London, 1953.

186m. WOOLLEY Leonard: Ur of the Chaldees. London, 1954.

187m. ZAMAROVSKY Vojtech: Kezdetben volt Sumér. Csorba Lajos fordítása. Budapest. 1966.

188m. ZSIRAI Miklós: A finnugorság ismertetése. Budapest, 1963.

189m. AFRICA. Countries of the Nile. The National Geographic Magazine, October 1963.

190m. BRION Marcel: La résurrection des villes mortes. Vol. II: Asie Centrale, Afrique, Proche-Orient. Paris, 1959.

191m. BRYANT Jacob: A new system or analysis of ancient mythology. Vol. IV. London, 1807.

192m. BUDGE E, A. Wallis: The Gods of the Egyptians, Vol. II. New York, 1904 (Reprint 1969).

193m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Egypt. Vol. I-VIII. Osterhout, The Netherlands, 1902 (Reprint 1968).

194m. CARY A. - WARMINGTON E. H.: The ancient explorers. London, 1929.

195m. CSÖKE Sándor: A sumér ősnyelvtől a magyar előnyelvig, New York. 1969.

196m. DAVIDSON Basil: The lost cities of Africa. Boston, 1970.

197m. DAVIES Nina M.; Picture writing in Ancient Egypt. London, 1958.

198m. DAWSON Christopher: The age of Gods. Boston, 1928.

199m. GARDINER Sír Alán: Egyptian grammar. An introduction to the study of hieroglyphs. London. 1969.

200m. GARDINER Alan H.: Ancient Egyptian onomastica. Text: Vol. I-II Plates: Vol. III. Oxford. 1968.

201m. GORDON Cyrus H.: Forgotten scripts. New York, 1968.

202m. HEVESY Wilhelm von: a 177m. jelzésű, UXBOND álnéven írt munka szerzője.

203m. A Kazár Birodalom bomlása. Északi Vártán (Svédország) c. folyóirat 1970 augusztusi számában.

204m. KEPHART Calvin: Races of mankind. Their origin and migration. New York, 1960.

205m. KÉZDI-VASARHELYI Zoltán: Elő-Azsia és a Párthus Birodalom története. Túrán c. folyóiratban (Argentína), 1969-1970. évf.

206m. KOSIDOWSKI Zenon: Bibliai történetek. Fordította Varsányi István. Budapest. 1968.

207m. MONTET Pierre: Eternal Egypt. Translated by Doreen Weightman. New York, 1964.

208m. MOSCATI Sabatino: Ancient Semitic civilizations. New York, 1960.

209m. PETRIE W. M. Flinders: Egypt and Israel. London, 1912.

210m. PETRIE Flinders: Wisdom of the Egyptians. Vol. LXIII. London, 1940.

211m. R1EFSTAHL Elisabeth: Thebes in the time of Amenhotep III. Norman, U.S.A., 1964.

212m. SAKS Edgar V.: Esto-Europa. A treatise on the Finno-Ugric primary civilization. Montreal. 1966.

213m. SCHURÉ Édouard: Les grands initiés. Paris, 1960 (1ére éd. 1889).

214m. SCRAMUZZA Vincent M, - MACKENDRICK Paul L.: The Ancient World. New York, 1964.

215m. T. F. K.: Strong reasons. S. L.. 1941. (A British-lsrael gondolat fejtegetése) .

216m. TCHERIKOVER Victor: Hellenistlc civilization and the Jews. Transiated by S. Applebaum, Philadelphia, 1959.

217m. TOYNBEE Arnold J.: Greek historical thought. New York. 1962.

218m. WRIGHT G. Ernest: The Bible and the Ancient Near East. New York, 1965,

219m. ZAKAR András: A sumér nyelvről. Északi Vártán, 1970 okt.

220m. ROUX Georges: Ancient Iraq. Cleveland, 1964,

221m. MEEK Theophile James: Hebrew origins. New York, 1960.

222m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Ethiopia, Nubia and Abyssinia. Oosterhout, 1970.

223m. DAVIDSON Basil: Africa in history. New York, 1969,

224m. RAWLINSON H, G.: India, A short cultural history. London. 1948.

225m. HAMBIS Louis: La Haute-Asie. Paris, 1953,

226m. BACON Edward (ed.): Vanished civilizations. New York, 1967.

227m. BARÁTH Tibor: L'histoire en Hongrie, 1867-1955, Paris, 1936 (Extr. de la Revue historique].

228m. WARD John: The sacred beetle. Egyptian scrabs in art and history. San Diego, 1902 (Reprint).

229m. DEL BUSTO DUTHURBURU Jósé Antonio: Peru Pre-lncaico. Lima (1971).

230m. PIGGOTT Stuart: Prehistoric India. London. 1952.

231m. VAN SETERS John: The Hyksos. London, 1966,

232m. MONTGOMERY McGOVERN William: The early empires of Central Asia A study of the Scythians and Huns and the part they played in world history. Chapel Hill, N.C., 1939. .

233m. PETIT Paul: Précis d'histoire ancienne. Paris, 1971, .

234m. DONNE T. E.: Moeurs et coutumes des Maoris. Parts, 1938,

235m. WARMINGTON B. H.: Carthage. Paris. 1964.

236m. CONTENAU G.: La civilisation d'Assur et de Babylon. Paris, 1951.

237m. KALLAY Ferenc: A pogány magyarok vallása. New York, 1971 (az 1861. évi kiadás utánnyomása).

238m. WINCHELL Alexander: Preadamites or a demonstration of the existence of men before Adam. Chicago. 1890.

239m. KÉZDY-VÁSARHELYI DE KÉZD Béla von: Lebt Attilas Blut noch weiter in europáischen Geschlechtern? Extr. du Recueil du 7e Congrés International des Sciences Généalogique et Héraldique, 1964.

240m. NIEL Fernand: Dolmens et menhirs. Paris, 1958.

241m. DIÓSZEGI Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág. Budapest, 1971.

242m. WATERBOLK H. T.: Food production in prehistoric Europe. The spread oi farming. Science, Vol. 162, No 3858, December 6, 1968.

243m. GLOCK Th.: Stenographische Werte in der altungarischen Schrift, SA. von Korrespondenzblatt, amtl. Zeitschrift des kgl. Stenographiscben Landesamts zu Dresden, Nr. 7, 1916.

244m. NEMES VÁRADI imre: Mérlegen. Garfield, N.J.. 1969.

245m. HOOD M.S.F.: The Tartaria tablets. Scientific American, May 1968.

246m. CHAUVIRÉ Roger: Histoire de l'lrlande. Paris, 1949.

247m. Dictionnaire des communes. France métropolitaine, Algérie, départements d'outre-mer, territoires d'outre-mer. Paris, 1956.

248m. REANEY P. H.: The origin of English place-names. London. 1961.

249m. La Bretagne. Paris, 1934.

250m. BLOCH Raymond: The Etruscans London, 1958.

251m. THEVENOT Emilé: Histoire des Gaulois. Paris, 1949. Ugyan e munka bővített kiadása 1971-ből: 251m. bis.

252m. REISS Sámuel: The rise of words and their meanings. New York. 1950

253m. God's Commonwealths, British and American. By "The Roadbuilder" Toronto. 1928.

254m. RUDNAY Egyed: Attila trilógia. I-III k. Bruxelles, 1964-1966.

255m. Az ezeréves Magyarország. Budapest, 1940.

256m. BOURNIOUEL Camille: Irlande. S L 1955.

257m. GERMAIN Gábriel: Homere. Paris 1958.

258m. GILLIARD Charles: Histoire de Suisse Paris, 1949.

259m. HAWKES Jacquetta and Christopher Prehistoric Britain. London, 1958

260m. OEBTWIG Siegfríed: Elsüllyedt városok. Borzsák István fordítása. Budapest, 1965.

261m. BENDEFY László: A magyarság és Középkelet. Budapest, 1945.

262m. LINTON Ralpb: The tree of cluture New York, 1958.

263m. MERTZ Barbara: Temples, tombs and hieroglyphs. The story of Egyptoiogy New York, 1965.

264m. KŰR Géza: Etruszk-magyar nyelvrokonság. Warren, 1962.

265m. HURÉ Jean: Histoire de la Sicilie Paris, 1957.

266m. KÚR Géza: Amit az etruszkok beszélnek. Warren, 1964.

267m. LEVEEL Pierre: Histoire de la Touraine. Paris, 1956.

268m. BRADE-BIRKS S. Graham: Archaeology. London. 1953.

269m. HORVÁTH Ferenc (szerk.): Vas megye. Helytörténeti tanulmányok. Szombathely, 1958.

 

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete - Harmadik könyv,  PDF akta