20220516
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2012 augusztus 08, szerda

Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben

Szerző: Noszlopi Németh Péter

OKLEVELEK VALLOMÁSA

 Az esztergomi nagy út

A régi Buda határairól korabeli leírások maradtak fenn, különböző korokból származó hiteles másolatokban, amelyek sok helyrajzi pont elnevezését közlik. Amikor először kezdték keresni a mai Óbuda területén a régi Budán valamikor létezett épületek maradványait, elővették és tanulmányozták ezeket a régi írásokat, hogy a város eredeti helyszínrajzát fel tudják vázolni, illetve rá tudják vetíteni a mai Óbuda ismert területére. Ezen az alapon akarták megállapítani, hogy hol kell keresni a régi budai épületek maradványait.

A régi, több száz éves leírásokban szereplő helyrajzi elnevezéseket azonban nem találták meg a mai Óbuda területén. Ekkor kezdődtek el azok a magyarázgatások, amelyek végül is arra vezettek, hogy a helyrajzi pontok régi értelme eltűnt, és a mai Óbudán történő kutatásoknál már semmi jelentősége sincs annak, hogy az a terület, amelyet például a királynői vár vagy az Alba Ecclesia területének tartanak, teljesen más földrajzi helyzetben fekszik, mint amilyet az említett régi iratok feltüntetnek. Mellőzni kellett a régi Buda helyrajzi képét, mert az semmiféle magyarázattal nem volt azonosítható a mai Óbuda területével.

A régi leírások, amelyek Buda fekvéséről szólnak, olyan elnevezéseket tartalmaznak, amelyek a mai Óbuda területén nem találhatók, de az általam megjelölt pilisi területen évszázadok óta használatosak, és ma is ismertek, mégpedig pontosan azok az elnevezések és olyan felsorolásban, ahogy azok a régi Budán az írott források szerint valóban léteztek.

A régi Buda határáról részletes leírást adott II. András király 1212-es és I. Lajos király 1355-ös, valamint II. Lajos 1524-es határjárási oklevele.

A régi iratokban feltüntetett helyrajzi pontok ott fekszenek, ahol sok száz éve voltak: a Duna mentén, Esztergom, Pilis, Dömös között. A határjáró bizottságok sok évszázaddal ezelőtt itt, ezeken a területeken állapították meg a határokat, és ezek a határpontok ma is fellelhetők a régi írások alapján.

Csepel neve is felbukkant ezen a környéken, Dömössel összefüggésben, az Ipoly folyóval szemben lévő szigeten. Erről olvashatunk I. István 1019-es, majd II. Béla 1138-beli oklevelében, valamint III. Béla 1193-ból származó oklevelében is.

Vetus- Buda, Buda, az Alba Ecclesia, a pálos kolostor igazoltan összefüggő helyzetben volt Esztergommal. Ezt többek között Perényi Imre nádor és helytartó 1510-ben kiadott parancslevele is bizonyítja. Ebben az oklevélben szöveg szerint határozottan igazolódik, hogy az az esztergomi Nagy út, amely összekötötte Örs területét a Vetusbudai Alba Ecclesia feletti szőlőfölddel, - ténylegesen Esztergom közelében volt. Az oklevél ugyanis leírja, hogy az ősi budai káptalan területének határai a pálos kolostor kertjének falai és Alba Ecclesia mellett is elhaladnak Buda hegye felé, mely alatt vonul az esztergomi Nagy-út, az esztergomi polgárok közútja, az előhegyek és Örs területén át Esztergomba. Tehát az esztergomi Nagy-utat az esztergomi polgárok használták, esztergomi személyek közlekedtek rajta.

Ugyanennek a ténynek az igazolására szolgálhat az az oklevél-töredék, mely a XV századból való, és igazolja, hogy Alba Ecclesia, Vetus- Buda, a Melegvíz-falu és Örs földje egyazon területegységen belül feküdt, Esztergom mellett. (Bártfai Szabó L. i. m. 116, o.) Itt kell ismét megemlíteni, hogy más, a Vetus-budai határok kijelölését szolgáló régi iratok, mint például a II. András király által 1212-ben kelt határjárási oklevél vagy az I. Lajos király által 1355-ben kiadott határmegjelölő irat - minden esetben az esztergomi út vonalát vették legfőbb kiindulási pontnak. Ez olyan határjelölő vonal volt, melyhez a határbejárók mindig vissza-visszatértek, és így a határleíró oklevelekben is több ízben szerepel, kétségtelenné téve ennek az útnak esztergomi közelségét. Az ősi Buda legfőbb útja kétségtelenül az esztergomi Nagy-út, a via magna Strigoniensis volt.

Ezek a határjárási oklevelek eredeti leírások, korai hiteles másolatok. Így bizonyos, hogy az oklevelek kiadásának idejében - 1212-től a legutolsó határmegjelölő oklevél keltéig, 1524-ig -, tehát több mint 300 éven keresztül - az ősi Buda az esztergomi Nagy-út vonalán feküdt.

Ennek az útnak a neve az ősi Budán olyan sok száz éves hagyomány kellett, hogy legyen, amelynek okvetlenül nyoma maradt volna egészen a modern időkig. Ezzel szemben a török foglalás után, illetőleg a törökök kiűzése után ennek az esztergomi útnak nyoma sincs semmiféle, a mai Óbudával kapcsolatos iratban vagy leírásban. A kutatók, akik azonosnak vették a mai Óbudát az ősi Budával, általában úgy magyarázzák ezt, hogy az esztergomi út megjelölés az idők folyamán átváltozott Bécsi út megjelöléssé és megszűnt a mai Óbuda területén. Nem foglalkoztak mélyebben ezzel a kérdéssel, pedig ha tették volna, hamarább jutnak el az igazságra, arra, hogy a mai Óbuda területén sohasem volt esztergomi Nagy-út, vagy esztergomi út megjelölés.

Mindazok az oklevelek, amelyek Vetus- Budával, Sicambriával, Etzelburggal vagy a régebbiekben Budával kapcsolatban mint helymegjelölő pontot említik az esztergomi utat, az eredeti Régi Budára vonatkoznak, amelynek okvetlenül Esztergomhoz közel kellett lennie.

Az is kétségtelen, hogy a Nyulak- szigeti apácakolostor vagy a Felhévvízi Keresztesek kórháza ügyében (St. Trinitatis de Aquacalida), vagy a kolostorok birtokpereivel kapcsolatban és más ügyekben kiadott oklevelekben sokszor előfordul a via magna Strigoniensis megjelölés, de ugyanezekből az oklevelekből megállapítható az is, hogy ezek a területek ténylegesen Esztergommal voltak határosak.

Az esztergomi határral kapcsolatos területkijelölő oklevelek mindvégig azoknak a helységneveknek a felsorolását tartalmazzák, amelyek viszont a régi Buda határait érintő határkijelölő oklevelekben szerepelnek. Így a Via Magna Strigoniensis megjelölés nemcsak az Esztergomhoz való közelségét igazolja ennek az útnak, hanem azt is, hogy a Vetus- budai határ kapcsolódott ezekhez az esztergomi területekhez. Ugyanazok a nevek szerepelnek mindkét helység megjelölésénél.

Villa De Aqua Calida /Melegvíz falu/

A régi Buda határainak megállapítását összefüggésbe hozták minden kísérletezésnél Örs, Gézavásár (Tributum fori Geysa), Nyék, Villa de Calida Aqua stb. helységekkel. Ugyanezek a helységek megállapíthatóan, okleveles adatok szerint, Esztergom határában voltak.

A Villa de Aqua Calida Esztergom határában való elhelyezkedését legjobban talán a III. András király által 1290. szept. 22-én kiadott oklevél szövege bizonyítja (Mon. Strig. II. 265.). Ez az oklevél megerősíti László király adományát, mellyel az Esztergom falain kívül lévő öt esztergomi falunak, - Esztergom külvárosai népének - koronázása emlékére vámmentességet ajándékoz.

Ezek (részben ragozott névalakban): Pechen, Lybar, de Calidis Aquis, de Ermen, de Kováthy és Szentpál falvak.

Ugyancsak ezt bizonyítja Orbán pápa 1187. jún. 23-án kelt oklevele (Mon. Strig. I. 115.), melyet a pápa az esztergomi lovagrend vezetőjéhez, Miklós mesterhez küldött. Ebben hivatkozik a Sándor pápa által a keresztesek részére kiadott kiváltságlevélre, mely megerősíti Géza király adományait a Lovagrend részére. Ő is megerősíti ezeket az adományokat. Ebben szerepel Béla király adományaként öt falu: a melegvízi Szent Háromság egyház (Sancte Trinitatis de Aqua Calida), a veytic-i Szent Miklós egyház, a Thavi Szűz Mária egyház és a Sokoli Szűz Mária egyház, valamint a Charcai Szent Margit egyház.

A melegvíz-falu Esztergomhoz való közelsége, az esztergomi Szent István keresztes kórház alapítási oklevelében is igazolódik, de későbbi okiratokban is igen sokszor szerepel, bizonyítva Esztergomhoz való közelségét. Sok oklevélben szerepel a melegvízi Szent Háromság egyház, a Nyulak szigeti (Szűz Mária szigeti) apácakolostorral való pereskedése kapcsán.

Egyébként a Villa de Aqua Calida, illetőleg az itteni Szent Háromság keresztes kórház Esztergom-környéki létezését az is bizonyítaná, hogy minden ügyét az esztergomi Szent István keresztesek intézték, és vezetőjük is mindig azonos volt. Rupp szerint a Szent Háromság egyház (a melegvízi keresztesek egyháza) még saját pecséttel sem bírt, minden ügyükben az esztergomi keresztes egyház pecsétjét használták.

A modern kutatók a mai Óbudán vélték megtalálni a melegvízi keresztes egyház templomát, azt állítva, hogy ez az egyház a mai Császárfürdő helyén létezett. Itt több ízben történtek ásatások, és a mai Óbudának ezen a területén is csak olyan leleteket ástak ki, amelyek a XV századból származtak. Ezzel nem lehet bizonyítani a melegvízi keresztesek itteni létezését, miután a Sancte Trinitatis de Aqua Calida Vetusbudai helyét és egyházának fennállását XI-XII. századbeli oklevelek igazolják, tehát Vetus-Budán ennek az egyháznak már ebben a korban voltak építkezései.

1212-ben II. András király a régi budai káptalan jogainak visszaítélése alkalmával bejáratta a vitás terület határait és kijelöltette a káptalan és a királyi birtok határvonalát.

Ebben a határleírásban megmaradtak tehát a régi Buda környékének olyan jelölőpont-elnevezései, amelyek útbaigazítást adhattak a kutatóknak a régi Buda határainak érintkezési területeiről. A határleírási oklevelek eredetije ugyan már nincs meg, de a több ízben történt másolások példányaiban fennmaradtak.

Ennek megfelelően az idézett oklevélben szereplő helynevek a különféle másolatokban többféle alakban maradtak meg. Ezek minden változatát figyelembe kell vennünk, mert nehezen lehet eldönteni, hogy melyik változat hasonlít leginkább az eredeti elnevezésekhez.

Az oklevél világosan kimondja, hogy a. határjárás a budai határban lévő melegvizeknél kezdődött.

A már említett, 1290-ből és 1189-ből származó királyi, illetőleg pápai oklevél erről a melegvíz-faluról határozottan mint Esztergom melletti helységről, mint Esztergom külvárosáról intézkedik. A királyi határjárási oklevél szövege tehát a határjáráspontok Esztergom melletti létezését kétségtelen módon igazolja.

Közel másfél évszázad múlva, 1355-ben I. Lajos király rendelte el a budavári és budai káptalan határainak bejárását, illetve a határvonal újbóli kijelölését. A határjelölő bizottság munkáját és a határok kijelölését oklevélben örökítették meg. Ennek az oklevélnek is több másolata maradt fenn. A szövegekben általában ugyanazok a területek szerepelnek, mint az 1212-es oklevélben. Itt a határ a Nyulak-szigeti apácakolostornál kezdődik a Duna partján, majd átfon a Dunán a Szent Jakab egyháznál az országútig. Ez az országút a Vetus-Budát és Esztergomot összekötő út volt, mely főbb okiratban szerepelt Via Magna Strigoniensis néven. Innen a határ a Köves völgyön haladt át, egészen a Mogyorós nevű területig, majd tovább a Hegyeshegyig. A budai káptalan határa itt azután több dombos terület és kisebb völgy után a szőlők között halad az Alba Ecclesia előtt a Nagy-útig, ahol az út keresztezi az esztergomi Nagy-utat. Az esztergomi út hegyek alatt halad végig a Fenőmalhegyen át a Megyer nevű területig, a Tehesevre szőlőig, és egy nagy mezőn át a Szent Lélek keresztes kolostornál a Dunáig.

Örs földje

1524-ben készült még egy harmadik határjárási okirat is. Ehhez II. Lajos király egy, a régi budai káptalan és a királynői rész polgárai között folyó perben küldött ki bizottságot a határ ellenőrzésére, vagyis újbóli megállapítására. Ez a határjárás igyekezett követni az 1355-ben megállapított határ vonalát. Az erről a határjárásról készült királyi oklevél megint csak azt igazolja, hogy az ősi Buda határát egy szűk köves völgy, a Nagy-út, a régi országút, kimagasló hegyek, a Mogyoróshegy, a Hegyeshegy, majd szőlők, dombok, az esztergomi út és a Pilishegy elnevezésű helyek képezték. A határleírásban szerepel az a hegyről lefelé vezető út, amely Örs földjei felől halad lefelé az albai Szent Szűz egyháza felé.

Ebből és más, a régi Budával kapcsolatos oklevélből már régen ismert volt, hogy az esztergomi Nagy-út, Vetus- Buda és Örs falu helyrajzilag egymástól elválaszthatatlanok. Ezért állandó kérdés volt a régi Buda épületeinek kutatásakor, hogy a mai Óbuda területe közelében hol feküdt ez az Örs falu.

A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1958-ban megjelent "Pest megye műemlékei I" című könyv 653. oldalán közölte Pilisszentkereszt egy régi térképét. Ezen az 1766-ból származó térképen Pilisszentkereszt egyik határaként van megjelölve Eörs földjének határvonala. A terület Pilisszentkereszttől északra fekszik, tehát a Pilishegy környékén kellett lennie. Az 1788-ban készített legrégibb pilisszentléleki térkép szerint e területről vonul lefelé az esztergomi út. Ezek szerint itt, Esztergom mellett a Pilishegy, Eörs falu, valamint az esztergomi út azonos összefüggésben találhatók meg, mint ahogy ezekben a régi határleírásokban a Buda határait jelentő elnevezésekként szerepelnek.

Rá kell térnünk arra is, hogy a II. Béla által 1138-ban kiadott dömösi alapítólevél szintén több ízben szerepelteti - mint kétségtelenül Dömöshöz közel lévő helységet - Örs falut. Ezzel igazolva, hogy Vrs= Örs helység már a XII. században is fontos lakottsági pont volt a Pilisben, szerepe nyilvánvalóan jelentős volt ezen a vidéken, mert bár a falut a törökök kiirtották, földjét a XVIII. században még térképen jelezték, mint Eörs területét (lásd az előző oldalon).

II. András irály 1212-ből származó határkijelölő okirata mint fontos pontot említi a Chemarkw (Szamárkő) elnevezésű sziklacsúcsot. A mai Budán vagy Buda környékén ilyen elnevezésű hely sohasem volt ismert, de Esztergom mellett a Szamárkő (a "Szamárkő" név mindig ősi bálványkövet jelez!) elnevezésű hely ma is ismert.

A Szűz Mária sziget és az esztergomi országút mellett, - pontosan a köves hegyoldal (Kövekalja, Kézainál "cuve azoa") folytatásaként - van jelölve a térképen a Szamárhegy elnevezésű hegy. Mint az előzőkben láttuk, az 1292-ből származó Esztergom környéki határleírásban ez a Szamárhegy Csókakő és Szamárvárként szerepel (Mon. Strig. II. 325. old.), Pilismarót 1789-ból való térképén ez a Szamárhegy még Szamárkőként van jelölve.

Guerchey falu

Az 1212-es határkijelölés minden átiratában említi a Monoros vagy Mogyorós hegyet. Ez a Mogyorós elnevezés ma is megtalálható a Szamárhegy közelében. A Basaharc elnevezésű teleptől Marótig terjed a Mogyorós nevű terület, egészen addig a hegyig, amelyet Hegyeshegynek neveznek. Az 1212-ből származó határjárási okmány Guerchey falu és Verhardi föld pontjain kívül tényleg a Hegyeshegy nevű hegyet említi, mint következő határjelölő fix pontot. A Hegyeshegy pedig ott áll ma is Pilismarót határában, közel a faluhoz, a Bitóci völgy mellett. Ugyanabban a helyzetben, mint a több mint 700 éves okiratban említve volt. A Hegyeshegy és a vele összefüggő Bánom-hegy tetején messze terjedő falrendszer nyomait találtam, melynek kapcsolódó részei a Hosszúhegyen talált vármaradvány területével függtek össze.

Guerchey falu, -- amelynek maradványait a mai Buda és Óbuda környékén többfelé remélték már megtalálni, - szintén a Pilis említett területén volt abban a korban, amikor ezeket a határjelölő okleveleket kiállították. (Erre ismét a dömösi alapítólevél ad bizonyítékot, mely szerint ez a falu abban a korszakban Dömös közelében feküdt.)

A Hegyeshegytől a régi határ az okirat szerint felmegy a Pilis-hegynek nevezett hegyig. Az oklevél értelmezői, akik a határleírás pontjait igyekeztek a mai Óbuda környékére beállítani, általában azt hangoztatják, hogy a Pilis-hegy elnevezés a régi korban általánosabb jellegű volt, és így az oklevélben említett Pilis elnevezésű hegy egyik Óbuda környéki hegyre értendő. Ezt a - természetesen kellően meg nem okolt - állítást megcáfolja az a tény, hogy az oklevél nem is Pilis hegységet, hanem kimondottan Pilis-hegyet említ, és a Pilis-hegy mindig is az a hegy volt, amely az egész pilisi hegységnek nevet adott és amelynek ma is az a neve.

Teljesen érthetetlennek tűnik ez a félremagyarázás, különösen azért, mert hiszen a határjárási oklevél következő mondatában arról van szó, hogy a Pilishegy felől a határ az esztergomi úton megy át, a Tebevre hegy érintésével a Hármaslaku Passanduk falu mellett egészen a Dunáig.

1227. IV Béla király oklevele ( DI. 13: )

Passanduk falu

A Passanduk falut kellett ezután az oklevél-magyarázóknak a mai Óbuda környékén keresniök, pedig az is kétségtelenül kitűnik több oklevélből, hogy ez a falu a Pilisben volt. Kétségtelen, hogy Passanduk falu szoros területi összefüggésben volt a régi Budával, ezt igazolja az 1212-es határjárási iraton kívül az óbudai káptalan 1283-as, az esztergomi érsek 1296. jún. 18-i oklevele, valamint a Rupp által közölt 1220., 1227., 1417., 1449., 1483. és az 1488. évbeli oklevelek is.

Ugyanakkor IV Béla király 1245-ben kelt oklevele határozottan igazolja, hogy a Passanduk- föld és az Insula Leporum - Szűz Mária sziget - szomszédos helyzetben feküdtek, és legfőképpen azt, hogy mindkettő vitathatatlanul a Pilisben volt. (Rupp i. m. 59-60., valamint Bánfai Szabó i. m. 101. o.)

Passanduk falunak a mai Óbudához való tartozását eddig különösen azért vették bizonyosra, mivel az 1212-ben kelt határjárási oklevél a falut Megyer mellett említi. Ezt a Megyer nevű területet pedig a kutatók mindig azonosnak vették a mai Óbuda közelében fekvő Békásmegyerrel. Tekintettel arra, hogy a Megyer elnevezés általánosan használt volt az Árpád-korban, ez a feltételezés semmiképpen sem fogadható el olyan bizonyítéknak, amelynek alapján igazolni lehetne Megyer falu itteni fekvését.

Kétségtelen, hogy a régi Budával való kapcsolatai miatt indokolt Megyer Budához való tartozását vagy szomszédságát feltételezni. Tekintettel azonban arra, hogy a Passanduk falu sehol nincs együtt említve a mai Pest környékével, hanem csakis a régi Budával való kapcsolata igazolt, fel lehet tételezni, hogy ebben az esetben nem Békásmegyerről van szó, mert:

Megyer vagy Mege elnevezésű hely több olyan oklevélben szerepel, amely Esztergom környékének leírását adja. Így Mária királynő 1296-ban kelt adománylevelében, egy 1293-ból származó oklevélben, melyet III. Endre király adott ki, valamint Lodomér érsek 1292-ben kelt oklevelében találhatók olyan adatok, amelyek szerint Megyer az esztergomi határban volt, olyan területi összefüggésekben, amelyek azonosak azokkal, amelyek a régi Budával kapcsolatosak.

Mindezekre való tekintettel foglalkozni kell Vetus- Buda és Megyer összefüggésével, különösen pedig a "Géza király piaca" elnevezésű hellyel.

Géza király piaca

1148-ból való II. Géza király oklevele, amely arról szól, hogy a király Mykó budai prépost kérésére a Szent László király által rendelt 360 pensa fejében, - melyet a gonoszok (adóbehajtók) az egyház javától gyakran elvontak, - neki adja a Géza-vásári vámjövedelmet (Tributum fori Geysa), valamint a pesti és kerepesi sót vagy bort szállítóhajók utáni vámot (Tributum portus Pest et Kerepes), továbbá a megyeri révtől a Nagy-szigetig terjedő dunai halászati jogot (a piscatura qui vulgo Dona dicitur a Portu Meger usque ad magnam insulam regis).

Bártfai Szabó megállapítása szerint a Dona szó Tonya és végül a tanya szóval azonos (Bártfai i. m. 140-147. old.). Ezt egyébként igazolják a halászóhely tulajdonjogáért indított pereskedések oklevelei:

IV Béla király 1237. nov. 19-én kelt oklevele (Mon. Strig. I. 400.) szerint a király az esztergomi káptalannak ajándékozta a Hunt várától elszakított Ság-földet és a hozzátartozó, Ipoly folyón lévő Malomhelyet és a Golgoch várától elszakított Ebedföldet a Tona halászóhellyel és a hozzátartozó szigettel.

IV Béla 1239-ben márc. 6-án kelt oklevelével (Mon. Strig. I. 410.) visszavesz bizonyos földeket. Ez a Ság nevű hely és az Ebed nevű föld. Ezeket az esztergomi káptalannak adományozta. Az utóbbi területen hetven holdnyi kaszáló van és rajta egy halászó hely, melynek Tónya a neve és egy sziget, melynek más birtokosai is vannak.

1284. febr. 25-én (Mon. Strig. II. 156.) az esztergomi Szent István keresztes konvent előtt Lodomér esztergomi érsek és Lőrinc között megegyezés történik a Zeg-i, Ság-i földekről, melyek a Leel-i föld részei.

Ebben határjárási leírás is szerepel. A határvonal az oklevél szerint Géza király piacánál (fori Geysa regis) indul, azután déli irányba megy a Dunához, átmenve a Zeg nevű szigeten; s ezen is átmegy a határvonal, mert ezen a szigeten van a Viza halászati hely (Tónya), ami az érseké marad.

1292. ápr. 12-én a budai káptalan adott ki oklevelet erről a halásztanya-helyről (Mon. Strig. I. II. 324). Ebben az oklevélben arról van szó, hogy az esztergomi káptalan az Ebed határában, a Duna mellett lévő Esztergom-megyei rétet és halásztanya-helyet (qui Tonya vulgariter) az esztergomi Szent István keresztes konventtel szemben magának követelte. Az esztergomi káptalan a tulajdonjogot több oklevéllel igazolta.

1292. júl. 21-én ugyanebben az ügyben Pál országbíró ítéletét rögzítették le oklevélben (Mon. Strig. II. 331). Ezek szerint az esztergomi keresztes konvent és az esztergomi káptalan perében a dunai halászóhely (Tanya, Tona) és a hozzátartozó rét és hat ekényi szántóföld felett, - melyet régebben a budai polgárok és a budai káptalan is birtokolt bizonyos királyi adományok értelmében, mivel azok a budai káptalan birtokhatárában voltak, - az országbíró ítéletet mondott. (Lásd az 1148-ból való oklevelet!)

Ezeknek az okleveleknek adatai alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a Tonya vagy Tanya nevű halászóhely - viza halászóhely - egy szigeten volt. Ez a sziget összefüggött egy területtel, melyet Megyernek neveztek és ezek a területek Esztergom határához tartoztak. Igazolják ezek a leírások, hogy ez a halászóhely az Ipoly folyóval szemben volt, de egyben azt is, hogy ez a halászóhely a régi Buda határában feküdt, és valamikor a budai polgárok és a budai káptalan birtokában volt.

Ugyanakkor világosan igazolódik az is, hogy a terület felett az esztergomi keresztes konvent és az esztergomi káptalan pereskedtek, miután az ő határuk mellett feküdt. Így bizonyítottnak látszik, hogy az a halászóhely, amely összefüggött Megyerrel, és ezek szerint Géza király piacával, - Esztergom környékén volt, az Ipollyal szemben, és hogy itt egy nagy sziget volt, melyet "királyi nagyszigetként" említenek az oklevelek.

Külön érdekesség, hogy több oklevél szerint ennek a területnek egyik részét Csepelnek hívták.

Egy eltűnt Duna-sziget

Az Ipoly folyó torkolatával szemben azonban ma nem láthatunk nagyobb szigetet, és így fel kell tételeznünk, hogy ezen a területen sok évszázaddal ezelőtt létezett egy sziget, mely azóta eltűnt. Ezt a lehetőséget vizsgálva, azonnal megállapítható, hogy a Pilismarót és Zebegény között ma is létező terjedelmes síkság, - a Duna egy nagy kanyarulatával övezett néhány kilométer hosszú és szintén kilométerekre terjedő szélességű mai száraz földdarab egy része, - valamikor a Duna folyómedre volt.

Abban az időben a mai Basaharc nevezetű helytől, a Hideglelős kereszt kiugró hegyszirtjétől kiindulva egy Dunaág vágta ketté a mai földnyelvet, egészen Dömösig terjedően, ez a dunai folyómeder akkor egészen közel vonult a mai Pilismaróthoz, és a Duna közepén egy nagy szigetet képezett. Külön figyelmet érdemelnek ezek után azok az oklevelek, melyek erről a nagy szigetről emlékeznek meg, és ha ennek a nagy szigetnek az akkori létezését igazolva látjuk, érdekessé válik az az adat is, hogy a dömösi prépostságnak egy 1236-ban kelt oklevele szerint (Mon. Strig. I. 391) a leírások itt egy Csepel nevű területet említenek.

A földdarab tulajdonjogáért folytatott per igazolja, hogy az Ipoly folyónál, a szigetnél tényleg létezett egy Csepel nevű terület. Tekintettel arra, hogy Anonymus is megemlékezik a királyi nagy szigetről és annak Csepel nevéről, így felmerülhet az a feltevés, hogy az Anonymus által említett királyi nagysziget, - ahová a vezérek, királyok és főurak családjai üdülni, nyaralni jártak, - tulajdonképpen a Dömös- környéki sziget volt. A Csepel név, amelyet Anonymus említ, ezen a szigeten is elnevezése volt egy területrésznek, és így az azonosság feltehető. A Tanya nevű halászóhely, amely a nagysziget környékén volt, kétségtelenül itt, ezen a területen van jelezve a régi oklevelekben, ugyanúgy, mint Pilismarót említett 1789-es térképén. Ennek a halászóhelynek kapcsolata - ez az oklevelek szövegéből igazoltnak vehető, - Esztergommal, az Ipoly környékével, valamint a régi Buda környékével kétségtelen.

Itt ezen a környéken egyébként még ma is működik egy közismert révhely, amely ma Basaharci átkelőhely néven ismeretes.

A Basaharc elnevezés egészen újkeletű lehet, mert az említett térképen a terület még Basartz néven szerepel, de miután a Basartz név a hegyek között ma is létező Vasarc névből származhat, valószínű, hogy ennek az átkelőhelynek régebben más volt a neve.

Mivel pedig a közel 200 év előtti térképen az Ipollyal szemben ugyanezen a helyen szintén jelölve van egy átkelőhely, közvetlenül a halászok tanyái mellett, így elfogadható az a feltevés, hogy régi oklevelek ezt az átkelőhelyet és ezt a halásztanya helyet jelölik meg több esetben. Mindez azt igazolja, hogy az a terület, amelyet régi szigetként tételezünk fel, többszáz év előtt, az Árpádok korában még valóban sziget volt, és ezt nevezték "királyi nagyszigetnek".

Ennek a régi szigetrésznek a felszínén ma nem látható középkori épületmaradvány, mert a terület teljesen takarva van homokkal, Duna-homokkal, szélhordta-homokkal, de a területnek a legalsó kiszögellésén, közvetlenül Dömös mellett, ismert egy régi rommaradvány, amit régi római kori villa alapjának tartottak.

Abban az esetben pedig, ha ezen a ma elhagyott területen már a római korban ilyen jelentős építkezések voltak, feltételezhető, hogy az Árpád-korban is lakott terület lehetett ez a nagysziget.

Azon a területen, amely a régi sziget magját képezte, a talaj jó magasan a Duna szintje fölé emelkedik. Pilismarót 200 év előtti térképén ezen a területen van feltüntetve a halásztanya-hely, ahol viszont valamikor a Duna Pilismarót felé eső része folyt, a régi térképen még sásos rétek vannak jelezve.

Ez is igazolja feltevésünket a terület sziget-jellegéről. Ez a régi sziget beleesik abba a Duna-szakaszba, amelynek vize a tervezett nagymarosi vízierőmű megépítése esetén, a duzzasztás következtében a jelenleginél lényegesen magasabb szintre emelkedik. Így ez az egész szigetrész víz alá kerül, és soha nem lesz alkalom arra, hogy a homok alatt esetleg létező rommaradványok feltárhatók legyenek.

Még egyszer: Villa de Calidis Aquis

A melegvizek faluja - Villa de Calidis Aquis, - a régi Budával kapcsolatos legtöbb oklevél helymeghatározó pontja, és így ennek a Melegvíz-falunak a helye döntően fontos a régi Buda helyének, hol-fekvésének megállapításánál.

A Melegvizek faluját minden oklevél Esztergom melletti helyzetben tünteti fel. A legkorábbi adatok a melegvíz-fürdők Esztergom környéki helyzetének igazolására az, hogy itt Esztergomban találtak egy római korból származó feliratos faragott követ, amelyet a gyógyító nimfáknak szenteltek.

Ez egy fogadalmi oltárkő volt, melyet a római helytartó állíttatott a melegvíz- források megszentelésére. Erről a fogadalmi oltárkőről eddig úgy gondolták, hogy a Buda-környéki melegvíz-forrásoktól került el Esztergom környékére, ahol később megtalálták. Ez a feltevés azonban túl erőltetett. A lelőhely minden valószínűség szerint eredeti helye volt ennek az oltárkőnek, és azt a területet jelölte, amelyen később, a magyar középkorban a Melegvíz-falu, majd később a Felhévíznek nevezett helység állt.

Erről a Melegvíz helységről emlékezik meg IV László király 1281-es (Mon. Strig. II. 112), valamint III. András király 1290-beli oklevele (Mon. Strig. II. 269), melyben a melegvizekkel határos Ermen földet az Esztergom falain kívüli Szent Ágoston rendi kolostornak adományozta. Az adományozó oklevél szövege határozottan igazolja, hogy a melegvizek földje Esztergom határában feküdt. A határleírás Esztergomból kiindulva pontosan leírt területen fut egészen a melegvizekig, igazolva az Esztergomhoz való tartozást.

Az adományozás a királyi okirat szerint azért történt - és ez fontos körülmény hogy az Ágoston-rend az örmények földjén főiskolát létesítsen. Ennek a főiskolának a tényleges fennállását több régi írás igazolja, és különböző feltevések születtek fekvéséről, de miután ennek nyomait is a mai Óbudán vélték megtalálhatónak, minden ottani keresés sikertelennek bizonyult.

Egy 1277. ápr. 26-án kelt oklevél szerint (Mon. Strig. II. 56) a budai káptalan előtt az esztergomi Szent István keresztes kórház elismerte a királyi jogot nyolc melegvízi telek felett, melynek tulajdonosait is felsorolja az oklevél. Ezek tekintélyes telkek voltak, grófi kúriákkal is rendelkeztek. Az oklevél szerint Hermanus, az Esztergom melletti Szent István keresztes kórház mestere és a melegvízi Szent Háromság egyház priorja, tiltakozott az ellen, hogy az apácákat beiktassák ezeknek a telkeknek a tulajdonjogába, ami azért történt volna, mert László király a Nyulak szigeti (Szűz Mária szigeti) apácáknak adományozta a királynői vár mellett lévő királynői vártelek ezen részét.

A keresztesek képviselője, Hermann mester és prior szerint ezek a területek a melegvízi kereszteseknek fizettek eddig tizedet, így részükre károsodást jelent az elajándékozás. Hermanus végül visszavonta tiltakozását és beleegyezett az ajándékozásba, kivéve a melegvízi prior tulajdonát érintő területrészt. Az esztergomi keresztesek csak az egyházi joghatóságot tartották meg a telkek, illetve kúriák felett, mert azok az ő területükön voltak.

A tizedek tulajdonáért a keresztesek hosszú ideig pereskedtek, erről tanúskodik az 1316. márc. 24-én Tamás esztergomi érsek által kiadott oklevél (Mon. Strig. II. 817), majd a budai káptalan 1347. márc. 14-én kelt oklevele (Mon. Strig. III. 816). Az apácák azonban megvédték jogaikat, hivatkozva többirányú szabadalmukra, pápai és királyi adomány- és védlevelekre.

Ez a pereskedés alkalmat ad arra, hogy ennek a helységnek - Melegvíz-falunak a hovatartozásával a régi Buda fekvésének kérdését megoldás felé vigyük. Megállapítható, hogy a "villa de Calida Aqua" a régi Buda közvetlen környékén volt. Ennek a ténynek igazságát elismerik mindazok a kutatók, akik eddig a régi írások nyomain haladva igyekeztek a budai határokat megállapítani.

Megállapították azt is, hogy a régi oklevelekben "villa de Calida Aqua" néven szereplő helység - számtalan oklevél szerint - közvetlenül kapcsolódott az esztergomi határokhoz. Viszont a régi feltevés szerint ez a helységnév annak a forráscsoportnak a közelében lévő helységet jelöli, amely a ma is ismert budai, illetőleg Óbudai melegvíz-források környékén keresendő.

Miután nem kételkedhet senki abban, hogy az idézett oklevelek igazolják a "villa de Calida Aqua" Esztergom környéki helyzetét, kutatóink most azt tételezik fel, hogy az Esztergom-környéki és a Buda-környéki melegvizek közelében azonos nevű helységmegnevezések léteztek, így tulajdonképpen két Melegvíz-falu volt.

Tehát létezett egy Melegvíz-falu Esztergom környékén és egy Melegvíz-falu a mai Óbuda környékén is. Ez kétségtelenül bizonyítás nélküli állítás, mert a régi okiratokban okvetlenül tettek volna valami megkülönböztető jelzést, ha egy időben és aránylag közel egymáshoz két azonos nevű falu létezett volna.

Az Árpád-korban kétségtelenül ismert volt a Buda-környéki (a mai Óbuda-környéki) melegvíz forrás-csoport is, ennek megfelelően ténylegesen volt is egy megkülönböztetés, amit már az Anonymus- gesta is használ.

Anonymus azt írta, hogy Attila a "felső hévizeknél" építtette városát egy római város helyére, és ebből az Attila-városból alakult ki később a régi Budavár. Tekintettel arra, hogy a későbbi korokban egészen a török foglalásig használatos volt ugyanilyen elképzelés bizonyításául - a Felhévíz helység-elnevezés, világos, hogy a régi királyi vár környékén lévő melegvíz forrás-csoport lehetett csak névadója a melegvizek falujának. Így téves az az állítás, hogy két Melegvíz-falu volt.

Ami "villa de Calida Aqua" néven szerepelt a régi oklevelekben, az csakis az a település lehetett, amely Esztergom környékén feküdt. Így tehát kétségtelen, hogy a régi királyi vár (később királynői vár) mellett lévő Melegvíz-falu ugyanaz volt, mint az Esztergom mellett lévő.

A Nyulak-szigeti apácakolostor pereskedése az esztergomi keresztesekkel a nyolc Melegvíz-falui telek ügyében tovább folytatódott. 1347. márc. 14-én adtak ki egy oklevelet erről (Mon. Sírig. III. 816), ebben rögzítették azt a megállapodást, miszerint az Esztergom melletti Szent István keresztes kórház és a Nyulak-szigeti apácakolostor képviselője megállapodtak abban, hogy a budai vár mellett lévő Melegvízfalui nyolc telek után, - melyet még László király adományozott az apácáknak, - a tizedeket az apácakolostornak fizetik, ugyanakkor az egyházi főhatóság továbbra is a Szent Háromság keresztes konvent privilégiuma maradt, a régi indokolással, hogy ti. ezek a telkek a konvent joghatósági területén fekszenek.

Az Esztergom melletti melegvízi Szent Háromság egyház és Buda városa érintkező határhelyzetben voltak. Erre mutat rá az 1303. jún. 24-én kelt oklevél, mely arról szól, hogy az esztergomi Szent István keresztes konvent - érdemei miatt - megjutalmazott egy Budavári nevű polgár orvost és kereskedőt. Az oklevél szerint az orvosnak Quesmali - Kövek oldala, Kövek alja - határában szőlője volt, melynek kétharmada az esztergomi konvent területén, egyharmada pedig Buda város területén feküdt. Így a budavári határ és az esztergomi keresztesek földterülete kétségtelenül szomszédosak voltak. (Mon. Sirig. II. 565.).

Insula Leporum = Insula Leprorum = Szűz Mária-sziget NEM Margit-sziget

A legtöbb Budára vonatkozó helyrajzi adat a Nyulak-szigeti apácakolostor birtokában őrzött adománylevelekben maradt fenn. Ezeket az adományleveleket, melyek a zárda legfőbb jövedelemforrásait, vámokat, tizedeket, adókat biztosították, az apácák nagyon őrizték, és amikor a törökök közeledtére menekülni voltak kénytelenek, akkor ezeket az okleveleket magukkal vitték és továbbra is úgy kezelték, mint legfőbb kincsüket. Amikor azután a törököket Budáról kiűzték, a Nyulak-szigeti apácák utódai ezen oklevelek egy részét Pozsonyból, illetve Nagyszombatból visszahozták magukkal. Az oklevelek megmaradtak, és ezek sok mindent feltárnak a régi Buda múltjából.

A Nyulak-szigete az eddigi köztudomás szerint a mai Budapest területén létezett, és a mai Margit-sziget régi neve volt. Az ősi Buda helyrajzi adatairól szerzett tudásunkat kétségtelenül nagy mértékben bővítik a budai káptalan és a budai királynői vár földjéről, határairól kiadott határjárási oklevelek. I. Lajos király határjárási oklevele szerint a határbejárás a Nyulak szigeténél kezdődik.

Így amikor a mai Óbudán kezdték keresni a régi Buda maradványait - és elővéve a középkori okleveleket, azok fix pontjait keresték, - a jelenlegi Margit-szigetet vették kiindulási pontként.

A Nyulak szigete azonban, amelyet a mai Margit-szigettel azonosítanak, nem lehetett a mai Margit-sziget. Egyetlen olyan adat sincsen, amely azt igazolná, hogy a Nyulak szigetéből, a középkori oklevelekben említett Insula Leporum-ból Margitsziget lett volna.

Ellenben ismeretes IV László király 1278. évi oklevele (Mon. Strig. II. 68), mellyel Erzsébet nevű nővérének adományozta a Duna-szigetet (Vetus-Buda mellett), melyet a múltban Nyulak szigetének is hívtak, de az adományozás idejében már Szűz Mária sziget volt a neve.

A Nyulak szigetéből tehát nem Margit-sziget, hanem Szűz Mária sziget lett, és a későbbi évtizedekben egészen a török foglalásig ezen a néven, tehát Szűz Mária sziget néven szerepel a Nyulak szigete az összes oklevélben. Nyoma sincs annak, hogy a Szűz Mária sziget neve Margit sziget névvé alakult volna át. Az bizonyos, hogy a Pest melletti szigetet, - amelyen régi épületnyomokat találtak, - most Margit-szigetnek hívják, de a Margit-szigeten talált legrégibb épületmaradványok korát nem lehet a XIII, század vége előttinek datálni. A Nyulak szigete = Mária sziget viszont kétségtelenül már a XI, században jelentős épületekkel kellett hogy rendelkezzék.

Az Insula Leporum = Nyulak szigete elnevezés okának kutatása közben felmerült az a gondolat - László Gyula professzor adata, - hogy ez a "Leporum" név egy középkori véletlen vagy (feltehetőleg) szándékos elírás következménye. Eredetileg ez a szó "Leprorum" és így a sziget eredeti neve Leprás sziget, Leprások szigete, Insula Leprorum lehetett. Az elírás szándékosságát érthetővé teszi, hogy a régebben mint leprakórház és a leprások temetőjének használt sziget idővel - talán a leprajárvány megszűnése után - más célokra is felhasználtatott. Jelen esetben apácakolostor, keresztesek kórháza, udvarháza, vára, az esztergomi érsek toronyvára épült rajta. Így azután az elrettentő "Leprások szigete" helyett Nyulak-szigetét, Insula Leporumot írtak, és ezzel a köztudatból is kiölhették a régi, borzalmas emlékű lepra szót.

Ezzel kapcsolatban érdekes megemlékezés található a Pozsonyi Krónikában (Mon. Strig. I. 19), mely szerint Szent István alapította Esztergom mellett az első keresztes kórházat, - melyet Szent Lázárról neveztek el - és ez az első keresztes kórház leprakórház volt. Bizonyosan ez volt az a kórház, amelynek továbbépítésével később a keresztesek nagy jelentőségű Esztergom-környéki központja kialakult. Ez a központ az esztergomi Szent István keresztes kórház volt, melynek legismertebb létesítménye a Duna-sziget, vagy Insula Leporum melletti melegvízi keresztes kórház. ( hospitale St. Trinitatis de villa Aqua Calida).

Miután több oklevél révén bizonyítást nyert, hogy a melegvíz-falui keresztesek közvetlen szomszédai voltak a Nyulak-szigeti apácakolostornak, így nagyon is valószínű, hogy a leprakórház lett a keresztesek későbbi legfontosabb háza, és ez a ház, vagy a keresztesek vára közvetlenül a leprasziget mellett volt.

Ez volt az Insula Leprosorium, ahol a híres apácakolostor létesült, melynek vezetői később jónak látták a Leprosorium szót a kedvesebb Leporum szóval helyettesíteni. Így született meg a Nyulak-szigete név, melyet, mint láttuk, később IV Béla idejében Mária-szigetre változtattak. Ismételni kell: semmilyen adat nem került elő arról, hogy a régi Buda (Vetus- Buda) melletti Mária-sziget neve valamikor is Margit-szigetre változott volna. Ezzel szemben tény az, hogy azon a területrészen, ahol valamikor az Esztergom melletti keresztes körház állhatott és amely területrész közismerten tele van Árpád-kori cserépmaradványokkal, tehát igazoltan lakott terület volt az árpádkorban, - ma is létezik egy sziget, melynek neve Szűz Mária sziget.

Mindazok az oklevelek, királyi vagy főpapi adománylevelek, melyek a Nyulak szigeti, Szűz Mária-szigeti apácakolostor birtokainak helyzetét, adó-, vám-, vagy tizedjövedelmét biztosították, és a török dúlás után is megmaradtak, - azt bizonyítják, hogy ez az Esztergom melletti Szűz Mária-sziget volt az apácák eredeti otthona.

II. Béla király 1136-ban az Esztergom-szigeti apácakolostorban tartott gyűlésen, - melyet Szűz Mária egyháznak neveztek, - a püspök jelenlétében hercegséget ajándékozott fiának, Lászlónak (Mon. Strig. I. 62.).

IV László király 1272, szept. 19-én kelt oklevele (Mon. Strig. I. 782) a budai (Vetus- budai) prépostnak megparancsolja, hogy iktassa be a Buda-szigeti apácákat az V István király által nekik adományozott Gyani szőlőbirtokukba, amely előbb két örökösök nélkül elhalt - esztergomi polgár tulajdona volt. (Moniales de Insula Budensi - Datum in Insula Beate Virginis). Ennek az oklevélnek a hátán van egy középkorból származó, latin nyelvű írásos szöveg, mely a következőket mondja: "László király bizonyos polgárok szőlőjét az Esztergom-szigeti apácáknak adja Cholnokon."

Az oklevél-leíró Knauz ezt hibának tartja, megjegyzi, hogy bizonyosan a budai apácákról volt szó. Ilyen tévedés természetesen logikátlan lett volna. Az oklevél birtokosa, - talán valamelyik Szűz Mária szigeti apácafőnöknő, - bizonyosan tudta, hogy az oklevél a Buda-szigeti apácakolostornak szóló adományt igazolja. Ha mégis Esztergom-szigeti apácáknak tartotta a Buda-szigeti kolostor tagjait, akkor ez csak úgy lehetett, hogy - mint ezt más adat is igazolja - az ősi Buda és Esztergom határa a Mária-szigetnél közvetlenül érintkezett egymással. Így hol Buda-szigetnek, hol esztergomi Szűz Mária szigetnek nevezeték az Insula Leperumot.

Ebben az esetben az is fontos körülmény, hogy ezek a Buda- Esztergom-szigeti apácák két esztergomi polgár cholnoki szőlőjét kapták meg a királytól.

1278. jan. 20-ról származik az az oklevél (Mon. Strig. II. 909), mellyel Erzsébet királyné az esztergomi káptalan dorogi (Drug-i) földrésze mellett egy birtokrészt a Duna-szigeti apácáknak adományozott. Az oklevél szövege megjegyzi, hogy ez a földterület a királynői szakácsok földje mellett volt. Ez az oklevél ismételten rávilágít a Duna-szigeti apácák Esztergom-környéki birtokfoglalására - és ezzel igazolódik az érseki városhoz való tartozásuk, - de egyszersmind igazolja azt is, hogy a királynői vár is itt, a közelben létezett, mert a királynői szakácsoknak nem lehetett munkaterületüktől távol a földjük.

1272. szept. 28-án kelt az Esztergom város tanácsa egyik ítéletéről szóló oklevél (Mon. Strig. I. 783). A per tárgya egy szőlő a Cholnoki hegyen, mely a Buda-szigeti Szűz Mária monostor apácáinak tulajdona volt, de egy Gean nevezetű esztergomi kereskedő igazolta tulajdonjogát, és így azt a kereskedőnek kellett odaítélni, aki ezután azt 27 finom ezüst márkáért átruházta a Buda-szigeti apácakolostor nővéreire. Esztergom város tanácsa ezt a pert a Buda-szigeti monostorban tárgyalta, és ott hozta meg ítéletét. Ezt a dátum igazolja.

Esztergom város tanácsának csak úgy lehetett illetékessége ebben a perben, és úgy keltezhette ítéletét a Buda-szigeti monostorban, ha ez a sziget Esztergomhoz közel volt.

Bizonyosnak látszik egyébként, hogy az Esztergom városi tanács beavatkozását az tette szükségesé, hogy IV László király 1272. szept. 19-én ugyanezt a szőlőt odaajándékozta az Esztergom-szigeti apácáknak, és a tulajdonos később jelentkezett. Ez a két oklevél is megvilágítja a Buda-sziget és az esztergomi Szűz Mária-sziget azonosságát.

IV László király még egyszer foglalkozott az üggyel. 1290 táján adott ki egy oklevelet, melyben jóváhagyta Rubini és Gyán esztergomi polgárok végrendeletét a Szűz Mária-szigeti apácák javára - a budai prépost által, Szűz Mária- szigeti keltezéssel. Esztergom és a régi Buda szoros egymás-mellettiségét ez az oklevél is igazolja.

1297. jún. Z2-i budai keltezéssel Márton országbíró-helyettes oklevele (Mon. Strig. II. 411) bírói ítéletet közöl, melyben a szigeti Szűz Mária monostor apácái és az esztergomi káptalan közötti tulajdonjogi kérdésről van szó, nevezetesen az Erzsébet királynő adományából származó dorogi földrészről. A bíró az esztergomi Szent István keresztes konventet kéri fel az apácák több részből álló Dorog környéki földjének határ-megállapítására.

Ez pár nap alatt meg is történt. Ezt igazolja az 1297. júl. 9-én kelt oklevél (Mon. Strig. II. 415), mely szerint az esztergomi Szent István keresztes konvent a határ megállapítást elvégezte, és erről jelentést készített.

Kezdték a határjárást egy bereknél, melyhez 24 hold szántóföld tartozott, egy ösvény mellett, amelyik Cholnokra vitt, mely ösvény mellett az apácáké volt még néhány ház szőlőkkel és egy kis hegyen még 10 hold föld. Innen egy nyájhajtó úton haladtak tovább, amely Dorog falun és kapuin át kivitt a kaszálóra, ahol még 100 hold szántó volt az apácáké. Egy út mellett, mely innen Budára, valamint Bolmochra vezetett, volt még 20 hold szántóföld és 30 hold kert. Cholnok felé 6 hold szőlő, majd tovább 40 hold föld, azután Bolmoch határában a hegynek egyharmada, fiatal erdőkkel, még szintén az apácáké volt.

Ebből a határjárási oklevélből megállapítható, hogy a Szűz Mária- Duna- Buda szigeti apácakolostornak Esztergom környékén jelentős földbirtokai lehettek, ha csak ezen a bejárt Cholnok környéki területen ekkora birtokaik voltak.

Egy 1328. júl. 13-ai keltezésű oklevél (Mon. Strig. III. 202) szerint az esztergomi káptalan előtt per folyt István gróf és testvére, Jakab esztergomi polgárok és a Budaszigeti apácák között egy, a Chév és Cholnok határát érintő szántó és rét-föld miatt, melyet még az említett esztergomi polgárok egyik őse ajándékozott a Buda-szigeti apácáknak.

1285. aug: 14-e előttről származik az az ismert oklevél (Mon. Strig. II. 180), mellyel bizonyítani óhajtották, hogy az esztergomi érseknek vára és tornya volt a Pest melletti Margit-szigeten. Természetesen ilyen toronyvár sohasem létezett a mai Margit-szigeten, nem is találták soha nyomát sem. Az oklevél szövege szerint Lodomér esztergomi érsek ekkor adta át nyolc évi használatra a váci püspöknek a Duna közepén, Vetus- Buda mellett a Szűz Mária-sziget felső végénél lévő kőtornyát és fallal körülvett udvarházát.

Ez - az érsek vára lévén, - nyilvánvalóan Esztergomhoz közel kellett legyen. Semmi ésszerű ok nem támogatta ugyanis azt a feltevést, hogy az érseknek a pesti vár felépülte előtt Pest környékén lett volna vára. És ha mégis volt, akkor sem magyarázható meg, hogy miért éppen abban az időben adta bérbe 8 évre másnak, amikor a királyi udvar állítólag a pesti várba helyezte át székhelyét.

Egyébként az érsek toronyvárának Esztergom környéki létezését igazolja IV Béla egyik oklevele (Mon. Strig. I. 412), mely szerint a régi Buda tatárdúlás által történt pusztítása után a királyi udvar erről a Vetus-Buda-i részről - ahol az érsek toronyvára is volt, - máshová tette át székhelyét, és ezért az érsek is elköltözött onnan.

Így a toronyvárra már nem volt szükség. Ezt igazolja egyébként az is, hogy a 8 év lejárta után az érsek véglegesen túladott Szűz Mária-szigeti házán. Az 1294. júl. 22-én kelt oklevél (Mon. Strig. II. 357) szerint elcserélte azt egy birtokrésszel, amelyet csereképpen a tengurdi nemesek ajánlottak fel a várért, mely nekik biztonsági okokból kellett. Ez a csere a Szűz Mária-szigeten létező érseki toronyvárra vonatkozott.

Miután a Buda mellett lévő Szűz Mária-sziget azonosságát az Insula Leporummal senki sem vitathatja, az a felfogás alakult ki - mely eddig is érvényben volt, - hogy ez a sziget a mai Margit-szigettel azonos. A Margit-sziget azonosítása a régi Buda melletti Szűz Mária-szigettel nagyrészt azzal nyert bizonyítást, hogy a Szűz Mária szigeti apácakolostor volt királyi adományok következtében a pesti vásári vám tulajdonosa és élvezője hosszú évszázadokig. Ezt kétségtelen hitelességű királyi oklevelekből lehetett megállapítani.

1272. IX. 28. Arcynus, az esztergomi latinok falvának bírája... (DL 812.)

Ez a Nyulak szigete és Pest közötti viszony azonban nem jelent kötelezően helyrajzi vonatkozású közeli kapcsolatot is. Sőt, ha a pesti vám kérdését tüzetesebben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy pontosan ez a vám-tulajdonjog helyezi szükség-szerűen Esztergom mellé a Nyulak szigetét (Szűz Mária-szigetet), illetőleg a szigeti apácakolostort.

Az apácák tulajdonában megmaradt, 1291. máj. 3-án kelt (Mon. Strig. II. 283),az esztergomi káptalan által kiállított oklevél szerint a káptalan előtt megállapodás jött létre az Esztergom-előhegyi Szent `lámás templom prépostja és a Buda melletti

Szűz Mária-szigeti apácakolostor között Vetus-Pest vásárvámja felől, melynek felét még Imre király adományozta az esztergomi Szent 'Tamás templomnak. Most ezt a fél vámot a prépost átadta az apácáknak, miután azt IV Béla királytól megkapták. (cserébe az apácák a Komárom-megyei Isa falut adták.

Ez az oklevél több szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban igazolja azt, hogy a pesti piaci vámjog már régebben esztergomi tulajdonban volt, s így az a körülmény, hogy a későbbiek során a Szűz Mária-szigeti apácák javaihoz tartozott, - nem jelenti az apácakolostor Pesthez való közelségét. Másrészt az a fontos körülmény is kiviláglik ebből a csereüzletből, hogy Pest abban az időben az ország vezetői előtt mégiscsak sokkal jelentéktelenebb helység kellett legyen, mint ahogy azt ez ideig kutatóink hitték. Az a körülmény ugyanis, hogy a pesti vásárvámot egy esztergomi egyház javára eladományozhatták, erősen kiemeli Esztergom környékének jelentőségét Pest felett. Ennek a helyzetnek megváltozását a csere lebonyolításának idejéig valószínűtlennek kell tartanunk.

A csere ugyanis csak a pesti vásárvám feléért történt, a vámjövedelem másik fele ekkor már sok évtizede az apácák birtokában volt. Ezt az 1313. december 2-án kelt oklevél igazolja (Mon. Strig. II. 778), melyben az esztergomi érsek ítélete van rögzítve.

Ezek szerint Buda városának (ez már az új Buda-város volt) és az ő külvárosának, Antiqua-Pestnek polgárai felszólaltak a Nyulak-szigeti apácák vámszedései miatt. Az apácák hivatkoztak Béla király oklevelére, mely szerint a pesti vár királyi vámja, - a vásárvám - az apácákat illeti meg.

Miután az apácák bizonyították, hogy a vámokat 58 év óta zavartalanul szedik, az érsek a további vámjogot nekik ítélte. Így az apácák a vámszedést visszamenőleg 1255-ig igazolták. Az a körülmény, hogy az apácák a pesti vám vámjogát törvényesen Budán hasznosították, jelzi, hogy ekkor a vár már új nevén szerepelt. Az viszont, hogy ugyanennek a Budának külvárosaként (tehát a pesti új vár, a pesti újhegyi vár külvárosaként) ugyanekkor Vetus-Pest, vagy Antiqua Pest szerepel, azt jelenti, hogy a "Vetus-Pest", "Antiqua Pest" a mai Óbuda neve volt.

Györffy György adata szerint (Kurszán és Kurszán vára, Bp. 1955.) Fülöp fermói püspök mint pápai legátus az 1279-tőI 1281-ig terjedő időszakban, - mint Lodomér esztergomi érsek vendége, - a Szűz Mária-szigeti pompás és nyugalmas nyaralójában lakott, Vetus-Buda mellett, többedmagával. A pesti vám ügyében történt egyezkedés az esztergomi Szent Tamás templommal kétségtelenné teszi, hogy a régi királyi Buda nem lehetett a mai Óbuda területén, mert amennyiben a régi Buda a mai Óbuda környékén létezett volna, semmiképpen nem valószínű, hogy a közvetlen közelben lévő pesti piaci vámjog felét egy esztergomi egyház kapja meg.

1510-ből származik egy oklevél, a Nyulak-szigeti apácák és a budai káptalan között folyt perről, mely egy víztároló elrontása miatt keletkezett. (Rupp Jakab, Budapest helyrajzi története 69-70.) Az eddigi feltevések szerint ez a víztároló a mai Budán, a Császárfürdő mellett a hegyen volt. Ezzel szemben az említett oklevélben a víztároló nagy tó volt, külön kikötővel.

Az oklevél leírása szerint a tó a keresztesek kórházának kertje és szőlője aljában, a hegy tövében, az országút mellett a Dunához közel feküdt. A tóba több forrás vize folyt be. A mesterséges tó - víztároló - a Nyulak-szigeti Szűz Mária kolostorhoz, illetőleg a Szűz Mária-szigethez közel létezett, a kolostor malma pedig a tó mellett volt felállítva.

Ez a leírás sehogy sem illik rá a Császárfürdő környékén ismert jelentéktelen vízduzzasztóra. A leírásban említett tó semmi esetre sem lehetett a Császárfürdő környékén.

A Pilisben említett területen, a Szűz Mária-szigettel közvetlen szomszédságban, a Szamárhegy- Szamárkő mellett, a Búbánatvölgy Duna felőli részén, az ókori (római) országút mellett ma is áll még egy régi víztároló töltése. Ez a töltés gát volt, amely az egész völgyet elzárta. Itt kétségtelenül hatalmas víztároló gyűjtötte valamikor a vizet. Körülbelül a völgy közepén lehetett az elzáró zsilip, és itt állhatott valamikor az apácák malma. A szigettől úgyszólván pár méterre volt az egész létesítmény.

A völgy felsőbb részén most is nádas tó van, ez a Kerektó.

Ma is ezen a néven szerepel a térképeken, az Árpád-korból viszont igen sok Buda-környéki oklevél szerepelteti a Kerektó vagy Kereked neveket.

Dömös és tartozékai

Vetus- Buda pilisbeni létezését elég határozottan kimutathatjuk azokkal az egyezésekkel is, amelyek a Vetus-budai határjárások helységeinek azonosságát mutatják a dömösi prépostság 1138-ból származó alapítólevelében említett helységek neveivel.

Dömös királyi birtoklását és az Árpádokkal való szoros kapcsolatát több olyan adatból is ismerjük, amelyek bizonyítják, hogy az Árpád-család igen sok esetben tartózkodott Dömösön vagy annak környékén.

Így ismert az a tény, hogy I. László király a németek elleni háborúra Dömösön készült fel; ismert az a tény is, hogy I. Béla király annak következtében halt meg, hogy Dömösön rázuhant a trónszék. Álmos herceg és II. Béla megvakíttatásának tragédiája is Dömöst idézi, de kettőjük Dömösön, a prépostságnál való tartózkodása is ismert.

Ezzel kapcsolatban említhető még, hogy I. István király fia, Imre herceg, egy pilisi vadászaton vadászszerencsétlenség áldozata lett, és ugyancsak ismert az a tény is, hogy Gertrudot, II. Endre feleségét a pilisi erdőben támadták és ölték meg. Az Árpád-ház közismert tragédiái úgyszólván mind a Pilisben zajlottak le, ami bizonyságát adhatja annak, hogy a királyi család az Esztergom-Dömös-Visegrád-Pilis területén volt otthonos. Nyilvánvaló tehát, hogy váraiknak, palotáiknak is ezen a területen kellett állniuk.

A dömösi alapítólevél és a Vetus- budai határjáró oklevelek egyező adatai tehát nem azt jelentik, hogy az oklevelekben felsorolt nevek az ország más részein azonosként voltak találhatók, hanem azt, hogy ez a két jelentős helység egymás szomszédságában volt.

A dömösi alapítólevél felsorolja a dömösi prépostság ellátására kötelezett községeket, és így igen sok elnevezés emlékét őrizte meg. A felsorolásban sok távoli falu is említést nyert, amelyeknek szolgáltatásait valóban távolról kellett beszerezni, például sót, prémet, stb.

A Dömös környéki helységeket azonban elkülöníthetjük ezektől, mert a szolgáltatások természete igazolja, hogy Dömöshöz közel feküdtek. (Ilyen a kenyér, a sör, a szénakaszálás, a fuvarteljesítés és egyéb sürgős, illetve csak közelről beszerezhető cikkek szolgáltatása). A felsorolásból megtudhatjuk, hogy a XII. században a mai

Dömös környékén ismert volt a "Villa Attila", mert többször is szerepel a névsorban, és szolgáltatása jelzi közelségét.

Miután a középkorban a "Villa" elnevezést egyformán használták hol falu, hol város értelemben, így a Villa Attila kifejezést- Anonymus Civitatem Athilae Regis- e és Kézai Urbs Attilája, valamint a német Etzelburg után -, ebben az esetben vehetjük Attila-város jelöléseként. Feltételezhető ugyan, hogy miután két Árpád-kori krónikásunk is csak múltbeli nagysága miatt említi városként ezt a helységet, II. Béla király idejében a "villa" kifejezés valóban kisebb falusi telephelyet jelentett. Ebben az időben viszont a környék kiépítettsége volt nagyobb. Ezt láthatjuk az alapítólevél helységnév-felsorolásából.

A dömösi prépostság alapítólevelében megtalálhatjuk a Hedegcut, Kündü, Babosa, Guerche, Atila, Geyse, Urs, Cuppán neveket. Ezek a helységek Dömös mellett voltak. Ugyanezek a felsorolt nevek, illetőleg falvak szerepelnek, - talán kis írásbeli különbséggel - a régi Buda 1212-es, illetve 1355-ös határjárási okleveleiben, sőt több más, Vetus-Budára vonatkozó régi írásban is.

Kurszán vára = Cuppan vára

Megnyitva 46269 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások