Print this page
2008 június 21, szombat

A reklámok rabjai

Szerző: Muhi B. Béla

Az újságot lapozva, televíziót nézve vagy rádiót hallgatva ostromolnak bennünket a reklámok. Sőt mi magunk is élő hirdetőoszlopként járunk, márkanevek hordozói vagyunk. A reklámok győznek meg minket, hogy mit és mennyit vásároljunk, valósággal a reklámok és a márkák rabjai lettünk.

 

A reklám valamely vállalkozás ismertté tételére, vagy valamely termék megvásárlására irányuló, illetve szolgáltatás igénybe vételére ösztönző tevékenység, mely a különböző médiumokban és közterületen jelenik meg. Egyszerűbben fogalmazva: nyilatkozat azzal a céllal, hogy az áru értékesítését előmozdítsák - gazdasági szándékkal tett nyilatkozat. A gazdasági reklám célja, hogy felhívja a figyelmet egy adott termékre vagy szolgáltatásra, továbbá az, hogy elérje, az adott terméket részesítsék előnyben a fogyasztók a konkurenciával szemben.

A reklám és a marketing nehezen szétválasztható fogalmak. Mindkettőnél cél egy bizonyos termék vagy szolgáltatás eladása - a fogyasztásra ösztönzés. Míg azonban a reklámnál egy üzenetet juttatnak el a fogyasztóhoz, a marketing magát a terméket próbálja vonzóbbá, jobban eladhatóvá tenni. Ide tartozik a termék csomagolásának terve, az árkalkuláció, a márka, a termék helyének megválasztása a boltban, az akciók stb.

A marketing igaz a „modern” tudományágak közé sorolható, mely a XX. század fejleménye. Reklám viszont már az ókorban is volt. A Vezúv kitörése i.e. 79-ben pusztította el Herculeanum városát. Itt maradt ránk néhány ókori reklámszöveg is. A legismertebb így szól: „A nálunk fogyasztott kitűnő bor forróbbá teszi a szerelmet". Amikor a karthágói hajósok horgonyt vetettek a Földközi-tenger partjainál, első dolguk az volt, hogy tüzet gyújtsanak, és ezzel a reklámmal adják hírül barbár vevőiknek, hogy megérkeztek. Manapság akármerre fordulunk, reklámokba ütközünk.

Végighaladva az utcán vagy az áruházban hosztesz hölgyek nyomják kezünkbe a szórólapot, kissé távolabb termékbemutatóra invitálnak bennünket, sőt ajándékot is kapunk. A városi autóbuszra várva a pad feletti plakátról ránk mosolyog vakítóan fehér fogával egy modell, és a legújabb rágógumit ajánlja. Miután a buszra felverekedjünk magunkat, a kapaszkodó fogantyú is egy nélkülözhetetlen terméket mutat be. Az ablakon kikandikálva azt vesszük észre, hogy a város valódi reklámköntösbe öltözött. Szinte minden kihasználható épületfal, kerítés, ajtó, ablak, villanyoszlop, fa, pad, szemeteskanna reklámfelületté vált. Olyan felület nincs, hogy ne lehessen hirdetni rajta, állítják a szakértők. Legújabban a már amúgy is reklámokkal agyoncifrázott taxikon találtak maroknyi új kihasználatlan felületet. A kerék műanyagtárcsájára írják rá a reklámszöveget.

Belelapozva az újságba, televíziót nézve és rádiót hallgatva ostromolnak bennünket a reklámok. Sőt mi magunk is élő hirdetőoszlopként járunk, márkanevek hordozói vagyunk, akár valamikor a szendvicsemberek, akik a reklámtáblát cipelve a hátukon, illetve a hasukon járták a várost.

A reklámok győznek meg minket, hogy mit és mennyit vásároljunk, valósággal a reklámok és a márkák rabjai lettünk. A Benetton, La Coste trikó, Adidas és Nike sportcipő, Nokia, Samsung mobiltelefon, vagy Casio karóra nélkül már ki se lehet menni az utcára, szinte összenőttek egyéniségünkkel. David Beckham is Gillette Mach 3-as borotvát használ, így nekünk is azt kell. A fiatalok a Mc' Donaldsban majszolják a Big Mac hamburgert, és cukormentes Coca-Cola Zérót isznak. Érdekes adat, hogy a Mc' Donalds fejlődésének aranykorában világszerte minden 7 órában nyílt egy étterem. Közben a helyi, autentikus kisvendéglők, melyek a hagyományos ételeket kínálták, sorra csuktak be.

A gazdasági és technológiai fejlődés által manapság már nem az a gond, hogy nincs elég termék, hanem nincs elég vásárló. A kapacitások óriásiak, jóval többet lehet termelni, mint amennyit a vásárlók megvennének. Az óriási kapacitások hatására a marketing jelentősége is nagy. Minden cég tud ma már minőséges terméket gyártani. Számtalan márkanév harcol a vásárlók kegyeiért, és óriási reklámhadjáratokat indítanak. Egy átlagos ember szókincse 50 000 szó, csak Amerikában 2 500 000 regisztrált márkanév van forgalomban.

A reklámiparba hatalmas összegeket fektetnek, de ezt a fogyasztók fizetik meg, a cégek a reklámköltségeket beépítik a termékek árába. Az újdonságoknak nem tudunk nemet mondani, új mobiltelefont veszünk, még ha nincs is rá szükségünk. A régi kiválóan működik, de nincs benne a 3G funkció. Habár a hazai hálózat ezt a új videohívást nem is támogatja, de mit fognak szólni a haverok, ha kiöregedett készüléket hordunk a zsebünkben. Kell annál jobb reklám a gyártónak, mint amikor a legforgalmasabb kávézóban a korzón a fiatalok, mint a kirakodóvásáron, kiteszik a mobiltelefonokat az asztalra, hogy azok minden járókelő számára jól láthatóak legyenek.

Régi marketinges trükk, amikor az előadó megkérdezi, mi jut először eszébe a közönségnek a lila színről. Általában 90 százalékban a Milka csoki a válasz. Nem kérdőjelezhető meg a minőség, habár sok édességgyár állít elő hasonló terméket, mégsem tudták feltornázni magukat a trónra. Itt is a marketing játszotta a kulcsszerepet. A Coca-Cola a reklám maratonjainak köszönhetően elérte, hogy a földön élő 4,4 milliárd ember napi 2 literes átlag folyadék fogyasztásának egyharmada az ő termékük legyen.
Amerikai kutatók megfigyelték, hogy az átlagos polgár naponta 1500 reklámüzenettel kerül kapcsolatba. Hogy mindez hova vezet, nehéz megjósolni, de talán nem is kell ebbe túlságosan belemélyedni. A legegyszerűbb, ha mi is elengedjük magunkat, és hagyjuk, hogy a kor szelleme és a trendek sodorjanak minket. Járjunk mi is a „mekibe” ebédelni, és cseréljünk havonta maroktelefont!
A múltkor az interneten böngészve akadtam rá a következő szövegre, melyben a szerző a reklámüzenetek lényegéből állította össze a modern kor személyiségét, pontosabban a mai világ hősnőjét:

„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkás ruhából. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbi sem jelent neki gondot, nem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája…”
Muhi B. Béla

A civilizáció előnyei csak akkor nem ejtenek bennünket túszul, ha tudatosan küzdünk ellene

Forrás: magyarszo.rs