20220124
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2021 december 07, kedd

Miért nem jön létre az összefogás?

Szerző: Deák Bárdos András

Ez a rövid esszé azért készül, hogy megpróbáljon választ adni a fenti kérdésekre. Mert látom a jó-szándékú igyekezetet a különböző csoportokban és azok vezetőiben.

Milyen esetben jöhet létre a szükséges összefogás?

Látom, hogy ugyanazért a célért, ugyan azzal a lelkesedéssel dolgoznak és mégis… hogyha két ilyen csoport megpróbál egymással egyeztetni az együttműködésről, vagy az összefogásról, akkor alapvetően érthetetlen módon a különbségeket látják inkább és elvesznek apró részleteken a ragozáson. Kívülről nézve alig van lényegi különbség a törekvéseikben, céljaikban és nemhogy együttműködés nem jön létre, hanem leginkább egymás vég nélküli győzködése zajlik és végül megakadt konfliktus alakul ki közöttük. Szóval azt lehet látni kívülről, hogy el vagyunk veszve az elme bonyodalmainak probléma körébe és nem tud létrejönni a szükséges együttműködés. Mindenhol vannak személyes vesszőparipák, a csak úgy jó, csak úgy igaz beállítódások, beakadások. Kezdve az erőszakmentességtől, az egyenlőség (demokrácia), a feltétel-nélküli szeretet és hasonlók mindenek feletti igazságáig. Amiktől még különleges, ritkán jelentkező helyzetekben sem lehet eltérni. Pedig most az emberiséggel igen szokatlan dolgok történnek.

Én magam a bölcseleti utamat járva ma már odáig jutottam, hogy alig találok olyan dolgot a világban, amit valamilyen szituációban ne lehetne helyesnek tartani.  Természetesen vannak olyan dolgok, amik a normál életben szélsőségesen kényelmetlenek, helytelenek, de egy szűk tartományban speciális körülmények között pedig az a helyes.  Tehát azt jelenti, hogy ott az igaz. (S ez nem jelenti azt, hogy ezek miatt relativizálható minden igazság, nagyon lényeges az adott körülmények ismerete!!)

Ilyen speciálisan ritka eset pl. egy kegyetlen diktátor önfeláldozó likvidálássá. Nem helyes embert ölni, nem helyes magunkat feláldozni, de ebben az esetben mégis helyes cselekedet jöhet létre.

Vannak nehezebben kezelhető kérdések, amik a társadalom morális (és tudati) fejlettségétől függően ugyan csak kezelhető lenne. Pl. egy zsarnokoskodó cégvezetőt ma még megtűr a társadalom, de már egyre kevésbé. Egy zsarnokoskodó családtagot pedig – szélsőséges eseteket kivéve – ma még magánügynek tekintünk.

Az ember rendelkezik természetes belső morális iránytűvel, józanul (torzított társadalmi elvárásoktól mentesen) képes a helyzetet illő különbségtételre. Egészen másképp ítélünk meg egy-egy cselekedetet, akkor hogyha az normál körülmények között támogatott környezetben történik, vagy valakit, vagy valamilyen csoportot megtámadnak és jogos védekezése közben történik.

Tehát egészen más a helyzet hogyha valaki jószándékúan támogat valakit és közben elkövet valamilyen bakit, vagy hibát, mint akkor hogyha valaki szándékos rosszindulatból, a másik kissebbé, gyengébbé tétele miatt okoz nehézséget vagy kárt.

S létezik a nemtörődöm, hanyagság alapján keletkezett károkozás, amit leginkább ismédlődő esetben lehet beazonosítani.

Az első esetben a szeretett teljes támogató környezet miatt, akár egy sima bocsánat kéréses és megbocsátás mellett is kezelhető, s ez így rendben van. A második esetben a beláttatás, a bocsánatkérés és a kár mértékével azonos tételű jóvátétel elérése – súlyos esetben büntetés kiszabása a helyes cselekedet.

Míg a személyiség alulfejlettsége, érzéketlenségé miatti hanyagságból elkövetett nehézség, vagy kár okozás valahol félúton van a két első eset között. Itt a kapcsolat jellegétől a szeretett képességünk, és életpotenciálunk mértékétől függően, nagyon sok szinten lehet helyesen cselekedni, ha a cél – ennek a személyiség hiánynak a fejlesztése – része a helyzet kezelésének.

Az erőszakmentesség helyes törekvés az amúgy is túlerőtől duzzadó társadalmi folyamataink lenyugtatásához és az is igaz, hogy az erőszak erőszakot szül, de az erő nem egyenlő az erőszakkal. A világ erők egyensúlyában létezik. (ha valakinek ez nem mindenben reális, akkor gondoljon a mindennapi szóhasználatban lévő „szeretet -, vagy a hit ereje” kifejezések mögötti jelentéstartalomra).  Az erőszak a helyzethez nem illő túlerő alkalmazása, a másik akaratának megtörésére. Így, ha az erőt önvédelemből használjuk, az nem csak hogy helyes, hanem annak elmulasztása akár önveszélyes is. Ma a társadalmunk ébredező tagjai annyira jók akar lenni, hogy a jogos önvédelemnél használandó arányos erő alkalmazásának lehetőségét is elvetik. Amíg ezt a nézőpontot fenntartjuk a bolygó gazdái nyugodtak lehetnek, hogy ettől nem kell tartaniuk. Nem lehetséges, hogy ezt a szélsőséget az ő általuk irányított narratíva alapozta meg? Miközben jogos, mint tendencia az erőszakmentességre való törekvés! S az is jogos, hogy egy védekezés közbeni erő használatban ne vigyünk bele felesleges negatív érzelmi energiákat, ne tápláljuk a negatív energia mintát, maradjunk józanok!! De hangsúlyozom, hogy a önvédelem idején szükséges erő használatnak elvi alapokon való kizárása, akár önveszélyes önsorsrontás. Ma az emberiség ebben a gyorsuló önpusztításban bűnrészes, Mindannyian, S azért, mert meglenne az erőnk a gonoszság megállítására, de nem használjuk!

Amennyiben a következő példák evidenciák számodra és teljesen egyetértesz a bevezető gondolatokkal, akkor gyorsítottan fusd át ezt a fejezetet, a Konklúzió pontig.

 Hasonlóan nézzünk meg példákat a vezetés, az irányítás és az együttműködést területéről, ahol a kondicionált értékítéletünk el van tévedve. Ma úgy gondoljuk, hogy az autoriter (tekintélyelvű) és a demokratikus (konszenzusos) elveken alapuló irányítás ellentétei egymásnak. Ma a demokrácia mítosz túlértékelése miatt, le kell tagadni, hogy lényegében felépített tekintélyeket (autóritásokat) követ a társadalom, mind a politika, – álamigazgatás. mind a tudomány, – a szakértők és a média celeb világa által. A legtudathasadásosabb módon azt a látszatott keltve, hogy az emberek közös demokratikus akarata az, ahogy működtetjük a társadalmat.

A valóságban az együttműködés és irányítás kérdéseit helyesen, ezen elvek együttes használatával valósíthatjuk meg. Az élet közismert folyamatainak alternatívái, céllehetőségei között lehet dönteni demokratikusan, pl hogy közösen elmegyünk A-ból B-be, de a faladat elvégzésére, irányítására (aki a kormányt fogja) megbízunk egy hozzáértőt. Ő már szakmai alapokon autoriter (tekintély elvűen) elviszi a hajónkat a célig. Így pl. egy faluközösség elhatározza, hogy épít egy iskolát. Ezt demokratikusan eldöntik, hogy inkább iskolát építenek, mint aszfaltutat. A konkrét feladat megvalósítására pedig keresnek egy hozzáértő kőművest és megbízzák a feladat szakszerű, minőségi és hatékony elvégzésével. Onnantól ott Ő irányít autoriter módon. De ha a feladat sok hasonló tudású szakemberrel együtt valósítható meg, akkor bizonyos szakmai kérdésekbe helyes, ha együttműködőén bevonja a többieket, bizonyos kérdésekben akár demokratikusan is döntenek. Míg a feladat elvégzésének a felelőssége a megbízók felé elsősorban a kiválasztott vezetőé és csak másodsorban a többieké. Minél fejletteb az adott munkaközösségben résztvevők személyisége, felelősségvállalási képessége ez a különbség annál kevésbé jelenik meg hangsúlyosan. De konfliktusok esetén, a megrendelő kifogásainak kezelésekor egyértelműen a kijelölt vezetőnek kell felelni a kialakult helyzetért.

S ezt a vegyes mintát vég nélkül láthatjuk a társadalmi együttműködési rendszereinkben. Egy Rt tulajdonosai, a cég vezetést megbízzák egy cél elérésével, a vezetők azt hatékonyan autoriter módon, és helyenként demokratikus együttműködés közepedet megvalósítják a cég munkatársaival.

De az a baráti túracsapat, aki egy nehéz, szakadékokkal tűzdelt hegyi terepre kerül, kiválasztja a legtapasztaltabb, helyi-ismerettel rendelkező csapattagot és ott mindenki jól felfogott érdekből hallgat a vezetőre, Nem kérdés az ő tekintélye.

Ugyan így nézzük rá a hierarchia vagy az egyenlőség kérdésére. Itt is van valami oltári félrecsúszás van az egyenlőség (idea) mítosz vég nélküli fenntartása végett, a hierarchia szó szinte szitokszóként való megbélyegzéséig. S tudjuk, hogy bármi, ami a természetben és az emberi társadalomban most is működik, de – az egyenlőség idea csúcsán – a helytelen használat miatt lejáratódott. Ez történt a hierarchia funkcióval, miután a leuralás, a kihasználás, az élősködés évezredes mintájának eszközévé silányítottak.

A helyes hierarchia működésére nézzünk a természetből vett működési mintát. A hierarchiának ott van igazán nagy szerepe, ahol komplex összetett rendszerek egy szervezetként való együttműködését, életfunkcióinak összehangolását kell megvalósítani.  Azt érdemes a következő példában megfigyelni, hogy funkcionálisan hasznos hierarchiában a részek alá fölé rendeltsége ellenére lényegében ugyan abban érdekeltek, hogy saját érdekükben is jól működjön az Egész!

Nézzük meg egy emberen, aki éppen fut az erdőben és a hegyoldalról elszabadult, vágtázó szikladarab keresztezi az útját, hogy fut végig az információ a rendszerében és milyen oda vissza érzékelési kiértékelési és döntési folyamatok vezetnek a helyes cselekedet kialakításához. Az éber tudat az agyon az idegpályákon és érzékszerveken keresztül figyeli a környezetet. Az első szokatlan zaj a fülön keresztül az idegpályákon át bejut az agyba és a tudatba a jel. Ott kiemelkedőik és dönt arról, hogy a fej izmai a hang irányába fordítsák a fejet, hogy vizuális adat is rendelkezésre álljon a, a további döntéshez. Újabb ciklus a szem idegein keresztül beérkező információ eljut a tudatba, ahol döntés születik a lábak funkcióiról, megállni, vagy irányt váltani, lassítani, vagy gyorsítani szükséges. Ha többlet energia kell a helyzet kezelésére, akkor a hormon vezérlésen keresztül azonnal, adrenalint juttat az vázizomzatba.  Itt pl olyan feltételes reflex szerű a visszacsatolás, hogy nem is történik tudati döntés, hanem ha szervezet észleli a tudat érzelmi reakcióját a megijedését, akkor parancs nélkül is azonnal indítja felkészülés programját. A sikeres rendszerműködés esetén az egész szervezet veszteség nélkül kezelte a kitérés manőverét. Melyik rész volt fontosabb ebben a hierarchikusan felépített összetett rendszerben? A tudat, aki döntött, vagy az agy, vagy az az izom köteg, amelyik a fejet pontosan a látvány felé pozicionálta, vagy a láb aki a végén megtetet a szükséges lépéseket a jó irányba, vagy a fül aki legelőször érzékelte a szokatlan hangot, vagy az tudat, aki éberen várta a fül jelzéseit hátha történik valami szokatlan. Ugyanolyan fontos részek, tehát a hiányuk végzetes ebből a szempontból egyenlőség vonható a fontosságuk között, de az információ áramlás döntés és cél kijelölés szempontjából az egymás alá-fölé rendeltségi hierarchia létezik és az sem letagadható fontosságú.

Vagy nézzünk meg hogy létezik a szervezetünk bölcseleti nézőpontja pl., ha túlzások alakulnak ki a rendszer körül, akkor képes e a harmónia irányába visszatérni. Egy szellemi megterhelés idején az agy több vércukrot igényel és megjelenik az édesnek, vagy a több tápláléknak a beviteli igénye. Ez magasabb inzulin termelést igényel a szervezettől, s akár az emésztő baktériumaink arányosan átstrukturálódnak az cukros anyagok feldolgozására. Amikor elmúlik ez a valós terhelés és már csak testtömeg feleslegként jelentkezik a bevitt energia többlet, akkor annak ellenére, hogy az inzulin többlet és az emésztőbaktériumaink is igénylik a cukor bevitelt, a rendszer tudati bölcseleti funkciója, képes felülírni a jelentkező édesség igényt. Ezt, mint tudjuk, kitartást, tehát döntési fegyelmet, mentális erő alkalmazását igényli önmagunkon.

Nézzünk még egy példát a bölcseletnek a hierarchiában betöltött szerepéről. Meddig lehet az ész, az okosság keretein belül helyesen dönteni és mikor van fontos rendszer harmonizáló jelentősége a bölcselet funkciónak. Van egy sprint futó versenyzőnk, aki testi adottságai és az elérhető legjobb edzési elveket felhasználva, területi bajnok tudott lenni. Megnyílik számára a gondolati lehetőség, hogy szorgalommal még jobb eredményeket tudna elérni. Több éves edzéssel eléri, hogy megközelíti az országos legjobbakat, miközben a saját fejlődése csúcsára jutott, már egy ideje nem javulnak az eredményei, annak ellenére, hogy minden fizikai és mentális felkészülési programot maximális szorgalommal teljesített. Ott van még az illegális doppingszerek lehetősége, amivel akár az egészségének az ízületeinek a kárára növelhetné a teljesítményt. Sokan úgy érzik, hogy ennyi befektetett energia után, mindent meg kell próbálni – az ész-értelem minfent megmagyaráz és igazolni próbál, – ami a kitűzött célhoz segítheti. S ha a bölcsesség nincs a helyén, akkor, vagy bele megy és tönkre teszi az egészségesen kisportolt szervezetét, vagy ha nem is lép, de akár kudarcként, veszteségként éli meg az addig befektetett életenergiát és depressziós önmarcangolásba kezd (körkörösen bekapcsolt elme és érzelmi ciklust futtat értelmetlenül). Míg ha a bölcsesség funkció helyesen működik, akkor a lehető legharmonikusabban látja be, hogy a testi adottságai miatt nem lehet a világ legjobbja és könnyedén vissza áll egy hobbi sport szintjére. Örül, hogy az eddig befektetett energia által kiemelkedően életerős fizikummal és fejlett mentális adottságokkal rendelkezik és keres más elérendő életcélokat. Itt az ész és a bölcsesség részek funkcionálisan helyes hierarchikus működése érhető tetten.

Konklúzió

Lehetne számtalan csoport és társadalmi komplexitású dologgal kapcsolatban is példákat felhozni, ahol az egyenlőség – hierarchia és a demokratikus, vagy autoriter minták szükségszerű működését látnánk a legnagyobb harmóniában egymás mellett.

Ha helyesen értettük, meg a fenti gondolatokat akkor azt lehet mondani, hogy a részfunkciók egyaránt fontosak az egész, az egészséges működése szempontjából. De a funkciók hierarchikus egymás fölé és alá rendeltségének a letagadása, vagy összekeverése ugyan csak helytelenséghez vezet. Ránézhetünk, még a megnyilvánult világ feletti Szellemi, Tudati, Lelki folyamatokra, mint a teljesség részeire, hogy azok döntése, kreativitása, bölcsessége milyen viszonyban van a megnyilvánult világgal. Hierarchikusan felül lévő funkciók, de pl. egy természeti lénybe élő lélek, számára a test egészséges működése ugyan úgy   létfontosságú. Ha tönkre megy, vagy károsodik, akkor a lélek sem tudja elérni céljait. Tehát ugyanolyan fontos számára, minden részfunkciójának a jó működése. Ez az egységben való gondolkodás a tudat bölcseleti funkciója, ezt kell helyesen képviselni tudni. A teremtésben így minden részegység, részfunkció ugyan olyan fontos, de más szerepeket tölt be. A mi individuális tudatunknak, ezért kell tudnia alázatosan beleilleszkedni a nagy egészbe és megtalálni a legtöbb jó elve alapján azt a területet az egységben, ahol a leghasznosabbak vagyunk a Élet, a Teljesség számára. Sem az Isten, sem bármilyen vezető, aki tud és bölcs nem vágyik autoriter irányításra, leginkább méltó (játék) teret biztosít a többiek számára, ahol ők is kibontakoztathatják képességeiket (ez a szeretet, ami kiárad a teremtésből is). S amíg minden rendben van, addig a szeretet teljes biztatás pozitív energiahullámával támogatja a többiek cselekedeteit, bizonytalan lépéseit. Apró sugallatokkal és inspirációkkal támogatja fejlődésüket, önálló tapasztalatszerzéseiket, felismeréseiket. Innen nézve ez sokkal inkább egy alátámasztás, a gondviselés tenyerén hordása, mint fentről való okoskodó irányítás.

S mégis van, amikor, elromlanak a dolgok és új helyzet van, akkor pedig a legjobb, ha egy hozzáértő beavatkozik folyamatok irányításába. S jó, ha van valaki, aki tudja, hogy akkor ott mi a helyes beavatkozás!! Egy jól felépített és bölcs hierarchiában van ilyen! Mert különben tévelygés, veszteségek és végül akár az elmúlás következik.

 Ez a kis felvezető segít megértetni, hogy mi van most velünk emberiséggel.

Nem megyek bele a teljes probléma elemzésébe és a több ezeréves tévelygés okainak feltárásába, de a megoldást leginkább akadályozó mintátokra rámutatok.

Van egy jól szervezett hatalom mániás kisebbség, akik valós tudás és bölcsesség híján erővel és félelemmel fenntartott hierarchiák segítésével Isten játszanak a jóhiszemű, naiv és szervezetlen többség felett. Minden tudást és bölcseletet az idők folyamán úgy meghekkelték, hogy az alapján nem vagyunk képesek valós önvédelemre velük szemben. A rendelkezésre álló tudásunk, kapott ideáink által kondicionált gondolkodásunk nem teszi lehetővé, hogy felismerjük, mi a helyes cselekedet. Vagy ha egy-egy ember fel is ismeri, akkor nem talál hozzá elég segítséget, így nem tud létrejönni a szükséges mértékű hatás.

A korszellemre rásegítve egyik legnagyobb kapott probléma csomagunk, hogy túlzottan kigyúrtuk az elmét, az okosságot, túlzottan megerősítettük az individuumot, az egot és teljesen elfeledkeztünk a lélekről, elsorvasztottuk a bölcseletet, elvesztettük a kapcsolatot a magasabb világokkal. Eltávolodtunk a szakrális rendtől, nem értjük, nem tudjuk mi lenne a helyes, a helyzethez illő beleilleszkedésünk a legtöbb jó megvalósítása érdekében egy hierarchikus rendbe, ami pillanatok alatt megfelelő méretű hatékony hatássá tudna összeállni.

Pedig a megoldás egyszerű lenne, egy megfelelő vezető mögé kellene oda állni, hogy a nagyon jól szervezett és hatékony elnyomó hatalommal szemben a szükséges mértékű ellenhatás létre tudjon jönni.

Ma már nem az a kérdés, hogy van-e elég felébredett ember, vagy hogy az ébredezőkkel és az elégedetlenekkel együtt van e sokszorosan elég erő az életellenes vektor megfordítására. Hanem az, hogy mikor választóik ki, a jelenleg is már vezetőként tevékenykedők közül az-az egy, aki mögött mindenki megtalálja a helyét, (miközben mindenki fontos, és mindenki azt teszi most is, ami a dolga!)

Számomra nem kérdés, hogy ebben a helyzetben a bölcseleti és nem az okos – eszes vezető hiányzik a megoldáshoz. Ezt azzal támasztom alá, hogy olyan szélsőséges túlzások mentén sikerült elvesznünk, hogy az egyértelműen a harmonizálni tudó bölcseleti tudás hiányát mutatja.

A már vezetőként tevékenykedők az egyik kulcs gondola ennek az írásnak!! Ők azok, akik viszik magukkal a többieket, az ébredezőket, az útkeresőket, az elégedetleneket, a már óvatosan változtatókat. Az ő felismeréseik áramlanak tovább társadalomba, az ő interpretációjuk alapján jutnak új felismerésekre a csoporttagok. Ez az írás is alapvetően nekik és tanácsadóiknak szól! Az ő felelősségüket akarom hangsúlyozni, felrázni. Ők azoknak a Bárkáknak (a mentőcsónakoknak) a kormányosai, amikbe az emberek ülnek. Történelmi helyzet van, Rajtatok múlik, hogy milyen gyorsan állunk össze, állunk fel egységesen, Rendezetten a megoldás érdekében (a Rend = ahol a dolgok rendben működnek = az Élet -, a Természet Rendje = a Szakrális Rend).

Az elsődleges és legfőbb kérdés, a túlélési kérdés, hogy az életellenes vektort meg kell fordítani az életet támogató irányba. Ha ez megvan a második kérdés, hogy ezt olyan elvek mentén tegyük, hogy onnan garantáltan ne lehessen visszafordulni, ne lessen visszafordítani a folyamatokat a régi mintába!  Ma úgy tűnik, hogy az új világ alapelveinek, világnézetének részlet kérdései, annyira fontosak, hogy az elsődleges feladatot nem tudjuk elvégezni! Mert összefogni csak jó célokért, elég nemes új világért lehet. S ez igaz is!!

De az új világ kialakítása egy folyamat lesz, máshogy fog kinézni induláskor és máshogy kivirágzott állapotában. Más – más elvek fognak dominálni eleinte a rendrakás idején, más az átmeneti korszakában és más a kiteljesedett állapotában.

Mi van, ha az új paradigmák egyeztetésének sziszifuszi munkája közben, elmulasztjuk megvalósítani az elsődleges célt!? Lehetséges-e, kell-e kompromisszumot kötni magunkban a helyzethez igazodottan!? Az elménk félelmében a maximumokban gondolkodik, míg az Élet a bölcselet segítségével az elérhető legtöbb jót igyekszik kihozni az adott helyzetből. Tehát nem marad más, mint a még megmaradt bölcseleti tudást elővenni és megpróbálni helyes irányba terelni az elmebonyodalmainkat!!!!

S ezeket nem az utca emberének kell megtenni, hanem a jelenlegi vezetőknek magukban és végül egymás között!

Egy megfelelő vezető kiválasztása, kiválasztódásának nehéz kérdései.

Úgy írom ezeket a sorokat, hogy annak ellenére, hogy megvan a saját véleményem (ami talán ki is érződik), de azt szeretném elérni, ha minden olvasó maga is alaposan elgondolkodna az itt felvetett kérdéseken!

Rengeteg kiváló elménk van, akik hihetetlen mennyiségű munkát fektettek be a magyarság ősi történetének feltárásába. Közülük rengetegen vannak, akik időt és energiát nem kímélve összeszedték a még elérhető el nem tüntetett ősi bölcsességeket. Jó páran még a mai modern tudat kutatással és metafizikával kapcsolatos tudásokkal is szintézisbe hozták.

Páran közülük tartalmas bölcseleti utat jártak be saját belső fejlődésük során. S ezek közül páran különböző beavatásokon is részt vettek.

Szóval nem kérdés, hogy vannak kiválóságaink, akik közül lehetne vezetőt választani.

Egyébként folyamatos zajlódik is egy megmérettetés. Ki mögé álltak be többen, a pillanatnyi aktivitása, hozott aktualitások újdonság ereje, vagy szónoki adottsági végett!? Elég lehet a mostani helyzetben a tömegek pillanatnyi szavazatai alapján eldönteni ki lenne a legalkalmasabb? Ez biztos jó megoldás lenne?

Vagy hozzunk létre egy független bölcsek tanácsát, aki um megversenyezteti a jelölteket, a kiválasztottakat? Megismerik és feldolgozzák a több tucat induló teljes ide vonatkozó életművüket, személyes adottságait? Próbatételekkel beazonosítják a belső bölcseleti úton elért szintet, az etikai erkölcsi magasságokat, esetleges egyéb, különleges képességeit!? Mennyi idő alatt végeznének? Már a független bölcsek kiválasztása is gondot jelentene, ki válassza ki őket, kik közül válasszunk!?

Vagy vigyük tovább, hátha lesz eredménye az egyenrangúak együttműködési egyeztetéseinek? Aminek mi is lenne a célja, hogy valamilyen kiegyezés, kompromisszum létrejöjjön a végén? Hogy az egyenlő, egyenrangú felek egymás között leosztott pozícióik miatt, belül azt érezzék, hogy én ezt jobban tudnám csinálni!? Beindulna az egymás közötti verseny? S e miatt folyamatos belső feszültségek csökkentsék a hatékonyságukat? Ezt talán el kellene kerülni!?

Azt tudjuk, hogy a fő problémánk a világ deszakralizált állapota és hogy nem kérdés vissza kell kanyarodnunk a rég elfelejtett mintához, a Szakrális Világképhez, a Szakrális Rendez!

Megkopva bár, de részben tudjuk még, hogy amíg működött, mik voltak a főbb jellemzői. Már csak azért is, mert mi magyarok voltunk itt Európában, akik legtovább őriztük ezeket a hagyományokat. Tudjuk, hogy kettős vezetést jelentett, egy világi és egy szakrális vezetőt a közösségek, nemzetségek és egy nép élén. Megvolt a képzésüknek és a kiválasztódásuknak jól bevélt társadalmi hagyománya. Megvolt a társadalomban a Rendeltetésük. A képzésük és a beavatásaik által (ezt értjük ma a legkevésbé, hogy ez mit jelent és milyen jelentősége van!?, ennek tudása veszett el leginkább) képesek voltak az időben előrre látni és a tér minőséget érzékelni, esetleg befolyásolni, vagy felkészíteni rá a társadalmat. (Lásd részletesebben a mellékelt írás a Szakrális vezetőről)

Szakrális = a világ, az univerzum, a természet, a teljesség, a teremtés működési Rendje. 

Spirituális = szellemi törekvés a szakrális rendhez való igazodásra.

A harmonikus, boldog, szeretett teljes, virágzó Élet az a Szakrális Rend betartása mellett működik, és az afelé való törekvés a spirituális út.

Kifejezetten nagy jelentősége volt egy Szakrális vezetőnek a szokatlan történelmi pillanatokban, ahol minden bölcseleti tudásra és előre látó adottságra szükség volt. A Most következő időszak hihetetlenül nehéz lesz és nem lehet az eddigi tudásunkból a helyes válaszokat könnyedén megadni. Amikor kezelni, kell, majd ennek a világnak a súlyos örökségeit. Az oltott és oltatlanok közötti egészségügyi és egyéb különbségekből adódó nehézségeket, vagy az igazságok feltárásakor keletkező társadalmi sokkot, ami a média, tudomány, hittrendszerek manipulációiról ki fognak derülni, vagy amit a pénzrendszerről vagy, a gazdasági elnyomás, vagy a tudat- és elmekontroll eszközeiről meg kell ismerniük.

Nem akármilyen felkészültségű vezetőkre lesz itt szükség! Elég lehet ehhez egy szorgos emberi életút alatt összeszedhető tudás és személyes igyekezetből összeszedett bölcsesség??

Mindezek után rá kell néznünk egy szorosan ide tartozó jelenségre, hogy nekünk magyaroknak és rajtunk keresztül a világnak az ARA-k rendje (visszavonultan működő a világ legmagasabb szakrális tudásokat őrző rend, a Magdalok) felajánlották segítségüket, ahhoz, hogy ezen elveszett tudás újjáépülhessön. Hatvan éve kiválasztottak három magyar származású leánygyermeket és egy életen át tartó képzésbe, szükséges minőségű beavatásokba részesítettek őket. Akik közül egyet ILARA néven (IL= Teljes és tökélete, ARA = tér, meny-asszonya) felszenteltek, a korszakváltás idején jelentkező rendkívüli faladatok elvégzésére.

Aki nem ismerné Ilara tevékenységét, egy rövid bemutatkozó leírás van a mellékletben. Bővebb információ a Sacrahungarorum.com és a sacraveritas.com oldalon lehet találni az általa hozott világképről, értéktrendről, és a segítő tevékenységeiről.

Az általa, hozott jelenség, információk, tudások szokatlanok és a mai világtól akár idegenek mondható, hacsak nem tudja az ember a saját belső bölcseleti fejlődésével és a szintetizált archaikus tudásokkal egy hullámhosszra konvertálni.

Így sokan megértik és már támogatják törekvéseit.

Sokan barátkoznak az általuk még nem érthető részletekkel.

Míg sokan vannak, akik hitetlenkedve, akár irrealitásnak bélyegezve sok mindent és rá sem néznek a munkásságára.

Én csak pár kérdést tennék fel a megoldáshoz kapcsolódóan.

Megengedhetjük e most magunknak azt a luxust, hogy rá sem nézünk, vagy figyelmen kívül próbálunk hagyni olyan nagyságrendű megoldást, mint amit Ő és az ARA-k Rendje felajánlanak;

    1. csak azért, mert valami szokatlan és kívül esik a mai tudásrendszerünkön,
    2. csak azért, mert az írott történelem nem említi őket (ez sem teljesen igaz, csak célirányosan kell tudni kutatni, lsd, Sacra Hungarorum könyv),
    3. csak azért, mert legalább 1000 éve nem jelentek meg a felszínen aktív közéleti szerepet vállalva (jó okkal tették ezt, mint ahogy mások is: lsd. Kormorán rend a rábaközi tudók Máté Imre bácsa és Yotengrit, vagy a Pál Ferenc Arvisura történetei),
    4. csak azért, mert nem értjük, hogy miért pont most jöttek a felszínre segíteni és miért nem korábban, amikor szerintünk jobb lett volna (s nehezen értjük a magyarázatot, hogy a váltásnak most van itt az ideje, a megfelelő időablaka)
    5. csak azért, mert nem értjük, hogy mit is csinál egy mágus, amikor azt mondja, hogy a terek minőségének megváltoztatásával képes segíteni, aminek a hatására a gonoszok céljai egyre nehezebben, míg a jók cselekedetei pedig egyre könnyeben valósulnak meg,
    6. … mert nem értjük, hogy ami most van, a korszakváltás, a paradigma váltás az nem egy hattyúdal, nem egy reformáció, vagy egy kis felvilágosodás, sokkal – sokkal nagyobb léptékű változás és ezért nem értjük hogyan is kellene ehhez főleg itt a váltás idején a régi dolgok kitakarítása, felülírása idején hozzállni,
    7. … nem értjük, hogy kellene kialakítani egy Szakrális társadalmat, hogyan kellene visszailleszkedi egy Szakrális Rendebe,
    8. … nem értjük, hogy a magas szakrális (szentség) minőség nem mustra tárgya és ezért előírás számára bizonyos körülmények között a fátyol használata.

Ezek a meg nem értéseink, helyre tehetők, ha nem tartjuk luxusnak ránézni, esetleg alaposan utána járni miről is van itt szó!? Miért is mondanak itt szokatlan általam nem ismert dolgokat!? Esetleg veszem a fáradságot és kérdezek, ha nem világos minden elsőre, vagy másodikra.

Én személy szerint erősen elgondolkodtam azon, hogy felelősen megengedhetem e magamnak azt -, hogy jön valaki és azt mondja, amit az Ilara állít magáról, hogy honnan jött és mit tesz és milyen céllal teszi mindezt, hogy le sem ellenőrzőm, hogy ez igaz lehet-e, – hanem simán figyelmen kívül hagyva elsétálok mellett.

Én már csak azért sem tehettem meg ezt a lazaságot, mert ismerve az Arvisura szellemiségét, ami az egyik legősibb magyar tudás emlékünk, nagyon hasonlóan gondolkodik a szakralitásról, a láthatatlan világokkal való kapcsolat tartásról, Életről, Természetről a világképében. Ráadásul az Arvisura előtti időkben ott is a Női minőség általi tudás és szakralitás képviseléséről beszélt Anyahita személyében.

Ugyan ezt tapasztaltam meg a Yotengrit szellemiségével való összehasonlításban.

A Nyirkai jóslat (1947) több helyen is említi a mostani időkben a Nagyboldogasszony és a női minőség szerepét, és mostanra jósolja, hogy újra megépítik Nagyboldogasszony nevében Yotengrit köreveteit (Ilara által üzemeltetett MAGURA-kat, Köreveteket).

S már csak azért sem tudom megtenni, hogy figyelmen kívül hagyjam az Ő állításait (a közeljövő eseményeivel kapcsolatban), mert tudom, hogy mit tettünk a természettel, a benne élő összes élőlénnyel, magával az emberrel is. Ami komoly negatív információs és energetikai rombolás a teremtés elsődleges információs mezejében, aminek a helyreállítására a természet önmaga is képes és komoly katasztrófák, s végül emberiséget elsöprő kataklizma formájában szokott megnyilvánulni. Nem tanulunk és fontos mintákat sem tudunk összekapcsolni! De nekem ez a mostani minta erősen hasonlít a Noé és Vízözön történetéhez. Nem tudom ki, hogy van vele, de engem személy szerint rendkívül zavar ennek a mostani időszaknak a korábbihoz való hasonlósága.

Továbbá engem erősen frusztrál az a jelenség, amit a világ nagy tanítóival csináltunk, mint emberiség az idők folyamán, legyen szó Jézusról, Zarathustráról, Maniról, vagy Buddharól. A korban, amiben éltek és próbáltak nekünk segíteni egy szűk követő táboron kívül többnyire ellenséges környezet fogadta tanításaikat. Majd haláluk után a hatalom, mint mítoszt felöltöztette, eltorzította és nagy marketinggel felhasználta emléküket a hatalmi céhjaik elérésére. Hányszor fogjuk ezt még elkövetni!?

S amit végkép nem tudom, hogy hagyhatnánk figyelmen kívül a mostani – vezetőt keresünk magunk között – gondolkodás közben, – azt a rendkívüli lehetőséget, hogy az ARA-rend (ami ma egy nemzetközi ősi szakrális rend) a magyarokat tartja alkalmasnak arra az ősi múlt, az ősi nyelvünk és a néplélekben még fellelhető igazságszeretetünk miatt, hogy minket szeretnének Minta adásra felkérni, felemelni a világ számára! Ennek a minden eddigi szenvedésünket jóvá tevő és méltó felemelkedésünk lehetőségnek az elmulasztását nem tudom, hogy valaki meg tudja-e magyarázni saját lelkiismerete számára!?

S nem tudom, hogy hagyhatnánk figyelmen kívül, azokat a hihetetlen összefüggéseket, amik kibontakoznak az ARÁ-k rendjének tevékenysége körül, a 961 és az 1961. év – a három magyar lány kiválasztásának – napra pontos dátumai miatt. A magyar történelmet kutató honfitársaink, jól ismerik azt az eseménysorozatot, ami véglegesen letérítette a magyarságot ősi szakrális hagyományrendszeréról, ami Géza fejedelem méltatlan hatalomra jutása utáni időszakban bontakozott ki. Kezdve Géza annyának az akkori magyar Kündének az 1000 éves átkától, a Quedlinburgi árulástól, a veszprémi Nagyszalán át, a keresztény hittérítők beengedésén és Koppány kivégzésén keresztül, egészen István megkoronázásáig és hatalmának véres megszilárdításáig tartó időszakot ismerve.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem belső borzongás fut végig a lelkemben, ha el merem hinni, hogy vannak akik ilyen időtávokban gondolkodva tevékenyednek, hogy helyre tudják billenteni a „kizökkent időt”!

Ilyen mélységű kérdések esetén mindenkinek saját felelősége kideríteni igazságot!

Vezetőt ebben a nagyságrendben érdemes választani!!

Amennyiben az itt felvetett kérdések elindítottak egy úton és az információk feldolgozása közben újabb kérdések merültek volna fel, akkor jelentkezz az alábbi email címen, készültünk segítséggel!

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Ui: Kedves férfi társaim, férfi vezetők! Van egy igen fontos kérdés, amire nekünk kell józanul ránézni. Az a korszak, aminek a leváltást szeretnénk elérni egyértelműen a férfiak által dominált, kitalált elvekből, nézetekből és filozófiákból épült fel. Teljesen leuralva az összes meghatározó társadalmi területet, a vallásokat, a kultúrát a gazdaságot és a közéletet, a politikát, s közben durván elnyomta a Női minőséget.  Önkritikusan be kell látnunk főleg itt a végén – az utolsó században – kicsúcsosodott események közepedet, hogy ez nem volt egy igazán sikeres, harmonikus próbálkozás! Ezért józanul, vagy akár jóvátételi projektként is helyesen akkor cselekednénk, ha a Női minőséget legalább arányosan (a bölcseleti területekre akár egyszerű többséget engedve) visszasegítenénk a társadalom irányítói pozícióiba – a méltó helyére!!! Egy Új harmonikus, szeretet alapú Aranykor nem képzelhető el a finomabb Női energiák aktív részvételé nélkül!!!

Ezek alapján ugyan csak meg kell kérdezem a ma még mindenhol jellemző férfi többségű csoportvezetőket, hogy felelősségteljesen el lehet-e sétálni egy ősi Női Rend által, felkészített, megfelelő minőségben beavatott Női vezető és az általa létrehozott Női mozgalom és a Szakrális Magyarország által hozott segítő ajánlat mellett!??

Nekem az tűnik az egyetlen és utolsó esélyű értelmes, belátó cselekedetünknek, hogy magunk fölé emeljük a Nőt, ami által megválhatjuk magunkat (és vele az emberiséget) az elmúlt korok bűneitől.

Forrás: Szakrális Magyarország
Beküldte a: A Szakrális Magyarország Csapata

Megnyitva 346 alkalommal
A rovat további cikkei: « Társadalom tagadásban

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások