20221209
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2008 július 19, szombat

Móricz János kutatásai Ecuadorban

Szerző: Móricz János

Dr Móricz János 4. levele Guayaquil, 1969 április 12.

Kedves barátom!

Örömmel vettem március 13-án kelt részletes levelét, annál is inkább, mert így egy átfogó képet kaptam az otthoni munkásságáról, s ez nagyban elősegíti az itteni további tevékenységemet. Sajnos még valószínűleg május hó közepéig itt kell maradnom, így nem fogok tudni találkozni Z.J.-vel, mielőtt végleg Európába telepszik, pedig nagyon hasznos lett volna a találkozás.

Január 12-i levelét a táncelemzésekkel kapcsolatosan megkaptam, s ugyancsak azonnal följegyeztem fordító barátunkat is; mint ahogy az előző levélben említett antropológus munkatársunkat is fölvetettem.

1.- köszönöm a vélemény nyílvánító levelekre vonatkozó tisztázást. T.i. nagy részét magam is olvastam, viszont az utóbbi időben ritkábban utaztam föl Quitoba, így kissé kevesebbet is tudtam mindezzel foglalkozni, s emellett értékes levele nagyon jó összefoglalót adott. Igyekezni fogok, hogy Dr Molnár Imre és Andrássi munkásságához még a szükséges anyagot idejében eljuttassam, címükre. Az előző levelemben említett körülmény késleltetett.

2.- A fenti anyag publikálása elsőrendű feladat, s ezen a téren úgy hiszem nem lesz különösebb akadály, hogy nemcsak spanyol, de több nyugati és keleti nyelven is megjelentessük az anyagot. Az adaléknak szánt anyag, melyet fölsorol levelében s melyet megkaptam, ugyan úgy, ahogy azt ajánlja, ki lesz adva. Tegnapelőtt érkezett meg a gyorsíró lap két példánya, a rovásírás-eredetéről szóló értékes cikkel.

3.- Gárdonyi munkáját várom.

4.- Nagyon jó útmutatás részemre a Szerzői Jogvédő Hivatal említése, mindenesetre ettől függetlenül továbbra is igényelni fogom szíves segítségét ez ügyben is.

5.- nem tudtam ezideig az új kiadóról, bár lehet, hogy az argentiniai leveleim közt erre is van utalás, mert ide csak azt az anyagot küldik utánam, mit szerintük ottani munkatársam szerint szükséges, hogy ezzel kissé könnyítsék levelezésemet. Nem tudtam arról se, hogy Dr Théesz Jánosnál hevernek Gosztonyi tanulmányai. Mindenesetre ezeket a kiadványokat, azaz a kiadásukhoz szükséges fedezetet igyekszem megszerezni, hogy emiatt ne legyen fönnakadás.

6.- Azóta, hogy eljöttem Argentínából erre a negyedik utamra, nincsenek híreim arról, hogy a Salvádor Egyetem sumer tanszéke működik-e, mert mikor innen először visszautaztam, s az eredményeket bemutattam az évzáró ünnepségen, nem voltak hajlandók meghallgatni, mert úgy említették, hogy még akkor sem érdekes, ha tényleg úgy van, ahogy állítom, mert nem igazságra van szükségük, hanem erőre, s egy keleti nagyhatalmat emlegetett V.P. hajdani politikus, kit /Badiny/ Jos Ferenc támogatott. Sajnos a tanszék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig sokan voltunk, akik támogattuk remélve a tisztulást. Magam, rajtam kívül két hallgató tandíját vállaltam, s fizettem míg visszatértem után ezek a szomorú események előfordultak. Ettől kezdődően megszakítottam minden kapcsolatot a tanszékkel, s egyedül egy-egy jó barát s munkatárs segítségével dolgozom. Minden költségemet magam fedezem. A XXVII. Nemzetközi Orientalista Világkongresszusról, magam is csak hírlapi hír alapján értesültem, s az Argentínában keringő hírekről tudok, melyekről nem szívesen írok.

Az említett néprajzi térkép, azonos a japánok által rég kiadott, s selyem kendőre nyomott térképpel, melyen némi kis változásokat eszközöltek. Tehát nem egy új néprajzi munka alapján készült. Ettől függetlenül, az El Salvador jegyzi a térképet. Ha visszautazom, fogok egyet szerezni, s megküldöm. Ugyancsak megkísérlem a kongresszusi oroszlános jelvényekből is szerezni, s küldeni. Erről a 6. pontról szívesebben hallgattam volna, mert nem szeretek rosszat írni, ha jót nem írhatok, inkább hallgatok.

7.- mindenesetre, majd magyar szövegre is szükség lesz, de legelső sorban idegen nyelvű kiadások fogják az ügyünket előre vinni a végleges megoldás felé.

8.- Még egyszer egy kellemetlen ügyet kell letárgyalni, sajnos nem lehet az embereket meggyőzni arról, hogy doronggal nem lehet verebet fogni, pedig ezt mindenki nagyon jól tudja. Csőke Sándor, aki Ausztriában él, s egyébként egy kitűnő ember, bár csak a levél által ismerem vagy 4 éve, összeállított egy jó munkát, melyben az uralaltáji nyelveket tárgyalja az itteni ayamará és quechua nyelvekkel. A tanulmány jó, itt nagyon nagy hasznát tudnám venni, de sajnos az összekötő szöveg teljesen értéktelenné teszi a nyelv összehasonlító munkát. T.i. itt spanyol nyelven a szöveg értelmetlen, s esetleg félreértésekre adhat okot. Mindezt megtetézi a záró szó, mely az egész munkának egy félreérthetetlen politikai jelleget kölcsönöz. Ha nem így lenne, remekül tudnám kamatoztatni a magyarság érdekében, s jól segítene az egész ügynek, így viszont nem tudom mit kezdjek vele, mert ha én csak tizedrészét követném el annak, ami a szövegben és utószóban van, elleneink már rég világgá kürtölték volna, hogy nem tudományról, de egészen másról van itt szó. Pedig úgy a szerző, mint a kiadó nagyon rendes magyar emberek, s jó barátaim is. Én egy példányt külön borítékban föladok ebből a tanulmányból, az Ön részére, s kérem, legyen szíves szakvéleményt adni róla, hogy tudjam meddig lehet ezzel az összeállítással elmenni.

Egyetértek teljes egészében azzal, amit épp ezzel a kérdéssel kapcsolatosan ír a 8. pontban. Éppen ezért zavar az említett tanulmány összekötő szövege stb. úgy látszik, hogy nagyon el vagyok maradva a nagyvilágtól, mert Gosztonyinak a Gilgames eposz olvashatatlan részének a megfejtését sem ismertem eddig. Természetesen nagyon jó anyag a kongresszusra is, s ha lehet föl fogjuk használni. A leveléhez mellékelt újság kivágásokat is megkaptam. Ezzel kapcsolatosan küldök egy itt talált far-dísz pecsét munkát, melyről a magyar Orinoco expedíció

is említést tesz az egyik újságcikkben. A Magyarországon járt Pedro Menendez Gilbert volt miniszter nekem nagyon jó személyes barátom, viszont ami az őstörténetet illeti, ahhoz egyáltalán nem ért, így nem kérhettem meg semmire ezen a téren, mert a legnagyobb jóindulata mellett sem tudott volna segíteni.

Láng Imrének küldtem anyagot, azonban még a levélkapcsolatot nem vettem föl ezideig, mert nagyon lefoglalt az újabb comiték alakulása.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

COMITE REIVINDICADOR ECUATORIANO DEL PATRIMONIO CULTURAL DE AMERICA, még tavaly szeptember-október hónapokban megszerveztem az amerikai kultúrörökséget visszaállító comitét, melynek egyetlen célja, mint a neve is jelzi, az amerikai földrész kultúr hagyományainak helyreállítása. Minderről nem írtam, mert különben is egy kegyetlen nagy harc folyt le időközben, melyet maradéktalanul megnyertem. T.i. az itteni spanyolok s az általuk fizetett írók és újságírók, tanári kar, papság, sajtó stb. minden vonalon egy nagyon erős támadást indítottak ellenem, s ebben a legenyhébb a fenyegetés volt. Mindent elkövettek, hogy a sajtó ne hozzon munkásságomról semmi hírt, ami itt bizony elég súlyos lenne. Ezt sikerült kiküszöbölnöm, azonban később a comite alakítására meghívottakat fenyegették, s többek ellen sajtón keresztül írtak difamáló [lejárató, becsületsértő – a szerkesztő] cikket, ami bizony többeket elriasztott. Az újságírókat egyenként fölkeresték és igyekeztek ellenem hangolni őket, s mikor ez nem ment újabb s újabb koholmányokat eszközöltek, míg mindez történt én tovább dolgoztam s nem válaszoltam a támadásokra, azonban mikor a tetőfokára hágott a szemtelenség, akkorra már megalakult, s hivatalosan is fölszólították őket, hogy jelenjenek meg az itteni televízióban mindnyájan, s nyilvánosan tárgyaljuk le az ügyet. A bizottság még közölte velük, hogy azt a kedvezményt is adom nekik, hogy nem kérdezek, csak válaszolni fogok az általuk föltett kérdésekre. S míg ők mindnyájan fölvonulhatnak ellenem, én egyedül fogok válaszolni. Ettől úgy megijedtek, hogy egyszerűen elhallgattak, s nem voltak hajlandók a kihívást elfogadni. Viszont ekkor a comite lépett azonnal komoly működésbe és így ma ezen a téren egyedüli komoly szerv, melynek komoly tekintélye van, melyet az előző támadásoknak köszönhetünk. Időközben több más amerikai állammal is fölvettük a kapcsolatot, főleg olyanokkal, kiket én már régebbről ismertem, előző kutatásaim alapján.

A comite célkitűzései a következők: az amerikai ősnyelvet mint kötelező tantárgyat az összes amerikai földrész területén bevezetni. Amerika ősnyelve magyar volt, s így a magyar nyelvet különös kezelésben részesíteni. A magyar ősnyelvből származó nyelvek Amerika területén, különös védelemben részesíteni őket a napjainkban folyó genocidium ellen, melyet főleg a spanyol nyelv terjesztői, s a spanyol nyelv akadémia folytat egész Amerika területén. Keresni a kapcsolatot a testvér népekkel és utódaikkal, hogy a több mint négyszáz éves sötétségből kiemeljük a földrész népeit. Egy tudós kongresszus összehívásának a támogatása stb. ez ennek a comiténak a szerepe, s ezt a feladatát ezideig elég jól ellátta.

Hogy ez itt mit jelent, talán jobban tudom érzékeltetni, ha azt írom milyen hatást vált ki a comite azokon a helyeken, melyeken hivatalosan megjelennek. A múlt napokban küldtem egynéhány újságcikket, az utolsó kultúr körutamról. Mindez az utazás Manabi tartományban zajlott le, ahol Montecristi, Manta, Bahia de Caraquez, Portoviejo, Chone, s újra Manta kellett előadást tartanom. Ezeket az előadásokat már régóta tartom, s mindig nagyobb hallgatóságom van. Egy ilyen előadás mint például a Portoviejo-i, melyben a provincia összes előkelőségei, s szellemi elitje mind megjelent, a következőkép zajlott le.

Az összes helyi lapok napokon keresztül első oldalon fényképes nagy meghívót közölnek, ugyancsak az előző előadások méltatásai is megjelennek képekkel az előadásról. Külön meghívókat küld a kultúrház vagy az egyetem vagy más club vagy rendező szerv. Az időpont

este félnyolc órára van kitűzve. Velem közlik, hogy nyolc óra harminckor jön értem a bizottság a szállodába, s 9 órakor fogunk a kultúrház dísztermében megjelenni. Este kilenc óra után zsúfolt terem volt, mikor még az elnök, Dr Luis Duenas Vera még nem nyitotta meg az előadást, valamit vártak még, a közönség rém türelmes, ekkor egy rettenetes nagy tülkölés tört ki, a 36 kilométerre lévő Manta-ról, régi Jokay, egy nagy autókaraván érkezett, azok akik már hallották előadásomat, s kik már alakítottak egy comitet Manta városában. Tülkölés, lárma, ricsaj, valahogy bezsúfolódtak, s azonnal egy nagy éljenzésben törnek ki.

T.i. ők már az én híveim, ezzel csak szívélyesen akartak egy kis hangsúlyt adni a következő előadásomnak. Ekkor végre a kultúrház elnöke, ki egyben a bíróság elnöke is, Dr Luis Duenas Vera megtartotta bemutatásomat. Elkezdtem beszélni, s két órán keresztül tartott az előadásom, először az értelemhez szóltam, s fölsoroltam minden olyan anyagot, mely bizonyító erővel bír. Utána arról a földrészről beszéltem, mely a spanyolok előtt Nagy Scythia volt, hogy éltek abban az emberek stb. stb. míg végül, mindennek a történelmi hamisításnak a megszüntetését kértem, követeltem. Ezután a s mint befejezés csak az érzelemhez szóltam, s az érzelem közbeszólásokat óriás tapsviharokat váltott ki a közönségből, akik dobolva s tapsolva követelték a történelmi revíziót.

Miután befejeztem az előadásomat, fölszólítom a közönséget, hogy bármilyen kérdése van, azt tegye föl, s meg lesz válaszolva. Ez nagyon tetszik a népnek, s bizony előfordult, hogy újabb s újabb valóságos előadást rögtönzök. Ellenben itt Portoviejon, még egy külön szám is volt. T.i. a spanyolok elküldték egyik tanárnőjüket, hogy tegyen föl kérdéseket, s igyekezzen lehetetlenné tenni. A kérdések vége felé hirtelen nagy csend lett, amikor a tanárnő föltette a kérdést: "úgy tudom, s úgy tanítottak, hogy az amerikai földrész egy teljesen új keletű, s ezért nevezzük Új földrésznek, meg tudná Ön mondani, miért mondja azt, hogy ez nem új földrész." Válaszom: amennyiben Amerika új földrész lenne, s ezáltal csak a legújabb időkben települt, népesedett be, akkor ha ez így igaz lenne, nem lennének olajkutaink, szenünk etc. Etc. A föld geológiailag egyszerre született, eltekintve a rajta végbement fölszíni

Változásoktól. Tehát a kor azonos. Nagy tapsvihar zúdult rám, hogy a tanárnőt elnyomják, s mikor elcsendesült a tanárnő újra megszólalt hangosan és mérgesen "én kérem önt vegye tudomásul, hogy Amerika teljesen új földrész". Válaszom: Kérem higgye el nekem, hogy úgy a lábam mint a fejem azonos korúak. A közönségből oly irtózatos röhögés tört ki, hogy a tanárnő fölállt, s vörös arccal távozott, míg a közönség hangosan derült, mert örült annak, hogy az ő földje, hogy az ő történelme, s múltja védőre és pártfogóra talált.

Még az előadás vége felé mondottam, hogy nem illeti meg az itteni népeket az indián jelző, azonban, ha ezt elleneink erőltetik, úgy vegyék tudomásul, hogy én nagyon büszkének érzem magamat indián mivoltomra. De vegyék tudomásul azt is, hogy mikor nekünk indiánoknak gyönyörű városaink voltak, s függő hidakat, s utakat építettünk, ők kik minket indiánoknak neveznek, még az őserdők sűrűjében ugráltak ágról-ágra. Egy-egy ilyen mondat után nyugodtan pihenek, mert bizony nem akarják abbahagyni a tapsot és a dobolást. Az ilyen előadások után aztán mindenki még külön beszélgetni akar, meghívások stb. rettenetesen fárasztó, bár nagyon érdekes.

Ezideig nyolc comite van, de újabban nagyon sok tanár, újságíró, értelmiségi és ifjúság jelentkezik, hogy comite alakulási engedélyt kapjon, azaz beleegyezésemet kérik. Így rövidesen az egész ország be lesz hálózva comitékkal, melyek ugyan azt a célt szolgálják, s ugyanazokat az ideálokat hirdetik: a történelmi revízió haladéktalan végrehajtását, s a magyar nyelv, mint Amerika ősnyelve haladéktalan elismerését.

A fehér indián, ezen a néven is neveznek egyre sűrűbben, s ily értelmű újságcikkek is láttak napvilágot, említve, hogy a tradíciók arról szólnak, hogy majdan eljön egy fehér indián, aki a népet kivezeti a szörnyű elnyomásból. Az igazság az, hogy a szellemi elnyomása a népnek rettenetes, s így bizony örülnek mind annak, amit ily értelemben értük teszek.

A Portoviejo-i előadásom után másnap Dr Luis Duenas vera, a Portoviejo-i bíróság elnöke, s a kultúrház elnöke büszkén mondta, hogy őbenne is indián vér folyik, de ezt a többiekkel együtt spanyol nevek alatt szigorúan eltakarták, mert szégyen volt ezidáig indiánnak lenni. Azonban mióta én hangosan hirdettem az "indiánok" felsőbbségét, mindenki boldogan kezdi levakarni magáról a nagyon vékony spanyol mázt, s "indián" őseit kezdi kutatni, mert kik előadásaimat meghallgatják, utána büszkék származásukra. Egyre sűrűbben hallom, hogy egyik is másik is azt mondja, hogy egyik nagyapja magyar volt. Hiába, divat lett magyarnak lenni, s így egy kis kerülővel közelebb jutnak, ha az ellenőrizhetetlen egyik nagyszülőre ráfogják, hogy magyar volt.

Tavaly itt járt a magyar rádió és TV. Részéről, valamint a Népszabadság részéről egy-egy kiküldött Robert és Várnai urak. Véletlenül találkoztam velük a Quitoi Humboldt szállodában, s később itt a Continentálban. T.i. egyik céljuk a velem való találkozás volt, röviden elbeszélgettünk, s megajándékoztam őket egy-egy atlasszal. Ők mondták csodálkozva, hogy meg vannak lepődve azon a munkán, melyet itt végeztem, mert mindenütt tárt karokkal fogadták őket, s testvérként kezelték őket, említve nekik kutatásaimat. Úgy tudom, hogy erről megemlékezett a televízió, mert az egyik adásban rólam is beszámoltak, mint ki azt állítom, hogy innen származott a magyarság.

EL VERDADERO AMERICANO; írta Virgilio Valladares Aldeco: Mexico. Magyarul: az igazi amerikai: V. Valladares A. már régebben kereste velem a kapcsolatot Mexikóból, mert az egyik itteni kutatásaimat tárgyalta. Nemrég sikerült a kapcsolat felvétel, s ő megküldte könyvét a fönt említett címmel. Ez a könyv ötven év kutatásainak az eredménye, s érdekesen ugyan azt vallja, mit én is állítok; lényegileg tagadja a Bering agyrémet: Tagadja az ázsiai eredetet. Állítja Amerika ősiségét;


Megnyitva 90324 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások