20221209
Last updateK, 24 máj. 2022 4pm

rovas logo

2008 július 19, szombat

Móricz János kutatásai Ecuadorban

Szerző: Móricz János

Dr Móricz János 7. levele Guayaquil, 1969 október 5.

Kedves barátom!

Július 18-i levelét megkaptam, de úgy mint a többi leveleimet csak most visszatértem után kaptam kézhez. Sajnos irgalmatlan nagy harc folyik a Táltosok Barlangja-inak a birtoklásáért. Minden percemet ez foglalja le, míg az eredmény eldől. Valamivel részletesebben írtam le, S.V.-nak. Kérem, segítsen a névsor összeállításában. A külügynek küldött összes iratai birtokomban vannak, s ezeket a többivel együtt a fölállítandó bizottságnak fogom átadni.

--------------------

Dr Móricz János 8.levele Guayaquil, 1969 október 24.

Kedves barátom!

Őszinte örömmel vettem 1969 október 16-17-én kelt levelüket és a közölt vezérelveket, melyekkel teljes egészében egyetértek.

Sajnos munkámat megnehezíti a komoly sajtó hiánya és ezzel szemben áll a kritikátlan szenzációhajhászás, mely általános jellemzője az egész kontinens újságírásának. A lassan alakuló újságíró iskolák is a felelősség teljes hírszolgálat helyett a cikkek címére helyezi a fősúlyt, s nem annak tartalmára. Mindezt hátrányosan befolyásolja, hogy egy cikket a lap igazgatósága úgy értékel, hogy leellenőrzi, hogy a megjelent szenzáció mennyiben növelte a lap aznapi forgalmát. Ebből viszont a lapra nézve komoly előnyök származnak, a lap hirdetőinek a szemében, kik szívesebben hirdetnek egy oly újságban, mely szenzációs híreket tud fölmutatni, s tulajdonképpen ez az itteni újságírás fokmérője. Ebből származik, hogy az újságíró aztán mindent elkövet, hogy még a kis jelentéktelen hírekből is óriási szenzációt igyekszik kerekíteni, mert hisz ettől függ napi kenyere.

Mikor az "El Telegrafo" legutóbbi cikke megjelent, fölháborodva fölkerestem az újságírót, aki előzőleg megígérte, hogy mielőtt leadja a cikket, átnézésre megmutatja nekem.

J. Blinkhorn egyszerűen eltűnt, s mikor utána találkoztam vele, s szemére vetettem, hogy mennyi valótlanságot, szemenszedett hülyeséget közölt, boldogan mondta: azért nem mutattam meg, mert maga kihúzta volna a legjavát, mikor én tulajdonképpen segíteni akarok. Ezenkívül hivatott az igazgató és gratulált a cikkért, mert valóban rendkívüli, éppen ezért kaptam az igazgatóságtól egy repülőjegyet, és most egy hónapra Venezuelába, Columbiába küldenek. Boldog volt és még ő méltatlankodott fölháborodásomon. T.i. aznap még délben elkelt minden egyes szám és már délután féláron keresték az "El Telegrafot" a cikk miatt.

Az igazgatóságot rengetegen keresték föl telefonon, kérve barátilag biztosítson az aznapi számból.

A lényeg megszűnt, mindent elnyom, betakar, elsodor az érdek, a nagyobb példányszámból származó nagyobb haszon és ez megöli az újságírást, a felelősséget és a pontos mértékletes tudósítást. Az itteni sajtó lényege nem a pontos felelősségteljes hírszolgálat, hanem hír, mint pénzforrás, a lehető legnagyobb kihasználása mint üzleti lehetőség. Ezáltal az újságíró mint ennek függvénye, mindent elkövet, hogy minél vadabb szenzációs riportokhoz jusson, melyeket aztán úgy talál. Ahogy azt a lap érdekei, s sajnos a kritikátlan közönség is igényel.

Az "El Comercio" igazgatója Jorge Mantills, aki Ecuador londoni nagykövete volt, mondta, hogy lapjukat teljesen a rendelkezésemre bocsátják és kérte, hogy minél több hírt közöljek, mikor arra kértem, hogy ne írják azt, hogy "Dr" mert az engem nem illet és már számtalanszor kértem erre, csodálkozva mondta hisz mi csak segíteni akarunk. Különben is erre szükség van, az egyetem ugyanis majd díszdoktorrá fogja avatni, tehát mi a hátránya abból, hogy mi ezt már lapunk hasábjain megtettük. Egyszerűen megelőztük az eseményeket. Ilyenkor látom igazán, hogy a latin gondolkodásmód, milyen leírhatatlan távol áll tőlünk.

1969. október 17-én a buenos airessi "El Clarin" közölt egy szenzációs cikket, a Táltosok Barlangjával kapcsolatosan. Az összes nemzetközi hírügynökségek értesítve vannak arról, hogy semmi velem kapcsolatos hírt, tovább ne adjanak. El kell ismerni, hogy a mormonok kitűnően vannak szervezve és ezen a téren erejük félelmetes. A Clarin különösen ügyel arra, hogy rólam egyetlen hír meg ne jelenjen hasábjain. Cora Cane, egy írónő, ki költészettel foglalkozik és egy kis kedves rovat vezetője, "El Clarin Porteno" megkapta az itteni sajtóban megjelent cikkeket. Azokból összeállította az "Ő" szenzációs cikkét, melyhez a "La Nacion" 1967-ben megjelent cikkéből kiollózta a 2 fényképet, melyet az "El Pacifica" tutajjal kapcsolatosan rólam közölt és az egyik kép alá természetesen odaírta, hogy 500.000 éves civilizációt fedeztem föl. A másik képen, hol hajdan a tutajon voltam, annak a parancsnokával, kit úgy hívtak, hogy Vitál Alsar, azt írja, hogy a rádió műkedvelőknek nagy része volt a fölfedezés sikerében. Továbbá valahonnan előszedett egy olyan fényképet is, melyet én sohasem láttam és azt oly ügyesen csinálta, hogy azon a képen egy leszálló ember látható. Az nem én vagyok, viszont mindenki meg van róla győződve, hogy igen, t.i. a leszálló alak hátulról van fényképezve. A kis kedves költeményekkel foglalkozó írónő nem tudta, hogy mily vihart fog kiváltani Argentínában az a cikk ugyan azzal az ollóval lett szabva, mint itt a legtöbb, mégis óriási az értéke, mert közvélemény formáló ereje így is nagyon nagy. Ettől félnek a legjobban a mormonok, kik tulajdonképpen ennek az irányított sajtónak az urai. Amit el akartak takarni, megjelent a legnagyobb példányszámú lapban, cirka 700.000 példány naponta. Itt közlöm, hogy az "El Comercio" külön távírón közölte az argentin hírügynökséggel a saját cikkének a teljes szövegét. Egyetlen sort, az argentin sajtó nem közölt.

Tudom éppen mormon részről, hogy a legjobban fájt nekik, hogy van sajtóm és nem érdekli őket, hogy milyen a sajtó, lényeges, hogy van. Mert ők nem törődnek a bizonyítással, hanem egyszerűen világgá röpítenek egy hírt. Például: a buenos airesi "La Razón" 1969 szeptember 29-én közölte, hogy Cyrus Gordon, a bostoni egyetem argeologus professzora megállapította, hogy Brazil neve nem autocton, hanem héber, vagy föníciai, mert Brazília nevét nem a brazil fa nevétől nyerte, hanem a b a r z e l szótól ered, mely a régi föníciai nyelven és héberül is

v a s a t jelent. Ergo, Brazil neve héber szó.

Ilyen hírekkel naponta találkozom garmadával az itteni sajtóban és ez engem őszintén bosszant. De kérem, ne haragudjanak ha azt írom, hogy szeretném ezeknek a híreknek a szerzőinek arcát látni, mikor néha-néha egy-egy tősgyökeres magyar szóval találkoznak a saját nemzetközi sajtójukban, mint legutóbb a Clarinba, s kénytelenek megfejteni, hogy – táltosok barlangja mit jelent.

Egyszóval a cím és a terjedelem a döntő a déli kontinens sajtójában. Annak van igaza, kiről terjedelmesebb cikk jelenik meg, meggyőzőbb címmel. Tehát nem a hír valódisága, értéke és annak tartalma, hanem a fejléc és a terjedelem adja meg itt a valóságos értéket a cikknek.

Ennek láttára kénytelen vagyok sok mindent elfogadni, úgy ahogy azt a mormonok bevezették, hogy saját céljaikat elérjék. Tehát azokkal a fegyverekkel kell küzdenem, melyeket ők maguk vezettek be és azokat összes fogyatékosságaikkal az igazság szolgálatába állítani. Ez érzékenyebben érinti őket, mint a legkitűnőbb és tökéletesen bebizonyított oly tétel, mely soha napvilágot nem lát, s melyet a széles olvasó közönség úgysem tudna megérteni. Egyébként ennek köszönhető, hogy ma itt minden miniszter, a hadsereg vezérkara, a kongresszus tagjai stb. stb. a magyarságról és a magyarság itteni történelmi kapcsolatairól beszél. Ma Ecuador előkelő szalonjaiban, klubjaiban kötelező már egy-két magyar szót tudni, minden a magyarság és a táltosok barlangjainak fölfedezése körüli téma divat lett. Ezért magam kénytelen vagyok belátni, hogy bár jól ismerem az itteni népet, az eredmény érdekében nem nekem, hanem nekik volt igazuk. Ezt tudják a mormonok is és ezért félnek ezektől a hírektől.

Kérem, ne haragudjanak, hogy ily hosszan tárgyaltam ezt a részt és bár felháborodtam magam a cikk tartalmán, végül kénytelen vagyok belátni, hogy azok nagyon sokat segítettek. Magam teljes egészében osztom véleményüket és részemről mindent el fogok követni, úgy a jövőben, mint a múltban is tettem, hogy ne kerüljön a sajtóba hangzatos nyilatkozat, azonban nem tudom soha, mit fog a sajtó megjelentetni, mintha azt én magam nyilatkoztam volna.

Részletesebb eredményeket a jövő héten fogok tudni közölni, amikorra befutnak a nemzetközi vonalon tett lépéseimnek eredményei, melyek az ezideig befutott hírekből nagyon bíztató jellegűek.

Megkaptam S.V. által küldött névsort is és azt hétfőn fogom a külügyminisztériumba átadni. Az egészből egyetlen névre fogok még végleges választ kérni a majdan V. részére írandó levélben, melyhez mellékelni fogom a külügyminiszterhez intézett válaszlevelének fénymásolatát és a hozzám intézett levelének fénymásolatát is. ha önök úgy döntenek, hogy meg kell hívni, akkor meghívatom. Viszont előtte megküldöm az ő véleményét mindezzel kapcsolatosan. Gosztonyi Kálmánról van szó. Nekem semmilyen személyi kifogásom ellene nincs, munkáját nagyra becsülöm. Levelét még nem válaszoltam meg. Végleges meghívása az önök kezében van letéve.

Még nem tudtam újabb fölvételeket készíteni a táltosok barlangjáról és csak a jövő hét végén fogok tudni a bizottsággal a helyszínre utazni, hogy a megfelelő akta elkészüljön úgy mint az újabb felvételek. Azokból azonnal fogok küldeni. Több expedíció szerveződik, hogy ugyanezt a barlang rendszert máshonnan megközelítsék. A helyzet azonban sokat javult javunkra az utóbbi napokban. Remélem, hogy ez a folyamat állandósulni fog.

Köszönöm szívből mindazt, amit ezideig is tettek és kérem a jövőben is segítsék közös ügyünket, mely végül is a magyarság föltámadásához fog vezetni. Teremtő atyánkat kérem áldja meg munkásságunkat és adjon erőt egészséget hozzá.

Guayaquil, 1969 november 15.


Megnyitva 90331 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások