20211204
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2010 február 20, szombat

Eltévedt időszámítás - könyvrészlet

Szerző: Szekeres Sándor

Az arszakida időszámítás napfogyatkozása

Az eltévedt időszámítás elméletének különleges igazolása található a British Múzeumban őrzött két ékírásos agyagtáblán, amelyeken ugyanazon évnek az eseményeit jegyezték fel.

A British Múzeum BM 34034 és a BM 45745 számú agyagtáblái alapján, F. R. Stephenson Historical eclipses and Earth's rotation című könyvében bemutat egy mezopotámiai napfogyatkozást.

"SE 175, [király] Arsaces, [hónap XII2]. 29-én, 24 fokkal [kb. 96 perccel] a napkeltét követően, a napfogyatkozás kezdődött, a délnyugati oldalon, [?] [Ven] us, Merkúr, és a szokásos csillagok láthatóak, a Jupiter és a Mars, amelyek ekkor láthatatlanok voltak, látható a napfogyatkozáskor [?]."[84] [85]

A szeleukida időszámítás 175. évére jelzett esemény az i. e. 136. április 15-i napfogyatkozással lett azonosítva. Az évszám megközelítőleg illeszkedik, és az SE 175-ös év az időszámítás előtti 136/137-es évnek felel meg. A fogyatkozás sávja jól láthatóan áthalad az egykori Mezopotámia területén. A napfogyatkozás kora reggeli időpontban kezdődött, így megfelel az ókori leírásnak. Azonban az kizárható, hogy áprilisi hónap közepén volt a korabeli mezopotámiai év utolsó hónapjának utolsó napja. Az ekkor használt naptárban az év rendszerint a tavaszi napéjegyenlőség (március 20/21) körüli időpontban kezdődött. Az április 15.-i dátum a következő babiloni év első hónapon belüli időpontjának felelne meg.

SzS1360415

Az i.e. 136. április 15-i napfogyatkozás ábrája

Ezt az eltérést az egykori csillagászok hozzá nem értésére sem lehet ráfogni. Több száz, vagy ezer évig folyamatosan végzett pontos megfigyelések leírásai nem ezt mutatják. Nem ezt mutatja a XI. században megreformált mai perzsa naptár sem, amelyet az óriási mennyiségű megfigyelés során megalapozott tudás segítségével alakítottak ki. A naptár számottevő hibája állítólag 2 millió év múlva fog jelentkezni, szemben a Gergely-naptár 4-8 ezer évével.

Az egykori babiloni naptár hagyományos évének hónapjai következőképpen alakultak:

SzS_Babiloni_naptar_honapjai

A szökőévekben plusz egy hónapot illesztettek be, vagy a VI. hónap után, amit második Ululu-ként neveztek és 29 (30) napos volt, vagy a XII. hónap után második Addaru-ként, ami 30 (29) napos volt.[85]

Babilonban ekkor az i. e. 5. század elején bevezetett tizenkilenc éves ciklust használták, amelyben hét szökőhónap volt, a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és a 19. évben. A 17. évben két Ululu hónap volt, a többiben pedig két Addaru. A ciklus eredményeképpen az első hónap (Niszannu) első napja soha nem távolodott el a tavaszponttól.

SzS_Babiloni_naptar_ciklus

A szökőhónapot minden esetben az uralkodó jelölte ki, természetesen a tudósainak tanácsára, és rendszerint az előző hónapban. A szökőhónapok változó beillesztésével a mezopotámiai naptár egyfajta mozgó jelleget kapott. Az egész rendszer legfontosabb feladata az évkezdet meghatározása volt. A naptári év első napját minél közelebb akarták helyezni, illetve tudni a tavaszi napéjegyenlőséghez. Az ideális esetben az első hónap, a Niszannu tizenötödike – a telihold napja - a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltére esett. [85].

A következő táblázat a 19 éves ciklus évkezdeteinek elcsúszását tartalmazza, napokban kifejezve. Az első év nulláról indul, és a ciklus végén, a 19. év után ismét nulla lesz. Ha az első évnek március 21-e az első napja, akkor csak a nyolcadik évnél lépi túl a kívánatos dátumot. A ciklus többi éve jóval 21-e előtt kezdődik. A táblázatból látható, hogy a szökőévek úgy vannak elhelyezve, hogy abban az évben az évkezdet megközelítse a napéjegyenlőség időpontját.

SzS_Babiloni_naptar_csuszasai

Ha az agyagtáblákon 2. Addaru hónap 29. napja szerepel, akkor az i.e. 136-ra eső babiloni évkezdet április 16/17-re esett.

Az i.e. 136. év cikluson belüli éve pedig csak egy 2. Addaru szökőhónapot tartalmazó év lehet, azaz a 3, 6, 9, 11, 14, vagy a 19 közül az egyik. A legkedvezőbb esetben, ha a 136-os év a 19-es sorszámú a ciklusban, a legkorábbi évkezdet április 17-e lehet, ami ellentmond a babilóniai naptár tavaszi napéjegyenlőség március 21-hez kötött kezdetének. Ekkor a 16. évben közelíti meg legjobban 20/21-i dátumot, de ott is két nappal később, 22/23-án következik be. A többi szökőévben még jobban eltávolodik a dátum a napéjegyenlőség időpontjától. Egy normál esztendőben pedig májusra is kitolódna egyik-másik évkezdet. Ezek alapján belátható, hogy az i.e. 136. év április 15-e nem lehet 2. Addaru hónap 29. napja.

Visszatérve az agyagtáblák tartalmához, a BM 45745 számú tábla fordításában[86] megtalálható „Arsaces" neve. Mivel egy időszámítás lett elnevezve az Arszakidák dinasztiájáról, ajánlatos megvizsgálni azt a lehetőséget, hogy a 175-ös évszám valójában a róluk elnevezett időskálán van értelmezve. A könyv témája szerint a mai időszámításunk az Arszakidák időskálája, ezért magától értetődik, hogy a 175. évi napfogyatkozást a maiban kell keresni, és található is egy, a kérdéses időpont közelében, igaz egy évvel korábban, i.sz. 174. február 19-én, de ezen kívül semmi más nem szól ellene.

A helyszín Mezopotámia, és kora reggeli időpontban kezdődött a fogyatkozás. A szöveg fordítása ugyan 2. Addaru 29. napjára jelzi, de az ékírásos szövegek fordításánál jelen van a külső körülményeket is számításba vevő szubjektivitás. Véleményem szerint ez egy normál Addaru hónap lesz.

Az i.sz. 174. február 19-i napfogyatkozás

SzS_1740219_napfogyi

Ha ez a normál XII. (Addaru) hónap 29. napja, akkor a rá következő második Addaru hónap után, pontosan március 20/21-re esik a Niszannu hónap első napja, és egyúttal a fentebb említett „ideális eset" következik be, hogy a Niszannu 15. napján telihold van. Ebben az esetben a szóban forgó 175-ös év a cikluson belül vagy a tizenegyes vagy a tizenkilences sorszámú lehetett.

Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az új jelölt eleget tesz-e a kívánalmaknak, az ékírásos agyagtáblák többi adatának elemzésére is szükség van. A következők olvashatóak, illetve értelmezhetőek az ékírással írt táblákról:

1. 24 fokkal a napkeltét követően, a napfogyatkozás kezdődött;

2. a Vénusz, Merkúr, és a szokásos csillagok láthatóak;

3. a Jupiter és a Mars, ekkor láthatatlan időszakukban voltak,

és láthatóvá váltak napfogyatkozáskor [86] ;

Az első pont fok-nak nevezett babiloni egysége körülbelül négy perces időtartam[87], ami azt jelenti, hogy a fogyatkozás kb. másfél órával (96 perccel) a napfelkelte után kezdődött.

A második pont, feltehetőleg a napfelkelte előtti égbolt állapotát jelzi. A babiloni csillagászok gyakran fel szokták tüntetni a fényesebb csillagok jelenlétét is, és a „szokásos" szó valószínűleg azt jelentheti, hogy ilyenek nem voltak láthatóak.

A harmadik pont „láthatatlan időszak" kifejezése pedig vagy a horizont alatti állapotot, vagy a nappali égbolton való tartózkodást jelentheti.

A két szóban forgó fogyatkozás folyamatának összehasonlítása érdekes megállapításokhoz vezet. A napfogyatkozások modellezése a Stellárium csillagászati program segítségével történt. A következő két ábrán a napfelkeltei állapotok láthatóak.

Az i.e. 136. április 15-i napfelkelte.

SzS_1360415_napfelkelte

A fenti ábrán, az i.e. 136-os évnél a napfelkelte előtt csak a Mars bolygót láthatta egy rövid ideig az egykori csillagászpap. A szövegben említett Jupiter, Merkúr és a Vénusz bolygó itt még a horizont alatt van.

A lenti ábrán, a 174-es évben, már jóval napkelte előtt látható volt a Vénusz és a Merkúr is, és fényesebb csillag sincs a közelben, pontosan úgy, ahogyan az egykori csillagnéző lejegyezte a fordítás szerint.

Az i.sz. 174. február 19.-i napfelkelte

SzS_1740219_napfelkelte

A két napfelkelte ideje között több mint egy óra különbség van, a februári és az áprilisi időpontok miatt. Az ábrákon az egységes világidővel (UT) vannak feltüntetve az időpontok. Az akkori helyi idő 3-4 órával lehetett több.

A napfogyatkozások kezdetét ábrázolja a következő két kép. A szimuláció során a napfogyatkozás sávját figyelembe véve, egy valószínűsíthető hely lett beállítva. A valós észlelési idő ettől húsz-negyven perccel is eltérhet, mindkét évnél.

Az i.e. 136. április 15-i napfogyatkozás kezdete

SzS_1360415_napfogyi_kezedete

A fenti ábra alapján, az i.e. 136. évi eseménynél a napkelte és a fogyatkozás kezdete között körülbelül 3 óra és 20 perc telt el.

A lenti ábra alapján, az isz. 174-es évnél ugyanez körülbelül 2 óra és 10 perc. A forrás 96 percet jelez, amihez az észlelési idő eltéréseit figyelembe véve, a 174-es év fogyatkozása esik közelebb.

Az isz. 174. február 19-i napfogyatkozás kezdete

SzS_1740219_napfogyi_kezdete

A legnagyobb fedés közeli állapotot vizsgálva további érdekes következtetések vonhatók le. Az alábbi ábra a vitatott 136-os év napfogyatkozását mutatja a teljes takarás közeli helyzetben.

Az i.e. 136. április 15.-i napfogyatkozás ábrája

SzS_1360415_napfogyi

A négy bolygó valóban ott van a képen, de a Merkúr és Mars láthatósága megkérdőjelezhető. A Merkúr napközeli helyzete miatt elvékonyodott sarlóját a teljes fogyatkozás pillanataiban nem biztos, hogy észlelni lehetett. A Mars fényereje pedig jól láthatóan még kisebb volt. Az ábrán minél nagyobb az égitestet jelölő kör, annál nagyobb a látszólagos fényessége.

A szimulációból nem lehet megállapítani azt, hogy a fogyatkozás mekkora elsötétedést okozott, illetve milyen fényességű égitestek váltak ekkor láthatóvá. Hiányos ismereteink ellenére, a Vénusz valóban látható lehetett, de a Nap mellett tartózkodó Jupiterről csak pontosabb számítások után lehet véleményt mondani, ugyanis a napkorona környékén mutatja a program. Az ábrával kapcsolatban a program készítői a szimuláció kisebb pontatlanságait is elképzelhetőnek tartják, és jelezték is a mellékelt leírásban.

Összefoglalva elmondható, hogy az időszámítás előtti 136. április 15-i napfogyatkozás itt megismert folyamata nem illeszkedik az ékírásos szövegben leírtakhoz. A bolygók másképp jelennek meg, mint ahogyan a korabeli csillagász lejegyezte.

Az arszakida időskála 174. február 19-i napfogyatkozása időben körülbelül ugyanakkor éri el a teljes fedést, mint az előző fogyatkozás, de egy órával később kezdődik. Több ábrán kell bemutatni, hogy látható legyen mindegyik itt szereplő égitest.

Az i.sz. 174. február 19-i napfogyatkozás ábrája 1.

SzS_1740219_napfogyi_1

A fenti ábra szerint lehet, hogy újra láthatóvá vált a Merkúr és a Vénusz az egykori szemlélő számára. Ugyanazt a pillanatot ábrázolja még a lenti kép is, csak az égbolt másik felét, ahol megjelent a másik három ismert bolygó. Az Uránusz ekkor még ismeretlen volt. A Mars és a Jupiter itt távolabb volt a Naptól, és nagyobb felülettel fordultak a Föld felé, és így láthatók lehettek a fogyatkozás alatt. A Szaturnusz is ott van a képen, de a látszólagos fényességét kisebbnek jelzi a program a Marsénál. Vagy nem látta az akkor élt csillagászpap, vagy az erről szóló szöveg a tábla sérült részén szerepel.

Az isz. 174. február 19-i napfogyatkozás ábrája 2.

SzS_1740219_napfogyi_2

A két fogyatkozás részleteinek összehasonlítása alapján ki lehet jelenteni, hogy a kettő közül az isz. 174. évi napfogyatkozás folyamata felel meg az ékírásos forrásokban leírtaknak, egyúttal a mai és az arszakida időskála azonossága is igazolódni látszik.

A BM 45745 és a BM 34034 számú agyagtáblák hátoldalának töredezett szövegrészében is olvasható egy utalás holdfogyatkozásra, amelyet valamelyik hónap 15. napjának éjszakáján figyelt meg az egykori szemlélő. Az ékírásos szöveget többféle értelmezéssel idézik az egyes szerzők, olykor a beazonosított fogyatkozáshoz igazítva a jelentésüket, amit talán nem is szabad felróni nékik.

A BM 45745 agyagtáblán csak egy 15-i nappal kapcsolatos töredékes szövegrészlet található:

A 15-én éjszaka a Hold felkeltét és napnyugtát 8 fok 40 ' felhők,.. nem tudtam nézni, valamennyi ne [m ...] 15 fokos éjszakai maximális fázis..., amikor kezdett világossá..., hogy elszámolni az éjszakai 18 fok keletről északra és nyugati [...] ott állt, a többi a bolygók nem álltak ott ....3 és fél könyök előtt Alfa Lib volt háttérbe szorította a ... [88]

Itt nincs szó konkrétan holdfogyatkozásról, de a „15 fokos éjszakai maximális fázis,... amikor kezdett világossá" szövegrészt egy halvány utalásként figyelembe lehet venni. Ha eltekintünk ettől, akkor azt sem lehet tudni, hogy melyik hónapról van szó.

A BM 34034 tábla hátoldalán már határozott utalást lehet találni F. R. Stephenson könyvének 188. oldalán:

(SE) 175 év XIII/2 hónap 15-én...... Amikor az α-Cor tetőzött, holdfogyatkozás, attól a dél-keleti oldalán. 18 (?) fokkal az éjszaka... 7 ujjnyit. Egy (?) beruval napkelte előtt [89]

[BM 34034 (= LBAT 1285), Rev. 17-23; ford.: Huber, p 69]

A hónap csak egy feltétezett adat, mint ahogyan az α-Cor (Vadászebek csillagkép?) is. A szerző valószínűleg hozzá akarta illeszteni az i.e. 136. évi napfogyatkozáshoz a dátumot. A beru a fokhoz hasonló babiloni mértékegység és harminc fokkal egyenlő (egy fok kb. négy perc), ami így két órának felel meg.

Az isz. 174. évben csak egy holdfogyatkozás volt, augusztus 29-ról 30-ra virradó éjjelen, és teljes. Előtte pedig isz. 173. március 17-én, de nem volt látható a kérdéses területről. A babiloni napról tudni kell, hogy napnyugtától napnyugtáig tartott. A napok beazonosítása során ezt számításba kell venni.

A 174. augusztus 30-i teljes holdfogyatkozás adatai a NASA honlapjáról, az egyetemes időben megadva (UT). A babiloni helyi idő körülbelül három-négy órával több

Belépés a félárnyékba: isz. 174. augusztus 30. 00. 01

Belépés a teljes árnyékba: isz. 174. augusztus 30. 00. 58

Teljes fedés ideje: isz. 174. augusztus 30. 02. 14

Kilépés a teljes árnyékból: isz. 174. augusztus 30. 04. 08

Kilépés a félárnyékból: isz. 174. augusztus 30. 05. 06

A baloldali ábra a holdfogyatkozás kezdetét szemlélteti, a jobboldali pedig a fogyatkozó Hold lenyugvása előtti percekben készült.

SzS_holdhalak

A napkelte az egyetemes idő (UT) szerint körülbelül 02.00-kor következett be. A megfigyelés helyének bizonytalansága miatt, a helyi idő szerint 500 és 600 között lehetett. Mivel ugyanazt a tetszőleges időt kell hozzáadni mindegyik adathoz, talán nem is fontos.

A képek alján lévő időpontokból látható, hogy a holdfogyatkozás kezdete és a napkelte között kb. két óra telt el, azaz egy beru, ahogyan BM 34034-es tábla ékírásos szövegének fordításában szerepel.

A napfogyatkozás alapján 175. év Addaru hónap 29. napja 174. év február 18/19-vel esik egybe, azaz február 18-i napnyugtától február 19-i napnyugtáig tart. Ennek megfelelően kiszámolva, augusztus 29/30-a Ululu 15-re esik, a forrásban szereplő dátumnak megfelelően.

A két fogyatkozás helye a babiloni naptárban

SzS_Babiloni_naptar_fogyakozasai

Egy apró módosítás azonban bekerült a naptárba. A második Addaru hónapot 30 naposra jelzik, de abból, hogy az uralkodó rendelte el az előző hónapban a beszúrását, feltételezhető, hogy nem mindig tartották be, és hol 30, hol 29 napos volt attól függően, hogyan lehetett pontosabban újhold napjára illeszteni a hónap elejét. Itt a második Addaru 29 naposként lett figyelembe véve. A harminc napos Addaru II. esetén Ululu 14-re esne az augusztus 30-i holdfogyatkozás.

A február 19-e utáni következő újhold március 20-án 18.30 körül következett be. Feltehetőleg éltek azzal a lehetőséggel, hogy 21-re tegyék az évkezdetet. A tavaszi napéjegyenlőség ebben az évben március 21. 22.13 –kor következett be, az egyetemes idő szerint.

A holdfogyatkozások a naptár jellegéből adódóan, rendszerint a hónap közepén következnek be, 15-e körül. A napfogyatkozások pedig az újholdhoz igazodó hónap kezdetekor, azaz elseje környékén.

Stephenson könyvében az i.e. 136. április 1-i holdfogyatkozást rendeli ide. A mintegy 70 %-os fedést elérő részleges fogyatkozás napkelte előtt körülbelül másfél órával kezdődött, ami nincs egy beru, azaz két óra. A Szaturnusz bolygó jól látható volt ekkor, de az agyagtáblán nem található róla adat, pedig a babiloni csillagászpap feltehetőleg lejegyezte volna. Szembetűnő különbség ugyan nincs a 136-os és a 174-es év holdfogyatkozásai között, de az utóbbi mégis pontosabban illeszkedik az agyagtáblán lejegyzett folyamathoz.

A bizonyítások eddig arra irányultak, hogy melyik év fogyatkozása felel meg jobban a leírásnak, ami után mindig marad egy kis kétség, hogy mégis a kevésbé illeszkedő a megoldás. Az agyagtáblák azonban egyszerűen nem készülhettek az i.e. 136-os évben. A táblán együtt szereplő 175-ös év és az Arsaces név kizárja ezt a lehetőséget.

Két Arsaces nevű uralkodót ismer a história, akik közül az első i.e. 247-211, a második i.e. 211-185 között uralkodott. Ekkor már egyik sem élt. Ezért a szeleukida éra 175. éve és az Arsaces név között nincs logikai kapcsolat. Stephenson könyvében tévesen társítja az évszámot a szeleukida időszámításhoz.[107] Az agyagtáblán található Arsaces név csak az időskála nevét jelentheti.

A mezopotámiai területek i.e. 136-ban már valóban a pártus birodalomhoz tartoztak, de ekkor I. Mitridatész volt a király, és ez a 111. év az arszakidák érájában. A mai értelemben vett arszakida időszámítás 175. évének az i.e. 72 felel meg, és a források szerint Szinatrukész uralkodott. A babiloni részen a 72-es év körül, i.e. 61. szeptember 9-én, és i.e. 79. március 17-én volt nagyobb fedésű fogyatkozás, de egyik sem volt teljes azon a részen, így az agyagtáblák fogyatkozásai nem kapcsolhatók az i.e. 72-es évhez, de kétszáz évnyi távolságban sem található megfelelő napfogyatkozás.

A csillagászati feljegyzéseket tartalmazó agyagtábla a British Múzeumból.

SzS_agyagtabla_British_Museum

Az eddig leírtak alapján kijelenthető, hogy a British Múzeum BM 45745 és a BM 34034 számú agyagtáblái a mai időszámításunk 174. évében bekövetkezett nap- és holdfogyatkozás leírását tartalmazzák.

Az pedig teljességgel kizárható, hogy a babiloni papok Jézus Krisztus születésétől számolt években dátumozták volna agyagtábláikat, és ismereteink szerint nincs más időszámítás, ami ekkor indult volna a folyamközi részen.[109]

Az agyagtábla adatai szerint az i.sz. 174. március 21-i Nisannu elsejével már a 176-os évébe lépett a babiloni naptár arszakida időszámítása. Arra a kérdésre, hogy miért van 21 hónap különbség a feltételezés szerint ugyanannak az időszámításnak két vonala között, nehéz megnyugtató választ adni. Három, hat vagy kilenc hónapos eltérés a különböző évkezdetek átszámítása során létrejöhetett, de a plusz egy évre még keresni kell a magyarázatot.

Az alábbi kép a szóban forgó agyagtáblát ábrázolja. Jól láthatóak a sérülések, amelyek igencsak megnehezíthették a fordítók dolgát. Nem elképzelhetetlen, hogy a hiányzó évek titka itt rejtőzik valahol.

Az agyagtáblák fordításakor volt egy kisebb bizonytalanság az évszámok körül. A fordítás kommentárjában leírják, hogy először csak a 75-ös évszámban voltak bizonyosak, és az 1-es számot később azonosították. Vajon az a 75-ös is az volt-e, vagy pedig csak azért 175, mert 136 és 175 összege egyenlő 311-el, ami a szeleukida időszámítás kezdő éve. A 174-nél viszont hiányzott volna egy év.

2009. július 25.

Szekeres Sándor

Az elmélet és a hozzá kapcsolódó forrásanyagok oldala: www.eltevedtidoszamitas.hu

 

Jegyzetek

[84] SE 175, month XII2.-The 29th, solar eclipse. When it began on the south-west side, in 18 deg daytime in the morning it became entirely total (TIL ma TIL ti gar AN). (It began) at 24 deg after sunnse. [BM 34034 (= LBAT 1285), Rev. 24-28; trans Hunger- (1995).] (F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth's rotation. 129 oldal)

[85] SE 175, [king] Arsaces, [month XII2]. The 29th, at 24 deg after sunrise, solar eclipse; when it began on the south and west side, [...] [Ven]us, Mercury and the Normal stars were visible; Jupiter and Mars, which were in their period of invisibility, were visible in its eclipse [...] it threw off (the shadow) from west and south to north and east; 35 deg onset, maximal phase and clearing; in its eclipse, the north wind hich was set [to the west? side blew ...]. [BM 45745 (= LBAT 429), Rev. 13'-15'; trans.. Sachs és Hunger Ill, p. 185.] (F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth's rotation. 129-130 oldal)

[86] [BM 45745 (= LBAT 429), Rev. 13'-15'; trans.. Sachs és Hunger Ill, p. 185.]

[87] Magyar Katolikus Lexikon ide vonatkozó részei.

[88] Night of the 15th, moonrise to sunset 8 degrees 40' clouds, I did not watch; all ni[ght...] 15 degrees of nightmaximal phase; when it began to clear, it cleared in 18 degrees of nightfrom east to north and west [...] stood there, the remainder of the planets did not stand there; 3 ½ cubits in front of Alfa Lib it was eclipsed at... F.R. Stephenson and J.M. Steele, Astronomical Dating of Babylonian Texts Describing the Total Solar Eclipse of s.e. 175. 55-69 oldal, (57 oldal)

[89] Year 175 (SE) month XIII/2 15 moon rise to sunset When a Cor culminated, lunar eclipse,beginning on the south-east side. In 18 (?) deg of night it made 7 fingers. At 1 (?) beru before sunrise. [BM 34034 (=LBAT 1285), Rev. 17-23; fordította.: Huber, p 69] F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth's rotation. 188. oldal.

[107] F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth's rotation. 64-68, 129-131, 136-137 oldal

[109] Ezek után két valószerűtlen esetben vonható kétségbe, hogy a mai időszámításunk az arszakida időszámítás. Első, ha valamennyi csillagászati program hibásan számolja ki a napfogyatkozásokat, mellesleg a NASA is. A második, ha az ékírásos agyagtáblák fordítása teljes egészében téves.


« Prev Next

Megnyitva 31768 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások