Print this page
2020 március 03, kedd

Hunyadi László kivégezetése. V. László halála.

Szerző: A magyar nemzet története

A futaki országgyűlés. Szilágyi foglyul ejti Brankovicsot. V. László és kisérete Belgrádban. Cillei Ulrik halála. Szövetkezés a Hunyadiak ellen. Hunyadi László kivégeztetése. Polgárháború. Szilágyi Mihály hadjárata az erdélyi szászok ellen. V. László eljegyzi a franczia király leányt. Halála

Az a veszedelem, a melyben Nándor-Fejérvár ostromának idejében Magyarország forgott, a magyar nemzetre egyáltalán nem gyakorolta azt a hatást, hogy az ország biztossága és megoltalmazása iránt mutatkozó gondatlanság és közönyösség álmából felriaszsza. A hatalmi érdekek és személyes gyülölködések küzdelme, rövid megszakitás után, csakhamar még ádázabb folytatást nyert, és olyan jeleneteket mutat fel, melyekhez hasonlókkal, szerencsére, történelmünk lapjain többé nem találkozunk.
 
László király Nándor-Fejérvár felszabaditása után Magyarországba tért vissza, a hová a Németországban gyülekező keresztesek most kezdettek seregleni. Azt hirdette, hogy a törökök ellen a háborut saját fővezérlete alatt fogja folytatni. De tulajdonképeni czélja az volt, hogy a királyi várakat, a melyek Hunyadi János gondjaira voltak bizva, örököseitől visszavegye, és azt a hatalmat, mi a Hunyadi kezeiben összpontosult, Cilleire szállitsa át. Ezért nem is sietett a harcztérre. Bécsből augusztus 26-án indult el, és utközben hosszabb ideig tartózkodott Pozsonyban, Visegrádon, Budán. Csak október közepe táján érkezett Futakra, a hová országgyülést hivott egybe. A magyar rendek gyéren gyülekeztek ide. Nagyobb számban érkeztek a cseh, osztrák és német urak, köztük Ottó bajor herczeg. A kilenczven éves Brankovics György szintén megjött.*
 
Hunyadi János idősebbik fia László, arról értesülvén, hogy Cillei azt az ellenséges érzületet, a mit Hunyadi János iránt táplált, most halála után emlékét gyalázó vádakban és fiai ellen irányuló fenyegetésekben nyilvánitja, csak azon föltétel alatt volt hajlandó Futakon megjelenni, ha a királytól bátorság-levelet nyer, a melyben ő és ifjabb testvére, Mátyás, az atyjuktól kezelt királyi jövedelmek tekintetében, a számadás kötelezettségétől fölmentetnek, Miután ezt megkapta, azonnal megjelent László előtt, őt hódolatáról biztosította és esküvel kötelezte magát arra, hogy Nándor-Fejérvárt és a koronához tartozó többi várakat, a melyek atyja halála után az ő kezeire szállottak, átadja.
 
Hogy a királyt teljesen megnyugtassa és bizalmát megnyerje, Cilleivel szövetségre lépett, és fogadta, hogy őt atyjának fogja tekinteni, iránta fiui ragaszkodással fog viseltetni.*
 
Ekkor azután a király tőle és a jelenlevő rendektől újból hűségi esküt vett,* mintha uralkodását csak most kezdené meg. De egyúttal Cilleit az ország főkapitányává nevezte ki.
 
Ugy látszik, Hunyadi László arra számitott, hogy a főkapitányi tiszt ő rá fog ruháztatni. Ebben a reménységben megerősithette őt a nagy népszerüség, a mely környezte. Általán atyja magas állása és nagy hivatása örökösét látták benne.
 
Igy tehát elégületlenül és ingerülten távozott november elején Futakról Nándor-Fejérvárra, hogy a király fogadására és a vár átadására a készületeket megtegye. Itt nagybátyja, Szilágyi Mihály még szította neheztelését. Ez a mily rajongó tisztelettel viseltetett elhunyt sógora iránt, ép oly mély gyülöletet táplált Cillei és Brankovics ellen. Alig egy esztendő mult el azóta, hogy a despotát, mikor Szendrő várából magyarországi birtokaira utazott, fegyveres csapat élén megtámadta, foglyul ejtette, és csak nagy váltságdij árán bocsátotta szabadon. Most tehát attól félhetett, hogy a szenvedett bántalomért Brankovics rajta is boszut fog állani, a mire veje, Cillei Ulrik közreműködésével könnyen találhatott alkalmat. Ennek következtében a nyilt ellenállástól sem idegenkedett. És kezdetben úgy nyilatkozott, hogy Nándor-Fejérvárt nem adja át a királynak, sőt Lászlót a várba be sem bocsátja. Vitéz János befolyása engedékenységre birta ugyan,* de a helyzettel nem békitette ki.
 
Alig csalódunk, ha fölteszszük, hogy el volt határozva a királynak Nándor-Fejérvárra jövetelét arra használni föl, hogy a Hunyadi családot, egyuttal a királyt és az egész országot megszabaditsa Cilleitől, kinek ármányai tizenhét esztendő óta a visszavonás magvait hintették el, sőt ismételten a polgárháború veszélyét idézték föl.
 
A király november 8-ikán hajón érkezett Futakról Belgrádra. Kiséretében voltak Cillei Ulrik, számos magyar és cseh úr, a burgundi fejedelem követei és mintegy négyezer keresztes. Hunyadi László és Szilágyi Mihály két ékes sajkán eléje mentek és őt hódolatteljesen üdvözölvén, a várba vezették. Cilleit, az urakat és a királyi udvar személyzetét is bebocsátották. De a fegyveres nép előtt a kapukat bezáratták.
 
hunyadilaszlo 1
A király még aznap bejárta a várat, megtekintette az erőditményeket és a töröktől zsákmányul ejtett ágyukat. Másnap pedig korán reggel megjelent a vár kápolnájában tartott isteni tiszteleten. Vele volt Cillei Ulrik is, a kit Hunyadi László és Szilágyi Mihály fontos és sürgős ügyek elintézésének ürügye alatt kihivattak. A mikor a gróf a teremben, hol rá többek társaságában, várakoztak, megjelent, Hunyadi László mindazt, a mit atyja ellen vétett, és a mit most az ő romlására tervez, szemére lobbantotta. A heves szóváltásra a fegyverek összecsapása következett. Véres tusa fejlődött ki, melyben a király nagybátyja holtan rogyott össze.
 
Az iránt, vajjon Cillei megöletése tervszerüen előkészitett merénylet, vagy a fellobbanó indulatok hevében bekövetkezett catastropha volt-e, még azok sem voltak tisztában, kik az eseményeknek úgyszólván szemtanui voltak.
 
A legtekintélyesebb egykoru iró, a ki azt elbeszéli, a László környezetében levő Liscius Miklós királyi titkár, tizenkét nappal utóbb Enea Silvio bibornoknak Rómába küldött jelentésében azt irja, hogy némelyek szerint Hunyadi és Szilágyi csak azt akarták ismételni, a mit három év előtt Eizinger Bécsber, hajtott végre, vagyis Cilleit a király környezetéből ismét eltávolitani, a hatalomtól megfosztani kivánták; mások szerint azonban előre megállapodtak volna abban, hogy Cilleit megölik. Ő maga, a levéliró, abban a véleményben van, hogy a szóváltás közben Cillei rántott először kardot és Hunyadi László a saját életét védelmezve mért ellenfelére halálos csapást.*
Hunyadi László és barátai azon voltak, hogy a megrémült királyt megnyugtassák. Felvilágositották, hogy személyét és kormányát Cillei gyülöletessé tette, és ragaszkodásuk őszintesége felől biztositották. A király úgy viselte magát, mintha hitelt adna nekik. A levelekben, a miket szétküldött, Cillei halálát „veszekedés közben történt” véletlen eset gyanánt tüntette föl, és a „rosszakaratú emberektől” netalán terjesztett hirekkel szemben hangsúlyozta, hogy „jó egészségben van, az állását megillető tiszteletnek és tekintélynek örvend.”* Néhány nap mulva pedig Hunyadi Lászlót az ország főkapitányának tisztével ruházta föl.*
 
A tél küszöbén a csekély számú hadakkal és keresztesekkel a török ellen támadó föllépésre gondolni nem lehetett. A király tehát haza bocsátotta a kereszteseket és ő maga is Budára tért vissza. Utközben Temesvártt Hunyadi János özvegyének házánál töltött néhány napot, és ekkor esküvel és oklevélben fogadta, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken boszút állani nem fog.*
 
De csakhamar válságos fordulat állott be a király magatartásában. László Budán a Hunyadiak ellenségeinek és vetélytársainak befolyása alá került. Azok, a kik egykor Hunyadi János fölényét és hatalmát nehezen türték, most abban, hogy az ő magas állására a fiatal Hunyadi László emelkedett, még nagyobb megaláztatást láttak. A sértett önérzet és a fenyegetett érdek hatását a félelem fokozta. Attól tarthattak, hogy azok, a kik a király nagybátyját nem kimélték, útjokból minden más akadályt is tartózkodás nélkül el fognak távolitani.
hunyadilaszlo 3
A királyt, a ki hozzá volt szoktatva ahhoz, hogy a Hunyadiakban ellenségeit és vetélytársait lássa, könnyen meggyőzhették arról, hogy Cillei megöletése előre tervezett gonosz merénylet volt, melynek rugóját az a szándék képezte, hogy a királyt legmegbizhatóbb és leghatalmasabb támaszától megfosszák, s igy az ő megrontására czélzó terveik végrehajtását megkönnyitsék. Elhitették vele, hogy a Hunyadiak az ő koronájára áhitoznak, életére törnek és hogy mindkettőt csak úgy mentheti meg, ha a Hunyadi testvéreket és barátaikat ártalmatlanokká teszi.
 
Valóságos összeesküvés szervezkedett a Hunyadiak ellen. Részesei voltak Garai nádor, Ujlaki vajda, Bánfi Pál főajtónálló, Buzlai László főpinczemester, Szomszédvári Czernin Henning főlovászmester és nehány külföldi: Jodok véglesi kapitány, Holczler Konrád osztrák főur és Rukkendár Farkas kamarás.*
 
A király mindent elhitt és mindenre ráállott. Giskra rendeletet kapott hogy cseh hadakat hozzon Budára.
 
Az összeesküvés részesei csak Giskra megérkezésére vártak, hogy tervüket végrehajtsák. Márczius 14-én Hunyadi László és Mátyás a királyi várlakba hivattak meg. A mint itt gyanútlanul megjelentek, letartóztatták és őrizet alá helyezték őket. Sorsukban legelőkelőbb barátaik, köztük Zrednai Vitéz János váradi püspök, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestyén osztoztak.
 
A király ezt, mint örvendetes eseményt, Ausztriába, Csehországba és Sziléziába szétküldött leveleiben már másnap köztudomásra hozta. Az elfogottak főbüne gyanánt Cillei megöletését állitja elő; de egyszersmind úgy beszél, mintha ő maga zsarnokok igája alól szabadult volna föl: „Immár – úgymond – többé nincs senki, a ki elém akadályokat gördithetne, és rajtam uralkodhatnék. Szabadon uralkodó király vagyok!”*
 
A Hunyadiak elfogatásával ellenségeik nem elégedtek meg. Életükre törtek. És merényletüknek az igazságszolgáltatás külső látszatát kivánván biztositani, itélőszékké alakultak. Hunyadi László és Mátyás ellen az a vád emeltetett, hogy „a trón elnyerésének vágyától indittatva, a tervet, mely már atyjuk lelkében megfogamzott, megérlelték, a király és tanácsosai életét fenyegették;” sőt ha letartóztatásuk be nem következik, a merényletet „három nap alatt” végrehajtották volna.
 
Azonban az igazságszolgáltatás követeléseit mellőzve, sem a vád bebizonyitását nem követelték, sem a vádlottaknak a védelemre alkalmat nem nyujtottak; az elfogatás után harmadnapra kimondották az itéletet. A két testvér és elfogott társaik a felségsértés bünében elmarasztaltatván, fő- és jószágvesztésre itéltettek.*
 
A király visszaborzadt a tömeges kivégzésektől. Csakis Hunyad László kivégeztetéséhez adta beleegyezését. Az itélet azonnal végrehajtatott. A kereszténység dicsőült hősének nagy reménységekre jogositó fia márczius 16-ikán, Buda várában, a Szent-György-téren hóhér pallosa alatt végezte életét. Testvére Mátyás és a többi fogoly börtönben maradtak. A váradi püspök a pápai követ felszólalására Esztergomba küldetett, hogy az érsek felügyelete alatt őriztessék.
 
Az urak, a kik a király ifjuságával és tapasztalatlanságával ilyen végzetes módon visszaéltek, miután Hunyadi János fiait és hiveit a királygyilkosság tervezésében és előkészitésében bünösöknek nyilvánittatták, magának Hunyadi Jánosnak emlékezetét is meg akarták bélyegezni. A királylyal márczius 21-ikén okiratot állittattak ki, a melyben képtelen hazugságokból hosszú bűnlajstromot állitottak egybe, még attól a valószinüség látszatát is nélkülöző rágalomtól sem riadván vissza, hogy Hunyadi a törököket Szerbországba ismételten maga hivta be.
 
És igy a királyt nemcsak a nemzet közvéleményével és az egész keresztény világ itéletével, hanem saját korábbi magaviseletével és nyilatkozataival is ellentétbe állitották; mert még egy esztendő sem mult el azóta, hogy Hunyadi Jánost az ország és a trón megmentője gyanánt dicsőitette.*
 
Ennek az okiratnak tulajdonképen az volt rendeltetése, hogy az uraknak, kik a Hunyadiak fölött „kivivott győzedelemben” – ezt a kifejezést használja a királyi okirat – közreműködtek, abban az esetben, ha ezért támadást, háboritást vagy károsodást vonnának magukra, a király részéről segitséget és kárpótlást biztositson.*
Bizonyos naivitás nyilatkozata az, hogy ilyen okiratnak, főképen az előzmények után, értéket tulajdonitottak; de egyúttal arra vall, hogy tettük következményeivel számoltak, és előrelátták azt, hogy miután szelet vetettek, vihart fognak aratni.
 
A Hunyadiak elfogatása és László kivégeztetése végrehajtatott, a nélkül, hogy meggátlására bárki kisérletet tett volna. Mintha minden kar megbénult volna a merész tény hatása alatt. Csak egy igénytelen barát volt elég bátor, hogy a következő vasárnapon az óbudai templom szószékéről a közfelháborodásnak kifejezést adjon. Erőteljes szavakkal hirdette, hogy az ártatlannak vére boszuért kiált az égbe!*
hunyadilaszlo 4
Azonban Hunyadi János özvegye, a mikor hirét vette, hogy egyik fia gonosztevő gyanánt bakó keze alatt végezte életét, és a másik tömlöczben tartatik, hogy nagynevü férjének emlékezete ellen meggyalázó vádak emeltettek: fájdalmát nem tehetetlen kesergésben nyilvánitotta, hanem elhatározá, hogy a gonosztettek elkövetőin boszut áll, és a szégyen foltját fényes nevéről vérözönnel mossa le. Elhatározásában megerősitették házának barátai, kik sürűn keresték föl Temesvártt, hogy neki szolgálatukat felajánlják, s a kik között bizonyára Szilágyi Mihály volt az, a ki a fegyveres fellépést a leghatározottabban követelte.
 
A polgárháború iszonyai elárasztották az országot. A velenczei követ Budáról június közepén már azt jelenti, hogy „az ország nagyobb része el van pusztitva.”* Erdélyben a szászok ellen, kik a királyhoz ragaszkodtak, Szilágyi rendes hadjáratot inditott. Besztercze városát ostrommal megvivta, a polgárok közül többeket lefejeztetett vagy megcsonkittatott. Majd Szebent vette ostrom alá.
hunyadilaszlo 5
Ez alatt László király május második felében Magyarországot elhagyta és Bécsbe ment, hová Hunyadi Mátyást is magával vitte. Szeptember végén Prágába tette át udvarát s ide várta jegyesét, a franczia király leányát. A magyarországi zavarok lecsillapitása végett Hunyadi Jánosnénak ismételten egyezkedési ajánlatokat tétetett. Hangácsi Albert egri prépost, alkanczellár, az ő megbizásából az őszi hónapokban felkereste Szilágyi Mihályt Erdélyben.*
 
De mielőtt ezen tárgyalások eredményre vezettek volna, a király november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul kimult. Mint ilyen esetekben rendesen, a közvélemény ez alkalommal is méregnek tulajdonitotta a tizennyolcz éves uralkodó halálát, a mit a cseh hussziták nyujtottak volna neki. De kétségtelen, hogy az a pestis-szerü kór, a mit a Nándor-Fejérvárról visszatérő keresztesek mindenfelé terjesztettek, vetett véget a szerencsétlen ifjú király életének,* a mely arra volt kárhoztatva, hogy a bölcsőtől a sirig a viszálykodás ki nem apadó forrásául szolgáljon.  
Forrás: A magyar nemzet története
Megnyitva 584 alkalommal