Print this page
2021 április 12, hétfő

A világjárvány bűnrészesei (I. és II. rész)

Szerző: Carlo Maria Viganò

A koronavírus járványnak nevezett eseményekkel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani a globális és a helyi média tájékoztatásáról, kivéve azt, hogy kiegyensúlyozott és objektív lenne.

A világjárvány bűnrészesei – interjú a megdöbbentő összefüggésekről Carlo Maria Viganò érsekkel (I. rész)

A koronavírus járványnak nevezett eseményekkel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani a globális és a helyi média tájékoztatásáról, kivéve azt, hogy kiegyensúlyozott és objektív lenne. Szinte mindegy, mit néz, olvas az ember, ugyanaz a mondanivaló és üzenet jön le pártállástól függetlenül mindenhol. Ezeknek köszönhetően olyan közhangulat alakult ki, hogy aki akár csak kérdések formájában veti fel a kételyeit, arra is inkvizíciós módszerekkel csapnak le akár a saját ismerősei, barátai.

Akik fel merik vállalni a véleményüket ugyanolyan kevesen vannak, mint a korábbi náci és kommunista diktatúra időszakában. A tömeg akkor is ment egy irányba, mert mindenhol azt hallotta, arra kell haladni. A következményeket ismerjük.

Carlo Maria Viganò érsek a kevesek közzé tartozik. Tudós, egyházi vezető, főpap, pásztor.

viganoersek1

Az elmúlt hetekben több levelezőlistán terjed egy interjú magyar nyelven, Carlo Maria Viganò érsekkel, ami eredetileg német nyelven jelent meg. A hozzánk eljutott változatoknál nem derült ki a fordító személye, aki kitűnően érti ugyan a német nyelvet, de a magyar változat sok helyen pontatlan, zavaros, nem volt megfelelő. Az Erdély.ma egyik önkéntes munkatársa felhasználva a korábbi változatot, újrafordította az interjút, ami a Deutsche Wirtschaftsnachrichten c. lapban jelent meg egy hónappal ezelőtt. Azért vállaljuk ennek a közlését, mert olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek nem kerülhetnek be a magyar nyelvű médiafelületek oldalaira, ugyanakkor egyetemes üzenete van, ami a Kárpát-medencére is kiterjed.

Carlo Maria Viganò (1941) a katolikus egyház érseke, aki 2011. és 2016. között az Egyesült Államok apostoli nunciusaként tevékenykedett. Viganòt 1968. március 24-én szentelték pappá. Utroque iure doktori címet szerzett (mind a kánon, mind a polgári jog területén). 1973-ban lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába, és az iraki és a nagy-britanniai pápai diplomáciai képviseleteknél dolgozott, 1978 és 1989 között az Államtitkárságon töltött be tisztségeket. 1989. április 4-én Strasbourgban, az Európa Tanács különmegbízottjának és a Szentszék állandó megfigyelőjének nevezték ki. 2009-2011 között a Vatikánvárosi Állam kormányzója volt, megreformálta Vatikán város pénzügyeit és költségvetést, számos korrupciós esetet tárt fel. Rengeteg kérdésben Ferenc pápával ellentétes állásponton van. Korábban többször is Donald Trump volt amerikai elnökhöz fordult, aki kedvezően reagált a  felvetéseire, és mindenkit arra buzdított, hogy olvassa el Viganò gondolatait.

Excellenciás uram, Ön személy szerint hogyan éli meg a koronavírus okozta válságot?

A korom, érseki státuszom és zárkózott életem nem hasonlítható ahhoz, amit az emberek többségének el kell viselnie. Egy éve már én sem tudok elutazni, hogy meglátogassam azokat, akiknek szükségük lenne egy vigasztaló szóra. Ha valódi világjárványról lenne szó, nem okozna gondot, hogy önként elfogadjam a polgári és egyházi hatóságok döntéseit, mert felismerném, hogy az embereket a fertőzéstől kívánják megvédeni. Viszont ahhoz, hogy világjárványról beszélhessünk, először is izolálni kell a vírust; az kell, hogy a vírus súlyos legyen, amiből nem lehet azonnal kigyógyulni és a vírus áldozatai a lakosság nagy részét tegyék ki.

Ehelyett tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 soha nem volt izolálva, csak szekvenálva; hogy idővel gyógyítható az elérhető kezelések alkalmazásával, és hogy ehelyett a WHO és a helyi egészségügyi tisztviselők abszurd protokollok és kísérleti vakcinák rákényszerítésével bojkottálták az ilyen kezeléseket; hogy az elhunytak száma 2020-ban teljes mértékben összhangban van az előző években elhunytak átlagával.

Ezeket az adatokat már a tudományos közösség is elismerte, még ha a média továbbra is cinkosan hallgat róluk.

Egy olyan tervnek vagyunk tanúi, aminek egyáltalán nincsenek tudományos alapjai, és aminek egyetemes felháborodást kellene kiváltania. Az érintettek beismerése alapján tudjuk, hogy ezt az ál-világjárványt évekig tervezték, elsősorban a nemzeti egészségügyi rendszerek meggyengítésére és a pandémiás korlátozó intézkedésekre alapozva. Tudjuk, hogy egy nagyon sajátos forgatókönyvet követtek, ami azért született, hogy minden országban ugyanazt a választ adják, és hogy egységesítsék a diagnózisokat, a kórházi kezeléseket, az eljárásokat, az elszigetelési intézkedéseket és a polgároknak globális szinten adott információkat. A COVID-19-et azzal az egyetlen céllal rendezték meg, hogy erőszakkal korlátozzák a természetes szabadságjogokat, az alkotmányos jogokat, a szabad vállalkozáshoz és a munkához való jogot.
 

A probléma nem önmagában a COVID, hanem annak felhasználása, ami a Világgazdasági Fórum által néhány évvel ezelőtt bejelentett Nagy Újraindítás megvalósítása érdekében történt, és amit ma pontról-pontra hajtanak végre azzal a szándékkal, hogy elkerülhetetlenné tegyék azokat a társadalmi változásokat, melyeket egyébként a lakosság többsége elutasítana és elítélne.

Mivel a sokat dicsért demokrácia, ami a médián keresztül jól befolyásolható, nem tette volna lehetővé a globalista elit által kívánt társadalombefolyásolási projekt megvalósulását, szükség volt egy világjárvány fenyegetésére – amit a fősodratú média pusztítónak mutatott be –, hogy meggyőzzék a föld teljes népességét, hogy alávesse magát a korlátozásoknak és a zárlatoknak vagyis egy valóságos házi őrizetnek, hogy elfogadja, hogy programok maradnak el, az iskolai órákat felfüggesztik, sőt az istentiszteleteket is betiltják; és mindezt úgy érték el, hogy az összes érintett bűnrészes lett, különösen a politikai vezetők, az egészségügyi tisztviselők, sőt maga az egyházi vezetés is.

Az ebből fakadó károk, amelyeknek még nincs vége, hatalmasak és sok esetben helyrehozhatatlanok. Kimondhatatlan fájdalmat érzek, amikor a világjárvány kezelésének pusztító következményeire gondolok: családok mennek tönkre, gyermekek és fiatalok testi és lelki egészségét veszélyeztetik és megfosztják őket a szocializációhoz való joguktól, az idősotthonok lakóit egyedül hagyták meghalni, a rákos és súlyos betegek kezelését teljesen elhanyagolták, a vállalkozókat csődbe vitték, a hívektől megtagadták a szentségeket és a szentmisén való részvétel lehetőségét....

Ilyeneket inkább egy háború okoz, nem pedig egy szezonális influenza, amit, ha időben kezelnek, 99,7% -ban élnek túl azok, akiknek nincsenek már meglévő betegségei. És fontos, hogy ebben az őrült rohanásban a szakadék felé, az egészséges élet alapelveit is figyelmen kívül hagyják, csak hogy gyengítsék az immunrendszerünket: otthon maradunk bezárva, távol a napfénytől és a friss levegőtől, miközben passzívan szenvedünk a televízió médiaterrorizmusától.

Vajon milyen keményen fogják elítélni azokat, akik tudatosan betiltották a kezeléseket, és nyilvánvalóan téves protokollokat írtak elő annak érdekében, hogy számos olyan haláleset legyen, amely legitimálja a társadalmi méretű riasztást és az abszurd elzárási intézkedéseket? Milyen büntetés vár azokra, akik szándékosan megteremtették egy globális gazdasági és társadalmi válság feltételeit a kis- és középvállalkozások tönkretétele és a multinacionális vállalatok növekedése érdekében; akik bojkottálták vagy megtiltották az elérhető gyógymódokat, hogy kedvezzenek a gyógyszeripari vállalatoknak; akik vakcinaként mutattak be génszérumokat, kitéve a populációt egy kísérletnek, melynek még mindig ismeretlen eredményei és mellékhatásai minden bizonnyal súlyosabbak, mint a COVID tünetei; kik támogatták ezt az apokaliptikus narratívát a Parlament székeiben és a média szerkesztőségekben? És a katolikus hierarchia legmagasabb szintjein lévő személyek, akik bűnrészesek ebben a groteszk komédiában: hogyan fognak elszámolni a lelkiismeretükkel Isten előtt, amikor életük végén a színe elé kell majd járuljanak?

Az Egyesült Államok egykori elnökének, Donald Trumpnak küldött levelében nemcsak a „mély államra” utalt – amit már széles körben ismernek–, hanem egy, a háttérhatalom által uralt „mély egyházra” is. Megmagyarázná ezt?

A „mély állam” kifejezés nagyon jól visszaadja a párhuzamos hatalom gondolatát, amely híján van a legitimitásnak, de mégis eljár közügyekben, bizonyos érdekek mentén. A mély állam az elitet segíti a közjóval szemben, amit az állam kötelessége előmozdítani. Ugyanígy fel kell ismernünk, hogy az elmúlt néhány évtizedben hasonló hatalom állandósult az egyházi szférában is, amit én mély egyháznak neveztem el és amely saját érdekeinek érvényesítését Krisztus Egyházával, legfőképpen a salus animarum [a lelkek üdvössége] céljaival helyezi szembe.

Ahogy az állami szférában jelen vannak a rejtett hatalmak, amelyek a kormányok döntéseit irányítják és a globalista programot követik, a katolikus egyházban is nagyon erőteljes a lobbi, amely ugyanilyen célokkal bitorolja a hierarchia csúcsát. Valójában mind az államot, mind az egyházat egy olyan törvénytelen hatalom foglalja el, amelynek ezek megsemmisítése és az Új Világrend létrehozása a végső célja. És nem összeesküvés-elméletekről vagy politikai fantáziáról beszélünk: ez bizonyított tény, ami közvetlenül a szemünk előtt zajlik, azt is beleértve, hogy az ENSZ főtitkára nemrég megerősítette, hogy a vírust az eltérő vélemények elnyomására használták.

Milyen mértékű az átfedés a mély állam és a mély egyház között, legalábbis a nyugati világban?

Az átfedés a mély állam és a mély egyház között több fronton is megfigyelhető. Az első kétségtelenül az ideológiai szint: a globalista gondolkodás forradalmi, katolikusellenes és lényegében szabadkőműves mátrixa mindkét területen jelen van, és nem csak 2013 óta. Elég csak figyelembe venni a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megünneplése és az úgynevezett Diákmozgalom ( az 1968-as anarchista diáklázadások szervezete – szerk. megj.) születésének időbeli egybeesését: a doktrinális és liturgikus „aggiornamento” [modernizáció] olyan hajtóerőt jelent az új generációk számára, aminek közvetlen hatása volt a társadalmi és politikai életre.

A második front a mély állam és a mély egyház belső dinamikájában rejlik: mindkettő tagjai közé sorol olyan embereket, akik nemcsak intellektuálisan és lelkileg, hanem erkölcsileg is deviánsak. A szexuális és pénzügyi botrányok, melyek mind a politika és az intézmények, mind a katolikus hierarchia nagyon magas rangú tagjait is érintették, azt mutatják, hogy a korrupció és a bűn olyan elem, ami egyrészt egyesíti őket, másrészt pedig a hatékony elrettentés eszközei, hiszen zsarolhatóságukat mutatja.

Perverzióik miatt a neves politikusok és prelátusok arra kényszerülnek, hogy engedelmeskedjenek a globalista programnak még akkor is, ha együttműködésük ésszerűtlennek, meggondolatlannak vagy a polgárok és a hívők érdekeivel ellentétesnek tűnik. Ezért vannak olyan elöljárók, akik az elit parancsára lerombolják nemzetük gazdaságát és szociális hálóját; ezért vannak főleg bíborosok és püspökök, akik a gender elméletet és a hamis ökumenizmust terjesztik, és ezzel megbotránkoztatják a katolikusokat: mindketten gazdájuk érdekeit szolgálják, elárulva a nemzet vagy az egyház szolgálatát.

Másrészt az Új Világrend csakis egy szabadkőműves ihletésű egyetemes vallás segítségével tud megvalósulni, amelynek egy ökumenikus, pauperista [általánosan elszegényedett], ökológiai és progresszív vezető áll majd az élén. Ki lenne alkalmasabb erre a szerepre, mint Bergoglio, akit az elit tetszése és a bálványimádó pachamama kultusszal beoltott tömegek ostoba lelkesedése övez?

Milyen bizonyítékok vagy jelek vannak erre?

Úgy gondolom, a legvilágosabb bizonyítékot pont a pandémia hozta. A hierarchia legmagasabb szintű vezetőinek behódolása a mesterségesen előidézett COVID-veszélyhelyzet őrült intézkedéseinek – amelyet a média világszerte szégyentelenül felerősített – odáig jutott, hogy betiltsák a liturgikus ünnepségeket, még mielőtt a polgári hatóságok ezt kérték volna; hogy a szentségek kiszolgáltatását megtiltsák még a haldoklók számára is; hogy szürreális szertartásokkal ratifikálják a mainstream narratívát, ad nauseam [hányingerig] ismételve az összes új kifejezést: ellenálló képesség, inkluzivitás, „semmi sem lesz már úgy mint régen”, új reneszánsz, Build Back Better, és így tovább; hogy az abortuszból származó magzati anyaggal előállított genetikai szérumot „erkölcsi kötelességként” népszerűsítsék, amely még mindig kísérleti fázisban van, és amelynek hosszú távú hatásai nem ismertek. És nem csak az: „Az Inkluzív Kapitalizmus Tanácsa”, amit globalista vezetők támogatnak (akik közül kiemelkedik Lady Lynn Forester de Rothschild – szerk. megj.) – a Vatikán részvételével hivatalosan is jóváhagyja a Világgazdasági Fórum Nagy Újraindítás projektjét, beleértve az egyetemes alapjövedelmet és az ökológiai átmenetet. A Santa Marta házban a transzhumanizmusról is elkezdtek beszélni, makacsul figyelmen kívül hagyva ennek az ideológiának az antikrisztusi természetét, hogy kifejezésre juttassák engedelmességüket a gondolkodás diktatúrája iránt. Mindez szörnyű, és felmerül a kérdés, hogy az Úr meddig fogja még eltűrni ezt a sértést a szolgálóitól.

Másrészt, a malthuziánus ökológiához való megszállott ragaszkodás olyan hírhedten katolikusellenes egyének kinevezéséhez vezet a Pápai Életvédő Akadémiára, akik támogatói a demográfiai hanyatlásnak a sterilizálás, abortusz és az eutanázia által. Ők, a bizonyítottan Bergoglio-hű prelátus irányítása alatt, teljesen megsemmisítették a II. János Pál által alapított akadémia céljait, tekintélyes támogatást biztosítva az uralkodó ideológiának ugyanúgy, mint annak, aki még bitorolja is a tekintélyt a katolikus egyházban. Nem meglepő, hogy Walter Ricciardi professzort, az olaszországi zárlatot és a maszkok használatát szorgalmazó egyik úgynevezett „szakértőt” a közelmúltban az Akadémia tagjának nevezték ki úgy, hogy nincs semmilyen tudományos bizonyíték a maszkok hatásosságáról, és ez ellentétes a WHO ajánlásaival is. Tegnap érkezett a hír, hogy Mario Benottit, aki az olaszországi COVID-vészhelyzetben a kínai szállítási szerződések közvetítője volt, Pietro Parolin bíboros ajánlotta.

Mindez felfedi a mély állam és a mély egyház együttműködését egy olyan förtelmes kombinációban, melynek célja egyrészt a nemzeti szuverenitás, másrészt az Egyház isteni küldetésének lerombolása. Nyugtalanító összefüggések merülnek fel az amerikai választási csalással, a vuhani laboratóriumban létrehozott vírussal, és végül a kínai diktatúra kereskedelmi kapcsolataival, a maszkok (melyeknek nincs CE-jelölése) elsődleges beszállítójával Olaszország és sok más nemzet részére. Úgy tűnik számomra, hogy ez már most több mint puszta gyanú.


A világjárvány bűnrészesei – II. rész. Interjú Viganò érsekkel a megdöbbentő összefüggésekről

Múlt héten "A világjárvány bűnrészesei – interjú a megdöbbentő összefüggésekről Carlo Maria Viganò érsekkel" címmel közöltük a Deutsche Wirtschaftsnachrichten c. német lapban megjelent főpapi nyilatkozat első részét. Munkatársunk az eredetivel egybevetette és újrafordította a különböző levelezőlistákon terjedő változat folytatását. Íme tehát a következő rész, ami német nyelven itt olvasható.

– Egy ellenvetés azoktól, akik összeesküvés-elméletnek tartják mindezt, így szólna: hogyan lehetséges, hogy a világon szinte minden országban szinte minden politikus részt vesz ebben a játékban? Kinek lehet annyi hatalma és befolyása, hogy a fél világot elszigeteltségbe kényszerítse?

– Mondok egy példát. Az egyház egy nemzetek feletti intézmény, a világ minden részén jelen van egyházmegyékkel, plébániákkal, közösségekkel, kolostorokkal, egyetemekkel, iskolákkal és kórházakkal. Mindezek a szervezetek a Szentszéktől kapják az utasításokat, és amikor a pápa imát vagy böjtöt rendel el, akkor a világ összes katolikusa engedelmeskedik; ha a Római Kúria dikasztériuma ad ki irányelveket, a világ összes katolikusa követi ezeket. A hatékony hierarchikus struktúrának köszönhetően az irányítás széles körű és azonnali hatású. Ugyanez történik a különböző államokban a nemzeti határokon belül: amikor a jogalkotó jogszabályokat alkot, a felelős szervek végrehajtják a törvényeket.

A mély állam és a mély egyház is hasonló módon működik: mindkettő erősen hierarchikus struktúrát képvisel, amelyből a „demokratikus” elem gyakorlatilag hiányzik. A parancsokat felüliről adják, és akik megkapják, azonnal végrehajtják abban a tudatban, hogy az engedetlenség szakmai sikertelenséghez, társadalmi megbélyegzéshez, sőt bizonyos esetekben fizikai halálhoz is vezethet. Ezt az engedelmességet zsarolással érik el: előléptetlek, hatalmat adok neked, gazdaggá és híressé teszlek, cserébe azt kell tenned, amit mondok. Ha engedelmeskedsz és hűséges vagy, akkor hatalmad és vagyonod gyarapszik, ha nem engedelmeskedsz, akkor véged. Valószínűleg a német olvasók ezen a ponton ösztönösen Goethe Faustjára gondolnak.

A politikusok, akik ma a nemzeteket kormányozzák, néhány kivételtől eltekintve mind a mély állam tagjai. Ha nem így volna, akkor nem ott tartanának, ahol most. Gondoljunk csak a tavaly november 3-i amerikai elnökválasztásra: mivel Trump elnök nem szeretett volna megbarátkozni a globalista egység gondolatával, úgy döntöttek, hogy eddig még soha nem látott mértékű választási csalással, az emberek akarata ellenére elűzik. Az Egyesült Államokban folyamatban lévő jogi folyamatok alátámasztják a csalás és a szabálytalanság vádját. Úgy vélem, hogy az elkövetkező hónapokban  ennek a csalásnak más bizonyítékai is elő fognak kerülni, melyek által véletlenül pont egy progresszív demokrata  katolikus került a Fehér Házba, aki tökéletesen idomul a Nagy Újraindítás programjához. Közelebbről megvizsgálva úgy tűnik, hogy XVI. Benedek lemondása és Jorge Mario Bergoglio megválasztása ugyanezt a forgatókönyvet követte, és ugyanaz a hatalmi lobbi vezényelte le. 
 

Az interjú a Deutsche Wirtschaftsnachrichten c. lapban jelent meg

Állítólag Németországban is olyan hírek terjednek, melyek szerint a világjárvány kezelése során az adatokat úgy hamisították meg, hogy azzal legitimálhassák a polgárok jogainak megsértését. És annak ellenére, hogy aggasztóan sok embernél voltak az úgynevezett vakcinának káros mellékhatásai, vagy meghaltak miatta, továbbra is az oltási kötelezettséget mantrázzák, habár már nyilvánvaló az is, hogy ez nem garantálja az immunitást, és hogy nem mentesít sem a társadalmi távolságtartás, sem a kötelező maszkviselés alól.

Okunk van azt hinni, hogy a COVID kezelése ugyanazon irányítás alatt ugyanazzal a forgatókönyvvel került megszervezésre. Néhány nappal ezelőtt New York állam kormányzója, Andrew Cuomo elismerte, hogy utasítást kapott a Londoni Imperial College-tól, amelyet a Bill és Melinda Gates Alapítvány finanszíroz, hogy idős embereket fogadjanak be egészségügyi intézményekbe – idős embereket, akik a helytelen terápiás protokoll miatt haltak meg, lélegeztetőgépre kényszerítve. És merő véletlen, hogy az amerikai filantróp számos nemzeti intézményt – beleértve kormányokat is – támogat, amelyek aztán gazdaságilag egy olyan magánszemélytől függenek majd, aki a bolygó egy világjárványnak köszönhető elnéptelenedéséről elmélkedik.

Azt kérdezi tőlem: kinek lehet annyi hatalma és befolyása, hogy a fél világot elszigeteltségbe kényszerítse? Azoknak, akik hatalmas erőforrások felett rendelkeznek, mint például Bill Gates és Soros György; azoknak, akik képesek a WHO-t is finanszírozni és annak döntéseit befolyásolni és hatalmas nyereségre szert tenni, mivel gyógyszeripari vállalatok részvényesei is.

Donald Trump egykori elnökhöz írt nyílt levelében a világosság és a sötétség erői közötti összecsapásról beszélt. Ha most visszatekint 2020-ra, mit gondol, hogyan alakult ez az összecsapás mostanáig?

 – Mint a földi ügyekben mindig, a jó és a rossz, a fény és a sötétség gyermekei közötti háború úgy tűnik, inkább az utóbbi javára dől el. A sátánnak, aki princeps huius mundi [a világ vezetője], nagyon sok jól megszervezett követője és végtelen számú szolgája van. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a jók számszerűen kevesebben vannak és rosszul szervezettek, gyakran névtelenek, és szinte mindig híján vannak minden olyan hatalomnak vagy gazdasági eszköznek, ami lehetővé tenné, hogy ugyanolyan hatékonysággal cselekedjenek, mint ellenségeik. De ez mindig is így volt, mert a győzelem nem a jó embereké, hanem Krisztusé. Ego vici mundum: én vagyok az, aki legyőztem a világot, figyelmeztet minket erre az Úr. Mi kevéssel járulunk hozzá ehhez, és néha ugyan hősiesen, de Isten kegyelme nélkül semmire nem jutunk: nihil potestis facere.

2020 arra kényszerített minket, hogy a globalista Medúza szemébe nézzünk, és megmutatta nekünk, hogy milyen könnyű a mély államnak egy egészségügyi zsarnokságot rákényszeríteni emberek milliárdjaira. A nagyon magas túlélési arányú vírus, melyet nem is izoláltak, instrumentum regni [a királyság eszköze] lett, és ebben a kormányon levők, a média és az egyházi vezetés is bűnrészes. A bezárások által kiváltott gazdasági válságnak szükségszerűvé kell tennie az adósság eltörlését és az univerzális alapjövedelem intézményét, a magántulajdonról való lemondásért és az egészségügyi útlevél útján történő nyomon követés elfogadásáért cserébe. Aki visszautasítja a vakcinát, azt olyan fogolytáborokba internálhatják, melyeket már számos országban, köztük Németországban is előkészítettek. A bíróságok engedni fogják, hogy az alkotmányos és vallási jogainkat semmibe vegyék, mindezt egy örökös vészhelyzet nevében, ami felkészíti a tömegeket a diktatúrára. Ez vár ránk a Nagy Újraindítás szerzőinek beismerése szerint.

De az egymást követő szigorításokhoz, melyeket nevetséges és azóta bizonyítottan megcáfolt indokokkal vezettek be, eddig a tömegek egyfajta fideisztikus [a hitet a tudománynál többre becsülő és előnyben részesítő felfogás] hozzájárulást adtak, ami súrolja a babona határait. Az úgynevezett szakértők abszurd állításait megkérdőjelező „tagadás” vádja miatt sokan megértették, hogy a COVID-ot pontosan azért mutatják be vallási vonatkozásúnak, hogy ne lehessen megkérdőjelezni, mert ha tudományos szempontból tekintenék, akkor úgy kellene kezelni, mint az elmúlt évek összes többi koronavírusát. Ezek az ellentmondások sokak szemét felnyitották, a média pimasz talpnyalása és az ezt ellenzők közösségi média általi cenzúrájának megsokszorozódása ellenére is.

 – Milyen lenne a világ, ha azok az erők kerülnének fölénybe, amelyeket a sötétség erőinek nevez?

 – Egy olyan világban, amelyben a mély állam uralkodna, a Jelenések könyvében, az egyházatyák és a különböző misztikusok által leírt legrosszabb forgatókönyv valósulna meg. Ez egy pokoli királyság lenne, amelyben mindent, ami a keresztény társadalomra csak távolról is emlékeztet – a vallástól a törvényekig, a családtól az iskoláig, az egészségtől a munkáig –, betiltanának, megsemmisítenének és kiforgatnának. A heteroszexuálisokat üldöznék; az egy férfi és egy nő által alkotott családokat betiltanák; a gyerekeket béranyák szülnék; cenzúráznák a történelmet; a vallást lejáratnák; az őszinteséget és a fegyelmet kicsúfolnák; a becsületet fasiszta fogalomnak állítanák be; a férfiasságot elítélnék, mert „mérgező”; az anyaságot helytelenítenék, mivel az „nem fenntartható”; az öregeket eutanáziára kényszerítenék; a betegség csak haszonszerzési alkalomnak minősülne; az egészségre úgy tekintenének, mint ami gyanús. És két évszázados agymosás után még a híres demokráciát is megtagadnák azok nevében, akik kormányoznak majd minket, persze mindezt a közegészség nevében, a választásokat is félretéve.

Csak Krisztus királyságában lehet békesség és igazi egyetértés. A sátán zsarnokságában terror, elnyomás, a jó elleni háború uralkodik és jóváhagyják a legsúlyosabb bűnöket.

 – Mit gondol, mit lehet tenni, hogy elkerüljük az ilyen fejleményeket?

 – Gondoskodnunk kell arról, hogy ami eddig történt, az ne érhesse el végső célját. El lehet és el kell ítélnünk azokat a hazugságokat és megtévesztéseket, melyeket naponta etetnek meg velünk azok, akik ostoba rabszolgáknak tekintenek minket. Azt hiszik, hogy képesek lesznek hatásuk alá vonni anélkül, hogy bármilyen reakció lenne a részünkről. Ha olyan törvények vannak, amelyek megfosztják a polgárokat természetes jogaiktól, mindenkinek bátran fel kell emelnie a hangját tiltakozásul, megkövetelve a bíráktól, hogy hallgassák ki és ítéljék el a globális puccs felelőseit.
 
Nem engedhetjük meg, hogy egy bizottság által létrehozott világjárvány mumusa miatt a nemzeteket először rettegésben tartsák, majd leigázzák egy mesterségesen előidézett gazdasági és társadalmi válsággal, sem azt, hogy a lakosságot a szabadság olyan szintű korlátozásának tegyék ki, ami a törvénynek és a józan észnek is ellentmond. Ha szilárdan tudunk állni, és nem hátrálunk meg a diktatúra elől, akkor a mély állam visszavonul és kedvezőbb alkalomra fog várni, és lesz időnk megakadályozni a zsarnokság kialakulását. De ha engedünk, akkor visszafordíthatatlanná tesszük ezt a pokoli tervet. 
 

Ne felejtsük el, hogy katolikusként nagyon nagy felelősségünk van mind lelkipásztoraink, mind a bennünket irányítók felé. Engedelmességünk viszont abban a pillanatban megszűnhet és meg is kell szűnnie, amikor arra kérnek minket, hogy bűnös vagy az egyház tanításaival ellentétes törvényeknek engedelmeskedjünk. Ha az ellenállásunk olyan szilárd és bátor, mint a mártíroké volt egykor, akkor mi is tehetünk érte, hogy megszerezzük azokat a kegyelmeket, amelyek megváltoztathatják az emberiség nagy részét, és késleltethetik a végidők üldöztetéseit.

Imádkozzunk tehát hittel a Legszentebb Szűzhöz, a győzelmek királynőjéhez, a keresztények védelmezőjéhez, hogy ő legyen a vezetőnk ebben a történelmi csatában. Legyen mellette a dicsőséges Mihály arkangyal, aki a pokolba taszítja a sátánt és a többi gonosz szellemet, a qui ad perditionem animarum pervaganturt mundo [akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban].

Forrás: Erdély Ma
Beküldte: Antal Miklós 
Megnyitva 16118 alkalommal