20211021
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2015 október 16, péntek

A depresszió holisztikus szemmel

Szerző: Dr. Csomai Zita és Majsai László

 

Miről ismerd fel, és hogyan kerüld el az őszi depressziót?

Nehéz nekünk, bionómoknak ebben a kérdésben érdemit írnunk és tanácsolnunk, mert nem jellemző ránk a depresszió. Az egész bionom szemlélet és életforma olyan, hogy ha elsajátítod, nagy valószínűséggel elkerül a depresszió. Ezért bármelyik oldaláról is ízlelgettem a témát, nem találtam rajta fogást. Aztán eszembe jutott Majsai Laci pszichopedagógus barátom, aki ugyanazoknak a tévé- és rádióműsoroknak a szakértője, mint én. Pont a héten futottam vele össze a FEM3 Café műsorában, ahol az eminenssé hajszolt gyerekekről beszélt. Azonnal tudtam, hogy Ő az én emberem! Örömmel állt a feladat elé. Fogadjátok szeretettel az írását!

Furcsa hangulatban kezdek ennek az írásnak. Egyrészt azért, mert azon "furafazonok" közé tartozom, akik a tavasz és az ősz szerelmesei, másrészt azért, mert az ősz kapcsán egy lelkiállapotról, illetve lelki betegségről kell fogalmaznom úgy, hogy a hűvös és riasztó homályon átszúró fénycsóva, a reményre és támogató-megelőző gondolatokra bocsássa a fényt. Depresszióról, halálgondolatokról, az elmúlás félelmeiről, kilátástalanságról próbálok úgy "üzenni", hogy a fénypötty úrrá legyen a végtelennek tűnő sötétségháttér fölött. E témában - és előre is elnézést a profánnak tűnő egymásmellettiségért - 2 idézet jutott eszembe, szinte azonnal:

"...Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb..."
(Arany J.: Ősszel)
...így fogalmaz a Mester 1850 őszén

"...Ha elnémul a város, oly magam vagyok
és egyedül sokszor rám tör; a depresszió,
Ó, nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok.
Mond miért él az ember és hol van a cél?
... és tényleg van-e Isten, mely bennünk él?
Ó nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok..."
...és ezt énekeltük sok ezren a '80-as években a Beatrice koncerteken.

Mit is nevezünk valójában depressziónak?

Mielőtt oknyomozásba kezdenénk az őszi depresszióval kapcsolatosan, tisztázzunk néhány fontos tényezőt/fogalmat/momentumot: A depresszió egy komoly - és komolyan is veendő! - betegség, egy pszichiátriai kórkép. Olyan állapotot ír le, amelynek során test és lélek egyaránt sérül, megbetegszik, tehát gyógyításra szorul szakemberek által!

A hétköznapi ember gyakran "diagnosztizálja" önmagán vagy másokon, de a legtöbbször tévesen. Ennek magyarázata, hogy a depresszió tünetei különböző életszakaszokban és élethelyzetekben megjelenhetnek és eluralkodhatnak rajtunk olyannyira, hogy egy laikus számára is feltűnőek, felismerhetők lehetnek. DE tudnunk kell, hogy a korrekt diagnózishoz nemcsak a következőkben felsorolt tünetek szinte hiánytalan együttléte, hanem annak tartós fennállása (több mint 2 héten keresztül, változatlan intenzitással és minőségben!) is szükséges.

Nézzük az "elengedhetetlen" jeleket!

  • Tartós (a nap egészén fennálló) levertség, szomorúság, kiüresedettség érzés, elérzékenyülés, gyakori sírás.
  • Fásultság, az érdeklődés jelentős csökkenése, elvesztése a szűk- és tágabb környezet történéseivel kapcsolatban ("sem én, sem más nem érdekel!").
  • Feleslegesség érzet ("nem vagyok jó semmire, senkinek sincs rám szüksége"!).
  • Az örömérzés ritkulása, eltűnése a hétköznapokból. Az örömforrások elhanyagolása, elvesztése ("már nem esik jól, ha figyelnek rám... nem szívesen nézem a kedvenc sorozatomat, nem esik jól a palacsinta sem...").
  • Jelentős testsúlyváltozás (akár csökkenés, akár növekedés!).
  • Alvási problémák/zavarok (álmatlanság vagy aluszékonyság egyaránt előfordulhat a különböző esetekben).
  • Intenzitásváltozás a megszokott tevékenységekben (lelassulás - teljes leállás, vagy feltűnő felgyorsulás, nyugtalanság).
  • A döntési képességek romlása (akár döntésképtelenné válás is).
  • Valós vagy vélt fáradtságérzet állandósulása.
  • A figyelem és az összpontosítás lankadása miatti sikertelenségek/kudarcok bűntudatot, önvádakat, lelkiismeret-furdalást okoznak, ezek társulnak az egyre többször jelentkező halálfélelemmel, amikből gyakran kialakulhat az önmegsemmisítés vágya, a suicid késztetés is.

A depresszió okainak háttere

Egyszerűsítve, hétköznapi nyelven 2 csoportról kell beszélnünk, az egyik tulajdonképpen belőlünk, a másik pedig a külvilág szereplőiből és történéseiből fakadhatnak.

  • Az első a belső okok (endogén tényezők): a test megromlott, vagy jelentősen megváltozott egészségi állapotából, hormonműködésbeli változásokból, vitaminhiányból, a működési egyensúly felborulásából, de öröklött hajlamokból és a kialakult személyiség jellemzőiből is eredhetnek.
  • A külső (exogén) okok is rendkívül széles palettát alkotnak: kudarc-sikertelenség (vizsgahelyzetben, ön-, ill. érdekérvényesítésben, bár ez inkább "vegyes", hiszen itt jelentős a belső ok: a felkészültség, határozottság, magabiztosság is), személyes tragédia (baleset, tartós vagy gyógyíthatatlan betegség), szeretett vagy valami miatt fontos személy elveszítése (nagy fizikai távolság, haláleset), szerelmi bánat, elszigetelődés, kirekesztődés.

...és most félre a tudománnyal, beszélgessünk "egymás közt" erről a ma már népbetegségnek számító kórképről úgy, hogy legyen erőnk elfogadni a jelenlétét - akár saját életünkben vagy környezetünkben - és legyen kedvünk a gyógyíttatásához és az öngyógyításhoz egyaránt!

Ősz van, kétségtelen, hogy a megújulást hozó tavasz és a termékeny nyár után ez az évszak az elmúlás, a hanyatlás, a veszteség időszaka, de az elkerülhetetlen, az erők és energiák pótlásához szükséges pihenés/pihentetés megkezdésé is. Az ősz - a téllel "összefogva" - ad lehetőséget a feltöltődésre! Egyre rövidebbek a nappalok, így a természetes fénnyel telt órák csökkenésével (a napfényes órák apadásával), egy olyan energiaforrást veszítünk, amely mesterségesen nem pótolható.

Amíg úgy tűnik, hogy gyorsan elszáll a munkával töltött nap - ami akár inspiráló is lehet/ne -, az esték hosszabbá nyúlnak, a négy fal közt eltöltött idő többnek tűnik. A hőmérséklet csökkenésével nemcsak a testérzet változik, de szokásainkat is változtatnunk kell (pl. öltözködés: sokkal több ruha, pl. táplálkozás: kalóriadúsabb ételek, a bevitt táplálék mennyiségének növelése a szükséges energiaszint miatt, pl. sporttevékenységek: a reggeli futás, biciklizés lehetőségének csökkenése). A vitaminpótlás friss zöldségekből és gyümölcsökből nehézkesebbé, költségesebbé válik.

A fentiek miatti alaphangulat-változásunk, sokszor annak romlása, rányomja bélyegét kommunikációnkra, általános hangulatunkra, ill. kedélyállapotunkra, reakciókészségeinkre, teljesítőképességünkre (testi és lelki téren is), így sikerességünkre is! A napi tevékenységi rendszerünk és a megszokott rituálék változása kizökkent bennünket abból a biztonságból, amely megelőző erejű a depresszió tekintetében.

Mindemellett szerintem az ősz színei és illatai különleges érzékszervi élmények! Így, ha eltöltünk néhány órát egy őszi erdőben - ha lehet szeretteinkkel, barátainkkal, csendesen, de jókedvűen - az a leghatásosabb "depresszió-prevenciós" módszerek közé sorolható! Ha hazatérvén elfogyasztunk a nyáron eltett zöldségekből, gyümölcsökből egy jó adagot, hát az is megelőzés, és akkor még nem is beszéltünk a szüret - és nem kizárólag a mértékkel fogyasztott jó borok - jótékony hatásairól! Kifejezetten segítő tevékenység a depresszió elleni "harcban" a lakásunk és személyes "territóriumunk" őszies díszítése is. Egy termésekből és színes falevelekből álló asztal- vagy falidísz készítése és látványa kifejezetten hangulatjavító!

A depresszív tünetek között ott találjuk a gyakran és visszatérően megjelenő halálgondolatot, a halálfélelmet, a halálvágyat. Az ősz egyik legbensőségesebb és érzelmileg legerőteljesebb ünnepe a halottak napja. Ez a sokszor fájó, felzaklató, szomorúan emlékező alkalom kiválthat, az amúgy depresszióra nem hajlamos emberekben is a fentebb említett tünetek közül néhányat. Ez természetes reakció, semmi esetre sem a betegség előjele.

A halálgondolat egyébként minden életkorban - szinte "kötelezően" - megjelenő - téma. A gyermeki személyiség fejlődésének szakaszaiban, mint a veszteség érzésének hatására megjelenő "válasz" érhető tetten. Az újszülött, amikor édesanyja vagy akár egy játékszere eltűnik a látóteréből (hiszen még önálló hely-, illetve helyzetváltoztatásra nem képes) úgy érzi, hogy végleg elveszítette, számára "meghalt". Amíg rá nem tanul, hogy a távollét, a veszteség csak időleges, hogy visszakapja/hatja a számára fontos személyeket, dolgokat, addig ez az ő számára "tragédia", reakcióiban sokszor mutat depresszív tüneteket (sír, kedvetlenné válik, nem "mocorog", vagy épp feltűnően intenzív viselkedést mutat).

A kisgyermek, amikor a tanulási folyamataiban kudarcot vall (nem sikerül tornyot építeni, összerakni a kirakót), vagy nem tudja kiharcolni a számára fontos személyek figyelmét, törődését, tehetetlennek, feleslegesnek érzi magát, elhúzódik, visszavonul, "legszívesebben meghalna" (ez persze nem valós halálvágy!). A kamasz, amikor testi és lelki változásainak következményeként nem ismer magára, elbizonytalanodik, ügyetlenné, esetlenné válik, amikor a hormonális változások miatt életritmusa, teljesítőképessége, lelki stabilitása, érzelmi viszonyulásai átalakulnak, újra átéli (most már a tapasztalatok és gazdagabb tudás birtokában, hiszen ekkor már korrekt elképzelései vannak/lehetnek a világról, annak követelményeiről, az érvényesülés feltételeiről) a feleslegesség keserű, önpusztító érzését, és meg akar halni - ebben már sokszor van valós halálvágy is -, ami nem csak figyelemfelkeltés! Ezért kell mindig komolyan vennünk "vészjeleit"!

Aztán az életét kezdő fiatal felnőtt, aki egzisztenciáját építve, friss diplomájával kezében munkanélküliként rajtol, aki elhamarkodott házasságából menekülne, de ott az elhamarkodottan vállalt gyermek/ek is. Vagy a "mamahotelben" csücsülve észleli, hogy "gyermekfelnőtt" vagy "felnőttgyermek" maradt saját lustasága/kényelme, vagy egy leválási nehézségekkel küzdő, irányító anya "fogvatartása" miatt még esélye sincs az önálló életre, és kilátástalanságában, gyámoltalanságában úgy elkezdi sajnálni önmagát, hogy legszívesebben belepusztulna.

Az elvált, vagy egzisztenciáját vesztett érett felnőtt, aki életveszélyes addikciókba menekül (drogok, szerencsejáték), vagy az az idős ember, aki haszontalannak, tehernek érzi magát, aki nem találja a régi örömeit és sikereit az életvégi éveiben, vagy özvegyen marad, társtalanná válik és sokszor magányossá teszi magát, mert azokat is elmarja maga mellől (gyerekek, rokonok, barátok) az állandósult kesergéssel, panasszal, lelkiismeret-furdalás keltésével, akik még törődnének vele, tényleg meg akar halni!

Szóval nem idegen, sőt természetes, hogy gondolataink és érzéseink között néha ott bujkál a halál, és nem csak évente egyszer, a jeles napon! DE ebben a mondatban ott van az egyik lehetséges gyógyír! A kulcsszó a természetes! Életünkben rengeteg olyan dolog van, ami általunk nem befolyásolható, irányítható, hanem tényszerű és megváltoztathatatlan. Ezek közül az idő múlásával együtt járó öregedés és az út végén a megsemmisülés, a halál kikerülhetetlensége, biztosan az, tehát természetes, ha pedig az, akkor próbáljuk meg természetesen venni! Ez szépen hangzik ugyan, könnyűnek tűnhet, de persze nem az, viszont nem lehetetlen!

Az első lecke: "Kerüld a depressziót!" - De hogyan?

Itt, e kis eszmefuttatásom végén igyekszem néhány écát közreadni - továbbgondolás/megfontolás/hasznosítás/követés céljából - azoknak, akik velem együtt hisznek abban, hogy a depresszió kiváltó okainak elkerülése, megsemmisítése lehetséges.

A "depiprevi" (depresszió-megelőzés és nem a kisdobosok) 6 pontja

  1. Egyensúlyra, kiegyensúlyozottságra való törekvés (alapja: reális önismeret, fejlett és alkalmazott döntéshozási képesség - a tervezés, célkitűzés, sikeres végrehajtás, a kudarc és a siker elfogadásának és feldolgozásának érdekében -, megfelelő, az egészségre nem káros stressz és konfliktuskezelési technikák/stratégiák.
  2. Pozitív gondolkodás (nem tévesztendő össze a hurráoptimizmussal, a struccpolitikával, vagy a "minden rosszban van valami jó" önámítással). Sokkal inkább az, hogy törekvéseink a siker elérésére, és ne a kudarc elkerülésére irányuljanak, hogy a tanulságokra koncentráljunk, hogy úgy térjünk nyugovóra, hogy megkeressük a nap legpozitívabb eseményét/momentumát, hogy ismerkedjünk, hogy az ember meglévő erősségeit, vagy a benne rejlő lehetőségeit keressük.
  3. Töröljük tevékenységi körünkből az önsajnálatot (kipróbált és igazolt tény, hogy ha csak annyi erőt és energiát fektetünk egy probléma elkerülésébe, megoldásába, mint a belőle fakadó kesergésbe és önsajnálatba, az esetek gigászi többségében sikerrel járunk). Érezzük magunkat fontosnak! Ha nekünk nem sikerül, "provokáljuk ki" a környezetünkből. Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, meg az, hogy legalább akkora hangsúlyt fektessünk az elsők "büszkén viselésére", mint a második eltitkolására!
  4. Az örömélmény átélésére, az örömszerzésre való törekvés (beleértve a testi és lelki örömöket, sőt a testibe értsük bele a szexuális örömöket is, mivel statisztikai tények mutatják, hogy a kiegyensúlyozott és kölcsönös kielégülést okozó szexuális partnerkapcsolatokban a depresszív tünetek megjelenése majdnem kizárt). A legfőbb lelki örömök közé tartoznak a viszonzott érzelmek, a szülői lét örömei, az elismerés/megbecsülés, a siker, az alkotás. Az átélt pozitív élmények: kirándulás, üdülés, pihenés, könyv, zene, színház, mozi. A legfőbb testi örömök, a már említetten kívül: az érintések, ölelések, az egészség érzése, a testi erő és energia biztonsága, a sportteljesítmények, az étkezés öröme.
  5. Építő és segítő társas kapcsolatok (pozitív szülői/rokoni/pár/baráti kapcsolatok kialakítása, kapcsolatok megtartása, karbantartása, együttműködő kollegiális munkahelyi kapcsolatok.
  6. A test karbantartása (egészséges étkezés, rendszeres testmozgás, sport).

A fentiek természetesen a teljesség igénye nélkül kerültek megfogalmazásra! És hogy hogyan jutottunk el ide az ősztől, és hogy mi köze van mindennek az évszakokhoz? Talán csak annyi, hogy a természet törvényei szerint működünk mi is és az évszakok is. Részesei vagyunk a nagy Egésznek, ha tetszik, ha nem! Kölcsönösen hatunk egymásra. Bár igaz, a mi hatásunk az évszakokra inkább felelőtlenségünkből adódó és negatív, gondolok itt az időjárási jellemzők átalakulására (klímaváltozás, felmelegedés, sarki jégtakarók olvadása, környezetszennyezés, elsivatagosodás, ivóvízhiány). Szegény-szegény Ősz, és még mi panaszkodunk az "általa kiváltott" depresszió miatt!

Majsai László
pszichopedagógus


Mi a titka, hogy a bionom szemléletű embereket elkerüli a depresszió?

Majsai Laci kiváló cikkéhez csupán a saját gondolataimat és tapasztalataimat szeretném hozzáfűzni. Valójában Laci "depiprevi"-jének gyakorlati megvalósításában szeretnék tippeket adni.

A magunk (cselekedeteink, reakcióink, érzéseink és a lelkiállapotunk) és a környezetünkben lévők (cselekedeteinek, reakcióinak, érzéseinek és lelkiállapotának) megértésében óriási segítség volt számunkra a Megértés Táblázata tanfolyam és könyv, amelyek segítségével valóban mindent megérthetsz, de leginkább magadat. A megértésig vezető út pedig felemelő, és erőt ad. Még a legkilátástalanabb helyzetekben is.

Mi bionómok rendszeresen túrázunk. Főleg ősszel. És lehetőséget adunk másoknak is, hogy csatlakozzanak. Kiváló a hangulat, nagyokat nevetünk, gombászunk, gyógynövényeket gyűjtünk, és természetesen jókat beszélgetünk. Tarts velünk!

Az őszi-téli vitaminhiányt azzal pótoljuk, hogy minden reggel zöldturmixszal kezdjük a napot, és ha kell, természetes kiegészítőkkel pótoljuk a nyár ízét. Télen számunkra elmaradhatatlan a folyékony napfényként is elhíresült, depresszió ellenes, organikus D3 cseppek, a klorofillban gazdag algák, az agy "rosszkedv" centrumát felvidító omega3 halolajak (amelyek akár Q10-es, akár E-vitaminos változatban is kaphatók), a stresszellenes Rhodiola Rosa tartalmú étrend-kiegészítők vagy cseppek, a befordulás és begubózás ellenes Guarana, vagy egy jó kis orbáncfű tea.

És ha már a teánál tartunk, akkor érdemes értelmet találni az unalmas és sötét téli hétköznap estéknek is egy jó kis teázás keretében, miközben pozitív érzelmű barátaiddal beszélgetsz, vagy csak hallgatod őket. Ha nincsenek ilyen teázós barátaid, akkor gyere el közénk, hisz pont most indul egy kéthetenként rendszeresített ötórai teázás (no persze hatkor, hogy odaérj), ahol nagyon izgalmas és nagyon életvidám hírességek lesznek a vendégeim. Kiváló feltöltődés lesz testednek, lelkednek és szellemednek egyaránt.

És el ne felejtsd az ölelést! A legjobb depiellenes szer!

Nagy ölelés!

Forrás: antalvali.com


« Prev Next

Megnyitva 11865 alkalommal

Hozzászólás   

#1 pszichoanalitikaúgyistudodki 2018-09-20 14:57
A depresszió egyetlen "gyógyszere a megelégedettség (öröm) !! Továbbá elfogadom,hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd Uram . Hiszen az életben semmi sem történik a Felső Hatalom tudta nélkül,még ha az adott pillanatban nem is érti az ember ,amúgy meg honnét tudná,hogy mi a jó neki. Aki az érzékszerveire hagyatkozik, az elbukott. A bölcsességhez meg idő kell. Ma az embert annyi felesleges információ éri, mint ötven évvel ezelőtt hat hét alatt. Ami frusztráltá teszi, nem tud mit kezdeni az információval. Aztán a gyulladási faktorok számának emelkedése, (IL-4. IL-5) amit az agyon reklámozott napraforgóolaj okoz, omega 3(csökkenti a gyulladást) hiánya,mely esetén az omega 6 épül be az agyba,ami szintén gyulladást okoz,ami depressziót. A nyugati pszichológia a probléma megoldásán fáradozik,pedig az csak egy van. Az ember! Feladatok vannak,és mindig is lesznek, hiszen ezért vagyunk itt, ha azt az ember megoldja,megerősödve kerülhet ki belőle. Ahogy Nietzsche mondta,"ami nem tör meg az megerősít." Továbbá a pszichológia személyiséget kezeli,ami egy hamis álarc,amit ő és környezete aggatott rá. Azt nem kezelni kellene,hanem eldobni. Akkor ott marad az Egyéni-s-Ég,ami csodálatos! Nem szorul kezelésre!
Nincsenek a talajban ásványok,a növényekben vitaminok ( ma egy almában 4 ! milligramm C-vitamin van,míg harminc éve 400 ! milligramm volt. Ezek mind összeadódnak és a végén ott az ember,aki nem él,csak élni készülődik. Ami az akadémikus orvoslást illeti ( "pszichiátria igazi arca" a keresőbe) jobban teszi az ember ha elkerüli,mert ha beleviszik az "antidepresszánsok útvesztőjébe, soha nem keveredik ki belőle. A lélekbúvárok meg minimum pironkodjanak azokért a merényletekért,amit elkövettek-nek az emberiség ellen!!

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások