Hová és hogyan menjek, ha falura akarok költözni?!

Sokan mondják, hogy nem tudják eladni városi házukat, ha rá is szánták magukat a költözésre, esetleg ki is néztek már maguknak valami alkalmatos helyet, portát. Itt kezdődik a konvenciókkal való szakítás: ha menni akarsz, add el a házadat, lakásodat annyiért, amennyiért megveszik! Lehet, hogy az az egy-kétszázezer, esetleg félmillió „kitartott" árkülönbség nem éri meg, hogy e miatt rekedjen meg az elhatározás. Saját falumban mondom: 1.5 és 4 millió között elég szép portákat lehet venni, de szerintem az ország többi vidékén is ez a helyzet, ami nem valami „divatfalu". Tehát olyat keressetek, aminek fogy a lakossága, öregek lakják és emiatt olcsók az ingatlanok. A gettófalvakat kerüljétek! Az ellátás, az intézményrendszer szinte mindenütt hiányos, nyoma sincs a városi kényelemnek.

Ha csak lehet, ne egyedül költözz! Már úgy értem egy család, mert a teljesen szinglinek végképp nem ajánlott, a falusi gazdálkodás nem egyszemélyes dolog! Előbb keress néhány hasonszőrű családot, akik szintén költözni akarnak, együtt keressetek falut, portákat, tervezzetek együtt, közös életet, így könnyebb lesz az átmenet és lesz kire támaszkodni, mert a falu eredeti lakosságára nem igazán számíthattok, lévén 70 év az átlag életkor! Könnyebb a kulturális átmenet is, ha van hasonló környezetből jövő társ a szomszédban! Az sem baj, ha olyan falut, tanyát választasz, ahol már vagy még él egy magamfajta, aki segíthet a kezdeti időkben, meg aztán is. Mondanám, az én falumban jelenleg 12 eladó porta van és sok használatlan föld...Tehát: városi lakás elad, városi életmód felszámol, házat vesz, költözik, egy lényeges momentum: hitelt nehogy felvegyél!!! Semmilyen címszóval! Annyival indulj, amennyid van, de minél kevesebb állandó kiadásod van a nagy rendszerek felé, annál szabadabb vagy, annál kevésbé szorongatnak kényszerek! Ezért említém, hogy az igényeket is át kell szabni, a városi életmódot ne hozd magaddal, mert nem fog menni! Az LGT régi slágerével élve: „ Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja, csak az jöjjön..."

Szűkítsük fókuszunkat magára a kinézendő portára, miket is célszerű tartalmaznia?

Egy lakható ház, melyet némi takarítás, meszelés után, nagyobb átalakítás, felújítás nélkül is birtokba lehet venni. Már faluban is ritka az olyan porta, ahová nincs bevezetve a víz és a csatorna, áram meg aztán végképp, bár ha régebb óta nem lakják, a készenléti díj megspórolása miatt az áramot is leköttethették.

(Egy kis kitérő: gondoljátok meg: ha találtok egy hálózatoktól mentes házat, kaptok az élettől egy lehetőséget, hogy saját életet építsetek, ne pedig egy olyant amilyet a szolgáltatók kényszerítenek rátok! Sokkal kevesebb rezsivel indulhattok, nincs havi víz-csatorna, áram, kábeltv, telefon, internet, gáz, hiteltörlesztés és még ki tudja hányféle trükkös módja kizsigerelésünknek! Ha van saját kút a portán, némi tisztítással iható e a vize? vizsgáltasd be, ha igen használd azt! Az áram megkönnyítheti persze életünket, de el is vihet olyan irányba, amit nem szeretnénk: pl. nemzedékeket „nevelt, nevel fel" a tv, ahelyett, hogy anyu-apu játszana vele, mesélne neki, vagy csak egyszerűen együtt tevékenykednének valamit, mert a városban nincs mit csinálni, túl sok a szabadidő, melyet csak az elektronikus média tölt ki, észrevétlen függőséget okozva. De aki hajnaltól sötétig elfoglalja magát értelmes munkával és nem bent űl a házban és néz egy villódzó dobozt, annak nincs is ilyenekre szüksége! Gyermekednek sem! Vidd magaddal, ha még kicsi, bukdácsoljon melletted, játszon az udvaron akármivel, a nagyobbacska segítsen amiben tud, etessen aprójószágot, hintázzon az almafára kötött hintán, hordja neked a földet kis talicskájával, bármit, csak veled legyen! Ne a tv-vel! Legjobb, ha a tv-t nem viszed magaddal a városból! Ha híredket akarsz, elég egy elemes rádió, vagy járass újságot, azzal legalább be is lehet gyújtani!)

Szóval ház, kút! Istálló, disznóól, tyúkól, valamilyen csűr, pajta, szín, hodály, hol hogy nevezik, ahol a szénát, egyéb terményt tárolni lehet. Kert. Minél nagyobb, annál jobb. Hegyi falvakban az még előnyösebb, ha patakparton van a telek, ahonnan szükség esetén vizet vehetsz ingyen(!) kertednek, jószágaidnak!(Városiaknak mondom: az én falumban éppen 1.200.-Ft egy m3 víz-csatorna díj! Ebből locsold a kerted!)

Az sem baj, sőt külön jó, ha az eladó rendelkezik a falu határában, vagy a tanya körül néhány ha földel is, azt is vedd meg hozzá, ha nincs, majd bérelsz!

Ne kezdj mindjárt teljes felújítással! Nem a csempézett fürdőszoba a legfontosabb, hanem a megfelelő jószágállomány, meg a jól beművelt kert. Oszd be jól az induló pénzedet, mert nem tart örökké. Ez hozza magával a kérdést: mikor költözzek? Tavasszal a legjobb, kezdheted a kerti munkákat, beszerezheted az alapvető jószágállományt, van időd megtermelni, begyűjteni a télire valót embernek állatnak egyaránt. gyűjtsél télire elegendő tüzelőt, rakass egy kemencét, rakott tűzhelyet, sokkal többet ér bárminél, a gázfűtést pedig felejtsd el! (2013.01.30.)

A portán belül leginkább konyhakertet művelünk, ahonnan a család zöldség szükségletét illik kitermelni, ha külső gyümölcsös (szőlőskert, gyümölcsöskert) nincs, akkor a porta megfelelő részén, részein telepítsünk gyümölcsöst és gondozzuk a még/már meglévőt. Mai közállapotokra tekintettel, jobb, ha portán belül, vagy közel hozzánk van a gyümölcsös is, mert könnyen előfordulhat, hogy nem mi fogunk szüretelni... Egy alföldi tanyán hagyományosan a kerítés szegélyében voltak a gyümölcsfák, a ház előtt néhány szőlőlugas, a kút körül a nagy diófa és még egy eperfa. Alma, szilva, sárgabarack, körte, meggy, cseresznye, málna, ribizli, szeder fedezi a család gyümölcs és vitamin szükségletét és el is fér egy falusi portán, vagy tanyán.

Kezdetben a meglévő ólakhoz idomítjuk az állatállományt, később ha már tudjuk milyen jószágokat akarunk igazából tartani, azok igényeihez alakíthatjuk. Nagyon fontos, hogy a fajták tényleges igényeihez rendeljük a tartási körülményeket, mert ellenkező esetben kudarcban lesz részünk, pl: mangalicát ne akarjunk körbe betonozott „korszerű" ólban táppal nevelni, mert nem fogja hozni az elvárt minőséget, neki kell a turkálás!

Eszközállomány: mint már előbb említettem, ne kezdjünk azonnal gépvásárlásba, megvéve a környéken eladó 30-50 éves MTZ-k anyagilag is elérhetőnek tűnő mintapéldányát, a hozzávaló félroncs állapotú adapterekkel együtt, mert nem jó üzlet nekünk! Itt jön a dolog szakmai része, amire azt mondta valaki, hogy ezt több évig tanulni kell. Valóban, de valahol el kell kezdeni és azt hiszem nincs jobb útja, mint a menet közben való tanulás, vagyis utána olvasok, megfigyelem más hogyan csinálja és csinálom, újból és újból. Nekem, lovas ember lévén, a lovas eszközökhöz és a lovakhoz húz a szívem, de mondhatom a jelen gazdasági racionalitás is! Egy kezdő gazdálkodónak, néhány hektáron nem éri meg traktort üzemeltetni, tartani a drága beszerzés és fenntartás okán, a betanulásról nem is szólva. Ha már úgyis bele kell tanulni, kezd inkább lóval, sokkal olcsóbb beszerezni, lovat, eszközt és beletanulni is hamarabb megy, ráadásul még szerelni sem kell állandóan. (kis kitérő: egyik hozzászóló írta, hogy az ismerőse azért adja el a lovat, mert nincs a közelben kovács, aki körmölje, patkolja. Nohát: aki lovat tart, tanulja meg legalább a körmölést, patkolni meg egy nem mindig kövön járó lovat 2-3 havonta is elég, ha jó sarkot hegesztett arra a patkóra, de az alföld laza talaján – ha nem megy aszfaltra – be sem kell vasalni. Évente azt a két-három vasalást, meg ki kell tudni fizetni, higgyétek el, a traktorgumi sem olcsóbb!). De egy lovas ekekapa nagyon jó sorközművelő eszköz és 10.000.-Ft-ért még sok helyen beszerezhető, egy használt Robikapa is a tízszeresébe kerül és még benzin is kell hozzá!)

Nem részletezném darabonként az eszközöket, de minden ami talajmunkákhoz kell, van lovasban is, ami szénakészítéshez kell, van lovasban is, csak utána kell járni. Akit pedig érdekel hol tanulhat meg lóval szántani, boronálni, kaszálni, csak szóljon, van néhány lovas ember még az országban!

Olvastam közben más beszámolóit is a kiköltözésről és a kezdeti nehézségekről, gyakorlatlanságról. Ezért fontos, hogy a kiválasztandó tanyát, portát alaposan megnézzük milyen felszereltséggel bír, kerítés, ólak milyen állapotban vannak, mert pl. kerítés nélkül, rossz, hiányos, lyukas ólban ne kezdjünk csirkét nevelni, mert nem sok öröm lesz benne: elhordja a patkány, nyest, róka, kutya, héja. De nem is kell mindjárt az egész portát körül keríteni, mert lehet többe kerülne, mint amennyiért a tanyát megvetted, de az ól köré legalább 100 m2 –nyi tyúkudvart érdemes csinálni a baromfifélének. De mielőtt bármi állat nevelésébe, tartásába fognál, javaslom vedd célba a legközelebbi könyvtárat és olvass minél többet az adott jószágféle tartásáról, legalább az alapvető ismereteket sajátítsd el, aztán alkalmazd azt a saját viszonyaidhoz, de „a víz felfelé nem fog folyni"!

Nos a portát már körbejártuk, lássuk mit is kellene és mennyit termelni, hogy megéljünk belőle?!

Üzemméretünket több tényező befolyásolja, vegyük ezeket számba:

1. Először is a rendelkezésre álló munkaerő. Magam vagyok mindenre, vagy ketten, esetleg gyerekek is tudnak valamennyit segíteni? Egyedül mentünk, vagy vannak mások is a faluban, tanyán, akik velünk együtt jöttek, vagy együttműködnek?

2. Milyen eszközparkkal rendelkezem, ami a kétkezi munkán könnyíteni tud? Van e lovam, eszközeim hozzá, esetleg valamilyen erőgép?

3. mekkora földterület tartozik a gazdaságomhoz: belső kert, gyümölcsös, szántóföldek, legelő - kaszáló? Saját tulajdonú és bérelt vagy bérelhető egyaránt.

4. Milyen anyagi erőm van az induláshoz, a kezdő jószágállomány és a hozzá szükséges takarmány megvásárlásához?

5. Milyen a portám felszereltsége: ólak, terménytárolók, kerítések, víz, stb?

6. Milyen a környezet? Szomszédok? Megközelíthetőség?

Nos, első adagra annyi jószágot vegyünk, ami nagyjából a családunk éves szükségletét fedezni tudja, ezeket helyezzük el megfelelően és termeljünk, gyűjtsünk nekik télire valót! 2-3000 m2 területen már meg tudjuk termelni a családnak szükséges zöldséget, úgymint: krumpli, bab, répa, borsó, cékla, paradicsom, paprika, uborka, tök, némi takarmányrépa és kukorica. Néhány alma, körte, meggy, barack, szilva, diófa is lehet telkünkön, becsüljük meg és telepítsünk mihamarabb még néhányat!

Szárnyasokból érdemes legalább 100 db csirkét indításként beállítani, javaslom a Gödöllőn kapható őshonos magyar fajtákat: kendermagos, magyar sárga és erdélyi kopasznyakú tyúkokat, a magyar kacsát(kb 20db-ot) magyar fehér- és fodros ludat (20 db) és vegyünk 20 db bronzpulykát is. Persze a kacsának, libának sok víz kell, de ekkora mennyiségű baromfi már nem csak hússal lát el bennünket bőségesen, de tojással is, sőt a kacsa liba még párnába való tollal is, csak az ún. állatvédőket tartsuk távol a portánktól egy tüzes piszkavassal! Tehát ebből már némi eladásra is futja majd: a kacsa-liba-pulyka felét hízott állapotában karácsony előtt szép pénzért el tudjuk adni, a tyúkjaink pedig hetente legalább 200 eladó tojást termelnek a saját szükségleten felül.

Számos jószágból legalább egy nagyobb testű lovat szerezzünk be, ami be van tanítva fogatolásra, esetleg mezőgazdasági munkákra, de mindenképpen próbáljuk ki mielőtt megvesszük, ne higgyünk a gazda bizonygatásának! Kell még valami „tejtermelő egység" is, a bátrabbak kezdhetik egyből tehénnel, mondjuk egy közel ellőssel, akkor boci is lesz hamar és tej is. Ne vegyünk túl öreget sem (10 évnél öregebbet) és ne nagy állományból valót, ahol nem fejték, mert érhetnek meglepetések! A nem túl merészek kezdhetik kecskével is, 2-4 db fejős megfelelő kezdő állomány, nem árt hozzájuk egy bakot is beszerezni, de ha van a faluban, vagy nem túl messze a tanyákon másnak megfelelő bakja, az is megteszi ősszel a dolgát. Lényeg, hogy saját szükségletre megtermelhessük a tejtermékeket és azon felül még legalább a felét a tejtermésnek értékesíteni tudjuk.

Hol adjam el?

Ma már faluhelyen is ott tartunk, hogy szinte senki nem tart jószágot, tehát nagy részét a portékának saját kisebb környezetünkben el tudjuk adni, úgymond: háztól, de maximum a legközelebbi nagyobb településen alakítsunk ki állandó vevőkört termékeinkre, hogy heti egy-kétszeri szállítással megoldható legyen a „terítés".

Ezzel a mennyiséggel alapszinten már megélhetünk! Persze lehet kinek-kinek tehetsége szerint bővíteni a jószágparkot is, a művelt területet is a fenti szempontok figyelembe vételével.

A fenntarthatóságról:

Erről a témáról könyvtárnyi irodalom született már az elmúlt 15 évben, mióta bedobták a köztudatba a fenntartható fejlődés fogalmát, persze a legtöbb értekezés a gazdasági folyamatok globális hatásainak taglalásával jut el oda, hogy a fogyasztói társadalom sokáig már nem fenntartható, mintahogyan a permanens gazdasági növekedés sem az! Ebbe én nem is akarok belemenni mert evidens és aki többet akar erről a témáról, keresse fel az erre szakosodott honlapokat. Amiért a fenntarthatóság számunkra érdekes, az az önellátó gazdálkodással való elválaszthatatlan kapcsolata: az önellátó gazdálkodás fenntartható mindennemű külső energiabevonás nélkül is! Csak annyit vegyek ki a környezetemből, amit még az regenerálni tud, vagy nagyrészt én visszatáplálom. Ne hozzak kívülről környezetterhelést okozó dolgokat, ne alkalmazzak olyan technológiákat, amelyekhez állandóan külső forrásokat kell igénybe vennem, mert akkor fokozottabban kell kizsákmányolnom a környezetemet, hogy kitermelhessem a pénzt, amiből a külső dolgokat kifizethetem. De ha már pénzt termelek, azért tartják a markukat a további nagy rendszerek: állam, bankok, iparvállalatok és vége az önellátásnak, a tőke beszippantott! Minél többet akarsz, annál többet vesznek el!

Most az önellátás egyfajta visszatérés az alapokhoz, aminek szigorú szabályai, korlátai vannak: ha mohóságból elkezdesz többletet termelni, felborítod az önellátás rendszerét, kivégzed azt, mitahogyan kivégezte a globális gazdaság annak idején és egy fenntarthatatlan, környezetet, jövőt felélő, kizsigerelő gazdasági rendszer rabszolgájává válsz! Aki meggazdagodni akar, az ne ebbe fogjon!

Az önellátásban a fenntarthatóság azt jelenti: egyensúly. Amit kiveszek talajerőt a földjeimből, visszateszem a jószágaim trágyája formájában, amiben csak azok az anyagok vannak, amit e földekről takarítottam be. A kútból csak annyi vizet veszek ki, amennyire szükségem van, amit az után tud pótolni és nem húzok le fél liter pisit, 10 liter ivóvízzel!

Azt hiszed ez vicces? Nem az. Tudod mért van bajban Spanyolország, Portugália, ahol az uniós átlag kétszerese a munkanélküliség? Mert az utóbbi 10 évben rohamosan mentek tönkre a termőföldjei a vízhiány miatt! Millió hektáros nagyságrendben hagyták el földjeiket a gazdák, mert kiszáradtak az ültetvényeik, ténylegesen elsivatagosodtak földjeik és kénytelenek voltak elmenni, más munkát keresni, de más sincs! Nincs mezőgazdaság, akkor nincs feldolgozóipar sem.

Ez a gondja kishazánknak is: a 90' után szétvert magyar mezőgazdaság és háztáji termelés 800.000 munkanélkülijének azóta sincs munkája és nem is lesz, amíg meg nem fogja ismét a kapanyelet és el nem kezd ismét dolgozni! 90'-ben hazudtak nekünk és azóta is hazudnak egyfolytában: nincs olyan, hogy könnyű élet! Az unióba való belépéssel nem a jóléti társadalmakba nyertünk felvételt, csak a gyarmati státusunkat cseréltük keletiről nyugatira, a „legvidámabb barakkot" a nyugat cselédházára. Eszerint most is ugyanaz a választási lehetőség előttünk, mint már 500 éve folyamatosan: elmegyünk e nyugatra cselédnek, vagy maradunk itthon, két kézzel fogva a"kapanyelet", megélve azon, amink még maradt...

2013.02.05.

Forrás: http://www.facebook.com/BoldogulasVidekenAllamiTamogatassalFolddel

Kiemelések a (MM) szerkesztőtől