Print this page
2011 december 14, szerda

Elhallgatott nyelvemlékeink

Szerző: Csaba vezér

1924-ben egy francia falu, Glozel közelében Claude Fradin parasztgazda és a fia földjüket szántották, miközben az egyik tehén alatt hirtelen megnyílt a föld és egy mély gödörbe zuhant. Ebben az üregben olyan írással ellátott és rajzokkal díszített csontokat, köveket, agyagtáblákat és urnákat találtak, melyekre az ősi magyar írás betűihez nagymértékben hasonlító írásjeleket róttak. A leleteket vizsgáló szakértők az edények jellegzetességei, a rajzok, valamint a használati eszközök, csontszerszámok, kőpengék alapján megállapították, hogy ezek a tárgyak az őskőkorszak végéből, Kr.e. 14000-9500 év közötti időszakból származnak. 

 « „Úgy hallottuk megszülettél”-1947 karácsonya A kárpát-medencei magyarok, az őskortól az Árpád-korig »

Elhallgatott nyelvemlékeink

A Pálinkás József vezette Finn-Ugor Tudományos Akadémia szerint a legkorábbi magyar szórványemlék ­-­­­arab, perzsa, bizánci, görög, latin­- közül a legjelentősebb, a Bíborbanszületett (VII.) Konstantin bizánci császár 950 körül, görög nyelven írt: A birodalom kormányzásáról című művében található. Ebben az Álmos, Árpád, Tarján, Etelköz, Tisza, Maros neveket olvashatjuk. A hazai­ szórványemlékek közül a legismertebb az 1055-ös tihanyi alapítólevél, amely közszavakat, szószerkezeteket és egy latin betűkkel gyatrán leírt, és így az akkor beszélt nyelvünk szempontjából megtévesztő „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra) mondattöredéket is tartalmazza. Ugyancsak megtévesztő nyelvemlék az Ómagyar Mária-siralom „Volek Syrolm thudothlon Syrolmol Sepedyk” kezdetű vers is. Az első összefüggő szövegű magyar nyelvű emléket a Halotti beszéd és könyörgés-t egy a 12. század utolsó évtizedeiben írt latin nyelvű egyházi könyvben, az úgynevezett Pray-kódexben találták meg.

Az elmúlt évtizedekben és napjainkban azonban egyre több és több olyan, Krisztus születése előtti időkből származó tárgy kerül elő a kurgánok mélyéről és a letűnt városok romjai közül, melyekre a székely-magyar ábécében is megtalálható írásjeleket rótták. Habár a finnugor nyelvrokonságot képviselő akadémia szerint kizárt dolog, hogy magyar nyelvű emlékek ebből az időszakból előkerüljenek, ennek ellenére a legtöbb esetben egyes rovások magyarul olvashatók. Ezek az elhallgatott, számunkra felbecsülhetetlen értékű nyelvemlékek bizonyítják népünk több ezer éves írásbeliségét, a magyar nyelv ősiségét s egyben cáfolják azt az elképzelést mely szerint szavainkat lopkodtuk a körülöttünk élő szláv népektől.

Az Isszik ezüst ivócsésze

Az ezüst kelyhet 1969-ben Kazahsztánban találták, egy Kr.e. 4-3. században élt szkíta herceg temetődombjának a feltárása közben. Ebből a sírból 4000 aranytárgy került elő, többek között egy aranyozott kard és egy tőr, több száz arany ruhadísz, valamint egy különleges fejdísz. A kurgánban megtalált csészén két sor írás látható, helyenként betűösszerovással. A csésze feliratát sokan próbálták már elolvasni, de ezek mind hibásak, mert az adott tárgyra írt mondatok, szavak, és az eszköz rendeltetése, használata között, mint az alábbi tárgyak esetében is majd látható, szoros kapcsolatnak kell lenni.

A felső sor

Az alsó sor

Az olvasáshoz szükséges magánhangzókat és az olykor lemaradt mássalhangzókat -pl. kettőzés, vagy íráshiba- a szövegbe kell olvasni. Az eredetileg lerótt jeleket nagybetűvel, a pótolt hangokat pedig kisbetűvel jelölöm. A szavakban egyes hangok, a zöngés-zöngétlen hangpárok alapján (b-p, d-t, g-k, v-f, z-sz, zs-s) felcserélhetők. A betűk korábbi átrajzolása több helyen téves, de a csészéről készült kép segítségével a hibák egy része orvosolható. Az olvasás jobbról-balra történik. A szöveg eleje a rácsozás miatt nehezen értelmezhető, ezért a mondat első két szavának az olvasata nem teljesen bizonyos.

Az első jelcsoport a I+R+J, a második pedig az A, az A betű dőlése miatt az SZ valamint az NY betűk összerovásából áll. Az első szó IRiJ-nek, azaz ERéJ-nek olvasható, de takarhat egy személynevet is. A második jelcsoportból az ASZaNY=ASSZoNY szó olvasható ki.7

Ezeket a betűket két egymással szembe fordított N betű és egy AK jel követi. Olvasata: aNNAK.

A következő szó az SZ, és a T-G betűk összerovása. Olvasata: iSZaTaG=iSSZáToK.


Ezt követi a C-AK betűkapcsolat. Ezt így olvassuk: CAK=CsAK


A következő szó négy betűből áll, ezek a T, ZS, T és az R. A hangzósítás utáni olvasata: TiZSTiRe=TiSZTéRe.

A második sorban lévő rovás első szavának betűi az SZ, a T-O összerovás és a B. Ezeket összeolvasva a SZáTOBa=SZáTOkBa szót kapjuk.

A következő két szó közül az első a J-ZS összerovásból áll, amit a T betű követ. A hangzósítás után a Jó őZS aTa=Jó őS aTya szavakat kapjuk.


Az ezt követő szó az F, az SZ és a T betűkből áll. Hangzósítva ezt így olvassuk: FiSZéT=ViZéT.

Ezután ismét megjelenik a felső sorban már bekarcolt C-AK összerovás, azaz a CsAK szó.

A következő szó már öt betűből áll, ezek a T, R, S illetve a ZS-G összerovás. Hangzósítás után a TaRS-ZSáG=TaRtSáK szó olvasható.

A mondat következő szavai a J-Ó-E betűk összerovásából és a G, illetve a B betűkből állnak. A J-Ó-E betűkapcsolatot egy helyütt G-S-G-nek olvasták, de a kinagyított fényképen jól látható, hogy a szó első két betűjének a felső szára ugyanarról a helyről indul ki, tehát J-nek és Ó-nak kell olvasni. A baloldalra mutató ferde párhuzamos vonalak pedig az alsó vonal miatt nem G-ét hanem egy E betűt jelölnek, amit a következő szóhoz kell kapcsolni. Az összerovás után következő jelet szintén hibásan másolták le, mert a nagyított képen a felső lefelé mutató vonal alatt, vele párhuzamosan egy másik vonal is látható, így ez a jel a G hangot jelöli. A betűk szétbontása és a hangzósítása utáni helyes olvasat tehát a következő: JÓ ÉGBe.

A mondat az összerótt C-AK betűkapcsolattal, a CsAK szóval zárul.

A több mint kétezer éves szöveget tehát teljes egészében így olvassuk:

IRiJ ASZaNY aNNAK ISZaTaG CsAK TiZSTiRe SZaTOBa Jó őZS aTa FiSZéT CsAK TaRS-ZSáG JÓ ÉGBe CsAK.

Mai nyelven ez így szól: Erély asszonynak isszátok csak tiszteletére szátokba jó ős atya vizét csak tartsák jó égbe csak. Úgy is mondhatnánk, hogy emeljük poharunkat erély asszonyra.

 A tiszalöki szkíta korsó

Ezen, a Kr.e. 5. századból származó korsón szintén egy betűösszerovás látható.

Ez lehet egy szójáték is, mert egy-egy jelcsoportba két E betűt, E-ket róttak. De az E betűk szárának dőlése következtében létrejött háromszög, amely szintén megtalálható a campagnai szkíta baltatok felületére róva, egyben a K betűt is jelöli. Az E betűk közé egy O betűt róttak, amit jÓ nak kell olvasni. Ez a felirat tehát három különböző betűre bontható és JÓ EK-nek, azaz JÓ ÉG-nek kell olvasni.

JÓ É K-G

A jemeni Baran templom

A Jó Ég szókapcsolat részben más jellel, de megtalálható az egykori Sabaean Királyság ősi fővárosában is, a Kr.e. 8. században épült Baran templom egyik falára vésve.


Az alábbi képen szintén ezt a Jó Ég jelet rótták, a Hevesen megtalált kődarabra.

 

 

A tiszalöki és a hevesi, valamint a több mint 4 ezer kilométerre lévő isszik-i és a jemeni, Jó Ég összerovás

Mondanom sem kell, ha váratlan dolog ér bennünket, vagy valamire rácsodálkozunk, valaminek örülünk, még napjainkban is használjuk ezt a kifejezést és így kiáltunk fel: Te jó ég!

Az Etióp kőoszlop

Ez az egykor hat méter magas, ma már ledöntött és részben összetört, erősen megkopott kőoszlop, a hétjófiai Matara nevű falu határában állt, egy keskeny sík mezőn. Az oszlop legfelső részébe két szemet, alá pedig a Nap és a Hold képét vésték. Ezen az oszlopon szemmagasságban négy sor haboshoni írás is látható, amelyeket balról-jobbra kell olvasni. Az emlékmű Baráth Tibor, A magyar népek őstörténete című könyvében is megtalálható, kisebb olvasási hibával.


Az első sorban a Z, M, V, L, T, J, Z, É, G, B, L betűsor látható. Hangzósítás után a sZeMéVel LáTJa aZ ÉGBőL szavakat kapjuk.

A második sor betűi az E, G, Z, J, L, E, B, V, F, J, V és az S, ami azonban már a harmadik sorhoz kapcsolódik. Hangzós átírása így szól: EGaZ JeLe eBbe Van FáJVa.

A harmadik sor az M, P, I, a vízszintesen írt R és az alárótt S betűből, valamint a M, Z, T, J, E, V, D betűkből áll. Az előző sor utolsó betűjét is ide véve ebben a sorban a következő mondat olvasható. SzeMe PIRoS MeZőT éJEl VéDi.

Az utolsó sor E, L, D, N, J, V, J és az alávésett T, valamint a B, L, N betűi, az ELőD NeJe VáJTa Be LáN(yával) olvasatot adják.

A teljes szöveg tehát így szól: sZeMéVel LáTJa aZ ÉGbőL. EGaZ JeLe eBbe Van FáJVa. SzeMe PIJoS, MeZőT éJEl VéDi. ELőD NeJe VáJTa Be LáN(yával).

Mai helyesírással: Szemével látja az égből. Igaz jele ebbe van vájva. Szeme piros, mezőt éjjel védi. Előd neje vájta be lán(yával).

Etruszk lábas

Egy albán honlapon leltem rá erre az írásjelekkel ellátott kincsre. A lelet megtalálási körülményeiről, koráról adatokat sajnos nem találtam, az írásjelekből azonban megállapítható, hogy ez a tárgy az etruszkokhoz köthető. Ez a népcsoport valószínűleg a mai Törökország területéről hajózott Toszkána és Umbria területére a Krisztus előtti 12. és 10. században. Ez a származási elmélet összeköthető az Aeneis-féle eredettörténettel, mely szerint az etruszkok Trója elfoglalása után új hazát keresve maguknak, Olaszország középső területén telepedtek le.

A Kr.e. 5. század kezdetéig az etruszkoké volt Olaszország északi és középső részén az uralkodó hatalom. A görögöktől elszenvedett vereség után Kr.e. 474-től, az etruszk uralom azonban hanyatlásának indul, amit a kelták inváziója gyorsított fel. Az etruszkok, a Kr.e.-i 3. század elejére politikailag a rómaiak szövetségesei lettek, és kétszáz évvel később római polgárokká váltak. Az ezredforduló után már nem keletkeztek etruszk feliratok, és a beszélt nyelv használata is fokozatosan megszűnt. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy ez a lábas megközelítőleg kétezer éves.

A betűk helyenként nehezen felismerhetőek és az sem teljesen világos, hogy egyes mondatokat a lábas melyik oldalára írták. Ezek a hiányosságok azonban a betűk olvasatát nem befolyásolják, a szöveg teljesen érthető és egyértelmű.

A legelső dolog, amire felfigyeltem és a lelet vizsgálatának tovább folytatására ösztönzött, az a fogantyún lévő szöveg volt, ami természetesen magyarul olvasható.

Ezt a mondatot jobbról balra olvassuk. 

Az első betű az L amit az A, B/P, I, S, E, M, E, L, I betűk követnek. A betűk összeolvasása után a következő mondatot kapjuk: LÁBIS EMELI, azaz LÁBAS EMELŐ.

A külső felületre írt betűk, a jobb oldalról kiindulva így követik egymást: V, N, A, ZS, L, E, F, E, ZS, A, M, I, R, T, S, V, K, N, E, S, V, K. Ebbe a mondatba csak két betűt kell beolvasni. A lábas oldalára ezt írták: VaN AZS LEFEZS AMÍRT SVKaN ESVK, azaz VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK.

A következő, az egyes számmal megjelölt szöveg betűi sorrendben a következők: A, N, I, L, A, T, V, N, I vagy J, F, A, M, L, E, G(?). A szóközök megállapítása és az elmaradt betűk hozzáadása után a mondat így szól: vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG.

Az utolsó, a kettes számmal megjelölt mondat szintén balról jobbra haladva az E, F, A, I, T, I, J, V, N, J, V, L betűkből áll és így olvassuk: E FA IT IJ VaN JVL. Pontosabban, E FA ITt ÍJ VaN JÓL.

Az ízes tájnyelven írt teljes magyar szöveg így szól: VaN AZ LEVES AMÍRT SOKaN ESszÜK. vAN ILlAT VaN Jó FÁM eLÉG. E FA ITt IJ VaN JÓL. LÁBIS EMELI.

Mai magyar nyelven mindezt így mondanánk: Itt van ez a leves, ezért sokan esszük. Van illat, van jó fám elég. Ez a fa itt jó helyen van. Lábas emelő.

Ez a három, a magyar nyelv szempontjából jelentős nyelvemlék magával hozza azt a kérdést, hogy miért nincs az állítólag magyar irányítás alatt működő akadémiának, Magyar Nyelv- és Rovásemlék Kutató Intézete. Ugyanis a világ számos pontján ezerszámra vannak megfejtetlen és hibásan értelmezett több ezer éves írásemlékek, melyeket csak azért nem sikerült még megfejteni, mert azokat nem magyarul olvasták. Ez a sorozat ezt a hiányt és hibát hivatott orvosolni.

Csaba vezér


 Szkíta arany gyűrű

A gyűrűt egy sírban találták meg 1930-ban, a romániai Isztria község közelében lévő romvárosban, a történészek szerint a görögök által alapított Histriában.

Az ékszeren lévő rovásjeleket a városépítők miatt görög betűknek vélik, emiatt például a pecsételő részen lévő feliratot Skyleo-nak olvassák. Ezek a rovásbetűk azonban szkíta-hun rovásjelekkel azonosak, amelyek természetesen magyarul érthető és a gyűrűn látható rajzhoz kapcsolódó olvasatot adnak. A feliratokat balról-jobbra kell olvasni.

A karikán lévő rovásbetűk sorrendben így követik egymást: K, E, S, E, EL, E, A, NY, J, O, T, A, R, P, A, NY. Minden hangot jelöltek, így csak a szóközöket kell meghatározni. A karika felirata tehát a következő: KESE LEÁNY, JÓ TARPÁNY. A helyes olvasatot a gyűrű pecsételőjére rajzolt kecses, hátul összefont hajú lány igazolja. A kese szó szőkét, szőkés-barnát jelent, a tarpán pedig a szkíták által háziasított lófajta volt. (Török nyelven vadlovat jelent.) Természetesen ebben az esetben nem sértegetésről van szó, ez a kifejezés valószínűleg a lófajta jellemzőivel, a nyugodtságával, barátságosságával, szelídségével vagy éppen a kíváncsiságával hozható összefüggésbe.

 

A karika külső felületén látható rövid felirat betűi: J, A, R, A(?). Az utolsó betű alakja a kopás vagy a hibás átrajzolás miatt nem teljesen egyértelmű. A szó végére valószínűleg egy A betűt róttak. A lehetséges olvasat: Jó ARA.

 

A gyűrű pecsételőjére rótt betűk a következők: M, K, U, S, EL, E, NY. A hiányzó magánhangzók beolvasása után a mondat a következő: MáGUS LEáNY.

A gyűrűre rótt, ősi magyar szavakat is tartalmazó teljes szöveg így szól: Kese leány jó tarpán. Mágus leány. Jó ara. A gyűrű rovója mai magyar nyelven szólva így jellemezte a fiatal lányt: Ez a szőke lány aranyos (vagy csinos, szemrevaló). Mágus lány. Jó menyasszony. Az alább elemzett glozeli rováslelet alapján a tarpán szó szelídet is jelenthet, ami ellentettje a szó török (vadló) jelentésének.

Szkíta fülbevaló

Ezen a leleten szintén olvasható a mágus szavunk, a fülbevaló mindkét oldalán, az arc mellet fentről- lefelé illetve a bagoly alatt.

A férfi fején lévő homlokpánt is azt mutatja, hogy valóban egy vezetőről, egy kivételes képességű emberről, egy mágusról van szó, amit a másik oldalon látható bagoly is megerősít, ami a bölcsesség és a tudás jelképe. A bagoly a csőrében fagyöngyöt tart, mely szintén a bölcsesség jele, ezenkívül pedig a halhatatlanságot, a gyógyító és varázslatos erőt is jelképezi. A madár alatt ez a szöveg olvasható: MAGUS ASKIM. Az askim egy török szó, magyarul szeretet-et jelent.

Ez a két rováslelet, azonkívül, hogy tudtommal a gyűrűn látható rovás az első olyan rovásfelirat, melyben a mágus szavunk magyar szövegkörnyezetben szerepel, igazolhatja azt az elméletet, mely szerint a királyi mágusok ősnépe a magyar, azaz a mágusok népe a magyar nép egyik, különleges képességekkel megáldott nemzettsége volt. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Kárpát-medence volt az emberiség tudásának a bölcsője. A mágusok innen az Kr.e. 7. évszázad körül vándoroltak ki, hogy kisebb központokat létrehozva átadják, a hagyomány szerint Nimródtól származó magas tudást, a Föld lakosainak, elősegítve ezzel az emberiség felemelését. Ezek a gyógyítók, látnokok és tanítók, a magar magas magusok voltak például a görög tudósok nagy részének, például Platónnak, Démokritosznak, Empedoklesznek, Püthagorasznak –akit egy Avar nevű mágus tanított- a mesterei.

Glozeli rovásleletek

1924-ben egy francia falu, Glozel közelében Claude Fradin parasztgazda és a fia földjüket szántották, miközben az egyik tehén alatt hirtelen megnyílt a föld és egy mély gödörbe zuhant. Ebben az üregben olyan írással ellátott és rajzokkal díszített csontokat, köveket, agyagtáblákat és urnákat találtak, melyekre az ősi magyar írás betűihez nagymértékben hasonlító írásjeleket róttak. A leleteket vizsgáló szakértők az edények jellegzetességei, a rajzok, valamint a használati eszközök, csontszerszámok, kőpengék alapján megállapították, hogy ezek a tárgyak az őskőkorszak végéből, Kr.e. 14000-9500 év közötti időszakból származnak. A tárgyakon lévő írásjelek ténye ellentmond a mai történelemtudomány azon állításának, mely szerint az írást a föníciaiak találták fel körülbelül 3500 évvel ezelőtt. A későbbi ásatások során olyan emberi csontokat is találtak, melyek egy ősi ismeretlen emberi fajra utalnak. Egyedeinek nagy része igen izmos volt és elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyasztottak. Ezek az emberek készíthették az állatok csontjából, az igen gondosan megmunkált, rajzzal díszített tárgyakat, fegyvereket, melyek korát 21000 évesre becsülik.

Csontkések

Az alábbi, csontból készült kés a glozeli leletek legdíszesebb tárgya, melyen 30 állatábrázolás látható, a kivehető „pengére” pedig egy szót is róttak. Ezt a rovást jobbról-balra kell olvasni.

 

Az első betű az SZ, amit az EL, a D és a K betűk követnek. Hangzósítás után a következő szót kapjuk: SZELíDeK. Az olvasat helyességét a rovás alá rajzolt lovak -tarpánok- igazolják, hiszen ez az állatfaj valóban szelíd, nyugodt és barátságos tulajdonságok jellemzik. A rajzon látható lovak közül az egyiknek a vemhességét is ábrázolták, testében egy kiscsikó „üldögél”.

A következő, a nyelén szarvasokkal díszített diorit pengéjű késen, a vágtató állat alatt szintén egy rovás látható. Az olvasás itt is jobbról-balra történik.

Az első betű a T, amit a B, az N, a nikolsburgi székely rovásábécében is megtalálható EGY, valamint a K és az S rovásjele követ. Ha ezeket a jeleket a nikolsburgi ábécében megadott kiejtés szerint olvassuk, akkor ezt kapjuk: ET-EB-EN-EGY-EK-ES. A magánhangzók cseréje és a mássalhangzók kettőzése után a lehetséges olvasat: Itt ebben egy ékes. A kés éke, dísze a csontnyélbe helyezett kő, jelen esetben a diorit. Ékes szavunk szintén olvasható a campagnai szkíta baltatok felületére róva: Ékesít is, üt is, ró is.

Mivel ezek az eszközök hús feldolgozására, szeletelésére és szúrásra is alkalmatlanok, lehetséges, hogy valamilyen kultikus jelentőséggel bírtak, vagy egyszerűen csak díszként hordták.

Csontrajz

A rajz alatt, a ló mellső lábainál, egy nehezen kivehető, töredékes rovás van, ennek ellenére az azonosítható betűkből a teljes szó megállapítható.

Az írást jobbról-balra kell olvasni. Az első betű a T, majd ezt követi az R és a P rovásjele. Az írás helyes olvasását a rajz is segíti, ami a vágtató állat külleme alapján, szintén egy tarpánt ábrázol. Így tehát a töredékszó hangzósítása, majd kiegészítése után a TaRP(án) szót kapjuk.

Kőrajzok

A kövön lévő, valószínűleg gyermekrajz fölött, egy mindössze csak három betűből álló, de igaz történelmünk szempontjából igen jelentős rovás látható, amit szintén jobbról-balra kell olvasni.

Ismét megjelenik az EGY rovásjele, ezt követi a K és az S rovásjel. A magyar rovás ábécé hangértékeit alkalmazva, erre a több mint tízezer éves tárgyra, a diorit csontkéshez hasonlóan az EGY-EK-ES, azaz az EGY ÉKES szavakat rótták. A kőre rótt betűk fölé egy apró lyukat is fúrtak, így ezt a követ ékszerként valószínűleg a nyakban hordták. Ha viszont figyelembe vesszük az állat jellemzőit, fejének formáját, és a két szarvat akkor az, EGY KoS olvasat is megállja a helyét.

A következő kövecskén szintén egy állatrajz látható, ami a rövid, sonkás lábak, a kunkori fark, valamint a megnyúlt tompa végű orr alapján egy disznót ábrázol. A kövön négy írásjel van.

Az első betűt, az EGY rovásjelét az állat nyaka fölé rótták. Mivel a teljes szó a kő és a rajz mérete miatt nem fért volna el, rovó a követ 90 fokkal jobbra fordította majd jobbról-balra a K, az N és a D rovásjeleket rótta a kőre. A betűket összeolvasva az, EGY KoND, mai magyar nyelven az, EGY DISZNÓ szavakat kapjuk. A kond szóból képződött a konda szavunk, mely disznókból álló sokaságot, nyájat jelent, valamint a kondás szó is, aki ezt a csordát őrzi.

A glozeli jelekhez tartozó hangérték, az eddig elolvasott rovások alapján, 20 helyen azonos a magyar-hun jelek hangértékével


De vajon mit keresnek a Kr.e. 14-9. évezredből származó, magyar nyelvű rovások hazánktól több mint ezer kilométerre, nyugatra? Hiszen a mai magyar történelemtudomány szerint népünk akkor még nem is létezett, a magyarok elődei valahol az eurázsiai síkságon fogdosták a halakat és gyűjtögették a magokat, s persze mivel még nem voltak szláv szavaik beszélni sem tudtak. A kérdésre adott helyes választ nehezíti, hogy népünk jóval később, Kr.u. 896-ban vonult be, tért haza Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe. Egy mostanában felvetett nézet szerint azonban a magyarság Európa őshonos népe, amit a genetikai kutatások és a régészeti feltárások is igazolnak. Az elmélet szerint a magyarok ősének számító Kárpát-medencei lakosok kivándorlása Kr.e. 6. évezredben kezdődött meg. Nem csak keletre, hanem kisebb csoportokban nyugatra is vándoroltak és kb. Kr.e. 5500-ban érték el a Rajna folyót, majd később fokozatosan benépesítették Nyugat-Európa többi részét is. Ez a kivándorlás azonban a Glozelben megtalált, igen nagyszámú, magyar nyelven rótt kőkorszaki leletek miatt ennél jóval korábban történhetett meg.

A következő részben újabb glozeli rovásleleteket, két imagyűrű és egy tű rovását mutatom be.

Csaba vezér


 Glozeli íráslelet

Ebben a részben újabb Glozelben talált, a magyar őstörténelmet gyökeresen átíró kőkorszaki írásleleteket mutatok be. Ezekről jobb esetben nemcsak a magyar hírműsoroknak kellene beszámolni, hanem hazánk tudományos köreinek, a világraszóló leletek láttán, egy rendkívüli tanácskozást is összehívandó, végre új alapokra kellene helyezni nemzetünk és nyelvünk történetét. Mindezek után egy magyar kutatókból álló csoportnak a helyszínre utazva rajzokat, fényképeket kellene készíteni a hibásan lerajzolt, a rosszul fényképezett, valamint a fürkésző szemek elől még rejtve maradt tárgyakról. Az itt talált emberi maradványokból pedig, ha azok állaga megengedi, DNS mintákat is venni kellene.

Korábban már megemlítettem, hogy Franciaországban, Glozel mellett egy földalatti kamrában olyan rajzokkal díszített csontokat, köveket, agyagtáblákat és urnákat találtak, melyekre az ősi magyar írás betűihez nagymértékben hasonlító írásjeleket róttak. A kutatások megkezdése után egy másik sírt is találtak, mely szintén gazdagon rejtette a faragott csontokat, agancsokat, nyakláncot, szobrokat, írásos agyagtáblákat és köveket, sőt emberi koponya és állkapocs töredékét, combcsontokat és fogakat is.

A sírok helye

Az egyes számú sír alját nagy lapos kövekkel rakták ki, oldalát kisebb-nagyobb durva kővel magasították meg, ezek tetejére nagyméretű köveket helyeztek. A sírok két végén lévő bejáratot egy-egy lapos kővel zárták le.


Az 1-es sír


Az 1-es és a 2-es számú sír felülnézete

 

Külön érdekesség, hogy az északnyugat-délkelet tájolású sírok formája a székely abc lyuk jelentésű „ly” betűjére hasonlít. Mintha ezzel is jelezték volna a sírt készítő emberek, hogy az eltemetett személyt egy lyukban, egy hasadékban helyezik örök nyugalomra.

A későbbiekben, a közeli mezőn végzett ásatások során több mint háromezer használati tárgy, horgok, szigonyok, nyílhegyek, tűk, fésűk, aprító és vágó eszközök, nyakláncok, függők, gyűrűk, szobrok stb. kerültek elő.

Varázsgyűrűk

A csontból faragott gyűrűk külső felületén a korábban már megismert székely-hun-magyar betűk futnak körbe. A leletekről csak rajzokat, illetve az egyikről a másolás helyességének ellenőrzésére alkalmatlan részlet képet találtam. Az írás olvasását mindkettőn jobbról kell kezdeni.

A fenti gyűrűre, mely elefántcsontból készült, 12 betűt róttak. Az olvasás az EGY jelénél kezdődik, egyben ez a mondat első szava is. Ezt követi az S, és a fekvő T betű, melyekből hangzósítás után az eSTe szót kapjuk. Ezt követi az AS hangértékű jel, ami azonos a ma használt AZ névelővel. A negyedik szó az U, a cikk-cakk alakú M, valamint az R betűkből áll. Véleményem szerint az M rovásbetű a mozgást, a mászást jeleníti meg, így ez a betű valószínűleg a mász igéből képződhetett. A hiányzó betűk hozzáolvasása után az UMáRa szót kapjuk. Az uma szó egyenértékű a ma is használt ima szavunkkal. A Halotti beszéd 16. sorában, ezen szavunk szintén megtalálható vimagguc formában. (Vimagguc uromc isten kegilmer…-Imádjuk Urunk Isten kegyelmét…) De vajon miért írtak a szó elejére V-ét és a K helyett C-ét? Lehetséges, hogy a Halotti beszédet eredetileg rovásbetűkkel írták, és az ezt latin betűkkel lemásoló, a kereszt és az ék alakú jelet formájuk alapján, nem tudván azok helyes hangértékét, a latin V-I és C betűkkel azonosította?

Az imággyukból (imádjuk) helytelenül vimagguc lett.

A következő szónak csak a mássalhangzóját rótták a gyűrűre, ez a B, amit hangzósítva az eBbe-ként kell olvasni. A mondat záró szavának első betűje a CS, amit az I, az NY -ami, képileg hasonlít a horizont alá bukó, lenyugvó Nap látványához­, így lehetséges, hogy ez a jel a nyug szóból ered- és a D betű követ.

A szavakat összeolvasva a következő mondatot kapjuk: EGY eSTe AS UMáRa, eBbe CSINYáD. Egy este az imára, ebbe csináld, azaz az esti imára ezt használd.

A következő gyűrűre rótt öt szóból álló mondat első szavának betűi sorrendben az U, az M és a D. Azonban az is lehetséges, hogy a glozeli leletről rajzot készítő, helytelenül másolta le a szó elején lévő jelet és az valójában egy I betű. Hiszen több glozeli leletről készült másolat, összevetve a róla készül képpel, hibásan van lerajzolva. A második szó az SZ és a fekvő T betűkből áll. A harmadik a CS és a K, a negyedik a B, D, R betűkből, míg a mondat utolsó szava a D, az ölelést jelképező EL, a J, az S és az R betűkből tevődik össze.

 

Hangzósítás után, több mint tízezer év távlatából ezt a magyarul még ma is jól érthető mondatot kapjuk: UMáD eSZT CSaK BeDeRI DELeJeSRe. A szóközök helyes megállapítását igazolja, hogy a bederi és a delejesre szavak közé, mintegy elválasztásként egy állatot, talán nyulat rajzoltak.

A beder szó jelentése a Czuczor-Fogarasi szótár szerint a következő: „(běd-ěr-ěd-ik) k. m. běděrěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják fonalról, midőn öszvezsugorodik, tekeredik, keményebb ajakhanggal: pěděrědik, vastaghangon egyezik vele bodorodik, fodorodik.”

A mondat utolsó szava a delej is magyarázatra szorul. Ezt a kifejezést akkor használjuk mikor valaki vagy valami különleges erőktől áthatott állapotba kerül. Például „a természeti erőnek azon rendkívüli tüneménye, melynél fogva egyik ember a másikra, különösen annak idegrendszerére, erélyes hatást gyakorol, mely által azt más kedélyállapotba hozza, s gyakran meglepő gyógyerőt fejt ki, vagy betegséget idéz elő.” (Czuczor-Fogarasi)

A fentiek alapján a gyűrűre írt szöveget mai magyar nyelven így mondjuk: Ezt (a gyűrűt) csak az imád öleli körbe varázserővel. Úgy, mint a mágnest a láthatatlan erővonalak. Egyértelmű, hogy ezt a kőkorszaki ékszert óvó, az esetleges rontások ellen védelmező tárgyként hordták. Milyen kár, hogy az egykori imát már nem ismerhetjük meg.

Bármilyen hihetetlen, de megtaláltam a gyűrűn olvasható szövegnek ugyanezekkel a betűkkel rótt párját nem máshol, mint a Kárpát-medencében, a tordasi leletek között. Habár ez a szöveg nem teljesen ugyanaz, de mégis bizonyítja a fenti olvasatom helyességét.

A tordasi fekete korong

Ezt a Kr.e. 7000-3500-ból származó korongot, mely egy kb. 11 ezer darabos gyűjtemény része, Torma Zsófia találta meg. A 94mm széles és 34mm vastag korong, fekete kőből készült. Mindkét oldala vésett, összesen 19 jel van rajta.

A tárgyról több rajz készült már, ám az ezeken lévő írásjelek mind eltérnek egymástól. Mivel a korongról szerencsére készült jó minőségű kép, a hibás rajzokat figyelmen kívül hagyva, erről dolgoztam ki olvasatomat.

A rovás olvasását az óramutató járásával megegyező irányba, a korong jobb oldalának közepénél kell kezdeni, az I és az M betű összerovásánál, amit a háromszög alakú D betű követ. Ezekből a betűkből, mily nagyszerű a glozeli gyűrűkre rótt IMáD szót kapjuk. A legcsodálatosabb, hogy a második szó leírt betűiből, melyek a B, az Ö, a D az R, és az I, kiolvasott BÖDöRI szó szintén szerepel az egyik glozeli gyűrűre írt mondatban. Habár a szavak magánhangzói különböznek, jelentésük még is ugyanaz marad. A bodor-beder-bödör-pödör-peder-teker-csavar egy és ugyanazt a cselekvést jelenti. A továbbolvasást sajnos nehezíti ugyan a fényképezőgép villanó fénye, de nagyjából megállapítható a korongra írt betűk alakja. A bödöri szó után talán egy újabb D betű következik, itt azonban a jel egy-egy vonala keresztezi egymást, így lehet, hogy ez egy DB összerovás. Az ezt követő jel, jelek alakja a sérülések miatt szintén nehezen állapítható meg. A D betűt követő jel talán egy, a Hun abc-ben is megtalálható E-L összerovás. Az összerovásban lévő E betű felső vízszintes vonala kis mértékben lefelé hajlik, így ebbe a jelcsoportba egy J hangot is be kell olvasni. Erre a betűcsoportra mintha egy S betűt is róttak volna. Ha a fenti megállapítások helyesek, akkor ezekből a betűkből a DELeJeS szó olvasható ki. A sérülések, kopások miatt a további jelek sajnos nem láthatók, így a szó végére szükséges R betű sem, de talán műszeres vizsgálatokkal kiszűrhetőek lennének a tervszerű vonalak és a véletlen karcolások. Így megállapíthatók lennének a további rovásjelek. Azonban ez a két megfejtett szó még így is óriási jelentőségű. Mert kőkorszaki leletek lévén igen kicsi az esélye annak, hogy két, egyező jelkészletű és nyelvű, részben azonos szövegű lelet kerüljön elő különböző, egymástól távol eső helyszínekről. Ráadásul az egyiket Erdélyben találták meg, ami az olvasat alapján nemcsak magyar mivoltát bizonyítja, hanem azt is, hogy magyar ajkú, írástudó emberek a hazatérésnél (896) már jóval korábban, a kőkorban is itt éltek a Kárpát-medencében.

Végezetül, de nem utolsó sorban három, csupán néhány szavas, de mégis óriási jelentőségű rovásleletet mutatok be.

Az elsőn két szarvas látható. Mindkét állat feje fölé két, eddig általam még nem ismertetett jelet róttak. Ezek az egymással párhuzamos, vízszintes vonalak egy fa ágának a leegyszerűsített ábrázolásai. Ebből adódik, hogy ennek a jelnek a hangértéke a G (áG). S milyen érdekes a rajz készítője a nevén nevezte ezeket az élőlényeket. Az állatoknak a fa ágára, koronájára hasonlító ágas-bogas fejdíszük miatt, a kőkorszaki ember az áG nevet adta, a ma használt szarv-as helyett.

A két ág között további írásjelek vannak. Az olvasás balról-jobbra halad. Az első betű az I, amit a G hangértékű jel követ. A harmadik rovásjellel azonos jelet, a többi glozeli leleten még nem láttam. Habár a hun abc-ben ez a jel L hangértékkel bír, a glozeli írásban máshol vagy a kör alakú EL-t, vagy pedig a ma is használt latin L-t használták. Az is lehet, hogy szintén egy hibás átrajzolás akadályozza meg a helyes hang megállapítását. Az utolsó betű, az U. A betűket összeolvasva az IGLU szót kapjuk, ami kunyhót, családi szállást jelent. Padányi Viktor szerint ez szó megvan szamojédben, s ez az "igl", vagy, ahogy az angol spellingben nemzetközivé vált „iglo”. „Ószumir alakja „ékal”, akkád-asszír formája „ékap”. Alapjelentése „erős épület”, (v. ö. „kál”, erős, első, elöljáró, elsőszülött, előkelő), nagy épület, erőd, palota. A szó Eurázsia minden nyelvébe belekerült. A héber „óhel” (amit nem helyesen fordítanak „sátor”-nak) éppúgy innen származik, ahogy innen ered a latin „schola”, a francia „école”, a school, a Schule, a szláv „oskol” is, de innen származik a magyar „akol” szó és annak összes turáni testvérei is.” /Padányi Viktor/ Az iglu fonetikai testvére megtalálható a Kárpát-medencében is Igló formában, ami egy, valószínűleg avar alapítású, Felvidéki város.

Mindezek alapján lehetséges, hogy az itt élő emberek nemcsak vadászták, hanem befogták és tenyésztették is az ágasokat. A felirat is erről tanúskodik: Ág, ág iglu azaz ág, ág akol (szállás).

A következő leletre szintén egy ágast rajzoltak. Szügyénél két sor írás is látható, melyeket jobbról-balra kell olvasni. Az írásjelek elhelyezkedése is erre utal.

A felső sor betűi az U, az SZ és az EGY vagy GY. Ezekből a betűkből az USZuGY szó olvasható ki, ami talán azonos az usgyi-uccu-eredj nógatást, biztatást, sürgetést kifejező indulatszavainkkal. Valószínűbbnek tarom, hogy ez a szó az állat által végzett cselekvésre utal. USZ EGY, azaz úszik egy.

A második sor olvasata már jóval egyértelműbb, hiszen az az állatot jellemzi, annak látványát írja le. Az első szó a CS és a D, a második pedig a G és a K betűkből áll. A hangzósítás után a CSoDa áGaK szavakat kapjuk. A teljes mondat így szól USZ Egy CSoDa áGaK-Úszik egy csoda ág.

A következő csontrajzon lévő ágas koronája fölött és a feje alatt lévő nehezen kivehető írásjeleket, egy képszerkesztő alkalmazás segítségével részben sikerült megállapítani, ennek köszönhetően a felső sor teljes egészében olvasható.

Az első szó az Egy. A második szó lerótt betűi a CS és a D, a harmadiké pedig a G és az U. Az utolsó betű az itt látható sérülés miatt egy K betűt is lehet. Erre a csontra szinte ugyanazt a szöveget rótták, mint az előzőleg bemutatott leletre. Hangzósítás után a teljes szöveg így szól: EGY CSoDa áGÚ (áGaK).

A csoda szavunk „Eléfordúl a szláv nyelvekben is, ú. m. az oroszban: tsudv, a lengyelben: czud. Figyelmet érdemlőnek tartják, hogy a persa nyelvben khoda istent jelent, melylyel rokonítják némely nyelvészek a német Gott szót is.; de khod törzs a persában, azt jelenti: önmaga (ipsemet), innen khod-á am. qui ex se et per se venit exstititque (Vullers).” /Czuczor-Fogarasi/

A glozeli magyar(?) ősanya és ősapa. A csontokon írásjelek is vannak!

Ezek a magyar nyelvű, a C14 izotópos kormegállapítás szerint 17 ezer éves, rajzos-rovásos csonttárgyak csak egy részét képezik annak a rendkívül gazdag glozeli leletegyüttesnek, amelyek még megfejtésre várnak. A későbbiekben még ismertetni fogom ezeket.

Új glozeli betűk a G és az NY

A következő részben a Kárpát-medencében és a szomszédos területeken feltárt, a kőkorszakból származó rovásleleteket mutatom be. 

Csaba vezér


  A Kárpát-medencei magyar ősiség tárgyi bizonyítékai

A Nemzeti Tankönyvkiadó, Horváth Péter: Történelem 5, az általános iskolások számára kiadott könyvének, a magyar nép őstörténete című fejezetében a következőket olvashatjuk.

„A magyar nyelv finnugor rokonságát például ősi, finnugor eredetű szavak bizonyítják. Eszerint őseink több ezer évvel ezelőtt egy közös területen éltek más finnugor népekkel.”

„A rokon nyelvet beszélő finnugor (uráli) népek ősei valaha egymáshoz közeli területeken éltek az Urál hegység környékén, főleg annak keleti oldalán.”

„Erről a területről az uráli népek csoportjai a népesség számának növekedése miatt körülbelül Kr. e. 3000 után különböző irányokba szétvándoroltak.”

„A finnek elvándorlása után ott maradt ugor népek valamikor Kr. e. 1000 és Kr. e. 500 között váltak szét. Ekkor kezdődött meg elődeink önálló néppé válása, valószínűleg ettől az időtől kezdve nevezték magukat magyaroknak.”

„Az Európa északkeleti részén élő népek és az Európától keletre lévő területek nomád népei az ókorban szinte állandó mozgásban voltak –ezek voltak a „népvándorlások.” „Valószínűleg egy ilyen népmozgás hatására a régi magyarok az Urál hegység európai oldalán a Volga és a Káma folyók vidékére vándoroltak. ­­­A magyarok több száz évig tartózkodtak itt. Amikor továbbmentek dél, majd délnyugat felé egy részük itt maradt. Itt –ahogy akkor nevezték: „az Ősi Magyarországon” (latinul: Magna Hungária) – talált rájuk Julianus barát körülbelül 500 évvel később.”

„A vándorlás következő állomása a Don folyó vidéke, azaz Levédia volt.”

„A IX. század közepén a magyarok nyugat felé húzódtak, valószínűleg a környéken dúló háborúk miatt.”

„A nyugatabbra lévő szállásterület nevét Konstantin műve őrizte meg. Szerinte a területet a magyarok Etelköznek, azaz Folyóköznek nevezték. Etelköz valahol a folyók által szabdalt délorosz sztyeppén terült el.”

„A IX. század végén a magyar harcosok gyakran feltűntek a Kárpát-medencében. Vagy itt harcoltak, vagy áthaladtak rajta.”

„Szvatopluk morva fejedelem a magyarokat hívta szövetségül a frankok elleni háborújában. A magyar sereg vereséget mért a frankokra.”

„A magyar sereg nem tért vissza Etelközbe. A Tisza vidékén várta Árpád fejedelmet, aki harcosaival 895 tavaszán indult el Etelközből a kiszemelt új haza birtokbavételére.”

A könyv pozitív számlájára írható, hogy megemlíti a magyarok és a hunok rokonságát, ám ezután a finnugor tudósokra, és a nyelvtudomány eredményeire hivatkozva rögtön be is bizonyítják ennek az elméletnek a helytelenségét. Külön öröm számomra, hogy a könyvben, ha röviden is, de megemlítik őseink írástudását a rovás használatát.

A továbbiakban a könyvben olvasható állításokat, konkrétan az uráli magyar őshaza elméletet fogom a Kárpát-medencében megtalált, magyarul olvasható kő- és bronzkori rovásleletekkel megcáfolni. Ezek a nyelvemlékek évtizedek óta elfeledve és vizsgálatlanul hevernek a világ múzeumaiban. Ennek a következménye az, hogy még napjainkban is az elavult, tudománytalan, a magyargyűlöletre épülő elméleteket tanítják a felnövekvő nemzedéknek.

A Nándor völgyi korong

A 9,25 mm átmérőjű és 33 mm vastagságú, agyag és nagyszemcsés agyag keverékéből kézzel készült töredékes korongot Roska Márton találta 1910-ben, a Maros völgyében, a Hunyad mellett folyó ásatások során. A leletet a Kr. e. 7000-3500 közötti korból származtatják. Felületén jól felismerhetők a magyar rovás abc betűi.

 Az olvasás iránya az óramutató járásával megegyező, és a második piros színű, „G” hangértékű jelnél kezdődik. Innen kezdve a törésig tehát a következő betűket rótták az agyagba: „G”, „K”, „Ö”, „GY”, „Ö”. A törés után ismét feltűnik a „G” és az „Ö” hang rovásjele, melyek a helyhiány miatt egymásba érnek. A hiányzó részen valószínűleg a „G” és az „Ö” hangok jelei váltakozva követik egymást. A „K” hangot természetesen minden „Ö” betű elé be kell olvasni.

Mindezek alapján egy mondókát kapunk, amely a kiegészítéssel együtt így szól:


Égi kő, Egy kő.
Égi kő, égi kő,
Égi kő.

 

 A Magurai pecsétnyomó

Az agyagból készült 3,3cm hosszú, 1,2cm magas és 1,7cm széles tárgy minden oldala jelekkel díszített.

 A fenti képen, a lelet felső részére a nikolsburgi abc „TPRUS” jelét, az életfát, az égboltot és a földet összekötő világfát karcolták. A hasáb végén a „K” és a „G” rovásjelek összerovása látható. Az oldalára az égboltot jelképező jeleket rajzoltak.

A következő képen a pecsételő azon oldala látható, amelyen már összefüggően olvasható írás van.

Ismét megjelenik a nándor völgyi korongon is látható, kék színnel jelölt „Ö” hang rovásjele. Ezt a jelet a piros színű, az égboltot jelképező „G” rovásjellel – ebből összesen három van ezen az oldalon– rótták össze. A „G” hang rovásjelei közé a sárgával jelölt, alsó szár nélküli „ZS” betűket róttak. Az olvasat megadásához a hasáb végénél, a „K-G” összerovást is fel kell használni.

A teljes szöveg a következő:

Égi kő,
Égi ős.
Égi ős,
Égi kő.
 


A baloldali, azaz az utolsó „G” rovásbetűre, bár alig látszódik, mintha egy „Ő” betűt is ráróttak volna (szaggatott vonallal jelölve). Valószínűleg emiatt hosszabb ennek a jelnek az egyik szára.

A Beszterce völgyi pecsételő

Ezen a tárgyon már egy jóval összetettebb jelcsoport látható. Az összerovások jelekre való szétbontása és a helyes olvasat megadása igen nagy felkészültséget kíván. A jelcsoportok összesen 12 betűt rejtenek magukban. Az alábbi képen szemléltetem, melyek ezek a betűk.

 A pecsétnyomó közepén lévő választóvonal két részre osztja a ligatúrákat így azokat értelemszerűen külön-külön kell olvasni. A szétbontás után tehát összesen öt „K” – egyet kidörzsöltek, vagy kikopott, így lehet, hogy azt az olvasáskor nem kell felhasználni,– négy „G”, két „Ö”, egy „T” és egy „ZS” betűt kapunk. A helyes olvasatot nagyban segíti a már fentebb bemutatott leletekről leolvasott szöveg.

A baloldali összerovás olvasata:

Égi kő,
Égi kő őzs (ős).


A jobboldali rész olvasata:


Égi kő,
Égi kő út(ja).

Bár a két mondatot egy választójel elkülöníti egymástól, én mégis úgy gondolom, hogy azok összetartoznak, és egy versikét alkotnak.


Égi kő,
Égi kő ős.
Égi kő,
Égi kő útja.

 


Az „égi kő ős” a mennyek urát, a teremtőt, míg az „égi kő útja” a tejutat, a csillagok és bolygók –a kövek– halmazát jelenti.

A karcagi karika

Az égi kő imádság a Karcagon, egy Árpád-kori kun temetőben, talált bronzkarikán is megtalálható.

Ez a hazatérés koraibeli magyar nyelvemlék bizonyítja, hogy ez az ősvallási ima nemcsak a kőkorszakban, hanem jóval később a hazatérés korában is használatban volt. Varga Géza írástörténész szerint a mondóka szövege a következő.

Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő! Magas kő!
Magas ég(i) kő föld(je)!

Az olvasatot –Varga Géza részletes elemzése itt– részben helyesnek tartom, de a magas szójelet, de még az „M” rovásjelét sem találtam meg a gyűrű felületén. A gyűrű nézete is helytelen, hiszen azt és a rá rótt imát a tulajdonosa nem a külvilágnak, hanem saját magának készítette. Így ha a hordozója rátekintett a gyűrűre, akkor csavargatás, forgatás nélkül is láthatta hogyan kezdődik az ima szövege, illetve el tudta olvasni a ráírt szavakat. Mivel valószínűleg ez a tárgy a nyakban lógott így azt abból a szemszögből, tehát furattal lefelé kell vizsgálni. Az írás iránya sem az óramutató járásával ellenkező irányba halad, azaz nem a Föld (vagy Napkereszt)„szójelnél” végződik, ugyanis a furat jobb oldalán, ami tulajdonképpen a szöveg vége, sokkal nagyobb üres terület látható, mint a másik oldalon. Ezek a jelek elárulják az írás irányát. Tehát az olvasás az „F” jelnél kezdődik.

 A négy részre osztott négyzet a négy égtájat is jelenti, azaz a rovásban megemlített „égi kő” (bolygó, csillag) mindenhol ott van, mindenhol látható.

Az „F” betű után egy három rovásjelből álló csoport következik, amit egy külön olvasandó, két betűből álló –„K” és „Ö”– szó követ. Ez a 3-2-es szabály az egész gyűrűn végighalad. A „KŐ” szót a versike gördülékenységének a megtartása érdekében kétszer kell olvasni. Mindezek alapján saját olvasatom így szól:


Föld.

Égi kő,
Kő, kő,
Égi kő,
Kő, kő,
Égi kő,
Kő, kő,
Égi kő.


A bánáti pecsétnyomó


Lelőhelye Párta. Az agyagtárgy magassága 4cm, szélessége 3,5cm, vastagsága pedig 2,5cm.

 

Felületén szintén egy összetett rovás látható, ami összesen tíz betűből áll. Ezeket, a könnyebb áttekinthetőség érdekében, külön színnel jelöltem.

Sárga: „TEN”; rózsaszín: „K”; fekete: „G”; fehér: „Ö”; narancssárga: „NY”; sötétkék: „ZS”; világoskék: „TY”; piros: „eGY”; zöld: „J”.

 

Az „Ö” hang jele tulajdonképpen a víz hullámainak képi ábrázolása, amit a régiek özönnek is hívtak. Ez a szójel az idők folyamán egy rövid, magányos hullámvonallá egyszerűsödött, ami azonos a nikolsburgi abc-ben lévő „Ö” hang rovásjelével.„Minthogy e szóban alapfogalom nem csak a folyadéknak, hanem egyéb tárgynak is szétterjengő, vagyis egy nagyobb egészbe öszvegyült sokasága, innen valószinű, hogy gyöke öz rokon, sőt azonos ösz gyökkel. Egyébiránt idegen nyelvekből legközelebb áll hozzá mongol és kalmuk nyelvben a vizet jelentő uszun, megfordított gyökben pedig a szintén vizet jelentő török szu.” /Czuczor-Fogarasi/

A pecsételőn a következő szavak olvashatók: ős – a „ZS” az „S” hangra cserélhető,– Ten, Anya, Atya, ég, jó, egy, kő. Ezek a következőképpen fűzhetők egy mondattá.

Jó ég Atya. Jó ég Anya. Jó ős Ten Atya. Jó ős Ten Anya. Jó ős Ten. Nagy égi kő. Jó égi kő. Egy ős Ten.

 


Zorleini-i lelet

A fenti leletek olvasatainak a helyességét ez, a Kr.e. III. századból eredeztetett agyagtárgy bizonyítja. Az idő vasfoga ugyan erősen kikezdte a díszítésnek tűnő összetett írást, de a korábban megfejtett írásleletekre támaszkodva és a leleten lévő írás felett látható pontrajz jelentésének a segítségével mégis sikerült részben meghatározni és berajzolni a megkopott írásjeleket.

 Ismét megjelenek a korábban már megismert jelek, a láncként összekapcsolt rombuszok, melyek a „K” rovásjelével azonosak. Az alattuk, két sorban meghúzott cikk-cakk felső részét úgy húzták a „K” rovásjelek alá, hogy azzal „G”rovásbetűket hoztak létre. Ezek a vonalak, egyben az „Ö” (özön szójelet) hangot is jelölik. Az írás felett lévő spirális alakzatot felvevő ponthalmaz véleményem szerint, az „égi kő” útját, a csillagok halmazát, a Tejutat ábrázolja. Így mindezek tudatában kimondható, hogy a tárgy készítője az „Égi kő özön” mondatot rótta az agyagba és mindezt a felette lévő rajzzal illusztrálta is.

Hasonló ábrázolás látható az albisi és a Kr.e. 4100-ból származó bulgáriai agyagkorongon is.

Az albisi és a bulgár korong, rajtuk az ég és az örvénylő csillaghalmaz ábrázolása

 
A kő özön és az égbolt jelképe a Szent Korona, Szent Domonkost ábrázoló zománcképén

A spirál alakzat a világ számos pontján feltűnik, de a legfigyelemreméltóbb hely az kb. 5000 éves skóciai falu, Skara Brae, ahol egykor egy csillagvizsgáló működött. A falu házainak a belsejében különböző jeleket találtak, többek között spirált, rombuszt és az egyik ágy oldalán egy rövid feliratot is.

A jelek között, legnagyobb meglepetésemre, a magurai pecsétnyomón lévő írás szinte teljesen azonos mása is megtalálható. Ráadásul skara brae-i írást, egy csillagokat, bolygókat vizsgáló telepen találták, így a magurai pecsételő „Égi kő” és a zorleini lelet „Égi kő özön” olvasata méginkább helytálló.

 A: egy éles tárgy jelei; B: ház külső falán lévő jelek, melyek a magurai pecsétnyomó felületén is megtalálhatók; C: a Nap jele, Newgrange; D: egy ágy oldalának vésett jelei, Skara Brae; E: jelek a Brodgar kövön, Stennes

Kérdés persze az, hogy vajon a skóciai rovás is magyarul olvasható, azaz azt egy magyar nyelven beszélő egyén rótta? Miért is ne hiszen a korábbi bejegyzésekben már bemutattam olyan leleteket, melyek hazánktól több ezer kilométerre kerültek elő a föld rejtekéből. Mint például a glozeli rovások vagy az isszik-i ezüstcsésze.

Tordasi korong

A három darabra tört (a legkisebb rész hiányzik) 7,5cm átmérőjű korongot, Hunyad megyében, a Maros középső folyásánál egy gödörházban találták 1992-ben. Anyaga homok és csillámpala keveréke. A hátoldalán négy, egymással szemben lévő (2-2) 3mm átmérőjű mélyedést nyomtak, egymástól 5mm-re. A felületén lévő bemetszéseket rovópálcával készítették. A szabálytalannak tűnő jelekből egy mozgó, táncoló és egy fekvő emberi alakot, valamint egy kalapács rajzolatát állapítottak meg. Ám ezek valójában írásjelek, melyek a zorleini-i lelet felületére nyomott írásjelekkel szinte teljesen azonosak.

 A korongon szintén a rombusz alakú „K” betűk láncolata látható, amik pirossal jelölt vonalakkal együtt az „éG” olvasatot is adják. A felső részen a korong készítője a „K” hangot jelölő rovásbetűket oly módon nyomta az agyagba, – a vonalak szándékosan nem érintik, metszik egymást – hogy azokból újabb rovásjeleket képzett. A baloldalon az egyik „K” rovásjel közepébe egy „Ö” (kék színnel kiemelve) betűt helyezett el, és a „K” jel felső részét összerótta a feketével jelölt „TY” rovásbetű alsó száraival. A „TY” betű jobbra is és balra is egy-egy „K” rovásjel részét alkotja. A korong felső részének jobboldali szélen, a „K” hangértékű jel közepébe egy másik „K” jelet róttak, amivel egyben négy „G” rovásjel jött létre. A felületi sérülés, a törés és a hiányzó rész miatt a teljes vonalvezetés nem teljes, de még ez is elég ahhoz, hogy kimondható legyen, hogy a táncoló emberek helyett, erre a leletre is az „Égi kő” és az „Atya” szavakat rótták.

Az „égi kő” mondókák gyakori előfordulása és a benne szereplő „égi út” (a csillagok ösvénye, a hadak útja), valamint az „egy” és az „ős”(teremtő, isten) szavak használata arra utalnak, hogy kőkorszaki eleink hitvilágának egyik ősi imája lehetett. Az égi kő, vagy ahogyan most nevezzük meteorit, tisztelete az iszlám világban még ma is elterjedt. A fekete vagy más néven Kába kő az iszlám szent ereklyéje, amit Mekkában, a Nagy Mecsetben őriznek. A fekete kő kb. 40 cm magas és buborékos szerkezetű. A tudósok szerint egy meteoritról származhat, sötét színét pedig a magas vastartalomból adódik. A hívők a követ isteni jelnek, Allah szent kezének tartják. Az ezüstbe foglalt szent kő elé a mecset dél-keleti sarkában járulhatnak a szent kő elé, amit megérinthetnek – magukba szívva annak csodatévő erejét. De nem szükséges teljesen megközelíteni a követ, mivel azoknak is szeretetteljes energiát nyújt, akik lehajtott fejjel elhaladnak előtte. A muszlim hitvilág szerint a fekete kő eredetileg fehér volt, és azért hullott alá a mennyből, hogy megtisztítsa az ember –Ádámot – és magába szívja az eredendő bűnt. A kő megtette a magáét, így feketévé vált.

A tordasi istenanya

A finom agyag és homok keverékéből készült, 7cm magas emberalak a késő kőkorszakból származik. Külön figyelmet érdemel a fej köré rajzolt sugárirányú vonalakból álló mintázat, ami nem más, mint napjainkban az angyalok és a szentek ábrázolásánál alkalmazott glória, azaz a dicsfény. A mellek közötti és feletti jelek olvasata alapján, a szobortöredék valóban egy természetfeletti lényt ábrázol, sőt azokból az emberalak neme is kiolvasható.

 Ez a két rovásjel a sárgával jelölt „TEN” és a felette lévő, a glozeli rovásleleteknél már meghatározott „NY” hangértékű lefelé fordított C alakú rovásjel. A „ZS” hang rovásjelét valószínűleg a „TEN” jel alá róhatták, ott ahol a törés van. De az is lehetséges, hogy a „ZS” rovásjelet a „TEN” jelével egyberótták. Erre utal a „TEN” jel középső szárának meghosszabbítása. Mindez azonban nem befolyásolja a teljes olvasat megadását, ami alulról felfelé a következő: (ŐS) „Ten Anya”.

A hosszúfalu-kisfentősi lelet

 A bronzkor egyik terméke, de lehet, hogy 3500 évnél is régebbi. A vonalas díszítés alatt egy rövid rovás látható, mely két „S” és a köztük lévő „TEN” hangértékű rovásjelből áll. Olvasata oda-vissza: ős Ten.

A várdombi amulett

Ezen a leleten összevont betűk láthatók és ismét megjelenik a négy égtájat jelképező kereszt, ami az amulett kör alakjából adódóan a Föld jelentést is magában hordozza. A négy furat a ruhára való rögzítést szolgálhatta, ezért akár a ruha összezárását szolgáló gomb is lehetett.

 

A jelek egy része erősen megkopott ugyan és a kép felbontása is alacsony, de egy képszerkesztő program segítségével, sikerült a vonalvezetés egy részét megállapítani.

Az amuletten lévő összerovásból a következő betűk emelhetők ki: a keresztet formáló „TY”, a cikk-cakk „Ö” és ezen jelek találkozásánál, a saroknál létrejött„G”, a bal felső negyedben a kissé meghajló „J”, a szemközti oldalon az „S”mellette az „NY”, valamint a „TY” betűvel egyberótt, a nikolsburgi abc-ben is megtalálható „TEN” hangértékű rovásjelek. Ezekből betűkből a következő mondatok képezhetők:

Jó ős Ten Atya. Jó ős Ten Anya. Jó ég Atya. Jó ég Anya. Jó ős Ten.

A „TEN” rovásjel spirálisan meghajló száraihoz hasonló ábrázolás a XV. században épült, és 1668-ban újjáépített énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén is megtalálható.

 A sarkokban az „Egy Us Ten” összerovás

A kisunyomi szobortöredék

 A csiszolt kőkorszakból származó emberalak töredék törzsére az égbolt jelképét, a nyak alá pedig rovás ábécénk „TY” betűjét rótták. Az olvasás szintén alulról-felfelé halad. A leletre az „Ég Atya” szavakat rótták.

A kisunyomi kerámiatöredék

A Kr. e. 5. évezredből származó írásjeleket hordozó töredéket, ami valószínűleg egy agyagkanál lapos átfúrt vége volt, a Szombathely melletti Kisunyomban találták 1981-ben. A megközelítőleg 6800 éves tárgy átmérője 5,7 és 6,7 cm. A leleten lévő írásjeleket legelőször Friedrich Klára rováskutató próbálta meg értelmezni. /részletesen itt/ Az én olvasatom csak részben azonos a fentiekkel, ráadásul a jelekből sikerült egy összefüggő mondatot is kiolvasnom.

 Az olvasás iránya itt is azonos az óramutató járásával és a vinca arcnál kezdődik. Az első jel az „S-T-I” betűk összerovása látható, ami után egy alig észrevehető „I” betűt róttak az agyagba. A „T” betű vízszintes vonala az arc részét képezi. A hiányzó rész után az „Ü” és az „L” rovásbetű összerovása következik, habár az „L” rovásjel legalsó párhuzamos vonala a törés miatt nem teljes hosszúságában, illetve alig látszódik. Ebből a két betűből valóban az „ÜL” szó olvasható ki. A következő jel szintén egy összerovás, amiből szétbontás után a „G” és az „I” rovásjelét kapjuk. Ezt követi a glozeli abc-ben is megtalálható „U” hang rovásjele. Mivel a vonalak alig keresztezik egymást ezért ez jelcsoport nem a „B” vagy a tízes számot jelöli. A betűket valószínűleg rovópálcával nyomták a puha agyagba, így érthető, hogy a vonalnak miért csúsztak túl, hiszen ez a használt segédeszköz sajátossága. Ugyanilyen túlcsúszás figyelhető meg az „Ü-L” összerovásnál is. A következő összerovás betűi az „A”, az „R” és a „D”. Az „A” rovásjel szára szintén része az arcnak.

A megállapított betűkből az „eSTI … ÜL éGI URAD” mondattöredék állítható össze. Az olvasat helyességét talán igazolhatja, hogy a tordas-vinca kultúra gyakran ábrázolta az ég urát trónon ülve és az agyagtöredéken látható vonalas arckép, a sarlós isten arcával is –ami valószínűleg egy maszk– megegyező formát alkot.

 A 6000 ezer éves kökénydombi vénusz és a sarlós Isten

 Piatrai függő

A rézkorból származó alaktalan állatfigura méreteiről nincsenek adataim, de a felületére rótt betűk sokat elárulnak arról, hogy mire használták. Balról-jobbra a következő rovásjeleket állapítottam meg.

 Az első a nagyon halványan látszódó X jel a „B” hang rovásjele, amit az „I”, és két függőleges jel, a „GY” rovásjele követ. Ezután ismét egy „I” majd az „SZ” rovásjele következik. A betűket csak össze kellett olvasnom, ami után a „BIGYISZ” szót kaptam. Ez a szó a bigy elvont gyökből ered, „melyből bigyeg, bigyereg, bigygyen, bigygyeszt származnak. Jelenti a testnek gyönge függését s rokon függ szóval és fity gyökkel (fityeg igében).” /Czuczor-Fogarasi/

Ezt a rézkori tárgyat valószínűleg a piros szaggatott vonal mentén fonallal kötöttékát és a nyakba akasztva, biggyesztve ékszerként hordták.


Szajol-felsőföldi (Jász-Nagykun-Szolnok megye) rajz

A rovásbetűkből összeállított, emberalakot formáló rajz összesen hét különböző jelet tartalmaz.

A jelekből a következő mondatok képezhetők:

Jó égi kő. Jó égi kő Atyánk. Jó ős Atyánk.

 Balról-jobbra: J, G, K, Ö, TY, UNK- Jó égi kő Atyánk; J, ZS, TY, UNK- Jó ős Atyánk

A tordasi fekete korong

Ezt a Kr.e. 7000-3500-ból származó korongot, mely egy kb. 11 ezer darabos gyűjtemény része, Torma Zsófia találta meg. A 94mm széles és 34mm vastag korong fekete kőből készült. Mindkét oldala véset, összesen kb. 19 jel van rajta.

A tárgyról több rajz készült már, ám az ezeken lévő írásjelek mind eltérnek egymástól. Mivel a korongról szerencsére készült jó minőségű kép, a hibás rajzokat figyelmen kívül hagyva, erről dolgoztam ki olvasatomat. A rovás olvasását az óramutató járásával megegyező irányba, a korong jobb oldalának közepénél kell kezdeni.

 Az írás az „I” és az „M” betű összerovásánál kezdődik, amit a háromszög alakú„D” betű követ. Ezekből a betűkből, mily nagyszerű a glozeli gyűrűkre rótt„IMÁD” szót kapjuk. A legcsodálatosabb, hogy a második szó leírt betűiből, melyek a „B”, az „Ö”, a „D” az „R”, és az „I”, kiolvasott „BÖDÖRI ” szó szintén szerepel a glozeli gyűrűre írt mondatban. Habár a szavak magánhangzói különböznek, jelentésük még is ugyanaz marad. A bodor-beder-bödör-pödör-peder-teker-csavar egy és ugyanazt a cselekvést jelenti. A továbbolvasást sajnos nehezíti ugyan a fényképezőgép villanó fénye, de nagyjából megállapítható a korongra írt betűk alakja. A bödöri szó után talán egy újabb „D” betű következik, itt azonban a jel egy-egy vonala keresztezi egymást, így lehet, hogy ez egy „D-B”összerovás. Az ezt követő jel, jelek alakja a sérülések miatt szintén nehezen állapítható meg. A „D” betűt követő jel talán egy, a Hun abc-ben is megtalálható„E-L” összerovás. Az összerovásban lévő „E” betű felső vízszintes vonala kis mértékben lefelé hajlik, így ebbe a jelcsoportba egy „J” hangot is be kell olvasni. Erre a betűcsoportra mintha egy „S ”betűt is róttak volna. Ha a fenti megállapítások helyesek, akkor ezekből a betűkből a „DELEJES” szó olvasható ki. A sérülések, kopások miatt a további jelek sajnos nem láthatók, így a szó végére szükséges „R” betű sem, de talán műszeres vizsgálatokkal kiszűrhetőek lennének az írásjelek és a véletlen karcolások.

A másik oldal egy részének írását korábban már sikerült elolvasnom, amit egy bejegyzésben be is mutattam. A tárgy ezen az oldalán a rovóeszköz helyenként megcsúszott, ezért a lerótt betűk nagy része szabálytalan alakú és vékony, alig látható vonalakból épül fel. Emiatt volt nehéz az első négy jel után következő jelek beazonosítása. Mostanra azonban sikerült megállapítani a „FÚJJUK” szót követő betűket is.

 Az olvasás tehát az „F” (rombusz alakú jel, közepében kereszt) rovásjelénél kezdődik és az óramutató járásával megegyező irányba halad. Az első két jel nagy mérete és a mondat végén lévő betűtorlódás is ezt mutatja. Az első szó betűi tehát az „F”, az „U”, a „J”, és a „K”. Az ezekből kiolvasott „FÚJJÁK” szót az „A” rovásjele majd a „K-M” összerovás követi. Ezután az „S”, a „TY”, az „R”, az „Ü” – itt az „U” és az „Ü” hangot is ugyanazzal a betűvel jelölték – és az alig észrevehető „T” rovásbetűt rótták le. A megállapított betűk összeolvasása után a „FÚJJUK A KÉMES GYŰRŰT” mondatot kapjuk. A „TY” betűt a „GY” betűre kell cserélni. A szó kiejtésekor a „GY” hang helyett zöngétlen „TY” hang képződik. A gyűrű rovója, mivel akkor még nem volt helyesírási szabályzat, a hangzás alapján róttal le a szavakat. A kémes szó a Czuczor-Fogarasi szótár szerint „(kém-es) mn. tt. kémes-t v. ~et, tb. ~ek.1) olyan tulajdonságu, milyen a kémé, azaz kutató, vizsgáló. Kémes kérdések, nyomozások.” A kémes szó tehát ebben az esetben azt jelent, hogy lyukas. Mint a többi rováslelet esetében itt is szoros kapcsolat van a lerótt szavak, mondatok (isszik csésze-isszátok, víz; piatrai függő-bigyisz, biggyeszt; Istenszobrok-ég Atya, ég Anya, ős Ten – és az eszköz rendeltetése, tulajdonsága között. Ebben az esetben a lyuk és az átfújásra való biztatás jelenti a kapcsolatot.

A gyűrű teljes rovása így szól:

Imád bödöri delejes(?)... Fújjuk a kémes gyűrűt.

Pártai szobrok és jelek

 A baloldali szobor mellső felületét egy összerovással díszítették. Középre a rombusz alakú „K” rovásjelét helyezték. Alatta, fejjel lefelé a „TEN” rovásjele látható, ami a kettéágazó szárával egy „S” hangértékű jelet hoz létre s egyben a „K” rovásjel részévé is válik. A „K” rovásjeltől jobbra és balra a „G” hangrovásjelét helyezték el, a felette lévő cikk-cakk vonalak pedig az „Ö” (özön) hang rovásjelei. Az emberalak száját az „éG” jelével ábrázolták. Ezekből az „Égi kő ős TEN” mondat állítható össze. A jobboldali szobor felületére rajzolt jelekből az „Ég Atya” szavak olvashatók ki.

A következő képen lévő jelekből az egek urának különböző megnevezései láthatók.


Balról-jobbra az első, és a második jel olvasata az „Ég Atya”, a harmadiké az „Égi ős Ten Atya”, a negyediké pedig az „Égi kő atya” illetve „Kő özön”.


Tordas-Vinca szobor

Az emberalakot formáló szobor felületére ma már alig észrevehető, csak erős nagyításban előtűnő jeleket róttak. Baloldalt a „ZS” és a „TEN” összerovás (olvasata ős Ten), míg a jobboldalon egy spirál rajza látható.

 Az „NY” rovásjele ugyan nem látszódik, de egy alapos vizsgálattal talán meg lehetne állapítani a helyét. A meglévő jelek és a nemi jelleg is egyértelműen arra utal hogy, a szobor készítője az ős Ten Anyát formálta meg.

Lengyel agancsrajz

A radiokarbonos vizsgálatok alapján a mintegy 10.900 éves jávorszarvas agancson a magyar rovás jeleiből összeállított, a korábbi leletekről már megismert díszítés, fenn az égbolt, lenn a víz, az özön jelképe, középen pedig a „ZS” és a „TEN” összerovás látható. Összességében ez a rajz is az ég urát, a mennyben lakozó ős Tent ábrázolja. Az összerovástól jobbra az „R”, és az „M” rovásjelét rótták le. Ezen betűkből hangzósítás után az uram szót kapjuk. A csontleleten tehát az „Ős Ten Uram” mondat olvasható.

 A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai, többek között az úgynevezett alapszókincs (mintegy 1000 szó) szavainak egybevetésével próbálta meg igazolni. Az alapszókincshez tartoznak:

- testrészek : kéz, láb, fej
- rokoni viszonyok: anya, atya, vő, meny
- számok: egy , kettő, három
- egyszerű használati tárgyak: háló, kés, nyíl
- természeti jelenségek: hó, víz, jég
- létezést és elemi cselekvést kifejező igék: van, él, hal, eszik, alszik, megy

Ezeket a szavakat a finnugristák szerint az uráli őshazából hoztuk magunkkal, a Kr.e. 3000-nél régebbi korból. Csakhogy a fenn bemutatott rovásleletek alapján bizonyítást nyert, hogy az ősi finnugor örökségnek mondott – Anya, Atya, Ten, egy, fúj, ég, jó, kő, út – szavaink a „honfoglalásnál” jóval korábban, a kőkorszakban is gyakori használatban voltak a Kárpát-medencében. Azon a helyen, ahová a mai tanítás szerint Kr.u. 895-96-ban érkeztek az Árpád vezette magyarok.

A 2000-ben elvégzett Semino-féle genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint, a magyar férfiak 60%-a az EU19-es –őskőkorszakbeli– ősapa leszármazottja. További 13%-a az EU18, 11%-a az EU7 és 8,9%-a az EU4 ősapa utóda. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93%-a négy ősapától ered, és 73%-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja. Fontos megjegyezni, hogy a Semino-féle vizsgálat az uráli népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jellegű gént a magyaroktól vett mintában nem találta meg. A Semino és munkatársai a magyar nép vonatkozásában végül a következő megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége, amire az EU19 haplotípus, –őskori genetikai marker– a magyarokban a legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal.
3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, és a horvát nép.

A genetikai vizsgálatok eredményeit immár a Kárpát-medence különböző területeiről előkerült, magyar nyelven olvasható őskori rovásleletek is megerősítik. Ezek a rovások egyben azt is bizonyítják, hogy a magyar nyelv Európa egyik legősibb nyelve. A Ten (valószínűleg a lélek), az Anya és az Atya tisztelete és az ebből eredő szentháromság, az Istenszobrok nagy száma és az égi kő ima gyakori előfordulása pedig azt mutatja, hogy őseink, a mai tanítással ellentétben nem voltak hitetlenek, hanem egy magasabb rendű, természetfeletti lényt, lényeket tiszteltek, ráadásul ismerték a világegyetem felépítését, a csillaghalmazok, benne a Tejútrendszer spirális alakját is. Lényegében ebből az ősi vallásból, az ős Atya-Ten-Anya tiszteletéből fejlődött ki a kereszt-napkereszt jelképet is átvevő kereszténység. Az a mai eltorzult vallás, melynek az Atya-Fiú-Szent Lélek hármasságából hiányzik a lélek megtestesüléséhez, a fogantatáshoz szükséges harmadik nem, az Anya, melynek tisztelete az őseink vallásában mindig is jelen volt.

A fenn idézett történelemkönyvben leírt magyar őshaza, és az utána következő vándorlás valamint a finnugor eredeztetés elmélete ezzel végérvényesen megbukott. Árpád magyarjai pedig nem voltak mások, mint a Kárpát-medencei magyarok egyik, a mezsgyén túlra vándorolt utolsó törzse(i), akik végül felszabadítóként érkezve helyreállították az ősi föld területi egységét.

Égi kő imádság

Kő, kő, égi kő,
Égi kő, égi őse.
Ős, ős, égi ős,
Égi ős, égi köve.
Egek Tene,
Kövek útján,
Egek Anyja,
Kövek útján,
Egek Atyja,
Kövek útján.
Jó ős Tenünk,
Jó ős Anyánk,
Jó ős Atyánk,
Jó égi kövek útján,
Vigyázz reánk.
 
/Cs. 2011/


A következő írásban egy olyan, reményeim szerint nagy visszhangot kiváltó rovásleletet mutatok be, amit a boszniai Nap piramis belsejében találtak. 

Csaba vezér


 A magyar ősvallás jelképe a boszniai Nap piramisban

Bár a tudományos körök mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy hiteltelenítsék és nevetségessé tegyék a Visokó mellet magasodó piramisok feltárásainak eddig elért eredményeit, a Semir Osmaganic által 2005-ben elindított munka, a heves támadások kereszttüzében, mégis tovább folyik. A piramisvölgyben elvégzett próbaásatások, melyekkel gondosan kikövezett utakra, párhuzamosan, több rétegben egymásra helyezett, megmunkált, azonos méretű homokkőlapokra valamint több tonnás kőtömbökre bukkantak, már korábban egyértelművé tették, hogy ezt a területet nem a természet, hanem az emberi erő és elme formálta, alakította át. A világ eddigi legnagyobb, 220 méter magas Nap piramis három oldala, a légi- és űrfelvételek, a geometriai mérések, geodéziai topográfiai rétegrajz elemzések alapján, teljesen szabályos, azonos méretű és dőlésszögű háromszögformát alkot. A Nap piramis északi és keleti oldalának feltételezett találkozásánál elhordták az idők folyamán lerakódott 70 cm-es földréteget és meg is találták az építmény ezen élét.

 Még 2007-ben Harry Oldfield brit biológus és feltaláló az elektromágneses mezők rögzítésére alkalmas eszközzel térképezte fel a piramis energiamezőjét és megállapította, hogy azt a közeli dombokkal ellentétben, folyamatosan mozgó, függőleges erővonalak veszik körül. A további vizsgálatok eredményei szerint a Nap piramison kívül még legalább négy kisebb-nagyobb építmény rejtőzik a földtakaró alatt. Ezek közül némelyik lépcsős szerkezetű és sík felső résszel rendelkezik. Német kutatók talajradar készülékkel lépcsőket, átjárókat és a Nap piramisban az eltérő talajszerkezet alapján folyosókat is találtak. A piramisvölgyet behálózó alagútrendszer –mely az összes építményt összeköti– bővítése közben a járatokat kitöltő üledékes kőzet között egy fadeszka darabra bukkantak.

 Az ebből nyert mintát kormeghatározás céljából egy német és egy lengyel laborba küldték. A Kiel-i Christian-Albrechts Egyetem Radiometrikus Kormeghatározó és Stabil Izotóp Kutató Leibniz Laboratórium Vizsgálata alapján a fatörmelék korát 30.600 (+/– 540 év), a gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem elemzése pedig 34.000 (+/– 1500 év) évesnek tartja. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az építmények kora azonos a fadarab korával, hiszen nem tudható, hogy az mikor került az alagútba. Az idők folyamán a piramisokra lerakódott földréteg vastagságából viszont nagyjából meghatározható az az időszak, amikor az építők elhagyták a helyszínt. Minden 1 cm talajréteg képződéshez 300 év szükséges. Az oldalakat fedő földréteg átlagosan 40-50 cm vastag, tehát a piramisok 12-15 ezer évvel ezelőtt épültek.


A feltárások során talált 6-7 ezer évesre becsült agyagpiramis

Az alagútrendszerben felhalmozódott hordalék –a járatokat valószínűleg egy hatalmas erővel lezúduló víztömeg töltötte fel– eltávolítása közben kisebb-nagyobb csiszolt rovásjeles homokkő tömböket találtak, melyek közül a legnagyobbak súlya a 8 tonnát is meghaladja. A legfigyelemreméltóbb, és nagy jelentőséggel bíró lelet az a rovásbetűs kőlap, amit a Nap piramis belsejében találtak. A megtalálás helyszíne azonban nem egyértelmű, mert azt egyes források a piramison kívülre teszik, míg Osmanagic egyik előadásában azt állítja, hogy a kőlapot a Nap piramisban találták.

 

Ezen a kőlapon, a betűk formája alapján nem egy, hanem több, különböző kultúrák írásjelei vannak. Viszont van egy véset, ami szinte a kő egész felületét betölti, tehát méretében kiemelkedik a többi rovás közül, ami azt valószínűsíti, hogy ez volt a kőlap legelső rovása. Az összes többi csak utólagos –a jelek összevisszasága, és a vonalkereszteződések is ezt mutatják– rárovásos „rongálás”. Az összerovás bemutatásához és elolvasásához a világhálón megtalálható, helyenként hibásan berajzolt képet, 90°–al balra kell fordítani.

 

A kőre a magyar rovás abc –„J”, „S” (alább ki fogom fejteni, hogy a háromágú villára hasonlító jel miért ezt a hangot jelöli), „TEN”, „TY”– jeleiből álló, ősvallási jelképet rótták. Ezekből a betűkből, a várdombi amuletten és a bánáti pecsétnyomón is megtalálható „Jó ős Ten Atya” mondat olvasható ki.


J, S, TEN, TY: Jó ős Ten Atya


Ezen jelcsoport fölött, kissé jobbra egy ezzel teljesen megegyező jelkészletű, de erősen megkopott és méretében kisebb összerovás látható, melynek felső része, azaz a „J” hang rovásjele hiányzik (letört).

 

Az énlakai „Egy Usten” 1668-ból, és a boszniai „Jó ős Ten Atya” a kőkorszakból

 

Persze lehet arra hivatkozni, hogy nem tudható mi volt ezeknek a betűknek a hangértéke, és a rovók akkori szókincse sem ismert. Viszont a visokói Istenkő jelei, a korábban már bemutatott emberalakot formáló szobrokon is szerepelnek (tordasi istenanya, pártai szobrok, kisunyomi szobortöredék, Tordas-vinca szobor) „Ég Atya”, „Ős Ten Anya” és „Ős Ten” olvasattal. Rögtön felmerül a kérdés. Mit keres egy magyar nyelven értelmezhető jelcsoport a több ezer évvel ezelőtt épült piramis belsejében? Egyáltalán mikor kerülhetett oda? Választ talán a vájatban képződött cseppkövek kormeghatározása adhat. A gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem vizsgálata alapján az alagút cseppkövei 5080 (+/–75 év) évesek, a járatokat ekkor vájhatták ki, tehát a kő is ebben az időszakban vagy ennél korábban kerülhetett a megtalálási helyére.

Az alábbi képen lévő, az alagútrendszerben fellelt kőtömb valamennyi rovásjelének helyes megállapítását a képek rossz minősége és a helytelen fényképezési mód sajnos nem teszi lehetővé.


A rovásjeles kő kibontás előtt

  Néhány rovásjel a rossz fényviszonyok ellenére is felismerhető. (Középvonalban: „K”, „M”, „U”)


Az viszont egyértelmű, hogy ezek jelek, a többi kőtömbön látható jelekhez képest nem különállóak, hanem összetartoznak és szavakat vagy akár egy mondatot is alkothatnak. Mivel ezek a rovásleletek természetes fénytől elzárt helyen vannak, a jó minőségű kép eléréséhez központi irányfény nélkül és a fényképezőgép villanó fényének kikapcsolásával, a kőtömböt, felületének síkjában minden oldaláról egyenként megvilágítva kell megörökíteni. A kőbe vésett mély barázdák így árnyékot vetnek és kirajzolódik a teljes írás. Persze a helyszíni vizsgálat még ennél is biztosabb eredményt hozhatna.

 A járatrendszer bejáratánál talált kőtömb rovásjelei. („A” vagy „M”, „R”, „U”, „ZS”)


Beszterce völgyi szerencse- és varázskövek

2009 májusában a Farkasa nevű kis falu közelében, az Aranyos-Beszterce folyó áradása egy emberi fejet formáló, a boszniai kőlapon lévő jellel szinte teljesen azonos ábrázolással ellátott, a kőkorszakból eredeztetett tárgyat mosott ki a talajból. A rovásjeles kő átmérője 8x7,5 cm, súlya pedig 300 gramm.

 Az összerovás betűit külön színnel jelöltem, melyek közül a sárga színű jel az „S”, a piros a „TEN”, melynek oldalsó, csigavonalban meghajló szárait a szemek helyettesítik. A sötétkék szín a „TY” hangértékű rovásbetűt jelöli. Fent világoskékkel jelölve a Beszterce völgyi pecsételőn is megtalálható „G-Ö” összerovást, mellette jobbra pedig talán a „G” vagy a „GY” rovásjelét nyomták a puha agyagba. A fejtetőre helyezett fésűre emlékeztető jel ebben az esetben a termékenység, az eső és a napkelte jelképe is lehet. „A fejre helyezett fésű a természetfeletti erőkkel való kommunikáció módja. A fésű fogai az égi fény sugarait jelentik, amelyek a fejtetőről hatolnak be az Énbe. Ez a fény tartja egyben a hajat, azaz az egyén alkotórészeit ereje, nemessége és lelki felemelkedésére való képessége foglya össze.” /Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár/

Az alsó összerovás jeleiből, számos kőkorszaki lelethez hasonlóan, az ősvallás egyik gyakran előforduló szóhasználata az „Ős Ten Atya” olvasható ki.

A következő folyóparti leletet két furattal látták el, amiből az következik, hogy azt felfűzve a nyakban hordták. Éppen ezért úgy, mint a karcagi karika esetében ezt a tárgyat is furattal lefelé, viselőjének szemszögéből kell megvizsgálni.

 Az olvasás a megszokottak szerint balról-jobbra halad és a háromágú villa alakú jelnél kezdődik. Ez a rovásjel hasonlít ugyan a mai rovásábécénk „ZS” hangértékű jelére, mégsem azonos vele. Sokáig töprengtem azon, hogy milyen hangot jelölt ez a közösség ezzel a betűvel. Mert az nem lehet, hogy az „S” hang jelölésére a rovásábécénk „ZS” betűjét használták és mai hangértékének megfelelően is ejtették. (pl. őzs Atya, őzs Ten, égi őzs) Végül ez az apró kis tárgy segített megválaszolni a kérdést. A rovásjeleink valamilyen tárgy, állapot vagy cselekvés leegyszerűsített képi ábrázolásai, szójelei, mint például az SZ rovásjele, ami a növényi szár, az M, ami a mell vagy régebbi jelöléssel a mász(ik), az S, ami a sánc vagy sátor és a V, ami a völgy vagy vág jelentését hordozza magában. A villa alakú jelnek csak meg kellett találnom a képi megfelelőjét, ami leginkább egy cselekményre, valamilyen tárgy kettéhasításának a folyamatára hasonlít. A középen lévő függőleges vonal „I”a vágóeszköz, ami lehet egy kés pengéje vagy akár egy fejsze foka is, a „V” alakú jel pedig egy hosszára állított farúd, amit az éles vágóeszköz éppen két részre vág, így az kétfelé hajlik. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a rovásjel a sar ősgyök szójele, „melyből sarab, sarabol, saraboló, sarj, sarjaz, sarol, sarló, mind metszésre vonatkozó származékok erednek.” /Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára/ Ebből következik, hogy az égetett agyagtárgy villa alakú jele, a szó eleji „S” hangot jelöli, –javítva a korábbi hibákat– az összes olyan rováslelettel együtt, (magurai pecsétnyomó, Beszterce völgyi pecsételő, bánáti pecsétnyomó) melyekre ugyanezt a jelet rótták. Ez a betű a sidoni és az arámi ábécében is megtalálható és szintén az „S” hangot jelöli. Véleményem szerint az etruszk ábécé M betűre hasonlító, „S” hangértékű írásjele is a sar szójele. Képileg ugyanazt a cselekményt ábrázolja, de itt a két függőleges vonal egy farönk, a közöttük lévő „V” alak pedig a vágást, metszést, azaz a „S”art jelenti. Érdekes, hogy a mai magyar rovás ábécében ennek a jelnek (M) a hangértéke „V”, ami képileg szintén visszavezethető a vágás vagy vájás folyamatára. A rovás második betűje az „E”, amit a „G” és a „J” hang rovásjele követ. Ebből a négy jelből „SEGEJ” vagy „SEGÉJ” szó olvasható ki, ami egyenértékű a ma használt segíts szóval.

Ezt a szót hangilag még ma is teljesen megegyező módon ejtjük, például a fogadalmat lezáró „Isten engem úgy segéljen” (ejtve: SEGÉJJ-en) mondatban. Nyilvánvaló, hogy viselője a mindennapi élet nehézségeinek átvészeléséhez, testi épségének megőrzéséhez kért és remélt segítséget, védelmet ettől a varázserővel felruházott apró tárgytól. A leletet egy keresztirányú vonal osztja ketté, mely fölött három rovásjel, alatta pedig valószínűleg egy csillag rajza látható. Az írást balról-jobbra olvasva az „I”, a „K” és az „R” hang rovásjeleit állapítottam meg. A rovás szabályai szerint a vonal fölött az „IKIR” szó olvasható, ami azonos az iker szavunkkal. „(ik-ěr, mongolul ikiri, törökül ikiz vagy némelyek szerént: jigiz, és a ,húszat’-at jelentő szóban igir-v. jigir-[mi]; ide tartozik a ,kettő’ jelentő mongol kjuhar is” /Czuczor-Fogarasi/. Ha az olvasat helyes, akkor a tárgyon lévő csillag a Napot, a két furat (a felfűzéshez egy is elég lenne) pedig az Ikrek csillagkép két tagját, a Kasztor és a Pollux nevű csillagokat jelöli, melyek a Nap, az égbolton egy év alatt megtett látszólagos útjának a közelében találhatók meg. Az írás alá húzott vonal pedig pontosan ezt az utat, a Napunk égi pályáját jelöli. Mindebből az vonható le, hogy kőkorszaki őseink nemcsak a csillaghalmazok felépítését, alakját, hanem a Nap égi útjának fontosabb állomásait, az égövi jegyeket is ismerték. Egynek, az Ikrek csillagképnek az ősi nevét (Ikir) pedig a leletnek köszönhetően már tudjuk is.

A leomló folyóparton eddig kb. 120 darab, bekarcolt jelekkel ellátott, különböző nagyságú és formájú, égetett agyagtárgyat találtak. Eddig sajnos csak erről a két tárgyról közöltek képet.

Rovásjelek a Pilisben

A titokzatos Pilis hegység erődítményének egyik megmaradt falán egy rendkívül fontos rovás látható, melyet tévesen az „R” és az „A” betűk összerovásának gondolnak.


Az ősi jelet megpróbálták eltüntetni

Hibás az olvasat azért, mert nem veszi figyelembe a nagyrészt függőleges irányú, az eredeti rovás eltüntetését célzó vésett vonalakat. A rongáló pontosan tudta, hogy egy „pogány”, őseink vallásának egyik gyakran használt jelképét semmisíti meg, azonban szerencsére sietős dolga lehetett és csak részben sikerült elpusztítani ezt az ősi jelet. A rovás keletkezésének pontos idejét ugyan nem lehet megállapítani, de szinte biztos, hogy az a kereszténység elterjedése előtti időkre tehető.

A rávésett vonalak eltávolítása után a kövön, habár a megrongált jelek egy részét a természet pusztító ereje is megkoptatta, a boszniai kőlapon és a Beszterce völgyi szerencsekövön lévő, azzal szinte teljesen megegyező összerovás látható, „JÓ ŐS TEN ATYA” olvasattal.


Az ősvallási jelkép

Az egykori magyar királyi központban, a Pilisben lévő rovásos kő, az erdélyi és a délvidéki leletek azonos jelkészlete és olvasata azt valószínűsíti, hogy a Kárpát-medence területe már a kőkorszakban is egy egységet alkotott, népességének azonos szokásai voltak, ugyanazt a vallást gyakorolták, az Ős Tent, az Ős Ten Anyát és Atyát tisztelték. A boszniai piramisvölgy pedig talán, a szakkarai lépcsős piramishoz hasonlóan, egy vallási– és gyógyító központ lehetett.

Csaba vezér

Készült: Csaba vezér dolgozata nyomán

Bküldte: anikogyorgyi


 

Megnyitva 25991 alkalommal