A pofátlanság netovábbja, hogy a késleltetők szócsöve "Késleltetik a rovás szabványt" címen egyfajta világméretű nemzeti szabadságharcra hív a meg nem nevezett gonoszok ellen, akik „késleltetik” a rovásírás nemzetközi szabványosítását.
Felmerül az alapvető kérdés, hogy miért kellene az élő székely-magyar rovásírással egyazon szabványba gyömöszölni a halott kazár írást?
Csak nem próbálják valakik egybemosni a székelyeket és magyarokat a kazárokkal? Vajon hogy került a csizma az asztalra, a halott kazár írás az élő székely-magyar rovás mellé? Ki bátorkodott ezt az illetéktelenséget elkövetni? A Magyarok Világszövetsége, mint a székely-magyar rovásírás újraélesztésének egyik első, és legelkötelezettebb szószólója magyarázatot vár minderre az érintettektől és elsősorban a Magyar Szabványügyi Testülettől.
A Magyarok Világszövetsége 2003. június 21-én a Csíkszeredában megtartott, a Quo vadis Székelyföld? konferencia zárónyilatkozatába emeltette, és ezzel nemzetstratégiai programmá tette a székely-magyar rovásírás újraélesztésének szükségességét. Ezt követően, 2008-ban kezdeményezte a magyar rovásiskolák együttműködését egy korszerű rovásszabvány elfogadása végett. Ennek is köszönhető, hogy 2008-ban, a Magyarok VII. Világkongresszusának zárónyilatkozatába foglalt támogatásával megnyílt az út a székely-magyar rovásírás nemzetközi számítógépes szabványosítása előtt, amit időközben valaki vagy valakik sajnálatosan kisiklattak.
Kik a felelősök?
A Magyarok Világszövetsége, mint a nemzeti szintű intézmények körében az egyetlen következetes támogatója felbecsülhetetlen kultúrkincsünk, a székely-magyar rovásírás ügyének, a közelmúltban kénytelen volt az általa észlelt folyamatok miatt fölszólalni. A 2008-ban biztatóan, közmegegyezés alapján elindult szabványosítási folyamat nem csak megtorpant, hanem egyenesen veszélyes pászmára csúszott. Erre utalt minapi közleményünkben Gyetvay György Gergely történész, informatikus, akit a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kinevezett, hogy a rovásírás nemzetközi szabványának kialakítása során képviselje az MVSZ álláspontját a Magyar Szabványügyi Testületben. Sajtószolgálatunknak adott nyilatkozatát e közlemény végén megismételjük.
Pár nappal ezelőtt Joó Ádám, az egyetlen hazai webfejlesztéssel foglalkozó lap főszerkesztője, informatikus levelet írt a Magyarok Világszövetsége elnökének, amelyben összefoglalta a rovásírás számítógépes szabványa kidolgozásának eddigi lépéseit. Tekintettel arra, hogy a levél fontos, közérdekű információt tartalmaz, szerzőjének és címzettjének hozzájárulásával sajtószolgálatunk alább teljes terjedelmében közzéteszi.
Joó Ádám főszerkesztő levele
Tisztelt Elnök Úr!
2008 novemberében találkoztunk itt Csömörön, a Gloria Victis emlékműnél, ahol az 1956-os szovjet intervencióra emlékeztünk, és sikerült váltanunk pár szót, majd nem sokkal később az invitálásnak eleget téve a Magyarok Házában hosszabban is elbeszélgettünk. Sajnos az ember néha csatát veszt az élettel szemben, így akkoriban nem tudtam jelentkezni, de ügyünk állása, és a Magyarok Világszövetségének nemrég kezembe jutott nyilatkozata
(http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20120406_rovasiras.html) arra sarkallt, hogy tollat ragadjak, és felelevenítsem az elmúlt években történteket.
Hosszú évek óta dolgozom szoftverfejlesztőként, az egyetlen hazai webfejlesztéssel foglalkozó szakmai lap főszerkesztőjeként, a legnagyobb múltú hazai szakmai konferencia főszervezőjeként 2008-ban határoztam el, hogy kezdeményezem a rovásírás nemzetközi szabványosítását, hogy az végre mind nyomtatásban, mind számítógépen, legfőképpen a világhálón használható legyen a mindennapi életben.
Levelezésbe kezdtünk Michael Everson ír-amerikai írástörténésszel, aki a Berkeley Egyetemen működő Script Encoding Initiative támogatásával az évtizedek során a világ több tucat írásrendszerének szabványosítását vitte véghez a Unicode és Nemzetközi Szabványügyi Testület munkájában részt véve, és a téma egyik legelismertebb nemzetközi szakértője; és Szelp Szabolccsal, Ausztriában élő barátunkkal, aki nyelvészként végzett, és jelenleg a Bécsi Egyetemen a rovásírásból írja doktori disszertációját – a nikolsburgi ábécé szerzőjének azonosítását bemutató dolgozata tavaly jelent meg a Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóiratában, a Magyar Nyelvben.
Hamarosan felvettük a kapcsolatot dr. Hosszú Gábor villamosmérnök docenssel, akivel Michael mintegy tíz évvel korábban már egyeztetett, ő lévén az egyetlen, akit az interneten keresztül elért, ugyanis Hosszú Gábor weboldalán akkoriban a saját maga és mások által készített betűkészleteket (melyekben a latin ábécé karakterei vannak rovásbetűkké átrajzolva) tett elérhetővé, azonban akkoriban a közös munka kútba esett. Tíz évvel később tehát Michael őt kérte meg, hogy 2008 nyarán hívjon össze egy szakértőkből álló megbeszélést, ahol bemutathatjuk a Michael és Szabolcs által összeállított, a Nemzetközi Szabványügyi Testületnek megküldendő előterjesztést, és ehhez az érdekeltek jóváhagyását kérhetjük.
A 2008. július 12-én megtartott találkozón hármunkon kívül jelen volt Szakács Gábor és Friedrich Klára, Libisch Győző, Tisza András, Bakonyi Gábor, Rumi Tamás, Sípos László és Hosszú Gábor is, és a megbeszélés végére minden jelenlévő által elfogadott álláspontot alakítottunk ki a szabványosítandó jelkészletről.
Azonban a nyár végére kiderült, hogy Hosszú Gábor a hátunk mögött szervezkedésbe kezdett, és leginkább a Michael külföldi személyére alapozott retorikával sokakat meggyőzött arról, hogy egy általa írott előterjesztést támogassanak, mely mindösszesen annyiban különbözött a miénktől, hogy az írás a nemzetközi tudományos szakirodalomban ismert, sok más ősi írásrendszerhez (Old Italic, vagyis etruszk, Old Turkic, vagyis ótürk, Old Arabic, óarab és Old Persian, óperzsa stb.) hasonló nevét – Old Hungarian Script, tehát a régi magyar írás –, a nemzetközi közönségnek semmit nem mondó Hungarian Rovas-ra cserélte, azzal az igaztalan állítással, hogy az előterjesztésünk holt írásként kívánja a rovásírást szabványba emelni. Az általa benyújtott előterjesztés másik eleme az összerovásokat érintette. Mint az köztudott, a rovásbetűk szabadon összeróhatók, mely a korszerű számítógépes technológiával is megvalósítható, a karakterek közé szúrt speciális jel bevitelével, így lehetővé téve, hogy bármely két vagy több karakterből ligatúra, összekapcsolt betűsor keletkezzék. Hosszú Gábor azonban ragaszkodott ahhoz, hogy (a korábban készített betűkészleteiben található) előre összeállított összerovások szerepeljenek a szabványban, annak ellenére is, hogy az ISO képviselői egyértelművé tették, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert a betűk összekapcsolásának elfogadott módja ma már a fent leírt eljárás.
Nem kellett sokat várni, és Sípos László vezetésével (akiről azon kívül, hogy saját bevallása szerint akkor érkezett külhonból, többet nem tudni) megalakult a Rovás Alapítvány, mely legjobb tudomásunk szerint máig Sípos Lászlót, Hosszú Gábort és Rumi Tamást jelenti, és nagy lendülettel kezdte meg kifejteni propaganda tevékenységét előterjesztésük mellett, melynek első lépéseként Gödöllőn Élő rovás címmel konferenciát hívtak össze, melyről mi csak utólag értesültünk a sajtóból, ugyanis nem hívtak meg minket – Sípos László utólagos bevallása szerint szándékosan. Itt a jelenlévők elfogadtak egy betűkészletet, és – választás nem lévén –, támogatásukról biztosították a Rovás Alapítvány beadványát. A konferenciáról könyv formájában is készült beszámoló. Időközben Hosszú Gábor delegáltatta magát a Magyar Szabványügyi Testületbe, így a saját beadványát, mint a téma egyetlen „szakértője" a műszaki bizottságban, a nemzetközi vitán és szavazásokon képviselhette, mint a Magyar Szabványügyi Testület javaslatát. Annak ellenére, hogy saját előterjesztésünkben az évek folyamán fájóbbnál fájóbb kompromisszumokat kellett kötnünk a konszenzust áhítva, a másik oldalról ilyennek jelét sem tapasztaltuk.
Józan ésszel ilyesmi nem is várható olyan féltől, aki a kommunikáció minden formájától elzárkózik: Hosszú Gábor egy bécsi konferencia alkalmával például több órán keresztül ült velünk szemben karnyújtásnyi távolságra úgy, hogy mindez idő alatt egyetlen alkalommal sem nézett ránk, és a feltett kérdéseinkre a bizottság más tagjainak válaszolt.
(Na vajon) kik állnak a "Rovás Alapítvány" mögött?
A Rovás Alapítvány következetes nyelvhamisításának köszönhető, hogy az érdeklődők körében egyre elterjedtebb az ősi magyar írás megnevezése, mint „rovás", szemben az évszázados múltú, és néhány éve még természetes „rovásírás" szóval. A rovás az egyik legrégibb magyar szavak egyike, és az önálló, a rovásbetűkkel csak a múlt század óta közösen kezelt számrovás neve. A „sok van a rovásán", „rovott múltú" szófordulatok mind a pásztornépek ősi számviteli rendszerének emlékét őrzik. Összemosása a székelyek által megőrzött írással hasonló ahhoz az újkeletű törekvéshez, melyben két másik, soha meg nem fejtett írásrendszert, köztük a kazár írást próbálja meg egy úgynevezett „Rovas" íráscsalád tagjaként rokonságba hozni a rovásírással, és az Egyetemes Karakterkészletben együtt szabványosítani. Ezen kívül Hosszú Gábor előterjesztésébe újonnan feltalált betűket is felvett, mint az x, y és q, azt állítva, hogy a modern használathoz szükséges ezek bevezetése a rovásírásba, illetve új jelet használ az ű hang lejegyzésére; Rumi Tamás kilenc új rovásszámot alkotott, melyek nemzetközi szabványba emelését szintén kérték.
Csalódva, látván a Gödöllői megállapodás felrúgását, a jelenlévők Szondi Miklós rovásírás-oktató szervezésében 2012. április 21–22-én „Egységes rovás" címmel értekezletet szerveztek Solton, melyre mind mi, mind a Rovás Alapítvány meghívást kapott. Az összejövetelen tizenhárom szakmai szervezet tagjai, összesen hetvenegy fő volt jelen, beadványunkat Szabolcs és jómagam, a Rovás Alapítvány előterjesztését Sípos László és Rumi Tamás képviselte. Az értekezlet végén az akkor jelenlévő 53 fő (a négy érintett kivételével) szavazott a kérdésben, hogy melyet támogassák a nemzetközi szabványosítás folyamatában. A Michael Everson és Szelp Szabolcs jegyezte előterjesztésre 33 fő szavazott, míg a Hosszú Gábor által jegyzettre mindösszesen 2 fő. 14 fő főleg a műszaki ismeretek hiányára hivatkozva tartózkodott. A Rovás Alapítvány későbbi megnyilvánulásaiban kétségbe vonta az értekezlet résztvevőinek hozzáértését, mi több, még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a találkozóról készített fényképfelvételeken megjelenjenek.
Tisztelt Elnök Úr!
A szabványosítás folyamatában most is minden lépésért meg kell küzdenünk, annak ellenére, hogy a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve, ősi írásunkat már két éve használhatnánk a számítógépen, ha munkánkat nem akadályozzák. Eközben nap mint nap szembe kell néznünk azzal, hogy négy éves munkánkért cserébe nemhogy elismerést nem kapunk, de rágalomhadjárat folyik ellenünk minden lehetséges médiumon, arcátlan hazugságokat terjesztve, hazaárulónak bélyegezve bennünket.
Erőnket és lehetőségeinket meghaladja, hogy minden fronton kiálljunk becsületünk mellett, hisz az elvégzendő munka is leköti energiáinkat, figyelembe véve, hogy mindezt ellentételezés nélkül, családunktól és barátainktól elvett időben végezzük.
Tisztelt Elnök Úr!
Kérem, hogy a fentieket figyelembe véve, és a Magyarok Világszövetsége által közzétett állásfoglalás szellemében, elősegítve a magyar nemzet ősi írásának mielőbbi feltámadását, biztosítsa törekvésünket nyilvános támogatásáról.
Tisztelettel: Joó Ádám
MVSZ Sajtószolgálat 7567/120702
Előzmény
Kulturkampf a magyar írásért - Kísérlet a székely-magyar rovásírás kazárosítására
Ismeretes – mondta sajtószolgálatunk érdeklődésére – Gyetvay György Gergely, hogy a Magyarok Világszövetsége pár hónappal ezelőtt kénytelen volt felszólalni a székely-magyar rovásírás ügyében. Mára kiderült, hogy aggályaink nem voltak alaptalanok.
Fontos előzményként tudni kell, hogy részben a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére, valamennyi magyar rovásiskola bevonásával, közmegegyezéssel született egy megállapodás a szabványosítandó rovás-jelkészletről. E megállapodás legitimálására az ügy további vitelét kezébe vevő csoport messzemenően felhasználta a Magyarok VII. Világkongresszusának erkölcsi, nemzetpolitikai súlyát, hiszen annak Zárónyilatkozata méltatta a megállapodás létrejöttét. Ez 2008-ban történt.
Azóta hiába vártuk, hogy a nemzetközi számítógépes jelkészletet (UNICODE) bővítsék az ősi magyar írás jelkészletével. Mint kiderült, fent említett csoport önkényesen megváltoztatta a nemzetközi szabványügyi testülethez benyújtott folyamodványt, és harsány nacionalista felhanggal, annak örve alatt, hogy az eredeti előterjesztés nevéből – Old Hungarian Script – hiányzik a magyar „rovás" szó, megpróbálta egy kalap alá vonni a székely-magyar rovásírást a kazár írás jelkészletével...
A Magyarok Világszövetsége azért kérte felvételét a Magyar Szabványügyi Testületbe, hogy ezt az álságos, magyarellenes kísérletet megakadályozza – nyilatkozta sajtószolgálatunknak Gyetvay György Gergely, aki kifejtette:
Az ügy nagyon álságos. Joggal kérdezheti bárki, hogy mi a gondunk azzal, ha a székely-magyar rovás karakterkészlete kibővül néhány további karakterrel, tulajdonképpen a kazár írásjelekkel? Miért válna ez kárára a székely-magyar rovásnak, hiszen az a karakterkészlet része lesz „a Kárpát-medencei székely-magyar kazár" szkriptnek, így azzal minden magyar szöveg lejegyezhető, csak lesznek további karakterei is?
Válaszunk erre – folytatta Gyetvay György Gergely – az, hogy a probléma lényege kultúrtörténeti, kultúrpolitikai kérdés, hiszen a székely- magyar (Old Hungarian Script) az önmagában egy egységes rováskészlet, ahhoz hozzátenni és elvenni belőle nem lehet. A kazár írás rováskészletét ehhez hozzáilleszteni megtévesztő és csak a történelemhamisítás eszközéül szolgálhat.
Mert gondolkozzunk: Mit szólnának hozzá egyesek, lenne-e konfliktushelyzet abból, ha mondjuk szabványosítani szeretnének egy olyan szkriptet, hogy „közel-keleti zsidó-arab írás" , amely betűkészlet csak kiegészülne az arab írásjelekkel, tehát a zsidó szövegek ettől még minden további nélkül lejegyezhetők lennének?! Okozna-e ez hatalmas politikai konfliktust szerte a világban?
Arra a kérdésünkre, hogy miként oldható fel ez a konfliktus, Gyetvay György Gergely válasza:
Én a megoldást abban látom, hogy az „Old Hungarian Script" néven szabványosításra beadott rováskarakter-készlet legyen egy önálló szkript és, ha valaki ragaszkodik a kazár íráshoz, az adja be külön szabványosításra az „Old Kazarian Script"-et, amiben viszont semmi esetre sem szerepelhet a székely-magyar karakterkészlet.
MVSZ Sajtószolgálat
Forrás: MVSZ Sajtószolgálat és Neményi.net