20210802
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2012 szeptember 05, szerda

Tarih-i Üngürüsz és a műről

Szerző: Mahmud Terdzsüman Geönczeöl Gyula és Blaskovics József

 ATILUSZ KIRÁLY PADISAHSÁGÁRÓL SZÓLÓ ELBESZÉLÉS

A hírmondók így beszélik: Hunor nemzetségéből két testvér volt közöttük az egyiket Atilusznak, a másikat Budának hívták. Atilusz jó természetű, bátor, éles eszű és okos ember volt, s szerfölött alkalmasnak látták őt a királyságra, és igyekezettel arra törekedtek, hogy Atiluszt a trónra juttassák. Végül is az összes bégek és a többi előkelőségek összejöttek és tanácsot tartottak, Atiluszt méltónak látták a királyságra, mindnyájan meghódoltak, és engedelmességet fogadtak [neki]. A trónra és a koronára érdemesnek találták, és Nazret-i Iszá (48) időszámítása szerint a háromszáznyolcvanhetedik évben Atiluszt megkoronázták, a szultáni trónra ültették, és királlyá választották. Így tehát Atilusz lett a király, okosan és igazságosan kezdett uralkodni.

Egy nap lóra ült, és elindult, hogy körülnézzen [a környéken]. A Tuna mellett felüdülve, az említett folyó partján egy magas helyre ért, ahonnan az egész környéket megszemlélhette. Ezt a helyet nagyon kellemesnek találta és megszerette. Látta, hogy onnan nagyon szép kilátás nyílik [a vidékre], és körös-körül kellemes, üdítő és gyönyörű részei vannak.

Azonnal megragadta szívét, [s elhatározta], hogy azon a helyen székhelynek alkalmas hatalmas palotát épít.

Mikor azonban király lett, testvérét, Budát erdeli bánná nevezte ki, és a 'Tiszát jelölte ki [a bánság] határául.

Arra a helyre [vonatkozólag pedig], mely megragadta a szívét, parancsot adott, hogy az összes építészek legyenek készültségben, és az építéshez szükséges dolgokat készítsék elő, és várják meg a szerencsés órát [az építés megkezdésére]. Egy nap, Nazret-i Iszá születése után a háromszázkilencvenkilencedik évben egy szerencsés óra tiszteletére azt a helyet felépítették. Hosszú ideig fáradoztak, amíg befejezték, és a régi székhelyet átköltöztették erre a helyre, és ezt a helyet jelölték ki székvárosnak. 'Mivel az ő neve Atilusz volt, a felépített [szék]helynek Atil nevet adta, és ez a mostani Budin [nevű] székváros.

Mivel Atilusz király ennyi dicsőséget és nagyságot szerzett, az volt a kívánsága, hogy hadjáratot indítson a nimcse és a firancsija országok ellen. Állandóan ezzel a gondolattal foglalkozott.

Fentebb említettük, hogy Panonijja és Pécs országainak királyai Kattar fővezérrel csatát vívtak Tolna városában, és abban a harcban Panonijja királya elesett. Pidzs királya azonban egy csapat emberével elmenekült, és visszatért székhelyére. Egy bizonyos idő múlva meg nem értés keletkezett közte és bégjei között. Panaszkodott rájuk, hogy megsértették. De egyúttal azt is meghallotta, hogy Atilusz már elhatározta a hadjáratot. Ezért Pecs királya most Atiluszhoz jött, barátságot kötöttek, és az volt a szándéka, hogy bosszút áll a lázadó bégjein.

Ez volt a [titkos] gondolata, de nem akarta, hogy elterjedjen ennek a híre, hogy ezt ő maga tervezte el, mivelhogy Atilusz már felkészült a hadjáratra. Ezért amikor Pedzs királya [Atilusszal] tanácskozott, így szólt hozzá: "Felséges király, az lesz a szükséges, ha először Szolvin ellen indulsz, és elfoglalod azt a vidéket. [Onnan] könnyű lesz megtámadni némely Nimcse országbeli barátomat." Ezt a tanácsot adta. Atilusz király a tanácsot nem utasította vissza, hanem elfogadta, és a hadjáratot elhatározta.
Az volt a kívánsága, hogy testvérét, Budát, aki Erdel tartományának a bánja, a saját helyére helytartónak kinevezi, amíg a hadjáratról vissza nem tér. Azonnal levelet irt neki: "Nagy hadjáratra megyek, minél gyorsabban gyere ide!" S egy előkelő emberével elküldte.

Amikor a levél (Budához) érkezett, tudomásul vette a helyzetet, előkészítette fegyverzetét, és útra kelt.

A környékbeli alattvaló bégekhez is embert küldött, hogy fontos hadjárata van, [teljes] fegyverzetükkel jöjjenek szolgálatára. Ennek a parancsnak az értelmében töméntelen alázatos katona (49) érkezett csapatosan Szikamberijába. Amikor az eltévelyedett katonaságot (50) összeírták, látták, hogy háromszáztizenegyezer a vértezett lovas és száztízezer gyalogos, összesen négyszáznegyvenezer katona gyűlt össze, Azután Atilusz király azon a helyen Budát a helyére helytartónak nevezte ki, és Hazret-i Iszának négyszázkettedik évében Szolvin vidéke ellen indult, melyet elfoglalt és hatalma alá hajtott. De a király ott nem időzött, hanem visszatért, és a Nimcse országok ellen indult.

A hírmondók és a történetek elbeszélői úgy adják elő [tovább], hogy amikor Atilusz király a Nimcse tartomány ellen indult, az egyik táborhelyen tanácsot tartott, és fejedelmi sátrában díszes trónusát felékesítette, fejére tette a szultanátus koronáját, trónjára lépett és leült. Jobb és bal oldalán arany, ezüst és acél karosszékeken Üngürüsz fejedelmei, hősei és főurai ültek, s némelyikük karba tett kézzel szolgálatára készen állt. Tetrikisz, a régi nimcse király Atilusz jobb oldalára ment, és helyet foglalt. Akkor aztán megkezdték a tanácskozást.

Atilusz király megkérdezte Tetrikusz királytól: "íme, most a Nimcse tartomány ellen akarunk indulni. De nekünk most azt kellene [tudnunk], mivelhogy velük ellenségek lettünk és országuk ellen támadtunk, vajon először melyik város vagy tartomány ellen induljunk és foglaljuk el, hogy az nekünk hasznos legyen, hogy nevünk és hírnevünk azokban a tartományokban elterjedjen, s rettegjenek az összes bégek, és ezenkívül az az előny is származzék ebből, hogy a többi országok elfoglalása és legyőzése ez oknál fogva könnyű legyen."

Amikor ezt mondta, Tetrikusz király így válaszolt: "Hatalmas király, ha azt akarod, hogy hírneved és hatalmad a nyugati és keleti (országokban) elterjedjen, félelmetességed és rettenthetetlenséged betöltse az összes tartományokat, szükséges, hogy először Pídzs vára ellen indulj. Vedd ostrom alá, és foglald el, mivel ez az összes tartományok népeinek a székesfővárosa és egyúttal a kulcsa is. Ha ezt beveszed és elfoglalod, a többi tartomány feltétlenül kezedre kerül, és megadják magukat. Éppen úgy, mint a régi időkben, amikor Iszkender padisah Szikamberija fővárosából elindult, hogy seregével elfoglalja az egész világot. Ebből a célból dicsőségesen először Budin székvárosából indult el Pídzs ellen, és azt foglalta el. Volt egy vezíre, akit Perszevüznek hívtak, aki később Szakíz szigetét tette virágzóvá és ott egy várat építtetett. Ez tapasztalt és okos ember volt, és ezért Pidzs várában hagyta őt hátra [mint helytartóját], és katonaságából az idősebbeket és öregeket melléje rendelte. Azután ő a többi derék és bátor [embereivel] nyugati irányba indult el, hogy a firenk bégeken és a firancsi királyon megbosszulja [nagybátyját ] Iszkendert.

Amikor Iszkender bevette Pídzset, és győzelme híre tartományról tartományra elterjedt az e világon, s miután az összes ország királyainak és bégjeinek a füléhez jutott, s ez oknál fogva gondba, aggodalomba és kétségbe estek, s mindegyikük valami mentő ötlettel volt elfoglalva. Némely halotti leplet borított a fejére, kardját fogai közé véve (51) Iszkender elé ment, és meghódolt neki. Némelyikük koronáját és székhelyét elhagyta, [s elmenekült], némelyek pedig összefogtak, összegyűjtötték hősi seregüket, s közös erővel Iszkender ellen vonultak, nagy öldöklést és kaszabolást végeztek. De az ezekhez hasonlók nem menekültek meg, elvesztvén fejüket és vagyonukat, vérükkel festették be a földet.

Vers:
Abban az időben bevette Iszkender Pícset,
irgalom nélkül letörte az összes ellenséget,
elterjedt a világon ennek a híre,
a bégek közt elterjedtek a rémhírek,
mindegyikük rettegett és szomorkodott,
félelmükben mindnyájan jajveszékeltek,
a gond tengerébe merült mindegyik király,
s azt mondták: Mikor lesz vége ennek a helyzetnek
Akkor mindegyikük egy tervet gondolt ki,
ki jót, ki rosszat gondolt ki,
némelyikük összegyűjtötte összes kincseit
és Iszkender sah elé szórta.
Némelyikük halotti leplet öltött a fejére,
némelyikük kardját fogai közé vette,
mindenhonnan összejöttek a bég,.k, oh, lélek,
kegyelmet kértek Iszkender sahtól.
Némelyikük összegyűjtötte seregét, oh, barátom,
kegyelmet kértek Iszkender sahtól.
de ezek nem értek el győzelmet,
némelyiküknek a pokolban lett a helye,
Iszkender sah pedig örvendezett a győzelemnek
Ezer köszönetet mondott Neked, a szolgák
urának: "Aki nekem Pícs (elfoglalását] sikeressé tetted
S a világ főbánjává tettél."
Meghallgattad ezt a történetet, mely világos,
ez volt az én célom rögtön.
Az állam, a hit és vallás napja:
 
korunk felséges szultán Szülejmánja, *** az összes templomok mind mecsetekké legyenek [átalakítva], fáilátün fáilátün fáilát (52) mondj imát az igaz útra térés kertjére.

Próza:
Így tehát a hatalmas király, Iszkender először azt a székvárost foglalta el, ezért rettenthetetlenségének a híre bejárta az egész világot, s híre és dicsősége a napnál világosabb lett, és nyilvánvalóvá vált az egész Föld színén. Emiatt a világ összes bégjeinek a lelkébe szállt a félelem, és testüket elfogta a remegés. Ez oknál fogva [Iszkender] könnyűszerrel elfoglalta az összes tartományokat.
***
Hozzá is, mint sahhoz, az volna méltó,
ha elindulna és Pídzs felett győzelmet aratna,
a hitetlen néptől azt a vidéket megtisztítaná.
templomaikat lerombolná, s a földdel tenné egyenlővé,
hogy féljenek hitetlen imát mondani

(Most) tehát, felséges király, nektek is az lesz a szükséges, hogy azonnal Pídzs ellen induljatok, és foglaljátok el, mert akkor az összes hitetlen tartományokban nevetek híressé lesz, és az összes városok fejedelmei félni fognak tőletek, és így a többi tartományok [elfoglalására] könnyen alkalmat találtok."

Amikor ezt a tanácsot adták, Atilusz nagyon megörült szavaiknak. Azonnal kiadta a parancsot, hogy Tetrikusz királyra öltsék fel a fejedelmi palástot. Felnyittatta kincstárát, egy csomó rubint és drágakövet adott neki és egy arany szerszámú lovat. Azon az éjjelen fejedelmi lakomát rendeztek, ettek, ittak, s egész világos reggelig mulatoztak.

Amikor reggel lett és a nap felbukkant a Kaf hegy csúcsán, és isteni fényével bevilágította a világot, Atilusz megkérdezte Tetrikuszt, s így szólt hozzá: "Vajon Pícs várát hajdanta ki és miért alapította, és ki lehetett az, aki létrehozta?" Amikor ezt kérdezte, Tetrikusz király így válaszolt: "A régi időkben összegyűltek a Nimcse, Firenk, Rúm, Cseh és több más tartományok királyai, előkelő bégjei és hősei, s elhatározták, hogy közösen találnak egy helyet, s ott egy hatalmas várost építenek, amelyik majd az összes tartományok kulcsa lesz, és az legyen majd az összes Nimcse tartományok székesfővárosa. Miután ezt megtárgyalták, elméjük búvárját a gondolkozás tengerébe vetették. Vajon hol építsék fel azt a várost?

Volt azonban abban a társaságban egy öreg, világlátott és tapasztalt rími bég, akit Vij-Annusznak hívtak. Nagyon híres és tiszteletre méltó személy volt, akit az [említett] országok szultánjai sokra becsültek. Szólásra emelkedett, és így szólt: Hatalmas királyok és bégek! Ha elfogadjátok tanácsomat, egy ajánlatom van számotokra, előterjesztem. "Parancsolj! " szóltak mindnyájan, és [csupa] fül és szem lettek. "A Nimcse, Cseh és Panonijja területeinek határvidékén, a Duna folyó partján van egy hely. Nincs a föld színén annál kellemesebb és alkalmasabb hely. Ha azt a hatalmas várost ott építik fel, szerfölött szép lesz, és szerfölött ésszerű dolog lesz, ha az összes tartományok kulcsául fog szolgálni. A régi időkben a Nimcse tartomány fejedelmei itt gyűjtötték össze számtalan katonaságukat Panonijja királya elleni támadásra. Abban az időben Panonijja urai a rómaiak voltak. Amikor ennek ők [a rómaiak] hírét vették, sereget gyűjtöttek, azon a helyen szembeszálltak velük, és hatalmas csatát vívtak. És azon az áldott helyen a nimcse katonaság alkalmat talált a rómaiak legyőzésére. Onnan aztán felkerekedtek, és Panonija székhely tartománya ellen indultak, és azt elfoglalták. Hosszú ideig, több korszakon keresztül hatalmukban tartották. Így tehát hozzátok az lesz a méltó és célotokhoz illő, ha a szerencsés jóslat alapján azon a helyen egy hatalmas várat építetek, és azt a várost székhellyé teszitek, hogy hatalmatok szilárd és trónotok tartós legyen."

Miután ezt [a történetet] elmondta, a gyülekezet nagyjai és bégjei nagyon csodálkoztak, és mindnyájan helyeselték [az öreg] szavait. Elfogadták ajánlatát, és javaslatát megéljenezték.

Azután elküldték a tapasztalt nagy bégeket, némely római béget és Vij-Annuszt, aki azt a helyet ismertette, hogy menjenek oda, és tegyék virágzóvá azt a helyet. Amikor odaértek, megtekintették és bejárták azt a helyet, [látták, hogy] nagyon kellemes és kívánatos hely. Azonnal előkészítették a várépítéshez szükséges dolgokat, összehívták az építészeket, és egy szerencsés pillanatban megkezdték az építkezést.

Sok napon keresztül fáradoztak, végül az idő múlásával elkészült a vár. Mivel az építtető bégnek Vij- Annusz volt a neve, az erődöt utána Vij-Janának nevezték, [amelyet ma] Pícs vára [néven ismerünk]."

Amikor Atilusz király Tetrikusztól ezt a feleletet hallotta, azonnal Pídzs ellen indult, ostrom alá fogta, és rövid időn belül bevette. Azon a környéken nagy kaszabolást végzett, sok országot legyőzött és parancsa alá hajtott. Így lettek tehát elfoglalva a Nimcse tartományok.

Azután Firandzsijja tartománya ellen indult. Abban az időben azonban Firandzsijja tartományának volt egy királya, akit [----]nak hívtak. Amikor Atilusz király ellene indult, elhagyta országát és elmenekült. Azután Atilusz kardjának csapásaival elfoglalta azokat az országokat, hogy elfoglalásuk után a Firenk tartományok elleni hadjáratra indulhasson. Ekkor Pídzs királya, Tetrikusz ezt mondta neki "Hatalmas király, ha elhatároztad, hogy a Firenk tartomány ellen indulsz először Marcsiija városa ellen menj. Azt kell elfoglalnod, mielőtt a többi tartomány felé kinyújtod a kezedet, mivel ez á Firenk tartomány legfőbb vára.

Mikor ezt mondta, Marcsiija városának tulajdonságait oly mértékben magyarázta el, hogy Atilusz király csodálkozásba esett, és így szólt: "Vajon ezt a tartományt kik alapították, és ki volt az indítványozója az építésének? Mondd el (az eseményeket] úgy, ahogy tudjátok, hadd halljuk!" - mondta.

MARCSILJA VÁROS TÖRTÉNETÉNEK ELBESZÉLÉSE

Megnyitva 49173 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások