Print this page
2020 december 13, vasárnap

1849. február elsején volt a délvidéki magyarság "Srebrenicája"

Szerző: U.Z.

1849. február elsején, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének vigíliáján Zentán megadására szólították fel a magyarokat a szerbiai önkéntesekből és helyi szerbekből álló szerb csapatok, amelynek megtagadása után megindult az ostrom azon zászló alatt, amelyet a VMSZ négy évvel ezelőtt megszavazott Vajdaság tradicionális zászlajának.

délvidéki magyarság Srebrenicája

Zenta eleste után Aleksandar Trifković őrnagy, a szerb csapatok és a helyi szerbek egy része raboltak, pusztítottak és gyilkoltak a városban, a Szentháromság emlékmű köré gyűjtve a levágott áldozatok fejeit.

A mészárlás Zentán két hétig tartott, a halálos áldozatok számát a történészek 2000-2800 fő közé teszik. Aki bírt Magyarkanizsa, Szeged irányába menekült. Sokakat felakasztottak, agyonvertek, a legtöbb embert csoportokban az alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket.

A lakosok egy részét arra kényszeríttették, hogy fegyveres felügyelet mellett a megöltek fejeit levágják, és hogy a levágott fejekkel a Szentháromság szobrot díszítsék fel. Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások, a minimális botütések száma 50-60 volt, aminek következtében sokan megnyomorodtak. Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak. A vérfürdőben a magyarok oldalán lévő zsidókat sem kímélték, maga a zentai rabbi is áldozatul esett a terrornak.

A gyilkolásnak az sem vetett véget, hogy egy helyi szerb földbirtokos, Sava Vujić, Mojsije Zagorica jegyző, valamint a helyi pravoszláv pópa, Aleksandar Nikolić is kegyelemért esedezett (emellett mindhárman mentették, bújtatták és élelemmel ellátták a magyarokat, helytállásuk miatt megérdemlik, hogy neveik mindig aranybetűkkel írva legyenek, illetve, hogy utcák viseljék neveiket).

A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost. A háború előtt 15 ezer lelket számláló városban alig maradt életben 400 magyar lélek. A felszabadulás után Perczel Miklós, a magyar csapatok vezetője nem engedte, hogy a zentai vérengzés miatt felbőszült magyar csapatok a szerb lakosságon álljanak bosszút. Perczel vésztörvényszéket állíttatott fel, amely 47 zentai szerbet talált bűnösnek és halálra ítélt. A büntetést Zentán, május 22-én hajtották végre.

 Zenta május 22 a

Május 22 b

Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben II. Pest, 1872.

Forrás: Délhír infó


 A VMSZ megszavazta az 1849-es szerb lobogót, most meg megemlékezik a lefejezett zentai áldozatokról

a megszavazott szerb zászló

Az 1849-es véres gyertyaszentelőre emlékeztek Zentán. 171 éve a forradalom és szabadság harc idején a szerb csapatok február 1-jén érték el Zenta határát. A megadást elutasító magyar csapatok vereséget szenvedtek a város védelmében. Ezt követően a szerbek atrocitásai két hétig tartottak és több mint 2000, egyes becslések szerint 2800 áldozatot követeltek – írja a Pannon RTV.

Elolvasom a cikket itt: delhir.info ⇒

Megnyitva 249 alkalommal